Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)
1934-09-09 / 206. (3537.) szám
1984 szeptember 9, vasárnap. ^sct-A\mAarhirlap! 17 Utrakeltek a vándormadarak... Itáliát, Szicíliát és Északafrikát lepik el a szlovenszkói vándorok Ismeretien a fecske féli szállása ■ Ezer halál leskelődik vándorainkra Budapest, szeptember eleje. (Budapesti szerkesztőségünktől.) A P. M. H. múlt vasárnapi számában a gólya őszi vándorújáról irtunk. A budapesti Madártani Intézet gazdag anyagából mentettük azokat az érdekes adatokat, amelyekből megtudtuk, hogy az augusztus második felében utrakelő gólyaraadár keleti irányban, Erdélyen a Balkán keleti felén, Kis- ázsián, Palesztinán át 10.000 km-es vándor- utat tesz meg, mig novemberben eljut három hónapos déli szállására, Afrika délkeleti részébe. A gólyákat követik a fecskék. Szeptember elején ők is itthagynak bennünket. Érdekes azonban, hogy mig a gólyamadár az egyetlen költöző madarunk, amely kei éti irányban veszi útját, többi vándorunk mind délnyugati irányban keresi fel téli szállását. Mert amig legnagyobb költözködő madarunk, a gólya, a tőlünk legtávolabbra eső délkeleti Afrikában telel, addig többi vándorlóink uticélja tőlünk délnyugatra van. Afrika északi partvonala, Szicília, Spanyolország a téli otthona többi vándorlónknak. Vándoraink téli szállása Azaz hogy van egy kedves vándormadarunk, háztájunknak legkedvesebb barátja, az eresz alatt fészkelő fecske, amelynek téli szállása körül rejtély uralkodik s a magyar ornitológiái munka még nem bírta felderíteni, hol is telel a fecskemadár? A magyar madártani intézet gyűrűivel eddig mintegy 10.000 fecskefiókát jelöltek meg, de még egyetlenegy ilyen „utleveles“ fecske nem került kézre. Az angol madártani intézet gyűrűivel megjelölt fecskék közül már több kézrekerült déli Afrikában. Néhány fecskét fogtak a Belga Kongóban is, amelyek a Duna medencéjéből keltek téli vándorútra, ezek azonban nem a madártani intézet hivatalos gyűrűjével, hanem magán- ornitológusok .jelével voltak ellátva. Ezért ma még nem leltet megmondani tudományos pontossággal, hol is telel a Kárpátok déli lejtői alól útnak indult fecskemadár. Az a dankasirály, amely a Dunán csapkod és amely a 6zlovenszkói Dunán is elég gyakori, szintén vándorútra kei és: telét a nápolyi öbölben meg a Pó deltájában, Velence lagúnái között tölti Viszont télen át is van sirály a Duna fölött, csakhogy ezek vendégék, északról látogatnak el hozzánk. A téli zuzmók világából hozzánk jött vándoroknak azt jelenti a Duna, miét a mi dankáinknak a Pó és a nápolyi öböl: a Riviérát. Viszont érdekes, hogy azok a sirályok, amelyek a Vitává felett csaponganak és Prága népének kedvencei, egészen más irányban, északnak veszik útjukat és a német keleti tenger partvonala Atmellett elhúzódva kanyarodnak le az Atlanti óceán délre vezető partvidékén. A seregélyek téli szállásai rétegesen helyezkednek el egymás fölött. Az északeurópai példányok Angliában telelnék, a középeurópai seregély Franciaországban, Spanyolországban és onnan Marokkóba is ellátogat. A történelmi országrészek seregélye szintén ezekkel tart, de már a szlovenszkói seregély a dunaival együtt nem francia és spanyol földön telel, hanem valamennyi Olaszországba * távozik és Tuniszban, Algírban éri el utazásának végcélját. A seregélyek tehát látszólag felosztják egymás között a rendelkezésre álló téli szállásokat, úgyhogy minden vidéknek más és más jut. A sirályok és seregélyek különböző vonulási irányából és téli szállásából megállapíthatjuk azt az érdekes ornithológiai tényt, hogy a Kárpátok hegygerince milyen éles madártani választóvonal. A történelmi országok madárvilága & németországi, s egyéb középeurópai madirfajtákkál tart téli szállására,- a szlovenszkói madárfajták költözködése egyezik a középdunai vándorló madarakéval. A bibicék szintén felosztják maguk között a téli szállást. így Skóciából Írországba vonulnak belelni, hol a golf-áramlás következtében ölyan enyhé áz időjárás, hogy a mezők télen át is zöldéinek. Ezért is mondják smaragd szigetnek. Hollandiából a francia partokra és Spanyolország nyugati partjaira megy a bíbic. Szlovenszkóról és Magyarországból együttesen megy a bíbic Spanyolországba, ahol rendesen a Pó síkságon telel. Az ilyen aránylag közeli téli szállásba vonuló madárfajtánál azonban előfordulhat az az eset, hogy a téli szállásban is oly hideg lepi meg őt, hogy onnan is tovább keLl vonulniok uj téli szállásba. A mi bíbiceink vonulása ebből a szempontból csodálatosan érdekes. Ha enyhe a tél, akkor csak a Pó folyó völgyébe, a lom- bard síkságra vonulnak. Ha itt is beáll a hideg, ami elég gyakori, akkor tovább mennek Spanyolország keleti partvidékére, néha Marokkóba, sőt Algírba is. Ha esetleg olyan a béli időjárás, hogy Spanyolországot is hideg borítja, akkór az Atlanti óceán felé térnek • ki bíbiceink, egészen a Bretagne-félszigetig s a belga-francia határig. Az erdei szalonka nagyjából szintén rétegesen helyezkedik el a rendelkezésre álló téli szállásokban, de a rétegek nem észak-déli irányban fekszenek egymás felett, hanem a délnyugat-északkeleti irányvonal mentén. így Skóciából szintén Írországba vonulnak, de Spanyolországba is eljutnak, Oroszországból Angliába vonulnak. A svédországi erdei szalónkák szintén déli Franciaországban találhatók viszont csebmorvaországiak Korzika szigetén. A gémek telelőheíye az otrantói tengeri kapu parti területe és Szicília szigete. A madárvonulás veszélyei Az őszi vonuláson és a téli szálláson sok veszély fenyegeti kedvelt • vándorainkat. Yesze- delem fenyegeti egyrészt a déli .népek részéről, amelyek évezredes szokás alapján vadásszák és tömegesen fogják őket, másrészt az időjárási viszontagságok következtében. Nagyon híresek a szicíliai pacsirtavadászok, akik millió és millió számra pusztítják a mi kedves tavaszhir'nökeinkét. Fürjeinket hajórakomány- számra fogják a Földközi tenger partvidékein és szállítják Paris és London vásárcsarnokaiba, az Alpesek délre húzódó völgyeiben és szorosaiban pedig emlékezet óta működnek a madarászok, akik Olaszország nagy városainak piacait látják el apró madarakkal. Ha pedig hirtelen szakad 1« a tél a vándorok útjába, a zord idő tömegesen pusztítja* szegényeket, különösen a fecskéket. Múlt cikkünkben említettük, hogy még az olyan okos és erőteljes madarakkal is történnek katasztrófák, amilyen a gólya. Nagyon emlékezetes az 1850. évi nagymértékű gólyapusztitás, amikor egész Németország gólyaállománya jelentősen megcsappant. Aztán a gólyákat téli szállásaikon is veszedelem fenyegeti, az arzénes sáska sokat pusztít el közülük. A vonuláson és a téli szállásban szenvedett nagy veszteségek hatása aztán abban mutatkozik, hogy egyes vidékeken a vonuló madarak igen csekély számban érkeznek vissza. Fölhangzik a panasz, hogy kimaradnak a fecskék, a gólyák csak felében-harmadában jelentkeznek, a fürjek teljesen elmaradnak stb. Ez onnan van, mert a madarak legnagyobb része törzsenként vonul. " Egy-egy falu, vagy nagyobb terület fecske, fürj vagy egyéb madár lakossága együttesen szokott elindulni 6 igy az együttesen' haladó törzset egyidejűleg sutjván a veszedelem, az illető vidéken feltűnővé válik az elpusztult madárfaj csekély állománya. Rendes körülmények között főleg a fiatal nemzedék az, amely a legnagyobb pusztulási kontingenst szolgáltatja. A kézrekerült gyűrűs madarakról szóló statisztikai adatok szerint az első ősz a próbaköve a fiatal madár életrevalóságának. Ilyenkor pusztul el a legtöbb, azt lehet mondani, hogy a fiatal nemzedéknek legalább 90 százaléka. Ez a normális pusztulás azonban nem idézi elő az állatállomány nagyobba.rányu helyi fogyatkozását, mert a tapasztalt anyamadarak normális pusztulási arányszáma lényegesen kisebb. úgyhogy rendes körülmények között valamennyi madárfaj helyi állománya csak lényegtelen ingadozást mutat. Elkésett vonulók Vannak madárfajok, amelyek nem egyidőben költöznek. így például a gébicseknél a vén hímek már augusztus végén eltűnnek, igyekszenek mielőbb szalmaözvegyekké válni, azután a mamák vonulnak és legkésőbb kelnek útra a fiókák. Fiatal példányokat még október végén is látni. Azoknál a fajoknál, amelyek két költést is végeznek., az első költésből eredő fiatal nemzedék .önálló csapatokba verődik s úgy. vonul el. Ilyen fajoknál a vonulás hosz- szu ideig elhúzódik, mert a második költéssel sokszor elkésnek s aztán az északibb vidékről érkező átvonuló, példányok sokszor azt a látszatot keltik, hogy visszajöttek a tőlünk elköltözött madarak, például a fecskék. Azonban a szokatlan későn előforduló vonuló madarak nem mindig téli vendégek, hanem sokszor sebzett, sérült példányok, amelyek Húdcé Gyerekek bolondok és . állatok szoktak vigyorogni. Egész lelkűk mindén meggyüjtött jósága ráül az arcukra. A szemük bambán kitágul, torzan derült képük, fé’iguyilt szájuk, elörecsusszant nyelvük egyetlen rácsodálkozás az élet egy-egy nagyszerű triikkjére. A vigyorgás nem ölt magára, — miként a nevetés — különféle és egyéni divatu ruhákat. Ha megfigyelted a vigyorgást, azt csak egyfélének ismerheted A legjobbizü és legropogósabb nevetésben is sok az emberi áltatás, képmubatás és öncsalás, ősbánatunkat csak a vigyorgásban felejthetjük el, amely az egész arcot ősi vonásokkal veszi a birtokába, ügy hiszem, hogy nem is lehet ellene védekezni Az őszinteségnek egyforma öltözékében, ritka ruhában jár már világkezdet óta. Tiszta és nem okos gyermekek, az emberi logika és érzelmek láncaitól szabadult bolondok és állatok arcán üt kvártélyt. Farkaskutyák, rózsaorru mangalicák, sovány konflislovak és bámész majmok arcán. A vigyorgás őszinte és tiszta, meleg és egyiigyü, a földtől elszakadott és az éter felé tartó. Bizonyságaim között elsősorban Déoi szerepel. A főtéren laktak. Az édesapja vaskereskedő volt és Décit mindenki nagyon butának tartotta. — Déci, te vigyorgó hülye, — mondotta neki a tanár ur is. Déci erre abbahagyta a viItta: Deuliá Ishtát* gyorgást és az osztály kárörvendő uevetése közben is komoly maradt. — Déci, maga úgy nevet, mint az Emerka néni papagálya, csak éppen hogy hang nélkül, — mondotta később Erzsiké, a földrajz tanár ur leánya, amikor már hetedikbe jártunk és a nők is 6zejepelni kezdtek az életünkben. Déci akkor elvörösödött s én gúnyosan- nevettem, mert vetélytársi minőségben láttam megkisebbitve őt. Máskor én szóltam így hozzá: — Te Déci, hallottam, hogy a plasztikunkban tátott szájjal bámultad a szülési dolgokat és a kikiáltó rádszólt: Ne vigyorogj, öcsém, hanem eredj haza, mert elhül a pörkölt és elcsapja a hasadat. — Nem igaz, — felelte ő csendesen és komolyan, — a kikiáltó nem is volt ott. Egyszer aztán nagyon megszerettem Décit. Hetedik gimdáziumot végzett férfiak voltunk, színészek játszottak a Vigadó udva.rára épített óriás faépüleben. A két primadonna haláltakész két táborra szakította a városka fiatalságát. NagyhadgyaJkorlat is volt a megyében, a fél* Bzinház tisztekkel volt télé. A tomboló hátsó publikumban valahogyan Déci mellé kerültem. Mozdulatlan arccal figyelte az ellenpártiak tapsoló és ordító akcióit. Megértőén vetettem néhány pillantást Décire. Borzasztó csúnya, szőke és szeplős kisfiú volt, de neki is a lepketáncu, őzbokáju, gonoszul szép másik primadonna tetszett. Körülöttünk izzott és -hullámzott a hangulat óceánja. Az ellenhösnő összeszedte minden erejét és dörgő taps, rekedt él- jen-rivalgás közepette féltérdre ereszkedett. Ezt még vagy kétszer megismételte. Aztán égy áriába, fogott, de mekkorába és be kell vallani, bogy szépen énekelt. Sápadtan hallgattuk, a.rra gondolva, hogy védencünk és kedvencünk, a gömbölyűbb primadonna is ugyanigy hallgatja ezt az éneket a kulisszák mögött Pártunkon a vesztett csata, hangulata kezdett erőt. venni.Csák Déci marad nyugodt. Az arcára pillantottam. A két szeme lassan derülni k< zdett, mint a hajnalodé színpad, a két orcája lassan széthúzódott, mint a sziklák elől a tüll-köd, amely mögül szivünk bálványának kellett előlépkednie Az ellenhősnő trillázott, csattogott, lenge nimfa-fátylát szerelmes sóhajok és hátratett jobb keze térden felül libbentették. — Most, — súgta nekem Déci. Ebben a pillanatban a győzelem tornyai felé emelkedő szép hang csúnyát jajdult, eikoltott 6 ellenségünk, a magas primadonna talpához kapva ösz- szecsnklott Ránéztem Décire. Vigyorgott, A néma nézőtéren az egyetlen értelmes arc az ő bután vigyorgó képe volt. Nagyot kiáltott, jó paló- cosan: — Belement a 6zólka a lóbóba.! A. talpéba! Az ellenpárt megsemmisült és mi magunkhoz ragadtuk a diadalt. Dé.ci odasugta nekem: — Az inasunkat a színpad a á bujtattam. Kötőtűvel szúrta meg a repedt fazekat. Karonfogtam és a színház előtt sokáig sétáltunk a sötét fasorban. Rengeteg komikus dolgot. beszélt. A nevetés és a vigyorgás közötti különbséget hámoztam ki összefüggéstelen beszédéből Déci a világ felvidító dolgait a. maguk teljességében tudta látni és élvezni. Másnap mégegyszer láttam a felejthetetlen arcát. A főtéren volt a nagyhadgyakorlat utolsó nagy jelenete, a dÍ6zfelvonulás. órákig jöttek a poros katonák és órákig álltunk mi is ott a rettenetes kánikulában. Két zenekar felváltva húzta a diszmarsot. de igv is álig bírta,Vörösen, csurgó izzadtsággal fújták szegények a sárga rezeket. Már néha halkabban, néha erősebben, csak a. nagydob pu.ffogott kitartóan. Déci került mellém s egyszércsak odasugja a fülembe:— Nézz csak oda. Mi lesz most! A kimerült banda előtt megállóit egy kis inasgyerek. Elővett egy fél citromot és jóízűen szopogatni kezdte. A zenészek is rászopták a szájukat a hangszerükré, a szemük kidülledt, az arcuk félre húzódott, a nyáluk összefutott és csak t.rötyögtetni tudták a troin-utájukat. Felibemaradt a tudományuk. A karmester a nagybottal nekiment a gyereknek, ie azért még a generálisok is mosolyogtak. Ránéztem Décire. Vigyorgott. szemesei mondta: — No, mit szólsz hozzá? Az inasam* ... Az érettségi után sokáig nem .át tani Háb-Cu jött, szenvedések jöttek. Jött a befőj -zés s a háború utáni felfórdu’ás idején egy áiiomás,:n leszálltam a vonat1-V!. ‘rideg, nyirkos éjszaka bántott kivülről. íh< -.g bélül vő. Egy deszkabóde előtt., az őrségnél egy asztalon kenyerek voltak. Cárgahéjn. mosolygón? kn- tonakenyerek. Néha igazolványt mutattak az utazó katonák, ezeknek adtak is belőle. Egyszeresek az asztal elé ugrik egy vézna, katnm- 1 ruhás alak. felkap egy kenyerét az asztalról *<? elfut vele. Két katona fegyvert ragmi, utann- iramodik. Az állomás előtti téren kiáltanak
