Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)

1934-09-07 / 204. (3535.) szám

2 Englis: A nemzetközi diszparitás megszűntével megjavul a helyzet A Csehszlovák Nemzeti Bank kormányzójának nyilatkozata a korona értékcsökkentésének okairól és következményeiről verzési konferencián .szabotálják a tenger­alattjárók elletni vitái. Az 1920-as bolíviai for­radalmat az amerikai fegyverkezési ipar pén­zelte, emnyit a gz eoiátorbizottság minden két­séget kizáróan megállapított. Később a fegy­ver kezési konszernek egymásután rábírták Perut és Chilét, hogy halhat tengeralattjárót vásároljanak, Kolumbiát pedig két értéktelen folyami naszád drága pénzen való megvásár­lására késztették. Es Clemenceau Mihály... Mindezeknek az üzleteknek hátterében Sir Basil Zaharoff áll, aki feibecsülhetetlen nagyságú vagyonával a főid csaknem vala­mennyi fegyverkezési gyárában érdekelve van. Az amerikai szenátorbizottság ülésén felolvasták Zaeharoff néhány rendkívül érde­kes levelét. Az egyik levélből kitűnik, hogy Clemenceau Mihály, a nagy francia államfér­fin fia a Wickers Armstrong müvek francia­országi képviselő|e volt és a háború után ő érdeklődött legintenzívebben a délamerikai fegyverpiac iránt. Zaharoff. aki évek óta szo­ros összeköttetést tart fenn a Wickers Anm- strong-müvekkel, azt javasolja az Electric Boát Companynek, hogy használja föl Clemen­ceau Mihályt Egy másiik levélben SpearAt, az Electric Boát Company alcímükét Zaharoff ar­ra szólítja föl, hogy járjon közbe a washing­toni kormánynál, hogy Amerika bírja rá Spa­nyolországot néhány tengeralattjáró megépí­tés éré. A spanyol üzlet kiírásánál annakide­jén számos fegyvergyár érdekelve volt. C’arse, az Electric Boát Company elnöke a szenátorbizottság előtt azt vallotta, hogy nem ismerte cégének a Wickers Armstronggal va­ló összeköttetéseit. Milliárdos províziók Rye szenátor, aki évek óta foglalkozik a nemzetközi fegyverkezési ipar leleplezésével, azt javasolta a vizsgálóbizottságnak, hogy foglalkozzék a fegyverkezési ipar pénzadói­val is. A szenátornak tudomása van arról, hogy az amerikai bankok óriási hasznot vág­nak zsebre a fegyverkezési ipartól. Ajz elmúlt 15 év alatt a nyereség több miilliárdra rúgott. A Wickers és az Electric Boát Companyval kapcsolatos szenzációs leleplezések után rész­letes vizsgálatra van szükség a valódi tény­állás felderítés érc. Az amerikai fegyvergyá­rak és az európai államok között további messzemenő kapcsolatok vannak. Rye kije­lentette, hogy a háború utáni pénzügyi ösz- szeomflás eHemjére a világ államai még most is évi 7 milliárd dollárt adnak ki fegyverke­zési célokra. Prága, szeptember 6. Dr Emgüiis Károly, a csehszlovák (Nemzeti Bank kormányzója ma délelőtt dr. Peroulka volt kereskedelmi mi­niszter, a Jegybank igazgatója kíséretében megjelent a prágai minta vásáron. Englis bankkor mányzó a minta vásáron nagyjelentő­ségű nyilatkozatot tett. Beszédében egyebek között a következőket mondotta: — A csehszlovák korona értékcsökkenésé­nek célja nem az árak emelése volt, hanem a Budapest, szeptember 6. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonj elöntése.) Ma délelőtt nyi­tották meg a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a Nemzetközi Jogi Társaság XXXVilí. kongresszusát. A kongresszust, ame­lyen a világ minden részéről mintegy 200 ne­ves jogászdelegátus s nagyszámú hozzátartozó jelent meg, Lázár Andor igazságügyminiszter nyitotta meg hosszabb beszéddel. —• Az egyes nemzetek organikus életet él­nék, — mondotta egyebek között az igazság- ügyminiszter megnyitó beszédében, — s ép- ugv az egész emberi társadalom is egy élő or­ganizmus, amelyben az egyes tagokat érő seb. vagy betegség sokszor meggyengiti vagy el­pusztítja a másik tagot ás. Az egymásrautaltság ténye egymás segítsé­gét, egymás támogatását írja elő mindnyá­eél abban állott, hogy a devalválás utján meg­takarítsunk egy ujaíbb 15 százalékos árleszál­lítást. Erre a 15 százalékos árleszállításra föl­tétlenül szükség lett volna, ha a csehszlová­kiai kereskedelem és gyáripar verseny képes­ségének fokozása érdekében alkalmazkodni igyekezett volna a világpiacokon mutatkozó árak színvonalához, Deflációs utón való árle­szállításnak számos akadálya volt. Ilyen aka­dályok a termelési költségek, a tartozások, a junknak. Nemzetek és egyesek nagy jólétére, magasabb igények könnyebb elérésére csak az egymásrautaltság gyakorlati megvalósítá­sa utján juthatunk, nem pedig elzárkózás, gazdasági autarkia és a saját házát a szom­széd házának felgyujtásával védő úgyneve­zett politika utján. A nemzeti célok elérésére folytatott küzdelmeket is számvetésnek kell megelőznie: az államférfiaknak meg kell vizs­gáin iok a későbbi eseleges katasztrófák és csalódások elkerülése érdekében, hogy a nemzet képességei egyensúlyban vannak-e ambícióik kai Bármennyire képes legyen is egy nemzet nagy céljainak elérése érdekében heroikus lemondás­ra, ezt a lemondást hosszabb időn át m embe­riség nem iképes fcümnS. munkabérek és közterhek. A deflációs folya­mat még hosszú évekig tartott volna, ha nem szabályozták volna a csehszlovák valutát. A deflációs folyamat kiélezte volna az amngyis éles pénzügyi, termelési és hitelválságot, de ezenkívül politikai zavarokat is okozott vol­na. Mindezt sikerült a csehszlovák korona ér­tékcsökkenésével elkerülni. A devalválás nem jelenti a korona belföldi viszonylatban való értékcsökkentését és nem értéktelenitett© el a fizetéseket és a munkabéreket sem. — A helyzet teljes megítéléséihez tudni kell, hogy a devalválás egymagában még nem je­lent uj konjunktúrát, csupán szilárd alapot nyújt ahhoz, hogy a gazdasági tényezők meg­felelően kalkulálhassanak. Szilárd kalkulálá- si lehetőség nincsen, ha aZ árak esnek. A csehszlovákiai gazdasági élet valamennyi gör­béje: az árgörbe, a foglalkoztatottság, az ál­lami bevételek, a vasúti forgalom és a jöve­delmek görbéje 1933 végéig lefelé ívelő irány­zatot mutattak. Ezek a görbék ebben az esz­tendőben első ízben mutatnak mérsékelten javuló irányzatot. A helyzet javulása az ál­lamháztartás egyensúlyától függ. Ez a® egyensúly biztosítja a gazdasági megújhodást. A kivitel erősen fokozódott amaz államokkal való viszonylatban, melyek Csehszlovákiával szemben nem zárkóztak el. Ez a tény annyit jelent, hogy nemzetközi viszonylatban ismét versenyképesek lettünk. Csak azok az álla­mok zárkóznak el a külföldi bevitel elől, me­lyekben valutáris diszparitás mutatkozik. Amint ez a diszparitás megszűnik, réget ér az elzárkózás folyamata és bekövetkezik t várt fordulat a gazdasági helyzetben. — Csernovitzban letartóztattak egy állítóla­gos cseh irót. Bukarestből jelentik: Cserao- vitzban tegnap a határrendőrség letartózta­tott egy Kuxka Beraát nevű állítólagos cseh írót, aki útlevél nélkül lépte át a román ha­tárt. A letartóztatott állítólag Oroszországba akart utazná. MEGNYÍLT a budapesti nemzetközi jogászkongresszus Kétszáz külföldi jogász Budapesten Lázár igazságügymimszter megnyitó beszédében a nemzetek egymásrautaltságát domborította ki imíihmij SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA rúl0VZ!™ m A háború gondja, baja, nélkülözése kezdte a lakosságot próbára tenni. Legelőször el­tűnt az arany, most azonban már ezüstöt is alig lehetett látni. Aztán megszűnt a péksüte­mény. a fehér liszt; helyette kesernyés ku­koricakenyér, kevert hadiliszt jutott csak, az is jegyre. A kálváriajárásnál csak a szerzési düh volt nagyobb. Még az öreg Sugár nagy­mamának is könnyebb ivóit a lelke, ha egy­két kenyér- és lisztjeggyel többre tehetett szert. Pedig nem is kellett neki; a kishicséi gazdaságból került egy és más s a Berger-cég szállítmányai közt át is csúszott a szemfüles rendőr- és fináncőrség árgus szemei előtt. í)e persze, a kávóház szükségletét mindez nem bírta fedezni. Janinak támadt egy jó eszméje. Hogy a tejellátást biztosítsa, istállót bérelt a Sánc-uton s beállított négy jó fejőstehenet. Csak az volt a baj, hogy a teheneket etetni is kellett. Juci nagy buzgalommal járt ki az etetéshez, fejeshez, — a tehénistálló szaga legszebb gyermekéveit juttatta eszébe. De azok a bécsi kirándulások! Mikor a legutóbbi­ból hazajött, a teheneket elapadva találta. Bőgtek szegények az eleség után. A tehenes meg káromkodott, mint a jégeső. — Se korpa, se srót, a jó eleség fogytán! Szalmától tejeljenek a nyomorult dögök? El kellett adni a teheneket. Hiába volt minden. De ha csakúgy döntötték volna a te­jet, az se használt volna. Kijött a rendelet, hogy tilos a tejeskávé. Még jó, hogy meg nem bírságolták Jucit. — Apuskám, te ehhez jobban értesz. Add el a teheneket, hogy ne sokat veszítsek rajtuk! Veszteségről azonban ezjó sem volt. Az alatt a két hét alatt úgy felszökött a barom óra, hogy az elapadt tehenekért többet kapott; Juci, mint amenyibe jó tejelő korukban ke­rültek. Kellett is pénz. A. kisluoséi palvária tenger- Hókba került. Egéez bérpalotát lehetett volna békében építeni azért az összegért, amit már elnyelt. Jucit bántotta a lelkiismeret, miért is szerezte meg? A kávéházban csak immel-ámmal húzta a cigány. Biz, az csak olyan szedett-vedett ma­lacbanda volt. A régi, az igazi prímás, a cim­balmos, a sípos rég elmentek katonának. Legnagyobb baja a prímással volt. Mikor januárban besorozták, mindenáron azt köve­telte Jucitól, hogy mentesse fel, mint nélkü­lözhetetlent. — Fizetni tessék értem, majd eleresztenek! Ne a tisztaráknak, hanem a srájbereknek! Mások is úgy tesznek, nincs abban semmi! Mikor Juci nem állott kötélnek: könyö­rögni kezdett. — Mi lesz az asszonnyal, mi lesz a gyere­keimmel?! Tessék megcsinálni, mert maga lesz az oka, ha éhenhalnak! Ez sem használt. Erre aztán eljöttek személyesen, a cigány­asszony, meg a három kisgyereke. A legki­sebbik annyi idős lehetett, mint Palika. Arra jó volt a dolog, hogy megrikassák Ju­cit, de mit tehetett? — Lehetetlenség, amit kívánnak! — Hát akkor verje meg a devla a poron­tyával együtt! — kezdte a cigányasszony az átkozódást. — Típje szít a srapnel az urát, ha nem segít rajtunk! Törje a nyavalya, nyomja a nyomorúság! Az uccáu kiabáljanak utána a gyerekek, hogy a bőr lesüljön a pofájáról! Juci ijedten menekült a fúria elől, be, a legbelső szobába s a gyermekét dobogó szív­vel szorította magához. Szerencsére ott volt Borcsa. Azt nem ijesz­tette meg az átkozódás. Az megfelelt neki. — Elhallgass, rusnya boszorkány, mert ki­vertek innen a szeméten-szedett kölykeiddel együtt! A nagyobb nyomaték kedvéért a seprőt is kézbefogta. Mikor sikerült kituszkolnia a , társaságot, besietett Jucihoz s egy ibrikből valami, nem egészen tiszta vízzel lelocsol la Jucit is, Palikát is. — Mit csinál, Boris? Megbolondult? Boris jót nevetett. — Ez lemossa az átkot! — Mi az, talán szentelt íviz? — Az ám, szótalan viz! A szenteltvíz gyenge a cigányátokra l XLVI. KAROLY. Bizony, a prímást elvitték. Az asszonya nem sokáig busult miatta; az uj prímás le­gényember volt, ha igaz. — összeállt azzal. Jobb sora volt, mint annakelőtte. A hadise- géiyből jobban élt, mint az ura keresetéből, melyből vagy jutott neki, vagy sem, aszerint, hogy elkártyázta-e a derék családapa. Nagyobb baj volt, hogy az uj fizetőpincért is besorozták. A többieket már úgyis, fokoza­tosan leányokkal kellett pótolni. Egy szép napon egy őszhaju, sápadt, félkarú katona csengetett be Jucihoz. Károly volt, a fizető­pincér —■ Megjöttem — mondta. — Egy kicsit megkurtitva, az igaz. De igy legalább biztos lehet, hogy olyan leszek, mint a lyukas hatos: ha akar, sem tud túladni rajtam a nagysága! Átvette utódjától a főúri teendőket, ez pe­dig csendes amerikázásbau töltötte még hátralévő napjait a bevonulásig. Juci nagyon sajnálta Károlyt. — Hogy történhetett ez? — kérdezte rész­véttel. — Nagyon egyszerű. Ha tisztűr volnék: meg­volna a karom. így otthagytak a piszokban, kötetlenül, azaz rosszul bekötve, mig a le­gyek beköpték a sebemet. Pedig nem is volt nagy! Nincs ez jól, tessék elhinni! XLVH. PISTI MULAT. Bizony, nincs jól. A hadihelyzet sincs jól. Przemysl, a másodszor ostromlott vár sem bírja tovább. Az utolsó repülőgép szétviszi az utolsó postát, aztán tompa dörrenésekkel re­pülnek a levegőbe a drága erődök; a nagy, nehéz ágyuk csövei kinyílnak, mint a krizan­tém-virág. A félig éhenhalt ivédősereget rí' * szik a vonatok, messze Ázsiába. Hogy a nyugtalanság még nagyobb legyen: a városok erődít éséhez fognak. Pozsony kö­rül is szövődik a drótakadály; kis erődöket építenek mindenfelé, köröskörül. Hát ennyire vagyunk? Hogy a przemysli hangulat teljes legyen: enni sincs mit. Azaz hogy. vónyi-vam, de te­szem azt, az olyan kis embernek, mint a Pa­lika, mégis csak hiányzik a tej. A bőséges, a jó teljes tej, nem az a fele-viz lélötty, amit jegyre, drága pénzen, órákig tartó ácsorgás után hazahoz az ember s mire megforralná: összefut. Meg is látszik szegénykén; ahelyett, hogy gyarapodnék, fogy, gyengül. Janitól jön a posta; hol hosszú levél, hol csak pársoros levelezőlap. Gyűlnek a levelek, múlik az örökkévaló idő, csak a háború nem múlik. A sebesültekre, kint az uccán, már közönyös fásultsággal néznek a népek, min­denkinek a hátán az a láthatatlan, nehéz bú- tyor, telis-tele gonddal. Kinek volna kedve ilyenkor kávéházban mulatni? Hát azért ilyen is akad. Tegnap varrta fel szerető kézzel az édesanyja Héthy Pista gal­lérjára a hadnagyi csillagot. Holnap pedig indul a menet-üteg vele kifelé. A had nagy­sággal öthőnapi gázsi-különbözet, meg a had­felszerelési pótlék is kijött — igy hát húzza a cigány, mulat a gyerek, akármilyen csúnyán néznek is rá azok a spenótszin hajt ókás baka­tisztek onnan a nagy tükör alatti asztaltól. Sőt, éppen azoknak szól az egész duhajkodás. Minél többet vesz be a lélekvidiló orvosság­ból, annál bolondabb. A poharakkal megra­kott tálcát hozó pincérkisasszonyt jól megtán­coltatja, tálcástól, poharastól s mikor sikerült a forgásnál a poharakat szerencsésen mind leverni, elkap egy nyitatlan, teli pezsgősüve­get s helevágja a tükör kellős közepébe. A pa­lack pukkan, mint a kézigránát s cserepei a tüköréivel együtt széjjelrepüluek. A cigány a Rákóczi-indulót. húzza veszettül, a tükör alatti németek káromkodva ugrálnak fel, — a kávéházi vendégek összeröffennek. Liucsi kisasszony elájul. Hajszál híja, hogy általános verekedés nem támad. (Foflyita/tjuík.) 1934 szeptember 7, ■péntek,

Next

/
Thumbnails
Contents