Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-03 / 29. (3581.) szám

Tiz évvel ezelőtt egy ködös, csatakos februári napon hihetetlenül vágott bele tu­datunkba a hir, hogy Petrogalli Oszkár, az ellenzéki pártok központi irodájának igaz­gatója, a Prágai Magyar Hírlap főszerkesz­tője, a csehszlovákiai magyar kisebbségi életépités legtöbb felelősséget vállalt, ön­zetlen vezéralakja meghalt. Meghalt olyan­kor, mikor az általa elgondolt és gyakorlati részletességgel megtervezett kisebbségi szer­vezkedés körvonalai kezdtek kibontakozni, de még korántsem teljesedtek ki. Meghalt olyankor, amikor a kisebbségi magyar szel­lemiség öntudata kijegecesedőben volt, de még nem tudott megszilárdulni. Meghalt olyankor, amikor a férfikor tettereje a legr biztatóbb munkát ígéri és amikor egyénisé­gére, sziklaszilard jellemére, finom tapinta­tára és politikai tudására a legnagyobb szükségünk volt. Amikor a besztercebányai sír ' befogadta Petrogalli koporsóját, akkor az ott álló, léhorgasztott fejű mágyarok és b: a távolból a besztercebányai temetőre gon- dolók egyformán érezték, hogy itt az örök magyar tragikum kemény ceruzája húzott vonalat a magyar élniakarás kitervezett >n rendszere elé. Petrogalli Oszkárt eltemették és azóta tiz év virágfakasztó tavasza, napsütéses nyara, őszi borongása és téli fagya vonult el a besztercebányai temetőkert felett. A kisebb­ségi magyarság kegyelete díszes márvány- siremléket állított a sírhely fölé. Tiz év szállt el a kisebbségi magyarság felett is, melyet most már Petrogalli Oszkár nélkül kellett munkával, építéssel eltölteni. Tarto­zunk az igazságnak, a tárgyilagosságnak, amikor meg kell állapítanunk, hogy különö­sen az első években tragikusan éreztük hiá- 5nyát. Akkor kellett látnunk, amit sokan úgy is tudtunk, de nem mindenki akarta elis­merni, hogy az egyetlen ember volt, aki az egész kisebbségi magyar életsors horizont­ját vette alapul és nem gondolkozott helyi részletkérdések és az egészhez képest kis szervezetek sokszor személyekhez fűzött megkötöttségével. Aki vele tárgyalt, vagy vitatkozott (a politikában kikerülhetetlen a vita), úgy érezte, hogy Petrogalli mindig mintha a Besztercebányát övező hegyek rv>5 egyik csúcsáról figyelné az életet, a törté­nj néseket, a kisebbségi magyar etnikumot, annyira nem merült el az egész képet elho­mályosító részletekben és minden jelensé­get az egészért viselendő felelősség prizmá­ján keresztül nézett. A magyar kisebbség ügye érdekében tudott óvatos lenni ott, ahol könnyelműségnek látta a hősi virtus kocká­zatát, de az elvek kérdésében nem ismert megalkuvást és a harctéren is megmutatott bátorságát itt a közéletben is megtanulták tisztelni nemcsak barátai, de ellenfelei is. Emlékének tartozunk azzal, ha megállapít­juk, hogy sok kisebb-nagyobb zökkenőt el­került volna a magyar kisebbségi politika, ha Petrogalli Oszkár élőszóval tudott volna nekünk tanácsot adni és nemcsak szelle­mére kellett volna hivatkoznunk. Petrogalli Oszkár szelleme tényleg élő valami. A besztercebányai sir csak porhü­velyét takarja, szelleme itt maradt közöt-, tünk. Ez a szellem jelenti nekünk: a magyar kisebbségi életben az örök harmónia kere­sést, az egymásközti megbékélést, az igazi magyar felebaráti szeretetet, a lelki egységet, az osztályok felett álló magyar testvériség érzését, a munkakészséget és személyi áldo­zatkészséget. Ez a szellemiség röviden je­lenti nekünk a kisebbségi magyar élet egyet­len lehetséges feltételeit. Ha elhajlottunk erről a vonalról, akkor Petrogalli szellemi­ségére kellett hivatkoznunk és minden ma­gyar tudta, hogy mit kell tennie és hol kell az eddigin változtatnia. Petrogalli Oszkár a kisebbségi magyar öntudat példaképe volt. A magyar, amilyennek lenni kell, vagy ami­lyenné válnia kell, ha élni akar. A Prágai Magyar Hírlap szellemi frontját ő fejlesztette ki. Az ő szellemisége lett idő­vel a Prágai Magyar Hírlap jellemző szel­lemiségévé, ez a lelkiség tette a lapot érté­kessé, megbecsültté az egész magyar nyelv- területen. Ezt a szellemiséget sugározza ma is büszkén, öntudatosan, mert tudjuk, hogy csak ez a lelkiség egyedül megtartó és fenn­tartó. Petrogalli Oszkár szellemisége azonban London, február 2. A brit kabinet tag­jai ma délelőtt összejöttek a Downimg Stree- ten, hogy felülvizsgálják azt a nyilatkozatot, amelyet Flandin és Laval francia miniszterek tegnap délelőtt tettek. Szemimelláthatóan a francia nyilatkozatot az angol kiormány annyi­ra fontosnak tartja, hogy külön minisztertaná­csot hivott össze megvitatására. Újabb francia­angol konferenciára csupán az angol minisz­tertanács megtartása után kerül sor. Ma dél­előtt Laval francia külügyminiszter szállodá­jában a francia delegátusok ugyancsak kétórás tanácskozásra gyűltek össze. Az angol szak­értők pontról-pontra fölülvizsgálják a tegnap tett francia javaslatokat. Sir John Simon és Anthony Edén szombaton reggel rendkívül korán érkezett a külügyminisztérium épüle­tébe és másfél óra hosszat tárgyalt Vansit- tarttal, az angol külügyi hivatal államtitká­rával. HacDonald nem akarja megsérteni a németeket London, február 2. A londoni francia- angol tanácskozásokról egyelőre nem szi­várgott ki sok részlet a nyilvánosságra. Hir szerint a franciák hevesen ellenzik az ango­lok javaslatait, úgyhogy végérvényes meg­állapodásra aligha kerülhet sor s az össze­jövetel csupán informatív jellegű marad. Pénteken délelőtt Laval ismertette angol kollégáival a francia hadvezetőség felfogá­sát Németország katonai felkészültségéről. A francia beállítás szerint Németország ka­tonai, vagy félig katonai alakulatai szám­szerűen ugyanolyan erősek, vagy talán erő­sebbek is, mint a francia hadsereg. Hadi­anyaggal természetesen a német hadsereg nincs oly kitünően felszerelve, mint a francia. A Reuter-ügynökség a pénteki tanácsko­zásokhoz a következő kommentárt fűzi: „Egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy angol részről semmiesetre sem akarják, hogy a londoni konferencia, bármilyen legyen is eredménye, a Németország-ellenes akció látszatát keltse. Az utóbbi napokban a fran­ciák megtudhatták, hogy Anglia feltétlenül tekintettel akar lenni Németország helyze­tére és a legszívesebben olyan javaslatokat fogadna el, amelyeket Németország ma­gáévá tehet anélkül, hogy presztízsét csorba érné/' A Times szerint angol politikai körök re­mélik, hogy szombaton délután olyan álta­lános jellegű megegyezés születik meg, amely mindenkit kielégít. Sem az angolok, sem a franciák nem hajlandók az európai politika egyenes vonalát sértő megállapo­dásokat elfogadni. Orosz-francia együttműködés Páris, február 2. Az Echo de Paris je­lentése szerint Laval elutazása előtt meg­ígérte Potemkin párisi orosz nagykövetnek, hogy Németországgal mindaddig nem tár­gyal fegyverkezési ügyekről, amig a biro­dalom alá nem írja a keleti paktumot. Le­fegyverzési kérdésekről Franciaországgal csupán Genfben tárgyal szövetségeseinek és barátainak jelenlétében. Laval Simon kívánságára leszögezte azo­kat a biztonsági garanciákat, amelyeket Franciaország követel. Többek között az angol—francia légi szerződésről is nyilat­kozott. MacDonald a légi szerződés szöve­gét átadta Londonderry léghajózásügyi mi­niszternek tanulmányozás céljára. Szomba­ton ez a kérdés is szóbakerült a konfe­rencián. A L’Oeuvre szerint MacDonald egy úgy­nevezett európai szuperpaktum megszerve­zését tartja fontosnak. Ebben a felsőbb- rendű szövetségben helyet foglalhat vala­mennyi meglévő és keletkezésben lévő re­gionális paktum. MacDonald az általános keretszerződéssel a közvetlen külön paktu­mok veszedelmét akarja kikerülni és lep­lezni, mert az angol nép nem helyesli a ma­gánszerződéseket. A francia frank sorsa London, február 2. A Daily Telegraph ma azt a fantasztikus hirt közli, hogy Cham­berlain angol pénzügyminiszter és Flandin francia miniszterelnök között számos szen­zációs pénzügyi kérdésről is szó volt. A franciák azt ajánlották, hogy az angol fon­tot kilencven frankon stabilizálják, azaz de­valválják az aranyfrankot, amennyiben a hivatalos aranyárat 524 francia frankról 686 frankra emelik föl. Hivatalos francia körökben erélyesen cáfolják a Daily Tele­graph híradását. A Havas-ügynökség külön tudósítója Londonból ma azt a feltűnő hirt táviratozza Párisba, hogy a francia és az angol állam­férfiak közötti eszmecsere csupán informa­tív jellegű lesz és nem jelenti a tényleges tárgyalások megkezdését. Ebből a félhiva­talos jelentésből arra lehet következtetni, hogy a londoni konferencián nem sikerült teljes mértékben összeegyeztetni a néze­teket. Laval francia külügyminiszter vasárnap Londonban Arthur Hendersonnal, a lefegy­verzési konferencia elnökével tárgyal. A francia diátok folytatják ídeiaaeiteses tüntetéseiket Páris, február 2. A francia diákzavargá­sok tovább tartanak. Az egyetemi fakultások előtt ma újból többszáz diák gyűlt össze és tüntetett az idegenek ellen. A biztonsági szolgálatot az egyetem vidékén megerő­sítették. ' ' Mai szamunk a Kénes Héttel 28 oldal - Ara 2‘ « jV 1 XIV. évf. 29. (3581) szám • Vasárnap • 1935 február 3 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II, Panské évre 76, havonta 26 Ki., külföldre; évente 450, /{ szloVCTlSzltÓi €S TUSZÍTLSzIcÓÍ 7Yl(lPlJCirsái& alice 12, IL emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • ® Prága U., Panská ulice 12, HL emelet. \ .R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-11. •• Egyes szám ára 1.20 KC, vasárnap 2.- Ki. SÜRGÖNYCIM HIRLRP. PRflHR. PETROGALLI OSZKÁR EMLÉKÉNEK Irta: J ARO S S ANDOR Az angol-francia tárgyalások második napja Londonban minisztertanács foglalkozott a francia ellenfiwislatokkal Vasárnap Hendersonnal tárgyal Laval - Ellentétes hirak a tárgya­lások eredményéről - MacDonald európai „szuperpaktumot" tervez „A német hadsereg ugyanolyan erős, mini a francia"

Next

/
Thumbnails
Contents