Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-24 / 192. (3523.) szám
2 1934 augusztus 24, péntek. Losonc képviselőtestülete viharos közgyűléseken védelmére kelt a város megsértett autonómiájának Losonc, augusztus 23. (Saját tudósítóinktól'.) Becsben Tették el a nemzeti szocialista jelvényeket. Egységesítik Ausztriában az önkéntes katonai szervezeteket Becs, augusztus 23. Az önkéntes osztrák védelmi testület külön államtitkárt kaipt A* általános felfogás szerint Königsbrunner tábornokot nevezik ki az önkéntes katonai formáció élére. Ugyanakkor egységesítik az osztrák katonai szervezeteket és kiképzésüket is központilag fogják megszervezni. Francia megfigyelő Paris, augusztus 23. Daladier volt francia miniszterelnök Becsbe érkezett. A miniszter- elnök hosszabb körutazást, végez Ausztriában. Bomba a töban Becs, augusztus 23. Az Achenseeben 23 kilós bombát találtak, amelyről megállapították, hogy német eredetű. A bombával valószínűleg a tó partján lévő villamosközpontot akarták ismeretlen tettesek levegő-be röpíteni. A vizsgálat megindult. Újabb letartó ti áfások Tmppau vidékén Prága, augusztus 23. Tegnap jelentettük, hogy a közbiztonsági hivatalok Sziléziáiban nagyszabású, álla melle nes üzelmek nyomára jöttek és számos személyt letartóztattak. Ezzel kapcsolatban ujabiban letartóztatták Trop- pauban Berger Rudolfot, aki az egyik tirop- paui kávéháziban nyilvánosan, sőt rendőr jelenlétében, kijelentette, hogy „az SA Abtei- lung derék parancsnokának nevét sohasem árulja el. még saját élete árán sem, mert meg van győződve, hogy bosszút állanának rajta.“ Kissé italos volt ugyan, de nem annyira, hogy nem tudhatta volna, mit beszél. A lakásán tartott házkutatás során oly iratokat találtak, amelyek bizonyítják, hogy a német nemzeti szocialista mozgalommal szoros kapcsolatban állott. Berger legutóbb a Heinisch-téle Hei- matif pontnak volt a tagja. — Honiéin tegnap körlevelet intézett szervezeteihez, s ebben közli, hogy mozgalma nem tart igényt olyan tagokra, akikről megállapítják, hogy állam- ellenes tevékenységet fejtettek ki. Losonc város képviselőtestülete két egymásután tartott ülésén heves támadásokban részesítette a város vezetőségét a város ügykezelésénél - tapasztalt szabálytalanságok miatt. Az első közgyűlésen Váróéba József magyar nemzeti munkáspárti képviselőtestületi tag tette szóvá dr. Hilmer Iván vároebiró azon eljárását, hogy a városi szabályredelet mellőzésével, a város tanácsának meghallgatása nélkül alkalmazottakat fogadott fel a város szolgálatába. Sőt a legutóbbi esetiben a városbicó saját sofőrjét nevezte ki város! dijnokká. Miután a szabályrendelet értelmében ideiglenes alkalmazottaikat csak a város tanácsának van joga felvenni, az elkövetett szabálytalanság nagy vihart idézett fel a közgyűlésen. Csaknem valamennyi párt szembeforduilt a vá- ToSbiróval és a szónokok követelték a sérelmes intézkedések orvoslását. Javaslatot tettek. hogy a három régebben kinevezett alkalmazott ügyének érintése nélkül a közgyűlés utasítsa a város tanácsát a városbiró sofőrje kinevezésének hatálytalanítására és az állásnak a szabályrendelet érteimében való betöltésére. Hangoztatták még a szónokok, hogy a. vároSbliró önkényes eljárása annál sérelmesebb, mert a megüresedett dijnoki állásokra a losonci állásnélküli intelligens fiatalság seregesen adta be a pályázatát, ennek dacára a szta- roszta figyelmen kivül hagyta a losonci jelentkezőket, az állások betöltésének jogát, elvonta a város tanácsától és idegien illetőségű egyénekkel töltötte 'be a megüresedett állásokat. A felszólalásokra a vároeboró azt a választ adta, hogy ő a* állások 'betöltését utólag mindig bejelentette a város tanácsának, amely azt mindig tudomásul vette. Bejelentette a sofőrje kinevezését is és mivel a tanács tagjai közül ez ellen fellebbezéssel senki sem élt a közgyűléshez, az elhangzott javaslatok felett a szavazást nem engedi meg. A képviselőtestület tagjai, mintán kétségtelenné vált, hogy a városbiró az állások betöltésénél szabálytalanul járt el és megakadályozta azt, hogy a képviselőtestület ez ügyben állást foglaljon, panasszal éltek a losonci járási hivatalnál. Nem kevésbé viharos lefolyású volt a kép- viselőtestülét e heti ülése. A magyarság ellenzéki pántjainak megbízásából ugyancsak Váróéba József javaslatot nyújtott, be a városi önkormányzat megóvása és a helyes' városi ügyintézés biztosítása érdekében. Évek óta ugyanis az a helytelen gyakorlat alakult ki, hogy a kinevezett állami jegyző teljesen magához ragadta a városi ügyintézés jogkörét. Ez által a város önkormányzati jogai érzékeny csorbái szenvednek, mert a helytelen joggyakorlat folytán a város tisztviselői hivatalos ügyekben az állami jegyzőnek referálnak és az ő utasítása 6zenimt látják el hivatalukat. A vfta során a képviselő testület tagjai az 'esetek egész légióját sorakoztatták fel, amelyek mind étánk bizonyságául szolgáltak amellett, hogy milyen nem kívánatos következmények állnak elő abból, ha a város önkormányzati szervei helyett egy kánevezett állami ember látja el a város igazgatásának ügykörét. Órákig tartó és olyan szenvedélyes hangú vita támadt a javaslat körül, amilyenre talán még nem akadt példa a. város itörténietében. Végül >este 9 óra felé a vitáikban kimerülve, minden határozathozatal nélkül térték át más ügy tárgyalására. A legutóbbi városi közgyűlések viharos' lefolyása arra enged következtetni, hogy Losonc város képviselőtestületének elhatározott szándéka rendet teremteni a város adminisztrációjában a mostanáig meghonosodott rendszer 'gyökeres megváltoztatásával. ........ iii'—iiii'fiiiiiin inna -raii—immw SZ ENT KONSTANCIA kápolnája FÖLDES GYÖRGY REGÉNYE (26) A hívatlan közönséget nehéz volt elhessegetni. A pincérek, pikolók, fizetőpincér, mind ott találtak dolgot, az asztal közelében. A bil- liárdozók inkább ingyen fizették a perceket, hogy csak odafigyelhessenek. A szomszédasztaloknál is csupa fül volt mindenki, hogy egy szót el ne veszítsenek. Még Jucit is elkapta az általános érdeklődés; ő is közelebb jött. A grófot feszélyezte a feltűnés; fizetett és ment. A zászlós meglátta az asszonyt. — Kezét csókolom, hadnagyné asszony! Ép kezét az asszony felé nyújtotta. Ez kezet fogott vele. — Meg kell köszönnöm, hogy a múltkor a kórházban azt a jó hirt hozta. Tudja, hogy közel voltam az ájuláshoz? — Vettem észre. Azért siettem közbeordi- taui, Tessék elhinni, nincs olyan kinti-ember, akinek a holta hírével a hozzátartozóit meg ne örvendeztették volna. — Hála Isten, hogy kéznél volt a szemtanú, aki megcáfolta. Ilyen esetekben mindig a legerélyeseb- bcu jelentkezni szoktam, mint szemtanú, — Hogy-bogy? Hát nem látta? — Irt már a férje azóta? — Irt. Szóróí-szóra ugyanazt, amit maga mondott. — Ennek igazán örülök. így legalább nem maradok hazugságban. — De hiszen maga ott volt mellette! — Ott, ott! De valamivel arrébb. Ott, ahol beszélték. A segélyhelyen. —• Úgy látszik, igaz, amit Malvin néne mondott magáról! 11a jót. akkor igaz! _ Azt. hogy maga egy . . — Juci el harapta a szót, mert érezte, hogy tulbizalmas volna. — Haszontalan fiú, réme a kórháznak, korosmaajtó-nyítogató, édesanya-szomoritó! — egészítette ki a zászlós. — Nem, de ... — Éppen is. Malvin sveszter mindennap úgy kiszid, hogy nem marad rajtam a keresztvízből egy atom sem. Igaza van; a mamák és nénék dolga, hogy minket jobb útra tereljenek — legalább is ebben. — De hát Janival nem volt együtt sehol? — Dehogy nem. Még a csata alatt is láttam. — Milyen volt? — Milyen? Hát — olyan, mint azok a pón- cichter-bakák mind. Nem ájult el, nem is sá- padozott, nem is bujkált. A legények mentek utána s azt hiszem, fel is terjesztették kitüntetésre. Az asszony szemei csillogtak, önkéntelen mozdulattal leült a gróf helyére. — Mondja, jókedvű volt? —• Hát, ahogy vesszük. De nem nyavaly- gott. — Egészséges? Itthon olyan érzékeny volt a meghűlésre! —• Odakint a jó levegő. Még a házak is szellőseb, gerendákból vannak összeróva. — Tudom. — Honnan? — Hát... azaz hogy... igen. És, mondja, ugy-e ott szénából vetnek ágyat? — Ha van. De aludtunk itt-ott. a puszta földön is. — De rendes kosztot kaptak? — Még addig, míg én kint voltam, igen. — És mondja, az a háromszögletű, vékony takaró-féle, amit a. szénára terítenek, lia aludni akarnak rajta, az micsoda? — Sátorlap. Ha szabad ég alatt tanyázunk, abból verünk sátrat — Isten vele, megyek a dolgomra, mulasson jól! Ideje volt, mert a kávéházba ismerősök jöttek. Fejes Jóska, főhadnagyi egyenruhában, Malvin a csukaszürke hasított szoknyában, és — Klári néni, frissen festett hajjal. Velük noég egynéhány tiszt és nő. — Szent egek, ha ezek ott találtak volna bizalmas kettősben azzal a zászlóssal, akinek még a nevét sem tudom!. — gondolta Judit. XXXII. AZOK A FALEVELEK! A falevelek már sárgultak, hullottak. Október vége felé járt az idő, Kevesen jártak a ligetben. A Reviczky- padon Judit tilt egyedül. A fáradt falevelek hullottak rá csendes, kíméletes hullással. Olvasta, századszor is elolvasta a tábori lapot, amelynek tartalmát már régen tudta könyv nélkül. Kedves Jucikám, ne ijedj meg, nincs semmi nagyobb baj. A golyó a bal vállamon ment keresztül — glatt Durohschuss. Iparkodom valamilyen hinterlandi kórházba jutni, lehetőleg Pozsonyba. Most betegvonaton visznek, ha valahol megállapodom: Írok. A mielőbbi viszontlátásra. Hát, igen. Juci nem ijedt meg. Hiszen glatt Durchschuss. Egyszerű, sima keresztüllövés. Az ő szeretett, az ő imádott válla, amin oly szívesen nyugodott a Juci barna fejecskéje. Keresztülment a golyó — tépett, szakított, fájt. És most is fáj. De hazajön! Juci könnyes szemekkel nézett a fa lombja közé. Mire a fák levelei lehullanak, mondotta Vilmos császár, — a háborúnak vége lesz! Amióta, ma reggel, megkapta azt a lapot, nem találta helyét. Meg se mutatta senkinek. Csak ment. Egyedül. Volt már a hegyiligetben is. Éls ha elfáradt, leült, elővette a lapot és elolvasta újból. Nincs semmi komoly baj — ismételte újra, meg újra. Ha igaz! — döbbent meg egyszeriben, Figyelmesen nézte a lapot. Az írás Janié, de a betűk kószáltak, reszketősek. Hátha megtéveszti? A tüzérzászlós is hazudott, csak hogy megnyugtassa. Még a becfltL Pozsonyból is sokan készülnek a dunaszerdahelyi kenyérszentelő ünnepre P-ozsony, augusztus 23. A vasárnapi du- naszerdahelyi kenyérszemtelő ünnep élőké* szüléiéi már befejezésük félé közelednek- Augusztus 26-ika mozgalmas nap lesz Csalóköz szivének, Dunaszerdahtelynek történeté* ben. Ezen a napon nemcsak a környékbeli falvak népe jön be a községbe, hanem az ünnepség hírére sokan készülnek eHátogatmi! Dunaszerdahelyre a távolabb eső helyekről is. Amint már jelentettük, a délelőtti nagyszabású népgyülésen megjelenik dr. Szüli 5 'Géza nemzetgyűlési képviselő, parlamenti kluJbelnök, Esterházy János, az országos ke- nesztényszocialista párt országos elnöke, Do- brámszky János nemzetgyűlési képviselő, a párt ailelnöke, dr. Jabloniczky János nemzet- gyűlési képviselő, Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselő, a tartománygyüliési képviselők •és a párt egész vezérkara. Pozsonyiból eljön a Keresztény Munkás Dal-egyesület számos tagja is, akik fellépnek a délutáni népünnep keretéiben. A minden vomtakozásában. magyaros ünnep sok látnivalót is igér, mert a falvak népe 'bandériumokkal, eredeti viseletben vonul fék A nagyszámú vendégsereg fogadásáról és a rend biztosításáról számos tagból álló mende* zőgáuda gondoskodik. A kenyérszentelő ünnep, amely régi magasztos hagyományt eleve* nit fel. délután 2 órakor kezdődik a Tómat katolikus templomiban. Innen a hívek a római katolikus iskola udvarára vonulnak, ahol Jeszenák Gábor pozsonyi prépost-kanonok vezetésével a környékbeli papság megáldja' és megszenteli a feldíszített kosarakban elhelyezett kenyeret. A hívek a szertartás ideje alatt, községen kint két oldalt sorakoznak fel- A szentelő beszédet Galambos Bél hidas-kürti plébános mondja. Az egyházi szertartás után a labdarugóté- ren népünnepély lesz, ahol alkalma nyilik a pozsonyi, dunaszerdahelyi és környékbeli szereplőknek, hogy tudásuk legjavát mutassák be a közönségnek. Este a jóhirü dunaszerdahelyi műkedvelő gárda az Obsitos oimü operettet, adja elő a Kázmór-íéle vendéglőben, ahol táncmulatság fejezi be a nevezetes napolletszavát is adta. A haszontalan, rossz fiú, korcsmaajtó-nyitogató, édesanya-szomoritó! A bal vállamon — hátha nem is a vállon, hanem a mellén ment át? Tüdő, szív! A háború mindenkit kiművelt már annyira, hogy tudta, mit jelent ez. Az ősz utolsó szép napjait felhasználva, sápadt arcú, beesett szemű sebesültek sétáltak a Dunaparton. Az egyiknek üresen lógott a kabátja ujja a bal karja helyén. — Szent Antal, segíts! — suttogta Judi* s egy százkoronást nyomott a csonka harcos kezébe. Az csodálkozva nézett rá, de még mielőtt megköszönhette volna, Judit elsietett a csavargőzös-álloinás felé. XXXIII. VÁRJAK. Juci hazamenet felnézett a törvényszéki épületbe, az apja hivatalába. De nem találta ott az öreget. Asztalán rag” restancia-csomagok tornyosultak. Az inodakisasszony ismerte Juditot. — Nem tudom, mi van most a telekkönyvvezető úrral. Eddig maga volt a pontosság. Most meg van úgy, hogy három, négy napig alig intéz el valamit. A hivatalos órákat se tartja be rendesen. Most sem tudom, hova lett. Aztán meg nekiáll, magával hoz két ügyvédjelöltet, azokkal dolgoznak késő estig. Persze, ilyenkor meg mi nem győzzük a másolást. De ez ritka eset. Talán beteg! Juci hazasietett anyjához. Sugár nem volt otthon sem. — Apa nincs itthon? — Dehogy ivan. Nem jöhet az haza, csak ha becsukják a hivatalt. Csak éppen ebédnél, vacsoránál látom. Ha inegtörülte a száját, már szalad vissza. Ottmarad mindennap estig. Már féltem, hogy belebetegszik, óh, ez a háború! Juci nem értette a dolgot. Még kevésbbé, amikor apja nagy szuszogással feljött a lépcsőn. — Hamar tálalj, anyjukom! Sok a dolgom. Annyi telekkönyvi bejegyzést kellett elvégeznem ma délelőtt, hogy majd beleőszül- tem! r (Folytatjuk.) 't>BXGXI-A\AC&AP-hí rlap
