Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-23 / 191. (3522.) szám
4 19S4 augusztus 23, cfrttfttrtgfc. kim—(tó elveszett Pmáksm A „civilizáció“ utján Muang Thai-bót, a szabadság földjéből a szegénység és lázadás földje lett ■ Mi történik az országban, ntig a király Európában utazik? P ,r ága. au'giuiszttus 22. A kod vés filigiráin sziámi királyt tmiindmki iismori Európáiban, aki újságokat olvas és moziba jár. Láttuk őt szivarozná és láttuk hegyet mászni, láttuk va- nüldaszinü autóját és csokoládésainál kíséretét, olvastuk és természetesen elfelejtettük szép hosszú nevét. Tisztelet és gyengéd elnézés fogadta a kis királyt egész Európában. Sziámról jobb körökben illett annyit tudni, hogy az exotáhus ország Hátsóindáában van, fővárosa Bangkok, a részletek megtalálhatók a lexikonban. Dekát ki érdeklődik a részletek iránt. Mindenesetre boldog ország lehet, ahonnan a király két évre elutazhat és gazdag ország lehet, mert a király mindenütt vesz valamit, sőt állítólag fizet is. Igaz, hogy Ama- nullah is igy kezdte, utazott és vásárolt, végül egészen a nyakunkon maradt, de reméljük. hogy e kedves uralkodó több szerencsével járt, mint komor kartársa és a „civilizáció'4, amit európai útjáról hazavisz, elviselhetőbb lesz Sziárn népe számára, mint volt Amanullah európai podgyásza Afganisztán mezítlábas népének. A jelek ugyan sötétek s bennünket talán érdekelhetnek abból a szempontból, hogy a civilizáció, amelyre joggal büszke a fehér ember, ezekben az exotikus országokban mindig boldogtalanná teszi a népet és gyakran földönfutóvá a királyokat. Sziám se kivétel. Eddigi találkozásai a civilizációval, kivétel nélkül, keserű utóizt hagytak'-maguk utánTropikus láz áll őrt Sziám határain Sziám, amint tudjuk, Kátsóindiában van és nyugatról az angolok, délről a franciákkal szomszédos. Jogos kérdés: nos és miiért nem angol vagy francia gyarmat Sziám?. Nem azért, mert az angolok és a franciák lemondtak arról, hogy „oltalmukba14 vegyék Sziám népét, hanem mert Sziám határait olyan hatalom őrzi. amely előtt megtorpannak az angol tankok és a francia ágyuk: — a tropikus láz. Sziám éghajlatát fehér ember nem tudja elviselni, különös tropikus láz rohanja meg a fehéreket. ami ellen nincs orvosság — vagy taAz országban, amely majdnem akkora, minit Németország, tizenegymillió ember lakik. Ezek között van körülbelül egy negyed- millió kínai, akik az ország északi erdős részén laknak és mintegy másfélezer európai, akik természetesen a nagy városokban helyezkedtek el és ugyancsak természetes, hogy főleg banküzletekkel foiglalkozinak. Az ország rendkívül gazdag veteményebben és gyümölcsökben, dúsan tereim banán, narancs, dinnye és körülbelül negyveüféle rizs, ami a néip főtáplálékát adja. Az országon keresztül vonul a Meman folyó, amelynek hatalmas árterületén gazdag rizsiföldek terülnek el. A rizs és a gyümölcs az ország népének mindig bőven gondoskodott élelemről, — egészen addig, amíg 1916-ban hatalmas csatornázási munkálatokba nem kezdtek, A csatornát nyolc évig építették és igen sok pénzbe került. Megnőttek az adók és megdrágult a rizs. Sziám népe azonban könnyen elviselhette volna a megdrágult rizst a felemelt adókkal együtt, mert az országban elég szén, vasérc, sőt arany és ezüst terem, nem beszélve az igein fejlett porcé lián ipar ró! és a gazdag drágakőbányákról. Ami pedig a nagyrészt földművelő nép életnívóját illeti, csak egyetlen statisztikai adatot említünk, amelyet 1926-ban hoztak nyilvánosságra az angol lapok s amely szerint közel nyolc és félmillió szarvasmarhája van az országnak. A szarvasmarha Sziámiban csak a tejgazdaságnál és a földművelésnél jön számításba, mert a sziámiak budkisták, akik szent állatnak tartják a tehenet és különben sem esznek husi. S e boldog ország talán az egyetlen, amely évszázadokon át úgyszólván egészem a legutóbbi időkig joggal viselte címében a szabadság büszke jelszavát, mert ebben az országban soha nemi volt rabszolgaság, soha nem volt kasztrendszer, még csak címek és rangok se voltak, egyedül a királyi család tagjai viseltek külön méltóságot. őket, meleg posztó ruhában kell járniok és őseik arany és gyémánt fejdiszeit a bangkoki ócskások potom pénzen fölvásárolják és a szép háziselyem, a rengeteg nemesveretü arany és ezüst ereklye elvándorol az országból idegen tájak felé. A nép tovább imádkozik Budháhoíz, de uij urát szolgálja — a külkereskedelmi mérleget. Angol tank, japán izzólámpa és orosz holsev zmus Aztán jött a második csapás: a hadsereg. Mondanunk se kell. hogy abban a.z országban, ahol mindenkinek volt mit ennie, ahol nem voltak rabszolgák. amelynek határait, tropikus láz őrizte, csak amolyan operett-hadseregre volt szükség, a királyi udvar fényének emelésére. Csakhogy jött a világháború. — igaz, hogy Szidnának semmi köze nem volt a háborúhoz, de nyugatról az angolok és délről a franciák addig j ostromolták őket, míg kikeresték a térképen Németország fővárosát és elküldték az ultimátumot a német császárnak. Ezzel aztán kezdetét vette a békés ország felfegyverzése: bevezették az általános védik öt ©lezettsé* get. Minden egészséges férfinek két évig katonai szolgálatot kell teljesítenie. .A francia és angol katonai szakértők ugyanekkor bevonultak a királyi udvarba éis kiszorították — a régi „mágueo- kat“. Az államkincstár eszeknek az uj mágusoknak szereplése alatt gyorsan kiürült: tankokat, gépfegyvereket, hadirepülőket és páncéloshajókat kellett vásárolni. Azután meg kellett kötni a kereskedelmi szerződést Japánnal és most japán izzólámpák fénye ragyogja be Sziám festői éjszakáját. Esztergeom, augusztus hava. „Sebes víz a Garami, siet a Dunába...“ — ezt a verset dünnyögöm az esztergomi Dana-parton; szemben a Garam torkolatával, mert itt, a vár- omladék alatt önkéntelenül is kurucokra 6 törőROMA HOTH IHPEBUl TDUHIN6 VIA VITTORIO VENETO 24 Elsőrangú. Minden modern kényelem. Előkelő központi nyugodt fekvés. A magyar uriközönség szállodája. Tulaj. ACZÉL ARTÚR pán nagy konkurenciájának., Oroszországnak híres exportcikke is, — a bolsevlzmus. Északról jött a megritkult erdőkön keresztül és úgy terjedt el e békés, növényevő nép között, mint a ragály1. Kínai menekültek hozták, akik megtanulták az orosz jelszavakat, sőt az orosz metódusokat is. S ez a nép, amely soha nem ismerte a rabszolgaságot és a kasztrendszert az „osztályharc“ bűvkörébe került. Megint megismerkedett egy fogalommal, amelynek értelmét nem tudta felfogni, csak érezte, hogy megint szegényebb és nyomorultabb lesz általa. De engedelmeskedett az uj varázsige parancsának — és 1932-ben, a mostani királyi család uralkodásának százötvenedik évfordulóján véres forradalom tört ki Bangkok uccáin. A forradalmat természetesen leverték, de azóta is, úgyszólván minden esztendőben felüti fejét. A1 múlt évben már annyira veszélyes volt a helyzet egyizben, hogy a király é6 a királyné repülőgépen elmenekült a híres bangkoki márványipalotából, amelyet európai divatlapokból ismerünk. A gépfegyverek elhallgattak, a királyi pár pedig többéves külföldi tanulmányutTa indult. A királyt a szakácsa mindenütt elkíséri, mert a király hithü budfeista rituálé szerint étkezik, nem eszik húst, főleg rizsen és gyümölcsön él Európában is. Állítólag értékes tanulságokkal fog hazaérkezni — és visszavezeti népét a gyümölcsevéslhez. Csak félő, hogy addigra a forradalom, a hadsereg és a külkereskedelmi mérleg lekopasztja a sziámi gyü- möloserdőket. ' általán nem előnyös szoknyákat, rövid kis rékli- ket. sűrűén berakott varrással: ez maradt meg a hajdani gazdag népviseletből. Csoda, hogy ennyi is maradt ezen az ipari vidéken. * A japán izzólámpa egyiidőben jött az országba, JaEsztergom „hete" Röpke pillantás az ősi város forgalmas jelenébe Ián van. de ezt a sziámiak bölcsen eltitkolják. Ennek a láznak köszönheti Sziám a szabadságát. Sziám még ma is áll, de „Muang Thai", a szabadság földjének határai egyre jobban ködbe vesznek. Muang Thai birodalma ellen először északról intéztek támadást a kínaiak. Néni a kínai rablók és még csak nem is a kínai tábornokok, sokkal rosszabb: a kínai kereskedők fedezték fel Sziámot. Felfedezték, hogy Sziám északi részében elterülő dús erdőségek fáit a világpiacon igen magas árfolyammal jegyzik Az úgynevezett teak-fa, ami Sziámiban terem, egyike a legnemesebb és legritkább fafajtáknak. Egészen addig, amig a kínai kereskedők fel nem fedezték a sziámi erdőket, addig a sziámi paraszt házai épültek ebből a fából, azóta az amerikai milliomosok könyvtárszobáinak előkelő burkolata, díszes íróasztalok és rendki vü értékes faragványok készülnek a fáiból, amelyből a sziámiak szerencsétlenségére kiviteli cikk lett. A sziámiak ugyanis hagyták a kínai kereskedőket; grasszálni, a budhizmus tanításai szerint azon a véleményen voltak, hogy „többet az ő bendőjiük se bír, minthogy télezábálják magukat44. Nem vették észre, hegy a kínai kereskedők kendőjét titkos csatornák kötik össze az úgynevezett világpiaccal, amelynek egyik csodá.ja, hogy garmadával halmozza fel az árukat és értékekei és úgy tudja megemészteni, hogy határain milliók és milliók vesznek éhen. De ezt a sziámiak még nem tudták, csak azon vették egyszer észre magukat, hogy azok a hajók, amelyek Bangkok kikötőjébe érkeznek, hogy elszállítsák a teak-fát, mindig megrakodva jönnek, különféle árukkal, amiknek azelőtt hírét se hallották, amikre semmi szükségük neTli volt s amiket ennél fogva nem is akartak megvásárolni. S itt. ismét meg kellett tamilniak valamit: Az országnak ti zenihétezer temploma és százharmincezer papja, ötezer világi iskolája és tízezer tanitója van. még pedig azt, hogy nem az az irányadó, hogy mire van szükségük a sziámiaknak, hanem az, hogy a hajónak nem fizetődík ki üresen megtenni az utat Európából Bangkokig a teak-fa miatt, tehát szállítani is kell valamit, így jött létre az első nagy sziámi veszedelem: a külkereskedelmi mérleg. Amit kaptak és amit elveszítettek A külkereskedelmi mérleg úgy telepedett a jármboT nép fölé, mint valami rossz szellem. Először is megdrágult a rizs, mert exportálni kellett most már rizst is, tekintettel arra, hogy egyre több és több vacak jött be az országba, amiről meg kellett tanulni, hogy ez sollimgeimi acél, ez manchesteri posztó, ez pedig csikágói füstölt hús. Igaz ugyan, hogy a szimámiaknak semmi szükségük nem volt manchesteri posztóra, .mert sokkal jobb háziselyemben jártak, mint ez a huszadrangú, gyarmaM piacra szánt posztó, és nem volt •szükségük sollingenii pengére, mert Sziámbám nem ölték egymást az emberek, sőt még az állatokat se, mert nem esznek húst; a füstölt hússal telt konzervdobozokat az európaiak vásárolták csak, akik igyekeztek rászoktatni a benszülötteket is a husevésre. Amitől ezek betegek lettek és megkapták ugyanazt a trópusi lázat, aminek szabadságukat Köszönhetik, De jöttek mérnökök, akik kanalizálták az áldott szeszéllyel hömpölygő folyót, jöttek újabb mérnökök, akik hatalmas rizsmalmo- kat építettek és jöttek vállalkozók, akik őrlési monopóliumokat panamáztak kb — e végül azon vette magát észre a derék nép, hogy a külkereskedelmi mérleg, amelynek természetesen Sziámiban is egyensúlyban kell lenni, száraz levesre és tört rizsre szőri tolt a kökre gondol az ember, Rákóczi táborát, keresi s fülébe zsonganak hajdani vitézek vidám-bús dalai. Különös tankönyv ez a hatalmas kőszikla, amelynek tetején diadalmasan áll a kupolás Bazilika s messzenéz: mintha a vár sziklás oldalába szándékosan irta volna a történelem a jeleket, h.ogy e jelek mutassanak utat a Bazilika felé. amely e jeleken keresztül lett kiteljesüléssé. Nem Is szimbólum, hanem magában rejlő valóság ez: a várossal körülvett hajdani vár sziklájának egyik oldalán régi, Áripádkori templom maradványai látszanak már messziről — mondják, itt született Szent István s ezért e kápolna neve Szent István-kápolnia, — mellette hatalmas kereszt a sziklában s e kereszt éjjel villanyfényben ragyog, de a szikla ellenkező felén régi, török feliratai kő hirdeti egy 'hajdani szultán dicsőségét, aki bevette Esztergomét, nem siókkal a mohácsi vész után .,. Kereszténység, felára, kuruc-labunc: mind itthagy- ta a maga emlékét, hegy mintegy lépcsőül szolgáljanak a végső pont, a messzire kiemelkedő keresztes Bazilika számára, mintha mindén küzdelem ezéint lett volna a századok folyamán ... És mennyi kincs van itt felhalmozva, a Bazilika kincstárában s a prímási palota Keresztény Múzeumában. A drága miserubáknak, arany-drágakő egyházi edényeknek milyen csillogása van itt, Mátyás és Zeigmond ivótülke, koronázási kelyhek, emlékkövek e ereklyéik, a múzeumiban képek a középkortól a. mai időkig, porcéi! ámgyiij- teméoyek özöne, gyöngyházfaragás, régi bútor s márványasztal: micsoda gazdagsága a hajdani magyar életnek ... A vezető harsány hangon magyarázza a kincses emlékeket, — nem is emlékek ezek, hiszen sokszor használatban vannak ma is, — az előcsarnokban csak agy árulják itt is a reprodukciókat, mint valamely méltóságos római kincsestár -veszt iibü l- jében; talán, itt kisebbek a termek s kevesebb a kép, mint Délein, de nem csoda-e, hogy egyáltalán megmaradtak a t ö r ök -t a t á r -1 aban c zivatarában, abban a zuhogó történelmi záporesőben, amelyből egyik évszázadiban sem szabadult Esztergom ? * Tengernyi néip a le naplómban: körmenet volt s a vidéki falvak filléres vonatokkal jöttek el, hogy 1 Hallhassák a 'hercegprímást beszélni. Magyar, sváb, szlovák szó a templom körül: a. hárem nemzet békésen ól egymás mellett ©zen a vidéken, megtartva ősi sajátságából, k ült u.rájápdl annyit, amennyit az ■idők szele el nem sodor. De, aki népviseletet keres errefelé, az alig talál már. Néhány környéki falu asszony népe hord különös és az alakra nézve egyCsa varos csigalépcső vezet a harangtorony tetejére: Esz teagomban lenni s a toronyba fel nem menni, nagy vétek volna. Valóban, — a toronyban népes hadak ülnek, beszélgetnek s batyut bontanak, várják az öregharang k o ng ás át közvetlen közelről. Gyerekek hintáznak a harangon, szenvedélyes turisták élvezik a kilátást s mikor a hossza harangzúgástól senki sem hall már, békésen s megnyugodva szédülünk alá a végtelenbe kanyargó lépcsőn, amelynél még a velencei Cam- panila- tornya is rendesebb menetű ... * Esztergomnak is van „hete14, amely alatt erősen neki lendült a.z idegenforgalmi propaganda. Ma már minden magyarországi városnak meg van a i maga idegenforlmi hivatala, amely gondoskodik arról, hogy újabb s újabb attrakciókkal csábifsa az idegeneket. Esztergomot Budapest Badenjének nevezték el, — egyelőre a badeni nagyvonalúság nélkül ugyan, de máris szép eredménnyel. — Mert a történelmi múlt mellett, a jelen is erős: turistáknak sok-sok hegy, fürdözőknek hatalmas és gyönyörűéin elkészített gyógyviz-uszöída, szellemi embereknek a-z itt lakó Babits Mihály. Babits számára irodalmi estet rendezett, Esztergom a napokban. A város nevezetesebb pontjain hangszórók kiáltják szét a tudnivalókat, majd harsogva szól a grani'inofonzene belőlük. * Szépek ezek az uccák; a barokk-idők emlékeit modem épületek hosszú sora töri meg, művészi illeszkedéssel. Dunapartja nagyon látványos, modern. Itt miniden arányos, sehol sem kiált a közönségesség, igyekeztek minden külső képet harmóniába hozni. Esztergom „hete" alatt minden iskolaépület egyúttal kiállítási helység is volt: amit Esztergom iparban, kereskedelemben, művészetben nyújtani tudott, — bevonva a közeli népipari s gyáripari vidéket is, — azt itt mind kiállították a hatalmas gyümölcsökkel, kerti s mezei terményekkel, halakkal, vadakkal, borokkal s öreg tölgyfákkal együtt. Gyönyörű szőttesek váltakoztak a tatai brikettel, pezsgősátor állott a mezőgazdasági pavillon mellett: egy fejlődő város élmakará&a zsibongott néhány napig az idegenek előtt. S aztán, hogy miniden harmonikusan olvadjon össze: a kivilágított Bazilika alatt, a finoman ka* nyargó Kisdiunán lump ionos, görögtüzes csónakok vonultak föl lassan. Cserkészek lobbantották a színes fényeket s hánvászzenekar szólaltatta meg kürtjeit... Magasra szöktek a petárdáik... SZOMBATHY VIKTOR. Első csapás: a külkereskedelmi mérleg
