Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-13 / 37. (3589.) szám

2 1935 február 13, szerda. niai kormány megpuhul — s utat enged az olasz árunak, az olasz kereskedőnek. Amit a Duce a próbamozgósitással el akar érni, csak annyi, hogy kedvező gazdasági megállapodásokat kös­sön Abesszíniával, a japán árut kiszorítsa, s biztosítsa az olasz gazdasági befolyást. Ebben az esetben sokat nyert: uj piacot, új ipari expanziós területet, uj tevékenykedési lehetőséget. Az olasz gazdasági élet szelepet talál, a krízis meg­enyhül, a japán konkurencia visszaszorul. Ez az eredmény megéri a kis kiadást, amibe két had­osztály mozgósítása kerül. Knox nemességet kap London, február 12. Jőlinformált körökből származó jelentés szerint Knoxot, a Saar-blzott- ság elnökét Angliába való visszatérése után ér­demeinek elismerése fejében nemesi rangra emelik-----///----­Vi lmos excsászár nem mehet Svájcba Paris, február 12. Zürichi lapok szerint a volt császár engedélyt kért a svájci hatóságoktól, hogy átmenetileg Svájc déli vidékére utazzon. A svájci hatóságok nem adták meg Vilmos ex- császárnak a beutazási engedélyt. — Az ex­császár rokonai és hívei által Hitlernél is pu­hatolózott abban az irányban, vájjon nem tér­het-e vissza Németországba. Betegségére hi­vatkozott és egyelőre azt kérte, hogy három hónapig a Frankfurt melletti Homburgban tar­tózkodhassál A német kormány azonban ezt az engedélyt nem adta meg. Német-lengyel légi incidens Varsó, február 12. A német-lengyel határ közelében tegnap lengyel területen leszállt a königsbergi repülőiskola egy repülőgépe. Ossenbach német pilóta, aki a repülőgépet vezette, kijelentette, hogy Allensteinbe akart repülni, de eltévedt s a heves hóvihar­ban kénytelen volt IeszállnL Ossenbachot a rendőrség őrizetbe vette, s mindaddig fogva marad, amig a hatóságok meg nem vizsgálják a titokzatos leszállás körülményeit Miért van Léván iskolasztrájk? A szlovák szülök külön iskolaépületet követeinek a három helyen működő állami >lemi számára Léva, február 12. (Kiküldött munkatársunk­tól.) Nagy az öröm a lévai szlovák elemi iskolai tanulók sorában. „Nem kell iskolába menni!" Szünet van. Hosszú 6zxinet. Pedig ünnep sincs. Pedig a szünetet nem az igazgató ur adta, hanem a szülők. Igen, a szlovák szülők nem engedik gyermekeiket az iskolába. Sztrájkolnak. A megfelelő iskolai épület hiánya miatt. És addig nem akarják gyermekeiket az iskolába küldeni, míg az iskolaügyi hatóságok Ígére­tet nem tesznek, hogy hamarosan, lehetőleg a legközelebbi iskolai évre felépittetik az uj iskolát. Tudni keli ugyanis, hogy Léván a magyar uralom alatt nem volt állami elemi népiskola. A gyermekek legalsó fokú iskoláztatását a három egyház: a katolikus, a református és a zsidó végezte el. Iskoláik modernek, szépek és minden tekintetben a kor színvonalán állók. Ezekben az iskolaépületekben folyik ma is a magyar nyelvű oktatás. Ezzel szemben a .szlovák népiskolának nincsen állandó épülete. Eleinte azt tervezték, hogy a szlovák és ma­gyar tannyelvű polgári osztályoknak építenek külön épületet és itt kap majd hajlékot a szlo­vák elemi iskola is a szlovák óvodával együtt. Az állami iskola épületet azonban szűkre szab­ták. Az első években még csak jutott hely, a polgári iskola épületében az elemi iskolának is, de amint a polgári iskola fejlődött, a nö­vendékek 6záma növekedett, az elemi iskola mind jobban kiszorult. Jellemző egyébként az illetékes körök előre-nemlátására, hogy az iskolaépület a polgári iskola számára is lassan szűknek bizonyul, mert a polgári iskola 800 növendékét annyira nem tudja elhelyezni az uj épületben, hogy jö­vőre ő is kénytelen lesz valami szükséghelyről gondoskodni, ha az összes jelentkező növendé­keket el akarja helyezni. A szlovák elemi iskolának tíz osztályra len­ne szüksége, az óvodáknak pedig kettőre. Ti­zenkét tanerő oktatja a beiratkozott 440 elemi- iskolást és 100 óvódást. Ma az a helyzet, hogy a tanítás három helyen történik. Valamikor a /anitók Léván úgynevezett „Ta- nitóházat“ alapítottak. Ebben az épületben van most a szlovák eleminek úgynevezett anya­intézete. Itt van az igazgatói iroda és egyéb helyiségek. Tőle három percre van a kolostor, ahol öt osztályban tanítanak, mig távolabb egy magánépületben két osztály nyert elhe­lyezést. A szülők panaszát a kővetkezőkben lehet összefoglalni: A termek nem felelnek meg a modern kor követelményeinek és a törvény előírásainak, szükek, sötétek, nem felelnek meg az egészségügyi szabályok­nak, az egyes osztályok szét vannak szórva, ami a felügyeletet nehezíti S miután a város­ban kifogástalan helyiségeket nem lehet kapni: az állam építsen uj iskolát. A város erre a célra már megszavazott 20 százalékos építési hozzá­járulást, továbbá felajánlott ingyen telket. így semmi akadálya sincs annak, hogy az építke­zést megkezdjék. A szülők mozgalma nem uj keletű. Már 1931-ben memorandumban kérték az is­kolaügyi minisztériumot, hogy megfelelő épületről gondoskodjék. A minisztérium 1932-ben felhívta a tanfelügye­lőt, hogy 24 tanerős iskolai építésre tegyen ja­vaslatot. A tanfelügyelő felküldte a miniszté­riumba a terveket, a költségvetéseket és meg­indultak a tárgyalások. De a szülők ezeket a tárgyalásokat lassúknak tartják, többször megsürgették és miután az iskolaépítés meg­indulásának időpontja még bizonytalan, ki­mondották a sztrájkot. A sztrájk kitörésére közvetlenül az a hír adott okot, hogy azt az értesülést hozta ma­gával valamelyik szülő Prágából, hogy a minisztérium 1940 előtt nem rendelheti el az iskolaépítés megkezdését. Az évekre előre kidolgozott iskolaépitési pro­gram szerint Lévára előbb nem kerülhet eor. A sztrájk célja tehát az, hogy a minisztérium­nál kieszközöljék, hogy a sorrendet változtas­sák meg és 1940 helyett már most rendeljék el az építkezést. A napokban Boíovsky had- nagy vezetése alatt — aki a sztrájk vezére — népesebb küldöttség fog Prágába utazni, hogy a minisztériumtól kieszközölje a szülők óhajá­nak teljesítését. Nem valószínű azonban, hogy a minisztérium a kérés teljesítésére Ígéretet tehessen, mert hasonló a helyzet Losoncon, Besztercebá­nyán és több más szlovenszkói városban is. Egyébként jellemző a helyzetre, hogy nem minden szlovák szülő ért egyet a sztrájk ki­mondásával. Egyesek továbbra is elküldik na­pimként gyermekeiket az iskolába és a tanítók ezeket a gyermekeket tovább oktatják. Külö­nösen a szegényebb szülők gyermekei jelennek meg mindennap az iskolában. Azoknak a szü­lőknek gyermekei, akik nem tudnak otthon egész nap fűteni. A szülők többsége azonban résztvesz a sztrájkban. Megnéztük a kifogásolt iskolahelyiségeket. A „Tanítók Házáéban levő tantermeket még a legnagyobb pesszimizmussal sem lehet rosszak­nak mondani. Ha talán nem is mindenben „mo­dern", de maguk a szülők is elismerik, hogy e termekben nem veszedelmes a gyermekek ta­níttatása. .Ugyanez áll a magánépületben el­helyezett osztályokra is. A kolostorban levő osztályok eshetnek leg­súlyosabb kifogás alá. Az osztályok tényleg kicsinyek. A növendékek csak zsúfoltan (harmincötén!) foglalhatnak bennük helyet. A vastag falakba épített kis ablakok nehezen engedik be a vi­lágosságot. De ha nem borús az ég, itt sem kell villanyvilágításhoz folyamodni. A villanykör­ték pedig magasan nyertek elhelyezést és ta­karékosságból olyan gyengék és kevés- számuak, hogy nem lehet csodálkozni azon, ha a gyermekek maguk vetnek árnyékot a köny­vükre és irkájukra. A sötétség ellen elhangzott panaszt tehát könnyen ki lehetne küszöbölni. A legjogosabb panaszt itt az a tarthatatlan, körülmény váltotta ki, hogy a kolostor épüle­tében az elemi iskolának nem állanak rendel­kezésére illemhelyek. A gyermekek kénytele­nek tehát minden szünetben az anyaintézetbe átszaladni, ami három percnyi távolságra van. A gondatlan gyermek — a legszorgosabb vi­gyázat mellett is — hajlandó a legnagyobb hi­degben is ezt az utat kalap és kabát, nélkül megtenni, amiért is itt igen nagy a megbetegedések, a meghűlé­sek száma. Az érdekelt csehszlovák szülők érthető ér­deklődéssel és türelmetlenséggel várják a fel­sőbb iskolaügyi hatóságok állásfoglalását, ille­tőleg intézkedését. (—r.) A lengyel koncentrációt táborok Varsó, február 12. A szejm tegnapi ülésén a jobboldali és a baloldali ellenzék interpellációt adott be a berezai és kartuskai lengyel kon­centrációs táborokban uralkodó állapotok ügyé­ben. A lengyel parlament többsége visszautasí­totta az Interpellációt (21) Wikenas lemond ólag legyintett a kezével. Elhatározta, hogy minél kevesebbet beszél, akkor talán nem árulja el magát. Már el is akartam menni az Alhambrába, hogy megnézzem a táncodat. Valami cserkesz­táncot lej tesz, tőrrel a szájadban, hallottam. Dicsértek is, amit én természetesnek találok. Olyan smájdág fin, mint te, nemcsak a gárdá­ban, hanem a parketten is megállja a helyét. — Hát akkor lesz szerencséim az Allhamíbrá- ban és ott majd elbeszélgetünk? — igyekezett minél előbb menekülni Wikenas bőbeszédű barátja elől. Csak egyszer az uccára kerüljön, azonnal Praller doktorhoz siet és majd meg­tudja, ki ijja-fiija az ide gén hivatal vezetője. De most meg sem mer mukkani, nehogy va­lami helyrehozhatatlan szamárságot köves­sen el. Ilyen könnyen azonban mégsem szabadul­hatott. — Igen, igen. amint az Allhambra meg- nyiliik, azonnal felkereslek. Eddig nem volt időm, mert az elmúlt napokban nagyon sok külföldi érkezett, hiszen jövő héten lesz a nagy zenei Fesztivál. Szegény megboldogult kedvenc eszméje, de a megvalósulást már nem érhette meg. De azért megtartjuk. Nem szabad a világ előtt azt a látszatot kelteni, mintha a merénylet túlságosam nagy zavart idézett volna elő belső viszonyainkban. — Gyalázatos gaztett volt, — mondotta igaz meggyőződéssel Wikenas. — Az! És olyan ügyesen dolgoztak a bandi­ták, hogy nem tudunk semmi. nyomra buk­kanni. Mellesleg mondom, az, amit az új­ságok imák, hogy külföldről jött terroristák lennének a tettesek, tiszta blöff. Fiam, amig én állok ennek a hivatalnak az élén, addig egyetlen gyanús külföldi nem teheti ide a lábát, ebbe a városba. Itt nincsenek cseka- ügynökök, kémek, kokain-csempészek. Bará­tom, én huszonnégy óra alatt mindenkit le­fülelnék. Elhiheted rólam. — El is hiszem! — hagyta rá mély meg­győződéssel Wikenas. — Nem külföldi terroristák voltak azok, hanem a szegény öreg belső ellenségei. Vég­telenül derék ember volt és tisztakezü, ami nagy szó, mert eddig mimálunk minden mi­niszterelnök panama miatt bukott meg. Nos, ezt az embert nem lehetett megkömyékezni. Azzal a jelszóval jött, hogy kiirtja a panamát. És lehet, hogy a panama kerekedett fölébe. Azok tehették el láb alól, akiknek nagyon is megzavarhatta üzleti köreit. — Nagyon reális feltevés. — Természetesen, pro forma revideálnom kell a tartózkodási engedélyeket is és né­hány nem kívánatos elemet át is rakunk a határon, hogy a közvélemény meg legyen nyugtatva. De te ne tarts semmitől, édes öregem, érezd magad úgy, mintha otthon lennél. Majd én is igyekszem, hogy minél kellemesebbé varáz3olódjanak ezek a napok, amiket itt töltesz körünkben. Hanem meg­bocsátasz, édes barátom, még vagy ötvenen várakoznak az előszobában, ezeket ma el kell intéznem. A viszontlátásra kedves! Az előszoba ajtajáig kísérte és úgy rázo- gatta a kezét, mintha nagyon kedves, nagyon meghitt ismerősétől venne búcsúi Wikenas­nak első dolga volt, hogy a kapualjban, a tájé­koztató táblán kikeresse ismeretlen barátjá­nak a nevét. Von Rollau tanácsos, olvasta. Von Rollau! Igyekezett visszaemlékezni Munckendorf naplójára, melynek minden so- ! rát csaknem betéve tudta. De bárhogy eről­tette emlékezetét, erre a névre nem tudott visszaemlékezni. Szinte szaladva tette meg az utat a közelben levő lakásáig és előkajtat­ta a naplót. Lázas buzgalommal lapozott, de ezt a nevet nem találta. Feltárcsázta a Praller által megadott számot. — Azonnal szíveskedjenek informálni von Rollau rendőr tanácsos személyéről, múltjáról. — Meglesz! Ebédnél felkeresi a megbízot­tunk és mindent elmond róla. Most már megnyugodott és mosolyogva nézett szembe magával a tükörben: — Mégis csak a szerencse fia vagy te, von Munckendorf! XVI. Az örömöktől, szórakozásoktól való három­napos kényszerű tartózkodás ugyancsak meg- bőjtültette Revais életvidám elemeit. A mi­niszterelnök temetése után, amikor az épüle­tekről eltűntek a gyász lobogói, kigyulladtak a színházak és mozgók ragyogó transzparen­sei és megindult a tömegek vándorlása a mulatóhelyek felé. Egy revolvergolyó néhány napra megái litóttá az élet szokott iramát, de azután minden a szokott kerékvágásba tétrt vissza. Az emberek uj örömöket, uj élvezete­ket kerestek. Az Alhamlbra díszes termében is csak úgy nyüzsigött a közönség és fél hat óra tájban nem volt üres asztal. Az ovális terem közepén volt a parkett, hatalmas, csaknem tizenöt méter átmérőjű korong, amelyen éppen most egy andalító spanyol tangó hangjaira suhantak körbe-körbe a párok. A terem egyik sarkában kis asztalnál ült Wikenas von Rollauval és egy koktail mellett meghitt beszélgetésben voltak elmerülve. Wikenas már minden szük­ségeset megtudott Roll aurái. Balti német nemesi család sarjadéka ez a fiatalember. Amikor a németek megszállották Oroszország balti tartományait és sorozást tartottak a balti H—MHIIi iW I—W I 111 li >ffl—PHI fl| HMMdillMfl^iMIRlIlltl HM németek között, vöm Rollaut is bevették és abba a gárdaezredbe osztották, amelyben Munckendorf is szolgált. Ez közvetlenül a háború befejeződése előtt volt és a porosz ezred akkor Odesszában teljesített szolgálatot. Rollau barátsága nem jelenthetett sokat a gárdatiszt szemében, hogy még csak meg sem emlékezett róla a naplójában, viszont érthető, hogy a fiatalember kissé' felnagyolva emléke­zett vissza rövid háborús életének minden jelentős és jelentéktelen epizódjára. Wikenas- nak nem volt nehéz belejátszania magát a régi jó katohapajtás szerepébe, hiszen Rollau emlegetett fel minden apró történetet. Emlék- szek-e arra, öreg fiú, hogy amikor... Emlék- szel-e arra, vén cimbora, hogy amikor von Ei'lau felhajtotta azt a három ragyogó zsidó lányt? Wiikenas ilyenkor csak hümmgetett hozzá, annál nagyobb bőbeszédűséggel mond­ta el a napló alapiján Munckendorf háború utáni élményeit. így ültek már egy óra óta egymás mellett, zavartalanul, mert annyi táncos volt, hogy a nők egy pillanatra sem voltak szabadom és igy Wikenas mentesült a kényszertáncolás kötelezettsége alól. Amikor megszakadt köz­tük a beszélgetés, elkavargatták koktail-iiket és a táncoló párokat nézték. Rollau erről is, arról is tudott valami érdekes pletykát és Wikenas figyelemmel hallgatta barátja elő­adását, mert tudta, hogy az így ellesett diszkrét dolgoknak alkalomadtán hasznát veheti. Hat óra után az egyik szemközti asztal megürült. De nem sokáig állott üresen, két hölgy közeledett a mailre vezetésével, aki a kormányos biztonságával vitte a hullámzó tömegen vendégeit. Az egyik asszony magas, elegáns megjelenés, szőke haja hátul egy kis csomóba összefogva, ragyogó fekete ruha rajta és egyetlen ékszere a szív felett egy brilldáns-csatt, amelynek tiizében ezerszeres ragyogással verődött vissza a villanylámpák sziporkázó fénye. A másik nő alacsony, mólétt asszonyka, állandóan huncut nevetés az ar­cán, jókedvű derű a szemében. Wikenas nyomban rásimert a magas nőre. Margót eati ezredes felesége. .(Folytatása következik.) j nmojiMivi WiLLlAM CROOKE KÉM REGÉNYE A VUMU MAMIM

Next

/
Thumbnails
Contents