Prágai Magyar Hirlap, 1934. december (13. évfolyam, 217-221 / 3548-3552. szám)

1934-12-23 / 218. (3549.) szám

Karácsonyi szamunk 48 oldal, ára 2 Ki

*3M9> * Vasárnap ■

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* * Szerkesztőség: Prága 11., Panská

évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, SzloVeTlSzkÓi és rUSZÍ7lSzkÓÍ maSVCLrsáS «lScel2, 1L emelet • Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • . . 6 Prága II., Panská ulice 12, III. emelet

A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai nQpilCLpjQ •• TELEFON; 30311.

Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KE. SŰRGÖNYCIM HÍRLAP. P R A H A.

KARÁCSONYI IGÉK

Irta: JAROSS ANDOR

Testvér! Magyar Testvér! Nem tudom, hogy e szavak egy kis bogárhátu falusi házban, vagy kertövezte öreg kúriában, avagy egy kisváros csendes családi otthonában, vagy talán egy villanyfényes, de füstös kávéházban formálódnak hanggá és szellemmé kezedben, csak azt tudom, hogy most mindenütt karácsony ünnepének meghatott csendje halkitja le a zajos emberi szót és nyitja meg a lelket évente visszatérő csodavárásra: ajándékvárásra.

Akár szállingó hópihék fehér világa ád keretet, akár a télbehanyátlőtt természet barna egyhangúsága, mégis van karácsonyi varázslat van karácsonyi hangulat, mert van két- háromnapos benső béke és szeretet. A keresztény ünnepek évente visszatérő csodája ebben van: meg tudja állítani az anyagias, tülekedő világ vásári zaját és csendet tud parancsolni puszta szellemmel ott, ahol ezer meg ezer karmester pálcája szerint zug, morajlik, küzd és tombol az emberi világ. A szellem gyönyörű győzelme ez az anyag felett

Testvér! Magyar Testvér! Ebben az ünnepire halkult szent hangulatban szólunk Hoz-; zád, mert tudjuk, hogy a Te szivedet is megérintette valami érzés, a Te lelkedet is megfogta szelíden, szinte észrevétlenül valami melegség, akár nehéz robotban folynak napjaid, akár viszonylagos polgári nyugalom is hétköznapi az életrended. Ilyenkor szívesen vár ajándékot a szív és szívesen ád ajándékot a lélek.

Testvér! Magyar Testvér! Mi ajándékot akarunk Neked adni ebben az ajándék tálán, sivár és önző világban. Nem tudom, volt-e rá pénzed, hogy kis gyertyafényes fenyő világítsa be szobádat, vagy a külsőség kényszer- feláldozásával csak az ünnep benső, lélekből kiáradó fényével pótolod-e ezt. Mi az ajándékot egyformán odatesszük a fenyő alá, ahol van és odatessziik az asztalodra, ahová nem jutott. A mi ajándékunk nem pazar és mégis drága. Mi elhoztuk Neked a csehszlovákiai magyarság lelkét, annak élő lelkiismeretét, a nemzetszeretet mélységét, a testvéri összetartás becsületét és egy kis meleget akarunk árasztani ott, hol a kisebbségi élet léghuzama jár. Ez az ajándék olyan, hogy Csallóközben odagondolsz a kassai dóm öreg tornyára, a Bodrogközben a pozsonyi vár körvonalaira, a Mátyusföldön a Sajómén téré, a Guramvöl- gyön a felső Tiszamentére. Odarajzolódik eléd a csehszlovákiai magyar kisebbség sok ezer arca, mely mégis eggyé olvad a karácsonyi fényben és kiteljesedik belőle az egy arc jel- lemtükrözö képe. A mi ajándékunk; a kisebbségi magyar lélek és szellemiség. Vedd tőlünk jó szívvel, hűséges lelkiséggel. Testvér adja a testvérnek, nem lehet tisztátalan a cél, nem lehet alakoskodó a szándék. Mi már régen beleláttunk egymás leikébe, a mi kapcsolatunk nem is lazult meg, mert ismerjük egymást, ismerjük egymás sorsát és nem csalódhatunk egymásban, mert akkor önmagunkban csalódnánk.

Testvér! Magyar Testvér! Karácsony van, mi ajándékot hoztunk Neked, de ajándékot is várunk Tőled. Ilyenkor egyformán szép ajándékot adni és kapni. Mi is szeretnénk Tőled ajándékot kapni. Ncin is kívánunk Tőled ragyogó, uj kincseket, ami várt ajándékunk más természetű. Nem is magunknak kívánjuk, hanem Neked, Nektek, Mindnyájunknak, a kisebbségi magyar Életnek.

Minden csehszlovákiai magyart egybefoglaló szellemiségre van szükségünk, önérzetes kisebbségi magyar szellemiségre. Ez a szellemiség legyen az életünket kormányzó, mozgató erő. Erre a szellemi alapra építenünk beli. Már eddig is építettünk, senki

Pozsony, december 22. Karácsonyi számunk részére nyilatkozatot kértünk Esterházy Jánostól, az országos keresztónyszocialista párt elnökétől.

— Ilyenkor az év vége felé — mondotta az országos pártelnök — szeretem megnézni, mit Írtak a lapok az év elején, miként harangozták he a ránk jövendő időket. A politikai auguroknak nagyrészt igazuk volt, amikor azt jósolták, hogy 1934-ben mozgalmas idők jönnek, hogy gyakran feszült lesz a nemzetközi atmoszféra és a politika egén is nem egyszer fognak összetorlódni a viharfelhők. Az idén a jövő 1935. évre vonatkozóan is hasonló próféciák hangzottak már el.

— Elégszer tapasztalhattuk a múltban, hogy imind a külső, .mind a belső feszültségek feltétlenül éreztetik hatásukat mindannyiunkon, akik itt kisebbségi sorsban élünk. Minthogy most a karácsonyi napokban nem kívánok politikai 'kérdésekkel foglalkozni, csak azt hangsúlyozom, hogy

miként a most letűnt évben nem volt, úgy a jövő évben sincs semmi okunk bármit is változtatnunk eddigi álláspontunk, magatartásunk és célkitűzéseink lényegén.

Alapítsuk ezeket továbbra is saját erőnkre, vezettessük magiunkat továbbra is keresztény szellemiben nemzetfenntartó irányunktól és akkor határozottan kijelölt utón haladhatunk tovább, bármi történjék tőlünk jobbra vagy balra, akárhogy tomboljanak körülöttünk a különféle szenvedélyek hullámai.

— De nem is a leplezetlen és nyílt támadások az igazán veszedelmesek. Ezeket könnyű felismerni és mindenki hamarosan ráeszmél arra, hogy a védekezéssel nem szabad késnie. A nemzeti gondolatot eddig sikerült megvédenünk a különböző materialista irányok mételyétől, bár — csodálatosképpen — mindig akadtak magyarok, akik a nemzet- telenségig, sőt nemzetellenességig is fokozták úgynevezett „nenizetköziségl<-üket, amit más ittélő nemzetek fiaitól nem tapasztalhattunk, mert ezek nemzetközi jelszavak hangoztatása mellett is megmaradtak elsősorban saját nemzetüknek hitt és ragaszkodó fial.

sem tagadhatja és nem is akarja tagadni. De nem jutottunk túl a vázon, vagy helyenként a vázat is ki kell tatarozni, Nagyitóüveget kell tennünk, mert az élet apró-cseprő jelenségei a kisebbségi életben nagyobb jelentőségűek és bizony a nagyitó prizmáján keresztül érté- kelendők. Erős politikai szervezetekkel rendelkezünk, de ezek a politikai élet harci eszközei. Fontosságuk a csehszlovákiai közéletben minden kétséget kizár. Az élet, a kisebbségi élet azonban nem állhat meg a jól megszervezett pártoknál. Hatalmas kulturmun- kára van szükség, melynek eddig még a váza

Újabban az újjáéledő katolicizmus az, amellyel egyes körök mint kábítószerrel szeretnék eltompitani a magyarok nemzeti érzését. Pedig a katolicizmus szupernacio- nalitása sohasem jelenti a nemzeti érzés, a nemzeti nyelv elfojtását, hanem ellenkezően a nemzeti gondolatnak szabad érvényesülését.

Elképzelhető volna-e a Vatikán kibékülése és azóta zavartalanul fennálló példásan békés viszonya az erősen nemzeti Olaszországgal, ha a Vatikán elitélné a nemzeti érzés ápolását és fejlesztését?

— A jövő év különböző nagyohbszabásu katolikus mozgalmak jegyében fog ál'lani. Ezért is látom szükségesnek, hogy már most körvonalazzam álláspontunkat.

Mi, katolikus magyarok, támogatjuk ezeket a mozgalmakat, részt akarunk venni bennük, de résen is leszünk és minden erőnkkel arra fogunk törekedni, hogy a katolikus akcióban, de az egyéb katolikus megmozdulásokban is azt a helyet biztosítsuk magunknak, — értem itt a mi katolikus ifjúságunkat is, — amely minket a katolicizmus tanainál, számunknál, súlyúnknál és a katolikus hitélet fejlesztése körül kifejtett munkásságunknál fogva megillet. Ah ovo tiltakoznunk kell minden olyan kísérlet ellen, amely a katolikumot a politika vágányaira akarná terelni . . .

De nem folytatom, mert ezúttal — mint mondottam — kerülni kívánóim a politikai témáknak még az érintését is.

— Röviden szeretnék még foglalkozni a bennünket érő támadások egyik nemével is. Akikét híveink bizalma vezető helyhez juttatott, állandóan érezzük azt a súlyos felelősséget, amely ránk nehezedik.

Az itteni magyarság, az itteni lakosság sorsát egy pillanatra sem kockáztatnék.

sem teljes. Sokat, nagyon sokat várunk az országos jellegű kulturszervünktől, melynek munkáját egységes vezérvonal mentén következetes tervszerűséggel kell kiépíteni. Az idő nem kedvez a gazdasági jellegű szervezkedésre, mert a gazdasági válságfolyamat még kiszámíthatatlan helyzetet teremthet, de a gazdasági szervezkedés hivatott vezetői nem várhatják meg azt a gazdasági szélcsendet, melynek időpontja olyan bizonytalan. A kisebbségi nagyitóüveg azonban sok mást is mutat. Vigyáznunk kell a nemzeti élet molekuláira, sőt atomjaira is. Minden egyes maakármennylre csábitó, de kétes sikerek kedvéért.

Akik önös érdekek szolgálatával akarnak meggyanusitani, azoknak csak azt mondom: „Wie dér Schelm ist, so denkt er.“ Azoknak pedig, akik újabban úgy tüntetik fel az állapotokat, hogy az ittélő magyarságnak sok gondja, nyomorúsága, panasza vezetői helytelen irányításának tulajdonítható, csak azt tanácsolom, nézzenek kicsit alaposabban körül, hogy a nem magyaroknál is minden tejfel-e? Ha meg nem látják a való állapotokat, ennek csak az lehet az oka, hogy ha néznek is, nem akarnak látni, vagy pedig, hogy saját — nem kutatom, kinek kegyelméből való — jólétük teljesen elbomályositja látásukat.

— A múlt esztendőben nehéz napokat éltünk meg. A magyarság vallásossága, önfegyelme, törvénytisztelete, minden rend- és békebontástól való egészséges idegenkedése következtében higgadtan nézett szembe az eseményekkel. Ezt várjuk el a jövőben is minden magyar testvérünktől. Csak akkor lehetünk mindenkor a helyzet urai, ha először is magunk urai tudunk lenni.

— Végezetül még csak egyet. Ha hegyes- völgyes tájakon járunk, sokszor elfedik előlünk a közeli dombok, kisebb hegyek a mögöttük a távolban elterülő hótól, jégtől csillogó pompás hegyóriásokat. Ebhez hasonlóan járnak sokan a mostani nehéz időkben, amikor az állandó napi gondjaik, bajaik háttérbe szorítják gondolatvilágukban a magasabb- rendü erkölcsi eszméket.

Most karácsonykor tekintsük ennek a magasztos keresztény ünnepnek fölemelő, nagy erkölcsi jelentőségét és ezzel kapcsolatban minden nemzetnek, igy kisebbségi magyar népünknek is magasabb rendeltetését.

Ily értelemben küldöm a három hón após hallgatás után mindnyájunk örömére újra megszólaló Prágai Magyar Hírlap hű olvasófő Ív* rámák karácsonyi üdvözleteiméi.

„Tiltakoznunk kell minden oly kísérlet ellen, amely a katoUkumot a politika vágányaira akarná terelni”

Esterházy János karácsonyi nyilatkozata