Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)
1934-09-02 / 200. (3531.) szám
— ni ..in ■ i— ii mii ■Mimi mi m——mrngwii ÍÍJM s r&píeinflb'&r % vasárnap. KÜLÖNVÉLEMÉNY A BELGA HERCEG msfta'iíÉ&lj saját érdekükben az Angol Magyar Bankra kiállított American Express iiPBQ9]ful OaSáifiisiJ®! Im1CSí»!»2o Company pengő utazási csekkeket használnak. Vásárolhatók igen előnyösen a kővetkező bankoknál: Bank dér Cechoslovakischen Légionén, Anglo Cechoslovakische und Prager Credité bank, Böhmische Industrialbank, Slovakische Allgemeine- Creditbank A. G., Tatra Banka, Slovenská Banka, valamint azok összes fiókjainál, kirendeltségeinél, továbbá valamennyi jelentékenyebb szlovenszkói pénzintézetnél és bankháznál" vetie, amik alig szoktak herceggel tiörtérami. Fiatul barátai felszólítják, hogy assza szét köztlük a vagyonát gondoskodjék m-egélhietéonnan nézte az okvetetlenkedő jövevényt. A tó' rúgott. Rúgott és fi-cánkolt. Akárhonnan közelítette meg a finn, a tó nem akart engeA hét eleijén volt olvasható lapunkban egy közlemény a belga hercegről. A belga herceg, mielőtt az lett, magántitkára és belső bizalmasa volt- az igazi hercegnek, ezt megelőzően sofőr volt. Parisban, ezt megelőzően mérnök, ezt niegeilőzöein egyetemi hallgató Berlinben, ezt megelőzően középiskolás diák, egy kishiiivatalmok fia, — hol? Budapesten! Ahogy a regényekben olvasható. Hamarjában Molnár Ferenc: „Az éhes város" és Körmendi Ferenc: „A budapesti kaland" cimti regényét idéztük. Mindkét regény hőse nem túlságosan jelentős pesti fii atal ember, akik külföldön megcsinálják a nagy, váratlan karriert, amely majdnem minden pesti fiatalember titkos ábrándja. Az említett .regényhősök házasság révén csinálnak karriert és az említett pesti fiatalembereknek semmi kifogásuk e megoldás ellen. Az élet azonban, a •bö’es élet bölcsebb és még bátrabb fantáziával dolgozik, mint a regényíró, mert ime, a valóságos karrier hősének nem is kell házasodnia, nem kell szerelmi életéinek szabad ki- teljesülését megterhelni az anyagi érdek han- dicapjéveL Nem kell asszonyt vállalnia a gazdagságért és pozícióért, csak apát, ami kényelmesebb, de valószínűtlenebb megoldás. Ilyet csak az élet mer alkotni, regényíró nem. I .Nem első eset, hogy budapesti ember karriert fut be külföldön, de eddig mindig túlságos kitartással, fáradozással, tehetségének teljes megfeszítésével, a regényOlvasó és a pesti fiatalember fantáziájához képest tulunalima- s?u csinálta. Az ilyen ember, ha hosszas küz- ködéssel és keserves munkával vagyonra és hírnévre tett szórt külföldöm, nyugodtan hazamehetett városába, Budapestre, — senki sem bántotta családján és intim ismerősein kívül. A regéinybeli hősöket azonban, mint tudjuk, a mítoszon kívül távolabbi ismerősök és közeli ismeretlenek tömör sorai vették körül és ravasz, vakmerő mesterkedésükkel, amelyet a hős sorsa által felkeltett fantázia fűlött, bukásra vagy menekülésre kényszerdtették a hőst. Ez érthető is. Azt, aki szorgalmas munkával kereste vagyonát, nem háborgatják kérésekkel és üzleti ajánlatokkal. De ha valaki sorsjeggyel vagy kártyán nyert nagy összeget, úgy legyen elkészülve a nagy ostromra. Attól tartok, hogy a fiatal magyar mérnök hosszú időre hontalanná válik, annak ellenére, hogy egy ősi belga herceg rangját viseli. Igazi honába, gyermekkori emlékeinek színhelyére alig mer majd visszatérni jó ideig. Ha hazamegy, biztosain körülveszik és ravasz rohamokat intéznek ellene ,.Az éhes város" megszaporodott figurái és ,.A budapesti kaland" megszaporodott hősnői- Ha elgondoljuk, hogy nőtlenül érkezik Budapestre az újdonsült belga herceg... Jobb el se gondolni. Vaj jóin csakugyan irigylésreméltó-© a pesti fiatalember, aki belga herceg lett? Igazságos volt-e hozzá a sórs? A legfőbb kérdés pedig: beválik-e hercegnek? Manapság ez nem könnyű foglalkozás. Milliomosnak lenni sem könnyű dolog, hát- még hercegnek! Borongó lélekkel lehet csak elgondolni, hogy a felelősség milyen tornyai merednek előtte, a régi és uj előítéletek minő kásahegyein kell átrágnia magát, amig valamennyire lelki egyensúlyba tud kerülni. A régi előítéletek is rendkívül súlyosak, de azokkal csak megbirkózik a tehetséges fiatalember. Segit a hagyomány és segit a diivat. Nem hiszem, hogy hercegnek születni kell, — azt, amit az utolsó évtizedekben kívántak egy hercegtől, elég könnyű megtanulni a félig-meddig iskolázott embernek. Maga a jómód is sokra megtanítja az embert, segítségül jő egy kis ízlés, a többit megteszi a presztízs. Ismerünk kitűnő aktőröket a hírlapok bűnügyi rovatából, akik remekül játszották a herceget minden pénz nélkül ... Az uj előítéletekkel már nehezebben boldogul a herceg, különösen, ha ő maga is uj. Az .előítéletek a herceggel szemben rendkívül szigorúak, az uj előítéletek a. lét vagy nemlét kérdését vetik fel mindenfajta herceg számára. TTa a horoerr nem akar több lenini, mint egy régi világ jelensége, úgy egyelőre csakugyan elég, ha stílusosan él és „ruganyos" léptekkel halad keresztül a mondén, szálloda haliján. De... Két kép van előtte^. Az egyikei tegnap láttam a „I/Infran" egyik oldalán: a velszi herceg Bianritzban- Szomorú kép. A herceg egy nád kar esszékben ül, lehunyt szemmel. szürke flanellinadrág, röividujju, nyitóttinyaku selyeming, baszk sapka. Semmi más. Pontosan úgy öltözve — a tudósitó mondja — mint minden más jól öltözött fiatalember Biarritz- ban. A tudósító, ügyes riporter, leírja a herceg egy egész napját, nyomon követi mindenüvé, beszámol mindenről, dacára a titkosrendőröknek, akik vigyáznak. Strand, kaszinó, néhány lokál. Szomorú nap. A legszomo- rubb benne, hogy a riporter mindig előre tu-drja, hogy hová megy a herceg. Szigora előírás. Az egyetlen rendkívüli eseménye a napnak, hogy a velszi herceg bemegy két üzletbe, vásárolni akar valamit, de nem kapja meg, amit keres. Mit keres? Epret. A második üzletben azt mondják neki, hogy holnap lesz és megkérdik, hogy hová küldjék. A velszi herceg azt válaszolja, köszöni, majd érte jön. A riporternek csorog a nyála, mikor leírja a mondatot. Érte jön! „Merői, je viendrai les chercher". Óriási! A második kép sokkal szomorúbbnak látszik, de rám biztató hatással van. Dostojev- szkij „Félkegyelmü"-je. Orosz herceg, egyszerű herceg. Úgy iram, ahogy előttem van, nem tudom, pontosan emlékszem-e a történetre. A herceg 'beteg, kétségtelen. Dolgok történnek Ilyenkor, szeptember elején már szállingóznak hazafelé a nagy világutazók. Három-négyhetes szabadságukat töltötték ezek az utazók a szélrózsa minden irányában, hatalmas földet bejárva.: mondjuk, a Balatont. Abbáziát, vagy, aki merte, Salzburgot. Van, aki Krakkóig merészkedett. Egy ismerősöm Várnáig jutott. Hajmeresztő történeteket beszélnék, eléig lesz kávéházi anyagnak egész télre. Kitűnő barátaim egyike azonban Debrecenben járt e onnan hozta ezt a három pusztai történetet, frissiben. Finn testvér a lovon Divat lett a- Hortobágy, aki csak teheti, megnézi. A magyar ember azért, mivel még meg akarja menteni magárnak a puszta emlékét s az egyre inkább modernné váló Hortobágyiból legalább annyit, amennyit ez a válság érintetlenül meghagyott. A nemzeti romantika maradékait keresi benne a magyar. A külföldi pedig érdekes exótikumot talál itt. A sok angolon, francián, amerikain és lengyelen kívül megjelent a Hortobágyon a test- vémemzet is; finn és észt diákok látogattak el. Nagyon tetszett nekik minden ezen a vad magyar pusztán. A testvériség jogán kétszer néztek meg mindent, de nem csináltak rémült jeleneteket, mint az amerikai kisasszonyok, megkísérelték a lehetetlent: hogy a hortobágyi emberek szokásaiból közös, ősi vonásokra következtessenek. A rokoni érzés nagyon benne élt a sok diákban s ennek örömével telepedtek le sükiről... Vőfély társa ós barátja házában (ki nem barátija ennek a hercegnéik?), egy borzalmas, ötven-ihatvan évvel ezelőtt épített polgári bérházban, a lépcsőkön éri utói ismét a szörnyű betegség, az epileptikus roham. Beteg a herceg, beteg a ház, betegek a barátok, a gyönyörű hősnő, az egész hatalmas regény. De a beteg herceg szörnyű világosan lát, leg- viilágO'sabban a roham előtt. Ez a herceg csodálatosképpen mindig tudja, hogyan kell viselkednie egy hercegnek, nem a szigorú előírások szeriint, hanem a világ türelme és kívánsága szerint. A herceg tisztánlátása a biztató a hagy betegségben Úgy az ó, mint az uj ellőitéletek szerint, csak addig herceg a herceg, amig annak tartják, csak éppen az igények hallatlanul megnövekedtek az uj előítéletek szerint. A félkegyelmű herceg tudta, hogy már rég nem az ő hercegségéről van síző, hanem azokról, akik hercegnek tartják. Ezt a tisztánlátását a betegségének köszönhette a dekadens herceg, de nem köszönheti-e az egészségének az ilyen tisztánlátást az olyan herceg, aki azelőtt sofőr volt? Rajta múlik, hogy melyik képet választja. Sándor Imire. a hortobágyi csárda ászt alához is. Paprikás ételt rendeltek, pusztai karcossal. A szomszéd asztalhoz egy fiatal csikós tévedt be. Jóidéig üldögélt magának egy nagy fröccs előtt, busán támaszkodva félkönyökre. A testvériség felébresztette a finn efcben az adakozó kedvet s mivel még á mulatságnak ezt a részét nem élvezték ki: különféle jelekkel s tört magyar beszéddel 'átihivták asztalukhoz a kedvetlen csikóst. Az a fejét rázta. Újra hívták. Nem jött. Legyintett egyet lenézően, — szokva van már ahhoz, hogy a pusztán egyre kevésbé hagyják meg nyugalmukat a bámuló idegen népek — s megrendelte a második fröncsőt. A finnek, észtek kézzel-láibbal jelezték, hogy fizetnek neki szívesen, csak üljön az asztalihoz. A csikós egyre büszkébben s önérzetesebben húzta ki magát s végre is, magához intette a korcs-marost: — Mondja meg nekik, hogy ne kunérozzanak tovább! — adta ki a rendeletét. A finnek abbahagyták a hiábavaló kísérletet. Ahogy ott üinekdi-ldögélneik tovább is, az egyik megpillantja a csikós lovát, amelyik a csárda tornáca előtt, az egyik szomorú akáchoz kötve legelészett. A finn fiú véletlenül kitűnő lovas volt, az apjának birtoka lévén, gyerekkorától lóhoz szokott ő is. Kedvet kapott a lovaglásra s minden előzetes kérelem nélkül odament a lóhoz, eloldotta s rá akart ülni. A csikós nagy figyelemmel szemlélte a bátor idegent, de nem szólt egy szót sem. Másik könyökére dűlt s delimeskedini Csakhogy a tó ezúttal emberére talált. A finn gyerek egyet lendült s a raikou- eátlankodó, tüzes paripára oly ügyesen ugrott fel, hogy többet le sem került róla. A puszták lova pedig mindenképpen le akarta magáréi vetni lovasát. A látványra a csikós is felállott, közelebb ment s elismerően rázta meg a fejét. Már kiáltott is egy harsányat, érdeklődése jeléül. A firn bátran megülte a lovat. A ló ugrált egyidelg, majd alábbhagyott ficánkolása s akkor hosszú, egyenletes vágtatásba indította lovasa. Mikor visszakerültek, a csikós még mindig nem szólt semmit. Odament a lovához, megkötötte s akkor egyenesen a testvérnemzet asztalához sétált. Meg állott az asztal előtt, kezet -nyújtott a bátor lovasnak s ennyit mondott: — Szeribusz! És efikiáltotta magát: — Héj! Most ideüilölk közéjük, de én fizetek! Reggelig el nem mozdult az asztaluk mellől. j S nem -engedte, hogy a bort más fizese, mint- Ő. A juhász pipája Az öreg juhászt Mihály bácsinak hívják s arról nevezetes, hogy a juhászok között is ő a legnagyobb flegma. Ha a közömbösségnek s a nyugalomnak -egyetemi tanszéke v-olna, Mihály bácsit tennék meg előadónak. Néha ez a megmentő je, ez a flegma, mert a kiváncsi utazóik s az exótifcum rajongói annyi lehetetlen kérdést adnak fel az öregnek, hogy, ha nem v-olna meg ez a flegmája, már régen börtönben ülne valahol súlyos testi sértés miatt. Botra támaszkodik az öreg s nyugodtan tűri, hogy szemléljék. Úgy körüljárják Mihály bácsit, mintha eleven csuda volna. Megtapogatják subáját, süvegét, kísérletet tesznek vele, hogy váj jon úgy ismeri-e a juh alt, ahogy az olvasókönyvben tanultuk róluk s miikor mindez sikerült, az egyik vendég odanyujtj-a az öregnek •— a kérdést: — Miért nem gyújt rá, öregur? Merthogy Mihály bácsi szájában szutyfcos, öreg, üres. pipa -fityegett. Azt szor-tyogatta türelmesen már-egy. órája-az öreg. — Nincs dohányom! — mondja Mihály bácsi olyan közömbösen, hogy a szempillája se réz dűl. A kiváncsi jövevény tovább kérdez: — És ha volna? — Nincs taplóm! — Hát -mivel gyújt rá, ha van dohánya? Mihály bácsi dehogy lesz mérges, dehogy fogja fel a botot, dehogy üt. Csendesen nyúl a zsebébe: — Ezzel, e! És előhúz hatalmas subája alól egy finom kis benzines öngyújtót... Első ember a bihalos;.. E-z is pusztai történet. Szép, csendes, nyugodt történet. Belép a gulyás, — öreg, ősz magyar, — a csárdába. Két decit rendel. nincs különösebben rossz kedve, — sőt megfelelő jó hangulata van s ennélfogva dúdolni kezd: — Első ember a bihalos, Második a csikós, Harmadik a juhász, Negyedik a kanász ... Egyhangú, rendes kis nóta ez, pusztai nóta s a nótáiban mindig az az „első" ember, aki énekli. Mint jelen esetben a „ibihal-os". Most bejön a szobába egy csikós, meg egy juhász. Leülnek két deci mellé őlk is, — a maguk kőt decije mellé, — s hallgatagon nézik a falat. A nagy csendben -egyszer csak megint, felhangzik az öreg gulyás danája: Első ember a bihalos, Második a csikós ... Az uj vendégek felfigyelnek. A csikós fel- kön y-ölköil az asztalra s odaszól: — Mit mond, urambátyám? — Első ember a bihalos, második a juhász... Ekkor a. csikós szó néíllkül felveszi a hosszú ostort s mindég méreg nélkül jól odacserdit az öreg nyalkába. Az öreg fel sem kel: — Első ember a bihalos, második a csikós... — énekli tovább. A juhász is fogja á. hosszú, kampóé botját s úgy vágja fültövön az öreget, hogy véres fejjel -esik az asztal alá. Csörömpölve törik össze az üveg, elzuhan egy szék. Nagy csend van. Ebben -a csendben, az asztal alól hörögve, szakadozva, véreseim düny- nyög tovább a nóta: — Első enfber a bihalos, második a csikós, harmadik a juhász... EURÓPA LEGÉRDEKE SE!?B JEGYESPÁRJA. György angol királyi herceg és Marina gö rög főhercegnő (jobboldalt) Salzburgban tartották eljegyzés ük ett mssmmssmi Három pusztai történet hia: Szómé aikty Slikioo 6
