Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-06 / 5. (3557.) szám

14 1935 iáim ár 6, vasárnap. lSport­Dr. Dietz Károly, az u| magyar szövetségi kapitány nyitatkozik a válogatás technikájáról és eredményeiről A titoktartás a válogatás „Achilles-sarka“ ■ A legutóbbi turamecs- esek tanulságai ■ ■ Hízelgő vélemény a szlovenszkói lutballrót Budapest, január 5. (Budapesti szerkesztő- bégünktől.) A budapesti sajtó talán még soha­sem foglalkozott annyit a labdarugók szövet­ségi kapitányával, mint amennyit dr. Dietz Károllyal, az uj szövetségi kapitánnyal. Dr. Dietz nemrégen vette át tisztségét. Személye állandó vita tárgyát képezi, s különösen akkor foglalkoztak vele sokat a lapok, amikor a mi­lánói olasz-magyar mérkőzésre csak az utolsó pillanatban állította össze csapatát és az olasz- országi útra olyan tág keretet vitt magával, amire még példa, nem volt. Az eredmények azonban öt igazolták. Az olaszoktól csak bal- szerencsével és a pártos biró nyomása alatt kapott ki a magyar válogatott csapat, míg Rotterdamban és Dublinban győzött. Különö­sen az utóbbi győzelem volt elsőrangú és vá- ratlán teljesítmény. Most bemutatjuk a PMH olvasótáborának Dr. Dietz Károly szövetségi kapitányt, az „uj embert", aki azonban már nagyon régen dol­gozik a magyar labdarúgásért. Ügyvédből szövetségi kapitány Teleki-tér 3. Szürke, Ötemeletes bérház, előtte világvárosi forgalom. A kapualjban szürkealapu tábla s rajta fekete betűkkel: Dr. Dietz Károly, H e. 11. A riporteri lábak gyorsan maguk alá nyomják a két emeletet, becsöngetünk, irodakisasszony nyit ajtót. „Dietz doktor urat keressük." „Tessék beljebb fáradni." Dr. Dietz íróasztalánál ül, hangulatos dol­gozószobájában, a lalak különböző karikatú­rákkal teleaggatva, pamlag, írógép és a gép­író kisasszony: ügyvédi iroda. Dr. Ditez zö­mök termetű, kopaszodó, joviális ur, amint rámnéz, bevezetés nélkül kérdi: „Sport?". — „Igen", — felelem. —• „Foglaljon helyet, — mondja, „de tudja meg, hogy nekem van egy mellékfoglalkozásom is, amint azt a mellékelt ábra mutatja", s kezével, mintegy igazolás­ként, az asztalon heverő iratcsomóra bök. Ami­kor azonban meghallja, hogy a „Prágai Ma­gyar Hírlap" számára kérünk nyilatkozatot, rögtön barátságossá válik s készséggel áll ren­delkezésünkre. —- Hogyan lett az ügyvéd ur szövetségi kapitány? — kérdezzük tőle. —= Pontosan a következőképpen, — feleli — 1925 óta, amióta a profi és az amatőr labda­- A Prágai Magyar Hírlap eredeti riportja. —> rúgást szétválasztották, foglalkozom sporttal. Évekig a PLASz fegyelmi bizottságának el­nöke voltam, majd az országos szövetség tag­ja, alelnöki tisztségben. Először az olaszoktól elszenvedett ismeretes és emlékezetes 5:0 arányú vereség után a hollandok és az osztrá­kok elleni csapat összeállításában vettem részt, s a magyar együttes ezt a két mérkő­zést meg is nyerte. Másodízben pedig az olaszországi világbajnokságra összeállított keret válogatásában tevékenykedtem. De már annakelőtte, amikor dr. Márlássy volt a szö­vetségi kapitány, Reicharddal együtt én ad­tam neki tanácsokat. Akkor igy kapcsolódtam bele a válogatásba. így hát kijártam azt az is­kolát, amire egy szövetségi kapitánynak fel­tétlenül szüksége van. S mivel a PLASz és én közöttem semmiféle nézeteltérés nem volt, igy tehát engem jelöltek a kitüntető tisztségre. „A válogatott felállítását az utolsó pillanatig titkolni ajánlatos 1“ — Az eddigi gyakorlattól eltérően doktor ur csak az utolsó pillanatban állította össze az olaszok elleni csapatot. Sokan támadták emiatt. Mi volt az értelme a titkolódzásnak? Dr. Dietz pillanatig sem gondolkodik. Mintha csak várta volna ezt a kérdést. Ugylátszik már sokszor kellett felelnie rá. — Meisl és Pozzo, — mondja a világ leg­nyugodtabb hangján dr. Dietz, mintha nem is arról a kérdésről lenne szó, ami bizony alapo­san felizgatta a „kedélyeket" —, szintén csak az utolsó pillanatban állítják ö^sze a csapatukat. Miért adjak nekik annyi előnyt, hogy én előbb állitsam fel? Ez az egyik szempont. A másik szempont pedig az, hogy ilymódon régi rossz hibának vetem elejét. Már sokszor megtörtént ugyanis az, hogy a válogatott csapatba beál­lított játékost még a mérkőzés előtt lekriti­zálták és ez érthetően kihatott önbizalmára. Hogy mennyire alaptalan a játékosoknak a mérkőzés előtt való kritizálása, ezt legjobban mutatja Háda és Sárosi esete, akiket az oszt­rákok elleni mérkőzés előtt bizalmatlansággal fogadtak az újságok s a mérkőzésen a mezőny legjobb emberei voltak. Ha tőlem függ, úgy a jövőben Í6 csak közvetlenül a mérkőzés előtt állítom majd össze csapatomat. megtalálni azt a megbízható válogatott együt­test, amelynek meg vannak a szilárd pontján A válogatott felfrissítése is megtörtént. Idén két nagy mérkőzésre készülünk. A hagyomá nyos osztrák-magyarra és a skót válogatott csapat elleni mérkőzésre. Ez lenne a nagy at­rakció. A csehszlovákok ellen a jövő eszten­dőben tudomásom szerint nem mérkőzünk. Ez­zel szemben Franciaország és Hollandia ellen igen. Remélem, vereség nélkül usszuk meg az idényt. Az Európa-serlegben, sajnos, már csak a harmadik helyen végezhetünk, ezt a helyün­ket azonban feltétlenül tartani akarjuk. És Sztovenszkó,., — Szlovenszkóról, különös tekintettel az ottani magyar labdarúgásra, mi az ügyvéd ur véleménye? - tesszük fel az utolsó kérdést — Élénk, erős labdarugóélet folyik ott is. A budapesti csapatoknak a pozsonyi csapatok mindig kemény diót jelentenek. Már ez is so­kat beszélhet az ottani labdarúgás magas fo­káról. És az is, hogy onnan olyan jó játékosok kerültek ki, amilyen Kalocsay és Kocsis és még számtalan más, nemzetközi viszonylatban is nagy klassziBU játékos. Ki tudja, talán Szlo­venszkóról és ottani magyar csapatból kerül ki a jövő Orthja? Azzal a benső kívánsággal búcsúzunk az uj magyar szövetségi kapitánytól, hogy reményei mind valóra váljanak, különösen, ami az utol­sót illeti. K. L LABDARÚGÁS )( Magyar csapatok turavereségei. A III. kerület az olaszországi Alcamóban 2:3, az Attila pedig Ale&siában Lo arányban kapott ki. — A Ferencvá­ros utolsó túrám ecceét vasárnap Montreiulben, a francia amatőr bajnok FC-al játsza Le. Szombaton a zöld-fehérek Havreban mérkőztek. TENISZ )( Gottlieb Ernőt, a kiváló brünni tenisz- játékost súlyos szerencsétlenség érte. Gottlieb gumigyárának műtermében kezét egy présbe szorította, amely két ujját összeroncsolta. Gottlieb, aki Rohrerrel együtt hosszú ideig Csehszlovákia legerősebb párosa volt, való­színűleg elveszett a teniszsport számára. )( Az ausztráliai teniszbajnokságok máso­dik napján a prágai Menzel az amerikai Ryant 6:4, 6:1, 3:6, 6:3 arányban győzte le. De Stefani (olasz) az ausztráliai Franikeniberget verte 6:0, 6:3, 6:4 arányban. H Frank Shields, a kiváló amerikai Davis Cup-játékos Los Angelesben Gene Makótól 3:6, 4:6 arányban kikapott. TÉLISPORT Jégkorong-hírek Az ujtátrafüredi nemzetközi torna második napjának eredményei: SK Magas Tátra—-TC Román Bukarest 2:2 (1:0, 1:0, 0:2). A tátraiak két vezető gólját Rioinger révén érték el, az utolsó harmadban azonban Cantacuséne és Rabinovicz kiegyenlítettek. CsASK—Slovan Mór. Ostrava 11:0 (5:0, 3:0, 3:0). SLavia—Vysehrad 4:2 (1:2, 0:0, 3:0). Az energikus Vysehrad csaknem meglepetést csinált az igen éles iramú mérkőzésen. EKE Bécs—BBTE Budapest 2:1 (1:0, 0:0, 1:1). Egyenlő erők küzdelme. A bécsiek az utolsó percben szerezték meg a győzelmet jelentő gólt. A magyarok részéről Háray volt eredményes. Porges biró egy magyar gólt nem adott meg és különben is nyomta a BBTE-t 4* )( Wembley Lions-Streatham 4:2 (1:1, 0:0, 3:1). London. Az Európa-kupa mérkőzések során ezzel szenvedte első vereségét a stratha- mi csapat. Most már csak a Wembley Lions veretlen. )( Kanada—Anglia 10:5 (3:1, 7:3, 0:1). — Angliában élő kanadiak Wembleyben 9000 néző előtt immár harmadszor győztek az am gölok felett. )( A bécsi WEV Lembergben vendégszere­peit és az ottani Czamit 1:0 (0:0, 1:0, 0:0) arányban legyőzte. )( Csehszlovákia korcsolyázó bajnokságait Besztercebánya rendezi meg január 12—13-ig. A versenyen a legjobb csehszlovák verseny­zők indulnak, de több osztrák és magyar ver­senyzővel is tárgyalás folyik. A verseny véd­nökségét a város és Wittmann zólyomi gyáros vállalta. BOX és BIRKÓZÁS )( Eddy Risko Newyorkban Teddy Yarosz volt világbajnokot a 7. menetben kiütötte. Az ébrenlét rekordjai A „távvirrasztás" amerikai bajnoka 83 óráig, egy tudós kísérletező 115 óráig bírta a küzdelmet az álom ellen A nagy túra javított a magyar labdarúgás klasszisán Milyen tanulságokat lehet levonni a vá­logatott csapat olasz- és Írországi, azonkívül hollandiai mérkőzéséből? — A túránál az eredményekben jelentke­zett sikereken kivtil még benső sikerei is vol­tak a magyar labdarúgásnak. Olyan sikerek, amelyeket éppen a jövőben gyümölosöztethe- tünk. A magyar együttes olyan harci egységet mutatott, amely fairen, de az utolsó pillanatig lelkesen küzdött. Nem adta fel a küzdelmet még az ellenfél szabálytalanul elért gólja után sem és elszántan küzdött a kiegyenlítés­ért, vagy legalább a gólarány javításáért. Az olaszok elleni mérkőzésről beszélek: Milánóban a kiegyenlítés a levegőben lógott. Rotterdam bán és Dublinben is csak az utolsó negyed­órában, a nagyobb harcikészség, a szívósság döntötte el a mi javunkra a küzdelmet. Rotter­damban a hollandok az utolsó félórában még 4:3-ra vezettek. — Ki volt a túra legjobb embere? Kétségkívül Szalay. De milánói mérkő­zésén Sárosi is nagyon jól játszott. A bal- összekötő helyén ugyan idegenül mozgott, de rni készakarva tettük erre a számára még szo­katlan posztra, mert azt olyan játékossal kí­vántuk betölteni, aki az olaszok védelméhez Alkalmazkodni tud és szükség esetén hátra megy segíteni. Ezt a feladatot Sárosi teljes mértékben megoldotta. A kis túrák csak rontanak — Mi a véleménye az egyesületi csapatok túrázásairól? — Szükséges rossz. Az anyagiak miatt men­nek túrázni csapataink. Jó eredményeket ért­hető okokból nem érhetnek el. Fáradtak, le­vertek és fásultak a játékosok. Nem érdekli őket az eredmény, a siker. Pihenni szeretné­nek. Csak egyetlenegy példát: a legutóbbi spanyolországi mérkőzésre 1600 kilométerrel a tagjaikban álltak ki a fiuk. Ehhez hozzájá­rult még Teleky inhuzódása, akinek azonban igy is játszania kellett. Csodálatos-e, hogy vereséget szenvednek? A tavalyi idény legnagyobb eredménye és az idei remények- — Mi volt a tavalyi esztendő legnagyobb magyar labdarugóteljesitménye? — Kétségkívül az osztrákok elleni 3:1 ará­nyú győzelem. — Mit vár ettől az esztendőtől? — A legjobbat. Bizalommal vagyok a ma­gyar játékosgárda iránt. Most végre sikerült Meddig maradhat egyfolytában ébren az egész­séges ember? Napjainkban, mikor a fánüléstől a távtáncolásig mindenfajta észszerű és észszerűben rekord iránt óriási az érdeklődés, mi sem természe­tesebb, minthogy ezt a kérdést is gyakran felve­tik. Milyen teljesítményeket várhatunk az emberi szervezettől a virrasztás terén? Egészséges ember általában korlátozottan bírja a szakadatlan ébrenlétet. Az alvás és az ébrenlét pe­riódusának szabályos váltakozása egyénenként in­gadozik ugyan és tartalmilag sem mindig egy­forma, nagy átlagban azonban érvényes a tétel, hogy az ember napbnta nyolc órát alszik és 16-ot tölt ébren. Egy éjszakát átvirrasztani épidegzetü ember számára nem nagy teljesítmény. 40—42 órát minden különösebb nehézség nélkül elbírunk al­vás nélkül. Ennél többet azonban már csak akkor, ha különleges életkörülmények, nyomós tudomá­nyos, vagy sportérdekek kényszerítenek rá. Ame­rikában ebből is sportot csinálnak és egy ,,táwir- rasztás" versenyen a győztes 83 óráig bírta. Ezzel azonban alatta marad ama francia hadnagy hőstet­tének, ki 1870-ben, egy visszavonulás alkalmával 84 óráig virrasztóit egyhuzamban. A verseny régen történt és győztesének teljesítményét a „távtánco­sok" azóta túlszárnyalták. Egy tudományos kísérlet alkalmával, melynek célja az ébrenlét maximális elérhető tartamának megállapítása volt, a kísérlet vezetője 115 óráig, azez közel öt napig egyfolytában nem hunyta le szemét Az első éjjel 3 és 5 óra között ólmos fá­radság fogta el. A másodikon a fáradság már ko­rábban jelentkezett és erősen kinozta szemének szárazsága és ezempilláinak égése. Nappal képes volt mechanikus munkákra, de a szellemiek már nem sikerültek. Egy tudományos előadást nagyon nehezére esett figyelemmel kísérni, jegyzetek készi­! tése meg éppen legnagyobb megerőltetésébe került. A harmadik éjjelen az álmosság megsemmisítő erő­vel rohanta meg a hős kutatót, de akaraterejének teljes megfeszítésével elűzte magától az álmot. A rákövetkező nappal némileg felfrissült ugyan, ám a legnagyobb erőfeszitéssel sem tudta több' fi .vei­mét szellemi munkára összpontosítani. Saját érve. rését fél preig sem bírta olvasni; busznál már el­vétette a számlálást. Mindezek ellenére még a ne­gyedik éjjelt is átvirrasztotta, bár ekkor már időn­ként pillanatnyi álomképek homályositották el ön­tudatát. 115 órás rekordidő után azonban nem ér­zett nagyobb szubjektív fáradságot, mint 60 óra után. A régiek azt tartották, hogy az álom a halál roko­na. Holott ma tudjuk, hogy éppen az ellenkezője igaz. Sem az ember, sem az állat nem nélkülözhe­ti szabályos időközökben Morpheus ringató karjait, ha életben és friss erőben akar maradni. Nem az álom a halál szövetségese, hanem a tartós, szaka­datlan ébrenlét. Egy klinikai eset alkalmával a be­teget kilencnapi álmatlansága megölte. Fiatal ku­tyák kimúltak, ha 92—143 órán át megtagadták tő­lük az álmot, kifejlett példányok ellenben csak 9— 17 nap múltán pusztultak el. Egy 12 napig ébren tartott és már halálosan kimerült kutyát rövid al­vás engedélyezésével még meg lehetett menteni. Eddig nincsen megbizheó adatunk arról, mekko­ra az embernél a huzamos ébrenlét „halálos adag­ja". Az említett kutató azonban megnyugtat felő­le, hogy ezen a módon nem lehet öngyilkosságot el­követni. Éppoly kevéssé, mint ahegy lélegzetének, visszatartásával gém ölheti meg magát senki. A ref­lex megtöri, legyőzi a legkeményebb akaratot is és Morpheus végül, ha szépszeróvel nem boldogul, erő­szakkal borítja az álom selymes leplét az „öngyiL kos jelölt'* öntudatára.

Next

/
Thumbnails
Contents