Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)

1934-09-09 / 206. (3537.) szám

1. / ASU0HU6K ÉAPAA Szóláncon, a szép szőttesek falujában Irta: Éder Elza ÁZ esőkabátok — Vasárnapi divatlevél — Récs, szeptember 8. A szeptember hónap az idén pem a megszokott langyos, napé ugar as időjárással köszöntött be. Az újságok hasábjai katasztrófáiig Szélviharokról, zivatarokról, árvizekről, sőt földren­gésekről számolnak be. Mo6t, szeptember első felé­ben nincsen a kontinensünknek egyetlen egy pont­ja sem, ahol normális nyárutói időjárás lenne. A skandináv partoktól kezdve le Olaszországig, mindenhol esik! A* általános nagy esőzés Bécset sem kerülte el. A kellemetlen idő nincsen tekintettel a moet megnyílt bécsi őszi vásár idegenforgalom növelési célzatára eem. Egyhangú, ólmos esővel mossa a város uccáit Tönkreteszi a tervezett szabadtéri ünnepélyeket, ba­rátságtalanná és sivárrá változtatja a kedves, öreg várost. Még a város feldíszítésére és az ünnepélyes­ség fokozására kitűzött tarka lobogók is agyonázva lógnak s inkább szánalmas, mint ünnepélyes képet nyújtanak . . . A különböző kiállítási helyiségek körül sem olyan élénk a forgalom, mint ahogy azt a látványosságban és érdekességben bővelkedő kiállítások megérde­melnék. Ugylátezik az eső még az érdeklődésre is hatást gyakorol; ezt is elmossa. Az eddigi bécsi vásároknak a vár legújabb, „Neue Burg“ nevű részében megrendezett divatkiállitása vonzotta a legtöbb látogatót. Nem is csoda. Párja után Bécs a divatirányításnak legjelentősebb cent­ruma és vannak bizonyos divatágak, melyeket ki­mondottan Becsből irányítanak és változtatnak- Más alkalmakkor a kiállítás időtartama alatt a „Neue Burg“.i kiállítási helyiségeket egész napon át tömegesen keresték fel az érdeklődők. De most, a korán megeredt, őszi esők hatása alatt, még a di- vaikiállitásnál is megcsappant a látogatók száma. A gyönyörű termekben hatásosan csoportosított es­télyi toalettek, dekoratív világos prémkeppek. új­szerű elől rövidebb, hátul kissé sleppes estélyi be­lépők, prémekkel szegélyezett bársonykomplék, íz­lésesen elrendezett estélyi ruhaanyagok, fémmel át- szövött bársonyok, préselt crépe satinok körül nem sokan tolongnak. A figyelem inkább az őszi, meleg kabátruhák, a kiállított egők&h&t-modeUek, újszerű esőka járok és mutatós esernyők felé irányul. Hiába mindenben és mindenkor az kelti fel leginkább az érdeklődést, ami időszerű . . . A híres bécsi esökabátkészitő-ipar sok ötletes és ízléses esőkabátváltozatot állított ki. Szépen el­rendezett divatbabák sora bő és férfiasán megvarrt esőköpenyeket, színes bársonnyal és nagy gombok­kal diszitett selyem esőkabátokat és fényes bőrka­bátokat visel. Az angolos és francia megkülönböztetés még az esőkabátoknál is megtalálható. Az angolosaknak az a jellegzetességük, hogy a szabásuk bő és elöl szé­lesen egymásra borulva zárulnak. Az ujjak legtöbb esetben raglánszabásuak és a férfi raglánokra emlékeztető a nagy, kettősen levarrott és a felgom- bo'ható fazonkihajtójuk. Az ujjaik beszűkíthető át­gondolással készülnek. A kabátokat nagyravarroti zsebekkel és csontgombokkal di6zitik. Az angolos, sima fazonhoz illően az anyaguk is angolos: impreg­nált angol szövetekből, bőrberryből, lódenből és teveszőrből készülnek. Különösen divatosak a nagy skót kockamintás, élénk szinü, angol lódenek. A legtöbb szövet középárnyalatu barna, drapp és szürkészöld színben tartott. Az angolos esőkabátok kimondottan a bő férfiraglánok szabása szerint ké­szülnek. Ugylátszik ezen a téren a nőies tendencia a háttérbe szorul a kényelmet és védelmet biztosító férfias kabátok mellett. Sokkal mutatósobbak és ötletesebbek a francia, impregnált selyemből dolgozott esőköpenyek. Már a színekben is nagy a különbség. Mert mig az ango­los esőkabátok középszipü anyagból készülnek, ad- dig a franciásoknál elsősorban a fehér, majd a leg­világosabb szürke, a drapp, a dohánybarna és a sö­tétkék árnyalatok divatosak. Az impregnált selyem könnyebben és jobban szabható, mint a vízhatlan vastag szövetek, úgyhogy a selyem esököpenyek szabása már komplikáltabb é6 változatosabb, mint a szövetből készülteké. A több részből gzabott, kombinált ujjak, az érdekesen bedolgozott zsebek, a rézsutosan kidolgozott és fel- gombolt felhajtók váltakoznak egymással. Újdonság, hogy a szóbanforgó selyem esőkabátokat elütő szi- nü bársonnyal díszítik. Bársonyból készül az eső- köpeny felső gallérja és a manzsettája. Némely modellben a zsebek kihajtóját is bársonnyal szegé­lyezik. Díszítés szempontjából ügyelnek arra, hogy a kabátselyem és a bársonydlsz színe élesen elütő legyen egymástól. A fehér esőköpenyeket fekete, barna, eötétpiro* vagy sötétkék szinü bársonnyal díszítik. A drappot barnával és pirossal, a szürkét feketével te sötétkékkel kombinálják. A sötétkék köpenyekre viszont piros és a barnákra pedig vilá­gos drapp vagy piros bársony felsőgallérokat és manzsettákat dolgoznak. A gombok is díszesebbek és élénkebb színűek, mint ai angolos esőkabátokon. Hosszúkás, négyezögletes és ovális gombokat is lát­ni, melyek közül nemceak a bársony sziliével har­A Kazinczy-Tátrsasáig szépművészeti kiálli- táüaiin többször szerepelt a ezalámci szőttes, vagy amint ott nevezik, a szaLánoi brokát. — Régi tervemet valósítottam meg, amikor e napokban kellemes társasággal kirándultam Szaláncra, hogy meg ös merjem otthonukban azokat a leányokat, kik e szép munkákat ké­szítik. Sza lánc a Kassa-Djhely vonalom fekszik, személyvonaton egy óra Kassáról. Rákóczi birtok volt, A Rákócziak korát hirdeti a vár­rom, mely mindjárt elénk tűnik, amint kilé­pünk a vonatból. A Rákóczi birtokok elkob­zása utam Szalánoot gróf Koháryn-ak adomá­nyozták, e a birtok aztán házasság révén ke­rült a mostani tulajdonosok, a Forgách gró­fok birtokába. A kastély a falu szivében van, gyönyörű park közepén. Utam egyenesem oda visz, mert a kastély gondnoka az egyetlen ismerősöm a faluiban. Azonban a parkba nehéz bejutni; hatalma# fekete kutya barátságtalanul utun­kat állja, e bizony nem merjük megközelíteni. Szerencsénkre a nagy ugatásra előkerül a gondnok és megmutogatja a kastélyt. A gondnok kalauzolása mellett nekiindu­lunk a falunak. Kövezett uocák, vízvezeték. Mintha nem is falun járna az ember. Hálád a karral Szálánál Hanem azért megvan még a jó öreg gém esküt a falu közepém. Hatalmas alkotmány; szinte megvetéssel nétz le a mel­lett© hivalkodó kis vízvezetéki kútra, így' egy­más mellett elég furcsán 'hat a múlt és jelen. Sok városiíorma uj ház ékelődik a régi, fa- tornácos, kedves falusi házak közé. Amint ezeket szemlélem, lelkem megragadja az a szebbnél szebb díszítés, amit maga a termé­szet alkot. Az a sok virág, muskátli, petúnia, amely beborítja a régi házak ablakait, torná­cát. Egy ilyen virágos házba térünk be, Pekó Julikáékhoz. öreganyó ül az ajtó előtt és barátságos „Is­ten hozta nálunk“-kal fogad, — rriég a küszö­bön hunyorgó cica is kedvesen simul hozzánk. Előkerül Julika .is, egy szép, szőke fiatal leány —■ és az édesanyja. Betessékelnek a nagyszo- bába, Már a konyhától, — ahová belépünk, — nem tudok egyhamar megválni}. Leköti figyel­memet a nagy tűzhely, mely a konyhának majdnem negyedrészét alkotja. Bizony^ látvá­nyosságszámba megy ez a nagy alkotmány, melynek alsó része mintás keramittal kira­kott tűzhely, — a felső része pedig zöldcsere­pes kályha. Még kenyérsütő kemence is van benne, s azt hiszem, elegendő hely volna raj­monizáló változatok, de a fényes fémmel kombi n:Tt színes gombok is divatosak. A selyem esőkabátok a rendes őszi kabáthoz ha­sonlóan derékban testhezálló, majd fokozatosan ki­szélesedő szabással készülnek, öv helyett inkább az oldalt varrástól-oldalt varrásig terjedő fél hát- övek divatosak. A világos szinü, színes bársonygal­lérral s fényes gombokkal diss ‘ett selyem esőköpe­nyek, ha leírásiban tarkán tűnnek fel, VAlóságban az esőmosta szürke uocák hátteréből kedvesen hat­nak. Az egyszihü, sima impregnált selyemanyagokon kívül még a diagonálcsikos középnagyságú pepita és nagy skótkockás selymeket is alkalmazzák. Eze­ket a simákhoz hasonlóan szintén sötétebb és élénk szinü bársonygallérokkal díszítik. Az esőkabátok sorába léptek a bőrkabátok is. E célra a fényes barna, sötétkék, sötétzöld és szürkés bőröket alkalmazzák a testhezállóan dolgozott sportkabátokhoz hasonló szabással és kidolgozással. Díszítésit éppen az egyszínű bőrkabátokat tarka, eg- zótíkus bőrökkel bevont kihajtóval, mapzíettákkal és gombokkal díszítik. Az esőkalapok közül el«ő*orban a vékony kecs­kebőrrel és antiloppal bevont, keskenykarimás for­mák éa barettek divatosak. Utánuk következnek a filc- és nyulBKÖrkalapok. A kiállítás esőkalapmodell­jei az általános kalapdivatnak megfelelően lapos té­tova és keskeny karimával készültök. Az elenged­hetetlen tolldisz sem hiányzik róluk. Csak annyi a különbség, hogy ezeken madárszárnyakat és a hosz- 6zu tarka tollakat ebonitból imitálják. RADVÁXYI MAGDA. fa eigy ökör sütésére is. A konyha falán kö­röskörül tarka tányér, egyik a másik mellett. Régi szép mintájú valamennyi, még a Julika öreg anyjáé volt. Ma már nem is csinálnak ilyeneket. Benn a nagyezobában is Sok tá­nyér a falon; olyan ez, mint egy farka kerete annak a kedves falusi képnek, mely elénk tá­rul, amikor belépünk. Rögtön szemembe ötlik a gyönyörű szőttes párnákkal magasra rakott ágy és a nagy te­rítő- Sürti mintáíju szövés, egyszínű, piros pa­muttal, még a irégi időkből való. Gyönyörkö­dünk benne, amin igen csodálkozik a fiatal Péké Julika, hogy nekünk ez a .régi módi tet­szik; de az édes anyja annál boldogabb, s büszkén mondja, hogy ezt az ágyneműt ő szőtte a stafirungjába. Panaszolja nekünk, hogy a mai fiatalságnak már ©z nem kell, uj divatot talált ki. Julika védi az ői igazát és hozza is ki már a nagy szekrényből a gondo­san elrakott újfajta sok szőttest. Belepillan­tok a nyitvaihagyott szekrénybe, ott sorakoz­nak egymás mellett a hófehér végvásznak; le­het vagy 10—12 darab. Mennyi szorgalom, mennyi ügyesség van a nép dolgos kezében. Julika ezalatt szétrakja a sok szőttest, a nagy asztalra, — s egyszerre tele lett vidám­sággal a szoba, mintha a mezőnek minden tarka virágát, odavarázsolta volna elénk- Egy egész kiállításira való anyag volt ott, — nagy abroszok, kis térítők stb., mind teleszőve tar­ka virágcsokrokká1]. A színezésben annyi íz­lés van, hogy ezt csak a természettől leshette el a föld egyszerű gyermeke. A tarka minták szövéséhez D. M. C. gyöngy- pamutot vagy mü'Selymet használnak Maguk­nak csinálják, nem adnak el belőle semmit. Azt .mondják, nem azért dolgoznak, hogy a mások lakását díszítsék vele; a sajátjuk le­gyen szép. Pedig csak ünnepkor rakják ki ezt az újfajtát. Hétköznap jó a régi is. Ez az igazi népművészet, hogy nem üzletszerűiéig űzik, hanem a maguk gyönyörűségére. így aztán mindig jobban fejlődhet munkájuk. Igen büszke volt a Julika, amikor megdi­csértük munkáját; de az édes anyja váltig mondogatta: bizony szebb volt azért a régi módi Itt is ellentétben áll egymással a múlt és a jövő. Igazán nehéz is eldönteni, kinek van igaza, hiszen ez is szép, az is: fő, hogy dolgozzon a nép, s egyéni ízlése érvényesül­jön ezekben a monká'kban. Mondom aztán a Juli kának, hogy sok szépet láttunk, csak kár, hogy nem járnak népvise­letben. Mire élénken tiltakozott a kis művész­nő, hogy hát nem kell az már ma senkinek, kiment a divatból. De az édesanyjának felra­gyogott a szeme az én beszédemre és nagy örömmel húzta ki a kincseket rejtő nagy szek­rényből a gazdagon hímzett régi kötőket és feikendőket. Julika igen elégedetlen volt, hogy édesanyja ilyen kopott holmikat szede­get elő és nagyokat mulatott azon, hogy ne­kem meg éppen ez tetszik. Elpamaszolta Pekóné, hogy hiába kéri leá­nyait, nem akarják már hordani a szép régi viseletét. Csak éppen hogy a prusalikot fel­veszik ünnepnapra. Ebből aztán volt ott vá­logatni való! Kék, piros, selyemből, bársony­ból, ezüstzsinórokkal kivarrva, gyöngyökkel hímezve. Gyönyörködve vettem minden dara­bot kezembe, felöltöztettem Julikat a szép holmikba, s a fényképező masinánk elé állítottam. Láttam, örült a lelke, hogy körül- dlcsértük, illegett© is magát a tükör előtt. Hátha még kedvet kap a népviselet hordá­sára. A szőttesek ós ruhák után a bútorzatot, vet­tem szemügyre. Régi, kedves falusi holmik. Az elmaradhatatlan „komót“, rajta csészék, fényképek, aztán rácsos szeglet padkák, fara­gott szekrény stb. Csak a villany lámpa, ami a gerendás rnonyezetről lefüggött, nem Illett he ebbe a kedves falusi szobába. Mert bizony divatos lett Sza Iá ne! Van már vízvezetéke és vili anyvllágitása. Kérdezősködtem aztán a lakodalmi és egyéb népszokások felől. . Sajnos, Sza láncon i« ©3­rtggraggM Zsíros bőrrel II <3 HT« EH Száraz bőrrel HBAVY. A TARTÓS PÚDER hagyták már a sok régi szép szokást. Csak a Jeányki'kérés maradit még meg, s minden csa­lád őrzi a „rigmusóe" könyvet- Keresztelőre a „lepüző“ kendőben, bosszú, keskeny szőt­tesben viszik a gyermeket, s a komámé szép virágos térítőbe takart kalácsot ad ajándékba. Miután egy jó nagy csupor kitűnő tejet megittunk, búcsút vettünk Pekóéktói és meg­látogattunk még két ügyes Leányt, Harda Julit és VasziH Erzsit. Hardáéknál a sok szép szőt­te en kívül egész tányérkiállitást találtam a szobában. Összeszámláltam, 83 darab volt a falon, egyik szebb a másiknál. Itt és Vaszili Erzsinél szép régi festett butgrt is felfedez­tem, nagy tulipános ládát, ágyat, .padokat stb, •Hál* Istennek, van még etmográ/fiai érték a magyar népnél, csak keresni kell. Már 'esteledett, mire a sok kedves dolgot megnéztük, s bizony el is fáradtunk az ácsor­góéban. A.z állomás felé menet leheveredtünk az egyiptomi piramisoknak d« beillő széna* kazlak mellé. Gyönyörű, hangulatos, meleg este volt, nagy csend és nyugalom köröskorül, A távolról egy kígyózó vonat lámpái fényiét* tek. A háttérben komoran emelkedett a vár* rom. Rákócziak vára. S én elmerengtem a ré­gi időkön, amidőn alkonyaikor a toronyból megszólalt a tárogató, s az édes bús kuruc nó­ták dallama messze szétterjengett a vidéken. Mennyi drága Rákóczi emlékünk van itt Keletszlovenszkón! Vájjon kj törődik ezzel éa magával a néppel: Rákóczi népével! Meg kellene erre is a magyar falvakban alakítani a Szürkét. Igen jó talaja volna ennek itt is és igen fontos szerepe az itt élő magyar­ság szempontjából. Mennyi ismeretlen érték, elkallódó művé­szi tehetség rejtőzik ezekben az egyszerű fal­vakban! Kirándulók keressék fel az etnográ­fiai értékű falvakat. Rendezzünk kié Ili fásokat a népi munkákból, mert ha nem törődünk pé­pünkkel, a modern idő ki fogja forgatni e né­pet igazi mivoltából. Hit főzzUnk? TAKARÉKOS KONYHA Hétfő. Ebéd: Zöldség-leves, egybemsült te rtés- comb, majorannás burgonyafőzelékkeil, kukoricá­vá csór a: Pirított sertésmáj resztéit burgonyá­val és paradic'som&alátával. szilva. Kedd. Ebéd: Sóskaleves, székelygulyás: gö­rögdinnye. Vacsora: Tejfölös túró kaporral, tej, vaj, almaipüré­Szerda. Ebéd: Borju-becsmált. tojás osgaliisk* salátával, körte. Vacsora: Riztíbid, görögdmy- bye. Csütörtök. Ebéd; Finom rántott leves, marha- pörkölt tarhonyával, ringló Vacsora: Paradi­csomos gombóc, sárgadinnye. Péntek. Ebéd; Halpaprikás, turósgombóc. Va­csora: Gombapörkölt, körte. Szombat. Ebéd: Bu-ngony-alefve®. bo.rjukaraj rántva zöldbabfőzelékkel. Vacsora: Füstölt bor- junyelv páradicsommártá-ssa-1, szőlő. Vasárnap. Ebéd: Zöldborsóleves, kacsaaprólék rizzsel és libamájaze 1 etekkel, vegyes palacsinta. Vacsora: Hideg kaesasüLt, káposztasalátával, őszibarack. A RECEPTEK Sonkás makaróni. A sóevizben megfőtt makaró­nit tegyük- két kanál forró zsírba, keverjünk hozzá néhány kanál tejfölt ée három-négy marék apróra vágott sonkát. Tojásos gomba. Főzzünk meg két marék neon túl. apróra vágott gombát sósvizben. Ha megpuhult, tegyük forró zsírba, kevés apróra vágott zöld pet­rezselymet és megsózott tojást, tegyünk hozzá, Töröttborssal tálaljuk. Tűzdelt vesepecsenye. Megtisztított, megmosott vesepecsenyét tördeljük meg fehér sós szalonnával, egész vékonyra vágott fokhagymával, sózzuk meg, lisztben forgassuk meg, Közben nagy fej apróra vágott vöröshagymát pirítunk meg két kanál zsí­ron, ha megpirult, begyük Imié a búst. és gyakori öntözgetétssel pároljuk puhára. Ha megpuhult, süssük pirosra és teteméi szór inti körítéssel tálal- juk. i--------.--f............jy »p»<jmaji.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents