Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-13 / 11. (3563.) szám
1985 január 13, vasárnap. 17 Szjovenszkói magyar Hatolok a karrier utján... Zafhureczby Ede, a budapesti zeneművészeti főiskola tanára, beszél elindulásárúi és ragyogd pályafutásáról A nagy karriert befutott művészt édesanyja már születésekor muzsikusnak szánta ■ Nagysikerű hangversenyek a világ valamennyi számottévő koncertdobogóján ■ Február 12-én Kassán hangversenyezik Zathureczky Ede ‘— A P. M. H. eredeti riportja. —< Kassa, január 12. Ahogy Paxtereweki és Friedmann Ignác, úgy élnek ma a zenei közvéleménybe!.', mmt a legjobb!. Gbopia-inberpre- tátorok, éppen úgy Zathureczky Edéről is átmegy lassan a köz tudatba, hogy kívüle alig van ma hegedűs, aki tökéletesebben tudná megszólaltatni a nagy orosz muzsikus Csaj- ikowszki zseniális lelkét. Arról a Zathureczky Edéről van kialakulófélben ez a megtisztelő vélemény, aki szintén innen indult él a tiszta levegőjű szilovenszkói ég alól és szinte tüneményes pályafutással érkezett él, egészen fiatalon, a budapesti Zeneművészeti Főiskola mesteriskolájának tanszékéig. Miután előbb az európai, majd a világhírnév rangjáig emelkedett. Hogy mit jelent ma Hubay Jenő oldalán a budapesti művészképzőn tanszéket kapni, csak az bírálhatja el a maga igazi értékében, aki tudja egyúttal azt is, hogy Budapest egyre inkább előtérbe nyomul az európai zenei metropólisok ranglétráján, hogy Berlint már régen Legyőzte s Béccsel való birkózáséiban szintén kezd már felülkerekedni. A budapesti mesteriskola, Huibay Jenővel az élén, nagyon határozott formában szól ma már bele a nemzetközi zenei élet kialakulásába a fiatal müvészgeneráció nevelésével, melynek soraiban egyre szaporodik azoknak a száma, akik a tengerentúli tájakról keresik fel Hubay Jenő mesteriskoláját, öt esztendeje már, hogy itt tanít a fiatal Zathureczky Ede, mint Hubay Jenő önálló tanszékkel bíró helyettese, b egyszer majd talán az utóda is. A világ legnagyobb zenei pedagógusának oldalán dolgozni az utódlás egyre kecsegtetőbb reményével, — ez á tény magától beszél. No igen, és Csaj- kcwszki. Zathureczky Ede ebben a vonatkozásban is elérkezett már oda, hogy hangverseny-szerződéseiben külön kikötik a nagy orosz muzsikus kompozícióinak mü- sorravételét Ahogy ez a, Legutóbbi - óriási sikerű varsói hangversenyén is történt. És január 13-iki bécsi koncertjének műsorát is jórészt Csajkow- ezki szerzeményei teszik ki. Szerződésének kötelező kikötései szerint. A családi kor meghitt melegében.., A kassai családi kör meghitt, karácsonyi melegében beszélgetek Zathureczky Edével, akihez több mint fél-évtizedes nagyon szoros barátság fűz s aki. a himév nagy óceán járójáról mindig vissza-visszatér a nagyon kedves, kis kacsai vitorláéra: a családi kör összetartó, őszinte melegébe, amely elindította. Minden nagyobb ürnep, minden vakáció alkalmával feltűnik a kassai uccáikon Zathureczky Ede alakja, újabban pedig kis Tátra-autója, pedig téli szabadságát tölthetné akár a Riviérán,, a nyarat meg a Sammeringen. De nagy művészi kvalitásai mellett éppen ez a legnagyobb emberi értéke Zathureczky Edének, hogy a Riviéra és a Semmering helyet megelégszik Kassával: a kassai otthon egyszerű, őszinte melegévéi és ezzel dokumentálja egyúttal azt is, hogy díszes pozíciójában sem szűnt meg szloven- szkóinak lenni. A művészetén kívül ezt szeretem a legjobban Zathureczky Edében: ezt az őszinte, egyszerű, emberi arcot. A 6zoba egyik sarkában hatalmas karácsonyfa áll s ez a csillogó, szép szimbólum adja meg a színét egész beszélgetésünknek. Vacsora után hegedűjét veszi kezébe Zathureczky Ede s édesanyja zongorakiséretével néhány régi olasz szór áfát játszik. Majd a zongorához ül és pompás melódiák hangzanak fel ujjai alól. — Ez pedig a saját szerzeményem volt, — mondja a melódiák befejeztével. Van már belőlük vagy huszonöt, az egyiket elő is adták Hollandiában... — Interjú-kezdésnek szép volt ez, de most beszé’j magadról tovább, — és azzal máris papírt, ceruzát veszek élő, mert bár nagyon ritkán csinálom, mert nem szeretem, most: szó- szerint jegyzem minden szavát., hogy egyik se kallódjék el és hogy már a nyers 'kézirabból tudja kontrollálni, miket mondott az újságírónak. De nemcsak ő, hanem az édesanyja is, mert Zathureczky Ede még ma sem ad interjút anélkül, ha otthon van, hogy a mondanivalóit ne közölje az édesanyjával Ebből ' azután, mint alább kitűnik, gomboetü- fejnyi kis véleményeltérés is mutatkozott a család és az interjúvoló újságíró között... — Hát ha muszáj, akkor írjad, — felelte megadással Zathureczky Ede és a következő percben meg is indult már az újságíró ceruzája, hogy papiroldalakat szántson tele a kassai származású fiatal művész karrierjének történetével ... „A muzsika számomra az egyedüli megnyilatkozási forma..." — Csodálatos, — kezdi el Zathureczky Ede,- o,- egy mtivészlelkü anyának a vágya és akarata mennyire befolyással lehet egy serdülő emberéletre, a^oigy azt az én esetem is bizonyltja. Nézetem, az, hogy nemcsak a tehetség es a művészi fajiam átöröklése a fontos,, hanem a környezet is, hiszen hány tehetséges ember van, akiket éppen a meg nem —^ümyezct tesz leim tétlenné és terméketlerné. Én, — hála Istennek, — jó környezetbe születtem bele, mert a szüleim mindig zenerajongók voltak, főleg pedig az édesanyám, akit a sors szintén magasfoku zenei tehetséggel áldott meg és csak a mostoha körülményeken múlott, hogy nem lett énekesnővé vagy zongoraművésznővé. Jjilemző édesanyám mentalitására, hogy már a születésemkor muzsikusnak szánt és ez a vágy olyan erősen élt benne, hogy a csecsemő- fia bölcsőjébe — kottákat rakott... —• Bár jól tudjuk, 'hogy ezek az anyai szeretettől -Sütött cselekedetek nagyon kedvesek, de hatástalanok, annál nagyobb örömmel tölt el tehát, hogy édesanyám vágyakozása sosem jelentett számomra pressziót vagy erőszakos beavatkozást életem kialakulásába, hiszen ilyen, dolgokat úgysem lehet eredményesen erőszakolni. Ellenkezőleg: a muzsika kezdettől fogva az egyetlen, kizárólagos megnyilatkozási formát jelentette a részemre. — Hatéves korámban vettem kezembe a hegedűt először s hétéves koromban Tescheniben, ahol akkor édesapám a Kassa-odenbeagi vasait üzletvezetőségének tisztviselője volt, már növendékhangversenyen szerepeltem. Állítólag sikerrel. Tízesztendős voltam, amikor Kassára helyezték át édesapámat s itt még három éven keresztül folytattam hegedüta- nulmáuyaimat. Persze: tanárommal együtt „ettük" _a kottákat, mérföldes csizmáikkal ugortunk át az egyik nehéz műről a másikra s azt hittük, hogy mindez nagyon jól van. Mindaddig, amíg tizenhároméves koromban nem kerültem Hubay Jenő elé, aki meghaEgatta játékomat és rögtön úgy nyilatkozott, hogy rendkiviili tehetséget lát bennem, de egészen más irányban kell továbbhaladnom. Tulajdonképpeni komoly zenei stúdiumom akkor kezdődött. Kemény évek következtek és bizony mondhatom: ne vegyen a kezébe hegdüt olyan ember, aki nem tudja meghozni a muzsika érdekében szükséges nagy áldozatokat. Ezek az áldozatok a diákévek sok hangulatától fosztják meg az embert és néha nagyon komoly lelkiharcokat idéznek fel. Amíg más gye rmek a futball téren tölthette például szabadidejét s kedvére rúghatta a Labdát, addig a müvésznövendéknek otthon órákig ■kellett skáláznia. (Itt legyen szabad megjegyeznem, hogy a skálázás, az ujjgyakorlatok, a futamoknak. ezerszeres, léleknélküli ismétlése nem tartóz^-- az élvezetes do’gok közé.- Bármennyire is fontosak ezek. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az vagy — hazudik, vagy — sajnálatraméltó lelkivilággal bir.) Hubay nagy egyénisége és szuggesztivitása vezetett engem tehát a helyes irányba. Bizony, nem gondoltam volna akkor, hogy rövid néhány esztendő múlva a helyettese és asszisztense .leszek mesteriskoláján. A művészi oklevélpályázat alkalmával meghallgatott egy impresszárió, aki rögtön egy olaszországi hangverseny körútra szerződtetett. Ezt azonban még megelőzte egy önálló budapesti hangversenyem, melyen az Operaház zenekara kisért Hubay személyes vezényletével. Első olasz- országi utamon negyvenhárom hangversenyt adtam olyan eredménnyel, hogy azóta ezt a körutat négyszer ismételtem meg s eddig százhatvankilenc olaszországi hangversenyre tekinthetek visz- sza. Az olasz publikum mindenütt tüntető szeretettel fogadott s az egyik velencei koncertem után a lelkesedés lázában megvárt a Tbeatro Fenice müvéezbejárója előtt. Egy fiatalember kikapta kezemből a hegedűmet, a tömeg a Szent Márk-térre hömpölygőt*. velem, ahol a Campanille alatt kezembe nyomták a hegedűt s ujaibb ráaadáso'kat követeltek. Nem volt mit tenném és ott, a holdvilágos olasz ég alatt még számtalan ráadással voltam kénytelen megköszönni a publikum határtalan lelkesedését. Másnap megismételtem a hangversenyt . és ugyanez a jelenet is megismétlődött volna, ha a velencei német, konzul, áld jóismerősöm volt, egy motorcsónakon nem szöktetett volna meg a Grand Canalén. És még számtalanszor megtekint Olaszországban azután az is, hogy a közönség a szállodámig kisért és követelte, hogy szobám erkélyéről muzsikáljak. — Milyen ellentétes ezzel példáiul a holland publikum vérmérséklete, amely bűnnek tartaná, ha egy haugversenymü egyes tételei között valaki tapsolni merne. Sosem felejtem el, amikor egyizben Hágában Beethoven hegedűversenyét játszottam zenekari kísérettel, az első tétel után mégis fel- zugé tapsra a dirigens hozzámfordult és azt mondotta: —■ Das hab idh‘ nooh ndóh't gebört Az első pillanatban nem értettem, mire céloz. Szinte zavartan kérdeztem, hogy talán a tempókra vonatkozólag van valami megjegyzése. Mire lakonikusan vágta vissza: — Ach, nein... Es war wuriderschön...! Aber naeh dem ersten Satz in Holland zu aplaudieren... ? Na, so was.... ? ! A kassai Sziávia-kávéház prímhegedüse •.. — Az első olaszországi turnémra következő esztendőben ■ Becsben hangversenyeztem kétszer is. Egyszer egy önálló estén, másodszor pedig a bécsi filharmóniával, melyet ez alkalommal maga Hubay vezényelt. Ezen az utóbbi hangversenyen jelen volt egy holland dirigens, aki rögtön Holland in részére szerződtetett. Hollandiában js négy hamgversenykőrutat abszolváltam. Legszebb emlékeim közé sorolom ezek közül a Mengelberg világhírű, amsterdami filharmonikus zenekarával való szereplésemet. Egyik berlini hangversenyen ismerkedtem meg azután a legnagyobb amerikai koncert- rendezővel, Adams-sal, aki a kővetkező szezonra Amerika részére kötött le. Észiakameri- kában közel félesztendeig hangversenyeztem, egyedül Newyorkban öt hangversenyem volt. Kettő közülük a newyorki filharmonikusokkal, akiket Brúnó Walter vezényelt. Beutaztam egész Észaikamerikát és a következő idényre szóló szerződéssel a zsebemben tértem vissza Európába. Minden számításomat keresztülhúzta azonban a közbejött katonai szolgálatom. Kassán katonáskodtam egy félesztendeig s ezt a fél esztendőt a katonáin e karban töltöttem el. A helyzet komikuma úgy hozta magával, hogy anvig az előző esztendőben Északameri- kában hangversenyeztem, ebben a „szezonban" a kassai Szlávia-kávéházban, a katona- zenekar primthegedüsekéat, vidám krupiékkal ée valcerekkel „szórakoztattam" a vacsora utáni feketéző publikumot. . „Sikerem" azonban itt is volt... Hubay Jenő oldalán — Katonai szolgálatom leteltével egy hollandiai turném előtt átutazóban lévén. Buda-* pesten meglátogattam mesteremet, Hubay Jenőt, aki azzal a kérdéssel fordult hozzám, vaj-' jón vállalkoznék-e arra, hogy őt mesteriskolá- jában helyettesítsem s nagy munkájában segítségére legyek. . Elképzelhető, milyen boldogan fogadtam megtisztelő ajánlatát, hiszen nem kevesebbről volt szó, minthogy' a világ legnagyobb zenepedagógusának oldalán működhessem. Azóta öt teljes esztendő telt el. Gyakran jártam be magam is a nagy Mester óráira, hogy szellemét, pedagógiai művészetét teljesen magamba szívjam. Két esztendő óta önálló tanszékem is van a budapesti Zeneművészeti Főiskolán és bizonyosra veszem, hogy növendékeim közül néhányam nagy jövő előtt állanak, öt esztendő óta szakadatlanul dolgozom, még nyáron is és nagy Mesteremre, Hubay Jenőre, a legnagyobb hálával és szeretettel gondolok mindig. Az idei hangverseny-program — Legutóbbi varsói sikeredről szeretnék halaní valamit, — szakítom meg a szobában. flel és alásétáiö Zathureczky Edét. — Varsóban december 19-én játszottam a® ottani filharmonikusokkal és bár ilyenkor nincsen szokásban a ráadás, a szűnni nem akaró tapsok törvényt bontottak, úgyhogy zongorát kellet kiguritani a pódiumra és valósággal egy újabb koncertet kellett lejátszanom. A sok ráadás közül kettőt még á rádió is közveti tett. A hangverseny szüneteiben a mű- vésaszobáíbam felkeresett egy volt tanítványom, aki elnyerte már a művészi oklevelet és hegedűjét álla alá szorítva újabb haladását mutatta be előttem. Kívüle még két ottani müvésanöve-ndék keresett fej, — az egyik a híres Auer Lipót tanítványa, — akik szintén játszottak előttem, mert nálam akarják folytatni tanulmányaikat. — Ebben a szezonban január 13-án Becsben játszom zenekari kísérettel. Ugyancsak januárban játszom Budapesten is egy hangverseny-filmen, melyet Bolváry Géza rendez s amelyen Hubay Jenőnek egyik művét játszom el az operaház zenekarának kíséretével s az illusztris szerző személyes vezényletével. Januárban még budapesti rádiőhangversenyt is adok. Február 12-én Kassán játszom az újonnan, alakult kassai filharmonikus zenekarral, melyet Holeosek Frigyes igazgató fog vezényelni. Még februárban Bartók Bélával együttesein romániai szonátaturnéna indulok é majd minden erdélyi városiban is adunk hangversenyt, tavasszal pedig ismét egy olaszországi körút következik. — Igaz, meg kell még említenem, hogy a tavalyi hangversenyeirn közül az jelentette szár mámra a legszebb élményt, melyet a budapesti filharmónia bérleti estjén, az Operaháziban adtam Dchnányi Ernő vezényletével. ... Az interjú itt véget ér- És most következik az említett, kis véleményeltérés a család és az interjúvoló újságíró között Zathureczky Ede édesanyja, akinél megértőbb, kedvesebb édesanyát valóban keresni kell, nem akarta, hogy az a bizonyos kották istória bennem áradjon a beszélgetésben... Mert, — ! ahogy mondotta, _ nem akar ,,babonás színben" szerepelni a nyilvánosság előtt És mert minden újságíróban két ember él: — az ember és az újságíró, ebben az esetben is két vélemény került bennem szembe egymással. Az ember azt mondotta: igaza van az édesanyának; az újságíró viszont azon a véleményen volt, hogy egy ilyen kedves, • őszinte, anyai gesztus nem maradhat ki a cikkből. A két vélemény harcában véoül is, mint a legtöbbször. — az újságíró*győzött... — Amiért j most bűnbánóan bocsánatot kór: • KELEMBERI SÁNDOR.
