Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-05 / 177. (3508.) szám
4 22™2™MLaBhJ22í223Li s Móra Ferenc itá^raKagyoií írásaiból REGI ASSZONYOKRÓL Ig©n, csakis régi asszonyokról szerkesztem ezt az Írást. Mert mát tudhassak én világtól elmaradt öreg könyvmoly létemre a mostani asszonyokról? Aztán meg próbálnám még csak elmondani, ha mégis tudnék egyet-mást. De a régi asszonyok körül való tapasztalatszerzések nincsenek tálalom alá vetve. Különösen,, ha még azok körül se maga tapasz- talkodik az ember, hanem olyan kipróbált kalauzba kapaszkodik, mint András tisztelendő. Értendő alatta Dugonics András, a kedves, öreg árnyék, aki sokat kisórget engem a szegedi uccákom s akit én is sokat fölemlegetek. Például valahányszor kísérlet történik reggelenként abban az irányban, hogy tejtermékekkel szelídítsék az erkölcseimet, mindig ez a végíhatározatom: — Úgy kidobom, aki engem tejeskávéval akar megromlani, hogy hat háztetőn keresztül kiesik mellék alaknak a Dugonics-szoborasszomy csapja a‘ levet, tüstént ludgyák, hogy ezt nem ok nélkül cseíekiszi. Nem hát, a iréigi asszonyok se tett,éli ok nélkül semmit se. Nagyon logikus volt minden tettük-vettük. A fiatal menyecskének rágurult az urára a teli hordó és agyonílapltolta a jámbort. Sairtgiitt, jajiveszékelt a menyecske, mert 'borzasztó szerelté az urát. Álló hétig vigasztalta is a sok sógorasszony, komaasz- szony, mert attól féltek, hogy meghasad a szive a fájdalomtól. Nem is ért szegénykének a vigasztalás semmit, nydleadmapra elkeseredetten fakadt ki: — Ne unszoljatok engem, uiiincs -itt asszony! vigasztalásra semmi szükség, egy férfi tudósa bb volna az ilyenben száz asszonynál! Hát ez csak fabula lelhet, hanem azt személyes tapasztalatból meséli András tisztelendő, hogy néha egy asszony fölér húszezer i porosz gránátossal. Tudniillik ismert egy vitéz generálist, akiit a buirkus háborúban húszezer gránátos se ijesztett meg, hanem meki- vi'tte a seregét. De ha „itthon a feleségé csak egyet, tappintett, egyszeribe kórságossá lett a vitéz generális, úgy megijedt". El lehet gondolni, milyen helyes kis tappintás lehetett ez. Alighanem ennek a generálisnénak a rokonságából való lehetett az a veszett asszonyka is, akivel Az ördög sógora cdmü példabeszédben találkozni. — Tudom, hogy úgyis megházasodsz az én holtam után., te szégyentelen lator! — ölte iaz urát. — Jaj, te utánad kát vehetnék él, édes mézem? — szabadkozott a megilletődlött férfin. — Kit? — villogott rá az asszonyság. — Elvennéd te, ahogy én ösmerlék, az ördög húgát is. — Ne hidd azt, kincsem, — nyugtatta meg a férj, — hiszen tudod, hogy egymás után kiét testvért nem is szabad elvenni. Az is tanulságos dolog, hogy Mátyás kárMyj milyen tanácsot hagyott örökbe a férfi-nem< zetnek. — Három dolog nagyon kellemeWen az életiben: a‘ kétszer főzött leves, a‘ megbékélt barát és a‘ szakállas asszony. A‘ kétszer fő-* zott levesben mindlenkor megmarad az ízetlenség; a‘ megbékélt barátban valami harag- A‘ szakállas asszonyban pedig valami férfdu- ság, mely utódjára az asszonyokban ikutyaság- gá változik. Tud egy-két ilyen kutyaságot András tisztelendő, de azokat én nem merem utána mondani ébben a mi szemérmes korunkban. Hanem mint az asszonyt éleselméjűség példáját bemutatom azt az asszonyt, akiiről azt a közmondást csinálják, hogy korsó fenekére vetif a keresztet. Szerette az italt ez a jámbor menyecske 8 MtSölhaijtotta a kancsób, de olyankor mindig keresztet vetett rá, még pedig nem a szájára, hanem a fenekére. — Miért teszed azt, te asszony? — tudakol- . ták tőle az ismerősei. — Azért, mert azt tartják, hogy ördög van a borban’, azt hajtom ki belőle. — De hát mért alatta veted a keresztet? — Azért, mert ha fölötté vetném, akkor az ördlög csak aliul jöhetne ki és kárt tenne a' , kanoséban, meg a bor is kifolyna. De ha a korsó fenekére vetem a keresztet, akkor fölül illan el az ördög és se edényben., se borban • nem esik kár. Ebből is látnivaló, hogy a logikát nem a' ; mai asszonyoknak kiellett kitalálná, örökbe kapták azt a régi asszonyoktól. Budapest múltja és jelene Fejezetek egy milliós város életéből a lllyeíaivi 1. Lajos nagyszabású munkájának ismertetése hoz. Persze sohase foganatosítottam még ezt a véghatározatot, sőt kimondani is csak írásban merem, amikor neon tartózkodik körülöttem j asszonyember látható formában. Igenis asszonyember. Ezt is András tiszte- j lendőtől tanultam, hogy ..néha az asszony is\ ember". Tudniillik olyankor, mikor messziről jön valaki assaomynóp s csak azt látni, hogy mozog, de azt még nem lehet kivenni, hogy szoknyában mozog-e, vagy nadrágban. Olyankor még aiz asszonyra is azt mondják a népek: — Nini, ahol jön egy emberi Ajz őszön olvastam én ezt az ítéletet Dugonics egyetlen könyvében, amely túlélte az öreg piaristát, a Magyar példabeszédek és közmondások-ban. Ha én rajtam állna, nem az Eteöká-t ezemeltetnétm az labdában a ser- díülő ifjúsággal, hanem est. Mert aura, hogy milyen a rossz regény, úgyis dőlbb-atőbb rájön mindenki, iskolai oktatás nélkül is, — természetesen a regényírókat kivétve — de annyi magyar humort és életbölcsességet az összes kötelező háziolvasmányokból nem lehet tanulni, mint a Példabeszédekéből. Például ki tudja azt a mai nemzedékiből, hogy miért nem szerepelhetnek a mise mondáskor asszonyok is, mint milnisztránsok? — Azért, — mondja mosolyogva András tisztelendő, — mert a misében kilencszer fordul elő a Kyirie eleison s mivel az elsőt a pap mondja, a kilencedik is az övé. De ha az asz- szonynak is megengednék a mimistrálást, akkor ő tizedik kireleizumot is mondana, mert az asszony mindig magának akarja az utolsó szót. Nem Utolsó dolog annak a szokásmondásnak az eredete se, hogy akid ugrik, amivel a nagyerejü embert szokták dicsérni. Az egyszeri juhász is ilyen nagyerejü ember volt le- génybotrában. Ha farkas ólálkodott az akutban, egyszerre kiugrasztotta, maga ás utána ugrott, s belyben is hagyta a botjával. Történt azonban, hogy a juhász is horogra került, fe- leséges ember lett belőle s egyszerre nehezére esett neki a farkastregulázás. Kiugrasztani ugyan most is kiugrasztotta a farkast az akoliból, de maga már nem bírt utána ugrani, csak úgy, a kerítés mellől fenyegette botjával az ordast: — Várj, zsrivány, várj, te is majd meghá- awsodsz egszer és akkor majd elbánok veled, mert te se ugrálod olyan könnyen az akid! Az ám ni, most veszem észre, hogy ez a példázat nem is az asszonyokról szót, hanem az emberekről. De csak egy-két lapot kell fordítani s ott már az asszony csapja a levet. Ezt ugyan mostanában inkább a férfiak gyakorolják a klözszólás szerint, aminek így nem sok értelme van, mert ml nem igen szoktunk lé-csapkodással foglalkozni. A Dugonics idejében se a férfiak mestersége volt az, hanem az asszonyoké. — Midőn a magyar asszonyok vagy hízelkedni, vagy jó baráfcjaiknak kedveskedni akarnak: őket ebédre biván. oly levessel szolgálnak, melybe tojás sárgáját vervén, az kanállal csapkodják és ezt legjobbnak áll ily- tyák. Mihelyt észreveszik tehát, hogy a‘ gazd✓ Budapest, augusztus 4. (Budapesti szerkesztőnktől.) 1933 év őszén ünnepelte Budapest hatvanéves fennállásának évfordulóját. 1873- iban még a Duna partján három önálló szommé- dos város simult egymáshoz, a történelmi Buda, a mezőváros Óbuda és a kereskedő-és iparosváros Pest; a három város egyesáitésébőOj született meg közigazgatásütag az uj Budapest Hatvan esztendő alatt olyan hatalmas, amerikai méretű fejlődést mutatott fel ez a város, amilyenre Európában kevés példa van. 1873-ban 270 ezer ember lakott a három város területén földszintes polgári házukban, vagy viskókban, azó'ta Budapest milliós lélekszámú világvárossá nőtt. A földszintes házak helyét ma büszke palotasorok foglalják el. Egy nagyváros forgalma és ‘életének lüktető zaja zug Budapest ucoáin és útvonalain keresztül. Hatvan esztendő alatt nemcsak, hogy a milliós városok sorába lépett Budapest, nemcsak, hogy hatalmas 'ipari, kereskedelmi és közlekedési gócponttá épült ki úgy országos, mint nemzetközi viszonylatiban, hanem egyike lett Európa legszebb városainak is. A budai hegyektől körülvett és a kék Duna tükrében ragyogó Budapest a maga* kultúrád javai, szépségével, tisztaságával és rendjével az elismeréssel és csodálattal adózó idegenek tízezreit vonzza magáihoz. A hatvanéves fennállás évfordulója alkalmából Budapest székesfőváros európai hirü statisztikai hivatalának ugyancsak európai hiirü igazgatója, dx. Ililyefalvi I. Lajos a közelmúltban egy rendkívül szép, tartalmas, tanulságos és értékes grafikus kiadványt adott közre „A szék esifő város múltja és jelene grafikus ábrázolásban" címen. E kiadvány a száraz számadatok helyett tudományos és közérdekű szempontból is figyelmet érdemlő, rendkívül szemléltető grafikonokban, diagramokban, kartogramokban mutatja be Budaipest fejlődését. Megelevenednek benne a múlt és jelen viszonyai; felsorakoznak az ábrákban azok az adatok, melyeket a hivatal a város életéből hosz- szu idők során gyűjtött össze. A műit és jelen adatainak egybevetése markánsan mutatja a fejlődés utjának kilométer,köveit. Válságokon, bajokon keresztül naggyá fejlődött egy város. Budapest példája biztatóan mutatja, hogy minden válság csak ideig-óráig tudja megakasztani a fejlődés útját. Egy város lakossága, akár egy ország népessége, józan munkájával, szervező és alkotó képességével magában hordja a jövő fejlődés zálogát. A szöbamforgó grafikus kiadványból vett néhány adat értékes tájékoztatást nyújt Budapest világvárosi fejlődéséről. Huszonhatezer ház — negyedmillió lakos A 200 oldalra terjedő és 14 fejezetben^ öez- ezeállitott nagyszabású munka első oldalait az épület- és lakásviszonyok színes rajzai és térképed foglalják el. A* épület- és lakásviszonyok alakulásának, az épületek és a lakások számának kétségtelenül kiemelkedő szerepe van a fejlődés áttekintésében, mert a város külső képe az épületekben jut kifejezésre. Az egyesítés idején Budapesten kilencezer épület állott, viszont a legutóbbi, 1930. évi népszámlálás már 25.868 épületet irt össze. Az épületek puszta száma azonban nem jellemzi eléggé a város fejlődését. Emellett meg kell ■'említeni az emeletes épületek rohamos térhódítását a földszintes házak rovására. Hatvan év folyamán a városnak a külterületeik felé való állandó terjeszkedése mellett a földszintes házak száma alig emelkedett kétszeresére, az .egyemeletes épületek háromszorosára, a többemeletes házak száma pedig ennél sokkal nagyobb arányban szaporodott meg Budapesten. A házak számának szaporodásával, különösen a nagy bérházaik építésével, természetesen javultak a lakásviszonyok. Az 1880. év óta a lakások száma 71.638-ról 244.251-re szaporodott. A lakások számának növekedése aránylag nagyobb volt, mint a népesség növekedése s igy a nagy tömegek lakásjóléti viszonyaiban is fokozatos javulás állott be, annak ellenére, hogy gyakran nehéz gazdasági viszonyok akadályozták azt, hogy a lakások egészségügyi és kényelmi szempontjai még nagyobb mértékben javuljanak. A lakások tekintetében a népesség szociális viszonyainak kedvező alakulását igazolja, hogy az egy-egy lakásra eső átlagos lélekszám 1880-ban még 5 főiben volt megállapítható, 1930-ig ez a szám már 3.8 lakóra csökkent. Természetes, hogy a fejlődés általános iránya nem jelenti azt, hogy a hosszú idő folyamán nem volt lakásínség, mert például a háborút közvetlenül követő években az utóbbi igen erősen érezhetővé vált, amit a később megindult nagyméretű építkezések kiegyenlítettek. Egészséges fejlődési tünet, hogy a középnagyságú lakások egyre nagyobb szerepet töltenek be Budapest népességének lakásai között. VísyosoSi öve a főváros körül •A lakásviszonyok alakulása szoros összefüggésben van a nagyvárosi építkezésekkel, melyek révén mind nagyobb és nagyobb területeket foglalt el a beépített rész ott, ahol hatvan évvel ezelőtt még rétek vagy kertészek földjei terültek el. Ma már sokemeletes palotasorok között zug a nagyvárosi forgalom. A nagyszabású építkezések tüntették el a főváros belterületéről a földszintes viskókat és állították helyükbe az emeletes bérpalotákat. A város nagyarányú épülése kitűnik az 1873. évi és az 1930. évi Budapest beépített területének egybevetéséből. 1873-ban a beépített Budapest területe alig terjedt túl a mai Nagykörút vonalán (melynek egyébként akkor még nyoma sem volt), a Vár és Tabán területén, melyekkel Óbuda még nem is volt szerves kapcsolatban. Ma már Budapest területét túlnyomórészt sűrűn beépített részek foglalják el, melyek nem egy helyen a város határáig terjednek. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mert a magyar fővárosnak 19.444 hektárnyi területe külföldi összehasonlításban is kivételesen nagynak mondható. Legutóbb a már teljesen összeépített Buda és Óbuda beépített területe terjeszkedett egyre rohamosabban a hegyvidék felé. Budapest fejlődése az építkezések terén nem állott meg a főváros határánál. 1873-ban még teljesen hiányoztak a környező városok, amelyek ma Budapest gazdasági egységének kiegészítő részei. Annakidején csupán falvak terültek el a város körül. Ma már városok övezik minden oldalról és pedig oly szorosan, hogy nem egy helyen azzal teljesen égj be építettnek tűnnek fel. Mindennek ellenére Budapest a mai napig nem növelte területét bekebelezések utján, hanem az 1873-ban megállapított határok között önerejéből érte el a milliós lélekszámot. Budapest építkezési mozgalma természetesen nem haladt egyenletes ütemben. Nagy építkezések váltakoztak a válságos viszonyokkal, az építkezések mindig lalcástulprodukiciót eredményeztek és az ágy keletkezett lakások száma lényegesen felülmúlta a tényleges szükségletet, amiért több esztendeig pangás állott be az építkezésekben. Három nagy építkezési konjunktúra említhető meg. Az első a nyolcvanas és kilencvenes évek építkezése volt, a második időszak a háborút közvetlenül megelőző évekre, a harmadik a közelmúlt esztendőkre esik. Érdekes, hogy a keletkezett uj épületek puszta 6záma tekintetében a legutóbbi 1928—1932. évek állanak első helyen. 1928-ban, az építkező tevékenység tetőpontján 1123 uj épületet emeltek Budapesten. 1911-ben 958 és 1897-ben 863 uj épület jelzi a konjunktúra legmagasabb pontját. Meg kell azonban említenünk, hogy a legutóbbi építési konjunktúra, •— szemben a háború előttivel, — nem az emeletes házak számát, hanem inkább a villaszerű épületek számát növelte. (Folytatjuk.)
