Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-20 / 17. (3569.) szám
....... " ’T" Í 935 január 20, vasárnap. _______________^RXGAlA\\C^ARHlRItAt> MAYERHOFFER GUSZTÁV, Sem matyót etyéty esek fatdiloia élete munkájáról, Jókairól,Mikszáthról és budapesti látogatásáró — A PMU tnu*tludácsá*talc beszéfyelése a ma$yac ic&dalótn telkes esek Prága, január 19. Smichovban, .ott, ahol a prágai Buda kezdődik, lakik Mayerhoffer Gusztáv cseh iró, aki most ünnepelte hetvenéves születésnapját. Mayerhoffer a Cseh Országos Bank igazgatója, de ennek ellenére negyven évi munkát szentelt a magyar irodalom reprezemativ alkotásainak és a majd teljes Jókain kívül Bérezik Árpádtól három, Bródy Sándortól hat, Gyulai Páltól egy, Henrik Bélától egy, Herczeg Ferenctől nyolc, Kozma Andortól két, Jósika Miklóstól egy, Justh Zsigmondtól két, Mikszáthtól három, Rákosi Viktortól egy, Szomaházy Istvántól egy, Vadnay Károly tói két, Abonyi Árpádtól egy és Eötvös Józseftől egy müvet fordított le cseh nyelvre. Az előkelő polgári foglalkozás ellenére egyszerű lakásba vezeti vendégét a magas, szikár öregur, akinek csiptető mögül hamis- kas derűvel kicsillanó szürke szeme azonnal elárulja élete titkos szerelmét, az irodalmat, ősz, hegyes szakállával és lelógó bajuszával úgy hat, hogy első pillanatra azt hiszed, a bankigazgató fog megszólalni, de első szava, hanghordózása és gesztusa az artisztikus embert reveiül ja, akinek kettős életkönyvelését határozottan a rnuzka vezette, — milyen eredménnyel, ezt az irodalomtörténet külön lapra irta fél. Mikor az ósdi asztalnál letelepszünk, persze, hogy nem akar magáról beszélni, de ezt nem a beérkezettek és filozófusok „szerénységével" teszi, hanem abban a tudatban, hogy ő csak közvetített két nemzet közt: hü szolgája volt az igaz humanizmusnak. Mégis beszélnie kell magáról, mikor az kérdezem, mi késztette a magyar irodalommal való foglalkozásra, és hol fogták, vagy hol fogta önmagát magyar szóra. Mosolyogva kezdi: — Micsoda idők voltak ezek! Nem úgy néztem ki, mint most, hanem húszéves önkéntes voltam és bevonultam Josefstadtba az ott állomásozó hatvanadik gyalogezredhez.*. Magyar ezred volt, én pedig cseh ember. Ott szolgált akkor Bródy Sándor, akit, nem ismertem, részben, mert sejtelmem sem volt az irodalomról, részben — teszi hozzá mosolyogva — mert Bródy Sándor akkor még nem volt iró és senki sem tudott róla ... Bizony, ez oly régen volt, hogy akkor Bródy Sándor még nem volt iró! Ez 1882-ben történt, félsrázaddal ezelőtt... Amint ezt egyszerű szóval kimondja, a szoba valahogyan átsiklik a messzi múltba és a levegő történelmi ízt kap. Mayerhoffer bankigazgató ur is eltűnt és egy fiatalember ül előttem, aki tört magyarsággal, anekdotá- san elmondja, hogyan tanult meg kényszerűségből magyarul. — A fiuk persze csak magyarul tudtak és velem is csak magyarul beszéltek, akár értettem. akár nem. „Pajtás, adj tüzet!" . . . mondták és konokul addig ismételték, amig akarva-nemakarva, megértettem őket. „Van e pénzed?" . . . „Adj kölcsön, szavamra, jövő héten megadom . . .“ Vagy gyakran hallottam, hogy „. . , a fenébe, micsoda szép lány!"... Nem kellett hozzá különleges irói véna: Szép lány, pénz, cigaretta, tűz... Hamarosan előttem álltak egy regény alapelemei. így tanultam meg magyarul és igy találkoztam az irodalommal. Hamarosan magám is írtam néhány novellát, amelyek napvilágot láttak a folyóiratokban, sőt könyvalakban is megjelentek. Egyébként nagy magyar élet folyt az ezrednél és mire letelt az önkéntési évem. össze voltam házasodva az irodalommal és a magyar nyelvvel. Csak természetes, hogy ezt a két ismeretemet arra £r.S7náltam fel, hogy a nagy magyar írókat megismertessem a cseh olvasóközönséggel, amely valósággal falta az irodalmat. így 1888-ban jelent meg az első Jókai fordításom és az utolsó magyar fordításomat 1928 bán Prágában adták ki. Ez összesen negyven év és vagy száz kötet. Nem is tudom pontosan, mennyi, mert nem számolom már őket ... Az ezrednél volt egy Szúromi nevű kápolnai tanító és én aztán ennél a kitűnő pedagógusnál tökéletesítettem magyarnyelvű ismereteimet. A mellékszobában katonás rendben sorakoznak egy állványon a fordított müvek szép kötésben: legalább száz darab. Mig elnézem ezt a szótlan hadseregét az irodalomnak és elgondolkozom rajta, mekkora munka áll e kötetek mögött, Mayerhoffer igazgató ur kinyitja az íróasztal fiókját és papírba csavart hatalmas kötegeket vesz elő: Jókai, Mikszáth, Justh, Bródy, Rákosi Viktor, Bérezik levelei Mayerhoffer Gusztávhoz,. Lapozgatok a sárgult papírokban, olvasom az irodalomtörténeti fontosságú és érdekessége leveleket és tudom, hogy egy történetiró gazdag tárházát fogja egyszer itt. felleliii a legnagyszerűbb adatoknak és az egyéni szempontból fontos mozzanatoknak. Közben megkérdezem Mayer- hoffert, hogyan fogadták a csehek és a magyarok irodalmi működését — A cseh nép sokat és szívesen olvasott és hogy , a fordításaimnak milyen volt a hatása, azt abból ítélheti meg legjobban, hogy teljes Jókai-kiadást rendeztünk, amely . teljesen elfogyott, sőt némely Jókai-kötet két-három kiadást ért meg. . Ez egy számszerűit kis népnél igen nagy eredmény. Ami viszont a magyar olvasóknál elért eredményt illeti, olvassa Bródy Sándornak ezt a levelét, amely szintén jobban van hivatva kérdésére válaszolni, mintha én tenném. Az apró borítékból, amelyen egy „ötkraj- cáros“ bélyeg pirosodik, óvatosan kiveszem Bródy Sándornak 1901-ben irt levelét és olvasom: nemzetünknek...“ Mikszáth szeretettel dedikálja neki a fényképét és Jókai meghívja magához Budapestre. — Persze,, hogy elmentem Budapestre! — meséli Mayerhoffer. — Nagyszerűen fogadtak, mondhatom. Rákosi Viktíb elsőosztályu ingyenjegyet eszközölt ki számomra és soü kedvezményben részesültem. Jókaival szép és meghitt órákat töltöttem a Svábhegyen, sokat járkáltunk a villakertben. A mester már hajlotthátu öregur volt de csak úgy dőlt belőle az élet és a szellem. Bérezik Árpáddal is együtt voltunk ... Akkor persze másképpen beszéltem a magyar nyelvet, mint ma. De a nyelv különben sem volt akadály, mert mindenképpen élmény volt ez a magyar utam. Kedves dolog történt velem a pesti parlamentben. Mikszáth meghívott, hogy nézzem meg vele a parlamentet. Én csehül beszéltem, amit Mikszáth jól értett Egyszerre csak hozzánk lépett a karzaton egy pap és csendesen, de határozottan igy szólt: — Kérem, beszéljenek magyarul! Szelíden végignéztem rajta és gondoltam, hogy pap létére megérti, tehát igy válaszoltam: — Non possumusí A latin hatott és elvette a beszélgetés élét. Mikszáth igen finom és nagyon jó ember volt. akire nagy szeretettel emlékszem vissza. Egyébként Mikszáth és Bérezik számára sok történelmi kutatómunkát végeztem Prágában, amelynek eredményét irodalmi- lag felhasználták. Arról, hogy abban az időben Jókai Fesztyéknél élt, eszembe jut, hogy a cseh Jókait Feszty-iílusztrációkkal akartuk kiadui és már meg is egyeztünk a budapesti kiadóval, de a cseh kiadó csődbe jutott. Azonban a tervet még nem ejtettük el és gondolom, hogy az illusztrált cseh Jókai egy szép napon mégis meg fog jen>o£óoc4 ia&U fOU. 0.0 0 lCuAaű Jr aJjü> Uxaxíxő QQaajlÁ/, IsCCo fC { ^ } olA ex qjjl , vuJLfiA . eUM^; oí Ca-occlo O-íXC '^GLC.'tC § uuJuji \>cdiS Aztán más leveleket mutat: Jókai és Mikszáth leveleit, amelyek hálásan köszönik azt, amit a magyar irodalomért tett, majd a Budapesti Hírlapnak 1899. évi május 30-iki száma' fekszik előttem, amelynek az idevonatkozó cikke igy kezdődik: „Él Prágában a magyar irodalomnak egy lelkes barátja, Mayér- koffer Gusztáv, ki jelesebb Íróink cseh nyelvre való fordításával tesz hasznos szolgálatot lenni . . . Azt kérdezzük a csodálatosan fiatal öreg- urtól, hogyan győzte negyven évig idővel és ideggel. Magas termete kiegyenesedik: — Hát bizony, többet dolgoztam, mint a mai generáció! Elvégre tízezernél több oldalt fordítottam és írtam le, pedig nem állt rendelkezésemre írógép, mint ma. Megtörtént például, amikor a Lidové Noviny számára * FORRÁS fordítottam egy Jókai-regényt, amely folytatásokban jelent meg, hogy a bankból hazatérve féltizenegyig irtani, aztán a levéllel kirohantam a vonathoz és a postakocsiba dobtam be a vaskos borítékot, amelyet hétfőn kellelt volna leadni a nyomdának. Az ám, hétfőn már itt volt a dorgató- rium és kétségbeesett jafldáítás, hogy miért nem küldtem a folytatást? Egyszerűen nem jött meg. Mit tehettem: még aznap újra lefordítottam ezt a regény részletet és találtam egy utast, aki magával vitte Brünnbe. Nem egyszer történt... Mindez nem akadályozta meg abban, hogy mint kitűnő bankhivatalnok ne vigye fel az igazgatóságig. Még mint igazgató is sokat fordított és akkor is, amikor nagyot változott a világ, nem lett hűtlen ifjúkori szereiméihez, a magyar irodalomhoz. Az egyszerű szobában, amely még csak neon is tolakodó irodalmi stúdió és amelyben nem sorakoznak sohasem olvasott könyvek a menyezetig érő polcokon, van egy kanárimadár, Mayerhoffer bankigazgató és iró ur jóbarátja. — Látja, ez itt a maga toHaival ékeskedik, rám pedig csak az idegen tollak jutottak..* Megyünk kifele, de még egyszer megállók: — Meg,van elégedve, élete eredményével? Szívesen vállalta a nagy munkát? — Nagyon szép munka volt, de nem kezdeném újból... — feleli. — Most már folytassák a fiatalok, — nekem elég volt. .Szerényen meghajlik és vele hajlik meg' a magyar irodalom száz kötete, amelyet Mayer- hoffer Gusztáv fordított le cseh nyelvre. Neubauer Fát, Gyújtogató rablóbanda garázdálkodik Vágsellye környékén Nyitra, január 19. (Saját munkatársunktól.) Vágsellye környékén néhány nap óta többtagú, felifegyverzett rablóbanda garázdálkodik, amely eddig is számos elvetemült bűncselekményt követett eL A banda tagjai január 16-án este megjelentek Kövecspusztán és a Schey-féle birtokon akartak betörést elkövetni. Mivel a magtárba nem tudtak bejutni, bosszúból felgyújtották a dohányszári tót, amely a benne lévő több mint 100.000 korona értékű dohánnyal együtt leégett. A falusiak üldözőbe vették a gyújtogató rablókat, de azok revolverlövésekkel fedezték visz- szavonulásukat és elmenekültek. Hamarosan jelentés érkezett Vágvecse községből is, hogy a banditák ott egy magtárt akartak kifosztani, de innen is idejekorán elzavarták őket. Itt is revolverből lőttek üldözőikre. Vághosszu- falun kisebb lopásokat követtek el, majd az egyik gazdasági épületbe akartak betörni, de az éjjeli őr megjelenése megzavarta őket munkájukban. Üldözőbe vették a lövöldöző banditákat, de azok ismét elmenekültek. A vágsellye! csendőrség és a nyitrai csendőrt nyomozó osztály üldözi a gyújtogató banditákat nyomozókutyák segítségével, de mindeddig eredménytelenül. — Tiszteletbeli ti«zteK? Benes külügyminiszternek közlegényből tartalékos őrnaggyá való e'őléptetésével kapcsolatban a tisztek lapja azt a javaslatot terjeszti elő. hogy a hadvezetőség vezesse be a tiszteletbeli (ad honóree) rangfokozatúkat. A lap reméli, hogy ezt a kérdést rövidesen szabályozni fogják. *
