Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-17 / 41. (3593.) szám

2 ^X«<2aMA<i^ARHinL^ életük sorsát okosan megoldani tudó kis népek példája lebeghet. A holland példa. A svéd, a norvég, vagy a dán példa* A magyar ifjúságnak fontos feladata volna, hogy tanulmányozza például a tizen­hárommilliós németalföldi nemzet sorsát s ellesse boldogsága titkait. Ellesse a törté­nelmi szerénységet, ami e népet jellemzi, ellesse az introspektiv érzéket, amivel ez a nép el tudja magát zárni a veszedelmektől s befelé tud élni, ellesse a történelmi csapá­sok hatása alatt keletkezett józanságot, rea­lizmust, gyakorlatiságot, egyszerűséget. El­lesse teljes társadalmi struktúráját, gazda­sági elveit és rendszerét, s főleg ellesse azt a tehetséget, amivel az északi kis népek tel­jessé és boldoggá tudják tenni minden egyes polgáruk materiális életét. A jólét teljessé­gében fürdő németalföldiek mondották ne­kem, hogy szerintük az a kisnép, amely nem avatkozik a nagyok dolgába, igyekszik félreállni az útból s nem-igen törődik „el­vont dolgokkal", aránylag könnyebben ér­heti el a megelégedettség ideálját, mint a nagy nép, amelynek mintegy kötelességei vannak a világgal szemben, s amelyeket könnyen térit le a belső fejlődés útjáról egy-egy vajúdó nagy eszme, vagy vajúdó friss érzelem. * A mi kisebbségi életünkben kétszeresen szükséges, hogy megtanuljuk az északi kis népek stílusát s tudjunk „befelé élni". Tud­juk védeni kádereinket, kiépíteni gazdasági sorsunk erődjeit. Ellessük az északiak tit­kát, amely a saját eréből való építés tehet­ségéből áll. Ne kívülről akarjuk kiharcolni boldogulásunkat, hanem bévülről. Ne szá­mítsunk senki másra, csak önmagunkra. Nagyon kis mértékben észrevehetjük már, hogy az elmúlt évtizedek nyomásai alatt megindult a fejlődésnek ez a folyamata kö­zöttünk, s a szlovenszkói magyarságban vannak már erők, amelyek a belső meg- szervezkedés irányában mozognak. — 28 pályázó egy rendőri állásra Pozsonyban, Pozsonyi szcEoiszitőségimik jelenti teMomon: Gáilríy városi vásánremidó'ir nyugdíjaztatása foly­tán a. város pályázatot hiirdeitett a mieigitneseidiett állásra. A rendőri állásra 28 pályásait, érkezett be. köztük több órettségázieítt fiatalember is. A városi tanács nyolc pályázó közül fogja kivá­lasztani az uj rendőrt. A Benes-ínterju TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON. Háborús veszedelem? Természetesen arról is beszéltünk, hogy az utóbbi időben mindig újból felbukkanó háborús veszedelem elháritható-e * Európá­tól. — Itt is folyton azt magyarázgatják, hogy a háború elkerülhetetlen és a szinte nap-nap után kirobbanó izgalom azt látszik bizonyítani, hogy a világon úgy, ahogy van, nem mehet tovább. Nekem azonban más a véleményem. Azt hiszem, hogy valahányszor a háború ve­szélye fenyeget, ha mindenki összefog, ak­kor az elkerülhető. Szilárdan hiszem, hogy a békét elősegítő konstruktív erők alkal­masak a háború megakadályozására. „Hit követelnek fűlünk a kisebbségi kérdésben r Felhívom még Benes külügyminiszter figyelmét arra a tényre, hogy jóllehet sza­vai szerint a kisantant három állama szoros egységet alkot, mégis vannak kérdések, mint például a kisebbségi kérdés, amelyet minden országban különböző módon olda­nak meg. — Igen, talán a részleteket illetően, de a kisebbségi kérdés tárgyalásánál legelőbb is meg kell egyezni a közös elvi kérdésekben. A részletekre csak azután térhetünk át. Min­denesetre sohasem szabad szem elől tévesz­teni azt, hogy itt is mindig Genf szellemé­ben kell dolgoznunk. Én a kisebbségi kér­désben mindenekelőtt teljes nyíltságot sze­retnék. Alapjában véve nem tudom, pedig nagyon szeretném tudni, hogy tulajdon­képpen mit is követelnek tőlünk a kisebb­ségi kérdésben. Meg vágyok győződve ar­ról, hogyha összeülnénk és tárgyilagosan informálnánk egymást, akkor ebben a kér­désben is megegyezhetnénk. A különböző országokban többnyire nem ismerik a pon­tos tényállást és az informálatlanság gátolja meg legtöbbször azt, hogy összekerülhesse­nek az emberek és az országok egymással. Már pedig én, amíg élek, azért akarok ve­rekedni, hogy Európa államai összekerülje- l nek. - ' Három bodrogközi községben megalakult a kereszfinsrszocialista párt ij szervezete Kassa, február 16. Aiz országos keresztény- szőr iu lista párt keletszlovenszkói kerületében sikeres munka folyik. Bodrogközben a napokban három helyen uj szervezet alakult. A zétényi pártszervezet alakuló ülésén Keresztury József szenátor is megjelent és lelkes beszédet mondott a párt uj hívei előtt. Az uj szervezet Keresztury szenátor és Ma­gyar László" körzeti párttitkár meghallgatása : után a következő tisztikart választotta meg: elnök: Loczkó Mihály, álelnök; Tőkey András, titkár: Király János, jegyző: Bohács János, pénztáros: Szabó Miklós, ellenőrök: Remák János és Andrejkovics János. A bodirogunezői és bolyi uj pártszervezet alakuló ülésén a központot Virógh Béla és Magyar László körzeti titkárok képviselték. Bodrog- mező szervezete a következő tisztikart válasz­totta: elnök: Simon István, alelnök: Fiiét János, titkár: Török Ferenc, pénztáros: Vaszily János, ellenőr: Vaszily István és Pandy István. A bolyi szervezet tisztikara a II I J MUiTft. fe 1071U1 _ WiLLlAM CROOKE KÉM REGÉNYE liii i wTíTwsp m fis sn 1í inni ti ijisÉniWili (2ö) > — most kell elmondania, busz esztendő után ... De remélem, most már szerencsésen! túl van rajta. Hiszen annyi idő választ el | minket attól a júniustól. — Nem vagyok túl rajta, — mondta rekedt hangon Wikenas, — Úgy érzem, hogy most még erősebben lobog bennem a szenvedély. Csakhogy most nem egy naiv gyermek áll ma­gával szemben, hanem egy mindent megélt, mindenre elszánt férfi... Szemük úgy villant Össze, mint a mester- vivók kardpengéje. XVIII Az órák repültek. Már elmúlt éjfél és még mindig az éttereimben ültek. Az asszonyok kedve igen magasra hágott a könnyű italok­tól és éjfél után már táncra kerekedtek. Wikenas egymásután vitte táncra Editet és a kis moleitet, aki váltig erőlködött, hogy bősz- szu idő óta ez volt a legkellemesebb estéje. Tudja-e, hogy Összeesküvést szőttünk maga ellen? — kérdezte, miig táncosa karján tova siklott. — Összeesküvést? Ugyan mi lehet az? — Hát egyszerűen elraboljuk magiét és magunkkal visszük Edithez. Ott folytatjuk a mulatságot. Wikenas szive az őrömtől hevesen kezdett dobogni, ilyen gyors sikerre igazán nem szá­mi tott. Tehát már az első találkozás alkalmá­val bekerül Margotean villájába. Tudja, szegény Editnek négy heti sza­badsága van. hogy az ura a külföldet járja. Borzasztóan szerencsétlen ez a szegény asz- szony. Az ura zsarnoki hatalommal uralkodik felette és minden pillanatát megkeseríti. így aztán én rám hárul a feladat, hogy kárpótol­jam szegényt a sok-sok keserves hónapért. És a véletlen szerencse utunkba hozta magát. — Nem tudom eléggé áldani! — Edit babonás és én is egy kissé fatalista vagyok. Megérezte, hogy valami történni fog az életében... Most elár ulom magának, hogy rég hallottam a karlsbadi idillrőL Edit soha­sem tudta felejteni. És nem volt véletlen, hogy ma az öt órai teára elmentünk. Olvastuk a revaisi Kurírban az Alhaimbra programiját és Edit meglátta a fényképét is. De el ne-.járul­jon Editnek... — A világért sem. — Milyen lázba jött. Feltétlenül találkozni akart magával. Tudná akarta, hogy mi volt az oka annak a nagy visszakozásnak, ami olyan mély sebet ütött a szivén. Egy óra elmúlt, amikor ejhagyták Kramert. Autóba ültek, amely gyors iramban robóigott a villa felé. A háziak már lenyugodtak, fény nem égett sehol. Edit nyitotta ki a kaput és vezette be vendégeit. A földszint közepén nagy hal volt, honnaiu jobbra-balra szaladt ki folyosó. Edit a jobb­kézre eső folyosóra vezette őket és egy tágas szobába nyitott be. — Az uram dolgozó szobája. Ez a legcsön- desebb és mindentől távol esik. Helyezzék kényelembe magukat. — Wikenas körülnézett és pillanat alatt emlékezetébe véste a dolgozószoba egész be­rendezését. A szoba az épület sarkát foglalta el és báróim ablaka az uccára, az oldalsó fal két ablaka pedig a kertre nézett. E kél ablak között kis asztalkán remekmívű rádió állott,, a falon pedig fénykép, Margotean ezredes egyenruhás alakija. Wikenas jól megnézte ezt a képet. Magas, sovány embert ábrázolt. Arcá­ból szinte ijesztő élességgel ugrik ki az orr, mely alatt petyhüdt bajusz lóg. A homlok ala­csony, a pofacsontoik kiállóak, az egész arc mongol típust mutat, az ezredes abból a társa­dalmi rétegből származik, amely még a hódí­tók egyenes leszármazottja. Mellét két sor ki­tüntetés díszíti, hazai és mindenféle idegen rendjelek... Az uccára néző falihoz támasztva állott a hatalmas, massziv Íróasztal a széles középső ablak alatt. Wikenas, miig a hölgyek elhelyez­kedtek, körbejárta a szobát és mindent alapo­san szemüigyre vett, Ránézett az asztal zárjai­ra és elégedetten állapította meg, hogy a ba- rokikstilü bútordarab primitív zárjaival ugyan­csak könnyű dolga lesz. Az asztal közepén álló előjegyzési naptár volt, amely március utolsó hetére volt kifordítva. A március 25-iki dá­tumhoz bejegyzést talált; C 16, 23. trónja ész­revétlenül és villámgyorsan a kezében volt és balkarjának kézelőjére feljegyezte ezt a titokzatos jelt. Aztán tovább folytatta szemlé­jét. A szoba baloldali falát egész végig hatal­mas könyvtéirszekrény foglalta el, melynek polcai telid esteti voltak mindenféle katonai szakmunkával. Wikenas szinte önhitt büszke­séggel fedezte fel az egyik polcon az ő nem­régiben megjelent munkáját, amelyben légió­juk hősi harcait örökítette meg. A könyvtár tetejét egész végig híres hadvezérek mell­szobrai ékesítették Miltiadestől Hiindeo- burgig. A könyvtár és a szoba sarka között vívó-polc állott különféle kosaras vivókardok- kal, vitőrökkel és maszkokkal. — Egy pillanatra- most magára hagyjuk kedves vendégünket, míg a teát. elkészítjük, — mondotta, a háziasszony és barátnőjének társaságában távozott. Wikenas egy pillana­tot sem vesztett el. Azonnal az Íróasztalihoz ugrott és zsebéből valami furcsa szerszámot vett elő. Egy nyomás rajta és tőrszerü hegyes acél ugrott ki belőle, amelyet beillesztett a legfelső fiók kulcslyukába. Egy kis pattanás és a fiók felnyílt. Kihúzta és látta, hogy a fiók tele van iratokkal. Gyorsan végigfor­gatta, a legtöbbje hivatalos számmal ellátott katonai akta volt, ezek egyelőre nem érde­kelték. De talált egy nagy papírlapot is. 1935 február 17. vasárnap. következő: elnök: Rásky András, alelnök: Kuric* István, titkár: Szabó Lajos, jegyző: Vavrus Sándor, pénztáros: Rigó András, ellenőr: Panykó B. István és Bálint István. A kisdoferai pártszervezet legutóbb tisztújító közgyűlést tartott s a kővetkezőket választot­ta a szervezet élére: elnök; Szklár Jenő görögkatolikus plébános, alelnök: Tóth János, titkár: Iván István, jegyző: Szabó Imre, pénztáros: Kiss István, ellenőr: Máholy Péter. — Szádalmás keresztényszorialista pártszer­vezete Sinátly Béla körzeti titkár részvételé­vel szintén tisztújító közgyűlést tartott s en­nek tagijai a következők: elnök: Kuntván István, alelnökök: Bős nyák János és Dobos István, tikár: Kriibik István, pénztáros; Ra- dótzky János, jegyző: iifj. Jávor József, ellen­őrök: Dobos János és Jávor András. * Weygand tábornokot marokkói kormányzóvá nevezik ki? Páris, február 17. Weygand tábornok, a hadsereg volt főparancsnoka, aki néhány hó­nappal ezelőtt nyugalomba vonult, nagy uta­zást tett Délnyugateurópában és Marokkóba érkezett. Hir szerint Weybandot Marokkó hely­tartójává nevezik ki. A népszövetségi taníts nem tart külön illést a Saar-kérdésben Saarbrücken, február 16. A nemzetközi tár­gyalások a Saar-vldék kiürítéséről és a néme­teknek való átadásáról befejeződtek. A Saar- vidéken lévő külföldi csapatok megkezdték a te­rület kiürítését. Szombaton délelőtt a németal­földi katonák elhagyták Saarbrückent. A pá­lyaudvar körül nagyszámú közönség nézte vé­gig az elvonulást. Egy angol katonai zenekar is kivonult, valamint az angol diszszázad, amely elbucsuztatta a hollandusokat. Brind tábornok, a nemzetközi csapatok angol parancsnoka, va­lamint az olasz illetékes tényezők ugyancsak megjelentek az elutazásnál. Genf, február 16. A népszövetség titkársága szombaton délelőtt elhatározta, hogy a Saar- kérdés tisztázása után a népszövetségi tanács­nak nem kell külön ülést tartania ebben a kér­désben. A Saar-bizottság teljhatalmat kapott a függő problémák elintézésére* amelyre három értelmetlen szó volt jegyezve, ezt a bárom szót nyomban kézelőjére má­solta: „MYDKRHJ KRA RKGK ........“ To vább már nem dolgozhatott, mert lépé­seket hallott a folyosón. A fiókot gyorsan be­csukta és a könyvtárszekpétiy hez lépett, mint­ha a felhalmozott könyvek címét nézegetné. Illatos tea, finom cigaretta mellett halk beszélgetésben töltötték az időt. A nagy fali óra már éjfél után hármat mutatott, amikor a kis molett asszony egy ásítást nyomott el tenyerével és aztán Wtikenashoz fordult. — Holnap is van nap, kedvesen. Most maga kísérjen el, mint egy Bayard-lovaghoz illik. Wikenas felállt és mélyen meghajolt Edit asszony előtt. — Mikor láthatom? Edit búcsúzéra, nyújtotta kezét, amit Wike­nas alázattal csókolt meg. — Délelőtt tizenegy óra tájban otthon lesz? — Oh, akkor még .igen. Kii akarom pihenni jól magam. — Tizenegy óra tájban telefonálni fogok. XIX. Már jóval elmúlt négy óra, amikor szállo­dájába ért, de még nem tért nyugovóra. Papírlapot vett elő és rámásolta a kézelőjére jegyzett titokzatos szavakat. Ahogy a betűk viszonyát vizsgálhatta, egyszeriben rájött arra, hogy a titkos írás egyszerű ábécé kó­dex alapján készült. Természetesen kilátás­talan minden megfejtési kísérlet mindaddig, miig a kulcs nincs a kezében. Azok a rejtett számok, amelyek alapján az ábécé betűin végigmenve, az állbetü helyébe a megfelelőt behelyettesítheti. De nem adta-e a kulcsot is a kezébe a véletlen szerencse? Mi lehet az ez­redes naptárjába jegyzett betű és Írót szám értelme? C 16, 28! A kódex kulcsa, bizonyá­ra. C annyit jelent, mint Code, 16, 23 pedig a kulcs. Minden páratlan betűnél tizenhat, min­den párosnál pedig huszonhárom jeggyel kell előre, vagy visszafelé haladni a betű­rendben, hogy a helyes betűhöz jussunk. (Folytatása következik.) %

Next

/
Thumbnails
Contents