Prágai Magyar Hirlap, 1934. december (13. évfolyam, 217-221 / 3548-3552. szám)

1934-12-29 / 220. (3551.) szám

z. 'pragaiA’VagVar-hiux.ap 1954 december 29, szombat Laval római u'tjjá't beharangozták. A követ ur szépem, barátságosan és bölcsem beszélt. Azt mondta, hogy nincsenek gyógyíthatatlan el­lentétek a két nemzet között és jó lémmé le­ülni a zöld asztalhoz és megtárgyalni a nehéz problémákat. Beszéde okos beszéd és való­ban nem kellene egyebet tennünk, mint bó­lintanunk rá egyet, rögtön széket hozmunk és leülnünk a zöldasztalthoz. Csakhogy nagy kár, hogy ugyanakkor, amikor csehszlovák részről a kisantant jóhapand óságár ól és barátságáról beszélnek, ugyanakkor Romániában és Jugo­szláviáiban mást cselek esznek." A lap ezután foglalkozik a romániai és a jugoszláviai ma­gyarság helyzetével és a zöld asztalnál való tárgyalás feltételéül azt követeli, hogy előbb teljes egyenjogúságot kell biztosítani a tár­gyaló felek számára. Tatámra is agy revízióellenes beszéde Kolozsvárott Kolozsvár, december 28. Kolozsvárt ma délelőtt miniszteri értekezlet volt, amelyre Bukarestből eljött Tatarescu miniszterelnök, Incule belügyminiszter, Mnistor közmunka- ügyi miniszter, Lepadatu kultuszminiszter és két államtitkár. A bukaresti vendégeket a pályaudvaron hivatalosan fogadták és a vár­megye prefektusa hosszabb beszéddel üdvö­zölte a minisztereket. Az üdvözlő beszédre Tatarescu röviden válaszolt. — Nem azért jöttem. — mondotta Tata­rescu, — hogy politikai megbeszélésen ve-j gyek részt és elnököljek, mert hiszen itt ma nemzeti megnyilatkozásról van szó. Boldog vagyok, hogy ez év végén eljöhettem a román Kolozsvárra, amely mindig megmarad a ro­mán nép bölcsőjének és nemzeti törekvései szimbólumának. Az értekezlet a vármegyeház nagytermé­ben délelőtt tizenegy órakor vette kezdetét s azon Tatarescu hatalmas revizióellenes be­szédet mondott. — A reviziós törekvések ellen fel kell lép­nünk, mondotta, — hogy elkerüljük azt a passzivitást, amelyet lemondásnak lehetne értelmezni. Határrevizió? Erre válaszom a következő: Előbb a saját lelkiismereteteket vizsgáljátok felül és azt fogjátok találni, hogy lelkiismere­teteket évszázadokon át tartó üldözésnek és a népek történelmében pártalanul álló elnyomás­nak politikája terheli. Románia határait nem önkényesen szabták meg. Ezeket csak azon a napon lehet megbontani, amikor az igazság megszűnnék létezni. A kormány programja a történelmi igazságtalanságok jóvátételének po­litikája és célja a román nép fejlődésérek élő- segitéee. Ezt a politikát békülékeny szellemben igyek­szünk megvalósítani minden támadó él nélküli a Romániában élő egyéb nemzetiségekkel szemben és ezek jogai­nak csopbitáea nélkül. Emellett az épitő nemzeti politika mellett a kormánynak legnagyobb gondja a hadsereg megerősítése. A román nemzet határozottan a béke politikájá­nak faive. Nincs semmi, amit más nemzettől el- venni akarnának, soha sem leszünk támadók, de mindig a. béke védelmezőinek oldalán fo­gunk állami. Békeszeretetünknek azonban rém szabad elaltatnia éberségünket. Mindent a hadseregnek! Ezután bejelentette, hogy a nemzetvédelem szükségleteinek kielégítésére a kormány tör­vényjavaslatot dolgozott ki, amely évi 2 mii- lírád lej pótadó kivetését tervezi. Az uj adó­ról szóló külön törvényjavaslatot a kormány az oTSzággyü'és legközelebbi összeillése alkalmá­val haladéktalanul a 'képviselőház elé ter­jeszti. — Ezek az intézkedések. — fejezte be Ta­tarescu beszédét. — a legfontosabb biztosíté­kai határainknak. BUUIUB3 "irriiirwBM Kitiltják Németországból a francia lapokat P á r i s, december 28. A francia lapok az el­múlt napokban szenzációs hireket közöltek a német állapotokról. Többek között art Írták, hogy a karácsonyi ünnepek alatt több mint 4000 embert tartóztattak le a birodalomban s állítólag újabb kivégzések is történtek. E hí­rek következtében fi német illetékes hatóságok egymásután kobozták el a francia lapokat a birodalomban s nem lehetetlen, hogy egészen kitiltják őket. Németországban már most sem lehet francia újságot találni. Állítólag a soro­zatos elkobzásoknak egyik-másik oka az, hogy a francia lapok azt írták, hogy a francia-német jóviszonyra való tekintettel Hitler módosítani fogja híres könyvének, a „Mein Kampf“-nak azokat a részeit, amelyek rendkívül elítélően szólnak Franciaországról és Franciaország megsemmisítését helyezik kilátásba. Ezt az utóbbi hirt egyébként illetékes körök hivata­losan Is cáfolják. Annyit azonban elismernek, hogy a francia kiadásból kihagyják a franciá­kat sértő részleteket. németbarát könyv a kará­csonyi francia könyvpiacon Páris, december 28. Gróf Reg is de Vibraye, a 'kiváló politikai iró feltűnő németbarát köny­vet irt. Könyvének cinné: „1935 ... béke Né­metországgal?" A publicista 'könyvében azt a megállapítást teszi, hogy a béke egyetlen biz­tosítása Európában az, ha Franciaország őszin­te elhatározásból békejobbot nyújt Németor­szágnak. A .publicista hosszasan és részletesen foglalkozik könyvében Franciaországnak a kis- antanthoz való viszonyával, s végül ismételten arra a következtetésre jut, hogy Franciaor­szágnak föltétlenül ki kell békiÜnie Németor­szággal. Ötödik éve elintézetlen a magyar és német pártoknak a nemzetiségi bizottság feláilitására vonatkozó javaslata Törköly képviselő beszámolója Tornalián Tornaijaj december 27. A magyar nemzeti] párt tornaijai körzete e napokban tartotta közgyűlését, amelyen a körzethez tartozó helyi pártszervezetek mindegyike képvisel­tette magát. Hevcssy László körzeti elnök in­dítványára a gyűlés táviratilag üdvözölte Szeut-Ivány József pártvezért ötvenedik szü­letésnapja alkalmából. Majd Nagy Sándor pártigazgató elparentálta Tóth Sándor sajö- keszi lelkészt, a párt volt körzeti elnökét. Dr. Törköly József nemzetgyűlési képvi- , selő, a párt országos politikai elnöke beszá­moló beszédében azt hangsúlyozta, hogy a magyar nemzeti párt nemzeti ellenzéket al­kot, amely a magyar nemzeti kisebbségi pro­gram megvalósításáért küzd. E program meg­valósítása érdekében m'nden magyarnak tár­sadalmi és vailási különbség nélkül össze kell fognia. A lépvesszősök — folytatta Tör­köly beszédét — naponként vezetnek éles hadjáratot pártunk ellen. Visszautasítja azt a szemrehányást, hogy a magyar nemzeti párt letért az agrár-alapról. A párt ma is elsősorban a magyar agrárérdekek védelme­zője, ami nem jelenti aü, hogy ne képviselné egyúttal a magyar iparosok, munkások és egyéb társadalmi osztályok tagjainak érde­keit is. Majd az egyik kormánypárti magyar- nyelvű napilap vezércikkírójának Írására tért ki, amelyben nagy hangon kiteregették azt, hogy az erdélyi magyar párt indítványozta a kisebbségi 'kérdésnek megoldására egy párt­közi bizottság megalakítását és követésre hívja fel az itteni magyarság ellenzéki párt­jait. Dr. Törköly utal arra, hogy a magyar nemzeti párt és az országos ke- resrtényszociali®ta párt törvényhozói a kor­mányban levő és ellenzéki német pártok­kal együtt már négy év előtt nyújtottak be javaslatot a képviselőházban oly bizottság létesítésére, amely a nemzeti kisebbségek összes vitás kérdését megtárgyalná és a nemzetgyűlésnek megfelelő javaslatokat terjesztene be. Ezt a javaslatot az alkot­mányjogi bizottság 1930 december 3-án tartott ülésén Richter csehszlovák nemzeti szocialista képviselőnek, mint referensnek osztotta ki és azóta nyugszik békében a javaslat. Majd Fodor Jenő, a mezőgazdasági szakosz­tály igazgatója a gabonamonopóliumot bí­rálta, a földművelők sérelmeit ismertette és. felvázolta a készülő gazdaadóság-rendezési javaslatot. Sajnálkozással állapítja meg, hogy a pozsonyi mezőgazdasági tanácsban a miagyar gazdaközönségnek nincs képvise­lete. A tornaijai, több mint 90 százaléknyi magyar járást például Bozsek <volt vegyeskereskedő képviseli. A magyar kisgazdáknak példa­képül a dániai gazdák szervezkedését ál­lítja, akik éppen erős megszervezettségük révén az egyik napról a másikra képesek vol­tak a búzatermelésről az állattenyésztésre áttérni. Pápezsiik Andor, a rozsnyói körzet elnöke a gyümölcstermesztés fontosságára hívta fel a gazdák figyelmét. A közgyűlés a körzetet érintő sérelmeket, valamiint a magyar gazdák kívánságait hatá­rozati javaslatba foglalta, s felkérte a képvi­selőket, hogy a határozatot az illetékes helyre juttassák. Ötvenezer koronát vittek el az álvégrehajtók egy prágai asszonytól Prága, december 28. Tegnap a rendőrségen fel­jelentést tett Fiser Mária, egy tisztviselő özvegye, oki Prága Zsizskov városrészében lakik. Az asz- «zony előadta, hogy két férfi jelent meg lakásában, akik pénzügyi tisztviselőknek adták ki magukat. Ázzál az ürüggyel, hogy Fiseraé nagyobb összegű készpénzt tart e lakásán, amelyet nem jelenített be a pénzügyi hatóságoknak, házkutatást tartottak ná­la. Átkutatták az egész lakást, majd mikor látták, hogy ez asszony különösen az ágyi.t félti a vizsga- szemek elől, szétszedték az ágyat és ott valóban megtalálták &z özvegyasszony 50.000 korona készpénzét. A pénzről nyugtát adtak és magukkal vitték. Az asszony előadta, hogy néhány nappal eze’őtl meglátogatta egy nő, aki az egyik jótékonysági egyesület kiküldöttjének adta ki magát és megkér­dezte tőle, hogy ninc6-e segélyre szüksége. Az asz- szony valószínűnek tartja, hogy ez a látogató a hely­zetet akarta kikémlelni és a két látogatás között összefüggés van. A rendőrség megindította a nyo­mozást a különös ügyben. SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA r6LDVot™\ (52) — Drágám, ugy-e, adsz egy pohár tejet? Rettentően felhevültünk ebben a napsü­tésben. — Hogy fiu-e? Oh nem! Előrelátó anya ilyen háborús világban csak leányt szülhet. — A neve? Viktória! Glória-Viktória. De mi cak Vikicának hívjuk. Olyan aranyos, mindjárt jelentkezik, ha összepiszkította ma­gát. Cuki kis jószág! — A többiek? Bizony, múlik az idő. Malvin arca elborult. — Bizony, Malvinka már innen-onnan egész felnőtt leány lesz — mondta Juci. Hozzátette falusiasam — Egész anyányi! Klári néni arcán egy kis mosolygás futott át. Malvin olyan arckifejezéssel nézett rá, amiből nem tudott kiokosodni. — Korán fejlődnek a mostani gyerekek. Egy kicsit elhallgatott a társalgás. A két po­zsonyi asszony mohón falta a puha, omlós, fe­hér kalácsot. Mintha valami ki nem mondott gondolaton rágódnék mind a kettő. Malvin megtörte a csendet. — Elfogadhatnád Malvinkát két-három hétre. Úgyis nagyon unatkozol egyedül! — Hiszen, igaz ami igaz: nem volna rossz egy kis barátnő. De nincs helyem. Két szoba az egész lakásom 6 Janit minden nap várom, Beszéljetek anyámmal, annak van helye elég Az talán vállalja. % — Nem. Az olyan műit századbeli öreg, ma radi asszony, az ő elavult nézeteivel, meg a mai fiatalság — nem igen 4 volnának össz­hangban. — Az is meglehet. — Malvinka úgy — hogy mondjam csak? Félig-meddig menyasszony. — Félig-meddig? Ettem már. Hát még nem volt meg a hivatalos eljegyzése. Mikor lesz? — Az eljegyzése? Azt nem tudom. Tudod, most a háboruban oly nehezen megy min­den! — Persze. — De remélem, majd csak házasság lesz belőle. — Csak reméled? Te, az anyja? Nincs ál­lása ? — Oh, ellenkezőleg. Van. Szekerész-had­nagy. — Aktív? — Nem. Azt hiszem, tartalékos. — Ismered? Jó családból való fiú? — Bizonyára, hiszen a lovasságnál szolgál. Ismerni ugyan nem ismerem. Úgy hiszem, sziléziai. — Hát hol ismerkedtek meg? — Mit tudom én! Talán a moziban. Vagy a bárban. Tudod, hogy a kávéházatok most már milyen divatos hely?! Odajárnak a fiuk, lányok egy kis délutáni táncra! Klári néni felkelt. — Megyek, szétnézek a faluban. Egyné­hány tojást, vajat, zsirt, tejfelt, mit mást sze­retnék összeszedni. — Akkor nézzen be apámhoz. Ott talán mindezt megkapja. Apa lőtt egy őzbakot. Ta­lán abból is jutl — Megyek, hegynél Csak tejfölt meg sza- llonnát is adjanak hozzál Köszönöm a jó tip­pet! Végre valami finom pecsenye. Jegy nélkül! Juci kettesben maradt Malvinnal. — Nem értem a dolgot egészen. Hiszen,ha moziba vagy bárba ment, ha te nem is kísér­hetted a kis Glória-Viktória miatt, de valaki csak gardírozta a lányodat? Malvin nagy szemeket meresztett rá. Aztán hangosan elnevette magát. —• Gardírozta? Hát hol élsz te tulajdonkép­pen, a holdban? Malvinka gépirónő a hadi­gondozóban, vagy magam se tudom, hol. ön­álló keresete van. Jön, megy, ahova akar. Nem úgy, mint mi valamikor! Szörnyű még rágondolnom is. ahogy sínylődtünk a rab­ságban! — Na, de ez mégis csak veszedelmes! Olyan fiatal, tapasztalatlan teremtés! — Hát hiszen ez az. Néha egy-egy malőr megesik. Ezért akarom a lányt egy kis üdü­lésre leadni hozzád. Juci elborzadt. — Csak nem — izé, — beteg? — Hát nem. Csak gyengélkedő. Egy kis operációt kellett csináltatnia s az megvi­selte ... De mikor az esküvő még olyan messze, olyan bizonytalan valami! Juci tekintete megkeményedett. Hihetet­len, hogy tudott ilyenkor az anyjára hasonlí­tani. Kata mamára, mikor azt mondja: Ilyen háborús időben! — Nem, Malvin. Gondoskodj a lányodról másképpen. Hozzám ne jöjjön az a ez... szerencsétlen teremtés! — De Juci, csak nem játszod az erltölcs- biról? Éppen te? Juci a kamrába sietett. Szétnézett a Jani 1 hazaérkeztóre gyűjtött készlet közt. — Tessék, itt van félkiló nullásliszt. Egy csupor zsir, egy homolka túró. Tiz tojás. Ez a vaj már nem egészen friss, de főzni jó lesz. Hol a tejeskannád? így ni, éppen tele lett. Tessék! Teszteltetem az otthonvalókat, de nem kérek belőlük. Isten veled 1 — Pá aranyom, köszönöm szépen! Mikor Malvin fent ült a kocsin, amit az udvarias Sugár bocsátott rendelkezésére, Klári néni mellett, akinek hátizsákja az öre­gek jóvoltából telt meg pukkadásig, hátra­nézett és kedvesen integetett a fordulóig. Mikor a kocsi befordult Beketfa felé, az in­tegető kéz ökölbe szorult, fenyegetően rázó- dott azok felé, akiknek a szívességét ugyan­csak igénybe vette. — Ez a bagázs akar velem felülről lefelé diskurálni?! De aztán sirva fakadt. Sirt, mert siratta a lánya tisztaságát, sirt, mert 'érezte, hogy ő is csak úgy gondolkodik, mint Juci, és sirt, mert érezte, hogy ő is, lánya is csak áldozatai a szörnyű időknek, amibe születési dátumuk belesodorta őket. LXIX. FALUSI ASSZONYOK. A falubeli asszonyok közt nagy volt a ri- billió a Cséfai-eset miatt. — Akköllött nekik! — mondta egy szikár vénasszony, aki akarva se vétkezhetett volna a hitvesi hűség ellen, — De hát azt se tudni, igaz volt-e a dolog. Az embert hamar elrágalmázzáki — vélte Vonyikné, akiről azt rebesgették, hogy a segédjegyzovel tart. m (Foflyüatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents