Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-19 / 188. (3519.) szám

1934 augusztus 19, vasárnap. 17 A budapesti közúti közlekedés fejlődése a lévasuttól az egységes közlekedési politikáig Hatvan év alatt épült ki a modern világvárosi alhálózat A magyar lőváros közlekedési újításai sok világvárost előztek meg Budapest, augusztus vége. (A P. M. H. mun­katársától.) Budapest népszerű közúti közleke­dési vállalata, a Beszkár, a Budapest Székesfő­városi Közlekedési Részvénytársaság ebben az esztendőben jubilált. Tizedik esztendeje múlt annak, hogy a buda­pesti villamos vasutak községi kezelésbe ke­rültek. Ez a tiz esztendő a közúti közlekedés történe­tében maradandó értékeket alkotott, úgy hogy a jubileum alkalmával érdemes visszatekinteni a végzett munkára s a jövő teendőit is érdemes számba venni. Ezt a munkát végezte el a Besz­kár igazgatósága, amikor gyönyörű albumalaku könyvben kiadta a Beszkár tízéves működésének történetét, egyúttal azonban felölelte a modern Budapest közúti közlekedésének egész fejlődését is. A nagy értékű monográfiát dr. Kőhalmy József igazgató-helyettes állította össze Balog Emil mérnök, nyugalmazott igazgatóhelyettes együttműködésével. A történeti beosü műiből éle6 vonalakkal rajzholhaf juk meg egy modern főváros közúti közlekedésének fejlődését. A közúti közekedés nemcsak együtt fejlődik a várossal, hanem a városfejlesztésnek egyik legfontosabb esz­köze és úttörője. S ha Budapest közúti vasúti közlekedésének történetét íanulmányozzuk, elámuiva eszmélünk arra, hogy minő gyorsasággal, minő lendülettel fejlődött modern- metropolissá. Szinte hihetet­len, hogy alig 60 évvel ezelőtt, a Rókus-kór- háznál meg a Lövölde-témél ért végett a vá­ros beépített területe, a Király-utca volt az előkelő korzó, a terézvárosi templom erkélyé­ről a toronyőr jelezte a tüzet, a Duna vizét put­tonyokban hordták szét a városban s 1876-ban, amikor a Sugár-utón, a mai Andrássy-uton már állott az államvasutak épülete, a Városligetből az uj palotáig lóháton űzte a szarvast a vidám vadásztársaság és —- amint Jókai az Életké­pekben irta a hallaii ritka látványa. óriási tömeget csábított a Sugár-utra. A Jó öreg omnibusz A régi Pestnek az egy- és kétfogatu bérko­csin, a fiákeren és komtortáblin kívül a társas- kocsi, az omnibusz az egyetlen nyilvános közleke­dési eszköke. Az álmosan döcögő omnibuszt énekelte meg élete alkonyán Arany János: Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam Gyalog bizon... Legfölebb ha omnibuszon. Az omnibusznak egyik különlegessége volt a pesti és budai Lánchídfőnél várakozó előfo­gat. A hid közepéig ugyanis négy ló vontatta fel a döcögő alkotmányt, onnan lejtett a hid, az előfogat tehát visszafordulhatott. A alagút előtt aztán újból előfogat várta az omnibuszt, ez segítette fel az alaguton át a Krisztinába, ahol az előfogat ismét megfordult s a két ló a kocsisgyerekkel együtt visszabaktatott a budai Lánchídfőhöz, várni a következő omni­buszt. A lóvontatásu vasút 1863-mal kezdődik Budapest küzuti vasúti közlekedésének története. Igaz. hogy már 1827- ban megépült az első lóvonatu próbavasut Kő­bányától a Kerepesi-utig, de mivel csupán ipar- vasút volt s követ és téglát szállított Pestre, ezt a próbavasutat alig tekinthetjük a ióvasut elődjének vagy úttörőjének. Károlyi Sándor gróf és társai 1863-ban kaptak előmunkálati engedélyt a pesti Széna­tértől (ma Kálvin-tér) az Országúton (Mu- zeum-körut, Károly körút és Vilmos császár- ut), Váczi-uton át Újpestig vezetendő lóvon­tatásu vasút építésére. A helytartótanács 1865-ben adta ki az építési engdélyt. Sorrendben a pe6ti Ióvasut az elsők közé tartozott Európában. Párisban 1854-ben, Birkenbeac „un 1860-ban, Kopenhágában 1863- ban, Berlinben és Bécsben 1865-ben épült meg a Ióvasut, mig az első közúti lóvasutat New- York építette 1852-ben. Már az első lóvasúti vonal üzembehelyezó- jekor kitűnt, hogy az uj közlekedési eazfcözre is Budapesten valósult meg. A két közúti tár­saság együttesen ajánlatot tett a városnak a Gizella-térrő'l kiinduló és az Andrássy ut alatt a városligeti tóig vezető villamos közúti vasút építésére. A közmunkatanács elvben hozzájá­rult ugyan a főváros közgyűlésének elfogadó határozatához, de kifejezést adott aggányai-, nak, hogy a „boltozatot tartó vasszerkezet ru­galmas mozgásai folytán az utcaburkolat meg­romlik és igy az Andrássy-ut sétaikocsizásra alkalmatlanná válik, továbbá, hogy az alagút tulajdonképen pinceszerü építmény lesz, amely a kocsik alatt oly mértékben fog dübörögni, hogy a sétakocsizást lehetetlenné teszi." A földalatti vasutat 1896 május 2-án ad­ták át a közforgalomnak. Ferenc József nem volt nagy barátja az újí­tásoknak, május nyolcadikon mégis végiguta­zott rajta és engedélyt adott rá hogy a föld­alattit nevéről nevezzék. Erre az alkalomra a vasúttársaság faberakásokkal, tükrökkel díszí­tett, kettősbejáratu különkocsit építtetett, amely ma is üzemképes állapotban van és kon­zerválása céljából néha járatja is a Beszkár. 1897 júliusában Vilmos császárral együtt uta­zott a földalatti vasúton a király. A helyiérdekű vasutak A magyar főváros fejlődésével, a gyáripar fellendülése és az ipartelepek kiépülése által részben maga a város is terjeszkedett é6 köze­lebb jutott a környező községekhez, részben uj községek alakultak. A főváros környékének be kellett kapcsolódnia a közlekedési hálózatba s ebből a célból épültek a helyiérdekű vasutak. A hatalmas város komplexum a közveten szom­szédságában bekvő telepekkel igy kapcsoló­dott közlekedési egységbe. A háborús évek A fejlődés folyamatát itt is a háború akasz­totta meg, amely súlyos próbára tetté, sőt a romlás felé vitte a budapesti közlekedési válla­latokat. A háború kitörésére egyszerre abba maradt minden munka. Több mint 4.000 alkal­mazott vonult be katonának e a távozottakat. nem lehetett megfelelő munkaerővel pótolni. Közel 2000 kalauznőt vettek szolgálatba, de a legtöbbjük nem vált be, mert a szolgálati fe­gyelmet sehogy sem tudták megszokni s a kö­zönség is joggal panaszkodott viselkedésükre. A személyzethiány mellett jelentkezett az anyaghiány. A széniből elsősorban a fővasuták és a hadiipar szükségleteit kellett kielégíteni, ■gumi, réz, gyapot, szigetelési anyag nem volt ® az anyag oly mértékben romlott, hogy az al­sóvezetékes vonalakon az üzem teljes megsem­misülése fenyegetett. Az elkopott réz felsőve­zetékek pótlására vasvezetéket használtak s mindezekkel a bajokkal akkor küzdött a villa­mos, amikor a forgalom nőttön nőtt. A pénzügyi bajok is sokasodtak s a vállalatok hamarosan deficittel dolgoztak. A háború végén a kültel­keken már nem járt a villamos. A megingatott szervezetet teljesen meg­bomlasztotta a kommün. A fokozatos ha­nyatlás 1922-ig tartott. A forgalom gyakran megbénult, voltak idősza­kok, amikor a villamos csak délelőtt 9 és délu­tán 5 között közlekedett. 1919 és 1920 karáoso- csonyán teljesen szünetelt a forgalom. Budapest megváltja a vasutakat A magyar főváros ilyen körülmények között ólt szerződéses jogával s a vasutak átvételére és az üzemek vitelére 500 millió korona alap­tőkével 1922 végén megalapította a Beszkárt. Részvénytőkéje ma 12.500, egyenkint 100 pengő értékű részvény, valamennyi részvény a fővá­ros tulajdonában van. A Beszkár magába ol­vasztotta a helyiérdekű vasutakat, a föld­alattit, a svábhegyi fogaskerekűt, az autóbuszt is és igy alakult Magyarország egyik legna­gyobb vállalatává. Hatalmas ujitómunkálato- kat végzett, amelynek egyes fázisairól érdek- feszitő adatokban számol be a monográfia. Trolley-bus a magyar fővárosban Az autóbusz a nagyvárosi szolgálatban igen hasznos szolgálatot tesz s ma már nem az a. kérdés, hogy villamos vagy autóbusz, hanem hogy miképen működjenek össze. Az autóbusz és a villamos üzemköltsége fcö(i zött a villamos javára fennálló külömbség ve-* zetett a kettő egyesítésének szerencsés megvan lósitásához, a trolleybusnak-nak tökéletesíté­séihez. A trolley-bus villamosárammal hajtott jármű, amely sínek nélkül közlekedik és a haj­tóerőit feisővezetékiböl nyeri. Nincs kötve vágá­nyokhoz s igy az úttesten elég szabadon mo­zog. A tetején levő áramszedő ugyanis csukló­szerkezetben jár, tehát a kocsi a vezetéktől jobbra-balra 5 méterig kitérhet. Érdemes megemlíteni, hogy régi típusa trolley-bus közlekedett a század elején Po­zsonyban a vámtól a Vaskutacskáig s a Tát­rában Poprádfelkától Füredig. Berendezésük azonban kezdetleges volt s mivel még nem ismerték a pneumatikus kereket, vas­pánton vagy tömÖT gumin jártak s emiatt a kocsik kellemetlenül ráztak. A modern trolleyt először Birmingham-ben vezették be s ma már 23 angol városban járatják, Budapesten az ó- budai villamos végállomástól a köztemetőig közlekedik ilyen trolley-bus. Mélyreható tarifareformok Budapest közúti közlekedése sok modern újí­tásban tartott lépést a korral, sőt megelőzött több európai metropolist is. Tarifpolitikája is annyira ésbzerü és modern, hogy több európai világváros tanulmányozza és készül átvenni intézkedéseit. Tarifapolitikájának alapja a közönség érde­keihez és teherbíró képességéhez való alkal­mazkodás. így jutott a 24 filléres átszállójegy típusához, amelyen egy irányban többszöri átszállással, tetszés szerinti hosszú vonalon szállítja utasait. (Kelenföldi állomás—Megyeri végállomás 20 km-nél is hosszabb útszakasz.) Ezzel az opti­mális tarifával önköltségi áron alul szállítja a közönséget, mig „a rövid utasok" hajlandóságát a kisszakasz- nak, a „tantusz“-nak bevezetésével nyerte meg. A rövid útra menőket elkülöniti és az amerikai pay as you enter (fizess, amint belépsz) elven felszálláskor a bejáratnál levő perselybe do­batja az érmét, amelyet könnyen hozzáférhető helyeken, trafikokban, kalauzoknál vásárolhat meg a közönség. A szakaszhatár közeledtével a bennmaradok újabb tan-tuszt dobnak a kalauz perselyébe. Ez a rendszer tulajdonképen a lép­csőzetes tarifa kifejlesztésére vezet, amelynek az az alapelve, hogy a viteldij arányban le­gyen a megtett úttal. A Beszkárt jubileumi albuma egy nagyszerűen vezetett közüzem képét rajzolja meg, hézag­pótló mü Budapest székesfőváros életének ta­nulmányozásához. Látjuk, mint fejlődött a köz­úti közlekedés a primitav lóvasúti magánüzem­ből egy gigászi méretű közüzemmé, amely most azon dolgozik, hogy teljesen egységessé épitse a magyar főváros közúti közlekedési politi­káját. CIPÉSZNÉL — Bácsi, kérem, csinálja meg a cipőmet, kilyu­kadt a talpa . . . — Nagyon sürgős, kislányom? — Oh, nem sürgős... Ebben járok az iskolába! ÉLETMENTÉS .— Milyen sok kitüntetése van ... Mondja csak, melyik volt a legborzalmasabb életmentét kaland­ja? — Az, kérem, amikor véletlenül egy hite le zömét mentettem ki a víziből! ÚJABB PROBLÉMA — Megtanult már beszélni a kisfiú? — De mennyire! Most arra kell megtanítanom, hogy hallgasson. JÓ HALASZTERÜLET — Milyen halat lehet itt fogni? — Amilyent csak akar. A hőid mellett van a hal- kereskedés. BESZÉLGETÉS A RIVIÉRÁN — Mi? Ezt merik Írni az újságok ma? — Dehogy! Ma nem mernek semmit írni. Éppen ezért egy tavalyi lapot vásároltam. CSALÓDÁS — Szörnyű, hogy csalódik az ember a férfiak­ban! — De hiszen te nem csalódtál az uradban? — De még mennyire! Am/int összeházasodtunk, kiderült, hogy ő feltette rólam, hogy tudok főzni, Az első európai földalatti vasút legföljebb abból támad baj, hogy az ucoai sár és piszok idővel meg fogja tölteni egészen a sí­nek alatti üreget és költséges és fáradtságos lesz a kitisztogatása. A Vasárnapi Újság ugyancsak biztatja a közönséget, hogy ne féljen a sínekre lépni, mert a villamos áramot vezető vasrúd a földbe van sülyesztve, senkit nem sújt le a villám. A próbavasut vonalán a megnyitást követő harmadik napon, 1887 december elsején volt az első baleset. Egy tejeskocsi hirtelen a villamos elé kanyarodott, a villamos meglökte a kocsit, úgy hogy a „mülimari" leesett a bakikról. De nyomban fel is ugrott kocsijára és elhajtatott az odasiető rendőr elől. A villamos és Ióvasut versenye 1891-ben aLakult meg a Budapesti Villamos Városi Vasút Részvénytársaság. A lóvonatnak legyőzhetetlen versenytársa támadt. A lassu- járatu, idejét múlta Ióvasut, melynek kocsisa vaspálcával feltámasztott nyeregformáju ülé­sén üldögélve kedélyesen tülkölt egyet-egyet, sehogysem illett a nagyvárosias, tiszta és gyors villamos mellé. A közönség hamarosan megszerette a villamost és szívesebben hasz­nálta, mint a lóvasutat. A BKVT eleinte állta versenyt. Jobb felépít­ményt fektetett, tetszetősebb kocsikat, kitűnő lovakat vásárolt s leszállította a viteldijakat. Ámde hiábavaló volt minden uj berendezés, a Ióvasut neoi tudott megbirkózni a villamos emelkedő népszerűségével. Végül is a BKVT elhatározta, hogy hálózatát villamos üzemre alakítja át s 1895-ben megkö­tötte a szerződést a fővárossal. Budapesten a közúti vasutak villamosítása több mint négy évvel hamarább fejeződött be, mint Berlinben. Pesten 1898 junius 7-én közle­kedett az utolsó Ióvasut, Berlinben még 1902 decemberében is járt Ióvasut. nagy szükség volt. A közönség szívesen uta­zott rajta, a vállalkozás minden várakozáson felül jövedelmezett. A viteldij az első osztályon 20 krajcár, a másodikon 15 krajcár volt. Az első nap bevétele 130 forintot tett ki. Az üze­met eleinte bérelt lovakkal bonyolították le, de később a társaság a fogatáét saját kezelésbe vette s 1870-ben már csaknem 500 lova volt. A budai vonalakra 1867-ben gróf Festetioh Béla és társai kaptak koncessziót s a Budai Közúti Vaspálya Társaság a budai Lánchíd­főtől Óbudáig és a mai Pálffy-tértői a Zugliget­be épített vonalat. Ugyanekkor épült a mar­gitszigeti Ióvasut is, mely túlélte a közúti vas­úti közlekedésnek ezt a régi rendszerét. Buda­pest utcáin már évtizedek óta villamos járt. amikor a sziget évszázados fái alatt még min­dig vidáman kocogott a Ióvasut. Ma már az autóbusz és az autó száguld a sziget kitünően kiépített utján. Az első villamos 1887 november 29-én indult útjára. A próba­vasut Siemens és Halske rendszerű földalatti áramvezetéssel működött, a sínek nyomtávol­sága egy méter volt. Az uj vasútnak, amely­nek vonala a Nyugati pályaudvartól a Király- utcáig terjedt, három motoros kocsija volt, kettő volt üzemben, egy volt tartalékban a ko­csiszínben. A „remiz" tágas deszkapajta volt, ott állott egy üres telken a Nyugati pályaud­var mellett. A Centrale egy egyszerű lokomo,- bil, az hajtotta a gyermeknagysagu dinamót. Mint valami modern csodát emlegették az ak­kori lapok az uj közlekedési eszközt. „Látszó­lag nem hajtja semmi, ló nem húzza, gőzgép nincs elébe fogva, nem fütik, nem etetik és mégis gyorsan és egyenletesen szalad az egész" — írja a Vasárnapi Újság. Az első baleset A lapok megállapítják, hogy a villamos ve­zetés sem nem veszélyes, sem nem éktelen.

Next

/
Thumbnails
Contents