Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-06 / 5. (3557.) szám

9 1935 január 6, vasárnap. H—BTII IMII ————— iiitm i ■■«<« Kínos bonyodalmak után avatták fel a roztnyói városi őrtorony ui harangját Az őrtorony tulajdonjoga körüli vita következtében a katolikus egyház nem vett részt az ünnepségen Rozsnyó, január 5. (Saját tudósit órktóil.) A Prágai Magyar Hírlap karácsonyi számaiban rövidhírt. közöltünk arról, hon'y a rozsnyód vá­rosi őrtoronynak az össze! elrepedt harangját uj haranggal cserélik ki s az uj harangot de­cember 23-án ünnepélyes keretek között avat­ják föl. A harangavatás azonban a december 21-én kelt híradással ellentétben — a közbejött, nem mindennapi bonyodalmak következté­ben — december 23. helyett csak december 30-án folyhatott le. A furcsa ügy 'előzményeit az alábbi aktban foglaljuk össze. A város annak idején külön bizottságot kül­dött. ki a harangavatási ünnepély teljhatalmú megrendezésére s a műsor összeállítására. A bizottság kötelességéhez híven minden előké­születet megtett s többek között a város nevében meghívta mindhárom ke­resztény egyház papjait, hogy a liarangava- táson hivatalosan közreműködjenek. A római katolikus plébános, továbbá az evangé­likus és a református lelkészek részvételüket be is jelentették, s csak annyiban történt vál­tozás egy. későbbi bizottsági ülésen, hogy dr. ' Privitzky Gyula kanonok^plébános maga. he­lyett Fíló Ede premontrei házfönököt, reál­gimnáziumi igazgatót kérte fel a. harangézente- iésii funkcióra. Ennek a lépésnek viszont az m előzménye, begy egy időközben átnézett XVIIL századbeli okirat alapján megállapították azt a tényt, hogy az őrtorony harangjaival együtt nem a városé, hanem a premontrei rend tulajdonát képező katolikus gimnáziumé, s ép ezért vállalta Fiié Ede házfőnök a. harang- szentelést s egyben a bizottság előtt hangsa-, lyozta a premontrei gimnázium részéről a jog- femmtartást iis a torony birtok jogát illetően, A bizottság mindezt tudomásul vette azzal a. (megjegyzéssel, hogy a birtokjogi kérdést ké­sőbb, hivatalos jogi utón kel tisztáznia a pre- ohoutréi rendnek a várossal szemben. Váratlan fordulat A harang ünnepélyes felavatását eilsőizben december 16-ra tűzték ki, jóval e dátum előtt azonban a római katolikus püspöki iroda egy- időben átiratot intézett a városhoz és a járási hivatalhoz. Az átiratban a püspöki hatóság okiratokra hivatkozva a tornyot a katolikus egyház tulajdonának ál­lapította meg s azon kívánságát fejezte ki, hogy a harangavatási ünnepségen egyházi részről csakis katolikus pap fungáljon. Erre a váratlan fordulatra a járási hivatal szakreferense az érdekelt közülietek képviselőit értekezletre hívta össze., amely azonban ered­ménytelenül végződött. Ez alkalommal Roth városbiró a város azon álláspontját fe­jezte ki, hogy az 1884, évi telekkönyvi beke­belezés a tornyot félreérthetetlenül városi Ingatlannak minősítette. Néhány nap múlva a város ismét összehivatta. a harangbizottságot, amely a telekkönyvi be­kebelezésre hivatkozva a püspöki átiratban foglalt kívánságot nem tekintette elfogadható­nak és úgy döntött, hogy a harangavatási ün­nepséget az eredeti proigram szerint kell meg­tartani A 16-iki dátumot azért kellett egy hét­tel későbbre halasztani, mert a harangöntő cég nem készült el idejére a munkával. Közben a helyi lapokban heves vita fejlődött ki az ellentétes álláspontok képviselői között. A Katolikus Akció rozsnyói szervezete külön ülést is tartott ebben az ügyben s az egyik ka­tolikus tanácstag újból összehivatta a harang­bizottságot, ahol azt a felkérést intézte a két protestáns egy­ház lelkészeihez, hogy — miután a katolikus plébános a püspöki tilalom miatt nem vehet részt a harang avatáson — ők is mondjanak le önként e ténykedésről, A protestáns lel­készek erre nem voltak hajlandók. A tanács határoz • A kínos helyzetben az ügy a városi tanács elé került s a tanács többsége oly értelemben határozott, hogy a protestáns egyházak lelkészeit kiér­tesíti, hogy nem reflektál közreműködésükre, ]U meg is történt. Erre válaszképpen a pro­testáns egyházközségek egyháztanácsai kö­zös gyűlést tartottak s tiltakozásukat juttatták kifejezésre a tanács magatartásával szemben. A képviselőtestület máskép dönt Az egyre kínosabb ügy további fejezeteként a tanács határozata ellen tizenhét képviselő­testületi tag felebbezést nyújtott be s a képviselőtestület december 28-iki ülésén a felebbezésnek helyt is adott s a tanács ha­tározatát elvetve a harangavatásnak az ere­deti program szerinti megtartását rendel­te el s ujlból meghívta mindhárom keresztény egy­ház lelkészeit az ünnepségen való hivatalos részvételre. E határozatot ismét egy kisebbség fellebbez­te meg a. járási hivatalhoz, ott azonban a fel­lebbezésnek helyt nem adtak s arra az állás­pontra helyezkedtek, hogy a. püspökségnek gyár Hírlap újra megjelent és régi olvasóink megható hűséggel máris teljes számban visz- szatértek hozzánk. De nemcsak a régiek tér­tek vissza, hanem sokan azok közül is tábo­runkba jöttek, akik előbb nem ismerték, vagy nem akarták ismerni a Prágai Magyar Hírla­pot. Aki kíváncsiságból néhányszor kezébe vet­te most a lapot, láthatta, hogy a Prágai Ma­gyar Hírlap nyugodt és> megfontolt hangjával, európai nívójú, komoly felkészültségével, hír­szolgálatának megszervezettségével, újonnan kiépített közgazdasági rovatával, tökéletesí­tett mellékleteivel, s emellett törhetetlen ma­gyarságával, amely csak egy célt lát maga előtt: a szlovenszkói magyarság kulturális és gazdasági önvédelmét, a nagyigényü olvasó- közönség hibátlan és pontos informálását, — valóban olyan lapnak nevezhető, amely im­már csaknem másfél évtizedes tradícióval és a szlovenszkói és rtiszinszkói élet pontos isme­retével nélkülözhetetlen minden szlovenszkói és ruszinszkói magyar asztaláról. Az elismerő, a buzdító, a kérő levelek áradata még most sem szünetel. Olyan idézeteket közölhetnénk, amelyeket csak azért nem akarunk közölni, mert nem akarjuk, hogy fetfuvalkodottaknak tartsanak bennünket. Elhatároztuk azonban, hogy a jövő okulására összegyűjtjük e levélkötegeket annak dokumentumaképpen, hogy a szlo­venszkói magyarságban van hála, van megértés, van lelkesedés, van kitartás és hivő lélekkel odaállt nagy megpróbáltatá­sokon átesett lapja mellé. A közönség most már látja, hogy a P, M. H. nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is újjászü­letett. Nagyobb, erősebb, mint eddig volt Egy neves szlovenszkó iró irta nekünk, hogy a leg­utóbbi két hét P. M. H.-ja a reveláció erejével hatott rá és örömmel tér vissza a lap mimika- társai sorába. Pedig ez az iró a művészeknek nem abból a táborából került ki, amelyet álta­lában a P. M. H. irótáborának szokás nevezni. * Az eljövendő héten jelennek meg uj mel­lékleteink, amelyeket a szlovenszkói közönség már türelmetlenül vár. Csütörtökön, január 10-én adjuk ki a P. M. H. első hétközi képes mellékletét. A második átszervezett és megnagyobbított melléklet, a színes rádióujság ugyancsak ha- mairosan ott lesz a szlovenszkói magyar újság­olvasó asztalán. A szombaton, január 13-án megjelenő rádíómelléklettel már megkezdjük birtok-jogigényével a polgári bírósághoz kell fordulnia. Felavatják a harangot Ily 'kínos előzmények és bonyodalmaik után a harangavatási ünnepséget december 30-áin vé­gül mégis megtartották — a katolikus egyház hivatalos részvétele nélkül. Az ünnepség a város közönségének hatal­mas érdeklődése mellett folyt le a főtéren. A diszruhás bányászok és tűzoltók testületi lo­bogóik alatt vonultak fel a menet élén, mely a. fel virágozott szekéren az uj harangot hozta. A Ciessl-zenekar indulód élénkítették a mene­tet. Az avatás színhelyén felvirágozott s fe- nyőgalyukkal díszített emelvényhez egy külön őrség kihozta a város gyönyörű, nehéz brokát- selyem zászlaját is. A harang készenlétbe he­lyezése után zen dűlt fel az ünnepi program el­ső száma: a Városi Dalárda Román János kar-, nagy vezetésével Beethoven örökszép „Isten rádióujságunk átszervezését, hogy egy-két hét tapasztalata és lelkiismeretes munkája, vala­mint a közönségből hozzánk jutott kívánságok alapján, fokozatosan megvalósíthassuk azt, amit akarunk: a legnagyobb, a legtökéletesebb, a külön szinii papirosra nyomott teljes rá- dióujságot. Most még kérjük a rádióamatőröket, hogy Ír­ják meg nekünk kívánságaikat a melléklet külsejére és belsejére vonatkozóan, akár a papír színét is meghatározhatják, hogy a kö­zönség óhaja szerint tökéletesíthessük mellék­létünket. * Legutóbb azt mondtuk, hogy újabb meg­lepetéseket tartogatunk. Az egyik ilyen meg­lepetést máris bejelenthetjük. Az eljövendő napok és hetek legkimagaslóbb világeseménye a saarvidéki népszavazás lesz, amelynek ered­ményét nemcsak Németország és Franciaország népe, nemcsak a német nemzeti szocialisták és ellenfelei, hanem az egész világ lakossága Amerikától a Balkán legeldugottabb zugaiig lé­legzetvisszafojtva várja. Hónapokig szólt er­ről az eseményről a világsajtó, nem csoda, ha az érdeklődés a makszimumra hágott, A P, M. H. a többi nagy lapokhoz hasonlóan elhatároz­ta, hogy saját emberét küldi ki a népszavazás idejére a Saar-vidékre. Külpolitikai rovatvezetőnk, dr. Szvatkó Pál, aki már töbhizben számolt be érdekes cikkekben az európai események helyszí­néről küldött tudósításokban és akinek úti cikkeit a budapesti olvasóközönség is sze­reti, nagy nehézségek árán megszerezte a beutazási engedélyt az egyébként elzárt Saar-vidékre s* a népszavazás alatt telefo­non onnan fogja küldeni tudósításait. De nemcsak az eseményről magáról ir, hanem igyekezni fog színes riportokban beszámolni, a saarvidéki iparbirodalom, valamint a szomszé­dos területek, Elzász és a Ruhr-vidék problé­máiról, amelyek különösen ma érdekesek, ami­kor a nagy lendülettel megindult nehézipar ezeknek a vidékeknek gyáraiból és nagyipa­rosaiból táplálkozik. Érdekes ;esz az is, amit a népszavazás technikájáról és praktikussá- ról mond, továbbá az a sok megfigyelés, ame­lyet a saarvidéki különböző nemzetiségű had­seregek külön féleségéről tesz. Bizonyos, hogy a közönség nagy örömmel fogja venni ezeket az érdekes helyszíni riportokat, amelyek Má­ra! Sándor pompás cikkei mellett kétségtelenül a lap politikai részének díszeit fogják alkotni. •dicsősége44 című himnuszát adta. elő. Majd Uj­A PMH foto- heti mmáttéi: & UétítM héftes méiMdd, m if méiémmm, SumM PM kdfsum d$tőd$®i a Soot~ vidéki *téftmmmémi Alig múlt el két hét azóta, hogy a Prágáig Ma­Akar iái sportot űzni? Rendben van! De soha „MAR5MALZ" használata nélkül! Marsmaiz kocka me­góv minden meghűlés ellen és azonnal megszünteti a köhögést és a rekedtséget! 'rjTO Minden valódi Marsmalzkockán rajta kell lennie a MARS jelzésnek! Uta- sitson visszo minden utánzatot! helyű Jenő városi pénztáros a város nevében hivatalosan átvette a harangot. Ezután Srnid István evangélikus lelkész költői szé|>- ségü beszédben avatta fel az egyház névé* ben a harangot, békéért e áldásért könyörög ve az Egek Uráli o/.. Református részről Vizváry László segédlet- kész mondott megragadó erejű avató be­szédet. Az egyházi aktusok végeztével Janis Mária Hviezdofeíav Országh Pál alkalmi müvét szlo­vák nyelven szavalta el. Sióid Mirjám pedig nagy hatással adta elő Tichy Kálmán „Harang- avatás44 című versét. Ezután vette kezdetét a harang felvontatá.- sa, mialatt tárogató szó gyönyörködtette a. ilenlevőket. A Dalárda második énekkari sz;b ma fejezte be az ünnepi .műsort s röviddel ez­után máris megszólalt a. gyorsan felszerelt uj harang s egy negyedóráig csengve-bongva kö­szöntötte a város lakosságát. Harminchét utassal tehetetlenül hányódik egy angol hajó a viharban Seattle, január 5. Egy ötezer tonnás angol hajó, amely Vancouver felé haladt, súlyos viharba került. A hajó csavarjai leváltak és a hullámok messze eltérítették a gőzöst útijából. A hajó fedélzetén harminchét ember tartózkodik. Angol gőzösök indultak útnak, hogy a tehetetlenül hányódó hajó utasait meg­mentsék. Négy sífutót ölt meg ó lavina a Dolomitokban Bozen, január 5- Egy héttagú turistatársa­ság sikirándulást tett a Dolomitokban levő Marmolata hegyre. A müncheni síelőkből álló társaságot, amelyet Luber sitanár veze­tett, egy lavina eltemette. Négy turista a hótömegekben lelte halálát. Egy olasz sífutó, aki éppen a Marmolata tete­jéről ereszkedett le, nyújtott - első segélyt, majd felláipmázta a környékbeli parasztokat és katonaságot, Csakhamar segélyexpedició indult a betemetett turisták felkutatására. Még az éjszaka folyamán fáklyák világánál megtalálták a négy-holttestet, közöttük a sí- tanár és két. hölgy hulláját. Egy magán jelen­tés szerint Emberen kívül Doris Ónodi ma- rienwerderi tornatanárnő, Trude Fritz rubini asszony és Gottsdhalk müncheni orvostanhall­gató az áldozatok. A négy holttestet beszállí­tották R.ocica Pietore faluba. Rózsahegyen is működik a munkanélküliek hiénája N y i t r a, január 5. (Saját műn kútár sunk- 101.) Jelentettük, hogy a nyitravidéki falvak­ban ismét működik a nrunkanélküliek hiéná­ja egy szélhámosnő személyében, aki munkát ígér a munkanélkülieknek és ezzel az ürügy­gyei előlegeket csal ki a reménykedő embe­rektől. A szélihámo<snőt Pukán Katalin érsek- újvári asszony személyében tegnap a csend- őrség letartóztatta Récsény községben, ami­dőn épen uj áldozatokat szedett. Az asszonyt beszállították a bíróság fogházába. Rózsaihegy, január 5. A nyi'tramegyei- hez hasonló szélhámoskodások történtek Ró­zsahegyen is. Itt. egy Horváth Pál nevű ro­vottam! tu szélhámos tűrni fel, elhíresztelte, hogy a matlárházj szanatórium megbízásából ápolónőket keres, akiket, mindjárt magával is visz Matlárházára. Öten jelentkeztek az ál­lásra, Horváth valamennyit fölvette és meg­hagyta nekik, hogy podgyászukai hozzák el őhozzá, hogy együtt szállíthassa el azokat. A gyanút­lan nők rábízták Horváthra podgyászukat, aki a becsapott lányok minden holmijával együtt kereket oldott. A csendőr stég országos körözési indított a ve- ezed'eimés csaló kézieken tűsére

Next

/
Thumbnails
Contents