Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-31 / 26. (3578.) szám

1985 január 90, szerű*.

„tirannusnak" nevezte. Szinte akartlanul felvethetjük a kérdést: az angol parlamentbe is befészkelte magát a szabados és elvetemült defe- tizmusnak az az állapota, amely nyegle „csak- azértis" mentalitásával és a tagadás beteg szellemével a kontinensen annyi helyen aláásta a parlamentek érvényét és a diktatúrák népszerűségének előkészítője lett? Ha igen, sehol nem tette ezt indokolatlanabbul, mint Angliában.

De lehet, hogy a tegnapi botrány csupán a közeledő választások előjele volt. Anglia választások előtt áll, s e választások sorsdöntők lehetnek, sorsdöntők nemcsak Anglia, hanem az egész világ szempontjából. MacDonald, — aki ha másutt élne, halála után bizonyára megkapná a „krízisből kivezető" előnevet — fogatlan oroszlán már, beteg, összetört ember, aki felőrölte erejét a nemzet megmentéséért folytatott küzdelemben, s aki aligha térhet vissza régi erejével és fényével a politikai arénára. Ami nagy baj, mert MacDonald összetartó ereje páratlan. Ha ez az oszlop kidől, kitámasztja alá az angol világbirodalom épületét? Lehet, hogy a mai többség megmarad a választások után is, s akkor Baldwin kerül előtérbe. De Baldwin nem az a kiegyensúlyozó egyéniség, ami MacDonald volt négy-öt esztendővel ezelőtt ő egyszerűen egy pártnak, a konzervatív pártnak a vezére, s uralomrajutásával pusztán a konzervatív irányzat kerülne előtérbe, ami messzemenő változásokkal járna a bel- és a külpolitikában.

Lehet, hogy a Labour Party tetemesen megerősödik. A baloldal angliai győzelme örömmel és reménnyel töltené el a kontinens szodal’stáit. de aligha lehet oly általános, hogy a munká^oárt tisztán és abszolutan átvehetné az uralmat Londonban. S ha nem veheti át, ha ismét előáll a régi „fél a félhez" helyzet, amelyben sem a jobboldal. sem a baloldal nem tisztán kormánvlcépes, ismét megszületik a parlamenti bizonytalanságnak állapota, ami MacDonald 1931-es erőszakos beavatkozása előtt volt, s ami határozatlanságával aláásta a parlament hasznosságába vetett hitet. Akkor csupa olyan jelenetre lehetünk elkészülve maid, mint amilyenre tegnap került sor az alsóházban. Akkor Angliába is elérkezik a parlamentek betegsége, holott az angol parlament nem érdemli meg, hogy beteggé váljék.

Az angol választási küzdelem az angol parlamentarizmus rangjáért —- s egyáltalán a világparlamentarizmusért — folyó küzdelem lesz. Nem maradhat hatás nélkül sehol. MacDonald eddig meg tudta őrizni az Alsóház tekintélyét és munkaképességét, — a tegnapi áldatlan jelenetek kellemetlen mementót jelentenek a választások utáni időre. Nem tudjuk, mi fog történni. Mi legalább azt szeretnők, ha MacDonald az uj fejlemények bekövetkezése előtt befejezhetné

Hírek Hitler és Pilsndski találkozásáról

Konferencia Czarnkowban? - Angol-német barátkozás

Páris, január 30. Varsóból érKezett magán- jelenté® szerint Hitler és Pilsudski a közeljövőben találkozni fognak Czarnkowban, a lengyel-német határ közelében fekvő határközségben. Ezt a hirt egyelőre nem erősítették meg.

Lioyd George bizalmasa H Mernél

Berlin, január 30. Marques of Lothian, az angol liberális párt tagja és Lioyd George egyik intim barátja az elmúlt napokban Berlinben tartózkodott, ahol audiencián jelent meg Hitler kancellárnál. Ezenkívül Hess birodalmi miniszterrel, Blomberg hadügy miniszterrel és Neuf rath külügyminiszterrel tárgyalt, valamint a birodalmi kormány külügyi megbízottjával, Ribbentroppal. — A látogatásnak általában nagy jelentőséget tulajdonítanak, annál is inkább, mert a közelmúltban MacDonald egyik legintimebb munkatársa is meglátogatta a német kancellárt és tárgyalt a német miniszterekkel. Az utóbbi hetekben jelentős közeledés észlelhető Anglia és Németország között, amit a legújabb angol fegyverkezési javaslatok igazolnak. Anglia közvetíteni igyekszik Németország és Franciaország között, de a német ál- j láspontot fogadta el helyesnek, ami Francia- országban idegenkedést váltott ki. Laval keddi kamarai felszólalásából látni, de különösen Franklin Bouilon francia képviselő erélyes

támadásából Anglia ellen MacDonald német* barátsága miatt, hogy az angol és a német álláspontot sikerült összeegyeztetni. Az angol- német megértés nem utolsó sorban Ribbentrcp londoni és az angol politikusok berlini látogatásának következménye.

Javul a iengyel-danzigi viszony

Danzlg, január 80. Greiser, a danzigi szenátus elnöke egy nemzeti szocialista gyűlésen

kifejezte afölötti örömét, hogy Danzig és Lengyelország között a viszony egyre javul és az együttműködés tökéletes.

Eckhardt levele iinítis mlsiierelnokhlsz

TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON.

Budapest, január 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelenlése.) A nemzeti egység pártjának tegnapi értekezletén lefolyt éles vita úgy látszik még nem nyert befejezést, mert ma délután ezzel kapcsolatban újabb szenzáció került napvilágra. Eckhardt Tibor a következő levelet intézte Gömbös Gyula miniszterelnökhöz:

„Igen tisztelt Barátom! A múlt év derekán Ismételt megbeszéléseink során az az egyöntetű felfogás alakult ki köztünk, hogy a nemzet haladását és nyugodt fejlődését biztositó reformpolitikának elengedhetetlen feltétele a

külpolitikai munkáját és Franciaországot kibékítve Németországgal, visszahozná a kontinensre a nyugalomnak ugyanazt a stabilitását, amif vissza tudott hozni az angol gazdasági életbe.

titkos és becsületes választójog, amely kczmeg- nyugvást kelt és megszünteti a régi választójogból származó állandó súrlódásokat és a ki- ! élezett pártpolitikai harcokat. E belátás alap- | ján a megalkotandó választójog titkosságát és a becsületes eljárást illetően közöttünk teljes megegyezés jött létre.

A nemzeti egység pártjának tegnap lefolyt vitája arról győz meg, hogy ez a köztünk fennálló választójogi megegyezés nem segiti elő, hanem inkább megnehezíti a reformnak a többségi párt által való elfogadását.

Miután intencióid és elhatározásod szilárdsága iránt teljes bizalommal viseltetem, áthatva attól a régi barátságtól Is, amely Hozzád fűz, arra kérlek, tekintsd a közöttünk eddig fennállott választójogi megállapodást teljes egészében tárgytalannak. Ezzel is elősegíteni óhajtom azt a célt, hogy pártod tagjai az elkerülhetetlen szükséges titkos és becsületes választójogot és az általad képviselt reformpolitikát hatalmi igényeik legcsekélyebb kockáztatása nélkül magukévá tehessék és rám és a független kisgazda pártra ürügyként se hivatkozhassanak akkor, ha a titkos választójog megvalósítása kerül szóba.

Egyben már most nagybecsű tudomásodra hozom azt is, hogy a nemzeti egység pártjában tegnap lefolyt vita következtében nem áll módomban a népszövetség előtt Magyarországot tovább képviselnem úgy, miként azt a múlt esztendőben a kormány felkérésére több Ízben vállaltam volt. Ez az elhatározásom vonatkozik természetesen azokra az ügyekre is, amelyeket eddig képviseltem, de amelyek teljes elintézést még nem nyertek.

Ezzel az elhatározásommal elejét akarom venni azoknak a támadásoknak, amelyek személyemen keresztül tulajdonképpen annak a politikának vannak szánva, amelyet Te kép*

viselsz.

Változatlan barátsággal és nagyrabecsülés* sej

Eckhardt Tibor.0*

Eckhardtnak ez a levele politikai körökben meglehetős szenzációt váltott ki, de a délutáni budapesti sajtó még nem fűz hozzá semmiféle kommentárt

P p, i»|p| |j WJJJJ |j g|

W l L I A M CROOKE KÉMREGÉNVE

! valahol Targa tájékán érik el Suami határát.

(10)

De nem, mégsem. Mintha a távoliból motor- berregés zaja hallatszanék. És a zaj egyre erősödik, valóban au lő közeledik, óvatosan meghúzódik egy kád mellett álló oszlop mögött s elhatározza, hogy majd csak akkor fog előlépni, ha a kocsi megái la a hid előtt. Örült gyorsasággal közeledik egy hatalmas túrakocsi a hídhoz és amikor az oszlop elé ér, egyszeriben megáll, mintha lecövekelték volna. Wikenas most kilép a fa árnyékaiból és a kocsihoz siet. A sofőr sipkája mélyen a homlokba van huzva, úgyhogy arcvonásait nem tudja kivenni. Feléje hajol és egy szót mond neki:

— Kartu.

A sofőr szó nélkül nyúl hátra kefével és kinyitja a kocsi ajtaját, Wikenas pedig belép és helyet foglal. Pompás bőröndöt talál benne, amely tele van ragasztva szállodák címkéivel: Barcelona, Paris, Brüsszel, London, Berlin, Hamburg, Prága, Bées, Budapest, Nizza, Róma, Nápoly, Bukarest, Konstantinápoly legelőkelőbb szállodáinak címkéi ezek és Wikenas visszaemlékezik arra, hogy Munckendorf naplójában valóban ezeknek a szállodáknak nevét találta.

Most már nyugodtan dőlt hátra ülésén, cigarettára gyújtott és oly kor-oly kor kinézett az ablakon. Az autó rettentő iramban száguldott, jóval százon felüli tempó, állapította meg megelégedetten, mert szörnyen tetszett neki ez a gyorsaság, amely alig valamivel kél óra után a keleti határhoz segiti. Az irány, amelyben mennek, északkeleti és így

' Az autó kerülte a városokat és a népesebb . községeket, inkább néhány kilométeres kerü- ; tőkre szánta magiát. Hol az országúton, hol mezei utón robogott tovább, inkább to-rony- . irányában, mint a jó utat. keresve, látszik,

, hogy a so"őr nem törődik a kocsi épségével lés az utas kényelmével. Mert egy-egv kevés- ! bé járt ut göröngyein bizony hatalmasakat | ugrott a kocsi s egy-egy zökkenésnél a tetőiig | dobta utasát, úgyhogy nagy nyekkenéssel esett vissza helyére.

Végre végétért ez az őrült rohanás is. Nyílegyenes útra kerültek s a sofőr most megállította a kocsit. Leszállt helyéről, kinyitotta az ajtót.

— Parancsom van, hogy átadjam önnek ezt a papírlapot, amelyet majd Revaisban, megszálló helyén, a Rewer-hotelben hiv elő. És átadok önnek háromszáz livaiszt. ami egy darabig elegendő lesz költségeinek fedezésére. Targában száll vonatra és másodosztályban teszi meg az utat Révaiiéig.

— Megértettem.

— Bocsásson meg, hogy a találkozóról megkéstem, de tudhatja, hogy nem rajtam múlott.

— Tudom.

— befektet kapott a kocsi és csaknem félóráig tartott a javítás. Ilyen nagy időveszteségre nem számi toltam.

— Azt hiszem, idejében érünk Targába.

— Oh igen, Targa ide már csak hat kilométer. Most két óra tizenkét perc és a revaii,:zi gyors két óra negyvenhatkor fiút be.

I —■ Menjünk tehát.

A sofőr újból a korroánykérékhez ült és a kocsi nagy szökkenéssel nekivágott utjának. A kis mezőváros szálén állott az állomásépület és teljesen kihaltnak, elhagyatottnak látszott. Mintha az autó érkezését senki sem vette vöt.na észre. Wikenas kilépett a kocsiból, a sofőr kezébe adta a táskát és az.án tisztelgett. A főhadnagy még szeretett volna búcsút venni bajtársától, de a kocsi már megfordult és szédületes iramban tűnt el az éjszakában.

Ott állt egyedül az éjszakába, előtte egy határszéli állomás hodályszerű emeletes épülete. A pályatestet egyszerű fakerítés zárta el az országúitól, azon nyitott kapu. Wikenas kézbe kapta a táskáját és a perionra lépett. Két petróleumlámpa gyönge fénye világította meg az épület előtti térséget. Négy-öt vágány nyúlt el a pályatesten, a legkülsőn néhány teherkocsi vesztegelt. Innen szalad ki a sínpár északi irányban az országhatárig, ezen fog ő nemsokára ismeretlen veszedelmek felé rohanni.

Kissé hűvös volt a márciusvégi éjszaka s az orosz síkság felől csípős szél fújt, úgyhogy kabátját zorosabbra fogta. Elhelyezkedett egy pádon, maga mellé tette táskáját és kezét zsebébe mélyesztve, nyugodtan várakozott.

Csakhamar csengő hangja szállt felé az éjszakáiból, a városka felől szekér közeledett. Utasok igyekeztek az állomásra, négy kaf- tános alak szállt le a szekérről és még most is alkudoztak, amikor az előre megállapított viteldijat kellett kifizetniük, ők is a perronra jöttek és hunyorgó szemmel, nagy alázatossággal süvegelték meg a jól öltözött idegent. Wikenas még jobban behúzta arcát felhajtott kabátgallérjába s féloldalira ült, hogy arcába semmiképpen ne tekintsenek. De azok nem sok ügyet vetettek rá.

Jó negyedóra telt el, amikor a jelzőcsengő berregni kezdett. Az állomás épülete egyszerre megelevenedett. A forgalmi tiszt irodájának lámpása kigyulladt és az asztalra dőlt alvástól pirosló arccal kilépett a vasutas tiszt

' a perronra s szétvetet lábakkal, hivatali

j méltóságának teljes súlyával járkált fel és i alá a sínpárok között. A jegypénztár ablaka i is megnyílt, de Wikenasnak nem kellett je- 1 gyet váltania. A pályafelvigyázó is előkec- mergett vackából és végigvizsgálta a váltókat. Aztán előkerült két vámőr is.

A kamrai gyors pontos időre robogott be. Leszálló utas egyetlen egy sem volt rajta. Wikenas gyors léptekkel haladt az első kocsi felé, amelyben az első- és másodosztályos fülkék voltak. Egy kettős fülke teljesen üresen állt, a mellette lévő félfülke foglalt volt és a folyosóra néző ablakot utasa befüggö- nyözte. Biztosan az igazak álmát alussza.

Csak éppen a beszállásra és az elhelyezkedésre volt idő, a gyorsvonat máris kiszaladt az állomásról. Alig szalad néhány kilométert, amikor kinyílt a fülke ajtaja és belépett a haiárőrző tiszt. Az útlevelet vizsgálta át. Kifogástalan rendiben alálta. Majd a vámvizsgálat következett, ez is gyorsan végbement. Amikor az ablakon kitekintett, egyszerre a sínek mellett szaladó országúton két oszlopot pillantott meg s köztük megvilágított sorompói. Az egyik oldalon s a másikon is barakkszerű épület. A sorompó minkét oldalán pedig két-két fegyveres őr síllbakol. Az országhalár. Isimét idegen földön van s tulajdonképpen ebben a pillanatban kezdődik missziója.

Targában kissé hosszabban vesztegelt a vonat. A vámőrök alaposan átkutatták csomagját, de egyébként rendkívül udvariasak és előzékenyek voltak és búcsúzóul még szerencsés utat is kívántak. Útlevelét is minden megjegyzés nélkül pecsételte le a határtiszt. Fél négy óra volt, amikor a gyors kiszaladt , Táróéiból. Most, hogy a formaságokon túl volt, kényelembe helyezte magát, levetette úti ruháját és pizsamát húzott fel. Még egy cigarettát elszivott, aztán elnyomta az álom. Reggel félnyolc óra volt, amikor a kalauz kopogott ajtaján.

— Révais közeledik, uram. Célnál vagyunk. — mondotta.

(Folytatása következik.)

2