Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)
1934-09-02 / 200. (3531.) szám
Jk'J*é-*SXni’Á * lA\x£AkTllKUAid ífro4 saepteiuo^r 2, va»trii&p. HOLDFÉNY Irta: Szomory Dezső Fiatal festőbarátom itt ül nálam a földszinti szobáimban, éjfélkor. Az ablakok nyitva vannak. Az udvaron, az ecetifákra, a hold süt, nagyon magasról. A lombok közt dereng át ez a hold, olyan messziről s magasról, mint egy más világból, egy más pályáról, mint egy mennybéli idegenből, álról nincs semmi, csak ez a hold. Nem is tartozik ide, az udvarra, az ecetfákhoz. Csak ép itt van, hogy menjen tovább az utján. Lehet érezni, hogy csak úgy van itt, ideiglenesen, ez a hold. A lomb olyan szomorú alatta! S a vadszőlő a falon, mint drótszőttes disz omlik alá, megdermedte n a fényben. A kutyám, egy percig, ugatja ezt a fényt. A cicám, egyedül az udvar sarkában, bámulja ezt a holdat mint szfinx-társa a sivatagban. Nyilván érti is mit jelent. Érti? Annyit mindenesetre megért, hogy nem tud aludni miatta. Ez a szak világ az udvaron tele van a végtelenséggel. * Fiatal festőbarátom kinéz az ablakon. Minden jelenségre amit lát, a vadszőlőindákra, az ecetfák lombjára, a cicára az udvar sarkában, a fényre ami átszűri az egészet, külön- külön felhívja a figyelmet. Nagyon sokat beszél és magyaráz, amint általában festők szoktak beszélni és magyarázni a maguk érzéséből és elsóvárgásából. Egyébként most jött haza ez a fiatal festőbarátom küMöldi útjáról. Hetekig volt távol, nem is tudom, nagyon messze volt. Mindenesetre nagyon mesz- sze az udvaromtól s az ecetfáimtól. Gondolom Rómában is volt. Nyilván azért is jött, ilyenkor, éjfélkor hozzám, hogy komótosan elmondjon mindent amit látott. Holott csak any- nyit mond, ahogy kinéz az ablakon: — Sehol ilyen szépet nem láttam! Hát ilyen kedves, udvarias fiú. Igazi művész. Nem csoda, hogy szeretem. Mellette van, egy karnyújtásnyira, az asztal végében a gramofonom. — Miféle lemezed van, — kérdi, — ami passzolna ehhez a tűnd éri értelmetlenséghez, ehhez az ezüst tejifröccshöz, ami ezt az udvart bedönti valami félnappali világosságba? Mert ez csakugyan olyan valószinütlen, olyan képtelen és rejtélyes, hogy ezt csak zenével lehetne megérteni. Mint ahogy bizonyos költői müveket csak zenével lehet megérteni. Mint ahogy például a Faust-ot is csak úgy lehet megérteni a sok énekkel, duókkal, karokkal s általában azzal a sok zenével, amit Gounod irt bele. így meg lehet érteni. Legalább is a franciák csak ilyenformán értik. — Oh a franciák! — mondom. — Hamlet- hez is zenét Írtak. — Nagyon helyesen! Az izraeliták és a keresztények Istenhez is zenét Írtak. Zene nélkül semimiit sem lehet megérteni. S megint érdeklődik a lemez iránt. — Talán Tristán és Izolda? — mondom aggódással. — Az nem passzol ide, — feleli egy kéz- legyintéssel. — Ahhoz tengerpart kellene. — Azzal nem tudok szolgálni, — mondom. — Nincs egy Mozart-szonátád? Még az menne a leginkább. Egy gyermekkori Mozart- szonáta. Mert a cicát is be kell számítani a művészi egységbe. A holdfénybe és a zenéibe. S most már oda ült az ablakpárkányra. * Ez az a perc, hogy egészen egyedül vagyok. Egészen egyedül a sok bús gondolatommal s Rozáliái akit szeretek. Ez az én külön lemezem a magam számára. Már be is van állítva. Már szól is, zeng! — s alig merem hallgatni! Már nem is tudom, hova szédüljek tőle. Eljövök s> falak mentén, végig a szobámon, miint egy kalitkában. A lemez, zeng utánam. Nem is tudom hova legyek tőle s csak szaladok ide-oda a szobámban. Nem is tudóim hova szaladok, amellett, hogy itthon vagyok, négy fal között, a szobámban. Négy fal között lezárva önmagamiban. Nem is tudom, hogy itthon vagyok, ahogy össze vagyok törve s feldúlva önmagámban. Csak a fejemet érzem, hogy zug. — Mi lelt? — kérdi a barátom az ablakpárkányról. — No nézz csak, — mondtam, — Rózái elment. Ezt mondom és az ajkam reszket. — Rózái? — kérdi, — ki az? Hát mondjam? Beszéljek? TáTjam fel a titkokat? Oh Istenem, már kezdeném is, siralmasan már kezdeném, de végül mégis, inkább hallgatok. Az ajkam reszket. Amit mondhatnék az mind olyan súlyos, hogy nem is tudnám mondani. Nem is tudnám felszínre hozni abból a lelki szövevényből, ahol elakadt a fájdalomban. Csak a gond számit, gondolom s nem a szó, ami kifejezné. Csak annyit ismétlek rögeszmésen: Rózái elment! nyaralni ment! — hová? ne is kérdjed! Ausztriába! ahol lövöldöznek! Nincs hírem róla s meghalok, úgy szenvedek! — Rózái nem passzol ide, — mondja a barátom, — ide egészen más nő passzol ebbe az udvariba s ehhez az ecetfához. Egy egészen más nő ebbe a holdfénybe s ebibe az éjszakába. Ha ugyan egyáltalán passzol ide nő! A kép sokkal szebb és nemesebb. S már akkor befordult az ablakpárkányon, felém. — No látod, — mondta, — az a baj te veled, hogy te sohasem tudtál megmaradni az életeddel, a tiszta művészi egységben! Hogy hozzákapcsoltad a szépséget az otromba valósághoz. Az életet az álomhoz, holott csak az álom számit. Hogy sohasem voltál olyan tudatos és tisztalátó, hogy elkerüljed a tulajdon , ....................................................................................................... —......... ............................... Ór iást választéki Legolcsóbb áraki Pausz T., Kosfce Üveg — porcellán — villanycsillárok! iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiHiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiw Modern képkeretezés, üvegezés llllllll|Íllllllllillllllllllllllllll!lll!IIIÍIIIIIIIIIIIIII!lll Telefon 2423 Alapítva 1833 szivedet. Hogy nem ismerted csak azt az őrülettel határos rajongást, ami letöri az ember szárnyát s lefokozza önmagához. Hogy az életedet egy elvesztett életben ünnepelted s imádtad Rózáit, ahelyett, hogy megfojtottad volna. Innen van, hogy nem vitted semmire s nincs egy rendes lemezed, amit be lehetne állítani a gramofónba. S azzal megint visszafordult a iholdfényhez az éjszakába. doilkodm, mert a belek és mirigyek működésé, savak és a vér összhangja minden gondolkodás alapját képezik. A szegény Mellon jól tudja, hogy az öreg Schopenhauer nem lett volna pesszimista, ha rosszabb sora lett volna az életben és kevesebbet örökölt volna apjától. A szegény Mellon tudja, hogy a filozófia előfeltétele a biológia, és nem hajlandó a könnyen végzetessé válható helycserét elkövetni. Nem, ő marad a hordóban, Diogenes- Mellon és neki nem kell egyéb a teljes függetlenségnél és a gondolkodás szabadságánál. Helyes ez igy? A jó pittsburgiak nem minősítették ezt az eljárást csodának és oly 'bolondnak nyilvánították Meltomt, mint amilyen bolond Diogenes volt a görög polgártársak szemében. A polgártársak soha nem érthetik ezt meg, de Diogenesnek viszont ehhez semmi köze: ő megtette a kötelességét a közzel szemben és csodát varázsolt eléjük abban a korban, amikor csoda már sehol sem jelentkezik a láthatáron. A polgártársak szemében az ellenkező a csoda, az, hogy a gazdag Mellon szóba állt a nyomortanya Mellonjával és meginvitálta magához. így van az, hogy az emberek akkor sem értik a csodát, ha már egyszer véletlenül valóban történik. Persze, itt is elsőnek a világ legrégibb problémáját kellene eldönteni: vájjon mi fontos, az élet-e, vagy a gondolkodás. Voltak olyanok, akik a gondolkodást részesítették előnyben. Ezek neve fennmaradt. Voltak, akik az életnek éltek. Ezek halálukkal végérvényesen meghaltak. A problémát senki sem döntötte el végérvényesen: mindenki csak a maga gondolatait élheti. De annyit írjunk mégis a szegény Mellon pittsburgi nyomortanyájának a margójára, hogy még abban az esetben, ha nem maradna utána filozófiai mü, mint a Schopenhaueré, akkor is olyan ember lesz, aki életével bizonyította a gondolkodás első- rendüségét és gazdag nagybátyjának csak annyit tudott mondani, hogy: „Eriggy, te szegény ember és ne zavard az én gazdagságom köreit!“ A HÁROM ARCOM Azt mondtad kedves, három arcomat figyeled régen, egy életen át; s a három arcom mind külön vonással egy bennem élő szép, külön világ. — Az első arcom a komoly férfié, mely hétköznapos gondben elmerül s egy harcos élet küzdelmét mutatja az ütközetek árkán legbelüí. Másik arcom a gyermeket mutatja, a vig gyermeket, aki én vagyok s olyan ujjongva örvendezel rajta, hogy néha-napján ez is felragyog. A harmadik arc az örvénylő világ, a költő arca, (örök idegen;) mely mögül a vers csak náha-viíianás, csak dörrenés, mi zajlik idebenn. A három arcom együttvéve mégis a költő arca, aki én vagyok; s a három arcban egy egész világ van, melyben vigadnak, sírnak magyarok. FEKETE LAJOS. Mem Irelf sicüi nagybátyja gazdagsága Irta: Neubaiaer Pál Ez a csodabogár pedig William A. Mellon, az Egyesült Államok volt kincstári államtitkárának unokaöccse, aki, annak ellenére, hogy a volt államtitkár a világ egyik leggazdagabb embere, Rittsburg egyik legszegényebb nyo- mortanyájának tömegszállásán él. A szegény Mellon heti két dollár községi segélyből tengeti életét. Tengeti, mondják azok, akik értelmetlenül bámulják ezt a tüneményt. A szegény Mellon azonban más véleményen van és nagyjából úgy viselkedik az élettel szemben, mint egy ókori bölcs, aki nem volt hajlandó kimozdulni a hordóból, vagy egyéb nyomor tanyájáról, csakhogy független lehessen. A szegény Mellon független kíván maradni és azt tartja, hogy a pénz nem függetlenít, sőt ellenkezőleg, rabszolgaságra ítéli az embert, aki azt gondolja, hogy pénze révén uralkodik, pedig a pénz uralkodik rajta. A szegény Mellon azt tartja, hegy csodák ma is történnek, csak ember kell hozzájuk, aki felismeri a csodát, de hogy pénzéhes ember nem juthat abba a lelki helyzetibe, hogy a csodával megismerkedhessék. Pittsburgban nem értik, mért ül a szegény Mellon a nyemortanyán, amikor a viliág második leggazdagabb embere a nagybátyja és Pittsburgban nem hisznek abban a csodában, hogy adva van egy ilyen emberi viszony, de az egyik fél egyszerűen nem vesz róla tudomást és nem hajlandó gazdag embernek be- állani. A szegény Mellon azonban csodát akart tenni, hogy higyjenek benne. Megelégelte a sok bánfáimat, békét óhajtott és le akarta rázni az embereket, akik csodájára jártak és kigunyolták, mondván: „Nem tudsz magadon segíteni, ó Mellon, mert ha tudnál és nagybátyád szóba állna veled, dehogy is lennél te próféta a pittsburgi nyomortanyán! ösak lenne neked dénárod ezernyi... De hát nincsen semmi kézzelfogható vagyonod, a nagybátyád trónusáig pedig nem ér fel a szavad . ..“ A szegény Mellon ezen a ponton félbeszakította azokat, akik igy akarták kiugratni a berekből a nyulat és ígéretet tett, hogy azonnal felveszi nagybátyjával az érintkezés fonalát. Irt is az öreguniak egy megfelelő levelet és valóban megtörtént a csoda, az öreg felelt. Azt felelte unokaöccsének egy igen meleg hangú levélbein, hogy mellékeli az utazási költséget, jöjjön azonnal Newyorkba, hajlandó nemcsak elhelyezni, hanem rangjának meg- felően ellátni. A jó pittsburgiak elámultak ezen a csodán és nem értették, mért élt Mellon sok évig nagy nyomorban, mikor bebizonyosodott, hogy úgy élhetne, mint senki közülük. A szegény Mellon mosolygott az együgyű embereken és igy szólt: „Ti ezt csodának minősítitek, pedig nem ezt akartam nektek megmutatni. A csoda csak most következik.“ Szólt és a következő tartalmú levelet intézte a nyomoHányáról a világ második leggazdagabb emberéihez: „Kedves bátyám, nem cserélem el mostani lakásomat Pittsburg legelső szállodájának legdrágább lakosztályával sem. mert szükségem van erre a helyre. Csak itt kaphatok egyszerű házi kosztot és csak itt tudok igazán olvasni, tanulni, gondolkodni és elmélkedni." Ezt a hihetetlen tartalmú levelet, ezt az emberi dokumentumot vallóban el is küldte a világ második leggazdagabb emberének és nyugodtan felrúgta azt a szerencsét, amely után milliók hiába szaladnak és amely neki az ölébe hullt. Nem kapott semmit kedves nagybátyjától, ami ezek után érthető, de viszont ő, a koldus, a milliomosnak adott valamit: leckét. Nem kell neki a gazdagság, mert csak szegénységében tud igazán gondolkozni és elmélkedni és a gondolkozást fölibe helyezi a gazdagságnak. Nern kell neki a pompa és a ragyogás, amelyért kedves nagybátyja aktív államtitkári koráiban mindent feláldozott és a nagy hajszát éppen csak egy hajszálon úszta meg. Ott, a fény és ragyogás világában nem kaphatna egyszerű házi kosztot, pedig neki ez kell. mert az ínyencségek, könnyen lehet, eltérítenék a liszta gondolkozástól és hiba csúszhatna be a logikájába, hiszen a teli gyomor nem tanul szívesen, de nem is tud gonVáltozás a ruszsinszkói iskolaügyi referátus vezetésében Prága, szeptember 1. A Národni Osvobo- zeni jelentése szerint az ungvári iskolaügyi refeirátus mai főnökét, dr. Slávik Vencel minisztériumi osztályifő'tanácsost az iskolaügyi minisztériumba rendelték be s helyére dr. Kiima László miniszteri osztályifőtanáosost nevezik ki az iskolaügyi minisztériumból — A cseh agrárpárt megtagadja a közösséget a „Zemlja a Volja“ cimü lappal. Két hét előtt jelent meg Ruszinszkón a „Zemlja a Vol- ja“ cimü kéthet-enkint megjelenő lap első száma, amelyet a bemutatkozó első 6zám tartalma szerint a csehszlovák agrárpártnak néhány vezető tagja ad ki. A lapalapitók bejelentették, hogy ukránbarát politikát kívánnak folytatni. A „Zemlja és Volja“ megjelenése és iránya sok szóbeszédre adott alkalmat politikai körökben, mert azt következtették, hogy most már az agrárpárt is ukránbarát politika mellé áll. Az agrár sajtó ezekben a napokban nyilvánosságra hozta a csehszlovák agrárpárt ruszin- szkói elnökségének azt a nyilatkozatát, hogy a „Zemlja a Volja“ ukrán lapot a pártvezetőség tudomása és hozzájárulása, nélkül adták ki és hogy az agrárpárt a nyelvi, kulturális kérdésekben kitart az orosz pártok 1932. évi kongresszusán hozott határozatain. A cseh néppárti „Prazsky Veöerník“ helyesen jegyzi meg, hogy ez a legújabb nyilatkozat a ruszin- szkói nyelvkérdésben még nagyobb zavart okoz s most már teljesen homályos az agrárpártnak a görgkatolikus egyházhoz és az ukrainizmushefz való viszonya is.
