Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-03 / 2. (3554.) szám

XIV. évf. 2. (3554) szám • Csütörtök • 1935 január 3 Előfizetési ár: évente 300, félévre t50, negyed* f ^ < ^ Sierkesitfiség; Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Kó., külföldre: évente 450, A SzIoVQTISZkÓÍ és rUSZÍ7lSzkÓÍ TfiaQUQTSCLQ allc«12, li emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ** , . . ... * Prága II., Panská ullce 12, HL emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-11. Ö • Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. SŰRGÖNYCiM HIRLRP. PRRHR. U1ÉVI RÜGYEK Irta: Jaross Andor A szilveszteri halottaságyon kimúlt év nem tudott nyomtalanul elvonulni a történelem regiszterébe. Súlyos és megrázkódtató ese­mények fogják emlékét megőrizni. Sokszor tornyosultak forradalomfelhők, nem egyszer dördültek el orgyilkos fegyverek, reménytel­jes államférfiak mártírhalála és nem egyszer a háború rémének hihetetlen közelsége tet­ték napjait drámaivá. Bucsuzásakor azonban váratlan ütemben elsimulni látszanak a vi­harfelhők és itt-ott keresztültör a nap egy-egy sugara, mely olyan felületeket érint, hol ed­dig hosszú éveken át köd borongott vigaszr tálán ul. Sok, nagy kérdést vetett felszinre 1904 drámai feszültsége, melyek most már hig­gadtabb légkör zöldasztalánál lesznek letár- gyalhatók és a gyakorlati életbe átvihetők. Nem mondhatjuk, hogy ezek bennünket nem érdekelnek, mert Európa ma olyan, mint a közlekedő edények, melyekben a folyadék szerepét az események játszák, sehol senki nem vonhatja ki magát az események tör­vényszerűsége alól. Viszont természetesnek találhatja mindenki, hogy bennünket elsősor­ban az a felület érint, mely legközelebb van hozzánk, mely sorsunkat legközvetlenebbül befolyásolja. A kisebbségi sors felületére is esett az év utolsó nápjain egy szokatlan, a felhőket egy pillanatra megkerülő sugár. Er­ről akarjuk szerény véleményünket elmon­dani. Nem lepett meg bennünket a Lidové No- vimyben Oapek Károly tollából megjelent né­hány mondat, melyekben az iró a köztársa­ság elnökével folytatott beszélgetését adja vissza. Mi tudtuk és tudjuk, hogy Masaryk elnöknek megvan a maga emelkedett felfo­gása sok olyan kérdésben, melyek felett egyes csehszlovák körök élénk harci zaj köz­ben vitatkoznak, mégis szívesen olvastuk azokat a mondatokat, melyeket az iró ád az elnök szájába a kisebbségekről szólva. Szí­vesen olvastuk főleg azért, mert ezek a mon­datok a mi igazságunknak szólnak, ugyaneze­ket a fogalmakat hasonlóan foglaltuk nem egyszer szóba és sokszor képezték erkölcsi bázisunkat. Nem árt ezeket megismételni, „A mi feladatunk megnyerni a demokratikus köztársaságunk részére a kisebbségeket, me­lyekkel együtt élünk. Számszerüségük é6 kulturáltságuk minket is, őket is kötelez a demokratikus megegyezésre. A kisebbségek­kel való eljárásunkat gyakorlatilag az osz­trák-magyar monarchia idején szerzett ta­pasztalatunk szabja meg: amit mi nem akar­tunk, hogy mások csináljanak velünk, azt nem fogjuk mi csinálni másoknak." őszintén sajnálni lehet, hogy a csehszlovák politiku­sok kezdettől fogva nem mindig ezen monda­tok erkölcsi értéke alapján csináltak politi­kát, mert akkor most sokkal könnyebb lenne egy megegyezés befelé. A parlamenti mun­kában — különösen a gazdaságpolitikai kér­déseknél — a többség rendszerint nem volt tekintettel a kisebbségi érdekál'lagra. A ma­gyar kisebbség nem tudja feledni azt a mellő­zést, melyet például a földreformtörvény végrehajtása közben tanúsítottak vele szem­ben. Hasonló mellőzés érte a magyar kisebb­séget más téren is. Amikor pedig a magyar­ság egyik pártja kereste a megegyezés mód­ját és feltételeit, biztosítékok helyett légies ígéreteket kapott a többségi politikusoktól. Mindez neon rekrimináció részünkről, csupán az elnöki szavak juttatják eszünkbe és sze­retnék hLnmi, hogy változni fog a megítélés a magas helyről jött megnyilatkozás nyomán. Majdnem egyidejűén a köztársaság magyar­országi követe, Kobr Milos a Prager Taghlatt- nak hosszabb nyilatkozatot adott a csehszlo­vák—magyar kiegyezés lehetőségéről és ro­konszenves hangon bizonyítgatta, hogy egy olyan megegyezés, mint amilyet Németország és Lengyelország kötöttek egymással, ebben a viszonylatban is lehetséges volna. Hozzá­fűzi, hogy ebben az esetben nemcsak a gazda­sági kérdéseket lehetne kielégítően ren­dezni, hanem önként megjavulna a csehszlo­vákiai magyar kisebbség helyzete is. Kobr cikkének nagyobb aktualitást kölcsönöz, hogy vele szinte egyidejűleg jelent meg a bécsi Reichspostban Kánya Kálmán magyar kül­ügyminiszter cikke, melyben kifejezésre jut­tatja, hogy „Magyarország mindig kész a köz­vetlen tárgyalásokra". A csehszlovákiai magyarság pártjainak évek óta hangsúlyozott követelése, hogy a köztársaság igyekezzen elsősorban szomszé­daival megegyezni, természetes, hogy a ma­gyar kisebbség érdeke elsősorban, hogy a Végre bizonyosság! Laval január 3-án este Rámába utazik Hivatalos jelentés - A sierdai francia minisztertanács eredménye - A római program Laval engedett, vagy Mussolini fogadta el a franciák feltételeit? Pária, január 2. A Quaid d'Orsay szerdán a kora délutáni órákban a következő hivatalos jelentést adta ki: „Az olasz kormány meghívására Laval kül­ügyminiszter csütörtökön, január B^án este 20 óra 30 perckor Rómába utazik, ahol fontos tanácskozásokon vesz részt, amelyek egy ré­sze a két állam kérdéseit érinti, másik része az általános politikai helyzetre vonatkozik. Laval utazása azoknak a fontos tárgyalások­nak befejezése lesz, amelyek a közelmúltban diplomáciai utón bonyolódtak le." Laval külügyminiszter három napig marad az olasz fővárosban. A francia miniszterek szerdán délelőtt három óra hosszat tárgyaltak a helyzetről és a külügyminiszter pontosan tájékoztatta kollégáit a francia-olasz tárgya­lások állásáról. A minisztertanács után Laval még egyszer fogadta a párisi olasz nagyköve­tet és ez a találkozás döntő volt a római uta­zást illetően. Egyelőre nem tudni, vájjon a francia program megváltozott-^ vagy sem. Az utóbbi napok pesszimizmusa után Laval hirtelen elutazásának híre a szenzáció erejé­vel hatott. A tárgyalások állásáról semmi sem szivárgott ki s nem tudni, vájjon Mussolini fo­gadta-e el Laval feltételeit, vagy Laval enge­dett-e eredeti elhatározásából. Londonba Flandin is elkíséri Láváit Pári®, január 2. A francia politikai érdeklő­dés középpontjában még mindig a francia-olasz közeledés és Laval külügyminiszter római uta­zásának problémája áll. A párisi lapok megál- lapitoták, hogy a Róma és Páris közötti tár­gyalások nem haladnak előre. Általános az a benyomás, hogy Laval a közeljövőben nem utazhat Rómába. Néhány lap azt a hirt közli, hogy a tárgyalásokat német manőver zavarta meg. A berlini kormány ugyanis értésére adta Rómának, hogy hajlandó Olaszországgal Ausztria kérdésében külön kiegyezni s igy nincs szükség arra, hogy Olaszország ebben az ügyben magáévá tegye Franciaország állás­pontját. A párisi lapok szemére vetik az oszt­rák kormánynak, hogy idegenkedik az utódál­lamokkal való kibékülés gondolatától és ne­hézségeket támaszt a garanciaszerződéssel kap­csolatban. A Petit Párisién pesszimisztiusan nyilatkozik Laval római utazásának tervéről, de megálla­pítja, hogy az előzetes tárgyalások szívélyes hangnemben folytatódnak. A német birodalmi kormány állítólag közölte Mussolini miniszter- elnökkel, hogy nem hajlandó az osztrák füg­getlenséget garantáló paktumot aláírni. A legtöbb párisi lappal ellentétben a Paris Soir azt jelenti Rómából, hogy a francia-olasz tárgyalásokban közeledés történt. A gyarmati 89.000 házkutatás, 30.000 politikai letartóztatás Becsben egy év alatt esztendőben s ezek közül 24.000 pozitív ered­ménnyel zárult. Becs. január 2. Dr. Winter bécsi alpolgár­mester lapját, az „Aktion"-! ma elkobozták, mert a lap állítólag az államhatalom ellen izgatott. ügyekben és az osztrák kérdésben teljes a megegyezés e lap szerint A döntő minisztertanács Páris, január 2. A francia mini®ztertanác® szerdán délelőtt a köztársasági elnök elnöklete alatt ülést tartott. A napirenden főleg külpoli­tikai kérdések szerepeltek, igy a Saar-kérdés, továbbá Laval küszöbönálló római és londoni utazása. A minisztertanácson megállapodtak e két utazás időpontjáról. Láváit Londonba Flan­din miniszterelnök is elkíséri. A legtöbb lap nem tartja valószínűnek, hogy Laval még e hét folyamán Rómába utazik, egyedül az Oeuv­re ir arról, hogy az ut a közeli napokban ak­tuális. A Petit Párisién szerint Mussolini követeli, hogy az osztrák függetlenséget garantáló pak­tumot Lengyelország is aláírja. Masaink elnök uféve Prága, január 2. A köztársasági elnöknél a szokásos újévi üdvözletek az idén nem vol­tak hivatalos jellegijeik, hanem inkább barát­ságos beszélgetések formájában folytak le. — Újév napján délelőtt 11 órakor érkezett La- nába Koeh német követ, a diplomáciai kar do­yenje és a diplomáciai kar nevében kifejezte Szerencsekivánatait Masaryk elnöknek. Az el­nök féütizenikettőkor a nemzetgyűlés és a kor­mány képviselőit, Stanek és Soukop házelnö- kötoet és Malypetr miniszterelnököt fogadta, akik tartós egészséget kívántak neki és örö­müket fejezték ki betegségéből való fölgyó­gyulása Kilőtt. Tkenkét érakor a hadsereg képviselői, Bradács nemzetvédelmi miniszter, Syrovy hadseregfelügyelő és Krejcsi vezérka­ri főnök jelentek meg az elnöknél. Az elnök a látogatókat dolgozószobájában fogadta s a kihallgatásokon Sárnál kancellár is jelen volt. Az első lánai gratuláns Maixner egyetemi ta­nár volt, Masaryk elnök háziorvosa. Maixner nagyon kedvezőnek jelezte az elnök egészségi áÜ&potáA Becs, február 2. A Reichspost újévi szá­mában Skubl rendőrelnök megállapítja, hogy az elmúlt év egyike volt az osztrák rendőrség története legsúlyosabb éveinek. 1934 március 31 és julius 31 között a rendőrség több mint j 30 000 embert tartóztatott le. A házkutatások száma egyedül Becsben 89.000 volt az elmúlt]

Next

/
Thumbnails
Contents