Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-29 / 24. (3576.) szám

t^gai-Mag^ar-hírlap

1935 január 29, ktxUL

Mii imák a topok?

A PRÁVO LIDU értesülés szerint dir. Hőddé nemzeti demokrata képviselő a legközelebbi napokban nyilatkozatot ad ki, amely szerint a gyár- iparosok szövetségénél viselt valamennyi funkciójáról lemond s kizárólag képviselő marad.

A kormány és a parlament munkája

A belpolitikai helyzet, a PRAGER PRESSE eze- armt az utóbbi héten egyáltalán nem változott. A többségi pártokban megvan az őszinte törekvés, hogy a parlamentet működésbe hozzák, ez azonban csak február második felében várható. Különösen fontos körülmény, hogy a parlament most megnyitandó ülésszaka az utolsó lesz a. ciklusban. A kormány a jelenben elsősorban a beruházási programon dolgozik. — A NÁRODNI POLITIKA szerint a múlt héten ismét semmi más nem történt, mint hogy az égetően sürgős tennivalókat még egyszer Msorolják, de a tervekből pénzügyi nehézségek miatt cselekedetek nem lettek. A minisztertanácsnak váratlanul dolga akadt Formis mérnök meggyilkolásával, amely esetben két törvényszegésről van szó: engedély

nélküli rádióállomás tartása és határaink átlépése s területünkön idegen tényezők garázdálkodása. A választási láz egyébként erősen elfogta Szlovenszkót is. Valószínű, hogy Spina miniszternek Henleintől való elfordurlása. nagy befolyással lesz annak a kérdésnek elbírálásánál is, hogy a Heimatsfront feloszlatandó-e vagy nem. — A miniszterelnök pártjának lapja, a VENKOV nagyon eldugott, szerény helyen azt irja, hogy Benes külügyminiszter terjedelmes jelentése miatt nem volt elintézhető a hivatalnokok előléptetésének ügye és számos más égetően fontos kérdés. A nemzetgyűlés munkaprogramját valószínűleg csak most, e héten fogják összeállítani. Ma már a VENKOV sem cáfolja a tavaszi választásokat.

A szénbányák államosítása A PRÁVO LIDU-ban dr. Kriz, ..Munkások és gazdák" cimti vezércikkében azt fejtegeti, hogy a szociáldemokrácia a szénbányák szocializálásán mindig az államosítást értették s igy e kérdésben nincs ellentét az agrárok és a szociáldemokraták között. A bányák államosítása az államfordulatkor nemzeti programpont volt s azt Kramár kormánya is hirdette. A cikkíró örömét fejezi ki, hogy az agrárpárt tíz év múltán visszatért ehhez a programponthoz. — A LIDOVÉ NOVINY hétfői számában Peroutka annak az aggodalmának ad kifejezést, hogy a szénbányák államosításának terve csak választási jelszó s nem program.

Választási gondok

A NÁRODNI OSVOBOZENI vezető helyén Os- vald azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy „Itt-e az ideje a választásoknak?" Ha rendes ellenzékünk volna, úgy az elhatározó sikert érhetne el a kormány ellen intézett támadásával a negyvenórás munkahét kérdésében. Ami ebben a kérdésiben nálunk történik, az egyenesen európai unikum. Ismét emelkedik nálunk a munkanélküli- _ség, szaporodnak a polémiák énről a régen világos dologról és még mindig az egyezkedés stádiumában vagyunk. Az ördög vinné el már ezeket az örökös pártszempontokat, amikor ilyen nagyfon- tosságu kérdésről van szó. A csehszlovákiai demokrata itt nagy kérdőjel előtt áll s álláspontja helyességének igazolására csak Roosevelt nagyvonalú programját nézheti és csipős megjegyzéseket tehet a fasiszta Olaszországra, amely a munkaidő megrövidítését évek előtt vita nélkül valósította meg. A belpolitikánknak régi baja, hogy a pártok egymásnak nem hisznek és egymást félre akarják vezetni, a pártok most is azon törik a fejüket, hogy a másik párt a valóságban rn.it akar. Ezeket a játékokat a polgárság nem érti.

A LIDOVÉ LISTY „Németjeink négy választási zászlaja" cimti vezércikkében azt fejtegeti, hogy a német keresztényszocializmus és a német szociáldemokrácia az államfordulat előtt és után is inkább Becsből a német nemzeti és nemzeti szocialista párt inkább Berlinből merítette eszméit. Középen állott a Bumd dér Landwirte. A múlt választásban még nyolc német párt vett részt, most már csak a német szociá’demokráták, a keresztényszocialisták, Spina és Henleio tűznek ki lobogókat.

A választási reform alapelvei A PRAGER TAGBLATT azt irja, hogy a belügyminisztérium elkészítette a választási reform három javaslatát s azok rövidesen tárcaközi tárgyalás anyagául fognak szolgálni. Az egyik javaslat a választók állandó névjegyzékeiről szóló törvényen adiminisztrativ jellegű módosításokat eszközöl, a másik a. pártok regisztrálásáról intézkedik, a harmadik a választási törvényt módosítja a kvórumra vonatkozó intézkedésekkel. A kvórum valamennyi nemzetiségnél 2 százalék volna. Mivel a csehszlovák pártok mintegy 5 millió szavazatot érnék el, ezért a parlamenti képviselet elnyeréséihez a listának legalább 100 ezer szavazatot kellene nvernie. Egymillió hétszázezer német szavazat alapulvétele mellett a német párt már 34 ezer szavazat összegyűjtése esetén kapna képviseletet. A gyakorlatban ez azt jelentené, hegy a csehszlovák pártoknál négy-öt, a német pártoknál két, a magyar pártoknál egy képviselőt elnyerő politikai pártok is életképesek volnának.

Jeíek képviselő a NÁRODNI LISTY-ben azt Írja, hogy a százszázalékszerüen megállapított kvóruim azt jelentené, hogy 300 ezer csehszlovák választ,ó 34 ezer német, s még kevesebb magvar- ajku választóval egyenértékű. A 2 százalékot egyébként a Frankfurter Zeitung már január 10 5 számában közölte. Ezt a, hirt eddig nem cáfolták s Így valónak kell azt fogadnunk.

Albrecht főherceg ausztriai vagyonának visszaszerzéséről tárgyalt Bécsben

Budapest, január 28. (Budapesti szerkesztőségünk telelonjelentése.) A „Reggeli UjsAg“ bécsi jelentést közöl, amely szerint Albrecht főherceg Bécsben tárgyalásokat folytat a Habsburg-ház vagyonának visszaadásáról. Tudvalevő, hogy a* osztrák kormány és a legitimisták között tanácskozások folynak a

Habsburg-család Ausztriában levő vagyona nagyrészének visszaadása tekintetében. — Albrecht főhercegnek is voltak birtokai Burgenlandiban és most ezeket akarja visszaszerezni, de ezenkívül különböző családi műkincsek visszaadásáról is tárgyal. Albrecht péntek óta van Bécsben, ahol keddig marad.

Kitört a pacsirtaháboru

Angliában

A farmerek támadják, egy költő védi a kis énekest

London, január 28. A londoni lapok nagy cikkekben foglalkoznak azzal a háborúsággal, amely a nailsworthi farmerek és W* H. Davie6, az ismert költő között tört ki a pacsirták miatt. A farmerek azzal vádolják a pacsirtákat, hogy megdézsmálják a gabonát.

Panaszt tettek ellenük a megyei tanácsnál. A megyei gazdasági bizottság buzgón vizsgálja most a panaszt és ‘megfontolás alá veszi, hogy azzal a kérelemmel járuljon-e a földmivelési minisztériumhoz, hogy 6 a pacsirtát vegyék ki a védett madarak sorából és engedjék meg, hogy bárki lelőhesse. W. H. Davies, annak a vidéknek kiváló költője, nem várta be a gazdasági bizottság döntését, hanem már előbb ellentámadásba kezdett.

— Hallottam, a farmerek azzal fenyegetőznek, hogy ki akarják irtani a pacsirtát, — mondotta az újságírónak. —

Ez szörnyű és felháborító terv. A pacsirta művész, — nagyon finom kis művész. Sok szépséget ad a világnak, nemcsak saját életével, hanem azzal is, hogy megihleti a költőket.

Nincs egyetlen farmer sem, akinek életét ne gazdagította volna a pacsirta ingyen tékozolt művészete, akit ne gyönyörködtetett és bátorított volna munkája közben ez a kis madár, mikor a szántóföldek felett énekelt. De azonkívül. hogy kitűnő énekes, a pacsirta, mint a

többi madár, az emberek jó barátja. Szakadatlanul háborút visel a férgek és az ártalmas lepkék ellen, amelyek mérhetetlen károkat okoznának, ha a természet ilyen módon nem gondoskodnék elpusztításukról. A farmerek nem tagadhatták, hogy

a földművelés a történelem hajnalától fogva jól megfért a pacsirtákkal.

Nem tudom megérteni, miért nem férhet meg most vele.

A költő házában azonban szintén ól egy ellensége a pacsirtáknak. Fáraó, a nagy fekete macska, bizonyosan nem osztja gazdájának gyöngéd érzelmeit a kedves kis énekesmadarak iránt. Mialatt a költő az interjút adta, az ablak mellett megszólalt egy pacsirta. Fáraó feszült figyelemmel hallgatta az éneket, aztán megnyalta a száját, amivel elárulta, hogy nem művészi szempontból érdeklődött a pacsirta iránt.

Az angol költészetben régi, nagy hagyománya van a pacsirta tiszteletének.

Ezért figyel fel olyan élénken az angol közvélemény most a pacsirtaháborura. A legnagyobb angol lírikus, Shelley, egyik legszebb versét szintén a pacsirtáról irta. Az amerikai angolszász költők is sűrűn megónekelték a pacsirtát, akkor is, amikor Amerikában még egyáltalán nem volt pacsirta. Csak később honosították meg, nem utolsó sorban % pacsirtáról szóló versek hatása alatt.

A világ legkisebb birodalma,

amely Istennel határos

■ Jellemző képek Vatikán Város életéből ■

Róma, január vége. (A P. M- H. alkalmi tudásitójától ) A Vatikán-város a világ egyetlen üzletek nélküli állama. Bűinek ellenére mennyire eleven és változatos az élet itt. Erről könnyen meggyőződhet az, aki az előszobákban mozog és e szobák közönségét tanulmányozza. Mindnyájan, akik a híres bronzka- pun belépnek, elsőinek bemutatják meghívójukat és ezzel szabad bemenetelt nyernek.

A „Maestro di CameraM-nál

Legkönnyebb a „Maestro di Camerát" elérni. Ajz első előszobában a látogatót frakkba öltözött szolga fogadja, akinek külön íróasztala van- ö vezeti be a ki vámosi idegent a következő előszobába, amely egy nagyobb várótereim. A termek magasak és díszesek. A várakozók apró damasztszékeken ülnek és tanulmányozzák a régi mesterek képeit a falakon, amelyek mindegyike egy-egy vagyont ér. Főképpen azt a jelentéktelennek látszó papét kémlelik, aki ennek a birodalomnak a miniszteri tanácsosa és aki egy régi, rendkívül értékes íróasztal előtt ülve aktákat dolgoz fel. Rokonszenves és meleg tekintete jeges lesz abban a percben, am ikor egy hölgy túl m ondén öltözékben jelenik meg előtte és angolul szólítja meg. Folyékony angol nyelven felel, majd ugyanilyen folyékonyan franciául beszél egy Pehérszakáillas úrral. A következő félóráiban németül, spanyolul, lengyelül, hollandul és természetesen olaszul.

Egy kárpit mögött a széles ablak előtt áll a pápai udvartarás első titkára, egy szegényes külsejű vidéki pappal tárgyal. Az első titkár, a „Maestro dí Oaimera", a pápa füle. Ez a fül mindent hall és mindent úgy lialil, hogy lehetőség szerint mindenki bajjá n segítsen,,.. Mindenki őt nézi és ő mindenkinek a kívánságát teljesíteni tudja.

A főszertartásmester

Most a fogadóterem magas ajtaja újra nyílik és a főszertartásmester, egy hatalmas termetű ember jelenik meg. Nyugodtan közeledik a várakozók felé. Az első titkár a tizen- hetes számú várakozót vezeti elébe. A várakozó mélyen meghajlik, a főszertartásmester indul előre és mutatja az utat. Mielőtt az ajtó teljesen becsukódik, hallani, amint nagyon illedelmes hangon megkérdi, hogy mi a vendég kívánsága. Nemsokára magam is soron vagyok, de ebben a percben egy fiatal elegáns ur libeg be, akit nagy bókolások mellett azonnal odavezetnek az íróasztal melletti ajtóhoz. Az első titkár bocsánatkéröen fordul felénk:

— Követségi attasé, hölgyeim és uraim, a diplomáciáé az első szó.

Alig hangzik el ez a mondat, amelyen a legtöbb várakozó elgondolkozik és alig hangzottak el az erre vonatkozó félhangos megjegyzések, mozgás támad' a teremben. Mindenki a bejárat felé néz. A pápai hivatalnokok felugranak, mert egy püspök lépett, be a terembe. A püspök teljes oraátnsban van. A ruha színei szinte fénnyel árasztják el a termet, úgyhogy a kisérő fiatal titkár fekete papi ruhája erősen elüt tőle. A püspököt egy külön fotelbe ültetik és a vatikáni udvartartás első titkára mély meghajlás után bocsá- natkérően mondja az attasénak:

— Püspökről van szó, uram, püspöké az első szó!

Azonnal érezni, hogy a termen bizonyos megelégedés suhan végig: kiegyenlítés történt. A püspök mosolyogva ül a karoeszéklbetn

'és csendesen társalog a titkárokkal. Egész fiatal ember még, aLig negyven éves. Mellettem egy szerényen öreg vidéki pap ül, aki nagy tisztelet tudással néz a püspökre: szeme gyermekesen csillog az örömtől, hogy ilyen közelről láthat egy ilyen nagy urat. Hirtelen, azonban mintegy szégyenkezve végigsimiitja kopottas, zöldbejátszó fekete ruháját, mintha szégyelmé, hogy ilyen szegényesen van öltözve és nem tudott jobb ruhára pénzt megtakar ritani. öreg ember, aki nem vitte sokra ...

Az államtitkár hivatalában

Akinek az államtitkárnál dolga van, az messze maga mögött hagyja a főszer tartás mester világát. Még három emeletet kell megmászni. Itt a magasban hatalmas folyosók domborodnak. Az egyik ajtón egy cédula: „Orosz osztály". Ismeretes, hogy a Vatikán hivatalos lapja, az „Osservatore Romano" majdnem minden nap bolsevista járom alatt" címen közöl híreket és cikkeket Oroszországból, amely a pápának egyik legnagyobb gondja.

Még egy kis lépcső, aztán kezdetét veszi a a Vatikán^város államtitkárságának soktermű világa. Itt puritán egyszerűség uralkodik, minden szolid és tárgyilagos. Ide nem jön fel és nem kerül be oly nő vagy férfi, aki nem áll a politikai élettel kapcsolatban. Az itt várakozók többnyire attasék, vagy követségi tit- | károk és itt-ott egy újságíró. Senkinek sem j kell sokat várnia. Dohányzás nem tilos, de ! nem kívánatos. Erre vall, hogy sehol sincsen j hamutartó Ahogy itt az ügyeket letárgyalják,

: mindenképpen egyenesen példaadó: a világ diplomatái itt nagyszerű tanulmányokat vé- ; gezhetnének. A bíboros-államtitkárhoz a pa- : lota egyik tisztje vezeti fel az embert. Ott is i még két nagy előszoba és csak azután követ- ! kezik az államtitkár dolgozószobája. Ez a dol- i gozószoba minden apró részében valóságos világcsoda. Egy bíboroson kívül még három ur ül bent. Az egyik Vatikán-városnál követ, Senki sem beszél a másikhoz. Nyílik az ajtó és belép az államtitkár.

Paoeái államtitkár magas alakja ép olyan rokonszenves, mint amilyen imponáló. Megnyerő szerénységgel hajlik meg és mosolya oly kedves, mint fiatalabb éveiben, mikor még Berlinben minekis volt. Mindenki, akinek valaha dolga volt vele, tudja, hogy a legjobb fejek egyike és hogy a vatikáni diplomácia valóságos szerencséje, hogy ő az államtitkár. Ahogy az ember néhány szót vált vele, az jut eszébe, amit Reiner Maria Rilke, a nagy német költő az óriási Poroszországról mondott lés önkéntelenül is alkalmazza a költő szavát a világ eme legkisebb birodalmára: „Ez a legkisebb birodalom Istennel határos..."

I Az olasz kormány telepítési munkája Sardinia

| szigetén. A pontini mocsarak kiszárításának és be- i telepítésének nagy müvét a világ sajtója eléggé is- ! mertette. Ennél azonban nem csekélyebb jelentőség- | gél bírnak a Sár dini a szigetén végzett munkák. Né- i hány év alatt IS ezer hektár bozótot és mocsarat : tettek termékennyé s a kultúra részére nyert e nagy terület közepén alapították Mussolinin városát, i amelynek az olasz király jelenlétében történt fel- i avatásakor 1000 lakosa volt s azóta e szám 4000-re i növekedett. A parasztházak százai épültek fel rövid j idő alatt oly helyeken, abol eddig legföljebb né- i hány vadász- és pásztorkunyhó állott. Uj i partéié- | pék keletkeztek, országutak épültek, a vasútvonalat 20 kilométerrel meghosszabbitották, hogy az uj te- * lepitések kellő kapcsolatot nyerjenek. A malária,

! amely eddig számos áldozatot követelt, jóformán.

I teljesen megszűnt. Míg a kérdéses területnek ösz- szes terményértéke a múltban a százezer lírát s;m . haladta meg, ma a mezőgazdasági termények érté*

; ke a 10 millió lírát éri el. A gyors eredmény egy- ' részt a száraz területek öntözésének, másrészt a mocsaras terület vizlevezetésének köszönhető. Fgy 50 kilométer hosszú csatorna másodipercenkint 4 köbméter vizet juttat a száraz területre. Viszont a 1 mocsaras területet egy csatornahálózat — 1000 kilométer hossza — teszi miivelhelővé. A sardiniai talajjavító munkálatok legnagyobb sikerrel jártak a Sassu állóvizeinek levezetésével, melyekből 250!) hektár termékeny földet nyertek. Ez állóvizek a Sena Arrubia tavainak közelében terültek el, amelyek a tengerrel állanak összeköttetésben. Négy hatalmas szivattyumü van hivatva arra, hogy Sorsúnak vizeit a szomszédba levezessék. Mussolin’a teljesen modern város nagy templommal, katonai parancsnoksággal, rendőrséggel, vásárcsarnokkal, nagy áruházakkal, kórházzal, slb. felszerelve. Az ekként nyert kulturteriiletet nagyol bár a velenceiekkel népesítették be, akik e célra eddig legjobban váltak be.

—o—

HÁROM VAGY ÖT.

A főnök szidja az uj segédet:

— Hol tanult maga írni? Ez a hármas olyan, mintha, ötös volna.

— De, főröik ur. kérem, — feleli félénken a segéd, — ez ötös.

— Ötös? Maga megbolondult... hisz ez pont. olyan, mint egy hármas!

%

4