Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-30 / 197. (3528.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség; Prága 11., P a n s k á évre 76, havonta 26 Kt., külföldre: évente 450, £ SzloVeUSzkÓÍ ÚS rUSZÍTl$zkÓÍ TnagVOTSág ulicel2, U. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. 0 ..... ö*-' & Prága II., Panská ulice 12, III. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-va! több. politlKOi TlCLpiicipICL 0 0 TELEFON: 303-11 0 0 igyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. r r SÜRGÖNYCIM HÍRLAP. PRftHfl. (3528) » Csütörtök * 1934 augusztus Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. 0 fl képes melléklettel havonként 2.50 Kí-val több. Cgyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. Amerikai „forradalom" Prága, augusztus 29. Nem egészen két hónapra a sanfranciskói sztrájk összeroppanása J után Amerika ismét egy nagy sztrájk küszöbén 1 áll. S ezúttal, a hírek szerint, a világtörténelem legnagyobb méretű munkásháborujának kirobbanásáról van szó, ba a kormánynak nem sikerül az utolsó pillanatban elsimítani azokat az egyre katasztrofá'lisabb ellentéteket, melyek a zsenge jogaikat védelmező munkások és a régi, úgynevezett „gazdasági liberalizmus" elvéhez körömszakadtukig ragaszkodó munkaadók között merültek fel. A sanfranciskói Mtrájk az újabb események reflektorfényében Válóban csak az erők felvonulásának, főpróbának tűnik fed, amelyből egyik fél sem vonta le a tanulságokat. Pedig néhány nagyon is kézenfekvő tanulság kínálkozott az érdekeitek számára a sanfranciskói események kapcsán. Mindenekelőtt meg kellett volna szívlelni egyik részről azokat a szociális parancsokat, amelyeket e nehéz órában az emberi érzés diktál a munkaadónak, másrészről pedig mérlegre kellett volna vetni minden olyan esélyt, amellyel egy erőszakos munkásmegmozdulás az államrend egyensúlya szempontjából számolni kell. Egészen bizonyos, hogy ha Roose- velték javaslatai kevesebb ellenállásra találtak volna kezdetben a nagybankok és a nagy vállalkozók között, akkor talán gyorsabb tempóban lehetett volna felszámolni a munkainélküliséget, amelynek méretei még a gigantikus amerikai arányok között is túlnőnek az úgynevezett normális kereteken. Annyira, tiogy Amerika nagy ipari centrumai, különösén a nagy városok, ahol a községi segélyezés rendszerét Roosevelték bevezették, egymásután jelentenek fizetésképtelenséget. Newyork például a szó legkatasztrófálisabb értelmében a tönk szélén áll, ami nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy a világ legnagyobb városának minden negyedik polgára közsegélyből tartja fenn magát. Az elégedetlenségnek, amely forradalmi robajjal dübörög át az Unión, természetes fütö- ereje tehát a munkanélküliség. E természetes hajtóérőn kívül azonban más nem kevésbé fontos erők is előrelökik a forradalmi munkás mozgalom mozdonyát. így elsősorban a kormányrendszer. Roosevelt híres szociális diktatúrája, — amely le akart számolni Hoover alatt katasztrofális helyzetbe jutott gazdasági liberalizmus rendszerével és az ellenőrzött gazdálkodás elvének akarta megdolgozni egyelőre békés eszközökkel az amerikai talajt — mozgásba hozta azokat az erőket, amelyeket Hoo- verék deflációs rendszere megmerevített. Roosevelt kísérletei, legalább is ami a „barátságos oktroj" módszerét illeti, egymásután mondtak csődöt, mert beigazolódott, hogy a bankárok uccája, a „Wall Street" nem hajlandó a legkisebb kompromisszumra sem a demokrata elnök tervével szemben és mereven szembehelyezkedik minden olyan kísérettel, amely a gazdasági szabadság elvével szakítani akar. Ez egészén természetes, mert hiszen azok a korlátok, amelyeket Roosevelt a gazdasági krízis tetőpontján be akart vezetni, egyetlen merész mozdulattal eltörölték volna Amerika címeréből „a korlátlan lehetőségek hazájának" 1 égendás jelmondatát. Ennek az elvnek utolsó őre Hoóver elnök volt, aki majdnem mindig a tárgyak és számok szemszögéből nézte az előtte álló problémákat és nem tartozott a „szentimentális" emberek sorába, akik elhatáJugoszláviában szervezkednek az osztrák nemzeti szocialisták Kartnlia felől nj puccs fenyegeti Ausztriát A Reichspost szenzációs leleplezései - - Fantasztikus hírek Ausztria felosztásáról - - Varasd, az uj München Papén elszabotálja az osztrák-német kibékülést? Becs, augusztus 29- A bécsi kormányhoz közelálló Reichspost mai számában szenzációs leleplezést közöl a nemzeti szocialisták állítólagos uj Ausztriarellenes terveiről. A híreket, különösen azoknak Jugoszláviára vonatkozó részét, a legnagyobb fenntartással kell fogadni. A lap adatai állítólag feltétlenül megbízható forrásból származnak. A. Jugoszláviába menekült osztrák nemzeti szocialisták tovább szervezkednek és puccsot készítenek elő Ausztria ellen. A jugoszláv kormány állítólag nem gördít akadályt szervezkedésük elé. a. felelősség ezért a gyanúsításért természetesen a Reicbspostot terheli. A lap szerint az osztrák légiók és az Ausztriából elmenekült nemzeti szocialisták az ugyancsak Ausztriából megszökött Kammer- dorfer borkereskedő vezetésével közös akciót készítenek elő. Ugyanakkor, amikor a bajorok északról támadnának, a jugoszláviai osztrák légionisták délről lépnék át a határt. Kammerdorfer Eléd és Marburg között vonja j össze embereit. Ugyanakkor von Kothen né-1 met birodalmi vezér, aki hetek óta Jugoszláviában tartózkodik, katonailag kidolgozta a támadás tervét. Jugoszláviában a több ezer osztrák menekült teljesen szabadon mozog. Vezérei és alvezérei élénk kaipcsolatot tartanak fönn a legmagasabb jugoszláv hivatalos körökkel. Arról igyekeznek őket meggyőzni, hogy az osztrák nemzeti szocialista pd' t ismét teljesen kiheverte a júliusi csajpást és abban a helyzetben van, hogy elsöpörheti az osztrák kormányt. Az uj osztrák nemzeti szocialista kormány listáját is összeállították már. Egyesek szerint az akciót hamar végre kell hajtani, még mielőtt Papén betegségéből fölépül és Bécsbe jön tárgyalni. Mások szerint viszont az akció októberben esedékes. A pénz nem játszik szerepet, mert a legmagasabb nemzeti szocialista körök bőven ellátják anyagiakkal a jugoszláviai alakulatokat. Jugoszlávia egyik nagy német lapját, a Mariborer Zeitungot ugyancsak a német birodalom pénzeli, ugy- I hogy a lap teljesen a nemzeti szocialisták 1 szolgálatába állt. A jugoszláv hatóságok passzívan szemlélik a mozgolódást, ami állítólag abból magyarázható, hogy német illetékes nemzeti szocialisták jelentős territoriális engedményeket helyeztek kilátásba Jugoszláviának Ausztria rovására, A német ügynökök kijelentették, hogy a német birodalom szükség esetén pro- klamálja a nyílt hadiállapotot és biztosra számol a jugoszláv szövetséggel. A németek remélik, hogy a háború kedvező befejezése esetén elfoglalják a Cortina—trieszti vonalat és Triesztből kiépítik Németország nagy déli kikötőjét. Jugoszláviának átengedik Karintiát és a jugoszláv határt az alacsony Tauernekig tolják előre északon. Ezenkívül az Adriai tenger partján is nagy engedményeket tennének Jugoszláviának s a délszláv állam azáltal is nyerne, hogy megszűnne közvetlen szomszédsága nagy ellenfelével, az olaszokkal. A Reichspost közlésének Jugoszláviára vonatkozó részét illetékes jugoszláv körök máris erősen cáfolják. A bécsi lap a szenzációs leleplezéssel nem akar mást elérni, mint azt, rozó pillanatokban emberi szempontokra hivatkoznak. Semmi sém olyan jellemző Hoover mentalitására, mint az a híres kínai bánya- pör, amelynek aktáit bukása után hozták nyilvánosságra a demokrata lapok. Amikor ez az eset történt Hoover még csak főmérnöke volt egy nagyobb bányatársaságnak, az ő tervei szerint a bányát nem építették ki az előírásoknak megfelelő mennyezetfákkal és szinte napirenden voltak a tárnabe omlás ok — Hoover a hozzáintézett kérdésekre azzal felelt, hogy a bányák kiépítése sokkal többe kerülne, mint amennyit egy kínai munkás után családjának ■az ottani törvények szerint fizetni kell, tehát a kiépítés „nem reális" vállalkozás. Ez a szellem uralkodott a gazdásági liberalizmus lobogója alatt Hoover elnöksége idején és ez a szellem, amely a bizalmatlanság éveiben nem tudta kicsalogatni — és nem is akairta, — a bankok trezorjaiból az értékek és erők piacára a pénzt, végül is a szociális forradalom küszöbén tette le a hatalmat a demokrata párt jelöltjének kezébe. Roosevelt, aki elsősorban emberi szempontból Ítélte meg a helyzetet, az első nagy csatát megnyerte, mert átsegítette nemzetét a váléág legnehezebb óráin: felvillanyozta az elcsüggedt tömegekét, optimizmust 'Szuggerált a kis vállalkozókba és a munkásokba, egyszóval megmentette a kedvező lélektani légkört ahoz, hogy nagy átépítési tervét valóra váltsa. Erre a lélektani előkészítésre igen nagy szükség volt, mert a gazdasági krízis két esztendeje alatt a magas hetibérék- hez szokott amerikai dolgozó tömeg oly mély1 re sülyédt, hogy ezer és ezer éhező sorakozott éjszakánként a levesosztók előtt és a véres anarchiába nyúló forradalom kirobbanása úgyszólván napok kérdése volt. Ha a Ro őse veit- kísérlet nyilvános baklövéssel kezdődik — egészen bizonyos, hogy a forradalom véres önkívületébe menekült volna az utolsó reményé- bén is csalódott amerikai tömeg. Csakhogy Roosevelt, aki az emberekből indul ki, tudta, hogy mit várnak tőle, tudta, hogy nyíltan és félreérthetetlenül a tömegek mellé kell állnia. Viszont egészen természetes, hogy miután a rávárakozó feadatok megoldásához nem volt elégséges a jószándék, sőt a szakértelem sem, de talán még a legfelsőbb körök korlátlan jóindulata se segített volna, mert hiszen hiányzott az egyik legfontosabb előfeltétel: az évekre visszanyúló fokozatos előkészítés — tehát néhány merész és kikerülhetetlenül erőszakos kisérletbe fogott. A kísérletek néha halul ütöttek ki, de Roosevelt gondoskodott arról, hogy a kísérletek szociális irányzata két- iségbevonhátalanul álljon a tömegek előtt. Roosevelt nagyon jól tudja, hogy azok az erők. amelyék mozgalmát előreviszik, forradalmi mélységekből törnek fel, de tudatában van annak is, hogy csak addig tudja produktív célok szolgálatába állítani ezeket a különben ■zabolátlan erőket, mig a forradalom megelőzésére használja fel őket. Roosevelt a forradalom ellen dolgozik — dé állandóan a forradalom határán mozog. Most következnek be az őszi választások, a legtöbb államban most fogják választás utján f , betölteni a legfontosabb közigazgatasi pozíciókat — ami annyit jelent, ha Roosevelt győz, akikor kezébe kerül az egész állami gépezet, a legkisebb csavar is, és ebben az esetben évekre biztosítva van a kísérleti terep Roose- velt szociális reformtervei számára. Egészen természetes, hogy a nagy bankárok minden eszközzel hadakoznak ez ellen és most már aztán igazán nem hajlandók engedményekkel simává tenni az utat, amin Roosevelt jár. A helyzet ugyanis félreérthetetlenül az, hogy ameddig a forradalom ki nem tör, addig Roosevelt merít erőket belőle, ha azonban kitört, tvalÓ6zinü, hogy ellene fordul — ha akár győz, akár leverik. Mert ha győz, akkor radikálisabb kurzus következik és a Wall-street fütyül az árnyalatokra, ha egyszer arról van szó. hogy uralmát megtörik; ha pedig leverik, akkor az államhatalom szükségkép minden szociális törekvés ellen fordul és akkor Wall-stréetnek gondja lesz rá, hogy Roosevelt sürdőseu távoznék helyéről. A sztrájk tehát — amely most ismét kitörőben van, min dákét fél erőpróbája. A gyárosok nem engednek, mert ha forradalomba hajszolják a munkásságot, még mimig ■megmarad a remény, hogy győzni fog a Roo- sevelt-ellenes irányzat, ha azonban teljesitik a (követeléseket, akkor megerősítik Roosevelt mozgalmát, amelynek éle nem a kapitalizmus, hanem annak egyik beteg tu!hajt;i*a. a vakmerő spekuláció ellen irányul. Mert ez az amit Amerikában „gazdasági liberalizmusnak" hívnak.
