Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-10 / 181. (3512.) szám

Bírói utón érvényesítik kárigényüket a tiszaháti gazdák, akik tavaszi búza helyett őszi huzat kaptak vetőmagnak A helyszíni szemlén hivatalosan megállapították a kár nagyságát 2 __________________ nm ——üiM—aM——————— nácskozáson. Ezt a hirt az egész világsajtó s a Prágai Magyar Hírlap is átvette. Ottó a Habsburg-családhoz közelálló körökből szárma­zó hírek szerint súlyt helyez arra, hogy ne ve­gyen részt azon a tanácskozáson, amelyen min­den valószínűség szerint szóba kerül a restau­ráció kérdése is. Cáfolják azt a hirt is, hogy Ot­tó a francia trónkövetelővel felvette volna a kapcsolatot. A sziámi királyi pár Gödöllőn Budapest, augusztus 9. (Budapesti szer­ke .tőségünk telefonjelentése.) Horthy Mik­lós kormányzó és felesége tegnap délután négy órakor viszonozta a sziámi királyi pár látogatását a Dunapalotában, majd a királyi vendégek tiszteletére ebédet adott Gödöllőn. Az ebéden a kormány tagjain kivül megjelent az egész diplomáciai kar, továbbá Kárpáthy Kamill ó tábornok, a magyar honvédség főpa­rancsnoka és a politikai és gazdasági élet szá­mos kitűnősége. A kormányzó a sziámi ki­rálynak az elsőosztályu magyar érdemkeresz­tet a csillagokkal adományozta Ezt a kitün­tetést Sziám királya a csillagokkal ékesített, legmagasabb osztályú Fehér Elefánt Renddel viszonozta. Ezen kiviil a honvédség főpa­rancsnoka s Béldv ezredes, aki a király szol­gálatára van rendelve, a másodosztályú Fe­hér Elefánt Rendet kapta. A sziámi király és királynő ma délben vil­la sreggelin vett részt a kormányzónál, majd a kormányzóval fogolyvadászatra ment. Ez­alatt a királyné a kormányzó feleségével te­niszezett. «! t n e d, augusztus 9. Szi ám királya és felpséare szombaton va«y vasárnap érkezik Szegedre hogv Az ember tragédiájának sza­bi*'Méri előadását végignézze. — Elkobozták a SlováKot. A pozsonyi állam­ügyészség a SlováJk mai számát három helyen elkobozta. A lap második kiadásban jelent meg. — Klecanda tábonok visszatér Kolumbiából. Klecanda csehszlovák tábornok mintegy félév előtt Kolumbiába utazott az ottani kormány meghívására a kolumbiai hadsereg átszervezése céljából. A cseh lapok legújabb jelentése sze­rint a tábornok Kolumbiában feladatát rövide­sen bevégzi s ez év decemberében már vissza is tér Prágába és természetesen újból a cseh­szlovák hadsereg szolgálat álba áll. (16) A kávéházban óriási lárma volt. A tiszte­ket körülvették, éljenezték s nem nyugodtak addig, mig az egyik egy asztal tetejéről be­szédet nem mondott. A cigány meg húzta, húzta azt a kategori­kus parancsot arról a mégegyszeri üzenetről, amire el kell menni, mindenkinek, kivétel nélkül. Jani és Judit szótlanul fogták egymás ke­zét. Szorosan, hogy szinte fájt. XVII. MINDNYÁJUNKNAK ... Nem kellett soká várni az üzenetre. Másnap délután egy gépkocsi érkezett, messziről, porosán, Pozsonyba, egyik oldalán nagy, háromszinü, a másikon fekete-sárga zászlóval. Vezérkari tisztek ültek benne. Ez nagy feltűnést okozott, mert már napok óta minden autót megállítottak, kikutattak min­den faluvégen. Az a hír járta, még hozzá hi­vatalos utón, hogy Oroszországból nagy arany- szállitmányt akarnak Szerbiába átcsempészni személyautókon. Bezzeg, nem azt hozta! Megérkezése után villámgyorsan terjedt el az általános mozgósítás hire. Estére ki volt ragasztva a hirdetmény minden uocasarkon. Judit már lefeküdt, mikor az ucca szokat­lan élénksége feltűnt neki. Felült az ágyában. Palika sírni kezdett, megijedt a nagy lármá­tól Odavette magához; csókolgatta, babus­gatta Jani megjött Odal^rull hozzájuk. Jó darabig nem szóltak egy szót sem, csak ölel­ték egymást. Judit mosolygott. — Olyan jó, hogy hazajöttél! Legyünk Beregszász, augusztus 9. (Saját tudósi- itőnktól.) Megírta a P. M- H. aminak idején, hogy a beregszászi járási hivatal vezetése mellett lefolytatott tavaszi vetőmag akció so­rán a tiszaháti falvak árvízkárosult gazdáinak tavaszi búza helyett őszi búzát adtak el körülbelül kétszáz mázsa mennyiségben. A vetőmagot az ungvári Obdhodini Jednota sze­rezte be és a beregszászi járási gazdasági egyesület utján osztatta ki a járási hivatal. Az őszi búza természetesen nem szökött szárba, hanem elfutott a földön és így még csak ta- koirmánynak sem használható. Az árvizsujtot- ta gazdák tehát elvesztették a vetőmagért mé­termázsánként fizetett 112 koronát és a rossz vetőim aggal bevetett föld minden hasznát. A magyarság pártjainak nevében dr. Bo- dáky István beregszászi járási választmányi tag javaslatot ‘tett arra nézve, hogy a járási választmány bizottságot küldjön ki a kár fel­becsülésére. Ezt az indítványt azonban elve­tették. Az érdekelt károsultak ügyét ekkor dr. Korláth Endre szenátor karolta fel, aki a. földművelésügyi minisztériumban in­terveniált, kérve a gazdák kártalanítását. Dr. Korláth Endre szenátor közbenjárásá­nak hírére a cseh agirárpát beregszászi ti'tká­együtt. Ameddig lehet. Holnap? Ki törődik a holnappal? Van Isten az égen: majd meg­segít! — Majd megsegít! Nem sokat aludtak azon az éjszakán! XVIII. BÚCSÚ. . Reggel Judit korán felkelt. Becsomagolta férje holmiját, megcsókolt minden darabot, mielőtt a kofferbe rakta volna. Közben em­berfeletti erővel uralkodott magán, hogy ne sírjon. Még dúdolt is magában. Ha még egyszer azt izeni.,. Mikorra Jani felkelt, ott várta az egyen­ruhája, hadi felszerelése készen. — Tudod. Janikám, holnap kezdődik a fegyvergyakorlatod. Semmi más, csak a fegy­vergyakorlatod. Négy hét múlva visszajössz. De addig jó légy! Gondolj a te asszonykádra, el ne csavarja a fejedet valami takaros fehér­személy. És aztán irj! Sok, sok levelet! Most gyere reggelizni; á vonatod csak fizikor indul az Újvárosról. Megszűrte a tejel, kiosztotta a kávét. A szű­rői Borisnak adta el mosogatni. — Ezt is becsomagolom neked. Valahány­szor használod, godnolj rám! Aztán felöltözött, ünneplőbe; kis Palikát is a legdíszesebb pólyába Kötözte. Csengettek. Sugárné jött. Klári nénivel -- vigasztalni. Judit mosolygós arcát Iáivá, Sugárné megle­pődött. Fürkésző, vizsgáló pillantása belemé­ra gyűlést hirdetett a párt hivatali helyiségé­be, amelyen a megjelent birtokosok előtt tel­jes kártalanítás kieszközlését ígérte. A vető­maggal is károsult árvizsujtóttá gazdák bíz­tak az ígéretben, amely szerint julius 9-ág megkapták volna a vetőmagért fizetett 112 koronát és a hónaip végéig az elmaradt ha­szon fejében magyar holdanként 6 mázsa ter­ményt. A teljesítési határidők azonban elmúltak és a károsult gazdák edig sem a vetőmag árát, sem a vetőmag elmaradt hasznát nem kap­ták meg, miért is megelégelve az eredménytelen várakozást, bírói utón követelik káruk megtérítését. A bíróságtól elő leges bírói szemle megtar­tását kérték és a bíróság el is rendelte azt, sőit az elmúlt szombaton már foganatosította. A bírósági szemlén az ungvári országos hi­vatal, a kincstári jogügyek igazgatósága, a beregszászi járási egyesület és az ungvári ab- ohodini Jednota képviseltette magát. A bíróság a szakértők becslése alapján, magyar holdanként 700—800 koronában ál­lapította meg az érdekeltek kárát, amelynek megtérítését az államtól, a bereg­szászi járási hivataltól, az ungvári országos hivataltól, az ungvári obchodtni jednotától és a beregszászi járási gazdasági egyesületitől követelik a gazdák. f III1 MII' 1 llll'llll " II n IMIIIIIIHIWIIMm IBII lllll ■■Ilii nililill'llliHIIIHIH lyedt a fiatal asszony leikébe. Aztán a meg­értés villant a szemében. Megcsókolta a lányát. — Jól van. Erős vagy: látom. Légy tovább is erős! — súgta neki eközben. Klára néni csalódottan bámult Jucira. — Na, mi ez? Én azt hittem, sírva, zokogva, ájuldozva talállak. De úgy látszik, téged nem nagyon alterál a dolog. Persze... Nagyot nyelt. Zavartan nézett körül. Az egész mondókája, az obiigát zokogással, eset­leges ájulással s gyakori nyakukba-borulással benne rekedt mindenestül. — Igen, hát én búcsúzni jöttem Janitól. Isten veled! Mert hát — ugy-e — vagy látjuk egymást az életben vagy sem. Hát eljöttem. Amint látom: vannak, akik nyugodtan ve­szik a dolgot. Hát ez szerencsés természet. Én, ha valaki, aki nekem kedves, a biztos ha­lálba menne: sírnék, zokognék. És hát, hogy elbúcsúztam: megyek is. Isten veled, Jani! ÉS eltávozott, oly gyorsan, hogy Judittól búcsút se vett. Ez megvetéssel és gyűlölettel nézett utána. Tapintatlan személy! — Mit akart itt ez az undok halálmadár? — szólt Jani. Sugárné közbevágott. — Mindegy. A fő dolog, hogy elment. Előbb az esze, aztán ő maga. Bocsássatok meg, hogy elhoztam magammal. Hanem most más a fontos. Ennivalót csomagoltatok-e be? — Jaj. erről igazán megfeledkeztünk. — Gondoltam. És hoztam is. Egy rúd sza­lámit, egy csomag Kesselbauer-kétszersültet, meg egy tábla csokoládét hoztam. Ezt tedd, Jani, a táskádba. Ne a kofferbe, az elveszhe­tik. De ne nyúlj hozzá, csak ha más nincs 1 — De nini, itt van az öregem is! Hiába, mi is egyet gondolunk, úgy néha-néha. Sugár Pál bejött. — Szervusz Jani, szervusz Jucii Hoztam egy kulacsot, jóféle szilivórium van benne. Jó az a katonának. Nesze Jani, akaszd a nya­kadba. Ezt a bicsakot is veled adom; jó szer­szám, van benne kés. olló, dugaszhuzó, kö­römráspoly, srófljti/.ó, pipaszurkáló. -- Aztán sugva mondta: — Ezt meg dugd el hamar, hogy az asszonyok meg ne lássák 1 1934 augusztus 10. péntek. A Jugoszláv királyi pár Szófiába készül Belgrád, augusztus 9. Beavatott körökben úgy tudják, hogy Sándor király és Mária ki­rályné szeptember elején Szófiába utazik, hogy viszonozza a bolgár király decemberi lá­togatását. Szófiában szeptember elején Ke- mal pasa megérkezését is várják s igy nem lehetetlen, hogy hármas államfőtalálkozó lesz. Zsidószármaiásu német kémet ítéltek el Lengyelországban Varsó, augusztus 9. Az itteni hadbíróság ma ítélkezett Líohtenstein Sándor 20 éves né­met államipolgár kémkedési bűnügyéiben. A bíróság a zsidó származású Lichtensteimt há­rom évi fegyházra Ítélte. A büntetés kitölté­se után — Németországba toloncolják.-----Ili-----­Li tvinov Berlinben Berlin, augusztus 9. A hivatalos Deutsohes Nachrichtenib üro jelentése szerint ma reggel a német fővárosba érkezett Litvinov orosz külügyi népbiztos. Litvinov csak átutazik a német fővároson. Az állomáson az orosz kö­vetség tagjai üdvözölték a népbiztost és az orosz követség épületébe kisérték. Litvinov, szokása szerint, szabadságát ez évben is Pá- risban tölti. Adó'firíshen részesülnek az árvízkárosultak — Morvaországban Prága, augusztus 9. Az Abendzeitung hrüniná je­lentés alapján közli, hogy a brünná országos hiva­tal a legutóbbi árvizek által sújtott lakosság ká­rainak összeírását befejezte. Az összeírás alapján számos közigazgatási járásra kimondják, hogy a járás Ínséges. Morvaország legtöbb vidékén a gaz­dák 50—80 százalékos adóleiráeban részesülnek. Ezen kiviil a morvaországi országos költségvetés terhére nagyobbárányu gyorssegélyeket is folyó­sítanak a gazdáknak. Reméljük, hogy a ezlovenszkói és ruszinszik ói, ugyancsak elemi csapásokkal sújtott gazdáknak ilyen kiadós adó- és készpénzsegélyezéterül is módunk lesz rövidesen beszámolni. Juci elbámult. Az a régi 'mdászkulaos ott lógott a lekopasztott fegyverfogason, mint Sugár egykori uraságának utolsó s talán leg­kedvesebb emléke. Azt a mindentudó bicsa­kot is úgy őrizte az öreg, mint a szemefényét. De meglátta azt a kis csomagt is, amit dugva adott Janinak. Ha nem látta volna rajta a Korona-patika jól ismert pecsétjét, maga az a gyenge jodoform-szag is borzadállyal töl­tötte volna el, amit megérzett. Közelebb volt az ájuláshoz, mint valaha. Kötőszer — sebesülés — talán súlyos, talán —■ brrr! Ezt ki sem szabad mondani, még gondolatban sémi — Janikám, én is adok neked valamit! Átment a másik szobába. Levette nyakáról kis arany medaillonját, a csodatévő szent- antali Szűz Mária képével. Aztán egy haj- fürtöcskét vágott le Palika fejéről s a saját hajából is kitépett egy szálat, összetekerve bele akarta tenni a medailloniba, akkor vette észre, hogy a kitépett hajszál héfehér. Ijedten nézett a tükörbe, nem, hál' Istennek, a többi barna volt, olyan, amire ráismer a Jani. Újat tépett tehát, betette a medaillonba, megcsó­kolta s odaadta Janinak. Aztán megindultak az állomás felé. Elől a fiatal pár a kis Palikával, utánuk szótlanul, Sugárék. Leghátul Boris hozta a koffert, vö­rösre sirt orral, szemeit törülgetve. Az Apácapálya sarkán, a virágos boltban Jani vett egy csokor szekfüt. Azaz csak akarta venni, mert bizony ingyen adták neki. Ezen a napon látszott, milyen kis város ez a Po­zsony — mintha csupa, egy családibeli testvé­rek laktak volna benne. Juciinak adta a csokrot. Ez visszaadott be­lőle egy szálat. Előbb pirosat akart kiválasz­tani, de megborzadt a színétől. A fehér meg a csukaszürke zubbonyon olyan hidegnek, olyan gyászosnak látszott. Végre megállapo­dott a rózsaszínnél. Ahogy az uccán mentek, mosolyogva, cse­vegve, ifjúságuk virágában, mindenki utánuk fordult, olyan szépek voltak. Fudy'^tjuk. SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA FÖLDES GYÖRGY sáit. Gömbös miniszter elnök elfogadta a meg­hívást és minden valószínűség szerint szep­tember elején fog ellátogatni a lengyel fővár rosba. Budapest, augusztus 9. A budapesti lengyel követ ma átadta Gömbös Gyula mi­niszterelnöknek a lengyel kormány meghivá- j Gömbös a lengyel kormány meghívására szeptemberben Varsóba utazik

Next

/
Thumbnails
Contents