Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)
1934-09-11 / 207. (3538.) szám
2 BBIW 11134 szeptember 11, kedd. na a lelki és testi felfrissülésre. De egyelőre nem is ismerjük ennek a dunai Locannonak alapelveit. Hallottuk, hogy Olaszország különféle afrikai és Földközi-tengeri engedmények fejében közeledést mutat a francia fronthoz és Németország tulagressziv maga- tartála miatt az osztrák függetlenség albszo- lut biztosítása érdekében eddigi elképzeléseitől eltérően lát hozzá nagy energiával a dunai kérdés megoldásához. Az olasz politika kétségtelen irány változásából bizonyos lapok olyan következtetéseket vonnak le, mintha az olasz engedékenységnek nem volna egy másik oldala. Holott elképzelhetetlen, hogy ne legyen egy ilyen másik oldal. Olaszország engedékenységet mutat, de kétségtelenül elvárja, hogy a középeuxópai másik oldalon is előzékenységet mutassanak. Annál inkább elvárja ezt, mert tudjja, hogy a másik oldalról jövő engedékenység nélkül lehetetlen dunai Locarnot kötni s megint ott vagyunk, ahol voltunk. A középeurópai kibontakozás csak kompromisszumok alapján történhet meg. Olaszország értésére adta a franciaknak, hogy a maga részéről hajlandó előzékenységet tanúsítani, most a másik részen van a sor, hogy nyilatkozzék. Nem ismerjük a föltételeket. Annyi azonban bizonyos, hogy a dunai Locamo megkötésénél a kisebbségi kérdés játssza a főszerepet. Nagyon nagyarányú és lényeges változásoknak kell történni a kisebbségekkel való bánásmód terén, hogy a dunai Locarno tényleg megszülessen. Benes optimizmusát azért nem oszthatjuk még, mert nem hallottuk, hogy az olasz fölfogás revideálásával kapcsolatban mennyiben hajlandó a másik oldal revideálni eddigi merev álláspontját. Csak ha ezt megtudjuk, akkor beszélhetünk az európai atmoszféra tényleges megjavu- lásáról. Viszont a genfi konferencia mai megnyitásával és az ottani eseményekkel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy a mai genfi helyzet rendkívül alkalmas a gyors és .pozitív tárgyalásokra. Hir szerint az orosz fölvétel, a Saar- vidék és az osztrák probléma gyors megbeszélése után az államiférfiak szeptemberi tanácskozásának vezérlő tétele a közép-európai 'ügyek tisztázása lesz s az olasz-francia közeledés éppen e probléma minél előbbi elintézésének céljából keletkezett. Kíváncsian várjuk a fejleményeket s reméljük, hogy minden tekintetben alapvető eltolódásokat eredményeznek az államférfiak népszövetségi megbeszélései. Ha tényleg ágy lesz, akkor a népszövetség valóiban megújult s amikor jövőre a gyülekezet beköltözik az uj pazar genfi palotába, akkor nemcsak külső keretei változnak meg, hanem belső lényege is és a delegátusok friss és tempós munkál végezhetnek Európa újjáépítése érdekében. A népszövetség és a TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1; OLDALON. — A világban ma rendkívül sok destruktív erő van — mondotta a csehszlovák külügyminiszter. — Ezek az eleinek nagy energiával és hatalmas aktivitással dolgoznak, de azt érték el, hogy a másik oldalon nyugodt és ugyancsak energikus lépések történtek a destruktív elemek garázdálkodásának leküzdésére. A konstruktív eleinek közül a legjelentősebb a népszövetség. — Ismerjük el őszintén, hogy egyes esetekben a népszövetség nem mutatott elég erőt a hibák és a szerencsétlenségek meggátlására, más esetek azonban bebizonyították, hogy a népszövetség hatalmas institúció és a legerősebb gát minden felforgató áramlattal szemben. Benes szerint megvan a remény a lassú, de határozott fejlődésre és javulásra. Nem akar illüziókban ringatózni és a valódi események talaján kíván állni. Mindazonáltal energikusan tiltakozik minden pesszimizmus ellen, mert ezek a pesszimizmusok rendszerint egyéni érdekek szüleményei és különleges célokat szolgálnak. E mesterségesen szitott pesszimizmus destruálni akarja a béke megszilárdításának niu nkaját. A krízisből kivezeti ui A gazdasági helyzet némileg javult, de a javulást leginkább csak egyes államok energikus kereskedelempolitikai intézkedéséi- okozták. A világ a politikai, a gazdasági és a szociális szétszaggatásnak olyan korában él, amely bizonyossá teszi, hogy a krízis ideje több-kevesebb intenzitással még sokáig eltarthat. Az egész ma élő generáció arra van elitéivé, bőgj lassú, szomorú és fájdnhr.-zs küzdelmet folytasson i\ fokozatos rekonstrukcióért. A normálistól elütő nemzetközi viszonyok a gazdasági helyzet következményei. Háború? — Tudom, hogy sok helyen attól félnek, hogy háború tör ki és egyesek szerint a háborús veszedelem már a fejünk fölött lóg. A világháborúban szerzett tapasztalataink alapján az a véleményem, hogyha az aggodalmak bizonyos fokig indokoltak is, mégsem kell azon a véleményen lennünk, hogy a háború feltartóztathatatlan szükségszerűség. \ mai világ államférfiai és vezérei megfelelő eszközökkel rendelkeznek a háború feltartóztatására és éppen ezért ma sokkal inkább ők felelősek az esetleges bajokért, mint előbb. Nyíltan és könyörtelenül meg -kell mondani, hogy a háborúért ma kizárólag az egyes országok vezetői felelősek. Ha a történelem világosságánál vizsgáljuk „destruktív elemek" a háború utáni helyzetet, mcgállapitbatjuik, hogy az emberiség gyakran esett már át a maihoz hasonló fejlődésen. Minden nagy szerencsétlenség után, igy a napóleoni háborúk után is legelőször idealisztikus kísérletekkel és altruisztikus kívánságokkal láttak hozzá az emberek a béke biztosításához. Ennek az első periódusnak befejezése után azok, akik a katasztrófa kárvallottjainak érezték magukat és kezdtek uj erőhöz jönni, megkísérelték, hogy elégedetlenségükkel felforditsák a helyzetet. Amikor agilitásuk elérte tetőpontját, a konstruktív erők működésbe léptek és meggátolták, hogy a társadalom lebukjon a lábainál föltáruló örvénybe. Megkezdődött a lassú, fájdalmas előnyomulás az állapotok Az elnökválasztás G e n I, szeptember 10. Benes beszédét általános tetszés fogadta a konferencián. A delegátusok ezután 51 szavazat közül 49-cel Sandler Richárd svéd külügyminisztert választották a népszövetségi közgyűlés uj elnökévé. Mint ismeretes, Sandler a szociáldemokrata párt tagja. Az angol, francia és blasz politika törekvéseinek szemmelláthatóan sikerült ArgenAz európai politika uj G e ni. szeptember 10. Az európai politikát az eljövendő hónapokban kétségtelenül a legjobban az uj francia-olasz közeledés fogja foglalkoztatni. Ennek a közeledésnek célja az, hogy az európai viszonyokat uj alapon átszer- Vezzh* esetleg hosszabb időre stabilizálja. A nemzetközi politika szenzációs változásának első eredményeiről egyelőre nincsenek pozitív adatok és a Páris-rónnai szövetségről szóló hírek legalább is korainak látszanak. A megegyezés útja hosszú. Illetékes genfi körök felfogása szerint Középeurópa és az osztrák kérdés az uj megegyezés lehetőségének alapproblémája. Ettől függ a kisantant bevonása a francia-olasz tervekbe és a dunai megállapodás megkötése. Franciaország az utóbbi időben rájött arra, hogy a dunai problémát csak ugv lehet megoldani, ha sikerül békés együttműködésre bírni a kisantantot és Olaszországot. — Éppen ezért Páris nagyobb engedményeket tett a Földközi tengeren és Afrikában Olaszországnak. hogy igy megnyerje Róma jóindulatát. Ilyen körülmények között Olaszország hajlandónak mutatkozott középeurópai . politikájának bizonyos eddigi irányairól lemondani. Ha Franciaország segítségével fokozott normalizálása felé. A valóság diadalmaskodott „A sorsunk a kezünkben van“ — Ha nem csalódom — folytatta Benes — az eljövendő években most is megkezdődik a katasztrófák utáni idők c harmadik periódusa. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden rendben van. Szívós, energikus munkára van szükség és el kell határoznunk, hogy a háborút kiküszöböljük politikai eszközeink közül. Sorsunk a kezünkben van. Ha nagyon akarjuk, kiküszöbölhetjük a jelenlegi krízist, megmenthetjük a békét, visszaszoríthatjuk a destruktív elemeket. Ebben az értelemben jelentem ki megnyitódnak a népszövetség tizenötödik ülésszakát. tina, Portugália és Lengyelország ellenzékiségét megtörni és a szovjet fölvételét bizto- sitani. Argentína máris igent mondott és Portugália válaszát mára várják. Beck külügyminiszter a lengyel delegáció vezére uj varsói utasításai alapján kijelentette, hogy a szovjet fölvétele mellett fog szavazni. Ezek után bizonyos, hogy Szovjetóroszországot fölveszik a népszövetségbe és Moszkva megkapja az állandó tanácstagságot. útja: a dunai Locarno Olaszország kibékül Jugoszláviával (ami természetesen a bolgár szövetség feladását jelentené), akkor a kisantant és Róma közeledésének útjában nem áll akadály. A kisantant küszöbön álló belgrádi gazdasági konferenciáién szeptember végén szólva kerül az olasz közeledés kérdése. Olaszországot a kisautanthoz főleg az osztrák probléma vezeti. A kis antantnak és Olaszországnak egyaránt érdeke az osztrák függetlenség megőrzése. A dunai Locarno megkötésének pontos tervei egyelőre ismeretlenek. A Manchester Guardian szerint Benes külügyminiszter Genfben bemutatja meglévő tervét, amely Ausztria semlegesítéséről szól. Ha Ausztria kellő békegaranciát kap, akkor a Habsburg-kérdés kikapcsolódik az európai diszkussziókból. A L’Oeuvre szerint Benes tervét a népszövetség valószínűleg elfogadja, A megoldás abban áll, hogy Ausztria valamennyi szomszédja irásbelileg kötelezi magát, hogy azonnali szankciókat léptet életbe, amint valaki megszegi Ausztria függetlenségét. A német sajtó egyelőre nem nyilatkozik az olasz-francia közeledésről. A külügyi hivatalban kijelentik, hogy a francia-olasz közeledés nem lepte meg a német illetékeseket. SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA földeLggyéönRyI (41) — Maga szerzeménye? Hát a Bergcr M. és társa kicsoda? — Az ón voltam eddig, t© csak a nevedet adtad hozzá! — És az ón nevein semmi? Az ón nevem annyit ér, mint az Erdődy grófé! És ki csinálta az üzleteket? Én. csakis én! De hiszen az ón utasításom szerint! Én csak felfogadtalak éhenkórász létedre s kezet csókoltál, mikor egy-két százas orrocskát adtam neked! Én mentettelek ki a menetszá- zadból s tisztán C3ak az én szívességemből uraskodol! — Mit gondol a tekintetes ur, ha engem per-tu szélit, ón nem vagyok a Berger M.? Engem ismer a főparancsnokság, a főkvártély mester, a főintendáns, a hadügyminisztérium! Ki ismeri a tekintetes urat? Menjen oda, majd meglátja, milyen Niemand! — Na hát, ez hallatlan! Ez imfámis szemtelenség! — Minek esofirozza magát a tekintetes ur? Egyezzünk ki inkább. Csináljunk kontraktust. A cég ügyésze dr. Majorlaki Bertalan ... — Ki a cég ügyésze? — Ugyan, hiszen ismeri! A Mayer Ba- ruch! Az öreg Szróli fia. Én adtam neki Ge- neralvollmachtot. Fel is mentették ennek alapján. Nagyon okos ember. • ~ Na jó, hát további — Dr. Majoriak! már írásba is foglalta. Itt van készen, csak alá kell^rni. Hogy-hogy? Hát honnan tudta, hogy kiválók a cégből? — Sejtettem, mint a macska az esőt. Kész volt a szerződés teljesen, csak alá kellett írni. De csak a szerződő feleknek; a tanuk aláírták jó előre. Sugár figyelmesen átolvasta. De nem talált benne semmi huncutságot, csak a végösszeg volt nevetségesen csekély: A kivett 300.000 K-hoz még százezer, hadikölcsönben. — Mást nem izentek, Móni? Ezt nem írom alá! Akárhogy dugdosod: a cég vagyona több. mint egy millió! Mondjuk, ennek a fele öthatszázezer, tehát nekem jár a kivett három- százezerhez még legalább kétszázezer. — ’S geht nicht, tekintetes ur! Maradjon a cégben és lesz félmillió évi jövedelme a százezer korona végkielégítés helyett! — Jó, hogy mondod. Hát ha én kivettem 1100.000 K-t, hát a nagy lakás, a berendezés, az automobil talán abból telt, amit a nyulbőr- keresetből még a háború előtt félretettél? Hát az a hölgyeteg. az a szőke csoda, akiről mindenki tudja,'hogy egy bizonyos Berger... — Csak nem kell olyan indiszkrétnek lenni. Mondjuk, hogy kétszázezer.. A tekintetes urnák könnyű: félmillió biztos pénz. Az én részem még el is úszhat,! A szerződést aláírták. Sugár hazahozta a nagy paksaméta hadikölcsönt. Az igazat megvallva boldog volt, hogy szabadult az üzlettől, amelynek erkölcsi alapját sehogyan se tudta' veleszületett felfogásával összeegyeztetni. Az olaszok tapogatódzva, óvatosan támadtak. Ez volt a szerencse, mert igy, mire komoly támadásba kezdtek: kemény ellentállásra találtak. Az oroszok készen voltak erejükkel, _ legalább úgy látszott. A háború folyt tovább, mintha soha vége nem akarna szakadni. A világ megtanulta e szavakat: Isonzó, Görz, Dobcrdo, Sán-Michele. LI. BEA TIJS ILLE ... Sugár gazdaságában hamarabb jöttek a nagy kiadások, mint az aratás. Kijött az átira- iási illeték, kiszabták az adót s a Berger-féle hadikölcsönökkel nem ment sokra. Nagyobb tételben egyáltalán nem lehetett őket eladni. Egy ízben ugv megtörteit a sok apró-cseprő fizetnivaló, hogy Jucival kellett összefogni. Juci átvett ötvenezer korona értékű hadikölcsönt harmincötezer koronáért. Ebből aztán tellett, a felszerelésre is.s a muszka hadifoglyok vígan szántottak, vetettek a csallóközi földön. — Pali- hát te már nem mégy a hivatalba soha? — kérdezte Sugár né az urát. — Nem. Két urnák nem lehet szolgálni. — Jól van, de hát hogy is vagy azzal a hivatallal? Szabadságon? Vagy nyugdíjaztatásodat kéred? — Minek az? Az a pár korona?! — De Pali, gondolj a jövőre! — Ott a birtok, majd megélünk belőle. Majd jön a haszna! — Jön, ha jön. De ami biztos: biztos! — Hát majd megpróbálom. Szerencsére sikerült. Bár egy csöppel kevesebb jóakarattal kitették volna nyugdíj nélkül. Kicsiny volt a nyugdíj, de Kata mama szigorúan bevasalta minden elsején. A pozsonyi lakás most már nem kellett, elhatározták, hogy leköltöznek végleg Kis- lácséra. LII. AZ ÜZLET. Juci mosolygott, mikor apja hadikölcsönét, harminc Százalékkal a névértéken alul megvette. — Ránk fér egy kis hadinyereség! — gondolta. A kávéházban most, az olasz hadimozgalom következtében megint sok pénz forgott. De csak forgott. Az sem sokáig. Valóságos barométer volt az á hely! Ha jó hírek jöttek: tele volt. Ha rosszak: kongott az ürességtől. Az a harmincötezer korona mindenképpen hiányzott a forgótőkéből. Ha a kiadásokat csökkenti: a bevétel bánja meg. Janinak beszámolt mindenről. Kérte, Írja meg, mit tegyen. De az bizony csak úgy irt, ahogy éppen a kedve járt. Hol bizakodva, jókedvűen, hol mélységes kétségbeeséssel. Az utóbbi leveleit alig lehetett elolvasni, annyit törölt belőle a levélcenzura. Amikor pedig a pangás kezdett állandóvá válni, a hosszú, kongó ürességek idején, mikor Lincsi kisasz- szonv naphosszat regényt olvasott, "Károly a pikkolóval billiárdozott egyetlen balkezével — nem jött Janitól más, mint a zöld, nyomtatott lapok, amelyeken tiz nyelven volt olvasható az a hazugság: Egészséges vagyok és jól érzem magamat... De abból, hogy azon mindig a lengyel szöveg volt aláhúzva, annyit megtudott Juci, hogy Jani valahol Galíciában van és nem a Dob erdő poklában. Lincsi kisasszony elunta az ásitozást az üres kávéház trónján. Elment hadikisasz- szonynak. — Ott legalább jóllakom mindennap! — mondotta. Jucinak kapóra jött a dolog. Úgyis mind csak azt kereste: hol takaríthat meg valamit a kiadásokból. Tehette könnyen, mert alig volt dolga, hát odaült a kasszába ő maga. Palikát az öregek levitték Kislucséra — ideje ivóit, mert szegényke már nagyon sínylette a városi hadi ellátást. Kevés és rossz tej — alig valami liszt, hús, zsír, cukor — ott a faluban még kakaslejjel, varjuvajjal sütik a lu- róslepényl. A Stefánia-uti drága lakást is felmondta s átvette az öregekét a Korona* uoeában. Jó lak&e volt az is s a felébe került. (Faly itatjuk:.)
