Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)
1934-09-02 / 200. (3531.) szám
18 Nem akarok megőszülni!!! „CmMHaitefenetaio*' Csalhatatlan szer az egészséges, természete Hajszín visszanyerésére és az öszülés ellet való védekezésre. — Ezen híres, rég bevált hajvíz nem íestöszer és nem tartalmaz sem miféle festőanyagot. A haj magábaszivjs azen haj vizet és így kellő táplálékot nyer minél fogva az őszülő hajszálak rövid ide múlva egészséges, természetes szint és meg telelő sűrűséget nyernek. Erősíti a hajat ér megaka dálvozza az öszülést a legmagasabb ■őrig. Ára K < 10'— Kapható: Vörösrák-u atikában, BRAFISLAVA Mihály ucca 24. szám. Pokoli a hőség, patakokban ömlik rólunk a verejték s mind melegebb és melegebb lesz. A mutató túl van az 1.6 atmoszférán. A legény és a mérnök megkapják a vaslemezhez erősített láncot. — Most már tartani kell, mert amint a nyomás kiegyenlítődik, leválna, mint ahogy a gesztenyehéj lepattan oz érett magról. Tényleg, megnyílik az ajtó. A kamra s az akna légnyomása kiegyenlítődött. Sötét, mély nyílás tátong előttünk, hengercső, mely betontömibön át levisz a mélybe. Keskeny vas- létra a falán, ezen jutunk le. Kilenc méter magasan a viz felett van a kamra, hat méter a beton- tömb s bét méterre a fenékben van a keszon, tizenhéíméteres a létra, amint lejutunk. Nedves, szűk ez a lejárócső s hűvösebb már a levegő, a betontömböt kívülről hüti a viz. Végre elfogy a létra a lábam alatt. Plútó birodalmában Megkapó, felejthetetlen kép tárul elénk itt a munkagödörben. Harminc félmeztelen munkás dolgozik verejtékesen. Csattog a csákány, kupacokba halmozódik a kavics, bekerül a vödörbe, a kis felvonó már szalad is útjára, fölfelé a három vontató csőben. Ami a legmeglepőbb, a talaj teljesen száraz, nyoma sincs a víznek, száraz lábbal állunk a Duna fenekén, mint ahogy Mózes tábora száraz lábbal kelt át a Vörös tenger szétnyíló habjai között. Most a mérnök intésére egy kis gödröt ásnak, három arasznyira jut a csákány s már felbukkan a viz. Ha most egyszerre eltűnne a keszon aljáról ez a három arasznyi kavicsréteg s a levegő nyomását nem emelnék, behatolna a viz. így csak csak gyönge erecské'ben szivárog, amíg a gödröt bekaparják. A vágóéi, a keszon széle alól egyre ássák a homokot s így kerül a vasdoboz mind mélyebbre és mélyebbre. Felette pedig egyre magasodik a betontömb, az épülő hidpillér.. Tizenöt méter mélységben végleg elpihen a keszon. A munkások odahagy- ják s akkor felülről beöntött masszával bebetonozzák a munkateret, a négy csőnyílást, egyetlen tömbbé kovácsolódik minden, az uj Dun&hid első mederpillérévé. Csodás élmény ez itt lenn, hol a levegőből több van, mint amennyi jó, hol hatméteres víztömeg alatt dolgozik éjjel-nappal 30 munkásember szorgos keze. Itt nincs ünnep, nincs pihenés, állandóan préselni kell a 6üritett levegőt, itt nincs különbség nappal és éjszaka között, Plútó birodalmának sötétségét villanylámpák fénye töri meg. Most megnyitják a szellőztetőt, a levegő fütyülve megy ki a csövön s helyébe friss sűrített levegő áramlik. A keszonmester telefonál: uj kavicsszál- lltmány indul. 130—170 köbméter kavicsot szállítanak fel a vödrök naponta. Mi is útra kelünk. Lenn valaki megragadja a lábam. — Tessék váltságdíjat fizetni. Ez a keszonszo- kás. S a lábam odakötözi a létrához. Megváltjuk a szabadságot, aztán nagy nekibuzdulással kuszáink fel a 17 méteres létrán. A vaslemezt ráeresztjük az ak- nanyilásra s a láncba bekapaszkodik a mérnök s a zsilipelő, ki közben elfordítja a csapot. A sűrített levegő sisteregve tódul ki. A dobhártyám sűrűn pattog, amint a nyomás fokozatosan csökken. A láncot is el lehet engedni, amint a nyomásmérő mutatója öttizednyi túlnyomást mutat. Aztán 1.4, 1.3, 1.2 a légnyomás a zsilipelőben. Majd 1.1 és felszállásunk után negyedórára a zsilipben a nyomás egy atmoszférányi, egyenlő a külső levegő nyomásával. Megnyílik az ajtó, Plútó birodalmából Apollo napsugarainak kévéje hull ránk. Milyen hideg van itt künn az augusztusi kánikulában, oz első pillanatban szinte megborzongok benne. Reumás jobb- könyökömben egy kis szaggatás, a keszon utóhatása. A DRÁGA ZONGORA. — Mibe került a zongora? — Otthoni nyugalmamba . . . KOMOLY ELFOGLALTSÁG A tanító: Büntetésül, mert nem tanultad meg a leckét, 12-től 1-lg be leszel zárva. A gyerek: Nem lehet, tanító ur kérem, abban az időben más elfoglaltságom van. A tanitó: Micsoda? A gyerek: Akkora már bezárt a számtantaniló ur. STATISZTIKA. Férj: Nézd csak .itt rólad van szó az újságban. Feleség: Rólam? Férj; Igen, statisztikát közölnek arról, hogy túlsók nő él & világon. A Guayana- sziget aranyembere — Jean Galmot, egy elkésett Jókai-hös — 1984 szeptember 2, vasárnap. Cayenme-ibe vissza, a parlamenti választások: előestéjéin. A -bennszülöttek ée régi kommiteneed nemi fordultak ed tőle. ő maga rém léphetett fed képviselőnek elítéltetése miatt. A kormány jeüröflit- jével, E u g é n e Lantiér-vel egy strohmannt állított tehát szembe, Oeorgee Anqueti 1-t, a párisi zsaroló lapszerkesztőt, ki maga nem i6 utazott efli a gyarmatra. Elég volt, hogy Galmot választóinak maga helyett ajánlotta őt. Irta: Benedek Károly (Paris) A Stavieky-per rémre gén y-lég endái keltették életre néhány hónappal ezelőtt a rejtélyes halált halit Jean Gállmot bosszúálló árnyékát s ez árnyék itt kisért azóta Pária éjszakáiban... Jean Galmot azonban, a kalandor, egy elkésett konkvisztádor volt, nem ipar,lovag, hanem egy lemaradt hős a nagyipar lovagkorából. A századnak, ha nem is a legnagyobb, de min- demeeetre legérdekesebb életű embere. A guayanai poklok bajnoka „Une ét rangé histoir©“ — ez volt óimé annak a regénynek, mellyel Jean Galmot, az iró, dijat nyert. „Une étrange hietoire“, egy idegenszerü söre lehetne a címe Jean Galmot életének is. Egy fonadékos élet, áthatlan és bóditó illatokkal terhes, mint a guyanai őserdők szövevénye, miint a guyanai aranybányák, a guyanai bankérdekeltségek s az egész guyanai gyarmatközigazgatás gyilkoló szövevénye. Mert Guyanában kell keresni ennek a szövevényes életnek kulcsát, a legtávolabbi és deg- “regényesebb francia gyarmatiban, ahol ismeretlen, soha fel nem térképezett ősingoványok mélyében ismeretlen fene vadak harcolnak a tekergő óriáskígyóval, vérszoipó csusz ó-más z ók. gyilkos legyek fúródnak az ember bőre alá, alattomos férgek tífuszt, mocsáriázt, pestist terjesztenék; ahol bányák szakadékaiban, vad irtásokon harcolja meg hangtalan halállibarcát a gyarmati csendőrrel a fegyenc, s ábo.1 a kibányászott arany, a guyanai frank s a parfümére zemciák gyártása e vad természet közepette mindennél vadabb s elképesztőbb csatákat szít gyarmatosító bankérdekeltségek ée nagyipari társulatok között. Itt, a modern konkvisztádorok e poklában és paradicsomában élt, öklözött, szónokolt, gazdagodott, gyilkolt és szenvedett mártírhalált Jean Gálimot, a kalandor, a sikkasztó, a gyilkos, a politikus, az író, a tudós ée a milliomos; a „Papaga<mo“, a guyanai bennszülöttek fehér apostola., kinek halála lázadást ezitott, tűzvészt és gyilkosságokat és kinek szobra, mint a bennszülöttek fölszabadit ójáé, Cayenne főterén áll ma is... A természet őserdői és a banktrösztöké.,. Egy vidéki néptanító fia volt; tanárnak kellett voilra lennie, de riporter tlett a „Petit Ni- cojs“-nál ée merész fantáziája hamar az olvasók kedvencévé tette, az amerikai konzul leányát vette nőül és 1906-ban, 27 éves korában utazott Guyanába először. Mikor én 1921-ben megismerkedtem vele. sokszoros milliomos volt és Guyana képviselője a párisi parlamentiben; állítólag 42 hajója járta a tengereket és üzleteinek napi forgalmát 2 millió frank értékre becsülték a jólértesült felebarátok, akiknek képzelete akaratlanul is mindig kitulozza a szomszéd vagyonát. Aranybányái voltak Guyanában, ruimpáro- !ói, rózsaolajsajtolói és cükornádültetvényei. Interjút kértem akikor tőibe; ebédrebiváseal válaszolt. A déjeunern valójában csak én ettem. A conquistador-gyümölcsön és tejen élt; abból sem fogyasztott sokat. Annál tüzesebben beszélt. Magas, sovány alakija valósággal lobogott a belső tűztél s az éles, arcéi©, markáns orra férfias szépséget sugárzott beszéd közben. A tüneményesein fölfelé ivelő pályája felől kérdeztem. — Mikor először láttam Guyanát — mondotta — munkásnak állottam 'be. Mézgát szedtem és aranyat ástam, őserdőt irtottam derékig sárban a Mániok bóditó sötétjében, deliriumban, lázbetegen, mig felügyelő lehettem és ültetvényes. Tizenhárom évig harcoltam foggal, körömmel a természet ellen ... De az igazi harc, csak a tizennegyedik évben kezdődött. A természet őserdejét könnyebb legyőzni, mint a banktrösztökét... Azután Guyanát irta le lobogó színeikkel, nem mint kálváriája színhelyét a szenvedő, nem mint hóditó a csatateret, hanem mint a szerelmes lovag Dulcineáját. Egy árnyék sem volt e képen. — Guyana aranyával — mondotta — ki lehetne fizetni Németország és Franciaország minden háborús adósságát és a maradékból Édenkertté alakítani az óceán szigetét. Az ő szemében Guyana volt a világ sava és a guyanai bennszülöttek paradicsomi emberek, egyszerűek, nemesek és nagyok. (Azok is la- jongtak érte, igaz, mint fehér emberért soha; apjuknak, Papa-Gamo-nak nevezték, Morsieur Töff-Töff-nek is, mert a többi közt az automobilt is ő honosította meg a szigeten. Ez a nagy üzletember naiv volt maga is. mint bennszülött imádód és álmodó, ki minden álmát realitásnak tudja. Ez a ‘kalandor a hivők közé tartozott. Hitt önmagában, jó csillagában, alkotásaiban és a földiben, melyért dolgozott; bőkezű volt, megértő és megboiceátó, mint minden boldog alkotó. De azt már ákkor láttam, hogy ez a rendkívüli ember gyűlölni és szeretni egyazon félelmes zaboilátllianeággal szökött. Az előadása telve volt ham tűzzel és ezer névvel vollt megtűzdelve. Párisi bankvezérek fordultak elő sűrűn benne és guyanai cukorbáróik. Az arany ott hever a földben kibáryászat- lanul, hogy az árat fel lehessen hajtani, a cukornád, a rózsaolaj milliókat harmatozik, de a bemszülöitt éhbérem nyomorog emberölő munkáiban. Egyes 'emberek gazdagodtak káprázatosán, miig tömegek vesztek el éhen. De Galmot a kisembereket gyűjtötte maga köré. A kicsinyek konzorciumát állította a trösztök ellen, óriási raktárakat halmozott egybe, megorganizálta a kistermelést, nagy kölcsönöket vett föl a bankoktól, mig roppant tartalékai alapján diktálhatta az árakat, ő maga teüt mindent, de mindig másokért: egy konzorcium, de melyből százezrek .profitálnak. Ezt a munkát kezdte el már 1912-ben, de csak a huszas évek . elején érte d a sikert. Tudta, hogy mennyien és mennyire gyűltük és ereje tudatában boldogan kacagott ellenfelein pohár teje mellett. A Bourbon-palotából a börtöncelláig,.. De egymaga volt. ő csak egyénisége erejét vihette harcba, egy zárt front ellen, mely anint láthatatlan fal sosem nyújtott nyílt ütőfelületet. Az árak váratlanul1, minden ok nélkül, kezdtek esni. Egy sosem 'látott baisse tört ki az ő gyarmati termékeiben, raktárai elértéktelenedtek és a hitelező bankok, mintegy varázsütésre, sorra felmondták a Galmot-konzorciumnak a hitelt. Neki a pénz mindig eszköze vollt csak, célja sosem. Most-, hogy ezrek élete azon függött, hogy tud-e elég pénzt szerezni, nem válogatta az eszközöket... És ekkor ismerkedett meg Arlette Simonnal, a későbbi világszép Staviskynéval... Kiadatását kérték a parlamenttől. Akkor szót emelt a maga védelmére. Soha a Bourbon-palo- ta nem hallott ilyen lángoló szavakat. A honatyák, kik nem ismerték eddig, összebújtak a padsorokban és lesunyt fejjel, idegenül! hallgatták ezit a vulkánikus kitörést. Mindenki tapsolt neki, de a szavazásnál mégis kiadatását javasolták a névtelen cédulák. Akkor Londonba futott és csodálatos módon napok alatt sikerült megszereznie egy angol nagybanktól azt az ötmillió frankot, amellyel fenntarthatta vállalatát. Alig hogy visszatért azonban Fárisba, elfogta a rendőrség. A londoni bank annulálta a csekket, mikor Galmot be akarta váltani... Egyévi fogházat kapott, de csak vizsgálati fogságban ült: a felebbviteli bíróság felfüggesztette a hátneailévő büntetést... A nyomor fenekén... Ez 1923 végén volt. Jean Galmot a hidegtől vacogva, vékony ruhában, egy fillér néökül hagyta el a fogházat. Mesés vagyonából, minden szerzeményéből nem maradt semmije sem. Kis száliliodák padlásszbáiban tengette életét; furcsa, lázas egzisztenciát, mert az álmai mind e szem védésben nem fakultak él és tovább is egyetlen god dől at a volt: G u y a n a. Végül a felesége titkon eladta minden megmaradt ékszerét s igy érkezett a vert hóditó mint fedéllközi utas Egy választás Cayenneben Hogy foly t .le Guyanában ez a vál asztás 1928- iban? A vaílóeágot soha nem fogja megtudni senkieem. Az első szavazási turnus a kormány jelöltjének abszolút többségvei zárult le. A nép azt mondta, hogy a hatóság meghamisította a szavazólapokat és hogy az urnákban több volt a szavazócéduia, mint Guyanában a szavazó. A választási helyiséget felgyújtották és a bennszülöttek fellázadtak az egész szigeten. A cayenne-i kormány, hogy lecsendesitse a véres felkelést, uj választást volt kénytelené kiírni, melyen Galmot, illetve Anquetil többséget kapott. De Anquetil-t Fárisban váratlanul letartóztatták valami régi zsarolásaiért és a Ház az első választás eredményét mondotta ki érvényesnek. Erre lemondott az egész cayenne-i városi tanács Ó6 Jean Galmot választották meg cayenne-i polgármesternek. Akkor napoik alatt rendet és nyugalmat teremtett az egész szigeten. Betegen, kimerülve e szörnyű küzdés intri- íkáiilba, vissza akart vonulni .néhány hétre az őserdőbe, hagy erőt gyűjtsön uj harcokhoz. Mert régi álmait nem adta fel és most készült döntő csapásra a cukorezirdikáitus és a nagybankok ellen. Akkor már elkészült kéziratban nagy munkája, az „Une d o u b 1 e e x i s t e n c e“, melyben, mint vádiratban, a maga életét irta meg és ellenfelei szövetkezetét, leplezte le. Talán ebből a könyvből tudhatnék meg a Stavisky-ügy eredetéről is az igazat... A guayanai halál Aztán hirtelen rosszul lett az elutazása előtti éjszakán. Reggelre bevitték a cayenne-i köz- kórházba s ott meghalt néhány óra múlva 1928 augusztus 6-án. Halálát a bennszülöttek lázadása követte, kik esküsznek rá, hogy a nagyurak méreggel tették el „Papa-Gamo-t“ láb alól Hét fehér embert öltek meg a lázadók, a hatóság elemdelte a boncolást s a helyi orvosok gyilkosságra következtettek. Elrendelték a többi maradványok elküldését Francia- országba Balthasar professzorhoz. De a szív és a belek elvesztek utazás közben s igy soha Galmot halálára világosság nem derült. Egyetlen fiának dedikált könyvének, a „Double existence“-nak is nyomtalanul elveszett Cayenne-ben a kézirata. Senki sem tudja, hogy ez a vaskos iratköteg mit tartalmazott ... A lázadó bennszülöttek fölötti ítélkezésre a kormány a távol Saint Nazaire-i esküdtszéket jelölte ki, mert a tárgyalás úgy Cayenne-ben, mint Parisban ujább zavarokra adott volna okot. így aránylag©© csendben folyt az le s a tárgyalást vezető 'biró óva ügyelt, hogy tanuk s vádlottak le ne térjenek a. tárgyról. Jean Gal- motról e tárgyaláson egy szórak sem szabadott elhangzania... Mit főzzünk? Takarókos konyha HÉTFŐ. EBÉD: Bableves kolbászkarikákkal, szilvásgombóc, görögdinnye. Vacsora: Savanyutüdő gombóccal, szilva. KEDD. EBÉD: Gombaleves, borjuszegy egybesütve, zöld babfőzelékkel. Vacsora: Tej, vaj, sajt, retek, párolt gyümölcs. SZERDA. EBÉD: Zöldborsóleves, töltött- paprika, kukorica. Vacsora: Lecsó virsliivel, körte. CSÜTÖRTÖK. EBÉD: Zöldségleves, gulyás- rostélyos, görögdinnye. Vacsora: Borjucsülök rizzsel, őszibarack. PÉNTEK. EBÉD: Paradicsomleves, rántott ponty, fahéjas fánk. Vacsora: Zöldbabpud- ding, sárgadinnye. SZOMBAT. EBÉD: Borjuibecsinált, turós- csusza. Vacsora: Rakottburgoinya, feketeszőlő. VASÁRNAP. EBÉD: Karfiolkrómleves, libaháta sütve vüröskáposztáival, almásrétes. Vacsora: Hfdeg vagdaltbus zöldibabsalátával, gyüimölcssaláta.
