Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-09 / 7. (3559.) szám
4 T>RAGAlA\\O^AR-HIRIiAI> A kisebbségi népi élet és az „egyén“-re épitett nemzeti reálpolitika Irta: Ifj. Bolyky István Függetlenül attól, hogy a háfooruiuitiáni Európa legliöíbb népei, résziben külső, részben ibeflső kait ások alatt előálló időszeirüségtből régi életideáit és életi cinmáit vizsgálat alá vetette, ^lenünkben jelentkeznek szempontok, melyek nemzeti jővőinkre legkeivésibbé sem lehetnek közömbösek. Számos európai nép életkereteiben lényeges módosulások liönténtek, aminek következtében a kisebbséggé fommiáJlódott nemzetrésze- ket a változott viszonyok fokozottabb élettevékenységre utalták. Egy-egy helyzet szemlélésénél nem helyes mindig csakis a legutolsó esztendők tanulságait fi,gyedembe venni. Állandóan a közelmúlton veszteglő szemlélet végül ris elmulaszthat előre tekinteni, uij célokait kitűzni, & még újabbakért lelkesedni. Az élet elveszítheti lendületét, s ideáltailamság az ó-flörtök, vagy a Mlah néipek haldoklására Ítélhet nemzet- néezeket. Maiga a puszta önvédelem, ha még oly hősi terheket háTit is népeikre, Lényegében nem jelent előrehaladást és önfeni! áriáét. A puszta önvédelem tehát egy kisebbség életében csak elsődleges, kezdeti, megindulási célszerűség lehet. Taktikai mozdulat időm yenéihez, erők rendezéséhez, felvonultatásához, ami után az önvédelemnek mintegy önműködően kell ajz önfenntartás szintjére felemelkedni. Még az önifenm tartás sem Lehet önökké való cél, véglegesített életideál, mert legfeljebb egy meglevőt biztosit, egy mai életformát, de a gyarapodás, az előbbrejutás tisztultaibb s magasabb légkörének feltétlen lehetőségeit még mindig nem személyesíti meg. Inkább taposómalom, mint akár gyaiogszenrel is előbb- rejutás. Habár az élet valósága pillanatnyilag, időlegesen lehelt ugyan taposómalom, — a valóságot végeredményében a lélek, a lelkiség irányítja, s kell, hogy ennek követelményei, mint legfelsőbb életcélok, a puszta önfenntartás határain túl is mindemkor jóval felülemel kedtjenek. Bizonyosra kell venni, hogy a vezérlő lélek — ezúttal az együlihaladó kisebbségi magyar lelkiség — lehet csak életformák s életrend- szerek hivatott megihatározója és végrehajtója. Bizonyosra kell venni, hogy csakis az ösz- szehangott lelkek egyeteme lehet az a kötőanyag, mellyel a mindenkinek egyformán emberibb kenyeret juttató haladás tornya, az önvédelem s az önfenntartás kezdetlegessége Pali© emelkedve, vihar tállóan megépülhető. Azonban egy pillanatig sem lehet közömbös a diagnózis, amit a kisebbségi magyar élet bizonyos vonatkozásban felmutat, s amit legbülbben a magyar falu s a magyar rép tár elénk. E téren a falu népére támaszkodni annál is indokoltabb, mert megbocsáthatatlan tévedés volna feltételezni, hogy városaink valamelyike is a kisebbségi magyar élet ütőerét jelentené ma. Az a valami, ami van s amit életnek kell nevezni, megnyilatkozásként elsősorban a falun s a népben jelentkezik. Amidőn pedig a paraszti nép egyúttal a magyar kisebbség mintegy nyoldiized résziét képezi, ma e népi élettel törődni annyi, mint nemzetünket szolgálni. Azt is vaflijuk, hogy e nép a nemzeti gondolat letéteményese, mig ugyanekkor a falu azt mulatja, hogy a nemzeti- s az ezzel párosuló individuális szellőmmel átitatott paraszt, a nemzeti egyed, a fokozott és megváltozott ismereteket követelő hétköznapi életben a legeLhagyatót tabban áill. A napszámos, a zsellér, a kisgazda éloüküzdelme kettős: a kenyeret a megnehezedett viszonyok 1035 jamiár 9, szerda. között megkeresni, majd nyelv- és szakismeret nélküli hatósági dolgokban eligazodni. A testvérbetenség érzetének mIndenuaipjával s hivatali ajtók előtt a meg nem értett iratok s ügyek terhével való küzdelem jellemzi életüket. örökölt vagyonok és súlyosan szerzett aprópénzek őrlődnek el a megváltozott életben való járatlanság, tanAostalanság, testvéri gyámőlitó kéz hiánya miatt mind a falusi egyediek, mind a kisebbség nemzeti vágyom- állagának rovására. („Ürítsük ki valahára, még mielőtt késő volna, az önismeret felette keserű, — igaz, —i de nemzett javulásunkra oly jótékonyan ható, sőt elkerülhetetlenül szükséges serlegét fenékig! Mert csak akikor, és előbb soha nem, lesz megvetve felüdülésünk igazi alapja." —< Széchenyi) (Vége következik.) Huszkoronás kölcsön és „politikai bosszú" A Mícsura-párt elecskei elnökének humoros védekezése a nyitrai bíróság előtt Nyitra, január 8. (Saját munkatáinsunk- tól.) Érdekes és humoros jelenetekben bővelkedő bűnvádi fő tárgyalás folyt le hétfőn a nyitirai kerületi bíróság előtt. Babusik János vagyonos elecskei gazda ült a vádlottak padján, akit az ügyészség több különös bűncselekmény elkövetésiéivel vádolt. Eszerint Babusik a múlt év junius 16-án súlyos követ hajított Podhrad- sky Lajos elecskei gazda fejéhez, a'ki oly súlyos sérülési szenvedett, hogy három hónapig ápoliák a kórházban. Pősflyéniben a vádirat szerint Eleeske község bírójának adta ki magát és 20 koronát kért kölcsön az egyik korcsmá- r os tói és a mai napig sem fizette vissza a kölcsönt. Egy más alkalommal utalványt adott egy ismerősének egy kocsi érdiéi fára és kiderült, hogy ő már régen elszállt itatta a kérdéses fát. A tárgyaláson a vádlott kijelentél te, hogy nem érzi magát bűnösnek. Nagyhangú és humoros kijelentései általános derültségei okoztak a tárgyalóteremben és sokszor még a bi- rói tanács tagjai is mosolyogtak a vádlott tréfás megjegyzésein. Babusik, aki a Mtesura-párt elecskei csoportjának elnöke, kijelentette, hogy az egész vád ,.homokaílap- ra“ van építve és tulajdonkénen politikai ellenfelei akarják a vádaskodásokkal lehetetlenné tenni. Irigylik tőle a pártelnökséget és csak azért akarják tönkretenni, — úgymond, — hogy megfosszák öt a kilátásba helyezett képviselői mandátumtól. Nem igaz az, hogy kővel dobta meg Podhrad- skyt, hanem egy ló rúgta meg a gazdát. A kórházi lelet szerint is meg lehet ezt állapi- tani. Podihradisky azonban esküdt ellensége és most a választások előtt igy akar neki ártani. A pőslyéni huszkoronás kölcsön sem „olyan veszélyes" a vádlott szerint, ő tulajdon képen csak tréfát csinált és a húsz koronát tiz korona kamattal együtt már régen megküldte a korcsmánóénak. Az erdei fa ügyében sem lát bűncselekményt. Ez csak olyan beugratás volt, mert látni akarta, hogy mint fog „hosszú orral távozni a zsidó", ha nem találja a fát az erdőben. Igaz, hogy kölcsön kellett kérnie lovakat a fuvarozáshoz, de anyagi kár nem érte. Babusik végül is nagy hangon kijelentette, hogy politikai ellenfeleit kellene a vádlottak padjára ültetni és azokat kellene becsukni. Az ügyész ekkor gúnyosan megjegyezte: — Nekem is maga helyett kellene ülnöm, ugye? A bíróság hosszú tanácskozás után elrendelte a bizonyítás kiegészítéséi és a bejelentett tanuk kihallgatását. A tárgyalást e végiből elnapolták. ' s .. . SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA f8ldeLgLrvye (60) Kimondta, kétszer is, magyarán. Látszott rajta, hogy ezt a csúnya szót sokszor hallotta Juditra vonatkoztatva ... Okos gyerek volt, tudott már beszélni... LXXXII. SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA. Szomorú dolog, ha az ember csalódik. Csalódik sorba, mindenkiben. Csalódik abban, akit szeretett, csalódik azokban, akiktől... Ugyan, minek is vár olyasmit, ami lehetetlen? Hogy ne forgolódjék valaki zsákkal ott, ahol malacot Ígérnek?! A föld, a biztos, jó csallóközi föld inog. összedugták a fejüket a kertalattiak, valaki biztatja őket. Nagy Sándor, azaz hogy inkább a felesége, a fő szóvivő köztük. De az illendőség okából mégsem az asszony vezette a küldöttséget a földhivatalba, hanem Nagy Sándor, aki hosszú orosz fogsága alatt megtanult valamilyen szláv nyelvkeveréket. A hivatalból kijövet, találkoztak a közbirtokosság! kamarással, aki harmad magával azért járt ott, hogy közlegelőnek valóf kérjen ugyancsak a Sugárbirtokból. így aztán akadt igénylő a jó buza- és répatermő földre, meg a gyengébb, honi csádésra is. Miután pedig a községi kavicsgödör már úgy fel van túrva, hogy ember legyen, meg ló, aki, ami a rakott szekeret ki vontatja belőle: az égevényes darabra is akadt hivatalos pályázó. A hűséges Boris, aki már három éve asz- szony és anya. de azért a kis Palkó kinőtt ruháiért el-eljön hűségesen, beszámolt minderről Jucinak. Bizony, ezt a már egyszer elvesztett s Sugár Pál lelki egyensúlya árán visszaszerzett földet olyan szépen felosztották maguk között, hogy már az egyes részeket maguk a cselédek is kezdték a jövendő birtokos nevéről nevezni. — Hun kezdjük a fogasulást? A Nagy Sándor íődjin-e, vagy a Mészáros-tagon? A csordagyöpön jó a lendek, de a Külik-fődön ki vész az árpa, ha nem lesz hamarosan eső! Judit kétségbeesve kapkod fühöz-fához. Apa, az senki. Az nem megy, a világért se, sehova. Amióta az a hadiszállitási ügye volt az ügyészséggel, azóta bújik mindenki elől. De hát a régi ismerősök, befolyásos, nagyúri rokonok mind letörtek. Az egyik valódi fejőstehene minden csalónak, aki elhiteti vele. hogy valami uton-módon halasztást tud szerezni a földosztásra. Ez erre biztatja Jucit is. A másik az újságoknak nem a sorait, hanem a sorközeit olvassa. — Ne féljen, Jucika, nem lesz abból semmi! A harmadik elkerülhetetlennek látja a dolgot. De nem ijed meg tőle. — A földet elveszik, az szent. De mi meg kezünkbe kapjuk az egész kereskedelmet! A milliók az uccán hevernek, csak le kell értük hajolni! Már megalakítottuk a gazdasági szövetkezetét, ezzel mi leszünk az urak! Tröszt, monopólium az összes gazdasági forgalmi és hitelügyletekben! Legyen csak más a termelő: a haszon a miénk marad. Juci alig tud kimenekülni a körmei közül, mindenárom be akarja léptetni a gazdasági szövetkezet igazgatóságába. A negyediknek minden mindegy. — Talán annyit meghagynak, hogy nem halok éhen. ősz a fejem, hál’ Istennek, nem tart már soká! örökösöm ------az nincs! — .. . Nincs bizony! Volna — ha volna. Ha nem feküdnék az egykori két front közt, valahol San Michele táján, egy névtelen sirban, egy ismeretlen katona! Németh Bandi nem fogadja valami szívesen. Sok a dolga. Pártgyülés előkészítése és miegymás. — A földreform? Hót igen. Igényelték? Na látja! Nevetnem kell, ha rágondolok szegény Palira, hogy meg volt ijedve, mikor belőttek az ablakán! Pech, pech! Látja, kedves, izé, Muci, nem, Jucika: Ebül gyűlt szerdék- nek ebül kell elveszni! Ha az apja megmaradt volna telekikönyvvezetőnek, nem volnának ilyen gondjai! De azért mégis ő az, aki praktikus tanácsot is ad. — El kell adni a birtokot, vagy legalább egy részét idejében, valami „befolyásos" embernek. Úgy valami marad is belőle. Sőt, neki is van dugaszban ilyen pasija. A napokban elküldi a közvetítőt Lucséra. Juci jókor ért haza kőrútjából. A földhivatal mérnöke ott huzattá a láncot a Sugár- birtokon. A fél falu segített neki. De egyelőre csak tiz holdat mért le belőle a szomszéd, már lefoglalt uradalom határa mellett. De azt se Nagy Sándóráknak, hanem a szomszéd telepeseknek. Ez nagy csalódást okozott s egy kis zúgást is. A mérnököt eleresztették baj nélkül, de a velejött figuránst körülvették s a legény látta, hogy baj lehet. — Mit akarnak? Nem lehet mindent egyszerre! Ma kimértek tiz holdat a kolonisták- nak, jövő héten mérünk tovább! Annyi, mintha máris a maguké volna! Hitték is, nem is. De Bogyós Gáspár, aki valamikor hivatalszolga volt Pesten, rájött az okára. — Egy kiszállás: _egy napszám, akár tiz holdat mér, akár százat. Azér gyün mindeni- kiinknek külön-külön! Az enyim az enyim! Azon csak vetett, de nem arat a Sugár! Le is vágta, még aznap este, a magának kinézett darabról a hónaljig érő zöld rozsot s hazafuvarozta az őt kecske vonta szekérkéjén. Sugárék látták, hogy veszve minden. Kapóra jött a „befolyásos" ismeretlen. Meg kapta a birtokot alku nélkül. A vételár nagyobb fele elment illetékre, értékemelkedési adóra. A kisebbiket elvitte az adósság, a kontingens, vagyondézsma, hadinyereségadó — lisztadó, mütrágya-adó — a jó Isten tudja, mi minden adó. Meg az öreg Sugár Pál szanatóriumi és temetési költsége. Ezt már az udvarháznak, meg a felparcellázott beltelek- nek az árából fizette ki Juci. Nem maradt, csak a háza, tizenöt hold földdel. Meg a fia. Amíg el nem viszik! Mert az a szörnyű, hétesztendős kor már j rég elmúlt. Palkó már a negyedik elemibe jár. És Juditról meg van írva, pőcsétes Ítéletben, hogy hibás, hogy bűnös, hogy házasságtörő — hogy... az, aminek a Nagy Sándorék gyereke mondta ország-világ előtt! De hát Jani nem jelentkezik. Judit végre eltökélte magát rá, hogy felkeresi. Lesz, ami lesz. De a virágosbolt helyén drogériát talált. Idegen embereket. így tehát nem tehet mást, mint hogy vár. Egy napon rongyos, őszes hajú csavargó kopogtatott Judit ajtaján. Az asszonv nd«- . nyújtotta neki a huszfillérest. De az csak állt, nem vette el. Akkor nézett csak az arcába, — Jani! — Juci! — Mi történt veled? — Ne kérdezd. Tönkrementem. — Az asszony? — Elhagyott. — A gyerek? — Meghalt. — Lakásod? — Nincs. — Gyere be! — Piszkos vagyok. Talán tetves is. És mindenképpen méltatlan hozzád! Judit hervadt, agyonsirt arcán boldog, fiatalító mosolygás ragyogott fel. •— Nem baj. Itt a szapuló a konyhában, langyos vizzel. Ülj bele. Palkó! Palkó! Hamar dobj egy kéve rozsét a kemencébe, szitsd fel a tüzét s dobd bele ezeket a rongyos ruhákat, mig én tisztát hozok apádnak! De jó, hogy elfeledkeztél annakidején, hogy elküldj a holmidért! Az én uracskám felöltözik a régi ruháiba, mintha el se ment volna soha hazulról s csak arról ismeri meg az idők múlását, ha ránéz a ráncos arcú, elvénhedt feleségére! De a szürkülő haj alatt üdén, ragyogóan, fiatalon, kedvesen mosolygott az asszony arca. Szép volt., szebb, mint valamikor. S a szeptemberi nap rásütött a Konstancia- kápolna oltárképére, arany aureolával vette körül az Álhatatosságot ábrázoló Nőalak fejét . f h »- Vége, -i
