Prágai Magyar Hirlap, 1934. december (13. évfolyam, 217-221 / 3548-3552. szám)

1934-12-23 / 218. (3549.) szám

34 lí>34 december — Karácsony. VIRSIK MÁRIA: RÁCS Gyermekkorom legédesebb álmai rácsos, kicsi ágyba voltak zárva g valahányszor egy meseszép éjszakán vágyva nyúltam a tündér fátyla ntán, beleütöttem kezem a rácsba. — Simára kefélt növendék-fejemet a kórus rácsához nyomtam hányszor, hosszú, zárdái litániák közben a lent ülő szép nőket nézegettem s ábrándoztam színes szabadságról. Most, ha kinézek otthonom ablakán, simogató szemmel az embereket s a suhanó autókat elkísérem; de mindez csak háttér; az előtérben ablakom hideg vasrácsa mered. Olykor babonás, rettegő sejtelem markolja meg tétova lelkemet: — a rács lesz sorsom kegyetlen jelképe?! nincs ut, melyen ne ütközném beléje; ha egyet lépek, — többet nem lehet. Sogyékma A nagyságos asszony, az utóbbi néhány év alatt — ha ugyan egyáltalában szabad 1984-ben egy elő­kelő uridámával kapcsolatban ilyen erős kifejezést használnom — kissé moletté gömbölyödött. Ne értsük azonban félre a dolgot. Itt nem volt szó valami ijesztő és egészséget sértő elhatározásról, pusztán csak az történt, hogy egy hölgy, aki min­den egyes kilóra szeizmografszerii érzékenységgel reagált, egy álmos őszi napon rájött arra, hogy alakja nem felel meg töhbé annak az ideálnak, amit a platinaszőke amerikai filmsztárok képvisel­nek napjainkban. Mi sem természetesebb tebát, hogy a. nagyságos asszony sürgősen segíteni akart ezen a dolgon. El­határozta, hogy kerüljön bár férjének bármilyen sokba is, ő radikális fogyókúrának veti magát alá. A nagyságos asszony tehát egy kitűnő hirü kül­földi szanatóriumba vonult be, hogy a fogyasztó kú­rának alávesse magát. Ezt a külföldi szanatóriumot két okból választotta. Először, mert jó drága volt és már maga a bosszúság, hogy ilyen sokat kell fi­zetni, jótékony hatással lehet a fogyásnál, másod­szor, mert ebben a szanatóriumban a modern kin_ zóeszközöb olyan válogatott serege állott a fogyni akaró páciens rendelkezésére, hogy a spanyol inkvizíció is megirigyelte volna. A esipőfogyasztó kerékbetörés volt a kezelés legenyhébb eszköze. A többi csontropogtató és izomszétzuzó eszközről semmiféle hasonlattal nem lehet hü képet festeni. Ezeket csak az tudja méltányolni, aki egyszer éle­tében tortúrájának alávetette magát. Négy hétig tartott a kúra, ami alatt a kinzóeszkö- zök használatán kívül példátlan éhezések, rettentő izü gyógyszerek szedése és zseniális leleményes­séggel összeválogatott lelki gyötrések értendők. Ez volt különben a szanatórium specialitása. A lelki gyötrelmekkel való egyéni fogyasztás. A paciens például táviratot kapott hazulról, hogy férje egész váratlanul, ötletszerűen tönkrement, vagy mondjuk azt kapta hírül, hogy cselédje a tóba fűlt, vagy hogy a háza leégett, de a tüzből mindenki sze­rencsésen kimenekült, kivéve mégis az ő családját. Ezek a döbbenetes hírek, amik természetesen nem feleltek meg a valóságnak, a legkitűnőbb fo­gyasztó eszköznek bizonyultak. Igaz ugyaa, hogy nem egyszer a paciens idegösszeroppanásához ve­zettek, de az nem volt baj, mert egy idegileg ösz- szeroppant ember, okvetlenül lead egynéhány ki, lót . . . A négyhetes kúra után a nagyságos asszony több kilóval soványabban, lengén, karcsún, megfiatalod­va hazaérkezett A mérleg ugyan csak négy kilós sulyveszteséget mutatott, de neki határozottan az volt az érzése, hogy a mérleg téved, ő sokkal töb­bet fogyott. Legalább is annyit, hogy megint diva­tos hölgynek tekintheti magát. Első útja a déli korzóra vezetett. Frissen, visz- szaszerzett karcsnságának és fiatalságának boldog­ságával sétált végig a Belvároson, ügy érezte, hogy mindenki őt csodálja, őt irigyli. Boldog és büszke volt. Egyszerre azonbaii váratlanul, mint a végzet, egy régi barátnője jött vele szemben, öt éve nem lát­ták egymást. Ez a barátnő nem ismerte a négy hét előtti asszonyt, hanem csak az öt év előttit, ö nem azt látta, hogy öt kilót fogyott, hanem azt, hogy legalább tizet hízott. A találkozás első pillanatában ijedten csapta tehát össze a kezeit. — Jaj, drága Emmám, az ég szerelmére, hát miért nem vigyázol egy kicsit magadra, egy mo­dern, okos asszonynak nem szabad igy megbízni! Ugy-e nem haragszol, tudod, hogy én szeretlek, de rémesen nézel ki . . . Hanem én tudok neked egy kitűnő szanatóriumot ajánlani. És megadta neki a külföldi szanatórium címét. Lőrinc Miklós. Uj irányok az angol lakásberendezések terén Séfből! a világom nem virul annyim a hiutorter- vez akinek, belső berendezőknek, minit Angliában. Ez a bábom utáni é;vekiben hiataünmsam Mfendüílő Iparággá vált, ami meg iis látszik az angol háza­kon és lakásokon. Selboi a világon nem lelhet any- nyli ízléses, ötletes és hanmómikius lakáét találni, mint Angliában, de főleg Londoniban, A viktoriánus korszak borzalmai: súlyos, nehéz és sok helyet foglaló bútorai, amelyektől a lakás­ban jóformán mozogni sem lelhet s amelyek kar­bantartására öt-hat cselédre volt. szükség, végle­gesem kimentek a divatból. Ezeket a bútorokat, diszvázákat, vizfestményeket, ma úgyszólván fillé­rekért lelhet vásárolni az anigol piacon. Senkinek sem kellenek.. A mai lakás bútorai vagy teljesem modernek, ami Angliáiban az anyag nemességét, a rendelke­zésre álló hely tökéletes kihasználását és a le­egyszerűsített formákat jelenti, vagy visszatérnek a tizennyolcadik század d'iófabutoraiboz: Obip- pemdale, Adam, Slheraton vagy Heipplewkite „alko­tásaihoz". A következőkben megpróbáljuk egy angol ház különleges „angol" díszítő elveit. amelyek az egész világtól megkülönböztetik őket. Az angol ház szobái elsősorban rendszerint ala­csonyabbak, mint a unióink, ami egyrészt lakályo­sabbá, másrészt könnyebben fütíhetővé teszi a há­zat. A falakat eddig tapéta borította, amely azon­ban mind jobban és jobban kimegy a divatból. Helyette a régi fürdőszobák falára emlékeztető olajfestést alkalmaznak, tompa vagy fényes szí­nekben. Mindkettő egyaránt divatos. A kedveltebb falsz Írnek a rózsaszínek különböző árnyalatai, a szürke, krémszín és a zöld. Egyes lukszueosább kivitelű házakban a falakra freskókat is alkal­maznak, amelyek rendszerint virágokat ábrázol­nak modern impresszión,ista stílusban, de ezeknek nagyon tökéleteseknek kell lemmiiölk, hogy jó ha­tást keltsenek. Egy előkelő angol háziban például láttam, hogy egy Ízléses freskóval napfényessé, széppé és főleg „levegőssé" változtattak egy máskülönbem sötét kis előszobát, melynek ablaka sincs. A szemközti faiba üvegre festett képet és ablakot ábrázol, mely egy napsütötte terraszra néz s a háttérben a ten­ger és vitorlások látszanak. A másik falon levő nagy tükör szintén a nagyobb szoba illúzióját kelti. A régi házakban, a May (fair nehány kis XVHI. századbeli palotájában természetesen igen sok he­lyen régi, nemes, testetlen, de pácolt tölgy- vagy diófáburkolat borítja a falakait, amelynél szebb környezet el sem képzelhető. Modem házakban is megpróbálták néhány lebontásra került vidéki kastély tölgyburkolatát átemeltetmii, de ez csak milliomosoknak való fényűzés. A legtöbb divatos angol háziban nincs plafon- világitás. A régi csillárok az előszobául szolgáló hallba, lépcsőháziba kerültek. A világítást régi francia vagy hollandi falikarok szolgáltatják, amelyeken a fény festett pergamenemyőlkön szű­rődik át. Az ebédlőezobákban a világítást a fali­karokon kivül az ebédlőasztalon elhelyezett gyer­tyák szolgáltatjákj esetleg a képek fölé rézcsövek­be rejtett kis reflektorok Ezekben a világítási effektusokban mesterek az angolok. A dolgozó szobákban például igen gyakran a könyvespolcok állványai fölé van rejtve a világítás, ami szép és érdekes fényt ad. A háború előtti borszak képekkel való túlzsú­foltsága szintén megszűnt. A modem otthonban nyugalomra vágyik az erősen mechanizáit külvi­lág zajától menekülő mai ember. Egy-két kép függ a falakon. Miután az uj korszak embere szegényebb lett, de a szépet jobban megkívánja, mint ősei, ezt a vágyát szinte teljes mértékben elégítik ki azok a nagyszerű és utolérhetetlen technikájú angol szim- nyomatok, amelyek egy-egy klasszikus mester képét, teljes pompájukban varázsolják a néző elé. Ezeken a nyomatokon, amelyek főleg hollandi, francia és anigol klasszikusok után készültek, szin­te minden ecsetvooás úgy 1 átiható, mint az ere­detin. A kereteik szintén korhű utánzatai az ere­detieknek. Egy ilyen sziinnyomat azonban belekerül nagyság szerint 400—500—600 koronába is. Mo­dernebb ízlésű házakban különösen Van Gogh, Re- noir, Gauguin vagy Cézanne másolatai kedveltek, de különösen ebédlőkben és dolgozószobákban erős favoriitok a 18. századbeli hollandi virágcsend- életek. Igen ötletes módja a kiépkéndés megoldásának a plakát is. Ezt is csak Angliában lelhetett kitalálni. Ez az ország termeli ugyanis a sok Ízléstelen mel­lett a legszebb, legtökéletesebb, legmüvészibb pla­kátokat, amelyeknek igen gyakran semmi látható közük nincs a-z árucikkhez, amelyet hirdetnek, de nagyon szépek. A londoni földalatti vasút plakát- •jái például, amelyek között nem egy elsőrangú tájkép akad, különösem kedveltek. A vasutakmak külön osztálya van, áhol ezeket a plakátokat áru­sítják, annyira nagy a közönség érdeklődése, öt­hat shillingbe kerül darabja. Ezekről aztán levág­ják a szöveget, bekeretezik őket üveg alatt és kész a „kép", amely különösen Chelsea és Bloornsburg fiatal inteilektnetlljei és művészed lakásaiban ör­vend nagyobb népszerűségnek. A régi térképék divatja szintén újkeletű. A há­ború után váltak népszerűkké a régi, kissé naiv XVII—XVHI. századbeli angol és holland mappák, amelyeknek alkotói Speede és B-leuw, nem is ál­modtak arról, hogy kétszáz év mmiva egyes darab­jaik 800 koronát fognak érmá. Sipeede nagy atla­szait az árveréseken 50—60 fontos áron megveszik élelmes üzletemberek, darabokra szedik az iveket és a térkép alján levő gyönyörű barokk figurákat, valamint a sarokban levő címereket vizfestékkel színezik ki. majd bekeretezik őket. A divat annyi­ra terjed, hogy egyes ritkább angol grófságok tér­képeiért 400—-500 koronát is fizetnek. Londonban vagy busz olyan boltot ismerek, amelyek teljesen erre vannak berendezve. Az aranyhalat a vtíktóriiámus időkből kölcsönöz­ték. Akkor pazarolták a® emberek szeretetüket kutyákra, macskákra é*s egyéb állatokra. A kor felfogása önmegtartóztatást prédikált és erkölcsi kódexe embertélén volt. Ennélfogva a viktóriánius ember szeretetét egy kis vémfcisaeszomyoe stílussal állatokra öntötte. Ma az aranyhal ismét divat, de most szobadísz lett. Egy kemsimgboui házban igen ügyes felhasználását láttam az aranyhalnak, mint asztaldísznek az ebédlőben. Az asztal közepém a szokásos széles virágváza helyett négyszögletű üvegmeidenee foglalt helyet, amely vízzel volt tele s a vízben aranyhalak úszkáltak, amelyeket látha­tólag nem zavart, hogy a medencét alulról piros fénnyel világították meg. A régi holmik átalakítása már a háború vége óta erősen divatos. így például a régi terjedelmes borosüvegekből lámpákat csinálnak, az ezüstbor- kóetölokból hamutartót. A régi főúri könyvtárak elárverezett köteteiből egy kis vandalizmussal eltávolítják a lapokat s két-ihárom kötetet egymás- ragaszitva, a belsejükben liköröspöharakat rejtenek vagy cigarettadoboznak használják őket. A régi francia metszetet kiszínezik, belakozzák és lámpa- ernyőkre, irómappálkra, papiiirosfcosanakra alkal­mazzák azokat, mint diszitést, A divatos angol házak papírkosarai különben meglehetősen érde­kesek. A régi angol csatahajók kiselejtezett ved­reit használják erre a célra. Ezek a vedrek vitorla- vászonból készültek és élénk sárga, kék vagy pi­ros színire vannak festve, közepükön arany színiben az angol elmer és a hajó neve. Ugyanez a sora vár a régi ezredek kiselejtezett dobjaira is. Ezek a dobok, amelyek annyi dicsőséges csatában pe­regtek hajdan, most mint mayfaini házak papírko­sarai fejezik be földi pályafutásukat. A régi pus- kapioroshordóklból pedig bot- és esernyőtartó ké­szül. P. L. M. LIM-LOM Gomb, gallér, gamásli, foghíjas fésű, fény­kép, tavaly-előtti filc kalap, — régi notesz, nádpálca, névjegyek, — számláik, sánta szék, szalmapapucs, rossz szeg, repedt termosz, kazettáik, kulcsok, párját sirató keztyü. Lim-lom. Mindaz, amit egykor hasznosnak, szépnek neveztünk, emlékeztet valamire vagy valaki­re, becsültük és ragaszkodtunk hozzá. Kissé megrongálódott, megkopott, megrokkant, — de még meg lehetne csináltatni — szebb, drágább dolgok kiszorították helyéből, vagy meg sem változott, csak annak emléke halvá­nyodott el, akit jelentett. Eldobnánk, de nincs szivünk hozzá ... Elajándékoznánk, de nem merjük. Hátha megbánjuk... Félretesszük, eltakarítjuk ubunkból: sutba dobjuk. Szegény lim-lom. Élettelen életre, lassú pusztulásra, céltalan tespedésre ítéljük. Öblös fiók mélyére, pad­lás zugába vetjük. Egy szemcséje lesz annak a soha nem vegyülő, ellentétes és össze neim tartozó, zűrzavaros és kellemetlen tömegnek, I amit lomnak nevezünk. A porszem a szekrény tetején, parányi része a virágot termő kertiföldnek... A rossz rongy, a papircafat, a papírgyárak nyers­anyaga. .. A kiválj! dinnyéhéj, a malac cseme­géje ... A rothadó levél, tápláléka, orvossága az édes termő anyaföldnek... A cseresznye- magból piros, ropogós cseresznyét termő fa lesz, ha termőföldbe kerül... Szemét nincs. Semmi sem szemét a maga helyén. És minden, ami értelem és rendszer nélkül gyűlik fel körülöttünk lom, szemét... Vannak emberek, akik körül rövid idő alatt hihetetlen lomlhegy nő. Hegyként, sánc­ként veszi körül őket. Át kell furniok magu­kat ezen, ha, mindennapi használati tárgyaik­hoz akarnak jutni. Homokzsák, holtsúly a lom. Sártömeg, amely cipőinkhez tapadt, megnehezíti lé­pésünket és végül foglyai, rabjai lesznek. —* Gyengeségből, nemtörődömségből és határo­zatlanságból, gyakran gyávaságból vagy lustaságból. Régi, rossz lyukastalpu cipő... szegény ember szemében, majdnem uj, jó erős cipő... Elajándékozhatnánk. De hátha még egyszer szükség lehet rá. Ne adjunk túl rajta.., babonából sem, jöhetnek rosszabb idők.., kegyeletből sem... szép időket látott. Vagy mégis. Be kellene csomagolni és elvinni a másik ucca sarkáig, a koldushoz... Ma el­felejtjük, holnap nem érünk rá. Még mindig itt áll utunkban. Besülyesztjük a szekrény legsötétebb zugába ... Vannak családok, akik kétévenként költöz­ködnek, hogy a régi lakásban hagyhassák mindazt, amit nincs erejük kidobni onnan. Vagy viszik magukkal helyről-helyre, nő, gyűlik a holmi körülöttük. Nagy lakást bé­relnek kincseiknek, idejüket, pénzüket emészti... Rossz idők járják ... összehuzód- nának, de nem lehet... Újba kezdenének, de köti őket a holt snly, a lom. Tegyük el mindazt, ami egyszer még ér­tékké lehet. A számlákat időrendben össze­fűzve, a leveleket évszám szerint papírszalag­gal átfogva, a gombokat cérnára fűzve, a szö­vetmaradékot kimosva, kivasalva, összehajto­gatva, cérnával átkötve ... rendszeres rend­ben, hogy elővehessük, ha kell, hogy álmunk­ban is megnevezhessük a helyét. De csak annyit tegyünk el, amennyit rendben el tu­dunk tenni. Rend és rendszer értelmet ad a rossznak. Rendszertelen rendetlenségben elvesz a jó is. Mit érünk vele, ha garmadáiban rozsdásodik az öreg szeg a lomtárban, ha lyukas fazekak, rokkant bútorok és kopaszifejü seprünyél alól kellene elókotorni. Inkább boltba küldünk újért. Minél kevesebb a holmink, annál többünk van. Minden, ami elérhetetlen, elveszett szá­munkra. Ne gyűjtsünk lomot magunk körül, de ma­gunkban seim. Egész pici gyerekünket, oktas­suk már arra, hogy rendet, rendszert tartson legjelentéktelenebb dolgában is. Mit ér a műveltség, ha rendszertelenül összehalmozott fél tudása a dolgoknak? Mindenfelől felszedett hanyag kifejezések elcsúfítják nyelvűinket, apró szokások, má­niák megnehezítik életünket, sanyarú emlé­kek elkeserítik szivünket... Tartsunk nagy- takarítást időnként magunk körül, de ma­gunkban is, fejünkben és szivünkben is. — Vessünk ki mindent, ami lom. így frissek, erősek és rugalmasak maradunk. Ez az őrök fiatalság titka. — i 9TCagyar asszony lapja a IflacmMwm Rendelje meg a P. M. H. kiadóhivatalában Ára egész évre 36 K, számonként 3.50 K

Next

/
Thumbnails
Contents