Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-09 / 7. (3559.) szám

J XIV, évf. 7. (3559) szám • Szerda • 1935 január 9

Előfizetési ár: évente 300. félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre évente 450, félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Ki. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapra

Szerkesztőség: Prága II., Panská slice 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská uitce 12, HL emelet. • • TELEFON: 30311 ••

SŰRGÖNYCIM HÍRLAP PRAHA.

Gömbös rekonstruálja kormányát

Lemondott Kállay földművelésügyi minisifer » U'ódia Darányi Ka ntán ■ Eckhardt is rövidesen min siter lesz?

Nem változik Magyarország pénzügyi és va'uia-polüikája

a tőke s a hitel, továbbra is az eddigi elgondolások fognak érvényesülni és megmarad a kontinuitás a pénzügyi kormány, valamint a Nemzeti Bank között, amely egyik feltétele a két tényező eddig is megvolt együttműködésének. A személyi változás tehát a legszerencsésebb megoldás, mert a legfontosabb területen: a valuta- és pénzpolitikában, nem jelent rendszerváltozást, sőt teljes biztosítékot nyújt annak további töretlen folytatására és kifejlesztésére.

Budapest, január 8. (Budapesti szerkesztőségünk telelonjelentése.) A Magyar Nemzeti Bank vezetésében beállott változásról és dr. Imrédy Béla pénzügyminiszter lemondásáról illetékes helyen a következő magyarázatot adták:

Popovics Sándor, a Magyar Nemzeti Bank elnöke egészségi állapotára való tekintettel már hónapokkal ezelőtt kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy a Magyar Nemzeti Bank vezetésétől visszavonuljon. Az ország nehéz gazdasági helyzetében azonban szándékának megvalósítását a kormány ezirányu kérésének engedve az 1934 év végéig függőben tartotta. Miután Popovics egészségi állapota még mindig nem engedi meg, hogy a bank vezetését szokott aktivitásával lássa el, elnöki tisztéről e hónap 6-án lemondott. A kormány a távozó jegybankelnök meghallgatása után a bank elnöki tisztének betöltése tárgyában azt a javaslatot terjesztette elő legfelsőbb helyen, hogy dx. Imrédy Béla pénzügyminiszter mentessék fel á pénzügyi tárca vezetésétől és a Magyar Nemzeti Bank elnökévé neveztessék ki. A javaslat a legfelsőbb helyen elfogadásra talált. Amikor a kormány arra határozta el magát, hogy a fent ismertetett módon oldja meg azt a helyzetet, amely dr. Popovics Sándornak, a jegybank európai hirü, egyéniségénél, tudásánál és tapasztalatánál fogva belföldön és külföldön egyaránt osztatlan tiszteletben álló elnökének távozása folytán a pénzügyi politikát irányitó szervek vezetésében beállott, azt a célt tartotta szem előtt, hogy a valuta- és hitelpolitika kontinuitása, nemkülönben az az együttműködés, amely a pénzügyminisztérium és a jegybank viszonyát ezideig is jellemezte, hatályosan biztosittassék.

Imrédy első nyilat! o?ala:

A pénzügyi helyre! kielégítő

Budapest, január 8. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Dr. Imrédy Béla, a Magyar Nemzeti Bank uj elnöke az Est munkatársának arra a megjegyzésére, begy a Nemzeti Bank elnökségének változásában egyes körök gyökeres változást lábnak a magyar valuta- és devizapolitikát illetőleg, a következőket mondotta;

— A valuta- és hitelpolitika folytonosságának biztosítása volt egyik indító oka a most létrejött megoldásnak. Az idevágó felfogásomat pénzügyminiszteri működésem alatt kifejezésre juttattam. Ez a felfogásom uj feladatkörömben sem változott meg. A hiteléletnek egészséges alapokon való fejlesztése és a rendelkezésre álló íróknak a gazdasági élet fejlődésének szolgálatába való állítása a célom. Arra törekszem, hogy a gazdasági életben a nyugalom, s a fejlődés nélkülözhetetlen életeleme, a bizalom ebben az országban megerősödjék és mielőbb megteremje a maga gyümölcsét. Egyébként az ország pénzügyi helyzetét ebben a pillanatban, mint az a jegybank jelentése is mutatja, teljesen kielégítőnek tartom.

A hivatafot taifó 'ommemária

Budapest, január 8. (Budapesti szerkesztőségünk telefonijelentése.) A Budapesti Hirlap

„Nemzedékváltás" címen második vezércikkben foglalkozik a Magyar Nemzeti Bank elnöki székében beállott változással és megállapítja, hogy ez a változás nem jelenti azt, hogy ezzel egyidejűleg a magyar valutapolitikában valamilyen változás állana be. Imrédy felfogása ezekről a kérdésekről, — írja a lap, — a legjobb garancia arra, hogy azon a területen, amelyen olyan finom műszerekkel kell dolgozni, mint a valuta, a pénz,

Valamennyi magyar lap kivétel nélkül megemlékezik Popivics Sándornak, a Magyar Nemzeti Bank lemondott elnökének érdemeiről és egyöntetűen megállapítják, hogy Popovics, — aki nemzetközi viszonylatban is

mati kérdésekben, amelyek körül Franciaország és Olaszország között közvetlenül a tárgyalás elején kedvező hangulat alakult ki, nemcsak Franciaország hozott áldozatokat, hanem Olaszország is. A lap tudósítója szerint hétfőn este már bizonyosra vehető volt, hogy Francia- ország északafrikai kérdésekben Igen kedvező megállapodást kötött Olaszországgal. Az olasz kormány eredetileg azt remélte, hogy nagyobb korapenzácíóg alapot fog kapni Franciaországtól, az általános béke érdekében azonban Mussolini jelentékeny engedményeket tett. Olaszországban a „Daily Telegtaph" jelentése szerint általános megnyugvással fogadták a két ország megbékülésének hírét.

Róma Láváit ünn üli

Róma, január 8. Az olasz sajtó üdvözli a francia-olasz megegyezést és különösen nagy jelentőséget tulajdonit annak a körülménynek, hogy a két latin nagyhatalom a délkeleteurópai problémák tekintetében, különösen ami Ausztriát illeti, teljes egyezségre jutott. A „Messa- gero“ azt Írja, hogy azon a napon, amikor Ausztria függetlensége a szomszédos államokkal kötött barátságos megegyezéssel úgy politikai, mint territoriális vonatkozásban teljesen biztosítva lesz és az ünnepélyesen vállalt kötelezettségeket Franciaország, Anglia, Románia és Lengyelország garantálják, — nem kell többé remegni az európai békéért.

Az olasz lapok egyébként részletesen foglalkoznak Laval személyével és igen meleghangú ünneplésben részesítik a francia külügyminisztert A lapok legnagyobb része azt irja, hogy az olasz és francia frontharcosok újították fel Mussolini és Laval személyében a régi francia- olasz íegyverbarátságot Érdekes megemlíteni, hogy Laval és Mussolini politikai profilja tényleg sok hasonlóságot mutat: mind a két állam- férfiú igen alacsony sorból küzdötte föl magát, mind a ketten végigharcolták a világháborút és mind a ketten mint radikális szocialisták kezdték el politikai pályafutásukat. Mussolini is, Laval is 52 éves.

FOLYTATÁS A 1. OLDAL HL HASÁBJÁN,

A következő nagy kérdési

Mit szól Magyarország és Németország

a római egyezséghez ?

A francia sajtó bizakodó » Az olasz Sápok Középeurópa békéjének biztosításáról írnak

P á r i s, január 8. A francia köz vélemény szemmellá haitó megnyugvással vette tudomásul Laval római utjának eredményét, amely Franciaország számára teljes megbékülést hozott a nagy latin szomszéddal, Olaszországgal. A francia sajtóban természetesen élénk visszhangja támadt annak az általános, s az egész világ közvéleménye előtt hangoztatott dicsőségnek, amelyet Laval vívott ki Rómában a francia külpolitika számára. Egészen természetes, hogy a francia sajtó nem takarékoskodik a dicséreteikkel Laval számára és rámutat arra, hogy sikerült megfelelő óvatossággal és körültekintéssel elhárítani azokat a politikai akadályokat, amelyek mindezideig a franciaolasz jóviszony kialakulását gátolták. Anélkül, hogy a római megegyezés értékét és ama jelentékeny engedményeket, amelyeket Franciaország a párisi lapok nézete szerint Európa egyetemes érdekeinek oltárán hozott Olaszország javára, túlbecsülnék, reméli a francia sajtó, hogy a római megegyezés talpköve lesz Európa tartós békéjének. Különösen reményeket fűznek a középeurópai nyitott

Ang'ia is csatlakozik a római szerződéshez?

London, január 8. Egészen tewnészeites, hogy az angol közvélemény is nagy érdeklődéssel kíséri a római megegyezést. A lapok széles alapon kommentálják Mussolini és Laval tanácskozásait s a „Morningpost" diplomáciai szerkesztője már arról is tud, hogy az angol kormány a római egyezménnyel még ezen a héten foglalkozni fog. A lap értesülése szerint az angol kormány közreműködése valamilyen formában máris biztosítva van. A múlt év februárjában késznek mutatkozott az angol kormány, hogy Ausztria függetlenségének megvédelmezése érdekében közös diplomáciai lépést tegyen Olaszországgal és Franciaországgá], ngy bizonyosra vehető, hogy ameny- nyiben az osztrák függetlenséget újabb veszély fenyegetné, a három kormány ismét közösen fog fellépni. Az angol kormány semmi szin alatt sem fogja tehát elutr sittani, hogy rés*t

kérdések rendezéséhez. Franciaország azt várja, hogy Középeurópában a római megegyezés általános megnyugvást fog hozni és megteremti a morális leszerelés előfeltételeit, különösen abban az esetben, ha sikerül Olaszország és a kisantaut között fokozott együttműködést teremteni. Mindenesetre megnyugtató előjelnek tartja a francia sajtó ebben a relációban azt, hogy Franciaország és Olaszország az osztrák függetlenség kérdésében teljesen egységes álláspontot foglal el és hogy mind a három kisantantállaim egyetért Ausztria függetlenségének biztosítására vonatkozó francia-olasz álláspontban. Ugyancsak érdeklődéssel figyeli a francia közvélemény Németország és Magyarország állásfoglalását is, amelynek tisztázása nélkül természetesen a középeurópai koncepció kiépítése elképzelhetetlen. A francia lapok azt hangoztatják: Franciaország bízik abban, hogy ez a két állam szem előtt tartva az elutasító álláspontból következő teljes izolációt, mérlegelni fogja a barátságos megegyezés lehetőségeit és csatlakozni fog az osztrák paktumhoz.

vegyen az osztrák kérdésre vonatkozó tanácskozásokban.

Az angol sajtó általában véve barátságosan ítéli meg a francia-olasz megegyezést A „Times" többek között a következőket irja; „Valószínűleg nem füzünk túlzott reményeket a római megegyezéshez, ha mcgállapitjuk, hogy a tegnap aláirt jegyzőkönyv az egész vonalon megjavítja Európa kilátásait és Középeurópa politikai atmoszféráját jelentékenyen enyihiti. Kívánatos lenne, hogy a római megegyezés végre a francia-olasz tengerészeti kérdésekben döntő megegyezést hozzon. Ami pedig az európai nagypolitika problémáit illeti, Anglia tökéletesen egyetért azzal az állásponttá], amelyet Rómában Mussolini és Laval képviselt.

A „Daily Telegraph" római tudósitója pedig arról tesz jelentést, hogy ama bizonyos gyár-