Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-17 / 14. (3566.) szám

1888 Január 17, csütörtök. 'PRSGSlMAG^ARHTRLAI? Saadeüáetti meMélwfyákif AfuÁsáfoU a tté^tsaavaaás vátosóUí írta: Szvatkó Pál Saarbrncken, január 15. Vasárnap délután, a saarvidáki népszava­zás legizgalmasabb pillanataiban, a hőiében fürdő Bahnhofstrassén egy úriemberrel is­merkedtem meg, aki szorgalmasan jegyezge- tett és Leica-gépével idegesen fotografált. Természetesen újságírónak néztem. — Confrére? — kérdeztem. Elháritóan mosolygott. — Ó, kérem, én csupán amatőr vagyok. Csodálkozva néztem rá. Ezt a műfajt nem ismertem. Túlzás nélkül állíthatom, hogy van némi gyakorlatom a hirlapirás és az ál'hirlap- irás személyes ügyeinek frontján s ismerem az előforduló típusokat. Amatőr? Talán akvi- zitőr? — Látom, nem érti. Kérem, én egyetlen la­pot sem tudósítok. Egyszerűen érdekel az ügy. Van egy kis pénzem, ha hallom, hogy valami érdekes eset történik a világon, oda­utazom. Voltam Kínában a pestisvidéken ti­zenkét angol újságíróval. Genfben minden nagyobb eseménynél jelen vagyok. A bécsi forradalmakkor Ausztriába utaztam. Hét dél- amerikai forradalmat néztem végig, most a Chaco-vidékről jövök s talán Albániába me­gyek, ha Zogu királlyal komoly bajok tör­ténnek. — S mit jegyez? — Haza írok a családomnak. Tréfásan. Nézze a leveleket: „Envoyé spécial de la fa­raidé X . . .“ Pontosan leírok a gyerekek­nek mindent, amit az újságírók, csak őszin­tébben. Elmondom, hogy az újságírók szerint ez és ez történt, ez és ez van, ezt és ezt lát­ták, de én az egészből nem láttam semmit. Pedig ott voltam. Meséli, hogy nincs egyedül. Itt, Saar- brückenben tud tiz hozzá hasonló amatőrről, többnyire németalföldiek, de van köztük egy japán. Talán egyesületet fognak alapítani, csak egyelőre nem tudják, milyen név alatt. ..Es eir. énynézőik4*, vagy „Önkéntes megfigye­lők44 lenne jó, s akkor a titkár előre értesí­tené őket a világprogramról, szállást sze­rezne, s igazolványt állítana ki. A családi tudósításban, amit mutatott, megragadott a mondat: „az újságírók ezt és ezt beszélik, én az egészből nem láttam sem­mit/4 El érzékenyültem. Az amatőr jelentésé­ben több őszinteség van, mint az újságíróké­ba n, akik kénytelenek előrágni a dolgokat, mert egyébként mi végre volnának? S addig bonyolítják az ügyeket a saját megélhetésük érdekében, amig néha téuyleg agyonbonyo­lítják, Az amatőr nem szorul rá. Becsülete­sen megteheti, hogy nem lát semmit. Este a szálloda halijában ült az amatőr s boldog nyugalommal irdogálta szép, becsü­letes, műkedvelő „családi tudósításait41. Oda­kukkantottam. Levelét egy tegnapi angol lap pompás saarbrückeni tudósításából fordította. Szép, sárgahaju, „nordiséh44 leány beszél a népszavazásról. Nem hittem volna, hogy ennyi temperamentummal tud a dolgokról beszélni, — igaz, nem a politikaiakról. Az olasz tisztekről beszél, de úgy, hogy bele­remeg és társnői is beleremegnek. — Hogyan fér a lábuk a szíik, magas csizmaszárba? S hogy lehet, hogy a válluk iíyen széles? Gyönyörűek! Az „északi faj44 eszméje meghódította Saar- brückent, de a lányok dél mellett szavaztak. Pedig három hadsereg képviselte az északi fajt: az angol, a svéd és a németalföldi. Az angolok sem utolsók, a svédek átlag 1.90 magasak, — az olasz tisztek mindenkin túl­tettek. A hideg, északi nők megbolondultak, mint a bécsi bakfisok. Az olasz tisztek maga­sak, széllesválluak. Karcsuak, vókony-nya- kuak, sasképüek. Ajkuk éles s mégis lágy. Hajuk pazar. Járásuk ruganyos, könnyed, merész, ruhájuk egyszerű, mégis festői, spor­tosan elegáns. Aoélsisakjukban mind meg­annyi reneszánsz alak. Az olasz hadvezető­ség válogatott piemontiakat küdőtt, s való­ban, szebb ferfianyagot a mozi — vagy a re­gényíró fantáziája sem álmodhat. Nagy-nagy nosztalgia marad a saarbrückeni lányokban dél felé . . . Kis, félhomályba burkolt lokál, olyasféle, mint a Little-bár Prágában. Boxok, mester­séges dekadens hangulat, bárasztal, mixernő. Amikor bejöttem, a haldoklás szomorúsága terpeszkedett a helyiségben. — Abbruchstimmuug — mondja kísérőm, maga is emigráns. Az elmúlt politikai muriknak vége van. A TK vendégei tovább vonulnak. Három hé­tig e kávéházról beszéltek mindenfelé, a har­madik birodalomban úgy, mint a defaitiz- mus, az erkölcsi züllés, a politikával vegyí­tett perverz élvezetek éjszakai fellegváráról, másutt úgy, mint az üldözött német szellem és berlini esprit utolsó menedékhelyéről. Én már csak egy rossz német feketekávét kaptam benne, semmi mást. A sarokban négy emigráns búsan kártyázott. Meddig? _ Uj vendég jött hangosan, körülményesen. Újsá­got húzott elő zsebéből, olvasni akart. El­kiáltotta magát, hogy gyújtsanak több vilá­gosságot, mert nem lát. — Mehr Licht — adta tovább berlinies ki­ejtéssel a parancsot a főpinoér s gúnyos fin­torral kivonult a lokálból. * A jó riporter az események mezején is na­gyot alszik, mint Napóleon. Január 13-án ké­sőn keltem Saarbrückenben. Ijedten ugrot­tam ki az ágyból, az álmot ki sem törültem a szememből, rohantam a városba. Velem a kollégák. Európa szeme rajtunk, az emberi­ség nevében kötelesek vagyunk ellenőrizni a népszavazást, a választási helyiségeket, rend­ben van-e minden, nem lövöldöz-e a nép, nem ugrott-e ki valaki a sorból. Keresünk, Kaffé. Már Németországban hallottam róla. Az emigránsok székelnek benne, Löwenstein Hubertus herceg itt abszolválja mindennapi politikai vagy másféle — többnyire más­féle _ botrányait, itt van a bárasztalnál a sz őke nő, akinek csúnya botránya volt a Landjágerek híres emigráns őrnagyával, itt rúgott be az angol tiszt, aki autójával elütött egy terhes asszonyt, itt énekelték a legtöbb Hitler-ellenes dalt. Itt vigadott a legtöbb szellem. Három hétig a világ szeme figyelt a TK-ra, ami itt történt, Kamcsatkában is érett volt a nyomdafestékre. Az egyik asz­talnál monoklis, magas, szőke úriember. A G. P. U. embere. A Stefani-ügynökség ki­küldött tudósítójával beszélget. A szomszéd asztalnál, göndörhaju, kamipósorru, hajlott- hátú „irodalmár44. Göring Gestapo-jának kü­lön kiküldött munkatársa. Azt beszélik, volt itt egy mulatós, huszárbajuszos magyar, aki­ről később tudták meg, hogy az Intelligence Service detektivje, s a sebforradásos arcú, krakélereskedő német, akit kétszer kidobtak hitlerérzelmei miatt a bárból, francia szolgá­latban állt. A keret: nők a világ minden ré­széről. Hidrogénszuperoxid barátnők, arcuk harci színekre festve. FLÓRA Prága legnagyobb penziója XI1M Foehova 121 - Qaráxsok - Td. 542-44 Szobák 550*— Kö-tól. kutatunk a ködös hóló-levegőben, végre: Szavazási helyiség. Iskolaszerű komor épülőt előtt hosszú em- berkigyó. Aránylag nincs baj, de a nép nyug­talan, kiabálós. Gondoljuk, nem megy simán a dolog. Kezdődő nyugtalanság a választási helyiség előtt. Egy ur éppen most hordta le érthetetlen német nyelven, de érthető mér- gességgel a szomszédját. Jókor jöttünk, gon­doljuk. Furcsának találtuk, hogy az emberkigyó rettenetesen tolakodott előre. Olyan sürgős szavazni? — Miért tolakodnak a választók? — Miféle választók? — kérdi a mérges ur. — Hát . . . Az emberkigyó hangosan felnevet. — Bélyeggyűjtők, uram, bélyeggyűjtők. Sietünk lepecsételtetni a szavazási külön bé­lyegeket a január 13-iki pecséttel. Ez posta, uram, posta. Később megtaláltuk az igazi választási he­lyiségeket. Jelentéktelenebbek voltak. Ke­vesebb lárma. Kevesebb izgalom. Még jó, hogy a politika nem bélyeggyüjtés. a A Zinovjev-pör leningrádi katonai bíróság előtt Szenzációi vádirat Trockil ét Zínovlev „tzovjetellenes" mozgalmáról Moszkva, január 16. A legfelső katonai bí­róság leningrádi tanácsa előtt tegnap megkez­dődött Zinovjevnek és társainak pere. Amint ismeretes, Zinovjevet és társait azzal vádol­ják, hogy ők készítették elő Kirov meggyilko­lását, mert ezáltal akartak zavart kelteni és megdönteni a mostani kormányt. A vádiratról a szovjet távirati irodája a következőket je­lenti: A nyilvánosságra hozott vádiratból kiderül, hogy Zinovjev, Kamenyev és társainak úgy­nevezett leningrádi centruma mellett még egy moszkvai centrum is működött, amelynek az volt a célja, hogy összeesküvést idézzen elő és megdöntse a mai kormányt. A moszkvai és a leningrádi centrum tagjai kivétel nélkül egy ellenforradalmi célt szolgáltak, amelyet az úgynevezett Zinovjev-Trockij-féle elv alapján igyekeztek valóra váltani. Ehhez a moszkvai centrumhoz tartoztak Zinovjev és Kamenyev mellett Jedokimov, Gertik, Bakajev és má­sok, akik állandó kapcsolatban állottak a le­ningrádi centrumnak azon tagjaival, akiket el­lenforradalmi tevékenységük miatt 1934 de­cember 28-án és 29-én a legfelső katonai bí­róság elitéit. Számos tanú vallomása szerint ennek a cso­portnak illegális tevékenysége arra irányult, hogy tervszerű elégedetlenséget keltsenek és ennek az aknamunkának közvetlen követ­kezménye volt Kirov meggyilkolása is. E megr- állapitás mellett a vádirat azonban azt a fel­tűnő megállapítást Is teszi, hogy: a moszkvai centrum közvetlen felelőssége Kirov meggyil­kolásában a vizsgálat során nem bizonyosodott be, csupán arra sikerűit bizonyítékokat sze­rezni, hogy övék a morális és politikai fele­lősség. A legtöbb vádlott elismeri, hogy tagja volt a moszkvai centrumnak 6 résztvett annak szovjetellenes tevékenységében. A tizenkilenc vádlott fölött a legfelső katonai bíróság taná­csa fog Ítéletet mondani. A Saar balpartján fekszik, természetesen a színház közelében, a „büntanya44. A Theater­„A mai poütikai légkör alkalmas a Duna-medence gazdasági újjáépítésének megkezdésére" A rónán kereskedelmi miniszter érdekes nyilatkozata egy budapesti lapban Becs, január 16. Manoilescu Strunga román kereskedelmi miniszter, aki részt vett a Becs­ben lefolytatott magyar-román kereskedelmi tanácskozásokon, a budapesti „Uj Nemzedék44 bécsi munkatársának hosszabb nyilatkozatot adott. A magyar újságíró mindenekelőtt azt kér­dezte a minisztertől, vájjon elérkezettnek lát­ja-e az időt már most Középeurópa rendjének gazdasági ujjáépitésére. A miniszter ezeket vá­laszolta: — Feltétlenül alkalmasnak ítélem a jelenlegi általános politikai légkört arra, hogy a Duna- medence gazdasági újjáépítéséhez hozzálás­sunk. Szükséges ez és ebben megegyezik véle­ményem a lengyel és a csehszlovák kereskedel­mi miniszterrel, hogy legalább az agrár terme­lés terén mindenképen azon kell lennünk, hogy közös termelési alapokra jussunk Magyaror­szággal és Jugoszláviával. Ezt a közös progra­mot mindenképen el akarjuk érni és örömmel állapítom meg, hogy javaslatom kedvező fo­gadtatásra talált -a magyar gazdsági delegáció tagjainál is, akikkel az utóbbi héten szerencsém volt eredményesen tárgyalni. Tervem az, hogy a közös cél érdekében a közeljövőben össze­gyűljünk Bukarestben, ahol a magyar, lengyel, csehszlovák és jugoszláv kiküldöttek a romá­nokkal együtt megállapodnának a középeuró­pai mezőgazdaság legfőbb közös érdekeinek ki­elégítő irányelveiben. Ha egységesen tudunk fellépni a világpiacon, az nagy hasznot fog je­lenteni valamennyiünk számára. A magam ré­széről mindent megteszek az együttműködés megvalósítása érdekében. Lemondott a román pénzügyminiszter Bukarest, január 16. Beavatott körökben az a hir járja, hogy Slavescu pénzügyminiszter be­nyújtotta lemondását. Elhatározását a pénz­ügyi téren fennálló nehézségekkel Indokolja. A pénzügyi tárca vezetését hir szerint Tata- rescu miniszterelnök veszi át, aki mellé két ál­lamtitkárt neveznek ki. A minisztertanács csak január uíoIsó hetében ül össze P r á g a, január 16. Jelentettük, hogy a ori- násztertamáicsnialk e hét folyamán kellett vól- na tamtamja első ülését az uj esztendőben. Az e hétre tervezett minisztertanács már végleg elmarad s mint a Reddbeiníberger Zeitung je­lenti, a miniszterek értekezleteiket csak a jö­vő héten kezdik meg s a minisztertanács ülé­se csak január utolsó napjaiban várható. Nem változott Magyarország pénzügyi helyzete Géni, január 16. A népszövetség pénzügyi bizottsága most tette közzé Magyarország pénzügyi helyzetéről szóló jelentését \ jelen­tés szerint az 1934-35. költségvetési év első felének eredményei nem mutatnak jelentéke­nyebb különbséget az előző év megfejelő idő­szakának eredményéhez képest, de észreve­hető javulást tüntetnek fel a,z 1933-34. költség­vetési év első felének eredményével szemben. Az a javulás, amelyet a bizottság a gazdasági helyzettel kapcsolatban korábban megállapí­tott, nem folytatódott. A külkereskedelmi for­galom gyengült a nemzetközi kereskedelem egyre bonyolultabbá váló mechanizmusának hatása alatt. A bizottság sajnálattal vette tu­domásul Popovics lemondását a Magyar Nem­zeti Bank elnökségéről s egyben elismerését fejezte ki munkássága fölött A bizottság egy­idejűleg elismerését nyilvánította Imrédy Bé­lának, a Magyar Nemzeti Bauk jelenlegi elnö­kének is, aki pénzügyminisztersége idején a legnehezebb időszakban igen jó eredménye­ket ért el. ____3

Next

/
Thumbnails
Contents