Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-14 / 38. (3590.) szám

HUt totók ó A NÁRODNI LISTY vezető helyén Jezek képvi­selő a kormány és a koalíció hét „főbűnéül" ezeket sorolja fel: 1. Elégtelen politikai és gazdasági prog ram. 2. Terv nélkülj kísérletezések. 3. Takarékos- sági tervek végrehajtásának mellőzése. 4. Az állami igazgatás reformjának elhanyagolása. 5. A nemzeti politika rendszeres elhanyagolása. 6. Sok beszéd a demokráciáról, de a demokrácia mellőzése és 7. A megfiatalított kormány munkarendszereinek lehe­tetlensége. Ugyancsak a NÁRODNI LISTY Kiima osztá’yta- nácsos, ruszinszlkói Í6'kolaügyi referátusi vezető nyi­latkozatát közli a ruszinszkói iskolaügyről. Eszerint a cseh tannyelvű iskolák nagy népszerűségnek ör­vendenek, csak arra kellene még törekedni, hogy a cseh iskolákban az orosz nyelvet-, az orosz iskolák­ban a cseh nyelvet is tanítsák. A héber iskolákon stagnálás van mert a zsidó szülők szívesebben kül­dik szláv iskolákba gyermekeiket, miután a 6Zláv nyelv ismeretét a jövő gyakorlati élet szempontjá­ból fontosnak tartják. ,,A magyar kisebbség is szükségesnek tartja az államnyelv ismeretét é« az is előfordul, hogy magyar szülők államnyelvü isko­lákba küldik gyermekeik** A sokfajta orosz nyelv közül melyla maradijon túlsúlyban, azt majd a szojm fogja eldönteni. A VENKOV jelentése szerint Prágában januárban a dijak nemfizetése miatt négyezer telefonállomást szereltek le. ' ! A nemzeti szocialista TELEGRAF éles támadást intézett a hírszerző osztályok működése ellen. Meg nem nevezett szakértőt szólaltatott meg, aki e hi­bák főokát három körülményben állapította meg: emberhiányban, pénzhiányban és a politikai protek­ciók túlsúlyában. A fontos helyekre nincs elég meg­bízható, kellően kiképzett szakember. Pénzhany miatt ezeket rosszul fizetik, ami önmagában nagyon veszedelmes. Csendőröket nem lehet mindenhová küldeni, mert a politikai alvilág embereivel szem­ben az egyenruhás csendőr annyi, mint verébfogás dobbal. A politikai protekció pedig abban hibás, hegy például a határvidékeken megállapított rend­ellenességeknél nyomban működésbe lép a protekció s az indokoltan gyanúsított és letartóztatott sze­mélyt szabadlábra helyezik. A lap szerint a belügy­minisztérium nem törődik eléggé a hírszerző osztá­lyok kiépítésével, az országos katonai parancsnok­ságok hírszerző osztályai pedig alig adnak életjelt. ,,Azok az urak. akik erről gondoskodni volnának kö­telesek, még mindig a „Locrjrnói harangok" tangó­jának csendes [dilijében ringatóznak". A támadásra a VENKOV egyebek között a követ­kezőkkel válaszol: A külügyminiszter pártjának kp- jában ez a szemrehányás különösen furcsán fest. Megjelenhetett volna a támadás bármely ellenzéki lapban is. Sőt a- különösen gyanúsan kongó ,Locar- nói harangok" tangóját figyelembe véve, talán téve­désből került a támadás a nemzeti specialista lap­ba.Úgy gondoljuk, hogy éppen a ,.Locarnój harango­kat" annyira kongatták azokon a helyeken, ahol most azokat kritizálják, hogy a megfutamódás tő­lük az olvasók táborában nagy zűrzavart fog kelte­ni. A közbiztonsági szolgálatnál statisztikákkal mu­tatták ki, hogy a rendőrséget túlságosan igénybeve­szi a politikai szolgálat s veszedelmesen növekedett a felderítetlenül maradó lopások száma. Pártoskodó protekcióról kár beszélni, mert ismeretesek oly ügybuzgó személyek esetei, akik a személyek és személyek csoportjainak érdekeit összetévesztették a közérdekkel. Voltak idők, amikor túlsók volt a gyanusitgatás otthon s megfeledkeztek az idegenről s amikor a titkos rádióküldő állomás az ablak alatt bömbölt. Hol a hiba? A hírszerző osztályokat egye­síteni kell s ezt és a sajtóosztályokat ki kell egé­szíteni, de nem személyi kikérnie’ések érdekében,! hanem az állami szükségletek érdekében. És ezt új­ságcikkekkel nem lehet megcsinálni. A beruházások kérdéséről a VENKOV vezető helyen a következőket írja: A kormány hatalmas beruházási munkaprogramot dől- gozott ki. Régi tapasztalatok alapján azonban ag-1 godalmaink vannak, hogy a kormány jó szándékai­nak végrehajtása megakad. Számos építkezésnek már régen készen kellett volna lennie, pénz is volt rá a költségvetésben é« máig sem kezdték meg a munkát, mert a munkálatok kiadásának kiírásánál hosszadalmas huzavona volt. Gyakran tisztára admi­nisztratív természetű kérdések miatt halogatták, meghosszabbították a határidőket. A hiba a fölösle­ges bürokratikus kezelésben, hatásköri hiányokban,, felelősség és határozottság hiányában rejlik. A refe-! rensekben nincs elég felelősségérzés, különösen akkor, ha az ajánlatok között több száz százalék­nyi eltérések mutatkoznak. Az illetékes hivatalok­nak kötelességük a kormánytényezőkkel egyérte- lemben eljárni. A parlamenti munka újabb elhalasztása kapcsán csak a VENKOV tartja fönn azt az értesü­lést, hogy március 6-án a nemzetgyűlés mindkét há­za tart ugyan ünnepi ülést, de eddig még neon döntötték el, hogy a parlamentet február utolsó napjaira i6 összehivják-e- Az összes többi koalíciós lap azt irja., hogy március 6-a előtt plenáris ülés nem lesz, ezután egy hétig a bizottságok dolgoznak, majd a plénum lát munkához. A PRAGER PRESSE jelentése szerint ez állatmonopólium okoz nehézsé­geket a kormánynak, ezért a február végén hatályát vesztő állatszindikátus életét egy, esetleg két hó­nappal meghosszabbítják. Megakadtak a bányatárs- ládák szanálására irányuló tárgyalások is. Ennek ellenére a kormánytöbbség minden pártjában szi­lárdan él 9-Z elhatározás: kitartani őszig, mert a fe­lelős tényezők jól látják a korai választások kelle metlen következményeit — A LIDOVÉ NOVINV szerint a március 6-i ünnepi plenáris ülések után a Ami a sporl-jelentésekből kimaradt... 1935 február 14, csütörtök. 11$-lázban ég a látta A tizenhat daliás norvég és a női szivek ■■ A síelés »mártirjai« ■ A Tátra a világérdehtődés középpontjában Ótátraföred, február hó. A fenyőgirlandok­kal feldíszített poprádi állomásra zihálva fut be a gyors. Siruhás hölgyek és urak, bundáé, elegáns dámák hotelvignettáe kofferekkel szállnak ki és a hordárok alig győzik a ppd- gyász- és sigarmadákat a tátrai villanyoshoz hordani Egy szempillantás alatt mgetelik mindakét kocsi. A villamosban egy csomó is-^ kolásgyerek telepszik le mellettem és a piros­pozsgás lurkók hangosan beszélgetnek az idő­ről, hóról, az ugrósáncok állapotáról és a FJS- verseny várható eredményeiről. Az egyik t}z- tizenkét éves barna fiúcska, aki éppen velem szemben ült, csillogó szemekkel folyton felém p'slantva dicsekszik el, hogy tavaly ő .nyerte az ifjúsági lesiklóversenyt és már 10 métert ugrott a kis sáncról. Beszédbe elegyedek vele és elárulja nekem, hogy az ugróversenyre ők is elmennek testületileg „stílust" tanulni. Ezek lesznek a jövő FIS-versenyek hősei. Az újságírók „hacta-farmju“ Az ófüredi állomáson a Grarid Hotel szol­gáinak zöld egyenruhás hada állt sort és mi­előtt még körülnéztem volna, már viszik is a podgyá6zomat. Egy pillanatra meglep a szo­katlan nagy élet. Az ünnepi hangulatot emeli a színes zászlótenger a ezállók ormán. Foly-' tón özönlenek versenyzők, vendégek és a kü­lönböző országok sajtókiküldöttei, egyszóval egyre szaporod'k az internacionális vendég­sereg. Az eddigi FlS-verseoyeken a sajtó kép- viselőipek szállójára, egy zöld zászlót húzták: fel, középen egy fehér kacsával. Itt most a vál­tozatosság kedvéért, egy óriási nagy fehér ka­csát erősítettek fel a Hoepfner-Ház bejárata fölé, a hasán ez áll „Presse". A modern, kedves épület, mely az internacionális újság­írók babiloni nyelvegyvelegétől hangos, a találó „kacsa-farm" elnevezést kapta, t. i. nyolcvanhat újságíró lakik benne. A FIS-versenyek primadonnái — a norvégek Gyorsan rájöttem, hogy a telep kevdencei a 6zőke, kékszemü, daliás alakú norvégek. Egyforma kék szvetterekben, fehérkék mintás harisnyákban, feltűnőek, elegánsak. — Tizen­hatan vannak és mikor bevonulnak ebédhez s ozsonához, megakad rajtuk a nagyszámú hölgykoszoru szeme. Nagyon zárkózottak s magukban élők, mint ahogy mind az északi or­szágok fiai. — De talán ez még növeli érde­kességüket. Különösen Hangén érdekes típus. Már nem először van itt. Naiv gyerekes örömmel megy ki reggelenként a hegyekbe és csak késő este tér haza. El van ragadtatva a Tátrától,; mert annyira más, mint náluk a hegyek. Kü­kormány 6 a nemzetgyűlés elnökségei közösen üdvöz- lik a köztársasági elnököt születésnapja alkalmából. A katonai ünnepségek, nyilvános szérplék elmarad­nak s csak este a prágai Lucerna nagytermében tartanak katonai ünnepséget. A köztársasági elnö­köt katonai küldöttség is üdvözli Lanában. A mun­kaprogramot illetően megvannak a megegyezések e igy a tavaszi hónapokra a parlamentnek ie lesz munkája. A s-zudétanémet táborból a PRAGER PRESSE értesülése szerint a Bupd dér Landwirte és a Heimatsfront között újabb tárgyalá­sok kezdődnek csütörtökön. A tárgyalásokat Zier- hut, Stöhr, Hacker és Henlein vezeti. — A TfiP- LITZ-SCHÖNAUER ANZEIGER-ben Hacker, a Bund dér Landwirte ifjúsági vezére o e?ud|étapé- met politika főfeladatéul erős centrum kialakulását tűzte ki. A Bund dér Landwirte terve, hogy a vá­lasztások után a honifront törvényhozóival közös klubot létesít, mert nem a közös lista a fontos, ha­nem sokkal nagyobb jelentőségű a közös klub. A külön lista azért jobb, mert a politikai erők csak igy vehetők számba. — A - néniét keresztényszocia­lista DEUTSCHE PRESSE szerint p népiét agrár­párt törvényhozóinak nagy többsége nagyon bizal­matlanul s gúnyos mosollyal nézi a Hacker-féle eről­ködéseket. A közös kluib azt jelentené, hogy Hen­lein is aláveti magát a Spina-féle politikai irányí­tásnak. — A LEIPAER ZEITUNG jelentése szerint Henlein e napokban tárgyalt a cseh agrárpárt ve­zetőivel arról, hogy pártja a választásokban részt: vehessen. — Az ÉXPRES szerint a Butid dér Landwirte tisztában van azzal, hogy a választáso­kon tíz képviselői mandátumot sem képes szerez­ni. ........— Io nosén a ragyogó napot élvezi, hiszen az olyan ritka vendég náluk, főleg télen. Egy kedves epizódot kell itt felemlítenem. Egyik reggel a kis Vysokára készültek a norvégek, Nemény kollégám figyelmeztette őket, hogy vigyenek fürdőruhát magukkal, napozni. Kinevették őt és azt hitték, ugratni akarja őket. De hosszas rábeszélés után a Bányász-üzletben beszerezték a trikókat és úgy vonultak fel túrájukra. Este, mikor hazatértek, nem győztek eleget hálál­kodni a gondos szerkesztőnek és biztosították, hogy nem fogják elfelejteni ezt a csodás, ra­gyogó napsütést fent a Kis Vysokán. A híres Sigmund Ruud, a tátrai ugrórekor­der is köztük van. A Guhr-sáncon és a csorbái sáncon ő tartja a rekordot, ö a favorit most is. Hatvannyolc—hetvenegy méteres ugrásaival a legkomolyabb győztesjelölt. Gulbrapsent kü­lönösen megragadta a Tátra szépsége és sa­játságos fekvése, kulisszaszerüen elhelyezett, sziklás, grandiózus oromcsoportojatával, ami uralja az egész vidéket. Mosolyogva meséli, hogy mikor megérkeztek, Poprádon csalódot­tan kiáltott fel: „Oh, de kicsi ez a Tátra!“ De most, amióta itt van, látja csak, hogy meny­nyi és milyen érdekes silehetőségeket nyújt az a „kis“ hegység. A magyarok és az osztrákok Az ósztrákók kedves, rokonszenves fiatal fiuk, ők a slalom és a lefutóverseny hősei. A Kárpátegyestilet egyik fiatal tagja, Haris M ö r t h várakozáson felül jól szerepelt ezeken a versenyeken. Hétfőn érkeztek a magyar versenyzők. Az ujfüredi Park-Hotelben vannak elszállásolva, jpiinek az ormán ott leng a magyar zászló. Re­mélik a legjobbakat, de ne várjunk nagy ered­ményt tőlük, mert nekik odahaza nem állnak rendelkezésre idális siterepek. A Magyar Si- szÖvetség Salzburg mellett épített jövőre egy menházat, ahová tagjai kijárhatnak tréningre. Ez mindenesetre javitani fogja a magyar él­sportolók nemzetközi kilátásait. A hölgykoszoru A szállodákban feltűnően 6ok a nő. Bár hoz­zá van az ember szokva s nem olyan szokatlan látvány, hogy egy ötórai teánál háromszor annyi a táncosnő, mint a táncos, de ez az arány — kissé, hogy úgy mondjam — ijesztő. A ver­senyzők tudniillik nem táncolnak. Szigorúan betartják a tréningszabályokat é6 a véglete­kig szolidak. London, február 13. A Daily Express együk munkatársa érdiekbe cikkben számol be arról a beszélgetésiről, amelyet Iiitvioiov bátyjával folyta­tott. Az orosz külügyi népbiztos bátyja szegény rábbí. Alamizsnából tengeti életét Londoniban, öcoséről pom sz-iivesem beszél, miért öccse isten té­lén ember. — , ,A gondolatai egészen mások, mint az én gondolataim “ — mondja. — Nőm tu­dom, hogyan élhet égy ember Isten nélkül. — Mikor látta utoljára? — kérdezte tőle Patritík Murphy, az angol újságíró. = öt évvel ezelőtt, a bialystoki állomáson. Genfibe utazott. Kimentem az állomásra, hogy be­szélhessek vele, amíg áll a vonatja, de az őrök nem engedtek hozzá közel. Kiabálná kezdtem, eme kinézett a kocsf.ből. Aliig ismert meg, hiszen rég nem láttuk már egymást. EJbrszéJgett tinik többi tetytvéreiinkről. ^.z egész idő alatt közelről figyeltek bennünket az őirök. Néhány percig be­szélgettünk, aztán ő folytatta útját Gejvfbe, én meg templomba mentem. Imádkoztam, hogy Tatén vezesse öcsémet jó írtra. Aztán Lfltvinov fiatalkoráról beszélt az öreg rabbi. — Rettenetéig hogy olyan jó fiúiból, bólpeviki lőtt. Mikor J8817t#n meggyilkolták II- Sálkor cárt, pipámat is letartóztatták ámbár semmi köze . sem volt a boJsevizmushoz. Maxim még apró J gyermek volt akkor. Folyton azt kérdezgette; *Mi Az első nagyobb társadalmi esemény a szom­bat esti bál volt az ótátrafüredi Grand Hotel­ben. Óriási „rekordközönség" vett részt, mi­után most miden a rekord jegyében zajlik le. Adamek Andor, a többszörösen győztes tánc­bajnok gyönyörű táncbemutatót tartott párt- nernőjével és akár irigységgel, akár őszinte tet­széssel — de meg kell állapítani, nagyon tud­nak. A versenyzők persze nem táncoltak, a hölgykoszoru legnagyobb és legőszintébb saj­nálatára. Egyelőre megelégedtek az „Idioten- wiese", a „Hosenbremse" bőseivel és a taraj­kai ródlipályán lesikló „Schneepflug“-lovagok- kal. A jobb jövő reményében mit meg nem tesz az ember?! Egyszer csak vége lesz ennek a ver­senynek! Egyszer csak felszabadulnak ezek a deli fiatal legények a tánctilalom alól. Csak kitartás. Természetesen minden hölgynek van egy kiszemeltje, akinek drukkol. A norvégek itt is vezetnek. Ha a drukkerek arányszáma döntené el a győzelmet, úgy ők 100 kilo­méteres fórban volnának a többi előtt. Élei az „Idiotenunese*‘-n Az „Idiotenwiese“-n szorgalmasan folyik a training, a munka, mintha napszámba fizetnék őket. Itt mindenki fiók FIS-versenyzőnek érzi magát. — Fantasztikus eidresszekben, káp­rázatos színekben és elképesztő ötletességgel, ami a rubakombinációkat illeti, csuszkáinak igen óvatosan le a kis dombról a hölgyek. Jaj, csak el ne essenek, jaj csak havas ne legyen a csudafess, de csudaunpraktikus nadrág. A fényképész mint vadász a lesen, ott kuporog egy fa tövében és a legmerészebb „stellun- gok“-ban örökíti meg e divatos sportszenve­dély mártírjait. Mert hogy mártírok, ahhoz nem fér kétség. Kimondhatatlanul irigylik a járókelőket, kik kényelmesen, deszkalábhosszabbitás nélkül biz­tonságosan sétálgatnak és élvezik az isteni 6zép téli időt. No de viszont azok nem halad­nak a korral — vigasztalják önmagukat. Egyszóval mindenki megtalálja szórakozását a Tátrában. Minden órára akad szórakozás bőven. Amint lebukik a nap, 20 fokos hideg csikor­gatja meg a havat. Szikrázva gyulnak ki a csillagok a végtelen sötét égbolton. A szállók ablakai kivilágosodnak, majd újra sötét lesz mind, ki bridzsezik a halban, ki táncol a bár­ban, ki meg falnak fordul, hogy kipihenje a nap versenyfáradalmait, vagy erőt gyűjtsön a holnap versenyére. R. Segesváry Izabella. [az a szocioüzmans? Hová vitték apát?" Az isko­lában eojk fiúval ismerkedett meg, akiknek az ap­ja szocialista volt. De még minidig naponta kétszer járt templomba. Katonáé veit a Kaukázusban töltötte, majd egy zsinórgyárba került. Ékkőn már öntudatos szo­cialista volt. A írnunk ásóik egyik vezetője lett. A rendőrség nagyon figyelte őt Egy napom letar­tóztatták. Két évig volt a börtönben. Ott ismer­kedett meg Kamenewel és Ziniovjevvel. Szo­cialista barátai szöktették ki a börtönből. Hamis útlevéllel jött haza. Otthon sokat vitatkoztak apáimmal. Egyszer vita közben kijelentette, hogy nem hisz Istenben. Ez annyira lesújtotta apámat, hogy szívrohamot kapott. Miikor aztán Oroszomszágbam általános amnesz­tiát hirdettek ki, Maxiim Kievhe ment. Ott meg­ismerkedett. Ginsburg báróyal, a euikoirk,irállyal, aki gyárában üzemvezetőnek alkalmazta. Később azonban ismét letartóztatták és elítélték. Ekkor külföldre mernek ült. Németországban és Svájcban jött össze Lenininél és Troekijjal meg a többiek­kel. Azután magáról beszélt Dütivinov bátyja. — noástouil élék — méiVdiötity. — Sok­szor éhezem. Pe mégis tudom, hogy boldogabb vagyok, mint testvérem. Én mm félek a bálákéi „Reffenefes, hogy ilyen jó fiúból bolseviki leff,J Litvinov, a szegény lodzi rabbit istentelen népbiztos-occse telhiüdvéért imádkozik % 6 T>BXGM-A\\<AaiRHTTai^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents