Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)
1934-09-16 / 212. (3543.) szám
1934 szeptember 16, vasárnap. Az óriási uccai piakát előtt, melyen a „Nemzeti Sorsjáték" (Lőtérié Nationale) legújabb húzásának nyertes számai olvashatók, egy szikár, borotvált arcú, fehér hajú, jól öltözött úriember állt, kezében a jólismert „carnet"- vel, a tizes sorsjegyfüzettel, s egybeveti a számokat, Bámulva állok, meg mellette, nem akarok hinni szememnek: Oustric vezérigazgató! — Szép riporttéma volna, mi, ha megnyertem volna az ötmilliót — mondja szomorkás mosollyal. — Elég pechem volt már: lehetne szerencsém is egyszer. Dehát nyugodjon meg: még 400 frankot sem nyertem ... Oustric barátunk ezúttal nem járt egyéni utón. Hónapok óta negyvenmillió franciának függ ezeken az ötmilliós főnyereményeken a tekintete és amióta a francia fináncminiszterek ielkiismeretlensége megnyitotta ezt a csalóka utat a kisemberek eddig elfojtott játék- szenvedélye előtt, azóta minden „midinette", minden „potache" (kisdiák) és minden „rónádé cuire" (kishivatalnok) leendő milliomosnak tudja magát. Ez a. „Lőtérié Nationale", helyesebben a francia nyereménykölcson — Franciaországban, ahol eddig mindennemű nyereménysorsjáték szigorúan tiltva volt, valami átmenet, a mi osztálysorsjátékunk és a boldogtalan emlékű kislutri között. Adó ez, melyet a jóljövedelmező adók természetrajza szerint kizárólag a szegények, a nincstelenek, a krumplin és feketekávén élők fizetnek, s hozzátehetjük, az egyetlen adó, melynek hozadéka nem marad alatta a pénzügyminiszteri előirányzatnak. A „slogan“-ja az egésznek az, hogy a szegény ember már 100 papirfrankon is vehet sorsjegyet és hogy minden „tranohe" egyik tényleg eladott számát teljes ötmillió frank főnyereménnyel húzzák ki. Valóságos a nye- reménykölcsön, mely 12 „tranohe"-ból áll, ezerfrankos címletekben kerül kiadásra, azonban nyolcszázfrankos árfolyamban. Minden ily ezerfrankos cimlet (carnet) tiz tizedsorsjegyből áll, melyeknek azonban mindegyike a teljes nyereményre jogosult. Minden ily tizedsors- jegvnek egy szériabetiije és öt számjegye van. az utolsó szám azonban egytől tízig megy minden „carnet"-ben és a húzáskor mindenekelőtt egy külön számjegyet húznak: azt az ötödik jegyet, melynek minden tulajdonosa, a sorsjegy többi számaira való tekintet nélkül, 200 frankot visszakap. Vagyis minden ezerfrankos „carnet" birtokosa a nyereménytől függetlenül feltétlenül visszakap 200 frankot az ezerből, amit kiadott, Aki egy darab százfrankos sorsjegyet vesz csak, az természetesen ezt a 200 frankot is csak nagy szerencsével mint nyereményt érheti el, ha a sorsjegyének utolsó száma a kihúzott számmal megegyezik. Minden „tranche“-ban mindössze 2436 nyereményt sorsolnak ki. A kisorsolás módja hasonlít a mi egykori kis lutrink ternóihoz, quaternóihoz és quinternóihoz. A nyeremények túlnyomó része (2000) darab egyenként 10.000 frankot jelent, s azok kapják meg, kiknek címletéből a három utolsó számjegyet kihúzzák. Akinek sorsjegyén a négy utolsó számjegy felel meg a kihuzottnak, 50.000 frankot nyer. Ilyen nyereményt 200-at osztanak ki; ugyancsak 200 a 200.000 frankos nyeremény; 20 nyertes sorsjegy (öt egyező számjeggyel) 500.000 frankot nyer és végül 15 somhegy. melyeknél a számjegyeken kívül a szériabetüt is kihúzzák, egyenként nyer egy-egy milliót. Mindezeken kívül van az ötmilliós főnyeremény, melyből egyetlen egy van minden „tranohe “-bán. Az álmok ázsiója Az esély ezt megnyerni talán egymilliomod. Ha vasútra ülsz, lényegesen több az esélyed, hogy kisiklik veled a vasúti kocsi, ha náthát kapsz, lényegesen több az esélyed egy tüdő- gyulladásos halálra, ha az uccura lépsz, nagyobb eséllyel remélheted, hogy egy autó eltapos vagy egy tégla a fejedre esik. Mégis, senki nem retteg vasútra dini, nem gondol tüdőgyulladásra a tüsszentésnél és nem csinál végrendeletet, ha az uccura lép. Ellenben az ötmilliót, azt minden sors jegyes ember komolyam ve.s/á! Kis gépirólámyok öles lislákat állítanak össze, hogy rritoe fordítják majd az ötmilliót, tanoncok és mesterlegények tervezik ki maguknak a nagy céget, amit ötmillióból fognak alapítani. Minden trafikos-asszony, minden kávémérő-bár tulajdonosa, aki eladja az állami sorsjegyeket, megtart magának is egy-egy „carnet“-t, hogy el ne mulassza a nagy sanszot. Az álmoknak a francia köztársaságban soha ily magasan nem állt az ázsiója és a sorsjegyeladó helyek telve vannak kisemberekkel, akik hosszú napokig járják a várost, mert egy bizonyos számot keresnek — azt, amelyiknek feltétlenül nyernie kell. Min denki játszik, mindenki sorsjegyet vesz, — kivéve természetesen a vagyonos osztályt, mely jobb utakat ismer a pénze megszaporitá- sára. A „Lőtérié Nationale" a kisembereknek ád lehetőséget, hogy 100 frankért egy álmot vegyenek. Minden húzás 16 tündérmesét vált valóra, 16 nincstelent tesz milliomossá. És a Trocadéro- nak, ahol a húzásokat folytatják le árvalányok ártatlan kezének igénybevételével, már pá- risszerte „a miíliomosgyár" a neve. Mindenki résztvehet az általános reménykedésben, haMár a „Palais de Justice“-nek is munkát ad a sorsjegyláz. A polgári törvényszékek válóperekben döntenek, melyekben azon veszett össze férj és feleség, hogy az asszony más számú sorsjegyet vásárolt, mint amit a férj akart s a meg nem. vett sorsjegy nyerte meg a nagy dijak valamelyikét. A büntető törvényszéknek viszont a sorsjegyhamisitók adnak munkát. Értelmesebb emberek hamar rájöttek, hogy a nyerő számot legkönnyebb „kitalálni" a húzás utáni napon. Ilyenkor mindig számosán jelentkeznek „boldog nyerők", akik — ha rajta kapják őket — mindig „ártatlanok". Ama, minden büntetőtörvényszéken jólismert „közben elutazott jóbaráttól" kapták — persze mit sem sejtve — a sorsjegyet. Utóbb már annyian voltak az ilyen csalafin- táskodók, hogy a törvényszékek egyértelműen hat havi fogházat sóztak mindegyikükre, ami hamarosan végét fogja vetni ennek az iparnak. Ügyesebben csinálta a 27 éves dordognei parasztlegény: Paul Delage, aki nem vett sorsjegyet és nem is hamisított; beérte azzal, hogy elhíresztelte mindenütt, hogy kétszer egymásután nyert egy-egymilliót. Az általános nyereményláz közepette senki kétségbe nem vonta a zsellér szerencséjét. A propagandáért lepénzelt lapok siettek nagy cimbetükkel hirdetni a szerencsés esetet. A derék ember fődet vett, házat, traktort, autót, mindent hitelbe. Még bankkölcsönt is kapott és alkalmasint minden adósságát végül szépen rendezte volna, tekintve hogy közben egy gazdag telkesgazda lányát is sikerült már feleségül vennie,ha rá nem jönnek éppen házassága napján a turpi- ságra. Most alkalmasint huzamosabb időre börtönbe ültetik a derék fiút, kinek története filmregényt adhatna... Mindamellett vannak (bármily valószínűtlennek hangzik) igazi nyertesek is. Szegény emberek többnyire. Jellemző, hogy egy földhözragadt kisközségnek Aulnay-sous-Bois-nak négy hónap alatt kerek tiz millió frank nyereséget juttatott a szerencse szeszélye. Elgondolható, hogy hány ezer ' sorsjegyet vásárolhattak áz Aulnay-sous-Bois-i parasztok. Az aaj gazdagok tragédiái Az uj milliomosok az egész ország legkörül- rajongottabb emberei, képüket közük lapok és mozifelvételek, kéregetők és kiváncsiak százezrei ostromolják őket s csak abban különböznek a sport és a színház ünnepelt sztárjaitól, hogy érthető módon erősen bújnak a nagy népszerűség elől. így az egész országot betöltötte keserves panaszaival a perpignan-i trafikos, Jean Casse, aki a sajátmagának fenntartott „szent" sorsjegyet engedte át húzás előtti napon egy ismeretlen kliensnek. Az beteg feleségére való hivatkozással rimérnködta el a sorsjegyet a trafikostól, másnap megnyerte a milliót és többé híre sem hallatszott... Még a nevét sem sikerült kitudni! A Trocadéro már be van rendezve a boldog nyerő eltüntetésére. Rejtett kis ajtókon bocsátják ki a szerencsést, hogy szét ne tépje csak száz frankja van. Sőt akikor is, ha nincsen száz frankja sem. összeállnak kettesével, tízesével, százasával a reménykedők; sors- jegyrészletet vesz a borravalóból a pikoio és hetipénzéből a nyolcéves gyerek. A nagy szappan-, csokoládé- és eaude-cologne-gyárak hoz- zácsomagolnak minden gyártmányukhoz egy- egy utalványt egy kétszázad sorsjegyre és minden sarkon hirdetik, hogy valahány vevőjük van, az mind résztvesz a nagy nemzeti versenyfutásban az ötmillió után. Hiszen az egyik milliós dijat legutóbb egy angersi ciga- rettapapirgyár 150 munkása nyerte meg közö- sen, egy másik milliót egy fogyasztási szövetkezet 100 tagja, egy ötmilliós főnyereményt a „Croix du Feu" hadastyánegylet egy osztálya és egy másik százezer frankos nyereményt a Bois Colombes-i elemi népiskola 24 tanítványa, kiket a hazafias tanító ur vitt bele e jövedelmező üzletbe ... Azok a viccelők, akik nagy targoncával jönnek a húzás napján a Trocadéro elé vagy óriási kosarakkal, hogy elvigyék a milliókat, nem is olyan egészen komolytalanok. S habár egész Páris nevetett azon a falusi fiun, aki a nagy biztositó társaságtól megtudakolta,, hogy mennyiért biztosíthatja sorsjegyét az ötmilliós nyereség meg nem nyerése ellen, valójában csak őszintébb volt, de nem naivabb az őt ki- nevetőknél. Láz ez. Az óriási Trocadéro épületet, melyben zenekiséret mellett gyártják nyolchetente az uj milliomosokat, kettős rendőrkordonnal kell őrizni, hogy szét ne vesse a tömeg. Február 6-ára,, a forradalmi napra, esett egy ilyen húzás, és noha minden közlekedés szünetelt s a bouievardokon gépfegyverrel lőtték egymást az emberek, a Trocadéro mégis zsúfolva megtelt az egybetóduló pénzéhes tömeggel. gyönyörében és irigységében a nekivadult tömeg. Titkon ültetik autóba, de ha a nézők fölfedezik nyomát, egész kengyelfutó had inai a gépkocsija után. Magam voltam tanúja egy ilyen- hajszának. Az autó teljes sebességgel vágott neki az útnak, az üldözők hamar elmaradoztak, csak egy sihedernek sikerült hátulról felkapaszkodnia a kocsi ütközőjére s még láttam, hogy egy biciklis katona valamelyik meliékuccából kikarikázva ugyancsak sikerrel kapaszkodott a kocsiba... Nem tudom, hogy szabadult meg tőlük a boldog nyertes. Vájjon valóban mesebeli boldogságot kapnak-e* a nyerők, kiknek ily terülj-asztalkám- sze-rüen hull ölükbe a millió? Legtöbbjüknél a nagy nyeremény azt eredményezi, hogy kénytelenek mindenüket eladni és megszokott polgári otthonukból ismeretlen vidékekre menekülni a nyomukban járó százezer kéregetö elől. Amelyikük helyén marad, az kolerikus lesz s nekikomorodik; hozzáidomul a pénzhez, leszokik a vidám kacajáról s olyan lesz mint a többi májbajos milliomos, — Micsoda kaland volt ez! — panaszolja a riporternek a milliomossá vált pékmester fia. — Mini a gonosztevőiének, úgy kellett éjnek idején megszöknünk a szokott falunkból. Édesapám ágynak esett az izgalmaktól, három hétig betegen feküdt s most valami marseil- lei hotelszobában bujdosik a mamával. A másik, egy borbély-legény, kastélyt vásárolt Olaszországban és mindjárt két autót, hogy biztosabban menekülhessen. — A harmadik, Rochetaillade molnár, a malmában maradt, de annál keservesebben panaszkodott: — Legföljebb a gyermekeimnek válik hasznára, — mondja. — Én meg a feleségem túlságosan vének vagyunk már az úri életre. Mi csak azt érezzük, hogy ezrével jönnek a nyakunkra kéregetők, panaszkodók s kővel dobálnak meg és szidalmaznak, ha nem adunk nekik. Az egyik revolvert is szegzett a fejének, hogy megöli magát, ha nem kap tízezer frankot azonnal. Persze, eszébe sem jutott. És külön felháborodással panaszkodott arra a csinos leányra, aki (mint az állomáson megtudta később) második osztályon jött Párisból, hogy nyomortöríéneteket adjon elő neki. — Nekem, — mondja a kezét összecsapva — aki milliomoslétemre is csak harmadik osztályon utazom! Istennek bála, egy fillért sem adtam neki. A IMhmssetw Athyas hiiSeti-dossx-ia A legutóbbi ötmilliót azonban egy kivételesen istenfélő és lelkiismeretes ember nyerte meg, bizonyos Monsieur Athyas, orosz emigráns. Ez mindjárt elhatározta, hogy nem lévén szegényembe!- amúgy se, minden nyomorulton, aki hozzáfordul, segíteni fog. Kiirta a. házacskája ajtajára, hogy (mint a miniszterek) ő senkit sóin fogad személyesen, de minden levélre válaszol. Hogy igazságos legyen, titkárt aein • 10—14 nap alatt valódi ujvukovári arctisztító kenőcstől már az első nap után feltűnő szépülés. A bőr észrevétlen, de állandó ujhodása által az összes hibák u. m. pattanások, mitesszer, szeplő, foltok, nagy pórusok, nyers, ráncos, zsírfényes, petyhüdt bőr, öreges kinézés stb. alaposan és teljesen megszűnnek, amiről számtalan elismerő- és ajánlólevél tanúskodik (orvosoktól is). Biztos eredmény és tökéletes ártalmatlanság. Ke 12-—. KRAJCSOVICS GYÓGYSZERTÁR Novy-Vukovár (Jugoszlávia). Vezérképviselet: Bratislava, Miclialská u. 24. fogadott és maga próbált minden levélre még aznap felelni. Mégis gyűltek a restanciák és mint Momsieur Athyas elkeseredve mondja, haragos leveleket kap a „kliensekétől, hogy „Nem elég, hogy megnyerte a gros lot-t, még a beküldött válaszbélyegemet is ellopja!" ... — Sohasem hittem volna, — mondja a derék ember, — hogy jót tenni ilyen nehéz. Már adtam a legkülönbözőbb egyleteknek, árvaházaknak, szegény menhelyeknek; most már azoknak, akik e megajándékozott alapítványokban élnek, egyenként nem adok. Aztán arra az eredeti gondolatra jutott, hogy minden érdemes kéregeíőnek egy sorsjegyet fog küldeni: el is osztogatott 400 sorsjegyet három nap alatt. A levelek azonban egyre özönlöttek,. Monsieur Athyas kerek harmincegyezer levélre válaszolt, akkor belebete- gedeíí az emberfeletti munkába. Most. szanatóriumban kezelteti magát... — Rendtörvényes ügy a pozsonyi „nyelvmester és iró" apróhirdetése miatt. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: A kerületi -bíróság Necid-ta-: nácsa előtt ma érdekes rendtörvényes ügyet tárgyaltak. A vádlottak padján Austeriitz Dávid nevű1 pozsonyi fiatalember ült, aki rendszerint írónak s nyelvmesternek adja ki magát, de már hosszabb ide-je rendes foglalkozás s úgy látszik lakás nélkül is van. A vádirat szerint Austeriitz a pozsonyi Grenzboteban apróhirdetést jelentetett meg a következő szöveggel: „Törökül, tatárul és persze csehszlovákul nem tudok ugyan, de tudok angolul s franciául s e nyelvek tanítását vállalom." Ebben az államügyészség rendtörvényibe ütköző bűncselekményt látott s vád alá helyezte Austerlitzet. A mai tárgyaláson a biró megkérdezte a vádlottat, hogy miért nem jelenti be lakását a rendőrségen, mire Austeriitz rezignáltan azt válaszolta, hogy csak azért, mert a liget padjai nincsenek megszámozva. Különben a vád ellen azzal védekezett, hogy ő nem csehszlovákot irt, hanem „cseremiszt" s a lap kiadóhivatalában bosszúból változtatták meg a szöveget. Tanúként kihallgatták a Genzbote kiadóhivatalának tisztviselőjét s a lapvállalat jelenlegi igazgatóját, akik kijelentették, hogy a kiadóhivatalban semmi körülmények között sem változtattak az apróhirdetés szövegén. A bíróság rövid tanácskozás után bűnösnek mondotta ki Austeriitz Dávidot és ezért öt 14 napi elzárásra Ítélte. Az Ítélet indokolása szerint rend törvénybe ütköző vétségnek kell tekinteni, hogy a vádlott a csehszlovák nyelvet, az államnyelvet az exotikus nyelvek közé osztotta be. Jóllehet a török és tatár nyelvek régi nagykultúráin nyelvek, rendesen mégis gúnyos értelemben szokták használni. Az Ítélet ellen a vádlott felehbe- zést jelentett be. Az államügyész három napi gon- dolkozási időt kért. xx A serdülő ifjúságnak adjunk Retenként legalább egyszer reggél felkeléskor egy-egy kis pohárnyi természetes „Ferenc József" ke- se.rüvizet, mert gyomor-, bél- és vér-tiszti tó hatásának, fiuknál és leányoknál egyaránt, igen fontos eredményeket köszönhetünk. — ötezer korona értékű gabonát adtak el a végrehajtó elöl. Komáromi tudósítónk jelenti: Sikkasztási ügyet tárgyalt a komáromi bíróság. Az ügy meglehetősein bonyolult volt és senki sem akarta elismerni bűnösségét. Kovács Gábor, Nagy Szénási Ferenc és Forró Varga Ferenc mintegy 5000 korona értékű gabonáját a végrehajtók lefoglalták. A gazdák azonban nem vették figyelembe a lefoglalást, hanem még mielőtt megtörtént volna az árverés, eladták a rozsot és a pénzt szé-tosztot- tág maguk között. A bíróság nehezen tisztázta az ügyet, egyik gazda sem vallotta be, hogy a kérdéses időben tulajdonosa lett volna a gabonának, vagy, hogy törvénytelent cselekedett volna. A három tutijadomos furfangos észjárással osürte-csavarta a felelősség kérdését s osak Kovács tudta magát tisztázni, mig Nagyra és Forróra tenhelőek voltak az iratok s őket .fejenkint 14—14 napi fogházra s 200— 200 korona pénzbüntetésre ítélte a bíróság* Akik s@ffs$egy méSkii! ütik meg €% iőnyes'eményi d p. M. U. esdntdea Uta-: 'Benedek Hdeoty (PÁds)
