Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-29 / 24. (3576.) szám

t^gai-Mag^ar-hírlap 1935 január 29, ktxUL Mii imák a topok? A PRÁVO LIDU értesülés szerint dir. Hőddé nemzeti demokrata képviselő a legközelebbi na­pokban nyilatkozatot ad ki, amely szerint a gyár- iparosok szövetségénél viselt valamennyi funk­ciójáról lemond s kizárólag képviselő marad. A kormány és a parlament munkája A belpolitikai helyzet, a PRAGER PRESSE eze- armt az utóbbi héten egyáltalán nem változott. A többségi pártokban megvan az őszinte törekvés, hogy a parlamentet működésbe hozzák, ez azon­ban csak február második felében várható. Külö­nösen fontos körülmény, hogy a parlament most megnyitandó ülésszaka az utolsó lesz a. ciklus­ban. A kormány a jelenben elsősorban a beru­házási programon dolgozik. — A NÁRODNI PO­LITIKA szerint a múlt héten ismét semmi más nem történt, mint hogy az égetően sürgős tenni­valókat még egyszer Msorolják, de a tervekből pénzügyi nehézségek miatt cselekedetek nem lettek. A minisztertanácsnak váratlanul dolga akadt Formis mérnök meggyilkolásával, amely esetben két törvényszegésről van szó: engedély nélküli rádióállomás tartása és határaink átlé­pése s területünkön idegen tényezők garázdál­kodása. A választási láz egyébként erősen el­fogta Szlovenszkót is. Valószínű, hogy Spina mi­niszternek Henleintől való elfordurlása. nagy be­folyással lesz annak a kérdésnek elbírálásánál is, hogy a Heimatsfront feloszlatandó-e vagy nem. — A miniszterelnök pártjának lapja, a VENKOV nagyon eldugott, szerény helyen azt irja, hogy Benes külügyminiszter terjedelmes jelentése miatt nem volt elintézhető a hivatalnokok előlépteté­sének ügye és számos más égetően fontos kérdés. A nemzetgyűlés munkaprogramját valószínűleg csak most, e héten fogják összeállítani. Ma már a VENKOV sem cáfolja a tavaszi választásokat. A szénbányák államosítása A PRÁVO LIDU-ban dr. Kriz, ..Munkások és gazdák" cimti vezércikkében azt fejtegeti, hogy a szociáldemokrácia a szénbányák szocializálásán mindig az államosítást értették s igy e kérdésben nincs ellentét az agrárok és a szociáldemokraták között. A bányák államosítása az államfordulat­kor nemzeti programpont volt s azt Kramár kor­mánya is hirdette. A cikkíró örömét fejezi ki, hogy az agrárpárt tíz év múltán visszatért ehhez a programponthoz. — A LIDOVÉ NOVINY hét­fői számában Peroutka annak az aggodalmának ad kifejezést, hogy a szénbányák államosításá­nak terve csak választási jelszó s nem program. Választási gondok A NÁRODNI OSVOBOZENI vezető helyén Os- vald azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy „Itt-e az ideje a választásoknak?" Ha rendes ellenzé­künk volna, úgy az elhatározó sikert érhetne el a kormány ellen intézett támadásával a negyven­órás munkahét kérdésében. Ami ebben a kérdés­iben nálunk történik, az egyenesen európai uni­kum. Ismét emelkedik nálunk a munkanélküli- _ség, szaporodnak a polémiák énről a régen világos dologról és még mindig az egyezkedés stádiumá­ban vagyunk. Az ördög vinné el már ezeket az örökös pártszempontokat, amikor ilyen nagyfon- tosságu kérdésről van szó. A csehszlovákiai de­mokrata itt nagy kérdőjel előtt áll s álláspontja helyességének igazolására csak Roosevelt nagy­vonalú programját nézheti és csipős megjegyzé­seket tehet a fasiszta Olaszországra, amely a munkaidő megrövidítését évek előtt vita nélkül valósította meg. A belpolitikánknak régi baja, hogy a pártok egymásnak nem hisznek és egy­mást félre akarják vezetni, a pártok most is azon törik a fejüket, hogy a másik párt a valóságban rn.it akar. Ezeket a játékokat a polgárság nem érti. A LIDOVÉ LISTY „Németjeink négy válasz­tási zászlaja" cimti vezércikkében azt fejtegeti, hogy a német keresztényszocializmus és a német szociáldemokrácia az államfordulat előtt és után is inkább Becsből a német nemzeti és nemzeti szocialista párt inkább Berlinből merítette esz­méit. Középen állott a Bumd dér Landwirte. A múlt választásban még nyolc német párt vett részt, most már csak a német szociá’demokrá­ták, a keresztényszocialisták, Spina és Henleio tűznek ki lobogókat. A választási reform alapelvei A PRAGER TAGBLATT azt irja, hogy a bel­ügyminisztérium elkészítette a választási reform három javaslatát s azok rövidesen tárcaközi tár­gyalás anyagául fognak szolgálni. Az egyik ja­vaslat a választók állandó névjegyzékeiről szóló törvényen adiminisztrativ jellegű módosításokat eszközöl, a másik a. pártok regisztrálásáról intéz­kedik, a harmadik a választási törvényt módo­sítja a kvórumra vonatkozó intézkedésekkel. A kvórum valamennyi nemzetiségnél 2 százalék volna. Mivel a csehszlovák pártok mintegy 5 mil­lió szavazatot érnék el, ezért a parlamenti kép­viselet elnyeréséihez a listának legalább 100 ezer szavazatot kellene nvernie. Egymillió hétszázezer német szavazat alapulvétele mellett a német párt már 34 ezer szavazat összegyűjtése esetén kapna képviseletet. A gyakorlatban ez azt jelentené, hegy a csehszlovák pártoknál négy-öt, a német pártoknál két, a magyar pártoknál egy képvise­lőt elnyerő politikai pártok is életképesek vol­nának. Jeíek képviselő a NÁRODNI LISTY-ben azt Írja, hogy a százszázalékszerüen megállapított kvóruim azt jelentené, hogy 300 ezer csehszlovák választ,ó 34 ezer német, s még kevesebb magvar- ajku választóval egyenértékű. A 2 százalékot egyébként a Frankfurter Zeitung már január 10 5 számában közölte. Ezt a, hirt eddig nem cá­folták s Így valónak kell azt fogadnunk. Albrecht főherceg ausztriai vagyonának visszaszerzéséről tárgyalt Bécsben Budapest, január 28. (Budapesti szer­kesztőségünk telelonjelentése.) A „Reggeli UjsAg“ bécsi jelentést közöl, amely szerint Albrecht főherceg Bécsben tárgyalásokat foly­tat a Habsburg-ház vagyonának visszaadásá­ról. Tudvalevő, hogy a* osztrák kormány és a legitimisták között tanácskozások folynak a Habsburg-család Ausztriában levő vagyona nagyrészének visszaadása tekintetében. — Albrecht főhercegnek is voltak birtokai Burgenlandiban és most ezeket akarja vissza­szerezni, de ezenkívül különböző családi mű­kincsek visszaadásáról is tárgyal. Albrecht péntek óta van Bécsben, ahol keddig marad. Kitört a pacsirtaháboru Angliában A farmerek támadják, egy költő védi a kis énekest London, január 28. A londoni lapok nagy cikkekben foglalkoznak azzal a háborúsággal, amely a nailsworthi farmerek és W* H. Davie6, az ismert költő között tört ki a pacsirták miatt. A farmerek azzal vádolják a pacsirtákat, hogy megdézsmálják a gabonát. Panaszt tettek ellenük a megyei tanácsnál. A megyei gazdasági bizottság buzgón vizsgálja most a panaszt és ‘megfontolás alá veszi, hogy azzal a kérelemmel járuljon-e a földmivelési minisztériumhoz, hogy 6 a pacsirtát vegyék ki a védett madarak so­rából és engedjék meg, hogy bárki lelőhesse. W. H. Davies, annak a vidéknek kiváló köl­tője, nem várta be a gazdasági bizottság dön­tését, hanem már előbb ellentámadásba kez­dett. — Hallottam, a farmerek azzal fenyegetőz­nek, hogy ki akarják irtani a pacsirtát, — mondotta az újságírónak. — Ez szörnyű és felháborító terv. A pacsirta művész, — nagyon finom kis művész. Sok szépséget ad a világnak, nemcsak saját éle­tével, hanem azzal is, hogy megihleti a köl­tőket. Nincs egyetlen farmer sem, akinek életét ne gazdagította volna a pacsirta ingyen tékozolt művészete, akit ne gyönyörködtetett és báto­rított volna munkája közben ez a kis madár, mikor a szántóföldek felett énekelt. De azon­kívül. hogy kitűnő énekes, a pacsirta, mint a többi madár, az emberek jó barátja. Szakadat­lanul háborút visel a férgek és az ártalmas lep­kék ellen, amelyek mérhetetlen károkat okoz­nának, ha a természet ilyen módon nem gon­doskodnék elpusztításukról. A farmerek nem tagadhatták, hogy a földművelés a történelem hajnalától fogva jól megfért a pacsirtákkal. Nem tudom megérteni, miért nem férhet meg most vele. A költő házában azonban szintén ól egy el­lensége a pacsirtáknak. Fáraó, a nagy fekete macska, bizonyosan nem osztja gazdájának gyöngéd érzelmeit a kedves kis énekesmadarak iránt. Mialatt a költő az interjút adta, az ab­lak mellett megszólalt egy pacsirta. Fáraó fe­szült figyelemmel hallgatta az éneket, aztán megnyalta a száját, amivel elárulta, hogy nem művészi szempontból érdeklődött a pacsirta iránt. Az angol költészetben régi, nagy hagyo­mánya van a pacsirta tiszteletének. Ezért figyel fel olyan élénken az angol közvé­lemény most a pacsirtaháborura. A legnagyobb angol lírikus, Shelley, egyik legszebb versét szintén a pacsirtáról irta. Az amerikai angol­szász költők is sűrűn megónekelték a pacsirtát, akkor is, amikor Amerikában még egyáltalán nem volt pacsirta. Csak később honosították meg, nem utolsó sorban % pacsirtáról szóló versek hatása alatt. A világ legkisebb birodalma, amely Istennel határos ■ Jellemző képek Vatikán Város életéből ■ Róma, január vége. (A P. M- H. alkalmi tudásitójától ) A Vatikán-város a világ egyet­len üzletek nélküli állama. Bűinek ellenére mennyire eleven és változatos az élet itt. Er­ről könnyen meggyőződhet az, aki az előszo­bákban mozog és e szobák közönségét tanul­mányozza. Mindnyájan, akik a híres bronzka- pun belépnek, elsőinek bemutatják meghívó­jukat és ezzel szabad bemenetelt nyernek. A „Maestro di CameraM-nál Legkönnyebb a „Maestro di Camerát" elér­ni. Ajz első előszobában a látogatót frakkba öltözött szolga fogadja, akinek külön íróasz­tala van- ö vezeti be a ki vámosi idegent a kö­vetkező előszobába, amely egy nagyobb vá­rótereim. A termek magasak és díszesek. A várakozók apró damasztszékeken ülnek és ta­nulmányozzák a régi mesterek képeit a fala­kon, amelyek mindegyike egy-egy vagyont ér. Főképpen azt a jelentéktelennek látszó papét kémlelik, aki ennek a birodalomnak a minisz­teri tanácsosa és aki egy régi, rendkívül ér­tékes íróasztal előtt ülve aktákat dolgoz fel. Rokonszenves és meleg tekintete jeges lesz abban a percben, am ikor egy hölgy túl m on­dén öltözékben jelenik meg előtte és angolul szólítja meg. Folyékony angol nyelven felel, majd ugyanilyen folyékonyan franciául be­szél egy Pehérszakáillas úrral. A következő félóráiban németül, spanyolul, lengyelül, hol­landul és természetesen olaszul. Egy kárpit mögött a széles ablak előtt áll a pápai udvartarás első titkára, egy szegényes külsejű vidéki pappal tárgyal. Az első titkár, a „Maestro dí Oaimera", a pápa füle. Ez a fül mindent hall és mindent úgy lialil, hogy lehe­tőség szerint mindenki bajjá n segítsen,,.. Min­denki őt nézi és ő mindenkinek a kívánságát teljesíteni tudja. A főszertartásmester Most a fogadóterem magas ajtaja újra nyí­lik és a főszertartásmester, egy hatalmas ter­metű ember jelenik meg. Nyugodtan közele­dik a várakozók felé. Az első titkár a tizen- hetes számú várakozót vezeti elébe. A vára­kozó mélyen meghajlik, a főszertartásmester indul előre és mutatja az utat. Mielőtt az ajtó teljesen becsukódik, hallani, amint nagyon il­ledelmes hangon megkérdi, hogy mi a vendég kívánsága. Nemsokára magam is soron va­gyok, de ebben a percben egy fiatal elegáns ur libeg be, akit nagy bókolások mellett azon­nal odavezetnek az íróasztal melletti ajtóhoz. Az első titkár bocsánatkéröen fordul felénk: — Követségi attasé, hölgyeim és uraim, a diplomáciáé az első szó. Alig hangzik el ez a mondat, amelyen a legtöbb várakozó elgondolkozik és alig hang­zottak el az erre vonatkozó félhangos meg­jegyzések, mozgás támad' a teremben. Min­denki a bejárat felé néz. A pápai hivatalno­kok felugranak, mert egy püspök lépett, be a terembe. A püspök teljes oraátnsban van. A ruha színei szinte fénnyel árasztják el a ter­met, úgyhogy a kisérő fiatal titkár fekete pa­pi ruhája erősen elüt tőle. A püspököt egy külön fotelbe ültetik és a vatikáni udvartar­tás első titkára mély meghajlás után bocsá- natkérően mondja az attasénak: — Püspökről van szó, uram, püspöké az első szó! Azonnal érezni, hogy a termen bizonyos megelégedés suhan végig: kiegyenlítés tör­tént. A püspök mosolyogva ül a karoeszéklbetn 'és csendesen társalog a titkárokkal. Egész fiatal ember még, aLig negyven éves. Mellet­tem egy szerényen öreg vidéki pap ül, aki nagy tisztelet tudással néz a püspökre: szeme gyermekesen csillog az örömtől, hogy ilyen közelről láthat egy ilyen nagy urat. Hirtelen, azonban mintegy szégyenkezve végigsimiitja kopottas, zöldbejátszó fekete ruháját, mintha szégyelmé, hogy ilyen szegényesen van öltöz­ve és nem tudott jobb ruhára pénzt megtakar ritani. öreg ember, aki nem vitte sokra ... Az államtitkár hivatalában Akinek az államtitkárnál dolga van, az messze maga mögött hagyja a főszer tartás mester világát. Még három emeletet kell meg­mászni. Itt a magasban hatalmas folyosók domborodnak. Az egyik ajtón egy cédula: „Orosz osztály". Ismeretes, hogy a Vatikán hivatalos lapja, az „Osservatore Romano" majdnem minden nap bolsevista járom alatt" címen közöl híreket és cikkeket Orosz­országból, amely a pápának egyik legnagyobb gondja. Még egy kis lépcső, aztán kezdetét veszi a a Vatikán^város államtitkárságának soktermű világa. Itt puritán egyszerűség uralkodik, minden szolid és tárgyilagos. Ide nem jön fel és nem kerül be oly nő vagy férfi, aki nem áll a politikai élettel kapcsolatban. Az itt vá­rakozók többnyire attasék, vagy követségi tit- | károk és itt-ott egy újságíró. Senkinek sem j kell sokat várnia. Dohányzás nem tilos, de ! nem kívánatos. Erre vall, hogy sehol sincsen j hamutartó Ahogy itt az ügyeket letárgyalják, : mindenképpen egyenesen példaadó: a világ diplomatái itt nagyszerű tanulmányokat vé- ; gezhetnének. A bíboros-államtitkárhoz a pa- : lota egyik tisztje vezeti fel az embert. Ott is i még két nagy előszoba és csak azután követ- ! kezik az államtitkár dolgozószobája. Ez a dol- i gozószoba minden apró részében valóságos világcsoda. Egy bíboroson kívül még három ur ül bent. Az egyik Vatikán-városnál követ, Senki sem beszél a másikhoz. Nyílik az ajtó és belép az államtitkár. Paoeái államtitkár magas alakja ép olyan rokonszenves, mint amilyen imponáló. Meg­nyerő szerénységgel hajlik meg és mosolya oly kedves, mint fiatalabb éveiben, mikor még Berlinben minekis volt. Mindenki, aki­nek valaha dolga volt vele, tudja, hogy a leg­jobb fejek egyike és hogy a vatikáni diplo­mácia valóságos szerencséje, hogy ő az állam­titkár. Ahogy az ember néhány szót vált vele, az jut eszébe, amit Reiner Maria Rilke, a nagy német költő az óriási Poroszországról mon­dott lés önkéntelenül is alkalmazza a költő szavát a világ eme legkisebb birodalmára: „Ez a legkisebb birodalom Istennel hatá­ros..." I Az olasz kormány telepítési munkája Sardinia | szigetén. A pontini mocsarak kiszárításának és be- i telepítésének nagy müvét a világ sajtója eléggé is- ! mertette. Ennél azonban nem csekélyebb jelentőség- | gél bírnak a Sár dini a szigetén végzett munkák. Né- i hány év alatt IS ezer hektár bozótot és mocsarat : tettek termékennyé s a kultúra részére nyert e nagy terület közepén alapították Mussolinin városát, i amelynek az olasz király jelenlétében történt fel- i avatásakor 1000 lakosa volt s azóta e szám 4000-re i növekedett. A parasztházak százai épültek fel rövid j idő alatt oly helyeken, abol eddig legföljebb né- i hány vadász- és pásztorkunyhó állott. Uj i partéié- | pék keletkeztek, országutak épültek, a vasútvonalat 20 kilométerrel meghosszabbitották, hogy az uj te- * lepitések kellő kapcsolatot nyerjenek. A malária, ! amely eddig számos áldozatot követelt, jóformán. I teljesen megszűnt. Míg a kérdéses területnek ösz- szes terményértéke a múltban a százezer lírát s;m . haladta meg, ma a mezőgazdasági termények érté* ; ke a 10 millió lírát éri el. A gyors eredmény egy- ' részt a száraz területek öntözésének, másrészt a mocsaras terület vizlevezetésének köszönhető. Fgy 50 kilométer hosszú csatorna másodipercenkint 4 köbméter vizet juttat a száraz területre. Viszont a 1 mocsaras területet egy csatornahálózat — 1000 ki­lométer hossza — teszi miivelhelővé. A sardiniai ta­lajjavító munkálatok legnagyobb sikerrel jártak a Sassu állóvizeinek levezetésével, melyekből 250!) hektár termékeny földet nyertek. Ez állóvizek a Sena Arrubia tavainak közelében terültek el, ame­lyek a tengerrel állanak összeköttetésben. Négy hatalmas szivattyumü van hivatva arra, hogy Sor­súnak vizeit a szomszédba levezessék. Mussolin’a teljesen modern város nagy templommal, katonai parancsnoksággal, rendőrséggel, vásárcsarnokkal, nagy áruházakkal, kórházzal, slb. felszerelve. Az ekként nyert kulturteriiletet nagyol bár a velen­ceiekkel népesítették be, akik e célra eddig legjob­ban váltak be. —o— HÁROM VAGY ÖT. A főnök szidja az uj segédet: — Hol tanult maga írni? Ez a hármas olyan, mintha, ötös volna. — De, főröik ur. kérem, — feleli félénken a segéd, — ez ötös. — Ötös? Maga megbolondult... hisz ez pont. olyan, mint egy hármas! % 4

Next

/
Thumbnails
Contents