Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-25 / 193. (3524.) szám

2 1984 angngfttms 25, szombat. ja a Bilbaóba tervezett vasárnapi nagy ba^zk függetlenségi fölvonulási Valószínű, hogy Samper miniszterelnök zendülésnek minősíti a szeparatisztikus összejövetelt és katonasá­got mozgósít ellene. Jósé Horn. a baszk par­lamenti kisebbség vezetője ugyan kijelentette, ihogy az összejövetelen csupán a politikai helyzetet akarták megbeszélni a baszk nép képviselői és szó sincs a baszk függetlenség kikiáltásáról, de a spanyol kormány nem veszi komolyan Horn bejelentéseit. A szeparatista mozgalom napról-napra jelentősebbé válik a baszkok között, akik népszavazással akarnak dönteni sorsukról és önrendelkezési jogot kö­vetelnek. Spanyolországnak három baszk tartománya van: Biszkája, Guipuscoa és Avala. A baszk vidék a Pyreneaisokban terül el a biszkájai i öbölig. Nagysága körülbelül 7.000 négyzetki­lométer, lakósainak száma 700.000, közöttük 500 000 baszk. A baszkok eredete ismeretlen, de valószínű, hogy kelta származásúak- Nyel­vük- egyetlen európai nyelvhez sem hasonlít, de kimutathatók a kaukázusi és az uralaltáji kapcsolatok. Irodalmuk jelentős, mondavilá­guk gazdag. Franciaországban körülbelül 120000 baszk él. Száz évvel ezelőtt még a baszkok mindenütt autonómiái élveztek, las­san azonban megnyirbálták jogaikat. A baszk nép leginkább mezőgazdasággal, állatte- nyé ■ ■1 Ssel és halászattal foglalkozik. Lélegeztek egy német anyagyiíkost Stettin, augusztus 24. Az itteni esküdt'b író­ság ez év márciusában halálraítélté Bernhard Rothenburg fiatalembert, aki anyját és nén- jé meggyilkolta. Az Ítéletet ma reggel hat órakor hajtották végre a stettini törvényszék udvarán. Az elitéltet lefejezték. Repülőjárat Moszkva és Newyork kozott Moszkva, augusztus 24. A közlekedésügyi népbiztosság felhatalmazta Hutchinson ismert amerikai repülőt, hogy rendszeres repülő­járatot Létesítsen Moszkva és Newyork között. A postarepülőforgalom ezen a vonalon állító­lag már szeptember hónapban megindul, mi­után a repülő elvégzi uj gépével a próba- rep üléseket. Egységesen fogják rendezni a felekezeti iskolák taniióinak fizetését A miniszterelnök, iiietve az iskolaügyi miniszter válasza Hokky képviselő iskolafigyi interpellációira Prága, augusztus 24. Jelentettük annak idején hogy Hokky Károly, Kárpátalja magyar képviselő­je három interpellációt nyújtott ibe a* iskolaügyi miniszterhez, melyekben egyrészt kérte a község­nek az állami iskolák dologi költségeitől való men­tesítését, továbbá annak az 1919-es törvénynek a két kárpáti országrészre való kiterjesztését, amely a községekre nézve kedvezőbb rendelkezéseket tar­talmaz az államköltségen létesítendő kisebbségi iskolák kérdésében. Végül a harmadik interpellá­cióban süregtte a kárpátaljai felekezeti iskolákb :n működő tanítók fizetésének rendezését. A minisz­ter a három interpelláció közül a közelmúltban az 'első kettőre tagadólagos választ adott, a harmadik­ra adott válaszában kilátásba helyezte, hogy a mi- uisztérium által elkészített uj törvényjavaslat egy­ségesen fogja rendezni a szlovenszkói és kárpátal­jai felekezeti iskolák tanítóinak vitás kérdéseit. A három miniszteri választ az alább ismertetjük. Az 1919-es törvény kiterjesztése — Az 1919. április 3-án kelt 189. Tgysz. törvény végrehajtásáról szóló rendelet kiadásának szüksé­gessége a jelenben már nem mutatkozik — mon<d- ■ja az első válasz. — minthogy az idézett törvény világos és határozott szövegezésére való tekintettel közvetlenül is végrehajtható s minthogy egyes vi­tás kérdések, amennyiben előfordultak, már az ed­digi judikatura által is megfelelő megoldást nyer­tek. Hasonlóképpen szükségtelen az idézett törvény­nek Szlovenszkóra és Padkarpaí&ka Ruszra való kiterjesztése is, amint azt az interpelláció kívánja, még pedig tekintettel a XXXVIII/1868. t. c. 80. §-ának előírására, amely, ami a nevezett országok­ban iskolák államköltségen leendő felállításának lehetőségét illeti, a szóban forgó törvénnyel egy­bevágó rendelkezést tartalmaz, eltekintve attól, hogy az idézett 189—1919. Tgysz. törvénynek vég­rehajtási rendelettel Podkarpatszka Ruszra való ki- terjesztése minden törvényes alapot nélkülözne. A községek hozzájárulása az állami iskolák dologi kiadásaihoz Az állami iskolák dologi kiadásainak ez államira való áthárítása kérdésében a miniszterelnök a kö­vetkezőket válaszolja: —Az 1868. évi XXXVIII. t. c. 2*3. §-a értelmében Podkarpatszka Rusz országában a népiskolák lé­tesítése és fenntartása a politikai községek törvé­nyes kötelessége. — Az állam azonban, amint az a podk&rpatszka- ruszí 596 állami népiskola és 5 községi iskola közti számarány által igazolva van, az esetek túlnyomó részében a községek eme kötelezettségét önként magára vállalja. Az állam csupán a pénzügyileg rátermett községektől követeli, még pedig nem egészen indokolatlanul, hogy az állami iskola do­logi kiadásait vagy azoknak egy részét fedezzék, mert ha az állam az állami iskola fenntartásától elállana, úgy ismét előállna a községeknek a köz­ségi iskola létesítése és fenntartása iránti kötele­zettsége. A mondott indokokból a községeknek amaz ösz- szegékef, amelyekkel az állami iskolák dologi ki­adásainak fedezéséhez már hozzájárultak, az inter­pelláció kívánalmához képest visszatéríteni nem lehet, eltekintve attól, hogy azon esetekben, ahol panasz be nem nyujíatofj. jogerős viszony áll fenn e így az említett járulék visszatérítésére jogcím nincsen. A felekezeti tanifók ügye A felekezeti tanítók egyenjogúsítása kérdésében az iskolügyi miniszter válasza a következő: — Az 1926. junius 24-i 104. Tgysz. törvény 1. § 2. bek.-nek rendelkezése - értelmében a jelen tör­vény előírásai, ami a fizetési viszonyokat, illeti, a szlovenszkói és podkarpatszkaruszi tanítóságra is állanak s következőleg az állami és felekezeti ta­nítók között nevezett országokban ez irányban kü­lönbség nincsen. — Amennyiben arról van szó. melyik tényező­nek mily mértékben kell az iskola személyi kiadá­sainak fedezéséhez hozzájárulnia, e tekintetben megjegyzem, hogy a nemzetmüvelődésiigyi minisz­térium a nemzeti iskolák felállításáról és fenntar­tásáról szóló törvény kormányjavaslatát már meg­szövegezte s e törvényben a szlovenszkói és pod- karpatszkaruszi felekezeti iskolák kiadásainak fede­zését illető kérdések egységes rendezést nyernek. — A reformátusok nemzetközi uniója 1935- ben kongresszust tart Budapesten. Buda­pesti szerkesztőségünk telefonon jelenti; Dr. Polting őrnagy, a református viMigunió elnöke Budapestre érkezett, hogy a jövő év nyarán Budapesten tartandó nemzetközi re­formátus kongresszus előkészítéséről tárgyal­jon. A kongresszuson mintegy háromezer külföldi delegátus vesz részt. Nem akarok megöszűlnf! I! „CamM UfúüMWMüMÚfttf' Csalhatatlan szer az egészséges, természetet hajszín visszanyerésére és az öszülés ellen való védekezésre. — Ezen híres, rég bevált haj víz nem festöszer és nem tartalmaz sem­miféle festőanyagot. A haj magábaszívja ezen baj vizet és így keliö táplálékot nyer, minél fogva az őszülő hajszálak rövid idő múlva egészséges, természetes színt és meg­felelő sűrűséget, nyernek. Erősíti a hajat és megakadályozza az öszülést a legmagasabb korig. Ára Ke 10'— Kapható: Vörösrák-Patikában, BRATISLAVA Mihály ucca 24. szám. A bukaresti rendőrfőnök két napig Budapesten volt Budapest, augusztus 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése) Mariuescu ezredes, a bukaresti rendőrség főprefektusa Punesou Gát a helyettes rendőrfőnök s Uiea hadügyminiszter titkárának társaságaiban há­rom hatalmas személyautót megtöltő kísére­tével szerdán Budapestre érkezett s egy elő­kelő dunaiparti szállóban szállott meg. A bu­karesti rendőrfőnök ramgrejtve tartózkodott Budapesten. A legkisebb borravaló, amit adott, száz pengő volt s két nap alatt a tár­saság tizenkétezer pengőt költött a magyar fővárosban, tehát csaknem annyit, amennyit a sziámi királyi pár. Marinescu és társasága megtekintette Budapest szépségeit és neve­zetességeit s végignézte a Cirkusz csillaga előadását is, amelyen Rökk Marikát valóság­gal elárasztotta virággal. Marinescu elutazá­sa előtt. Az Est munkatársának nyilatkozott s egyebek között ezeket mondotta; Nem tudtam betelni Budapest szépségeivel. Még mindig tel van a lelkem mindazzal, a mii Budapesten a természet és az emberi akarat közős erővel alkotott. Felfüggesztették a debreceni polgármestert Debrecen, augusztus 24. A belügymi­niszter ma kiadott rendeletével felfüggesz­tette állásától dr. Vásáry István debreceni 'polgármestert. A felfüggesztést kimondó ha­tározat számos hivatali visszaélést sorol fel, ezek között azt is, hogy a polgármester a vá­ros tulajdonát képező egyik 3500 holdas bir­tokot rokonainak sokkal kedvezményesebb feltételek mellett adta bérbe, mint a többi városi birtokot. maKBémmamammasamtm SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA (27) Mikor meghallották, hogy Jani megsebe­süli. a két öreg oda volt az aggodalommal ve­gyes örömtől. — Hála Istennek! — mondta Sugárné. — Csak jó sokáig tartson a gyógyulása! Hogy ne kelljen kimennie a frontra többé! Ne sirj Juci, katonadolog! De titokban ő is elővette zsebkendőjét s fújta az orrát nagy hangosan. Sugárné más oldalról fogta fel a dolgot. — Juci, legyen gondod rá, hogy Jani ágya tisztán legyen felhúzva. Küldd el Borist dél­után, vigye el ezt a párnát neked. — ez még tiszta vadlúdpehellyel van töltve. A sebe­sültnek kényelmes fekvőhely kell. — Legyen gondod a fehérneműre. Az ágya mellé szereltess villanylámpát, ha nem tud aludni, olvashasson. Van apádnak, még a régi jó időkből, egy jó bő. meleg hálókabátja, azt is elviheted. Olyan kényelmetlenek a ti uj- módi karosszékeitek, nincs hova támasztania a fejét az embernek. Vitesd el ezt a régit — úgyis kicsiny a lakásunk. Kicsit kopott, de kényelmes. Az idén nemigen .jutott időd a be­főzésre. szerencsére én gondoskodtam róla­tok is! XXXIV. VISZONTLÁTÁS. Harmadnapra itthon volt a Jani. Azaz tu­lajdonképpen nem volt otthon, hanem Malvi­nok tartalék kórházában. A sebe nem volt súlyos, de gennyedt s igy szó sem lehetett az otthoni ápolásáról, ^ Egész váratlanul érkezett meg. Boresa nyi­tott neki ajtót. — Jézus, Mária, itthon a nagyságos ur! Judit sirva-nevetve rohant hozzá. Hiszen várta mindennap, minden órában, mégis majd meghalt az örömteli meglepetéstől. Mindenről megfeledkezve megölelte. — Édes, édes Janikám! Jani felszisszent fájdalmában. Szinte gorombán szólt rá: — Nem tudsz vigyázni? Jaj, hogy lehetsz ilyen kíméletlen? Nyöszörögve, topogva fájdalmában, tapo­gatta fájó vállát. Judit kétségbeesett sírásra fakadt. — Bocsáss meg! Bocsáss meg! Jani sebe niég mindig irtózatosan fájt. For­gott vele a világ. Inkább lerogyott, mint ült, a mama-hozta karosszékbe. — Na ne sírj! Mit bőgsz? Nekem fáj, nem neked! — korholta az asszonyt, aki előtte térdelt s patakzó könnyek közt csókolta, ahol érte. — Ne gyerekeskedj! ülj le, oda. arra a székre, ne rázz folyton! Judit ijedten engedelmeskedett. A nyugalomban a fájdalom lássaokint eny­hült, de a viszontlátás igazi, zavartalan öröme él volt rontva végleg. — Csakhogy itthon vagy! Csakhogy látlak! Annyit, de annyit aggódtam érted! — Bizony, szerencséről beszélhetünk. Kutya világ volt ott! Már alig van, híriért olyan tiszt az ezrednél, aki az elejétől fogva kint van a harctéren. Untam a dolgot, alig vártam, hogy kapjak egv golyót, ami megszabadítson attól a pokoltól. Ámbátor, kutya mulatság volt!, És j még nía is az! Esténkint láz, reggel a kötö­zéskor az az istentelen piázkálódás, gumicső-J dugdosás, mondhatom, nem élvezet. Bár mind kismiska volt a te hitvesi ölelésedhez képest. Bánom is, miért nem maradtam a kórház­ban. Olyan komiszul érzem magamat. — Hozok párnát a fejed alá! Mit tehetnék, hogy ne fájjon? — Hagyj békében! Tudod, én nagyon sze­retlek, de ha a széket lökdösőd: fáj s ha itt ugrálsz körülöttem: félek, hogy megint csak összenyomorgatod a vállamat! — Nem teszem! Soha többé nem teszem! Istenem, milyen ügyetlen voltam! Én bántot­talak téged, te drága, egyetlenem! — No, csak ne olyan közel! Majd aztán, ha meggyógyultam. Inkább hozass egy pohár vi­zet. De azt se te hozd, hanem a Boris. Arról legalább biztos lehetek, hogy nem akar meg­ölelni! De bizony, ebben csalódott János ur! A de­rék leányzó elhozta a vizet, s csupa ragaszko­dásból ugv megölelte, hogy kéket-zöldet látott tőle. De ezt. legalább le lehetett hordani ala­posan. Eltűrte szegény, mert tudta, hogy dupla ostobaság elkövetésére birta a jó, em­berszerető, ragaszkodó szive. De arra jó volt a dolog, hogy végül Juci is, Jani is elnevette magát. Boris meg, hogy jóvátegye bűnét, be­hozta Palikét. De a gyerek sírni kezdett, meg­ijedt a katonaruhás idegentől. Juci komolyan mégharagudott rá ezért. — Te rossz, csúnya fiú, hát nem ismered meg az apádat? A te jó, a te hős apádat? Oda akarta vinni hozzá. De Jani nem bí­zott a dologban. — Csak ne olyan közel! Még ez a csöppség is jól belemarkolász a vállamba! Jani szemei szokatlanul csillogtak. Jelent­kezett az esti láza. Az asszonyt, vizsgálta a te­kintete; az a bizonyos idegen vonás feltűnt neki. A délután már vége felé járt, az ár­nyak mélyen vésődtek az asszony arcába. Sö­tétbarna haja közt egy-két ősz hajszál fény­lett. — A legszebb Időt elpocsékoltuk. Mikor el­mentem, minden zöldéit, virult. Most, amerre megyek, mindenütt elsárgult faleveleken ta- podom. Nem szerelem az őszt. — Csakhogy itt vagy! Csakhogy velem vagy! Itt maradsz, soha többé ki nem mégy arra a csúnya harctérre! — Ne hidd azt! Egy-két hetet, legjobb, vagy legrosszabb esetben hónapot eltahanirozok. De aztán megint kimegyek. A századomnál én vagyok az egyetlen tiszt, A többiek gye­rekek. Se nem tudnak, se nem érnek sem­mit. De mi lelt? Hát, igen. Juci furcsán viselkedett. Lehaj­totta fejét az ura kezére, odaszoritotta arcát, Egész testét rázta a néma zokogás. Jani meglepetten bámult rá. — Juci, hiszen te olyan erős voltál! Mikor elbúcsúztunk, egy könnyet sem ejtettél. Mi­kor más asszonyok bőgtek, te mosolyogva in­tegettél utánam — és most? Az asszony ránézett. — Azért mosolyogtam, hogy neked ne fáj­jon. De azt egy életben csak egyszer lehet megtenni! Akkor se bírtam volna eg> perccel se tovább! — Hát a te derűs nyugalmad csak tettetés volt? — Majd meghaltam kétségbeesésemben! — Nem jól tetted, bár a jó szándék sokat jóvá tesz. Amióta elváltunk, folyton a bú­csúnkra gondoltam. És mindinkább arra jöt­tem rá, hogy nem szeretsz. Kerestem a ha­lált! — Jézus, Mária! — De hát az meg nem engem keresett. Az emberek rakásra hullottak mellettem, én meg csak megmaradtam. Mór azt hittem: nem fog a golyó! — Tudod, miért volt? Azért, mert reggel, délben, este s napközben, ahányszor tehet­tem, fogtam Palikát, összekulcsoltam a két kezecskéjét <s úgy imádkoztunk érted. Már egészen megtanulta. Palika, imádkozz! A kis legény igazán összekulcsolta ügyet­len kis kezeit. Mondott is hozzá valamit: — Abababá! — Látod, ez a kis angyal imádkozott vissza a veszedelemből. r(Foflytatjuik.)

Next

/
Thumbnails
Contents