Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-19 / 188. (3519.) szám

12

^RKgai-MAC&ARHIBLSR

1954 augusztus 19, vasárnap.

Csehszlovákia egyik legszebb és legmodernebb kórházát helyezik üzembe

Rimaszombatban

Ot és félmillió koronába került a rimaszombati sebészeti

paviilon felépítése és berendezése ■ Séta az uj épületben

Rimaszombat, augusztus 18- Ha vonaton érkezünk Rimaszombatba, a vasútállomástól jövel rögtön szemünkbe ötlik egy háromemeletes épületkolosszus, mely a legmodernebb stílusban most nyert befejezést. Ez a gyönyörű épület, mely 80 méteres frontjával impozáns látványt nyújt, a járási közkórház uj sebészeti pavillonja, az állam tulajdona. Rimaszombatnak már eddig is messze vidéken híres kórháza volt. A kórház élén dr. Mráz Gallusz igazgató-főorvos áll, aki ez évben ünnepli rimaszombati működésének tizedik évfordulóját.

Dr. Mráz neve ma már országos hírnévnek örvend; egyike Csehszlovákia legügyesebb és legképzettebb sebészorvosainak,

akinek kedvéért messze vidékekről keresik fel a rimaszombati kórházat, hogy Qtt gyógyulást leljenek. Dr, Mráz Gallusz fáradságot nem ismerve és önmagát nem kiméivé, e rövid tiz év alatt 12.000 operációt hajtott végre. E szinte hihetetlen szám, melyet azonban a kórház törzskönyve bizonyít, igazolása annak a hírnévnek, melynek dr. Mráz Gallusz ör-, vend. Az ő érdeme, hogy még e hónapban megnyitják és átadják a közegészségügy szolgálatának az üj épületet, melyről teljes pártatlansággal állíthatjuk, hogy Csehszlovákia egyik legmodernebbül felszerelt kórháza,

Dr. Mráz volt az, aki hosszú utánjárás után meg tudta győzni az országos választmányt arról, hogy Rimaszombatnak és környékének szüksége van egy ily modern felszerelésű kórházra. Midőn a kórház felépítését elrendelték, akkor fáradságot nem kiméivé, sorra járta a külföld hírneves kórházait és ezen tanulmány utján nyert tapasztalatai alapján rendezték be a kórházat;

Nem lesz érdektelen, ha olvasóinkat végigkísérjük a gyönyörű épületben és Várady Andrásnak, a kórház agilis gondnokának hozzáértő magyarázata alapján röviden beszámolunk a látottakról.

Először is a pincébe vezet Várady gondnok, ahol

a gépházat

tekintjük meg. Itt van a központi fűtés kazánháza két, villanyerő segítségével önműködően etető kazánnal és a magas feszültségű sterilizációs katlan. Összesen 22 motor látja el innen az épület üzemeit. A fütőház mellett van a ruharaktár hatalmas kosárhaddal. Minden beteg a felvétel után -ruháját egy ilyen kosárba csomagolja, ezt elhelyezik a raktárban és mielőtt a beteg a kórházat elhagyná, ruháit a kosárral együtt csakis a fertőtlenítőn keresztül kaphatja kézihez. Itt van a három étkező-terem. Egy orvosi, egy ápolónői és egy személyzeti. Ugyancsak itt -van még a vizgyógyintézeti osztály, mely iszap-, kád-, zuhany-, ülő-, láb- és medence-fürdőkkel áll a gyógyulás szolgálatában. Itt található -még a

Zancler-terem.

A földszinten az épület balszárnyán van a Röntgen-terem,

a Röntgen-terápia és a diatermia.

Mellette van a laboratórium. Középen a főbejárat mellett van elhelyezve a felvételi osztály váróterme és vizsgálóterme, melyek öltözőkabinokkal kapcsolatosak. Itt van az automatikus telefonközpont, mely az épület 21 állomását igazgatja. A földszinten van még

a szülészeti és gyermek-osztály.

‘Az első és második emelet teljesen egyforma beosztási!.

Az első emeleten a tiszta sebészeti, a másodikon a komplikált sebészeti osztály van. Mindkét emeleten a legmodernebl>eii felszerelt mütő- és fertőtlenitődielyiségek. j\ műtők olyan reflektorral vannak felszerelve, melyek árnyékot nem vetnek és a felnyitott testrész mélyébe világítanak be. Egy ilyen reflektor ára 8000 korona. A harmadik emeleten van a csonttu'berkulótikusok osztálya és két fedett s két nyitott napkurázó tetőterasz.

A folyosókon a csöndet gumiszönyegek biztosítják.

Minden osztály el var^látva külön élelel- osztó-konyhákkal, melyek liften kapják az ételt. E konyhák jég- és termosz-szekrényekkel vannak ellátva. Ugyancsak minden

'osztálynak vannak külön fürdőszobái és mellékhelyiségei. A kórtermek és különszobák ajtajai kerek ablakokkal nyílnak a folyosóra. Három szobát egy közös erkély köt össze. Van az épületnek egy 30.000 liter tartalmú víztartálya, külön akkumulátora azon esetre, ha vagy a víz-, vagy az áramszolgáltatásban zavar állna be, úgy ez a kórházban ne legyen észlelhető. A forgalmat egy hatszemélyes lift

— első Rimaszombatban — bonyolítja le, melybe két hordágy is befér. A kórház befogadóképessége a legnagyobb kényelem mellett

250, szükség esetén 510 ágy

(beleértve a régi épületet is, ahol a belgyógyászatot és a bőr- és szemgyógyászatot helyezik el). A kórházban három főorvos működik hat alorvos segítségével. Hatvan Szent Vince-rendi apáca ápolja a betegeket. A Pavlovszky mérnök tervei alapján felépült uj kórházi épület Szlovenszkó egyik legszebb építészeti alkotása.

iirwmiriTiwBTiinriiiiiiiiiii m nnmi hibui iií m i mii i m —m

xx A „Cigelka” jódos gyógyvizekről. Idősebb korú orvosaink javarésze bizonyára még emlékezni fog egyetemi évei során a kathedrá- ról gyakran hangoztatott- devizére: „Wennman uicht weiss. wie, wo, warum, verordnet mán Jodkalium”. És valósággal akkor is. ma is. a jódkálium s annak tulajdonképpeni hatóanyaga, a JÓD volt az a csodaszer, az a pa- nace, mely a legkülönbözőbb bántalmak ellen, a még oly rejtetten lappangó, jóformán ki nem deríthető kóros elváltozások ellen jó hatással volt. „A jód jót tesz!” hangzott a jelszó. Ez az oka annak, hogy mig a gyógyszerek zöme a divat szeszélyeinek van alávetve,

— emlékezzünk csak vissza a főfájás elleni szerekre, hol a chinin hajdani uralmát fölváltotta az antipirin, majd az aspirin, utóbb a py- ramidon, — ezzel szemben a jódlkészitmények mai nap is dominálnak a gyógyhatás terén.

És ha joggal mosolygunk is sok ásványvíz nagyhangú hirdetésem, melyet tulajdonosa minden lehető és lehetetlen baj ellen mint csa-1- hatalan panaceat magasztal, mégsincs jogunk kétkedéssel fogadni a jódos vizeknek tulajdoni tett gyakorlatilag kipróbált, tapasztalatilag bevált szinte varázshatását a legkülönbözőbb betegségek ellen. Ki hitte volna vájjon, amig csak Grossich fiumei orvos meggyőzően kimutatta, hogy a jódtinctura a leghatásosabb tertőtlenitő szer, úgyhogy még a hasfalat is veszélytelenül megnyithatjuk előző jódecsetelés után. A múlt századnak egyik jóhirnevü vegyész^ bírókra akarván kelni a természettel, pontosan vegyelemezte a bor összetételét s azután művi utón, pontosan a nyert adatokat és adagokat fölhasználva, bort gyártott. De minő rettenetes izü és hatású kotyvalék volt ez a műbőr a terméseztes borhoz képest. Ugyanez a helyzet, ha mesterséges és természetes tápanyagok között párhuzamot vonunk, avagy ha a mesterséges ásványvizeket összehasonlítjuk a természetesekkel. Amint nem kell szakembernek lennie valakinek, hogy belássa, miszerint bármely mesterséges ételnél szívesebben veszi be és dolgozza föl a gyomor például a rostélyost, vagy ropogósra sült kacsacombot, ugyanúgy nyilvánvaló, hogy a föld mélyében és mé- hében, szóval, a Teremtő Isten vegykonyhájában készült, tehát a Természet adta „Cigelkai” jódos víz hatása biztosabb és célhozvezetőbb, mint a vegyi gyárakban fabrikált jódsó oldat. Egyébként „minden Demosthenesnél szebben beszél a tett!** Minden reklám mögött, ugyebár, önérdek, sőt haszonleső szándék lappang; ezért szkeptikus ma a nagyközönség mindennemű reklámmal szemben. Ám, szívleljék meg akkor a szentirás ezen szavait: „Mindeneket megpróbáljátok s ami jó, azt megtartsátok!” Rajta tehát, próbálja meg az, kinek baja van a gyomrával, meszesednek az erei, duzzadtak a mirigyei, golyvája van, nem tiszta a vére, krákog a gégéje, zihál a melle, hogy minő hatással lesz rá a. „CigeU<a“ jódos gyógyvíz fogyasztása s tegyen azután a saját magán tapasztaltak alapján belátása szerint. — Dr. Austerlitz Vilmos, orvos, v. egyetemi tanársegéd. — A „Cigelka” gyógyvizek megrendelhetők: „CIGELKA”, jódos gyógyforrások vállalatánál, C se h y & W a c h 11 er, iBardejoov (Bártfa), Slovensko (CSR.) (1)

SzmHÁz-KönW-KabTüRA

Lesz-e irodalmi

utánpótlás Erdélyben?

A tizenegynéhányéves erdélyi magyar irodalmat sokan, tekintik igen fiatalnak: a távolról szemlélők alig most eszméltek rá létezésére, serdülő energiájára és üdvözölték, mint az egységes élő magyar irodalom friss elágazását, mely egyúttal vérpezsdítő erőforrást is jelenthet az egész egység számára. De a fiatalság —; s általában az életkor — nagyon viszonylagos fogalom. Feltétlenül megbízható mértéke ninc6. Legbiztosabb fokmérője talán az élmények sűrűsége, mennyisége és minőségi gazdagsága, az átélt élet szenvedésekkel gazdaguló, teremtéssel lüktető intenzitása. S ha ennek a körmérésnek vetjük alá a tíz—tizenöt,év óta gazdag bőséggel produkáló erdélyi kisebbségi irodalmat, meg kell állapítanunk, hogy bizony már nem is olyan fiatal...

Ezt a korainak látszó öregedést bizonyítja az is, hogy Erdélyben napról-nupra több irodalmi frontharcost foglalkoztat az utánpótlás kérdése. *

Az erdélyi irodalom ismert neveinek élen járó viselői javarészt közel járnak ötvenedik életévükhöz. Kisbáb Miklós és Kovács Dezső már túl is vannak rajta. Kos Károly, a „Varjunem- zetség” írója, Erdély építész-grafikus ezermestere nemrégiben ünnepelte ötvenedik születésnapját. A fiatal Makkay Sándor püspök, akinek Ady-könyve akkora kavarodást okozott annakidején a magyarországi „öregek” között, szintén túl van a negyvenen. Néhai nagyvezérünk, az áldott emlékezetű Kuncz Aladár is ötvenéves volna már. ha három évvel ezelőtt el nem szó- Utotta volna körünkből a végzet. Az erdélyi líra négy mestere, Áprily Lajos, Reményik Sándor, Olosz Lajos és Bartalis János. — a székely népiélek első megszólaltatója, Nyirő József — a minden irodalmi kérdésben nyugtalanul agitáló, fiatalos hévvel és elégedetlenséggel biráló Szentimrei Jenő, a termékeny Szántó György, Ligeti Ernő, Kádár Imre és Molter Károly: valamennyien a negyven és ötven év között járnak. Nem kétséges, hogy ez a nemzedék vétette meg Erdélyben az uj irodalom alapjait, ez fogalmazta meg a sokat vitatott erdélyi gondolat, a transzilvánizmus irodalmi eszményét, sőt ez teremtett szervezeti keretet és foglalt érvényesülési területeket az erdélyi irodalom számára.

Az utánuk következő harminc és negyven év között járó nemzedéket alaposan megrostálta a háború. Nemcsak az irodalomból, de mindenünnen hiányzik ez a generáció. A nevesebb erdélyiek közül mindössze kettőt tudok idesorolni: Tamási Áront és Kacsó Sándort. Sokáig ők képviselték a „forradalmat” a náluk öt-hat évvel idősebb „vének” között. Azután lassanként elmosódott ez a különbség, ők is elnyugodtak a meglevő keretek között. Tulke- vés volt az az öt-hat esztendő ahoz, hogy nemzedéki forradalmat, vagy akárcsak tényleges utánpótlást is jelenthettek volna. Nevüket ma együtt emlegetik az Erdélyi Helikon törzs- íróival, hozzátartoznak az előttük járó nemzedék fogalmi egységéhez. (Ennél a számadásnál természetesen azt is be kell kalkulálnunk, hogy a mai ötvenévesek csak negyvenévesek, a mai negyvenévesek pedig csak harmincévesek voltak az erdélyi irodalom hősi lendületének korszakában.)

A húsz és harminc között járó — akkoriban még a húszhoz közelebbi — generációból

I. Szemlér Ferencet, Balázs Ferencet és e sorok íróját húzta magához az Erdélyi Helikon. Báró Kemény Jánosban, a helikon közösség fiatal megteremtőjében kor társra találtunk és csakhamar otthonosan éreztük magunkat a házban, melyet mi már nem építettünk, hanem örököltünk.

A ma ismert erdélyi magyar irodalmi élet igy szerveződött ma is eleven egységgé a negyvenes—ötvenes generáció védőszárnyai alatt. Aki •épkézláb dolgot produkált, vagy legalább is biztató jeleit mutatta, hogy produkálni fog, korra való tekintet nélkül belül került az egység kerítésén. Kívül pedig, úgy látszott, nem maradt senki.

Ekkor különös folyamat kezdődött. Egyrészről mind sűrűbben merült fel az irodalmi utánpótlás kérdése. Jól van, mondták, van közöttünk cgy-két fiatal iró, de hol van maga a fiatalság? Hol vannak az uj kincsekre bukkanó fiatal tehetségek, akik frissen és diadalmasan folytatják, vagy akár más irányba indulva újra ■kezdik, amit az idősebbeknek egyszer abba kell hagyniuk? Az erdélyi irodalom első nemzedéke előre félt, hogy belefárad az iramba és nyug- •

talanul kereste: hol van az uj regényíró, az uj- hangu erdélyi lírikus és hol van a fiatal esz- széista-nemzedék, mely pótolja az eddig hiányzó erdélyi kritikát? Hol van a nagylendületü kezdethez méltó folytatás?

Ezalatt pedig csoportba tömörültek a húsz— huszonötéves fiatalok, akikben — sajnos — jóval több volt az ambició, mint a tehetség és arról panaszkodtak, hogy az „öregek irigysége” miatt nem tudnak érvényesülni a meglevő keretek között. Túlzott lángra kapott közöttük a generációs öntudat szikrája, békét- lenül és forradalmasdit játszva szidták a gye- pesíejü konzervatív öregeket, akik alatt nemcsak a Zrinyiásznál veszteglő, régi időkből ittmaradt öreg irodalmi professzorokat értették, hanem a Helikon negyvenéves Íróit is. Nemzedék-árulóknak kiáltották ki azokat a fiatalokat, akik egy gyékényen árultak az „öregekkel” és kiadták a hangos jelszót: „Helyet az ifjúságnak! — A nagy zaj még azokat is zavarba hozta, akik közelebbről szemlélték az eleven nyüzsgést és voltak, akik örömmel és nagy reményekkel üdvözölték a friss vért hozó, eleven. helyet követelő ifjúságot. A fiatalok „világnézeti alapon” kezdtek szervezkedni és kiadták „Uj Arcvonal” cimen irodalmi amthológiá- jukat. Ez azután általános kiábrándulást okozott. Kettőt lehetett megállapítani belőle: először, hogy a hangos csoport igen szerény és igen öreg kis önképzőköri próbálkozásokkal lépett a nyilvánosság elé, másodszor, hogy — nincs is világnézete.

A fiatalok második irodalmi próbálkozása ezelőtt egy esztendővel zajlott le: nagy hirlapi

csatározások és szópuffogtatások között megalapították Kolozsváron az Ady Endre-társa- ságot, annak rendje és módja szerint tisztikart választottak és hangzatos előfizetési felszólításokkal értesítették a nagyérdemű közönséget, hogy uj könyvsorozatot indítanak, kizáróan a fiatal irók munkáiból. Mire véget ért a nagyszabású szervezkedés, kiderült, hogy egyetlen könyvet sem tudnak kiadni, egyszerűen azért, mert — a fiatal irók közül még senki sem irt könyvet. Az Ady-társaság feloszlott, tagjai szétvetődtek emerre-amarra, az országban s ma már kávéházi asztaltársasága sincs a békét- lenkedö fiataloknak. Siri csönd lett az elhagyott csatatéren.

Helyettük azonban más fiatalok jelentkeztek az Erdélyi Helikon hasábjain és az Erdélyi Szépmives Céh könyvkiadványai között: K. Grandpierre Emil csípősen érett regényével. Janovics András és Szenczey László finoman cizellált, pszichoanalitikus elbeszéléseikkel. Varró Dezső negyedik dimenzióba révedező, egzotikus verseivel és végül Kiss Jenő, ez a huszonegyéves falusi gyerek olyan költeményekkel, melyek a legcsiszoltabb eleganciától, a legteljesebb pompától és a legraffináltabb európai vérekül túr ától terhesek.

Mindezek után, legvégül most van kifejlőben az iskolapadból alig kikerült erdélyi magyar ifjúság, mely a Reményik. Kos, Makkay és Kuncz müveiben már történelmet lát. Az erdélyi irodalom elindítói már klasszikusakká lettek ennek az ifjúságnak szemében Ha irodalommal próbálkozik is, ennek a tizentötéves erdélyi irodalmi múltnak csak epigonja már. De nem is nagyon próbálkozik. Üde erejével, izmos tehetsegével sokkal nagyobb érdeklődést mutat az elhanyagolt erdélyi magyar tudomány iránt. Faiu- szemináriumokban foglalkozik az erdélyi magyar falu gazdasági és szociális helyzetével. Szociográfiai felvételeket készít, egyesületek keretében dolgozik, világszemléleti és politikai kérdések iránt érdeklődik. Nem fogalmadra meg világosan, de magaviseletéből kitűnik., hogy olyasvalami tiszteletreméltó lobognak tartja az irodalmat, mely Erdé’yben egyelőre betejesitette feladatát.

*

Kétségtelen, hogy a mai erdélyi irodalmi utánpótlás igen hiányos. Vannak gyér számmal biztató tehetségű egyesek, de nincs tehetséges fiatal irónemzedék, melyre számítani lehetne a nagy őrségváltásnál. A kezdet tizenöt évéhez méltó folytatás nincs.

De az is lehet, hogy csak látszatra alapul ez a borúlátó megállapítás. Tudjuk, hogy a nagy tehetségek nem bontakoznak ki lassan az ismeretlenségből, nem kopogtatnak félénken az irodalom ajtaján, hanem egyik napról a másikra. ajtóstul ^tiltanak a házba. Egyszerre csak itt vannak, mint a csoda. ,

Dslda Jenő,