Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)
1934-09-15 / 211. (3542.) szám
2 T>RXGAlA\AOtajiHlRX1SE> J984 szepteanl>er 15, szombat. kozott. A francia külügyminiszter csatlakozott Anglia álláspontjához és megáll a/pitoitta, hogy a lengyel példa alapjában megingathatja a bé- keszer/Jíflések tekintélyét és airca ösztökéliéti a többi államot, hogy ugyanígy cselekedjék. Egyetlen állam sem mondhatja föl önhatalmúan a szerződéseket. Reméli, hogy nem ez rótt Beok szándéka. Barthou Szerint a lengyel külügyminiszter tegnapi nyilatkozata fényéLengyelország kilép 11; iának Aloisi olasz delegátus foglalt állási Beek ellen. Szerinte a szerződések getésf jelent és kísérletet arra vonatkozóan, hogy a népszövetséget fait accotrapli éllé állítsa. Franciaország mint Lengyelország barátja és szövetségese reméli, hogy Lengyelország nem óhajtja azoknak a végzetes következmény eknek bekövetkezését, amelyek Beek nyilatkozata után várhatók. Barthou nyilatkozatát a népszövetség óriási tetszéssel vette tudomásul. a népszövetségből? szív rezisztencia álláspontjára helyezkedik és illetékeit sem fizeti meg a népszövetséginek. „Lengyelország nagyhatalom és szuverén** Varsó, szeptember 14. A lengyel távirati ügynökség ma közli a félhivatalos Oazetta Polska cikkét, amely kommentárokkal látja el B&ek genfi bestédét, a nyilatkozatot történelmi jelentőségű eseménynek nevezi, amely hatalmas módon kinyilvánitóttá Lengyelország népakaratát. Lengyelország egyszer s mindenkorra a leghatározottabban visszautasít minden olyan kísérletet, amely Lengyelországot másodfokú hatalommá akarja sülyeszteni. A ráerőszakolt kisebbségi szerződések, amelyek a nagyhatalmakat nem érintik, a másodrendüség jelei g ezért szakított velük Beck. Lengyelország természetesen nem ellenzi a kisebbségvédelmet, ellenkezőleg hajlandó együttmiüködni annak az általános szerződésnek a megfogalmazásán, amely valamennyi hatalmat egyformán kötelezi. Követelése csak az, hogy a nemzetek között egyenrangúság uralkodjék. Beok föllépése a lengyel szuverenitás védelmét jelentette. szerint még soha sem fordult elő, hogy egy nagy állam külügyminisztere nyugodtan föllép a népszövetség szónoki emelvényére és farkasszemet nézve az 54 állam képviselőjével, akiknek feladata a szerződések védelme, egyszerűen érvénytelennek jelent ki egy meglévő nemzetközi megállapodást. A német-lengyel paktum éta... Az Excelsior szerint a német—lengyel paktum megkötése óta Lengyelország mindenáron nagyhatalmi szerepet akar játszani. Nem mindig sikerült befolyását tényleg emelni, de elérte, hogy meggondolatlan cselekedeteivel gyakran meglepetést keltsen Európában és barátait elidegenítse. A Petit Párisién párhuzamot von a kis- antant felfogása és Lengyelország magaviseleté között. A lap szerint Lengyelország a kisebbségvédelmi szerződés el nem ismerésével valószínűleg állandó tanácstagságát akarta kizsarolni (lenitől és azt, hogy Oroszországot fölvevő szavazatát a nagyhatalmak drágán megvásárolják. Németország helyesel Bérűn, szeptember 14. Beck külügyminiszter genfi beszédét a nemzeti kisebbségek védelméről valamennyi reggeli lap élénken kommentálja. A, lapok elismerik a bejelentés óriási jelentőségét. Általában helyeslik Beck szavait, amennyiben azok az eddig meglévő kisebbségvédelem tökéletlenségéről szólnak. Viszont aggasztó jelenségnek tartják, hogy. akadhat hatalom, amely egyszerűen szakit olyan szerződéssel, amelynek betartására valamennyi ország ígéretet tett. A kisebbségi kongresszus álláspontja Géni, szeptember 14. Az európai nemzetiségi kongresszus főtitkára állást foglalt Beck lengyel külügyminiszter nyilatkozata ügyében. Az európai nemzetiségi kongresszus néhány nap előtti konferenciáján Bernben foglalkozott a kisebbségvédelem általánosításáról szóló lengyel javaslattal, valamint azzal a szándékkal is, hogy a javaslat meg nem való- sulása esetén Lengyelország lerázza magáról a kisebbségi szerződések terheit. A kongresz- szus egyhangúan helyeselte a kisebbségi szerződések általánossátételére irányuló törekvést és elhatározta, hogy támogatja ezt. Ugyanilyen egyhangúan kifejezte azonban azt is, hogyha a terv nem valósul meg, akkor nem szabad megtámadni a jelenleg érvényben lévő kisebbségvédelmi megállapodásokat. A kongresszus a népszövetségi bizottság kiküldését kérte a kérdés megvizsgálására. Elidegenítőén hatott, hogy a lengyel külügyminiszter egyoldalúan felmondta a szerződéseket, még mielőtt a nép- szövetségi bizottság elvégezte volna munkáját. Lengyelországban óriási kisebbségek vaunak s éppen ezért a lengyel elhatározásnak katasztrófáiig következményei lehetnek. Bármily sajnálatos is a lengyel lépés, a kisebbségi kongresszus főtitkára megállapítja, hogy az nem változtat a népszövetségi tanács kötelességén, amennyiben ez a kisebbségi szerződések betartásának ellenőrzésére vonatkozik. Az ellenőrzés tovább megmarad és a népszövetségi tanács jogai ezen a téren csorbitatha- tatlanok még lengyel viszonylatban is. Gömbös fariéi útja elől! Rómába is utazik? FORRÁS mindaddig érvényben maradnak, arnig nem revidiálják őket. Népszövetségi körökben elterjedt hírek szerint Barthou magánbeszélgetéseiben óriási felháborodással beszél Beck magatartásáról. A népszövetség nyílt kihívásának nevezi© azt és a francia-lengyel jóbarátság elleni merényletnek. Hír szerint Lengyelország azzal a tervvel foglalkozik, hegy kilép a népszövetségből. A lengyel delegáció a hírekre csak annyit vár Jászolt, hogy Varsó a kilépést „a jelen pillanatban nem tartja tanácsosnak". Lengyelország Genfbén a jövőben valószínűleg a paSzFranciaország felmondja a barátságot? Paris, szeptember 14- Egyetlen párisi lap sincs, amely helyesli Lengyelország genfi felléptét. A francia lapok állásfoglalásából látni, mennyire mély az a szakadék, amely a hajdani dédelgetett szövetséges és Franciaország között tátong. Néhány lap elvileg ugyan helyesli Lengyelország kívánságát, de valamennyi visszautasítja azt a módot, ahogy Varsó egyoldalúan felbontja a nemzetközi szerződéseket. A Journal sajnálja, hogy Lengyelország szándékairól nem tájékoztatta előzőleg a francia delegációt. Ez a körülmény is mutatja a lap szerint, hogy Páris és Varsó között nincs meg többé a régi bizalmas viszony. Az Oeuvre Budapest, szeptember 14. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A „Magyarság" római tudósítójának jelentése alapján azt a szenzációs hirt közli, hogy Gömbös a közel jövőben Rómába utazik Mussolini meglátogatására. A jelentés szerint Gömbös mostani római utazásának diplomáciai előkészítése már befejezést nyert, úgyhogy Gömbös magyar miniszterelnök még október első felében tervezett varsói útja előtt megy el Rómába, valószínűleg. még szeptember folyamán. A végleges időpontot később fogják megállapítani, tekintettel a népszövetségi tanácskozásokra és Suviehnak a közeli napokban esedékes berlini látogatására. A lap szerint jól informált olasz kormánykörökben rendkívül fontosságot tulajdonítanak a üucc és Gömbös találkozásának, amely néhány nappal fogja megelőzni Barthou francia külügyminiszter római látogatását. Cáfolják a római útról szóló híreket Budapest, szeptember 14. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A hivatalos magyar sajtóiroda délután illetékes helyről nyert felhatalmazás alapján azt közli, hogy a pesti reggeli sajtónak az a jelentése, hogy Gömbös miniszterelnök a közel jövőben Rómába utazik, minden alapot nélkülöz s az erről szóló hir légből kapott. SZENT KONSTANCIAÍ KÁPOLNÁJA '“"“ÍJÍI!; (45) Juci nem tudta, mit tegyen. A fogság élet, kimenekülés a front szenvedéseiből. De Szibéria hihetetlen messzeség. Hol lehet? Merre jár? — A minap látott egy fogolyszállit- máoyt. A rongyos, piszkos, borotválatlan alakokat nagyszuronyu népfelkelők kisérték. Látta, amint az egyik fogoiy egy lerágott almacsutkát szedeti fel a sárból és rágta, ette amúgy törletlenül. Mikor Borcsa meghallotta az esetet, nevetett. — Örüljön neki a nagysága! Jó dolga lesz a főhadnagy urnák; ur az ur, a pokolban is! De meg nálunk sincs rossz dolguk a ruszkik- nak. Ott van az ángyomnál az a nagy Vaszili, úgy él, hogy otthon sem élhetne külörnben 1 — Nagy Sándornénak hívják az ángyodat? — Az a neve. Született Csiba Verőn! — Hallom, hogy rólam pletykálkodik. Mit mondtál neki rólam? — Én-e? Semmit. Semmit, mondom. Mer hál ki tudja meddig, mikorig tarthat még a háború. Ki győzi azt kivárni? De sietek, a pincébe, fáért, aztán a botoshoz, sorba állni lisztérl. a henteshez zsírért, annyi a dógom, nem is tudom, miért töltöm az időt hiába! L VI. CSAK EGY ALÁÍRÁST? A kasszatündérhiány tette-e, vagy más, nem tudni. De az szent, hogy Károly alig hoz valami pénzt. Alig futja a bérekre. Pedig itt az amortizáció-fizetés. Juci apjától kérte a hiányzó összeget De helyette csak egy lamentáló levelet kapott. .. Rossz a termés, a gabonát elrekvirál- ták. Mások dugdossák, vermelik; tőlem meg elveszik, meri még ha dflgd osflám is, elárulnak a szomszédaim, meg a cselédjeim... Halán Klári, azt fölveti a sok pénze... Juci megpróbált hadi kölcsönnel fizetni. — Nem lehet elfogadnunk, csak hadiköl- csön-lombardra. Tessék jegyezni háromszor annyit. Kitűnő üzlet, maga-magát fizeti ki! Utoljára mégis elment Klári nénihez. — Oh, drága Jucikéin, hogy örülök, hogy látlak. Hogy vagy? Jól, ugy-e? — Pénzt? Sajnálom, kedvesem, de nem adhatok. Én is csak abból élek, amit mint obersveszíernek, a hadikórház fizet. Pénzt? Hahaha! Hiszen tudod, hogy- semmim sincs, mindenem bent van a takarékban! Kivenni? Hova gondolsz? Mit hinnének felőlem? Pá, aranyosom, puszillak édesem, a viszontlátásra, kedves! Végre váratlan segítsége akadt. Károly, a fizetőpincér. — Szívesen, hiszen csak csekély összegről van szó! Azonnal, kérmássan! De a rend kedvéért kérek egy váltót, jó kezessel. — Jól van. Majd aláiratom az apámmal. — Sugár úrral? Az nem jó kezes. De itt volna Lindenmayer ur, vagy Mü'ller százados ur! — De hiszen ez vagyontalan ember! — Igen, de a váltó az ő nevével száz százalékot ér. Azt a főnöknő nem hagyja kifizetetlenül a főnök ur hazatértéig! — De az apámnak négyszáz holdja van! — Két év múlva dobra kerül. Mit volt mit tenni? Megy a gőzös Kanizsára. Viszi Jucit Lindenmayer Tádéhoz. Nagy bajjal talált egy embert, aki elvezette a lókórházba. Egy kerítésben egy csomó leromlott, csupa csont és bőr gebe gunnyasztott. Köztük járt Lindenmayer, simogatta, kenyérdarabkákkal etetgette őket. — No, öreg sárga, vigéc? Köhögsz még, szegényke, hiába kuruzsolunk! Az a randa lódoktor már le akart vágatni. Ne félj, nem engedlek. Te meg én, kelten együtt vagyunk egy öreg, vén. strupirt, kiselejtezett huszár! Mi az, öreg? A hasad is fáj? A gebe felemelte Ínyét mosolygósra a has- esi ka réstől. Messze kilátszottak ujjnyi hosszú, sárga fogai. — Taddeusz bácsi, jó napot! — Isten hozta, Jucikal De milyen meglepetés I ... De bizony a váltóal ábrásról tudni sem akart. — Férfi és nő közös aláírása egy okmányon mindig bajt okoz. Ezért maradtam agglegény. Én már csak jóban akarok magával maradni. Inkább adja el a. kafanát. Úgysem magának való. Ha nincs ott: csalják, lopják. Ha ott van: maga túlságosan fiatal és szép arra, hogy be ne piszkolódjék. Fort mit Schaden! Menjen haza Kislucsóra! A lókórházban még egy szekerészhadnagy volt beosztva. Ügyvéd, civilben, — Ne törődjék a lejárattal! Moratórium van. Bolond, aki fizet! De biz ezt Juci tudta,- hogy nem lehet. Ha csak egy napot késik: vége minden üzleti hitelnek. Ha a moratórium szót kiejti: vége van a kereskedői becsületének. Tanácstalanul, csüggedten, fáradtan ért haza. Az uccán rikkancsok szaladoztaik: — Cadorna offenziiváját megáilitoltuk! Az orosz frontot Zlota-Lipánál áttörtük! A kávéház megtelt vendéggel. Juci kénytelen volt szögre akasztani elhatározását s mégis csak be kellett ülnie a kasszába. Két nap alatt együtt volt a szükséges pénz háromszorosa, mert a h ad ikölcsön-szel vények is fizettek. Megkönnyebbülten- de holtfáradtan ért haza éjfélkor; szemei előtt ugráltak a kasszagép piros számai. Janira gondolt, akitől még mindig nem kapott hirt. De elhívás' közben folyton összezavarodott Jani képe Mutterével. Az maradt előtte álmában is; férje volt, Janinak szólította, de az arca a Mutteré volt. Vájjon merre lehet? Juci maga se tudta, melyikre gondol a kettő közül. Reggel egy menetszázadot látott vonulni zeneszóval az állomásra. A század élén olyanforma tiszt ment kivont karddal, mint Mutter. Pedig nem lehetett az, de igy, messziről égé szén annak látszott. A legénység, a tisztek tele voltak virággal, száll aggal, csak a pa- rancönokuak nem jutott több, miint három] szál tölgyfalevél. A járókelők megálltak, i integettek. Juci is elővette a zsebkendőjét de tellegetés helyett arcát temette bele. Hazaérve, megdöbbenéssel látta a sok sírástól, aggodalomtól, gondtól fonnyadó arcát a tükörben. — A te leveleidet senki se várja szivsza- kadva! Te édes, te drága! — sóhajtotta önfeledten. Csak most eszmélt rá, hogy Míil- lerre gondolt azzal a kétségbe esett, forró sze: retemmel, ahogy Janira szokott. Lement a következő vonattal Kielucséra. Menekült a saját gondolatai, az őt üldöző képzetet: elől. melyek akarata ellenére, kétségbeesett védekezésén keresztül törtek, átjárták lelkét, testét. Menekült előlük, segítséget kérésivé. a légi emlékek közé. menekült Palikához, úgy. ahogy menekült volna Janihoz, ha ez nem volna messze, országokon, földrészeken túl, teljesen elérhetetlen messzeségben! LV1L ÁZSIA FELÉ. Janival ment a vonat. Benne az egész zászlóalja. A tisztek hallgatva guunyasztottak a széles orosz vasúti kocsi padján. Félórán- kint, ha egy-egy szól szóltak. Az is tele volt önváddal. — Meg kellett volna hosszabbítani a raj vonalat balról! — Nem használt volna az sem. Hiszen már bent voltak Brődyban s kezükben ivott a zászlóaljtörzs! — Lőni kellett volna az utolsó töltényig! — igaz. Azt kellett volna. Elfoghattuk volna az egész betört dandárt. — Csupa tejfölösszáju újoncok voltak! — Taknyos gyerekek! — Fegyvere csak az első vonalnak volt. Á1 többit puszta kézzel hajtották utánunk! — Haditörvényszék elé kerülünk! — Az a kisebb baj. Amiatt: a pléhgnlléro- soknak fájjon a fejük. De a szégyen! — Ne neked,^ helvenhalus dicsőség! (FolyUiAjtuk.)
