Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-26 / 194. (3525.) szám
augusztus <66, vasárnap. 'ír* UHU ÍAKTI i JKUÁ^ ' MO%m Mi vhkádá Az időjárás változékonnyá vált. — Időprognózis: Félig derült, mérsékelt meleg, helyenként kisebb-nagyobb csapadékkal, észak—keleti széllel. — Érsekújvárod marad a katonai helyőrség. Tudósítónk jelenti: A város és a katonai hatóság között évek óta ellentétek vannak a kaszárnyák renovál látási költségei miatt. A város nem volt hajlandó a tetemes költséget viselni, meri még ma is csak a háború előtti béreket kapja a kaszárnyákért. A szlovák sajtóban hírek jelentek meg az utóbbi időben, hogy emiatt az egész helyőrséget elhelyezik Érsekújvárról. A város memorandummal fordult a nemzetvédelmi minisztériumhoz, mely-j heg kifejtette álláspontját és kérte a helyőrség j meghagyását, mert az áthelyezés súlyos vesz- j tőségeket okozna a város egyébként is rossz! helyzetben lévő iparának és kereskedelmének. Most érkezett meg a minisztérium válasza, amely szerint az áthelyezés tervét elejtették. Mint más oldalról értesülünk, rövidesen felépítik az uj érsekujvári laktanyákat is, amelyekre már elő is irányoztak 4 milliót a költségvetésben. — MUDr. Klauber Ernő noorvos, Bratislava, átköltözött Védcölöp ut 52 (Lutherház). Összes gyógyalopok és magánpénztárak. — Elégett autó. Dunaszerdabe!yi tudósítónk jelenti: Csütörtökön kigyulladt Wei&s József itteni szalmakereskedő autója és teljesen leégett. A szűk udvarban a tűz veszedelemmel fenyegette a;z egész házat, az idejében megjelent tűzoltóság azonban csakhamar lokalizálta a tüzet. 399 amerlkm tengerész*?máét a pápánál A pápa nemrég az Egyesült Államok háromszáz tengerészkadétiáí fogadta kihallgatáson, akik ís- kolahajójukon Nápolyba érkeztek. A pápa örömének adott kifejezést, hogy maga előtt láthatja a fiatalemberek ily nagy csapatát, akik a természet elemeivel való folytonos harchoz szoktak hozzá és felemlítette, hogy az éggel és tengerrel, az Isten teremtő kezének e fenséges alkotásaival való szoros érintkezésük vallásos érzésük emelésére szolgálhat. Ég, tenger és a hegyek — fejtette előttük a pápa — a természet három képét alkotják, amelyek nyomatékos módon tesznek tanúbizonyságot az isteni bölcsesség, hatalom és gondviselésről. Az ifjú tengerészek a tengernek, mérhetetlenségének, viharos és békés állapotának szemléletekor gondoljanak arra, hogy a természet összes szépségeivel egyetemben nem egyéb, mint Istennek egy gondolata. — A világ legdrágább babája. A newyorld Wanne- maker-áritiliáz kirakatába egy nagy babát állítottak ki. Mellette kis táblán fel van tüntetve az ára: 18.000 dollár. A baba oly nagy mint egy 8 éves kislány, nevet, sir, jár, néhány mondatot mond és gyermekdalokat énekel. A gyönyörű játékszert a gyerekeknek egész tömege nézi egész nap, alig lehet őket elvinni a kirakattól. xx Epekő, vesekő- és hólyagköb elegek, valamint ások, akik hugysavas sók tulszaporo- dásáiban és köszvéinyben szenvednek, a természetes „Ferenc József4 kesernviz használata által állapotaik javulását érhetik el. — Csődeljárás egy ruszinszkói község ellen. Beregszászi tudósítónk jelenti: A máramarosi Geresnyés község perben állott az ottani görög- katholikus egyházközséggel és a pert a község elvesztette. Fizetési kötelezettségeinek azonban a község nem tett eleget és ezért az egyházközség csőd nyitását kérte a bíróságtól, amit a bíróság el is rendelt. xx A Dunavásárhoz autóbuszok fognak közlekedni. Olcsó napijegyek. A villamos vasút %s autóbuszok igazgatóságától vett értesítés szerint a dunavásárhoz augusztus 26-ika és szeptember 3-ika között a kormány palotától a dunavásárig autóbuszok fognak közlekedni. A menetdij ezen a vonalon — átszállás nélkül — 50 fillér lesz. Az igazgatóság’ a du- navásár tartama alatt ezidén is bevezeti a 4 koronás napijegyet. Ezekkel a jegyekkel az utasok egész nap tetszés szerint utazhatnak a városi villamos vasút összes vonalain, valamint az autóbuszok vonalain, kivéve az F, H, L, Lido és Vaskutaoska vonalakat, melyeken a 4 koronás olcsó napijegyek nem érvényesek. Az utazóközönség a vásár tartama alatt saját érdekében kérjen tehát a kalauztól 4 koronás olcsó napijegyet. Külön rendelésre autócart indítanak a városban, belföldre és küllőidre is. SzroHÁz-KönNy-KaimiBA A kázsártos, de aranyszívű Verdi Az „Aida" halhatatlan szerzője, ismeretien anekdotákban i. Verdi akarata volt, hogy halála után leveleit és feljegyzéseit elégessék. És amikor meghalt, legkedvesebb unokája, Maria Car- rara, a Mester akaratához hiven, csakugyan hatalmas máglyáiba rakta halhatatlan nagyapja levelezését és feljegyzéseit, amelyeket a Sánc’ Agata palotácskájában talált, — és mind elégette. Több mint harminc esztendeje ennek. Most azonban egyszerre felbukkantak mégis ismeretlen Verdi-levelek és feljegyzések: Annibale Alberti közli azt a hosszú, évtizedeken át történt levélváltást, amely Giuseppe Verdi és gróf Opprandino Arrivabene között folyt le, akihez őszinte barátság fűzte az olaszok világhírű zeneszerzőjét. Annyira őszinte volt ez a barátság, hogy Verdi leplezetlenül el is árulta neki mindég zeneszerző társairól való ^véleményeit, sőt sokszor kíméletlen kritikáit is. Huszonöt esztendő levélváltását adta közre Annibale Alberti (1861-től 1831-ig) és. ezen keresztül uj világításban láthatja meg a világ a „Trubaöur“, „Traviata44, „Aida44, „Rigoletto44 halhatatlan melódiáinak poétáját. Az édes- bus, csupa-sziv és csupa-dallam muzsika nem ad hü képet Verdiről, aki sokszor csípős, sőt maróan gúnyos is tudott lenini, de aki mindég tisztalelkü, puritán gondolkodású maradt, legnagyobb sikerei után is, amikor a világhír már szárnyaira vette. 2. A világhírről egyébként Verdinek meg volt a maga lesújtó véleménye, de megvolt véleménye a világhírrel járó hiúságról is, éppen- ugy, mint a nagy művészek posthumus leveleinek közléséről. Amikor például. Bellini halála uián, közölték Beülni levelezését, azt irta Verdi Arrivabene barátjának: — Mi szükség van arra, hogy egy zeneszerző leveleit közöljék? Leveleket, amelyeket az illető sietve vetett papirosra és amelyek Írásánál nem fordított gondot a formára, mert hiszen tudta jól, hogy tőle, a zeneszerzőtől, senki sem kiván irodalmi műremekeket? Nem elég, hogy a zeneszerzőt kifütyülik a kottád miatt, amiket ir? Nem, még a levelei miatt is ez a sors várhat reá! A világhírről, a népszerűségről pedig ezt mondja: — Ah, nagy hosszúság híresnek lenni! Ezek a kis „híres nagyok44 drágán fizetik meg népszerűségüket! Egy órai nyugságuk sincs, se életükben, se holtukban! És hogy kortársaira is álljon ez az igazság, őmaga is tollhegyre veszi őket. Ezek a levelek pedig igazat adnak a híres spanyol közmondásnak, hogy: „Sokszor egy ludtoll gyilkosabb, mint az oroszlán karma!44 Arrigo Boito, aki Verdinek szövegkönyveit is irta, szigorú kritikához jut e levelekben: — Tehetséges, de folyton eredeti akar lenni és inkább „különös44 lesz, — Írja Verdi. — Hiányzik belőle a közvetlenség és a zenei alapmotívum: de azért van henne sok zenei képesség. Ilyen irányzat mellett sikerülhet olyan különös és színpadi téma, mint a „Mefistoifele44, de annál kevésbbé az olyan téma, mint a „Nerone44. Az akkor fiatal Puccini-vel szemben sokkalta jóakaratubb Verdi. A „Viliik44 bemutatója után ezt irja róla: — Sok jót hallottam már Pucciniről, mint muzsikusról. A modern irányzat híve, ami természetes is, de szivéhez van nőve a melódia, amely sem modern, sem régi. Úgy találom azonban, hogy a szimfőnikus elem van nála túlsúlyban. De ez se baj! A külföldiekkel sem nagyon elnéző Verdi: Berliozról! azt írja, hogy: — Szegény, mindenkivel veszekedő, keserű és rosszmájú lélek. Nagy és kitűnő agyvelő. Különös érzéke volt a hangszereléshez és sok tekintetben megelőzte Wagnert. De nem ismert mértéket és hiányzott belőle az egyen- sulyozottságmak az az érzéke, amely tökéletes műremekeket alkot. Gounodot sem kimélte meg Verdi Ind tolla: — Mit mondjak róla? — irja. — Gounod nagy muzsikus, Franciaország legelső zeneszerzője, de hiányzik belőle a drámai erő. A „Faust44, ha sikerült is, de az ő kezei alatt kicsi lett. Éppenilyen a „Rómeó és Júliája44, is. Az intim részleteket megcsinálja jól, de gyenge a helyzetek és a karakterek ábrázolásában. Verdi akkoriban Wagnert sem szerette még: 1865-ben ezt írja: — Hallottam Wagner „Tannhauser“-ének nyitányát. Ez az ember bolond! És később is ezt irja még: ‘ — Tudom én is, hogy van egy zene, aanely „a jövő zenéje44, modern zene. De én ma még azt tartom, és valószínű lég a jövőben is azt fogom tartani, hogy a cipöcsináláshoz első sorban felsőbőr és talpbőr kell... egy opera írásához pedig, legyen az bárminő irányzatú, első sorban mégis csak ... muzsika kell! 3. A bussetói szatócs fiacskája, Giuseppe Verdi első zenei keresete havi három líra volt. Tíz éves lehetett ekkor és ezért az ösz- szeoért Roncoléban, amely három kilométer- nvire van Bussetótól, minden ünnep- és vasárnap orgonáinia kellett a templomban, — •és természetesen ilyenkor naponta háromhárom kilométert is kellett gyalogolnia. Amikor aztán a világhír melléje szegődött •és a zene fejedelme lett. Verdi vissza-vissza- tért sokszor Bussetóha, egykori nélkülözései és küzdelmei kis városkáiéba. Birtokot is vett, éropen Busseíó közelében és nyaralója, Sant’ Avat a-b éli kis palotája, volt a legkedvesebb pihenőhelye. Sokszor télen is el-ellátogatott ide. Egy alkalommal, amint^ — éppen zord tél idején, — Sant’ Agata-ba menet áthaladt Bussetón, néhány szegény földművest pillantott meg, egész raj gyerekkel, akik valamennyien mezítláb dideregtek a havon... Ez a látvány Verdi szivébe markolt. Alighogy megérkezett Sant’ Agata-ba. azonnal etküldötte szolgáját a legközelebbi nagyobb városiba, Pánmába, hogy vegyen száz pár cipőt: hetvenöt párt felnőtteknek, és huszonötöt gyermekeknek. A szolga vagy négv-öt üzletben vásárolta össze a száz pár cipői és, talán mert nagyon sietett, valamennyit pár hatalmas zsákba dobálta belé, összevissza, ahogy a keze ügyébe kerültek. Aznap este Verdit felkereste egy barátja és a Mestert ott találta Sant’ Agata kúriájának legnagyobb termében, amint a cipőket válogatja, rendezgeti, párosával összeköti és valamennyit, most már rendben, visszarakja a hatalmas zsákokba. Amikor aztán elkészült ezzel a munkájával, átadta a sajátkezüleg rendezett és összekötött cipők zsákjait a bussetói plébánosnak: — Tisztelendő uram, ossza szét a szegény mezítlábasok között. De azt kikötöm, — senki se tudja meg, hogy éntőlem kapják... 4. Ne higyje azonban senki e jócselekedete után szentnek Verdit: nem volt és nem is akart az lenni. Igazi ember volt; de nagy ember. Erényekkel_és hibákkal. Mert neki is voltak 'hibái. így például, — hiú volt. De nem a szerzeményeire, hanem például arra, hogy ... ő főzi a világ legjobb feketekávéját. Másnak a feketekávéja nem is Ízlett neki. És ha vendégei voltak (mimtaíhoigyan minden pap volt legalább három-négy), azoknak is ő főzte a kávét. Akkor, persze, még nem voltak villamos „espresso44 masinák és a kávéfőzés bonyolultabb művészet volt, mint ma. Ebéd végeztéd vei Verdi maga elé tétette a kávé-masinát, és aszerint, hogy hány vendége volt, őmaga mérte ki az adagokat a vendégek számára a megőrölt kávéból és ő ügyelt a főzés minden fázisára,.. Amikor aztán a nagy munkával elkészült és vendégei megizlélték már a kávéját és kitűnőnek találták, Verdi a megelégedettség nyugodt és boldog érzésével rágyújtott pompás havanna-szivarjára. Szerinte: ez volt napjainak legszebb pillanata. 5. A kávé és a szivar barátai után, — a kártya hívei is magukénak vallhatják a hallhatatlan olasz zeneszerzőt. Verdi különösen a „Scopone“-t, ezt a tipikusan olasz kártyajátékot szerette és azt tartotta magáról, 'hogy igazi mestere ennek a ,,Scopone“-nak. Pedig, a valóságban, távol állott ettől és például egy nápolyi karmester, Leopoldo Mugnone, sokkal, de sokkal jobban játszotta, mint ő. Verdi azonban nem akaTta ezt elismerni, bosszankodott is Mugnone „szerencséje44 miatt, de azért nem volt hajlandó lemondani róla, miint kártyapartnerről. Mugnone, a nagy zeneszerző iránt érzett tiszteletből, nem egyszer hagyta, hogy Verdi nyerjen, mert ha két játszmát veszített, nemcsak hogy bosszankodott, de egyenest, — dühös lett. Egy este azonban három játszmát is veszített egymásután. Olyan rosszkedvű lett ekkor Verdi, hogy a jó Mugnone, mielőtt a Mester lefeküdt volna, újabb játszmát ajánlott és hagyta, hogy Verdi két pártit is nyerjen. De Verdi észrevette ezt, felugrott az asztaltól, a földre seperte az egész kártyacsomót és mutatóujját haragosan szegezte a nápolyi karmester arcának: — Én nem azéirt játszom kártyát, hogy maga sajnáljon és megszánjon engem! — mondta dühösen és elrobogott, az ajtót pedig bevágta maga után. Mugnone három napig nem mert mutatkozni Verdi előtt. ... De nehogy bárki is azt higyje, hogy a pénz érdekelte és az anyagi veszteség bántotta Verdit. A tét — hpsz centesinio volt. 6. Verdi aranyszivérőil jótékony cselekedeteinek egész sora tanúskodhatott. Őmaga sosem beszélt ezekről és halála után is csak véletlenül derült ki, hogy ő tartott el például egy öreg énekest, aki egyszer, évtizedekkel azelőtt, fellépett valamelyik operájában. Milánéban, egy nagy szállóban halt meg Verdi, 1900 január 20-án, reggel három óra előtt tiz perccel. Re Riccardi is ugyanabban a szállóban lakott akkortájt és két héttel Verdi halála után, a szálló igazgatója beállított hozzá. Kezében egy levél volt, a címzése: Signor Carlo.... Catania. A borítékra pedig rá volt nyomva az illető szálló neve. Tehát: abból a szállóból irta valaki. — Nem ismeri ezt az írást? — kérdezte a szálló igazgatója Re Riccarditél. — De igen: hiszen ez Verdi írása! — Nos, ez a levél visszajött Catámiából, ahová címezve volt, mert „a címzett meghalt44, amint a péstai értesítés mondja. A szálló igazgatója el akajta égetni a levelet, mert hátha az valami olyasmit tartalmaz, amit a Mester nem kívánt volna a nyilvánosságra hozni. Az újságok ugyanis már megírták, hogy Verdi akarata az volt, hogy, — minden levelét égessék el. De Re Riccardi azt ajánlotta, hogy vigyék el a levelet Verdi végrendeletének végrehajtójához, mert hátha a Mester valami ó- haját tartalmazza. így is történt. Verdi ügyvédje, kiadója, Re Riccardi és a szálló igazgatója előtt aztán felbontották a levelet. Felvágták a borítékot, — és abból egy üres, összehajtott fehér lap papiros esett ki. Egy sor írás sem volt rajta. Még aláírás sem. Ellenben, amikor* az összehajtott fehér papírlapot kinyitották, kiesett belőle, — egy ötszázlirás bankjegy. Verdi kiadója újra megnézte a boríték címzését: — Most már emlékszem, — mondotta. — Carlo... Igen, ez volt a neve annak a nyolcvan esztendős tenoristának, aki negyven esztendő előtt a „Trubadúrt44 énekelte... A' Mester sokat beszélt nekem róla. Verdi egykori szolgája adta meg azután á rejtély magyarázatát: — A Mester minden hónap közepén küldött ilyen levelet Catánlába, ugyanerre a cimre. De soha, soha sem küldte ajánlva, és soha, de soha sem irta rá, hogy, — ki a feladó? Verdi aranyszivének ez a bizonysága ír csak úgy derült ki, hogy nemcsak a „címzett44, de a „feladó44 is meghalt... (Milánó.) (a. g.)
