Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)
1934-09-06 / 203. (3534.) szám
^R\GAI-AWAARHlRLig> 1984 szeptember 6, csütörtök. egyházakat. Ilyen a Hitler-ifjuság folyóirata, a többi százezer példányban megjelenő Nord- land. A niirbergi Streichcr antiszemita cs antikeresztéiiy hetilapja 80.000 példányban jelenik meg. „Ezer évig nem lesz forradalom Németországban!“ N ii hí b e or g, ^zepteiniber 5. Hitler szerdán felolvasott nürnbergi proklamációjában többek között megállapítja, hogy az elmúlt év végleg megszilárdította a nemzeti szocializmust Németországban. A nép vezérei ma a teljes hatalom birtokában vaunak s azt tehetik, amit akarnak. A nemzeti szocializmus eszméit nem lehet máról-holnapra megvalósítani s a német nép nemzeti szocialista szellemben való felnevelésére van szükség az eredmény érdekében. Későbbi generációk amugyis csodának fogják tartani azt, amit a nemzeti szocialista párt az elmúlt tizen öt év alatt megvalósított. Éppen ezért a párt elhatározta, hogy a kezébe adott hatalommal élni akar. A német életforma végleg meg van állapítva az eljövendő évezred számára. A XIX. század idegessége végétért. Az eljövendő ezer évben Németországban nem lesz uj forradalom. Hitler ezután külpolitikai problémákkal foglalkozik s megallapitja, hogy az uj német kormány békejebbot nyújtott mindenkinek, de a külföld azt nem akarta elfogadni. A belpolitikai feladatok előterébe Hitler a párt reorganizálását állítja. A proklamáció végül a felkezetek közötti béke helyreállításának szükségességéről nyilatkozik. — Malypetr miniszterelnök befejezte szabadságát. Malypetr miniszterelnök héti ön hagyta el a Tátrát s ma Prágába érkezett és Bechyné vaeuMgyi miniszterből, állandó helyettesétől, átvette a miniszterelnökség vezetését. Mint a „Venkov“ jelenti, a miniszterelnök még e héten megkezdi az 1935. évi állami költségvetés összeállítására vonatkozó tárgyalásokat. — A Stríbrny - lapok főszerkesztője átmegy az agrárpárthoz. A légionárius „Národní Osvobozéní“ s ennek Dyomán több Lap is közli, hogy dr. Ka/hánek, a Stííhrny-lapok főszerkesztője, aki a „Polední List“ bejelentése szerint is betegszabadságra távozik, e helyre nem tér vissza, hanem átmegy az agrárpárt! „Veii)kov“-hoz s itt Yrany szenátor főszerkesztő helyettese lesz. Stríbrny képviselő lapjaihoz állítólag leszerződteti a cseh néppárti „Lidové Listy“ volt szerkesztőjét, Sadeckyt, akinek felesége jelenleg is a „Polední List" alkalmazottja. Tatarescu Belgrádban tisztázni akarja Románia és Jugoszlávia viszonyát a nyugati államokhoz A megjavult német-jugosziáv és az elmérgesedett olasz-jugoszláv viszony Hírek Benes római útjáról Belgrád, szeptember 5. Jelentettük, hogy ! Tatarescu román miniszterelnök a jugoszláv fővárosban tartózkodik és a kormánnyal tárgyal. Az United Press értesülése szerint a tárgyalások a következő kérdések köré csoportosulnak: 1. Milyen magatartást kövessen Jugoszlávia és Románia Németországgal szemben, tekintve, hogy a két kisantantállam Franciaország szövetségese, a német-francia viszony pedig a jelen pillanatban rendkívül feszült. 2. Milyen magatartást kövessen a két állam Oroszországgal szemben, tekintve, hogy Jugoszlávia még nem ratifikálta a szovjet elismerését. Ugyanakkor fölmerült a kérdés, hogy mi volna a reakciója a keietázsiai háborúknak a keleteurópai országokra. 3. Mi akadályozza meg még mindig azt, hogy Jugoszlávia elismertje a szovjetet és mi a két Balkán-hatalom közös politikája a szovjet genfi szereplésével kapcsolatban. 4. Megvan-e a lehetőség arra, hogy a kisan- tant-hatalmak résztvesznek Mussolini dunai programjának megvalósításában. Mint ismeretes, a jugoszlávok eddig a lehető legélesebbe:! visszautasították a római terveket. 5. Milyen problémák adódnak Jugoszlávia és Olaszország rendkívül feszült viszonyából? Barthou után Benes? Róma, szeptember 5. Párisi lapok biztosra veszik, hogy Benes csehszlovák külügyminiszter Barthou francia külügyminiszter római látogatása után ugyancsak meglátogatja az olasz fővár őst. A látogatás célja az, hogy a lényegesen javult atmoszféráiban megteremtse Olaszország. Fraredaország és a kis antant együttműködésé- nek alapjait. -— Prágai illetékes körök szerint Benes utazásáról ily pozitív formában egyelőre i nincs szó. de tény. hogy az előjelek kedvezőek az utazás számára. A belgrádi ünnepségek Belgrád, szeptember 5. Tatarescu romáin mii nisz-terelriökö-t ma délelőtt Sándor király egyórás kihallgatáson fogadta s ez alkalommal a fehér Sas-rend nagykeresztjét adományozta, a ! román államférfinak. A királyi kihallgatás után Uzumovies miniszterelnök adott ebédet Tatarescu tiszteletére. Tatarescu tegnap este a kor- j mány vacsoráján vett részt, amelyen hivatalosak voltaik a belgrádi kisantantikövetek és, a francia követ is. A vacsora folyamán Közlés földművelésügyi miniszter Uzunovics nevében hosszabb pohárköszömtpiben üdvözölte a román vendéget. Beszédében, utalt arra, hogy a román miniszterelnök régi idő óta nagy barátja Jugoszláviának s hangéulyo-zta- hogy a jugoszláv nép őszinte rokonszenvve! és mély barátsággal viseltetik Románia iránt, amelyet évszázados barátság kapcsolatai fűznek Jugoszláviá- boiz. Beszédének végén Károly romáin király egészségére, Románia felvirágzására és Tata- reecura emelte poharát . A fellköszöntőare Tatarescu azonnal válaszolt. Kijelentette, hogy ő is hasonló baráti érzelmeikkel van a jugoszláv nép iránt s hangsúlyozta, hogy a* a kölcsönös barátság, amely a román és a jugoszláv, nép között fennáll], olyan szövetségnek nyújt, alapot, amely ma állandó erőforrásul szolgál az európa rend és 'béke biztosítására, Beszédét. Sándor jugoszláv király és az uraik odóház éltetésével végezte s dicsőséges virágzást kívánt a jugoszláv népnek. Francia kommentár Páris, s zeptem ber 5. A Pe tit Paris len belgrádi tudósítójának jelentésében foglalikozik Tatarescu jugoszláv látogatásával. A lap szerint belgrádi politikai és diplomáciai körökben hangsúlyozzák, hogy Tatarescu belgrádi látogatása során kizárólag általános jellegű politikai kérdésekkel foglalkozik. Belgrádban utalnak arra, hogy Jugoszlávia és Románia kormánya között semmiféle vitás kérdés nem áll fönn. amely közvetlen tárgyalásokat tenne szükségessé. ndiában tizenegy, Lengyelországban három halálos áldozata van az árvíznek London, szeptember 5. A Reuter-iroda jelentése szerint az indiai Bihar- és Oris-tartninánybán katasztrofális árvíz pusziit, melynek ez'ideig tizenegy emberáldozata van. Háromszáz falu került víz alá, több ház beomlott. A kár óriási. SZENT KONSTANCIA kápolnája :°rr ™ (37) A legény egyszerre kaptákba vágta magát. Most már teljés tisztelettel mondta: — Engedelmet kérek, nem tudtam, hogy úri dáma! Annyi lotyó jár itt, alig győzöm kidobni üköt! Kit tetszik keresni? — Az uramat, Nagy főhadnagy urat. Itt lakik, ebben a szobában. — Engedelmet kérek, nincs itthon! — Majd megvárom a szobájában. — De nem lehet bemenni. — Miért? — Nem lehet, hát nem lehet. Elégedjék meg ezzel a nagysága — mondta a legény zavartan. — Nem-e? — kiáltotta az asszony hangosan, hogy odabent is meghallották. A szobából női sikoltás hallatszott, félig ijedten, félig nevetve. Judit szikrázó szemekkel nyitott be. Egy csinos nő ugrott az ajtó mögé csipkés fehérneműben s Judit szembe találta magát — egy idegen tiszttel. — Pardon... motyogta és fülig pirulva,égő arccal szaladt bi. — Maga a Balogh? — Parancsára, nagysága! — Miért nem szólt? — Jszen én mondtam eleget! — Mondhatom, híres kvártély ez a tiétek! — Biz ez, nagysága, olyan, mint az egész Bécs. Ringyó itt még a karonülő gyerek is! Csak mán kinI volnánk belőle! — Hol van az uram subája? — Ez az. — Hát akkor mit keres abban az a pornóm a? — A Gábris hadnagy ur itt adott néki ran- debút. — Tud róla a férjem? — Tud is, nem is. — Hogy-hogy? — Nem tudja, a mostanit, de tudja, hogy ez itt a szokás. — Utálat! — Ne haragudjék, kedves nagysága! Látja, ezek a tiszt urak. meg mi is, ma még élünk, holnap ki tudja, mi lesz velünk? Hadd éljék a világukat kedvük szerint. Azt se tessék elhinni, amit Bécsiéi mondottam. Jó emberek ezek, szeretnek bennünket. Különösen a fehérnép. — Azt látom. — Aztán ezek a lányok olyan hűségesek ahhoz, akihez odaszegődtek! Varrnak, foltoznak rá. Mikor megy a mars: elkísérnek a vonatig; megsiratnak és visszajönnek egy másikkal, akihe-z aztán csakúgy ragaszkodnak. Mondtam már a főhadnagy urnák... — Mit? — Hogy nekünk sem ártana egy kis gondoskodás. — Mit felelt? — Aszonta: Marha vagy fiam, de nagy! Juci megbotránkozása kezdett alábbhagyni. Ideje is volt. A lépcsőn Jani jött fölfelé porosán, fáradtan — Juci. te itt vagy? Miért vársz idekint? Balogh, miért nem tessékelted be a nagyságos asszonyodat a szobámba? — Pszt! Olt egy barátod randebúzik! Menjünk másfelé! Jani topörzékoll a dühtől. — Csak nem nyitottál rájuk? — Vagy igen. Szép, csipkés bugyija van « Micikének, vagy Érteikének, — Balogh, ki vau odabent? — Jelentem alássan, a Gábris hadnagy ur! — Ha kijön, jelentsd neki: Holnap batal- lioin-r apportra! — Jani, ne! Hagyd békében! — Igazad van. Jövő héten úgyis megy a marssal. Ne jelents neki semmit, azaz azt mégis, hogy máskor csukja be az ajtót kulcsra. XLIV. MÁSODSZOR A HARCTÉRRE. A bécsi ruha, ha nem is volt drága, mégis pénzbe került. Vele járt: még az is, hogy — a ruha kedvéért-e, vagy inkább Jani miatt, de a bécsi utak gyakrabban ismétlődtek. Valahogy igen nehezen váltak el egymástól. Jani csak úgy néha tudott hazaszökni egy- egy kis félnapra, hát Juci tette meg az utat gyakrabban. Már egész biztosan eligazodott Becs uccáin, ismerte a villamosokat, a boltokat is. Nem ijedt meg a Stahllehner rejteh mellől sem, csak arra nem volt kapható a világért sem, hogy éjszakára is ott maradjon. Egy csütörtökön — ez volt a szokott látogatási napja — Jani szótalanabb volt, mint máskor. Jöttek, mentek estéig. Mikor bucsuz- kodásra került a sor: Juci ezt mondta: — A viszontlátásra! Jani szótlanul megölelte. De egy mélyről jövő sóhaj kitört belőle. Juci érezte, hogy arca nedves. Ugyanekkor belépett Balogh, vadonatúj csukaszáinké egyenruhában, sapkáján hatalmas virágbokrétával. — Főhadnagy urnák jelentem alássan, a menetszázad marsbereit! — De akkor bizony én nem megyek haza! — szólt Juci. — Elkísérlek a vonatra s ott maradok veled az indulásig! — Jucikéin, jobb lesz. ha elmégy! — Nem! — felelte az asszony határozottan. Nem leszek rosszabb, mini n Micikék, Fricikék t — Jelentem alássan, Kopócsy hadnagy ur izeni, hogy a Rapliban buosuestót tartanaki Krakkó, szeptember 5. Az árvizsujtot-ta területeken az esőzések még egyre tartanak. A Visztula •is kilépett a medréből és beláthatatlan területeket elöntött. A mentési munkálatok, lázasan folynak. Ezideig három emberáldozata van az árvíznek. 1 — Oda is együtt megyünk! — jelentette ki Judit. Úgy is leli. Együtt ivottak a menetszázad-, meg a többi pótszázadbeli tisztek, nőikkel egyetemben. Bizony, azok a nők meglehetős vegyes társaságot képeztek. Jucin kívül még egy törvényes feleség volt jelen, a többi csupa magajött, átmeneti szerető. De egy tekintetben egyek voltak mind: bogy párjuk kezét az egész este szorosan tartották — és sok, igen sok, igaz, szívből jött könnyet bujtatlak erőltetett. mosolygás mögé. csakhogy a kedves, talán utolsó együttlétet el ne rontsák. Amikor pedig, hajnalfelé felharsant az induló vonatból a búcsúzó katonanóta: Ne sírjatok, bécsi menyecskék, Visszajönnek a helvenhatosok még Valaha, valaha, vagy soha! együtt zokogott az uriasszony, a grízeit, a szobalány, a sopronvidéki sváb póncichler- menyecske s a keményvágásu rábaközi magyar asszony. A bánat, a fájdalom megvalósította a kommunizmust: a szivek kommunizmusát. XLV. AKIK ITTHON MARADTAK. Mikor Juci hazaért, üresség és cseud fogadta a lakásában. Mert hiába gügyögött, tipegett a kis Palika, hiába dalolt Borosa reggeltől estig, hiába zörgött, lármázott az uoca, — az az egy hang, ami elcsendesült, olyan csendet hagyott maga után, olyan üresség maradt a helyében, amely ráfeküdt Juci kedélyére, mint valami vastag, fekete szemfödő. Ott volt a szép bécsi ruha, — mire? A tavaszi illat belopódzkodott a hegyekből az ablakon: — Juci úgy érezte, hogy öreg, mérhetetlenül öreg... Szép arca komoly volt és gondolat terhes. Volt is oka fá. (Folytatjuk.) 1 2
