Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)
1934-09-02 / 200. (3531.) szám
2 ^IWiM-MAfífaXRHlRIiAR 1954 szeptember 2, vasárnap. eét. Annyi balsiker és csalódás után nyilvánvaló lett, hogy a jelen körülmények között semmi más eszköz nem áll a kisebbség rendelkezésére nemzeti kádereinek fentaxtására, mint az intenzív gazdasági és kulturális tevékenység. Az utóbbival a magyarság tartós eredményeket érhet el Szlovenszkón, mert a magyar műveltségnek még mindig határtalan szuggesztiv ereje van s ha előnyös oldalaival tud megmutatkozni, 6zivós, életképes generációt nevelhet. Odáig jutottunk, hogy legfőbb fegyverünk a kultúránk maradt. Szerencsére erős és legyőzhetetlen fegyver. Mindent el kell követnünk jókarban tartására, kultúránk szétsugárzására. Elsősorban a fiatalokat kell megtartani a magyar kultúra- bűvkörében, s ez elképzelhetetlen magyar iskolai nevelés nélkül. Magyar iskoláink ugyan nem tökéletesek, (kultúrpolitikánk egyik főfeladata, hogy lassú, okos munkával rábírja az illetékes tényezőket tökéletesebbé tételükre) nincsenek elégséges számban (a szaporításukra való törekvés a második kultúrpolitikai feladat), de ami megvan, azt ápolni kell. Gyerekekkel megtölteni. A magyar kultúra bevehetetlen várába csak úgy vonulhat vissza a magyar kisebbség, ha a jövő generációnak a meglévő lehetőségek végső határáig magyar nevelést ad. (A kultúrpolitika harmadik feladata azután, hogy kiharcolja a magyar iskolák teljes egyenrangúságát és azt. hogy az elhelyezkedésnél a magyar iskolát végzett fiatalember ugyanolyan esélyekkel rendelkezzék, mint bárki más.) Fiatal prágai barátomon láttam, hogy akármilyenek is a magyar iskolák, olyan alapot adnak, amelyre bizvást felépíthető a magyar kultúra erődje. Ugyanakkor azt is láttam benne, hogy a magyar iskoláztatás nem handicap, sőt előny, mert az összes szükséges ismeret mellé odahelyezi a nemes vetélkedésnek és az elmélyítő megkomolyodásnak azt az építő többletét, amit éppen a különbség tudata, a nehezebb helyzet érzése, az ösztönös többet- produkálás akarata ad a csehszlovákiai magyar diáknak. Úgy gondolom, minderről jó beszélgetni szeptember elején, amikor az iskolák ajtai újra megnyílnak e a magyar szülőt álmatlan éjszakákon gyötri a gond, hogy miféle iskolába küldje gyermekét. — Saját palotát kap a vezérkar. A nemzet- védelmi minisztérium ezekben a napokban közölte Prága székesfőváros tanácsával, hogy Prága-Bubenecsben, a Diadalmi tétren még ebben az évben megkezdi a vezérkar székházénak építését. Göring feloszlatta az oranlenburgi büntetőtábort Megszűnt a harmadik birodalom leghirhedtebb koncentrációs tábora - Uiabb 700 amnesztia - Folyik az SA leszerelése Berlin, szeptember 1. A néhány nappal ezelőtt bejelentett amnesztia-törvény most a megvalósulás stádiumba lépett. Göring porosz miniszterelnök felülvizsgáltatta a koncentrációs táborban internáltak listáját és a vizsgálat eredményeképpen szeptember elsején további 742 internáltat bocsátottak el a táborból. Hivatalos jelentés szerint Poroszországban ezek után már csak 700 ember van internálva, többnyire szocialisták és kommunisták. Az amnesz- tiatörvény végrehajtása után szeptember 1-én föloszlatják az oranienburgi koncentrációs tábort. A hivatalos jelentés azt is közli, hogy a jövőben sokkal enyhébben fognak eljárni, mint eddig és csak a legszükségesebb esetben küldenek államellen.ese- ket a koncentrációs táborba. Azok a személyek, akik konfliktusba kerülnek a törvényekkel, azonnal a bíróságok elé kerülnek és nem viszik őket többé a táborokba. A szeptember elsejei szaba- donboesátottak között van Reuter volt magdeburgi polgármester is. A legyengített rohamotztagok Berlin, szeptember 1. A német kormány jelenleg teljes erővel dolgozik e rohamosztagok számának csökkentésén. Az United Press jól informált forrásból úgy értesül, hogy eddig az SA legénységnek két harmadát léphették. Berlinben eddig 200 ezer rohamosztagos volt s most 50—60.000 maradt. Jellemző, hogy a nürnbergi pártkongresszuson ebben az évben mindössze 80.000 SA-legény vesz A magyar tSbbtégü feledi járat telekkönyvi hivatala csak államnyelvii végzésekkel intézi el a magyar beadványokat Törköly képviselő orvoslást kér az igazságügy mi nisztertől Prága, szeptember 1. Dr. Törköly József nemzetgyűlési képviselő, a magyar nemzeti párt országos politikai elnöke a mai napon érdekes Írásbeli kérdést nyújtott he Dérer igazságü gyminiszt.eírh ez. A képviselő a túlnyomó magyar többséggel bíró feledi járás- bíróság telekkönyvi hivatalának ügykezelését teszi kifogás tárgyává s azt kívánja, hogy a hivatali a magyar nyelvű beadványokat a nyelvtörvény értelmiében az államnyelv mellett magyar nyelven is elintézze. Törköly Írásbeli kérdése a következőképpen hangzik: — Az 1926. évi 17- sz. kormányrendelet 19. cikkének 1. pontja világosan megmondja, hogy azokban a járásokban, ahol valamely nemzeti kisebbség a 20 százalékot meghaladja, a bíróságoknak, hatóságoknak és községeknek kötelességük az illető nyelvi kisebbséghez tartozók nyelvén készült beadványokat elfogadni és azok elintézését nemcsak az állam nyelvéh, hainem azon a nyelven is kiadmányozni, amelyen a beadvány szól. — Ugyanezen kormányrendelet 27. cikkének 2. pontja előírja, hogy ha a myilván- könyvbe való bejegyzés iránti kérvényt a kisebbségi nyelvhez tartozó a kisebbség nyelvén terjesztette elő, úgy a bejegyzés az állam nyelvén kivüil a kisebbségi nyelven is foganatositandó. — A 29. cikk intézkedése szerint a bejegyzés foganatosítását tanúsító záradékot.az okiratokra a beadvány nyelvén kell rávezetni. — A feledinicei járásbirólág területén a magyar nemzeti kisebbség jóval felülbaladja részt, míg tavaly 200.000 volt jelen. Az SA számának csökkentésénél a kormány rendkívül ügyesen jár el, amennyiben kijelenti, hogy az SA a jövőben rendkívül szigorúan fegyelmezett csapat lesz és akinek ez nem tetszik, távozhat belőle. A leépítettek elmenetelét ezzel megkönnyítik. Ugyanekkor a távozók komoly végkielégítést kapnak és biztosítékot arra vonatkozóan, hogy a birodalom hivatalnoki karában elsősorban őket helyezik el. Hitler legújabb „Führer-parancea" a motoros roham osztagokat kiveszi az SA keretéből s mint nemzeti szocialista autőszervezetet illetszti be a pártba. Ez a lépés is a roihamo6ztagok gyöngitését jelenti. a 80 százalékot s dacára ©nmek, a járásbíróságnál vezetett telekkönyvek tisztán az állam nyelvén vezettetnek, a bejegyzésekről szóló értesítések kizárólag az állam nyelvén adatnák ki és a bejegyzés foganatosítását tanúsító záradékokat ugyancsak tisztán az állam nyelvén vezetik az okiratokra, dacára, hogy a kérvények magyar nyelven lettek előterjesztve. — Miután a bíróságnak ez az eljárása sérti a nemzeti kisebbségek jogait s ellentétben van a fentidézett kormányrendelettel, kérdezzük a Miniszter urat: 1. Van-e tudomása arról, hegy a teledi járásbíróság területéin az 1926 évi 17. ,sz- kormányrendelet 19. cikkének 1. pontja, a 27. cikkének második pontja és a 29. cikkében, foglalt rendelkezéseket nem tartják be, a te- lekkönyyeket kizárólag az állam nyelvén vezetik, a bejegyzésekről szóló értesítéseket kizárólag az állam nyelvén adják ki, a bejegyzés foganatositását tanúsító záradékot az okiratokra nem a beadvány nyelvén vezetik rá? 2. Hajlandó-e azonnal intézkedni, hogy a törvény intézkedését a járásbíróság betartsa s a magyar nyelven beadott kérvényeket magyar nyelven intézze él és magyar nyélven foganatosítsa? Dr. Törköly József, képviselő. SZENT KONSTANCIA kápolnája (34) 1 Juci felcsatolta formás karjára a karperecét. Megölelte, megcsókolta Janit. — Mondd meg a kis Jézuskának, hogy köszönöm szépen! — Én is* — felelte Jani. — De ha a krisz- kindli nem haragszik meg érte, kérdenék valamit. — Mit? — Hogy mit metszek én ezzel a puskával? Területem nincs, vadászni nem szoktam, puszta szobadísznek pedig olcsóbb ajándék is megtette volna. — Jaj, fiam, azt ne tőlem kérdezd! Ebben én ártatlan vagyok! felelte Juci. — Hát kit? — Nem tudom. Bizonyosan az angyalkák h >zták. Sugár ék hallgattak. Egyszerre az asszony elmosolyodott. — No, most megcsíptelek, vén huncut' Itt a számla a kabát zselében! Most megtud un, hány évig fogjuk nyögni a részletfizetést, amibe ezzel a drága ajándékkal berántottál! Kihúzta a zsebből az Írást. De az nem volt számla, hanem valami hivatalos irás. Egész friss, még meg sem száradt egészen a vegytinta. — Ez a rendetlen ember! Hát ide dugtál valami hivatalos Írást?! Hogy jutott ez az eszedbe? Úgy látszik, valamit jegyeztél rá ceruzával 1 Hanem most aztán%nagyot nézett. — Mit firkáltál ide rá, Pali? Hiszen ez nekem szól; Most már többet ne pörölj! — Olvasd el hát az írást is, hogy tudd, miért! Az öreg Pál ezt már reszkető, meghatott hangon mondta. Könny is volt a szemében. — Ezt a hosszút? Olvasd magad! De azért sietve szedte elő a pápaszemét. Olvasta: „3847/1914. tkvi szám. Végzés. A duna- szerdahelyi kir. járásbiróság mint tkvi hatóság a benyújtott, illetékezés végett a duna- szerdahelyi m. kir. adóhivatalnál Ask 541— 271/1914. szám alatt bemutatott eredeti adásvételi szerződés alapján elrendeli a kislucséi 47. sz. betétben, nagy á, kereszt, 1—7 sor — juj, de sok szám! h-r-sz. — Ez kínaiul van — alatti ház, beltelek, szántó és rétre vonatkozó tulajdonjognak 240.000 K vételár feltüntetésével. — Mi ez? — Sugár Pál és neje született Gaál Katalin — ez áprilisi tréfa, hiszi a pici — nevére, továbbá az ugyanezen betétben á kereszt, 8—11 sor, — megint az a buta há, er, esz, alatt foglalt ház, udvar, beltelek és kopárságra vonatkozó tulajdonjognak 1500 K vételár feltüntetésével Nagy Jánosáé szül. Sugár Judit nevére való bekebelezését. Egyúttal elrendeli a bemutatott törlési engedélyek alapján a C. lapon feltüntetett összes terhek törlésének bekebelezését. Utasittatik a telekkönyvi iroda ... — Ugyan, hagyd abba már! Az a telekkönyvvezető dolga. Ahhoz te nem értesz. — Jól van, jól, csak a dátumot nézem meg. 1914 december 24 — a mai dátum — tudtam, hogy bolondság, egy gonosz, kíméletlen tréfa az egész! Ilyen szent ünnepen! — Bizony, annak* a fele se bolondság! Mienk újra Kislucsé! Csak a palváriát csípte el belőle ez az élelmes kis hölgy itteni I — Nem értem. Hogy lehet ez? Nem, nem hiszem! — Ha nem érted: olvasd el újból! — De a kétszázezer korona vételár?! — Jött. Akadt. Került. A Berger M. és társa cég adta kölcsön. — Szerencsétlen! Hát most mit kezdjünk? — Semmit. Vízkeresztkor hazamegyünk, kitakarittatjuk a házat, Gyümölcsoltóra elvetettük a tavaszit, — sok mákot, kölest vetünk, a többit rekvirálni fogják. — De az igavonók, eszközök, állatok. —Bergerék naponta 500 darab vágómarhát szállítanak. Abból lehet egy féldélelőtti porció ott s az elég a 400 holdnak. De annyi lesz, amennyit csak el tudunk helyezni. — Szóval, a birtok csak névleg a mienk, igazán a Bergeré? — Illetve a társáé. De a patvária Jucié, azt annak hozta a Jézuska, Szent Konstancia körtére. — Juci, elhiszed ezt? — El én! Csak azt nem értem, hogy lehetett ilyen egy-kettőre megcsinálni. — Úgy, hogy siettünk. Az angyalkák ma már egy kis benzinnel 80 kilométert tesznek óránkint. De mert én is jó voltam, nekem is meghozta a Jézuska a bő d aki vadászterületet. Jövőre eszünk őzet, fácánt, de már a jövő héten magunklőtte nyulat! Jani, te is siess meggyógyulni, bal sarokpuskás leszel a kislucséi stráfban, ha megérdemled! — Nem értem az egészet. — Hát akkor gondolkozz rajta egy-két évet, akkor majd megérted. A fő, hogy a feleséged ház- és beltelektulajdonos 1500 K értékben, — te hozományvadász! — Jó, majd gondolkodom. De most... — Erre már iszunk egyet! Hol rejtőzködik az a dugaszban tartott Veuve-Cliquot? — Gondoltam rá. Kint van a jégszekrényben. Még jegesvödröt is hozattam haza egyet. Ma úgyis üres a kávéház! — szólt Judit. — Borosa! Az már az ajtóban állott tátott szájjal. — Jaj, de gyönyörű karácsonyfa! — Csak jöjjön közelebb, Boris, magának is jut ajándék! — szólt Juci s átadta a neki szántakat. — Kézit csókolom! Jaj, de szép, jaj, de jó! Énnye, majd elfelejtettem. Azért gyövök, hogy két tisztúr van odakint egy gyönyörű cserép virággal. Azt kérdezik, nem alkalmatlanok-e? — Vendég? Karácsony estéjén? Ki az ördög lehet? Biztosan az a Héthy-kölyök, valami hozzá hasonló éretlen kamasszal! — mérgelődött Jani. — Nem a, kérem, nem kamaszok azok, két olyan félidős forma, mint az öreg ténsúr. A szomszédszobában egy öreges hang kezdte énekelni, egy 'kissé ponzsonyiae kiejtéssel a pesti orfeumnótát: Szabad-e bemenni, Szabad-e bemenni már? — Á, Lindenmayer ur! Tessék! Lindenmayer fejét a télidőre való tekintettel, aranyszőke paróka födte. Mögötte feltűnt Németh Bandi tagbaszakadt alakja. Mikor ezt meglátta Sugárné, igy szólt csendes rezignációval: — Most már elhiszem, hogy miénk újra Kislucsé. De azt is tudó m, hogy nem sokáig lesz az! — Kezüket csókolom! Nem dobnak ki? — szólt Lindenmayer s Jucinak átadta a gyönyörű, virágzó azaleát, amit hozott. — De, ellenkezőleg, nagyon megtisztelő... — Kvics-kvacs. De hát mi agglegények vagyunk. Szabadságon. Hova legyünk? Beültünk a kafanába s néztük egymás ábrázatát. Bandi a ráncokat olvasta meg az enyimen, én meg a szép, lilaszin ereket, illetve az ezekben megjelenő szisztémát vizsgáltam az övén. Félóráig ezzel foglalkoztunk, némán, mint két stockfisch. Aztán egyszerre megszólaltunk: Brr, de hideg van! — Nem volt jól befütve? Fajjriattfuk.
