Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-28 / 195. (3526.) szám
^I«GM.A\AGfeR.HTRIi®P Schacht megnyitja a lipcsei vásárt 1934 augusztus 28, kedd. Lipcse, augusztus 27. Az őszi lipcsei mintavásár sajtóestéjén dr. Schacht, a Birodalmi Bank elnöke, nagyjelentőségű beszédet mondott, amelyben többek között a következőket hangoztatta: A politikusok régóta veszélyeztetik a kereskedői ügyvitelt. Schacht elhatározott szándéka, hogy ennek a lehetetlen állapotnak véget vet és reméli, hogy akciójában a világ gazdasági körei támogatni fogják. A Birodalmi Bank elnöke ezután Németország nehéz gazdasági helyzetéről beszélt. Kijelentette, hogy a német behozatalt mindeddig nem sikerült korlátozni, de most erélyes akció indul meg a behozatal és a német fizetőképesség összeegyeztetésére. A jövőben csak az az importőr kap devizákat, aki megfelelő devizaengedély birtokában van. Aki a külföldről árut hozat ilyen devizaengedély nélkül, saját veszélyére cselekszik és abba a helyzetbe kerülhet, hogy nem fizetheti meg a külföldi árut. A német közgazdasági élet vezetői most dolgozzák ki azokat a rendszabályokat, amelyekkel a behozatalt összhangba hozzák a német fizetési lehetőségekkel. Schacht óva inti a német importőröket, hogy a külföldön több árut vásároljanak, mint amennyit a németek a meglévő devizák alapján kifizethetnek. Schacht szerint a bevezetendő rendszabályok a külföldi illetékesek jóváhagyásával készülnek. A németek semmiesetre sem akarják megsérteni a külföldi államokkal kötött sezrzödé- seket. Viszont a nyersanyagok behozatalának nehézsége miatt a belföldi nyersanyagok föltárását minden eszközzel elősegítik. A belföldi nyersanyag előállítása többe kerül, mint amennyiért a külföld nyersanyagot szállít, de nem kell hozzá deviza. Németország hitelezőit tájékoztatni fogják a bevezetendő uj rendszabályokról és velük egyetértve dolgozzák ki az uj terveket. A német kormány mindent el fog követni a német kivitel megnagyitása érdekében. De sem dumpingot, sem devalvációt nem alkalmaz a birodalmi kormány, csak azokat az eszközöket, amelyeket a hosszúlejáratú és a rövidlejáratu összegek hitelezői ajánlottak, azaz a scripseket és a bondsok viszonvásárlási módszerét. A német gazdasági élet illetékes vezetői remélik, hogy a kidolgozott módszerekkel a birodalom megállapodhat a nyersterményeket szállító országokkal és biztosítani tudja kompenzációs és cserealapon az ország belsejében elő nem állítható nyersanyagok behozatalát. A Daily Telegraph máris állást foglal Schacht fontos beszédéhez. Megállapítja, hogy a beszéd ■K&. ... . ‘±x. - j nyugtalanítja Németország hitelezőit, mert ismét arról szól, hogy Németország nem hajlandó minden külföldi tartozását megfizetni. Schacht a német-angol kereskedelmi szerződés élfen nyilatkozott. Azt az ajtót, amelyet Hitler saarvidóki beszédében kinyitott, Schacht gazdasági fenyegetéseivel újból becsapja. A Morningpost ugyanilyen értelemben ir Schacht beszédéről. Dorothy Thompson-Lewis uj állomáshelye Páris, augusztus 27.. Dorothy Thouupson-Le- wiö amerikai ujságirónőt, Simclair Lewis aime- iriik&i iró feleségét a német kormány kiutasította- Németországiból. Az újság Írónő Póriéiba érkezett. Az újságíróknak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a Saar-vidékre utazik & onnét fogja figyeOni. a német eseményeket. Ley él és beszél BreSlau, augusztus 27. A német munkásfront tegnaip hűségnyilatkozatot tett Hitlernek. A nagyarányú vasárnapi népgyülés ünnepi szónoka dr. Ley, a munkásfront vezére volt. Kárpátalja után Keletszlovenszkőn is megindult a bomlás a szociáldemokrata párttan A kisebbségek védelmének melttsése ás a magyar szervezőbizottság gerincfelensége miatt kilépésre késsenek a magyar pártszervezetek Kassa, augusztus 27. (Kassai szerkesztőségünktől.) Nemrégiben beszámoltunk arról a bomlási folyamatról, amely a szociáldemokrata párt kárpátaljai szervezeteiben fólyt le s amely odavezetett, hogy a pártközpont működésével elégedetlen magyar párttagok Tamás István és Szilágyi Ferenc vezetésével „Független szocialista párt44 néven uj szervezetbe tömörültek. Ez az egyre fokozódó elégedetlenség nem maradt meg a kárpátaljai pártkerület határain belül, hanem egy idő óta észreveheti a figyelmes szemlélő, hogy a csehszlovák szociáldemokrata párt szlo- venszkói magyar tagozataiban is egyre erősödik az ellenzéki hangulat. Az elégedetlen magyar párttagok egyre érezhetőbben helytelenítik a párt politikáját, de különösen a magyar szervezőbizottság vezetőségének a gerinctelenségét, amellyel lehetetlenné tesz minden kisebbségi sérelem orvoslására irányuló megmozdulást. Emiatt egymásután válnak ki a pártból, hol csendesen, hol nyíltan, a régi vezetők, igy lemaradtak már Molnár Miklós, dr. Gáti Mór. Pásztor József és Popovics, akiket egy ha";:ir Böhm Alfréd, Borovszky Géza és dr. Strauszmann József is követni fognak. Ezeken a régi vezetőkön kívül azonban egész pártszervezetek is vannak, különösen Kelet- szlovenszkón, melyek megbízható értesüléseink szerint kilépéssel fenyegetőznek. Á párt politikájával elégedetlen magyar tagokat még jobban elkeseríti az a körülmény. hogy a demokráciát hirdető pártban nem adhatnak nyílt kifejezést elégedetlenségüknék, mert a bő husosfazekak mellett ülő pártvezérek semmitől sem riadnak vissza, hogy az elégedetlenkedő párttagokat megfélemlítsék. Ezt az egyre fokozódó elégedetlenséget a kassai magyar pártszervezetben legutóbb egy olyan eset kavarta fel, amely nagyon jellemző az itteni szocialista pártvezérek módszereire. Borovszky Géza volt nemzetgyűlési képviselő, a kassai magyar szociáldemokraták egyik régi vezetője, nemrégen cikket irt a c]r. Farkas Zoltán szenátor felelős szerkesz- 1 ősében megjelenő „Világszabadság“ című párt lap részére. A lap nem közölte Borovszky cikkét, hanem egészen szokatlan „zsurnalisztikái44 módon — vitába szállt a le nem közölt cikkel és- a cikkírót államellenes érzülettel gvanusi- totta meg. A cikk, helyet a lap később közölt, szembeszállt azzal a felfogással, mely azt hajtogatja, hogy a szlovenszkói magyarság a negáció álláspontjára helyezkedik a kon- struktiv államépitő munka helyett. Borovszky ezzel szemben azt állította cikkében, hogy a szlovenszkói magyarság már régen bekapcsolódott az állam építés konstruktív munkájába, mert az adófizetésen és katonáskodáson kivül, amit törvényes kötelességnek is [ehet ugyan mondani, intenzív és értékes munkát fejt ki a különböző községi testületekben, szociális és kulturális intézményekben, azonkívül a különféle nőszervezetekben és pártokban elhelyez á ve is föltétlenül konstruktív munkát végez az állam érdekében. . Nem lehet é- ~ ■ is opportunus ettől a magyar kisebbe.' Abbét kívánni mindaddig — mondja to á Borovszky cikke, — míg nem közelednek hozzá tettekkel, melyek a lelkek megbéküiéséí eredményezhetik. Szükség van arra, hogy teljesítsék az itt élő magyar kisebbség jogos-kívánságait. Kezdjék meg kulturális téren, marad még elég megoldásra váró ügy, amiket kölcsönös jóakarattal szintén el lehet intézni. Marad még az állampolgárság rendezetlen ügye és a magyar iskolák hiányossága, melyeknek pótlására égető szükség van. Kulturális, politikai és gazdasági téren egész sereg dolog vár még elintézésre, amik nélkül nem lehet a lelkeket pacifikálni. Ezért ezeknek elintézése fontos állampolitikai érdek is“ — fejezi be fejtegetéseit a cikkíró. Borovszky a cikk le nem közlésével rajta esett sérelmet a párt elé vitte, de hogy attól nem sok jót vár, bizonyítja az. hogy cikkét sokszorosítva a párt tagjai között terjeszti és az alábbi záradékot irta hozzá: — Cikkemet ugyan nem közölte a „Világ- szabadság44, ennek ellenére a lap 33. számának hatodik oldalán válaszol rá. A válasznak úgy a hatóságok, mint a csehszlovák elv- társak felé denunciáló jellege van. Az elv- iá fsakra bízom, hogy ebben az ügyben ítéletet mondjanak. Erre a „Vílágszabadság“ szerkesztősége a lap következő számában mogku titva és megváltoztatva közölte Borovszky cikkét, mellyel már előzőleg vitába szállt. Értesüléseink szerint ez a ferde vágányokra tévedt „pártszocializmus44 annyira elkeserítette a magyar párttagokat, hogy nemsokára követni fogják fentebb említett vezéreiket és a közeljövőben túlnyomó, részük kilép a szociáldemokrata pártból. SZENT KONSTANGA KÁPOLNÁ JA (29) Számláját elismertük Schweinfuss Áron befizetéséért. . . 67.842 K 50 í. Számláját megterheltük Feuerstein és fsának kifizetéséért 43.281 K 50 f. Mi ez? Óriási összegek. Idegen nevek. Pedig Pali nak szói. Talán Judit helyett küldték tévedés bői neki? De annál se forognak ekkora ösz- szegek. Alig várta, hogy hazajöjjön az öreg. — Pali, nézd, én tévedésből felbontottam ezt a levelet. De nem értem. Mit csináljak? Sugár idegesen kapott a levél után. Belenézett, aztán nyugodtabban tette vissza a borítékba. — Asszonyi kíváncsiság. Nem látod a címet? József-ucca 19. Valami zsidó megma- gyarositotta a nevét Sugárra. Jó név, nincs ipsziion a végén. Mit nyitogatod fel a más ember levelét? Most már ebéd után el kell vinnem személyesen. Bocsánatot kérni tőle. A kotnyeleskedésed miatt. Az asszony fellélekzett. De nem nyughatott tőle. Mikor férje délután elment, utána lo- pódzott. Látta, hogy valóban befordul a Jó- zsef-uocába s bemegy a 19-es, földszintes, régi kapás-házba. Várta, hogy kijöjjön. De csak nem jött. Benézett az egyik ablakon. Ott látta a férjét az íróasztal mellett. Egy fiatalember valami iratokat adogatott neki, amiket ő átolvasva, aláirt. — Itt valami nem %timmel! — mondotta \x asszony. Aztán ment tovább, Jelesebben Palikához, mert Juci inár a kórházban ült beteg férje XXXVII. AZ ÁPOLÓNŐ. Janinak ma nagy bánata van. El is pana>jja feleségének, töviről hegyire. — A te barátnőd, a Malvin néne volt az én legjobb ápolóm. Olyan kedves, szives, jó teremtés. Most valami összeveszése volt azzal a szamár főorvossal, aki engem olyan gyalázatosán elpancsolt s kérlek, mikor panaszra ment a kórházparancsnokhoz, a vén szamár se szó, se beszéd, átteszi a fertőzőbetegek osztályára. Ide meg beosztanak valami Erzsébet nővért, egy unalmas perszónát, aki még magyarul is alig tud! Alig várom, hogy meggyógyuljak! — Én is, én is, édes Janikám! De, a kedvelt sveszter hiánya tette-e, vagy más? A mai látogatási idő valahogy nagyon gyorsan elröpült. Hihetetlen, hogy egy fiatal, szerető asszony mennyi érdekeset tud mesélni, csevegni, csacsogni. Jani már kezdett belefáradni. De aztán elnézte a kedves arcot, a beszédes szájat, azt a huncut kis hajfürtöt, mely a kalap alól kikandikált. Aztán lejjebb csuszott a tekintete a formás állra, a puha nyakra, a gömbölyű váltakra. Oda- huzta az asszonyt magához s ajkuk találkozott egy hosszú, forró csókban. Aztán folytatták a tereferét; a közelgő karácsonyról volt szó. Palika így, Palika úgy. Az ajtóban diszkréten megjelent Erzsébet nővér; Jani idegenül nézett rá. Judit is. A két nő fejbiccentéssel üdvözölte egymást. Juci órájára nézeti. Bizony, már félórával túl voltak a vizitidőn. Felugrott, hogy menjen. — Nem sietni! — mondta a nővér. — Csak beteszem a hőmérőt. Az orvosi vizit lesz csak félóra múlva. — Jaj, de ha Klára főnővér itt talál, megint iákapok! — aggodalmaskodott Juci. A mumus jött is már. — Micsoda dolog ez? — kezdte a patáliát. De megakadt a szeme Erzsébet nővéren. Hirtelen elhallgatott. — Pardon! — mondta aztán a tőle telhető legbájosabh mosollyal s eltávozott. Erzsébet utána. — Jani, ennek a nővérnek az arca olyan ismerős nekem! — Nekem is. De nem tudom hova tenni. — Az bizonyos, hogy nagyon kedves. Malvin már rég kidobott volna. — Az bizony igaz. De majd meglátjuk, mi lesz, ha éjjel megint virrogatok a láztól. Malvin olyan jól be tudott dumálni az álomba. Olyan bolondokat pletykált. — Rólam? — kérdezte Judit ijedten, ismerve barátnőjét. — Rólad, és mindenkiről. Hogy Pali papa automobilon jár, titkos utakon. Judit hangosan felkacagott. — Szegény apa! Amióta eladta a Rárót meg a Sármányt, még villamoson sem igen ült, nem hogy automobilon, vagy kocsin! De aztán eszébe jutott a telekkönyviroda restanciáktól görnyedő asztala, Pál após füllentése, amikor azt mondta, hogy a hivatalból jött, pedig Juci tudta, hogy nem i? volt bent. Erzsébet nővér- bejött a hőmérőért. Megnézte, beírta a láztabellába. Judit felállt. j — Kedves nővér, köszönöm, hogy megen- | gedte. hogy itt legyek mostig. — Óh. kérem, nem baj. Az sem baj. ha dél- I előtt is bejön, ha van ideje. Tízkor kész az | orvosi vizit, negyed tizenegykor már itt 1 lehet. Judit legjobb szerette volna ezért megcsókolni jobbról, balról. De aztán csak kezet : nyújtott neki hálásan. A nővér elfogadta a m ujtoti kezet, olyanforma mozdulattal, mint aki kézcsókhoz szokott. Judit asszonyszeme megakadt a kézen. Talán sohase látott még i ilyen szép, ápolt kezet életében. I — Ki lehetsz te? — törte a fejét egész utón ! hazafelé. Jani egyedül maradt a lázával, j Este a nővér lecsavarta a villanyt, úgy hogy í csak a folyosóról beszúr h" világosság oko- 1 zott kellemes félhomályt. — Aludjék jól, jó éjszakái! Könnyű volt ezt mondani! De mikor a gennyedő seb elkezd '-ízelni, előbb néhány éles tüszurással, mai 1 Ampa, el nem múló, zsibbasztó fájdalommá' mikor az ágy olyan kényelmetlen, a pár ' • Aen- hétszer megforgatva, gyúrva, gyom öv ’• :■ is csak kellemetlen, forró, hegyes-völgye ■ kinzó- szerszám, mikor az a lopva elszitt cigaretta is csak arra jó, hogy a fej is megfájduljon tőle: az embernek eszébe jut Malvin, aki nincs s Erzsébet, aki van. A villamoscsengő : halk berregésére bejött. Erzsébet nővér. Komoly arccal igazítja meg a párnát, a takarót. A forgolódásból mesterien ráncbaszed-ett lepedőt kisimítja. Aztán ráteszi hűvös kezét a láztól égő homlokra. — Aludjék! — mondja halkan, komolyan, szinte parancsolóan. Jani engedelmesen behunyja a szemét és — alszik, mint a bunda. Folytatjuk moly közeledésben Franciaország és Németország között. Hitler eddig már számtalanszor hangoztatta a közeledés szükségességét, de szavait soha sem követték tettek.
