Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-09 / 180. (3511.) szám
4 ea 1934 augusztus 9, (stttttriSŰL Xáto&atásom Mindenburgnál — t9W-ban Irtat Hungaricus Viator Mindnyájon k hetiének vám legalább egy olyan emléke, amelyet, életünk legfontosabb eseményéinek, felejthetetlen élményének tekintünk. Az enyém: látogatásom Hindenibuirg- nél, a viláigháíbotnuniak végeredményben vesztes, mégis legnagyobb veretlen hadvezérénél. * ' Ami a magyar históriának Mátyás, a francia gloármak Napóleon, a németség esnméQ'é- nek Bismarck, — az a világháborúnak Hiin- deniburg. Egyik legendás hőse ennek a főidét rázó véres époszmak, főszereplője a hatalmas és borzalmas drámának... Híindenbiirgirél írni ma talán a legnehezebb, amint hogy sohasem volt könnyű igaz képet adni azokról, akik életükben lettek h a IhatatlanokkáKatonák leszármazottja ő, szürke, hideg porosz katonáké, akik a Miatyánkkal együtt tan/ulták meg a kötelességtudást. És Hinden- ibuirg, aki tizenkilenc éves korában vette .föl a vérkeresztséget Kön igraet znál, aki Párást mint főhadnagy ostromolta, az elkövetkező békés évtizedek során tülekedés nélkül haladva föl és fölfelé, vájjon álmodhatta-e, hogy élete estéjén még oly nagy feladatok teljesítése elé fogja állítani a legeslégtfőbb Hadúr., És elkövetkezett 1914. Berlinben kezdtek haloványan emlékezni a 3-as számú gárda- ezreid történetére, a gárda egyik peiyhesálu hadnagyára, aki 66-ban véres kartácstüzből a vörös-sas renddel tért vissza a zászló alá. És eszükbe jutott talán St. Privát is, ahol egy fiatal ezredsegédtiszt a francia háború legvéresebb tusájában szerzett vaskor észtét a mellére. Régi emlék volt mind a kettő, azt azonban már a császár is tudta, hogy a kilencvenes évek közepén a hadiakadémián egy javabeli generális, akit 'Hiimdenibuing Pálnak hívtak, a taktikát tanította és előadásaiban makacsul ragaszkodott az úgynevezett mazuri elmélethez, melynek unos-untig hangoztatott refrénje az volt, hogyha az orosz támad, belé kell kergetni a mazuri tavakba. És Himdeniburg Pál fényes bizonysággal igazolta teóriáját. Életem legmaradandóibb emléke lesz mindenkor az a három nap, amit alig másf él évvel a nagy mazuri győzelme után Hindenburg hadiszállásán közvetlen közelében tölthettem. Mert aki csak néhány napot is töltött nála, aki csak egyszer is beszélhetett Hindenburg- gal, érezte, hogy ez az ember maga a hatalom, maga az erő, van benne valami szóval el nem mondható varázs, ami a szívig ér- Együtt van ebben a becsület és a kötelességtudás komoly ereje, a hit szent meggyőző hatalma, a szeretet mindennél hatalmasabb áradása. * 1916 január huszonkettedikén értem orosz földre. Mondhatom, furcsa érzés volt a háború kezdetén oly félelmes ellenség területén minden akadály nélkül robogná át. Két napi utazás után értem rendeltetésem céljára: Hin- déníburg főhadiszállására, Kovnoba. A kommamdatura telefonján jelentettem a Generálstábra az osztrák-magyar vezérkar képviselőjének, theissrucki Fleischmann kapitánynak érkezésemet, örömmel vettem tudomásul, hogy Hindenhurg intézkedése értelmében a főhadiszálláson való tartózkodásom egész idejére a marsall vendége vagyok- Szállásomul Hindenbuirg vendégházát jelölték ki. Hiindeinburgjhoz másnap reggelre voltunk liejelentve. Nagy, emeletes épület, volt a Generálstáb háza. Megállapított program szerint az osztrák-magyar vezérkar képviselőjének első emelet.} szobájába mentünk, hogy ott várjuk be a marsall érkezéséi- Keresztül mentünk a hivatalos termeken, melyeknek beosztása Hindenhurg rendelkezésére a következő volt: a lépcsőházból nyitó nagyterem a marsaié, melyen át az osztirákmiagyair vezérkar képviselőjének szobájába jutottunk. Reggel fél. kilenc órakor az ő szobájába ment át a marsall, a kapitány Íróasztalánál intézte el első n api-munkáját, az osztrá k-m agyar harcterek helyzetének az éjjel érkezett jelentések kapcsán való megállapítását Pontosan Hmagyarázt-atott magának mindent, a legk.i- . óbb mozdulat sem kerülj el figyelmét. Fél kilenc óra. nyílik az ajtó: előttem áll az a férfin, aki' iw"'n//' • ölel eben hal■ hatatlanná tett), s akiire elfogultság nélkül nézni alig lehet. Rövid, őszintén meleg beszéddel üdvözlöm, ő mélyzengésü kedves hangján köszöni meg az üdvözlést, a magyarok iránt való rokoax- szeuvét hangoztatja, b kijelentői, hogy vágyik a. magyarságot közelebbről is megismerni. — Szívesen látom este nyolc órakor vacsorára. Ebédre nem hívom, nálunk ez csak úgy kutyafuttában történik, tizenöt perc után mindenki dolga után fut. Este azonban kedélyesen megütünk, jóízűen elbeszélgetünk. Azután a kapitányhoz fordult: — Legyen szives kapitány ur, adja elő je- lentenivalóit, azt hiszem, vendégünket is érdekelni fogja, hogy folyik nálunk a munka. Csend van a csatatereken,, különösebb hadi- titkokról alig van szó, foglaljon kérem helyet, — fordult hozzám, — maradjon nálunk és nézz© végig, hogy dolgozunk a főhadiszálláson. Felejthetetlen lesz nekem mindig ez a délelőtt. A hatalmas hadvezér Íróasztalhoz ült és ceruzájával követve a tökéletes tömörséggel előadott jelentés-formulát, a legapróbb részletekig elmagyaráztatott mindent. Több ízben kérdéssel szakította félbe a kapitányt, s nem egyszer tett számomra módfelett érdekes megjegyzést. A jelentés után, melyet akkor élesen figyeltem, amelynek tartalma azonban ma már természetesen idejétmúlt, Hindenhurg megbizt -va kapitányt, hogy a főhadiszállás minden érdekességét mutassa meg nekem. Azután barátságos kézszoritassa! búcsúzott: — Érezze jól magát mimákmk, este a viszontlátásra! * Estére Fleischmann kapitány társaságában a marsall vacsorájára indultunk. Kertiben épült emeletes villa volt Hindehburg lakása. Az előszobában két katonainas hámoz ki bundáinkból. Bent a szaiónban együtt vannak már Ludendorff altábornagy, csomó vezérkari tiszt és egy átutazó fiatal főhadnagy, aki Hindenhurg német ezredéből való. A ragyogó uniformisok közt fekete szmokingomban erősen civilnek érzem magamat. Luden- dortff altábornagy felém siet, üdvözöl. A marsall megérkezéséig általános társalgás folyik. Pont nyolckor jön le emeleti lakosztályából Hindenburg. Széles mellén a Szent Ist- vánnrend és az osztrák ^magyar katonai érdemikereszt a gyémántokkal. Erősen megrázza a kezemet, a jó házigazda szívességével köszönt: ' — örömömre szolgál, hogy körünkben üdvözölhetem. Dohna-Scfhilobititen hercegnek mint szívesen látott vendégét és a Vörös Kereszt delegátusát személyesen mutat be Hindenburg. Dobna herceg idősebb, érdekes, hatalmas alak. Benső barátja H. Vilmos császárnak és mint kiváló vadászember a császár vadászatainak rnemhivatalos rendezője. Sorra jöttek ezután Hobenlobe-Eangenburg herceg, Hoffmamn alezredes, a bresztlátovszki béke későbbi megszervezője, s a vezérkar többi kiválósága. Ludendorff közölte velem, hogy a vacsoránál Hindenburg jobbján lesz a helyem. Kemmerer őrnagy, a marsall adjutánsának jelentése után asztalhoz ültünk. Kisebb szalonon jöttünk át a tágas ebédlőbe, melynek hosszú fehér asztalát friss gyöngyvirággal és fenyőgaílyal díszítették. Az asztalfőn Hindenburg, jobbra tőle a vendég, balra Dobna herceg, tőlem jobbra Ludendorff vezérkari főnök, szemben Hobeulobe herceg, mellette theissrucki Fleischmann kapitány foglaltak helyet. Ezenkívül még Kern vezérfőtörzsorvos, Doenhoff gróf, a Johauníta-rend elnöke, Hoff- mann, Rostock, Kereten, Lehmann vezérkari ezredesek és alezredesek, Baebr, von Bockl- iberg iés Kemmerer őrnagyok, von Tireumfeld, von Waldoíf és von Trotbe másod-adjutáns kapitányok, s néhány fiatalabb tilsat ültek az asztalnál. Az első fogás után poharát magasra emelve felém fordult a házigazda: — Az első poharat vendégünk egészségéire, nemzete föflivirágzáisára emelem... Kívánom! ... Fölálltam, s .Hindenburg marsai]! felé fordulva, német szokás szerint állva hallgattam végig a íelküszömtőfc, s meghajlással köszönöm meg a megtiszteltetéat. Utána Hobenilobe henceg,, Ludendorff, s amint ez már a német étkezéseknél szokás, a többiek is a vendégre emelték poharukat. A Hindenburg által előző héten elejtett cári bölény esetéről a vadászatra terelődött a szó. — Sokat hallottam szép vadászterületeikről, a máramarosi és az erdélyi medvének hírét jól ismerem— Minden vadászterületünk bán-tokosa megtiszteltetésnek fogja 'venni1, ha excellen- ciádat vendégéül láthatja. — Medvét még nem lőttem. Majd ha szépen befejeztük a háborút, örömmel megyek el önökhöz vadászná. A háború szereplő embereiről Tisza István grófra került a szó— Tisza István gróffal nagy sajnálatomra még nem volt alkalmam találkozni. Egy ízben Bonoszlóbam volt nagyobb tanácskozás, Tisza gróf azonban nem volt jelen, pedig igazán örültem volna, ha személyesen is megismerem a nagy magyar államférfiul:. (A következő évben, 1917-ben a pleszi főhadiszálláson találkoztak aztán elsőizben Tisza és Hindenburg.) — Teljesen tájékoztatva vagyok azonban — folytatta Híndeinburg, — nagy államférfim képességeiről, s elsősorban arról a regékbe illő puritán becsületességéről, melynek kris- tályerej© szememben a legnagyobb, s bizony- bizony manapság ritka államférfim erény. Jobboldali szomszédommal, Ludendorff vezérkari főnökkel több, háborúval kapcsolatos dologról beszélgettünk behatóan. Nyugodt természetességgel, olykor meglepő nyíltsággal: beszélt az altábornagy. A világháború e két hatalmas irányítója között ültem a barátságos, hosszú estén. Sok érdekes dolog mélyére láthattam, örömmel tapasztaltam, hogy a magyar viszonyokra vonatkozó értesüléseik pontosak, véleményük a magyarokról kedvező. Sok minden érdekelte őket, beszéltünk Apponyi Albert grófról, Ber- zeviczy Albertról, a lengyel kérdésről, An- drnássy Gyula akkortájt sokat vitatott vonatkozó tervezetéről, a román helyzetről, szó esett Magyarország nemzetiségi viszonyairól, Egyiptomról, Szuezről, a bolgárokról, a szerbekről, még a montenegróiakról is. A pezsgőnél nemét poharat ragadott Hindenburg — s ©zt már a magyarságnak szóló különös figyelemnek kellett tekintenem, — a második poharat is a magyar nemzet javára ürítette a hadvezér. Aszjtaibontás következett- A marsall (felállt, s barátságosan megrázva kezemet beinvitált a dohányzóiba. A tisztek nagyrésze továbbpeharazni az ebédlőben maradt, a házias kényelemmel berendezett dohányzóba összesen csak heten kisértük át Hindenburg marsalit. Útközben kedvesen jegyezte meg Ludendorff altábornagy: — Ne gondolja, hogy mindig ilyen fényűzően élűink,, ezzel a mai ünnepi vacsorával kedves vendégünket akartuk megtisztelni- Erős munkánk közben jól táplálkozni persze ■ugyebár, nem bűm, s a szellemi munka némi adag alkoholt is megkíván— (Mit fogunk inni? — kérdezte a marsall. Fleischmann kapitány jóelőire figyelmeztetett, hogy Hindenburg vacsora után mindig barna sört iszik, könnyű volt alkalmazkodnom. — ön is a barna sört szereti, — kérdezte meglepetve Hindenburg — én tudniillik este mindig barna sört iszom. Szokatlan volt, de mit ítélhettem, a feketekávé után mindnyájan hatalmas poharakból ittük München máskülönben kitűnő sörét. Végtelen érdekesen magyarázta Hindenburg a kovnóí 'és vilmaá eseményeket. — Bennünket áls meglepet^ hogy az első erődítmények megyvenketteseink által való lösszaromibolása után mily rövidesen takarodott ki Kovruo és Vilna várából az orosz, s aránylag mily kevés áldozat árán jutott kezeink Iklözé Oroszország e kiéit legfontosabb, legerősebb vára. Az üres sörösipoharakat felváltották, meghitt, majd később vidám beszélgetés fejlődött a dohányzóban. * Félíizenket'tőtájibam búcsúztunk Hindenburg marsai 1 adjutánsához fordulva fölkérte, hogy íróasztalából egy nagyobbfajta arcképét, hozná el. — Ha örömet szerzek önnek vele t— e fey In. Ml 43 Idegbántalmakban, vérszegénységben és női bafokban szenvedők részére. Teljes penzió fürdőt és gyógydijat is beleértve 38-40 KC, augusztus 20-tól 34-36 KCa Újonnan berendezett hidegvizgyógyintézet és szénszavas fürdők. Fürdőigazgatóság. léin nyújtotta a képet kt t Erős, határozott vonásokkal irta alá: von Hindenburg 25. I. 1916. Autók röpítették szerteszét a társaságot. Sokáig nem tudtam azon. az éjjelen lefeküdni. Kinyitottam szobám erkélyajtaját, s belebámultam a keményhideg ítéli éjszakába. Fölöttem az orosz csillagtájbor ragyogott, köröttem a nagy német, tábor pihent... Nyugalomba vonultak az utolsó kassai magyar táblabirák Kassa, augusztus 8. A kassai ítélőtáblának a csehszlovák állam igazgatásába 1919. évi május hónapban történt átvétele alkalmával az ítélőtáblánál működött; 16 régi magyar táblabiró közül az uj állam mindössze hat táblabirót vett át szolgálatba: Ruttkay János, dr. Ujfalussy Béla, Hellner Károly, Péosy Pál, dr. Kálniczky Géza és dr. Laczkó Andor táblabirákat. Az uj állam igazgatásába átvett • Ítélőtábla ideiglenes vezetésével az igazságügyi kormány annakidején Ruttkay János táblabirót bízta meg, aki a legnehezebb időben teljeB odaadással és az őslakosságnak is a legnagyobb megelégedésére igazgatta a kassai Ítélőtáblái kerületet három éven át mindaddig, mig az államfordulatig ügyvédi gyakorlatot folytatott dr. Miöura MáTton lett a kassai ítélőtábla elnökévé kinevezve. Ennek megtörténte után Ruttkay János mint tanácselnök a felülvizsgálati ügyek ellátására rendelt polgári tanácsnak az elnökeként folytatta minden tekintetben kiváló működését; — de az augusztus 1. napjával hatályba lépett uj törvény folytán most végleges nyugalomba vonul 67. életévét már betöltött kora miatt. Az Ítélőtáblának az uj állam szolgálatába átvett hat régi magyar táblabirája közül két táblabiró érte el a legfelső bírósághoz való beosztását. Elsőnek még 1921-ben lett a brünni legfelső bírósághoz beosztva dr. Laczkó Andor táblabiTÓ, aki azonban nem volt hajlandó a legfelső bírósághoz Brünmbe távozni; — de miután az igazságügyi kormány ragaszkodott ah- hogy, hogy dr. Laczkó AndoT a legfelső biró- ságnál folytassa bírói működését, már 1921-ben nyugalomba helyezését kérte, s ennek megtörténtével az ügyvédi pályán folytatta jogászi működését. 1924-ben azonban — az akkori nagy biróhiány miatt — az igazságügyi kormány hivatalból reaktiválta dr. Laczkó Andort, aki a tényleges szolgálatba való visszahelyezés után előbb a Kárpátaljából érkezett polgári ügyek ellátására szervezett második felebbezési tanács elnökeként, — utóbb pedig a kassai kerületi bíróság területéről érkezett polgári ügyek részére szervezett felebbezési tanács elnökeként működött, — de már négy. évvel ezelőtt, az előirt szolgálati idő betöltése előtt, fiatal korban kérte idő előtti végleges nyugalomba helyezését. Ugyancsak a legfelső bírósághoz osztották be az ítélőtábla régi táblabirái közül Péchy Pál táblabirót is, aki azután éveken át mint a legfelső bíróság egyik legkiválóbb bírája a legbonyolultabb polgári ügyeket közelismerésre méltatottan intézte. Péchy Pál három évvel ezelőtt kérte nyugalomba helyezését. Dr. Ujfalussy Béla táblaibiró az uj államalakulat után az egyik büntető tanács elnökeként működött, és az előirt szolgálati idő betöltése után már nyolc évvel ezelőtt végleges nyugalomba ment és jelenleg Lőcsén él. A most augusztus hó elsejével életbelépett uj törvény rendelkezése folytán az egykori, magyar ítélőtábla bírái közül most már Hellner Károly tanácselnök és dr. Kálniczky Géza fék sőbirósági tanácsos is végleges nyugalomba ment, mert, már túlhaladták 67. életévüket. Nyugalomba vonulásukkal a kassai Ítélőtáblánál az uj államalakulat idején a lkak mazva voi régi magyar tábabirák közül as utolsók is véglegesen megváltak az igazságügy tényleges szolgálatától, — úgy hogy a kassai felsőbíróságnál immár kizárólag oly tanácselnökök és itélőbirák maradnak tényleges szolgálatban, akiket, már a csehszlovák állam meg-- alkotása után ftevoztek ki a kassai felsőbírósághoz.
