Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-19 / 42. (3594.) szám

4 MŰSORON KÍVÜL írjat MÁRAI SÁNDOR TAXIBAN Htít imok o topok? A BELPOLITIKÁI HELYZET jel«am»ésér» a LIDOVÉ NOVINY égjétek között a következőket krja: A tocwnmány a maiit tótén sem tudott egyezséget elérni a tárgyalt javaislaűoik kér­désedbe®. Még miindiig váltás a 40 óráé maiinikaihót kérdése. Nem egészen helyes a<z az állítás, hogy e kérdésiben már kész az egyezségi Még minidig je­lentős niéoeteitéaéselk vannak 8 ezeket növeli aiz a körülmény, tógy a szocialista táboriban sáncé egység. Az agiránolk az áUjatmeniOjpéli'U'mot sür­getik ée a teterimenfceetiités kérdésében legalább eítvi elShtatánozást követelnék. Jelentősen előreha­ladt a különös kereseti adó ueíoinnajáuajk előkészí­tése. Nagyobb nehézségeiket ekoz a etaibálii&ációs mérlegekről szóló törvény novellája. A bertulházáei munkálatok tóz a katonai igazgatás követelései­re való figyelemmel összesen mintegy 8 milliárd korona kellene. Igen nagy összeg ez és a kor­mány reméli, tógy ezaeű kiadósán sikerüli eny­híteni a munkanélküliségek A legfontosabb kér­dések eme vázlatos áttekintése is arat mntatja, tógy igen bonyolult és vitás ügyekről van szó. A (koirmány és a koalíciós politikusok tárgyalásai nagyon lassan és nehezen (haliadnak. Ho'vatovább egyre nyilvánvalóbb a választáselőtti hangulat. Bár a vezető konmánypolliitik'Usok még mindig azit kívánják, hogy a választások csak ősszel tartas­sanak meg, nagyon valószínű, tógy a helyzet úgy alakul, hogy a választásokat mégis csak má­jusban vagy júniusban tartják meg. Különben valamennyi párt erre a tavaszi választásra ké­szül s ezzel magyarázható az ás, hogy miért csökken a kompromásszomios megoldásokra való hajlamosság. Az egyezkedés bizonyosan még ne­hezebbé válik, ha majd a parlament együtt lesz. A VENKOV szerint a nemzetgyűlés munka­programjáról a jövő héten történik döntés. A par­lament számára a javaslatok egész sora van elő­készületben. A VÁLASZTÁSI TÖRVÉNY NOVELLÁJA A NÁRODNI OSVOBOZENI szerint a pártre- gisztráláisi törvényjavaslatról a kormány a leg­közelebbi napokban főig tárgyalni. A pártregiszt- rálással kapcsolatban merült fel a kvórum be­vezetésének terve ite. Az erre vonatkozó előzetes politikai megbeszéléseken annyi kifogás merült fel, hogy nincs kizárva, hogy ezt a tervet telje­sen elejtik. — A LIDOVÉ NOVINY szerint a párfcregiísztrálási törvényt elsőisorban a német táborbeli események miatt tervezték. De most a koalíció csehszlovák pártjai között is különféle nézetek várnák a Henlein-pártról. És ez nem is az utolsó ok, amely miatt a pántregásztmáJlási tör­vényre irányuló tárgyalások megakadtak. A vá­lasztási törvény reformja kapcsán egyes válasz­tási kerületek határát akarják újból szabályozni e a kvórumot akarják bevezetni. Szó volt a lis­ták kötöttségének némi enyhítéséről is. ezt azon­ban egyes vezető boialliciós politikusok szívósan ellenzik e ezzel csak az ellenzék agitációját se­gítik. AZ ELSŐ VÁLASZTÁSI PROKLAMÁCIÓT Hemiedn honifrontja a RUNDSCHAU vasárnapi számában adta ki. A pártvezetőség felhívást in­téz a párt valamennyi hívéhez, hogy adakozza­nak a választási alapra. E választásoknál a ezu- détanémet egység mellett kell állást foglalóink a szavazóknak. A nemzeti és szociális egyesülés uj gondolata tör utat magának a választásoknál. Meg kell nyernünk a döntő ütközetet, — mondja a felhívás, — ha nem akarunk jelentéktelen kis párt maradni a többi párt között. Ellenünk harcol az öreg pártpolitikusok egész serege, a vörös ellenség s az álbarátok hada. — A LIDOVÉ NOVINY e felhívásihoz azt jegyzi meg, hogy ugyanazokkal a frázisokkal operál, mint amelyek­kel a németországi nemzeti szocialisták operál­tak a hatalomrajutás előtt. A lap szerint Hemlein feltétlenül azzal számol, hogy egyedül vesz részt a választásban, bár a német agrárokkal még min­dig tárgyal. A KOALÍCIÓS MUNKAMÓDSZEREK A VENKOV-ban Kahánek a „választások szük- séges8égét“ fejtegeti. Csehszlovákiában eddig so­ha nem volt egyetlen párt kormányon és nem is lesz. Oly állam vagyunk, amelyben elég más nem­zetiségű összetevő is van s amely múltjával nem nevelte a népét az államegyeégne. A centrali­záció ellen számos indokolt panasz hangzik el, de másrészt a decentralizációra még több volna a panasz, ha a járási hivatalok kapnának szélesebb •hatáskört, mert hiszem éppen a határvidékeinken mindenütt nemzeti kisebbségek laknak s az ál­lam központ járnak ezek minden megmozdul kására érzékenyen reagálnia kell. A politikai pártok mozgalmában is sok a szeparatizmus és mind­egyik párt büszkélkedik azzal, hogy az ő mozgal­ma a legerősebb Csehországban, vagy Morvaor­szágban. vagy Szlovensizkón, ha már nem dicse­kedhetik azzal, hogy az egész álamban a leg­erősebb. Az ellenzék nem hoz uj értéket. És mégis kel a változás. A koalíció nagysága bizto- fiitja a békét az országban, de nagy hátránya a határozás lassúsága. A politikai decentralizáció megint közvetlen kapcsolatban van a gazdasági centralizációval. Pofitiilkan életünk nem szenve­dett egy párt túlsúlya, hanem a pártok hyper- Tnofiája miatt. A legnagyobb párt, az agrárpárt a képviselői mandátumok alig egy hatodával rendelkezik. Legalább száz képviselőre volna Később arról beszélteit, kötelewő-e taxiiban? Egyik (hölgy tette fel a (kérdést s a társaság tagjai magukba szálltak, számot vetették em­lékeikkel, vágyaikkal, versengtek, gúnyosan vigyorogtak, felháborodottan tiltakoztak, vagy helyeseltek, 'temiperamentum és nevelés szerint. Éjfél már elmúlt. Mindenre ráértek már, meg­beszélték a kOT igéryedt az egyénnel szemben, az egyén követelményeit korával széniben, be­széltek a jóságról, a sportról, Kreugerről, mind­ezt a levegőbe, könnyedén és lázasan. Most el­jutottak végre a taxihoz. A hölgyek között akadt, aki azt tartotta, hogy nem kőtelező, de illik; s olyan is, aki han­gosan állította, hogy nem illik ugyan, de köte­lező. És egy harmadik, aki felháborodottan kér­te ki magának, hogy se nem illik, se nem köte­lező, egyszerűen ripőkség, egy pimasz és neve­letlen kor agresszív ízléstelensége. Ez a harma­dik, sajnos, csúnya volt. Az urak hűmmögtek. Volt, aki azt mondotta, hogy udvariatlanság, ha nem s volt, aki sava­nyúan jegyezte meg, hogy elvárják és végül egy, aki őszintén bevallotta, hogy túlságosan kényelmetlen. És volt egy, aki moralista híré­iben állott b hevesen pártjára kelt a csúnya hölgynek. Ezek később együtt mentek haza, taxiban. Végül elvesztették a biztos talajt, össze-visz- sza 'beszéltek, megfeledkeztek a kiindulás pont­járól s nem látták már a célt, a nők jóságáról beszéltek s a férfiak komiszságáról s más ilyen kipróbált igazságokról. A taxiról már régen nem beszéltek, mikor egy pedáns ur megkérdez­te, tulajdonképpen miről is van szó? Meghök­kentek é6 visszakuilogtak a taxihoz. — Arról van szó — mondta a hölgy, közvet­lenül és gyakorlatian, aki a kérdést elsőnek vetette fel, — hogy valaki megismerkedik tár­saságban egy hölggyel, akit később kénytelen taxiban ba.zakisémi. Mármost a taxi zárt terü­let, hogy úgy mondjam. Arról van szó, iliiik-e, kötelező-e, szabad-e, vagy neveletlenség-e ilyen­kor a taxiiban udvarolni — ha még oly tartóz­kodóan s még oly finoman is, mondjuk csak egy kézesók erejéig, de kötelező-e? Erről van szó. — Micsoda aljas és frivol probléma ezl — kiáltották egyszerre a csúnya hölgy és az ur, aki moralista hírében állott. — Természetes, hogy nem kötelező s még természetesebb, hogy nem illik. Udvarolni egy idegen hölgynek, csak mert a véletlen összehozza őket egy taxi­iban! ... Aljasság! Oly egyhangúan és lelkesen mondták ezt, hogy már abban a pillanatban sejteni lehetett, ami később be is következett, mikor a mora­lista hazakisérte taxiban a csúnyát. — Az ember általában idegen hölgyeknek ud­varol — mondotta az egyik ur, aki bölcs em­ber ‘hírében állott, — miikor nem udvarol ne­kik többé, akkor már rendszerint nem is idege­nek. — És egyáltalában, mi az, begy taxiiban? — kérdezi a pedáns. — Istenem, semmi — felelte a hölgy, aki a problémát felvetette. — Csak úgy értem, hogy egy férfi és egy rő egyedül maradnak éjjel egy taxiban s ami máskülönben, villamosban vagy a Jánoe-hegy tetején, vagy álmukban sem jut­na eszükbe, ez a taxiban egyszerre eszükbe jut. S miikor kiszállnak a taxiból, már megint nem jut eszükbe. A taxi a fontos itt, nem a dolog, nem is a személyek. Nem nagy dolog, ami eszükbe jut a taxiban, csak egy kis közeledés, kézfogás, szembenézés, azok a bizonyos taxi- dolgok. De nem is ez a fontos. A probléma az, szükség egy pártiban, (hogy szilárd centrum ala­kul jen ki, tógy azután a koalícióban keveisebb le­gyen az alkudozás és több a munka. Knarnár képviselő a NÁRODNI LISTY vasár­napi számában többek között a következőiket ír­ja: Legfőbb ideje, hogy mentesüljünk a demokrá­cia amaz uj formájától, amely devalválta a par­lamentet és a képviselői mandátumot s amely olyan uj demokratikus szabadságra tanát ki ben­nünket, hogy a régi Ausztriában való sajtó- és szólásszabadságot idézi emlékezetünkbe. Különö­sen itt az ideije, hogy a parlamentarizmust reha­bilitálják, hogy a képviselők ismét tiszteletre tegyenek szert, és ne számittassanak a legdrágább munkanélküliieiink közé. AgráriamuBiuimk legszel­lemesebb szóvivője, — írja Krámái, — azt is le­leplezte, hogy a szindikátusaink, a monopóliu­mok, a zsirgyáralk jelentik az uj — aigrándemo- kráciát, sőt hogy ez aj uj gazdaságpoilli tálka lesz a demokrácia M pillérje.*, hogy mellőzöl tnek' érri-e magái egy (különben nagyon finom, sőt nagyon tartózkodó hölgy, akinek ee álmában, se ébren neon jutna eszébe, ha úgy száll ki egy taxiból, hogy a gavallér­nak nem jutott eszébe — énről var szó — fe­jezte be szerényen. — Mindenki nézzen a szivébe, miélőtt fellel — ajánlotta a pedáns. — De ha egyszer különben eszébe sem jut­na egyiknek sem — mondta kétségbeesetten Ótátrafüred, február közepe. Üres a kacsa­farm, kirepültek lakói. Az ótátrafüredi Grand Hotelben nagy bankettet rendeztek a tisztele­tükre. A toll hivatásos bajnokai levetve hóci­pőiket, bakkancsokat, szvettert, bőr mellényt, prémes kabátot, selyemsált, gyapjusált, fülvé­dőt és bélelt kesztyűt, egyszóval a megszámlál­hatatlan ruhadarabokat, amikben a versenyek hóviharai ellen védekeztek és elegáns szmoking­ba vágták magukat erre az alkalomra. A Grand Hotel sárga szalónjában a vendégek úgy meg­csodálták az újságírókat, mint valami exotikus ország soha nem látott fiait. Pedig olyan jámbo­rak voltak — és éhesek, — mint akármelyik közönséges halandó. „Ausverkaufte Braui“ és egyebek Féltizkor kezdődött a bankett és mint ahogy lencsét, borsót, babot összekevernek és szétszór­nak, úgy itt is a legeredetibb és legmulatságo­sabb összeállítások alakultak ki, ami a szomszé­dokat illeti. Mellettem jobbra egy osztrák ült, balra német, szemben egy dán és egy svéd. Eleinte a szemünkkel próbáltuk megsaccolni, hogy szomszédunk milyen nemzetiségű. Majd nyíltan és egyszerűen megkérdeztük, hogy hon­nan való. Majd ezt megállapítván és meg­egyezvén, hogy milyen nyelven óhajtjuk a tár­salgást folytatni, a következő kérdés az volt, hogy melyik laptól van? Mindezt tudva, tíz percen belül úgy társalogtunk már, mintha gye­rekkori játszótársak lettünk volna. Kicseréltük véleményeinket a rendezésről (ezt a kényes té­mát talán hagyjuk), a versenyek állásáról cse­vegtünk, majd megállapítottuk, hogy a vacsora príma, a bor még jobb és a hangulat egész első­rangú. Egymásután hangzottak el a beszédek, ki olvasva, ki szabad előadásban, ki részletezve a mondanivalóját, röviden dadogva, ki meg fö­lényes szónoki tudással. Megható, őszinte, me­leg és mulatságos szavak hangzottak el, de a legnagyobb tapsot dr. Luther kapta, a münche­ni, jókedvű kolléga, aki egy rögtönzött telefon- beszélgetést leadva, hangos jókedvre derítette az egész hallgatóközönséget. No de a beszéde­ken kívül a rendezőség változatos programról is gondoskodott. Voltak énekszámok, (éhgyo­morra szolgálták fel), szomorú nóták és vígak, majd a konferanszié bejelentette, hogy most Smetana „Ausverkaufte Braut“-ját fogják hal­lani. Szegény, túlbuzgó fiatalember, három Páris, február 18. Ae itteni sajtó ismét feltűnő módion foglalkozik DumikiO'vwzfcy lengyel mérnök­kel, az ÍBiment „ananyosiinálóval1*, alkot két évvel ezelőtt böntörbüntetéere Ítélteik, mert aranygyár- táBi kísérleteihez magánszemélyektől és bankok­tól nagyobb összegeket c«alt ki. A mérnök elhi­tette, hogy valóban aranyat tud előállítani külön­böző kvancanyiaigokiból, de kísérletied nem vezet­tek eredményre és a bíróság Ítélete szerint meg­tévesztette a pénizadó feleket. Duinikovszky büntetése kitöltése után San Re- mobain telepedett le. A tegnapi Dapon párisi ügy­védje és egy párisi újságíró jelenlétében újabb kísérleteket végzett arany előállítására, ezúttal azonban az eddigitől különböző eljárással.- .......... a csúnya. — Miért mellőzés ugyanaz a tatxV bán, ami nem mellőzés, hanem természeten kW zöny például a Já/nos-hegyen? — Éppen ez a taxi-dolog — mondotta a ke®- deményező ntafcacaan. — Ez a taxi-varázs. így van, vagy nincs Így..* — Nekem van énről egy emlékein — kezdték most egyszerre hárman. — Az este során ezó sem volt semmiről, de aztán, későhíb csakugyan, a taxiiban ... S elmondták emlékeiket. A problémát nem oldották meg e izgatott hangulatban váltak el, mert nem sikerült választ találni a kérdésre, hogy kötelező-e a taxiban? S most nyolcán volb tak, négy férfi és négy nő, rendelitek négy kis- taxit s így indultak haza s a taxiiban vitatták meg a dolgot, de azóta sem derült ki, milyen eredményre jutottak? nyelven konferált és így történt meg a nyelv­botlás, amiből rövidesen szállóige lett és Pol- nisch Artúr, a telep igazgatója beszédében meg is említette, hogy az „Ausverkaufte Braut“ után reméli, hogy „ausverkaufte" hotelek következ­nek. Az est fénypontja Gyümölcs után már annyira összemeleged­tünk, hogy angolul, franciául és németül hivtuk meg egymást szülőhazánkba, biztosítva szom­szédainkat, hogy annál szebb nincs az egész földkerekségen. A norvég franciául festette le nekünk északi hazája tündéri csodáit, mig a svéd angolul biztosított, hogyha élvezni akarom a síelést, úgy csak hozzájuk menjek el week- endre. A svéd, aki különben járt Budapesten, három dologra emlékezett vissza: Magyart édes- bus nótáira, a tokaji borra és a „fairy Island"- re, ami alatt a Margitszigetet értette. ­Később megindult a szokásos menülapokra irt autogrammok körforgása és az ajándékba kapott ceruzák felét elkoptattuk, hogy nevün­ket aláírjuk a „créme yienoise" és „biére de Poprad" közé. Ekkor feltárultak az ajtók és vázsed legé­nyek és hajadonok festői képviseletben cigány­zene hangjai mellett belejtettek és néptáncokat mutattak be. Villantak a magnéziumok, hogy a világ összes újságjai vihessék a hirt, képekben is, a tátrai FIS-verseny újságíróinak bankettjé­ről. A tánc nemsokára általános lett és most már a jazz zenéjére, az egymás nyelvét nem értő embereket is „megértővé" tette. Az est fényét emelte, hogy a Federation In­ternational Ski elnöke, Oestgaard őrnagy, a norvég trónörökös adjutánsa is megjelent, ki­nél fessebb, elegánsabb, érdekesebb és szimpa- tikusabb embert még nem láttam. Meleg és őszinte ünneplésben is részesítették, amire ő tö­kéletes németséggel, keresetlen, közvetlen sza­vakkal válaszolt. Csillogó fehér, szűzi hószőnyeg futott le a Grand Hotel-tói a Hoepfnerház-i „kacsafarmig", melyen az első lábnyomok bizony csak reggel­felé süppedtek bele bokáig és kissé — hogy úgy mondjam — rapszódikus kilengésekkel. És ezzel véget ért a „kacsafarm" bankettje Ótátra- füreden. R. SEGESVÁRY IZABELLA, Mo»t már nieim a kvarcból alkarja Dnimikovs-ziky a® aranyait előállítani, hanem valóban aranytartalmu földből, még pedig különleges sugarak behatásával. Az uj eljárással állítólag sokkal több arany nyerhető** mint az eddigi módszerek segítségével. A mérnök állítólag egy év óta családjával együtt uj találmánya ered­ményéből él. Az arany kivonásához részben a folyók homok­ját, részben pedig közönséges földet (hasainál, amelyet San Remo környékén talál. Az eddig ily módon nyert aranyat Duniikoveakv ál­lítólag egy francia bank s<an romol fiókjának adta <ei. A „kacsafarm" bankettje Ótátrafürecíen Hetyszini tudósítás a FIS-versenyek újságíró-vacsorájáról Az „aranycsináló" lengyel mérnök ismét működik San Remoban közönséges földből állít elő aranyat a csalásért elitéit alchímista? ___________1933 február 19, kedd.

Next

/
Thumbnails
Contents