Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-04 / 3. (3555.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, SzloVCTlSzkÓi ÓS rilSZÍnSzkÓÍ magyarság alléé 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • ö Prága IIn Panská ulice 12, ÜL emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. politikai napilapja •• TELEFON; 3 0 3-1 1. •• Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. 8ŰRGŐNYCIM HIRIRP, PRflHfl, Latrai Rómában (sp) Prága, január 3. Minden út Rómába vezet, mondják ez alkalommal büszkén és megelégedetten — a franciák, mert tizenhat évi várakozás és bosszúság, animózitás és harag után végre megadatott nekik, hogy saját politikai koncepciójuk rohamcsapatainak élén bevonulhassanak az Örök Városba és leüljenek Mussolinival a gondosan előkészített tárgyalások zöld asztalához. Mennyi puhatolódzás. kísérletezés, próbálkozás történt, amig az események eddig eljuthattak! Jouvenel, Beren- ger, száz francia művész, iró, pénzember és közéleti nagyság járt minduntalan Rómába, hogy a „latin testvériség4' csábdalának hangjai mellett megnyerje a fasiszta Olaszországot a francia politikának. Nem ment. A háború utáni diadalmas párisi politika egyetlen komoly szépséghibája és a nyugtalanságra okot adó sötét pontja az Olaszországhoz való viszony volt, mely sehogysem tudott felja- umlni, sót néha drámai formákat öltött. Emlékszem, a francia Riviéra fölötti hegyekről napokig néztem a két dacos latin flottát, az olaszt és a franciát, ahogy füst-farkasszemet nézett egymással: itt, Villefranche előtt a kékesszürke francia dreadnoughtok kelet felé fordított ágyuóriásokkal, amott, alig néhány kilométerre, San Remo magasságában, a világosszürke olasz hajók, nyugat felé fordított ágyucsövekkel. A tisztek együtt mulattak Monte-Carlóban, de hajóik farkasszemet néztek. Álltak és vártak. Tizenhat évig, mozdulatlanul. Mi az oka, hogy egy év óta megváltozott az elutasító olasz politika s Laval most elutazhat Rómába az egymásra talált testvérek kibékülésének megpecsételésére? Mi az oka, hogy az olaszok szemmelláthatóan szakítottak a tizenhatéves animózitással s elfogadják a franciák politikai vonalát? Egész eddigi po li Ilkájukat megtagadják, hosszú évek fáradtságával kiépített pozíciókat adnak föl, gondosan bogozott szálakat ejtenek el, — hogy magukévá tegyék Páris irányzatát s hirtelen tapsolni kezdjenek annak, amit eddig ezer halk és titkos fondorlattal igyekeztek meggy engiteni? Elvitathatatlan, hogy annak a politikának alapvonala, amit most Rómában elhatároznak, közelebb áll a francia vonalhoz, mint a régi olasz vonalhoz. Ebben az irányban kár volna illúziókban ringatózni. Mi ennek az oka? Azt mondják, a középeurópai és a francia- kisántánt ellenes római politika megváltoztatásának főoka Hitler uraló mrakerülése Németországban, mert az olaszok félni kezdtek, hogy az agresszívvá vált németek ráteszik kezüket Ausztriára, majd ellenállhatatlan erővel nyomást gyakorolnak Triesztre, s Olaszország levantei kereskedelmére. Bizonyára nagy mértékben elősegítette Olaszország elhatározását a német politikai változás, már csak azért is, mert engedékenyebbé tette Párisi Rómával szemben. De más okok is voltak. Az, hogy a tengeri versenyfegyverkezés rohamát Olaszország anyagilag nem bírta. Az, hogy a francia orientáció Barthou rátermettségével olyan sikereket ért el másutt, hogy csaknem kilátástalanná tette az esetleges ellenakciókat. Az, hogy gazdaságilag Mussolini bebiztosította magát Ausztriával és Magyarországgal szemben az áprilisi római megállapodás révén. Az, hogy a Yemen-i felkelés után Olaszország gyarmati terveinek megvalósítása és Abesszínia megszerzése egyre égetőbbé vált (az. arab-afrikai öntudat ébredezése miatt) $ ezért ki kellett használni Laval római tárgyai előestéjén A középeurópai olasz-francia megegyezés szövege Három részbő! áll az uj rámái megállapodás *■ E sősorban Olas ország. Németország, Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia és Jugoszlávia, másodsorban Franciaország, Románia és Lengyelország vesznek részt a hamarosan meginduló kőrépaurápai tárgyalásokon Magyarország állásfoglalása Pari®, január 3. Laval külügyminisztert római útjára közvetlen munkatársai, igy Leger, a külügyminisztérium főtitkára, St Quentin, az afrikai és a keleti ügyek intézője, továbbá Ro- chat, a külügyminisztérium kabinetfőnöke kisérik el. Illetékes körök véleménye szerint a római tarté/JiOdás legfontosabb napja politikai szempontból szombat lesz. Szükség esetén Laval és Mussolini vasárnap folytatják tanácskozásaikat A pápa valószínűleg hétfőn fogadja a francia külügyminisztert, aki kedden délben elhagyja Rómát. Laval visszatér Páriába, majd csütörtökön előreláthatólag Genfbe utazik a népszövetségi tanács ülésszakára, amely után viszont Flandin miniszterelnökkel együt Londonba megy. Francia kommentárok Páris, január 3. A francia nyilvánosság és a lapok szerencsekivánataikkal kisérik Láváit római útjára. A Petit Párisién az utazást nagy diplomáciai eseménynek nevezi, mert a francia külügyminiszter és Mussolini közötti elvi jelentőségű megbeszélések nemcsak a francia-olasz barátság szempontjából fontosak, hanem az általános európai béke szempontjából is. A lapok megállapítják, hogy ez az első utazás, amelyet a háború óta a fracri u külügyminiszter Rómába tett. Legutoljára Briand volt 1916-ban Rómában. Briand 1925-ben Géniben találkozott ugyan Mussolinival, de akkor csupán népszövetségi kérdésekről folyt eszmecsere. Az Excelsior megállapítja, hogy a francia külügyminiszter látogatása a pápánál 1871 óta a francia kormány egyik tagjának első hivatalos látogatása lesz a Vatikánban. A L'Oeuvre szerint a francia polgár ma sem érti meg, hogy miért kellett tizenhat évig várni, amig Olaszország megadta beleegyezését egy francia politikus római látogatásához. Most végre Róma is részívesz a középeurópai államok és a balkáni államok közös szimfóniájának irányításában. A megegyezés szövege Az Echo de Paris részletesen ismerteti az ideiglenes jegyzőkönyvet, amelyet Laval és Mussolini vasárnap Rómában aláírnak. A jegyzőkönyv három részből fog állani. Az első Ausztria függetlenségére vonatkozik. A párisi és a római kormány megkezdik az osztrák függetlenség garantálására vonatkozó tárgyalásokat, amelyeken Ausztria szomszédai is résztvesznek a semleges Svájc kivételével. A a franciák pillanatnyi engedékenységét. Az, hogy az olasz nép a pompásan haladó belső fejlődés miatt békét akart s nem volt már szüksége külső doppingra, romantikus külpolitikákra. Látszólag az olaszok engedtek, valójában azonban ők nyertek a megegyezésen. Elérték — s ez a legeslegfontosabb az ő szempontjukból, — jtiogy Franciaország egyenrangú világ- hatalomként kezeli Olaszországot, amelynek beleszólási joga van a nagyvilági politika alakításába, s nem úgy, mint eddig szokta, miut Spanyolországot, mint a gyengébb és gyámo- litásra szoruló latin testvért. Aki e napokban az olasz lapokat olvassa, kiérezhetí közleményeikből, mily határtalan büszkeséggel tölti el az olasz népet, hogy először Laval jön Rómába, s kérni jön: Olaszország európai közreműködését kieszközölni. Ma Olaszország pontosan ugyanannyit nyom Európában, mint Franciaország, — ki mondhatta volna ezt tiz- tizenöt évvel ezelőtt? A franciák és az olaszok között Cavour óta Kisértett az, hogy az olaszok tanácskozásokon résztvevő államok Olaszország, Németország, Magyarország, Csehszlovákia és Jugoszlávia és másodsorban Francia- ország, Románia és Lengyelország. A kisan- tant ezeken a tárgyalásokon francia kívánságra mint egy egész vesz részt, mig Lengyel- országot Róma kívánságára vonják be a megbeszélésekbe. Egyes lapok szerint később Törökországot és Görögországot is meghívják a indokolatlanul háttérbe szoritottaknak és lenézetteknek érezték magukat. Róma úgy küz dött világhatalmi pozíciójáért, mint most Lengyelország a nagyhatalmi címért, s tettei gyakran a lenézettségnek ebből az érzéséből keletkeztek. Az alacsonyabbrendüség érzésének ma vége van. Olaszország nagyobb, mint Franciaország, hasonló erős is, sőt belsőleg rendezettebb, gyarmati igényei a kielégítés előtt állnak s az ország azon a ponton van, hogy rátegye kezét egy hatalmas afrikai birodalomra, Abesszíniára, Középeurópában nagyobb a súlya Rómának, mint Párisnak, sőt Ausztria, az olaszok hajdani elnyomója, ma Róma vazallusállama, s kancellárja kézcsókra jár az olasz fővárosba, — minden ok megvan, hogy ez a hatalmassá vált Olaszország egyenrangú partnerként szerepeljen Francia- ország mellett, s a franciák bele is egyeznek. Laval római utjának körülbelül ilyesféle volt érzelmi előkészítése. Mit eredményezhet az ut a gyakorlatban? Valószínűleg nem túlsókat. Békedemonstráció lesz, a felizgatott kejegyzőkönyv aláírásához. Ha a jegyzőkönyv aláírása előtt az ausztriai események veszedelmes fordulatot öltenének, a fönt megnevezett hatalmak összejönnének és közösen elhatároz* nák az életbeléptetendő lépéseket. A jegyzőkönyv másik része a kölcsönös határgaranciákra vonatkozik. Ennek a résznek szövegét részben a népszövetségi paktum 10. pontja, részben az 1932-es francia-orosz szerződésnek a támadó felet és a támadást meghatározó megállapításai alapján készítették. Az aláírók kötelezik magukat, hogy nem avatkoznak be egymás belügyeibe és nem támogatják az egyes államok épsége ellen irányuló mozgalmakat. A harmadik rész az 1934 április 18-án Olaszország, Ausztria és Magayrország között kötött úgynevezett római jegyzőkönyvre vonatkozik és kijelenti, hogy a többi államok csatlakozhatnak e jegyzőkönyvhöz. Ezt a harmadik részt Magyarország megnyugtatására illesztették az uj jegyzőkönyvbe, mig a második rész a kisantant megnyugtatása céljából készült. A Populaire szkeptikusan nyilatkozik Laval utjának jelentőségéről és nem hisz a tartós megállapodásban. Illetékes körök kijelentik, hogy Flandin miniszterelnök és Laval külügyminiszter a nép- szövetségi tanács ülései után azonnal Londonba utazik. Angol felfogás London, január 3. Az angol fővárosban jóindulattal és reménykedve fogadják Laval ródélyek megnyugtatása, s egyébként minden marad a régiben. A sok hasonlóság ellenére mégsem valószínű azonban, hogy Lávái római utazásának ugyanolyan következménye lesz, mint volt 1908-ban Edvárd angol király párisi utjának, amely az évtizedekig veszélyes zsörtölődésben élő (Fasoda) angol-francia nemzethői váratlanul barátokat és szövetségeseket teremtett. Az eredményről egyébként csak a konferencia után szólhatunk. Ha tényleg megszilárdítja a békét, előkészíti a németifrancia közeledést, megszünteti az osztrák bizonytalanságot, visszahelyezi a bizalom szellemét Európáiba, véget vet a gazdasági autarkiáknak, egészséges gazdasági kibontakozást készít elő, felemeli az élet- standardot, — s ráadásul a különböző rész- letm egál lapodások révén nekünk, kisebbségeknek is valamiféle nemvárt újévi ajándékkal kedveskedik, — akkor egész Európa örömmel fogja üdvözölni s úgy tekint rá, mint a nyugodtabb idők eljövetelének hírnökére,
