Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-19 / 188. (3519.) szám

1934 augusztus 19, vasárnap. 7 Dr. Gereviqh Tibor nagyjelentőségű kassai nyilatkozata A római magyar akadémia európai nevű vezetője a középeurópai kulturkapcsolatok kiépítéséről, a modern művészet fejlődési irányáról és a római magyar intézet úttörő munkájáról „...létesítsen a csehszlovák kormány szlovák tudományos kutatóintézetei Budapesten és viszont Magyarország hasonló intézményt Szlovenszkó egyik kulturcentrumában** Ka®sa, augusztus 18. Az imponáló szellemi fölény, a zűrzavaros ma világaiból magasain ■kiemelkedő intellektus embere dr. G e r e- v i e li Tibor. a Kassáról elszármazott budapes­ti egyetemi tanár és a római Magyar Akadé­mia elnöke. Európai hírű műtörténész és kává­ié tudós. akivel örömet jelent: beszélgetni, aki világosan látja az összefüggéseket, világosain fogalmazza meg mondanivalóit s minden szó küllőn jelentőséget nyer a száján. És hivő em­ber mindenekelőtt, akiből a beszélgetés során átragad ránk is a hit. hogy az intellektus, a szellem ereje mégis csak Icbir'hatatlan örök valóság. Dr. Gerevich Tibor nyilatkozatot adott a Prágai Magyar Hirlaprak a római Magyar Aka­démia. működéséről, a modern művészet fejlő­dési irányáról és a hiányzó, de szerfölött szük­séges középeurópai kuilturkapcsolatokról. Nagy­jelentőségű nyilatkozatát, • amely bizonyára megfelelő visszhangra fog találni az itteni ér­dekelt körökben is, az alábbiakban adjuk: — A római Magyar Akadémia. — felelte dr. _ Gerevich professzor első kérdésünkre, amely a római Magyar Akadémia, működésére vo­natkozott, — több mint tíz éve áll fenn és a Fraknói Vilmos által alapított római ma­gyar történelmi intézetből keletkezett. Fraknói szép villát és könyvtárat adományo­zott erre a célra, sőt pénzalapot is-. Az intézet 1923-ban, tehát alig több mint tiz éve kezdte meg működését. Amint, azután a kulturális fel­adatok nőttek és az olasz-magyar szellemi együttműködés is egyre szorosabb lett, ez a kis.villa elégtelennek bizonyult a további mun­kára, . Ekkor vásárolta, meg a magyar állam a Fálcáin erí-pa! ot át.amely. Rómának egyik legszebb, legrégibb palazzója s mellé építtetett mii vészház a t. is. Hetedik éve vagyunk már eb­ben az uj székbázurkban, amely lehetővé tet­te. hogy a magyar állam nagyobb számban küldjön le Rómába ösztöndíjasokat, és pedig: historiku­sokat, régészeket, műtörténészeket, művé­szeket, írókat és muzsikusokat. Egyszóval: a szellemi kultúra egész mezejét felöleli a római Magyar Akadémia programja. Azonkívül szívesen vendégül látjuk mindazokat a magyar írókat, tudósokat és művészeket is, akik Rómában hossza'bb-rövidebb ideig dolgoz­nak. Egy egész kis magyar Parnasszus él az Örök Városbamb Boromini loggiája alatt, a Tiberis partján. Ez az ifjú intézmény máris ki tudóik alakítani egy kulturális tradícióit és eleven részese nemcsak az olasz-magyar szellemi együttműködésnek, hanem Róma széles kisugárzású szellemi életének is. A magyar kultúrának több ilyen külföldi expo- ziturája. van és pedig Bécsiben, Berlinben, Pa­risban, Varsóban, Stockholmiban, de a római akadémia az egyetlen külföldi magyar inté­zet, amely művészeket is magában foglal s amelynek müivéezháza és műtermei vannak. Egyszóval: az egyetlen külföldi magyar aka­démia. ami érthető is, hiszen Róma a onüvészet őshazája, ahol a legtöbb nemzet hasonló mü- vészházzal bír. Rómában ma nemcsak a régi művészet örök tanulságait lehet felhasználni, hanem a mai olasz művészet is elevenítő és frissítő hatással van a fiatal művészek,re. — Mit eredményezett eddig a fiatal magyar mű vészgeneráció római működése? — hangzott második kérdésünk. — A művészek rendszerint egy évre kapják az ösztöndíjat, de ha szükséges- és megérdem­lik, akkor két-ihárom esztendőre is. Most már több évjárat, fordult meg ott, igen szerencsé­sen összeválogatott friss és eredeti tehetségek, akik .... kif ormáltak egy uj iskolát: a római magyar Iskolát a szó művészi értelmében, melyet igy Ismer és igy tart számon a magyar és a nemzetközi kritika. Az ifjú magyar művészetnek egy erős és mind­inkább érvényesülő csoportja ez, amely együt­tesen már több kiállítást rendezett odahaza és a külföldön is. Az iskola programja: a keservesen kivívott, komoly, uj eredmé­nyeket, a mai kor stílusát belekapcsolják a művészettörténet folytonosságába, áthidalva egyrészt azt az űrt, amely a múlt és a jelen művészete között tátongott, más­részt pedig azt a szakadékot, amelyet bizo­nyos modern irányok robbantása a művészet és a közönség között okozott. Az utolsó hu­szonöt év művészi forradalmai szakítottak az akadémiává merevült naturalista sablonnal és absztrakt művészi kifejezésre törekedtek. A mai, a legaktuálisabb művészet újra a va­lósághoz tér vissza, de nem a régi akadémia materializmusához, és lélektelenségéhez, ha­nem egy uj valósághoz: a mai ember valósá­gához, a mai élethez, a mai ember élmé­nyeihez. Az úgynevezett párisi iskola, az Ecole de Pa­ris, f ormát! ans ága helyébe újra- a szép esztéti­kai kifejezése lép, ez azonban egy uj szépség* a mai ember szépségideálja, nem pedig a plagizált archeológia! szépség. Mai ismét azt akarjuk, hogy ne a csúnya, a vissza­taszító, hanem a Szép legyen a szép —< A mai művész idegenkedik a torzítástól, s művészetében újra a magasabb valósággá idealizált normális formákat fejezi ki. Úgy flíáí*> tóim, s ezt .tanúsítja a velencei kiállítás tizen­hat nemzeti pavilonja is, hogy a művészet egy szinfétikus uj valóságkere­sés és uj realizmus, uj klasszicizmus félé halad. A m-odern európai művészet utjának helye® megsejtését látom abban, hogy a római ma­gyar iskola etihisfejlődéee kezdettől fogva ezen az utón haladt, amely egyúttal az egye­temes modern művészet útja. S a római ma­gyar ifjak ezen az utón az élcsoportban halad­nak, ezt minden túlzás nélkül állíthatom. — Mi a véleménye professzor urnáik az egyes, államok knlturka.pceolatainak továbbépít és érői? — Régóta forgatom fejemben a külföldi ma­gyar kulturkapcsolatok szervezésével) össze­függésben azt a kedvenc gondolatomat, amit mint kassai is melengetek magamban, hogy meg kell teremtenünk az ilyen külföldi ex- poziturák és tudományos kutatóintézetek se­gítségével a szorosabb kapcsolatot Szlo­venszkó kulturéletével is. Amikor a párisi vagy a stockholmi magyar kulturcentriimokban megfordultam és azok­nak dicsérendő munkáját 'láttam, felmerült bennem a kérdés: miért csak Stockholm és miért nem Kassa vagy Pozsony •.. ? — Nem kell magyarázni, hogy ha súlyt is helyezünk a skandináv-államokkal és minden kulturországgal való kulturális együttműködé­sünkre, ami az áhított 'békének egyik leghatá­sosabb eszköze, mégis sokkal több pozitív szel­lemi, tudományos, irodalmi és művészi arany- szál fűz bennünket szomszédainkhoz és igy különösen Szlovenszkóhoz. a mali művészetének tanulmányozásán keresztül lelépiíeni az uj, friss, korszerű magyar művészetei — A nagy olasz világlap, a „Oorriere dél la Sera hasábjain a mostari velencei kiállításról írott cikkében Ugo Ojetti, a legki­válóbb olasz mükritilkus, nagyon szerencsésen fogalmazta meg a római magyar művészek cél­kitűzését, amidőn azt irta, hogy ezek a fiatal magyar művészek tudják, mennyit kell a múltból megtartani, hogy a jövőt felépítsék. Ennek a csoportnak ma már Európa-szerte el­ismert művészei Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István, Molnár C. Pál, a kassai származású Ne- messányi-Kontuly Béla, Patkó Károly. Ernőd Aurél, Istókovics Kálmán, az eperjesi Med- veozky Jenő és Borbereky-Kováts Zoltán fes­tőművészek, azután Pátzay Pál, Mészáros Lász­ló, Farkas Sándor, a jelenleg éppen Kassán tartózkodó Vilt Tibor szobrászok, Árkay Ber­talan, Badon Zoltán építészek, Árkayné-Stéhlő Lilly, Molnár Mária és Kontulyné-Fuchs Rózsi iparmüvésznök. — Ez a csoport egyik, céljául tűzbe ki a magyar egyházmüvészet megújítását és a most júniusban zárult római nagy nemzet­közi egyházmüvészeti kiállításon rendkívüli si­kert. aratott, amely az egész világsajtót bejár­ta. A magyaros bazilikává kiképzett magyar termet a Vatikán papjai is nagy elismeréssel fogadták. Ezek az ifjú magyar művészeik be­mutatták, hogy a modern művészet is alkalmas a templo­mok díszítésére, ha betartják a liturgikus előírásokat és beleélik magukat a templom misztikus hangulatába. Az 1930 :,l'i pádnál nemzetközi egyházmüvésze­ti kiállítás, nagydiját Aba-Novák Vilmos nyer­te el. Az egyházulüvészét óriási lehetőségeket rejt magában a mai művészet számára, amely w gazdasági világ krízis folytán elvesztette a magánuiecénásokat, ugyhogy a művészetnek ma már úgyszólván csak két mecénása van: az egyház és az állam. Büszke vagyok rá, hogy a mai fiatal magyar művészek java tehetségei a római Magyar Aka­démiáról kerültek ki, vagy ma is ott dolgoz­nak s a magyar szellem megbecsükötése érde­kéiben a külföldön is sok 'balbért aratnak. — Ez a munka és ez a siker, persze, csak úgy lehetséges, hogy dr. Hóman Bálint kultuszminiszter a legna­gyobb megértéssel támogatja nemcsak az intézet tudományos munkáját, hiszen maga is a tudósok első sorából került a miniszteri székbe, hanem mint valóban széles horizon­tú kulturpolitikus a magyar művészi után­pótlást is szerencsés kézzel eszközli. Hóman Bálint nemcsak a tudósok minisztere, — hiszem uj múzeumi törvényt adott a magyar kultúrának, széles alapokon reorganizálva a magyar közgyűjteményeket., újra jogaiba iktat­va a felbecsülhetetlen nemzeti és nemzetközi erkölcsi tőkét képviselő ötnegyedszázados ma­gyar Nemzeti Múzeumot, — de csak az imént ajándékozta meg az élő magyar irodalmi és művészi éilétet az irodalmi és művészeti ta­nács fölállításával. Hóman Bálint megmutatta ez alkotásaival, hogy mint historikus megőrzi az érdenres múltat és mint kulturpolitikus a magyar jövőt is továbbépíti. — Hogyan látja, professzor ur, a modern művészet fejlődési képét? — A modern művészet ma világszerte a íe- higigadás stádiumába jutott. A negyedszázadig tartó müvészfoirrongásoik és művészi harcok zaja élűit, a sokszor túlzásba menő modern irá­nyok ma leszűrik tapasztalataikat és az újat a régivel, az újítást a- hagyománnyal igyekez­nek összekapcsolni. Az izmusok kora lejárt — A mai művészet programját abban lá­tom, bőgj Mennyi alig kihasznált terrénuma a közös kulturmunkának: a történeti, régészeti és művészettörténeti kutatásoknak, mennyi par­lagon hagyott kutatási terület, mennyi közös ; : téma, amiket csak közösen lehet feldolgozni, — mennyi kincs rejlik még itt kibányászat- lanul...! — Mennyi kooperációra nyílnék al­kalom. Mennyi szépség az uj művészetek megmutatásában, az uj, friss tehetségek örö­mében ...! — Biztos vagyok benne, mennyire örülnének például Kassán, ha az itt sarjadt és oily friss tehetség, mint Nemessányi-Kointuly Béla mü­veit gyűjteményesen be lelhetne mutatni és vi­szont. Hogy örülnének a fiatal Medveczikynek Eperjesen...! Mennyi kitűnő publikáció jöhetne létre a szlovenszkói levéltárak és könyvtárak nyers­anyagából a modem történetírás eszközei­vel ...? Menyi uj szint találnának a mai follklor-ikufca- tás prizmáján keresztül a népi anyagban ...? De viszont: a speciális szlovenszkói problémák sem old­hatók meg csak a helyi levéltárakban és gyűjteményekben a budapesti nagy könyv- és levéltárak s múzeumok anyagának igény- bevétele nélkül. Vagy lehet-e. feldolgozni a szlovenszkói nép­rajzot és régi művészetet, — sőt: visszamenve egész a prehisztórikus anyagig, — a nagy 'bu­dapesti közgyűjtemények, múzeumok és kép­tárak nélkül? Ha ezekre .a kérdésekre tagadó- lag válaszolna valaki, ebben a tagadásban ben­ne voflma egyúttal az a lehangoló nézet is, hogy: nem óhajtjuk a tudomány és a művészet e kö­zelről és kölcsönösen érdeklő nagy . kérdései­nek megoldását. Egyszóval: hogy gátat ve­tünk a tudomány és művészet haladásának csak azért, mert kölcsönösen nincs bennünk •annyi lelemény, hogy a kérdések megoldását, helyesebben: a szellemi együttműködés prakti­kus feltételeit és eszközeit meg tudjuk találni. Azt hiszem, a válaszadás nem lehet nehéz... Magam is ajánlok egy járható utat: létesítsen Magyarország Szlovenszkó vala­melyik kulturcentrumában, Pozsonyban vagy Kassán (nekeni nemcsak szubjektív szem­pontból Kassa volna a kedvesebb) egy tör­téneti kutatóintézetet teljes apparátussal, könyvtárai felszerelve, s az intézet vonja ha­táskörébe az élő művészetet is. Viszont léte­sítsen a csehszlovák kormány Budapesten egy szlovenszkói kutatóintézetet, amely fia­tal kutatók, történészek, régészek és műtör­ténészek mellett fiatal művészek számára is szolgálna, hiszen nem szabad elfelejtenünk, 'hogy Buda­pest ma is a modern, európai művészet egyik gyújtópontja s múzeumai és képtárai rengeteg tanulmányra adnak módot. Ez a két intézet egymással szoros, tudományos koperációlban állna és kölcsönös kedvezményekben részesül­ne. A megindulást úgy is 'elképzelhetném, boigy á két kormány e célból cser eöszt öndijakat létesítene. Már csak minden hátsó gondolat elkerülése vé­gett is szükséges volna, hogy ezeknek az intézményeknek az élére a tudo­mány magaslatán álló s a nemzetközi koo­peráció magasabb légkörében élő elsőrendű szakemberek kerüljenek. Régi tapasztalat, hogy a megértést tudósok, művészek mindenkinél jobban tudják szolgál­ni. Meg vagyok győződve arról, hogy ezt az egyelőre csak nyers formában felvetett és rög­tönzött gondolatot itteni és prágai kollégáim és barátaim is szívesen fogadják. Őszintén kí­vánom, hogy ez az óhaj mihamarább valóság­gá váljék! ... Eddig tart dr. Gerevich Tibor európai horizontú nyilatkozata. A magunk részéről ie csak azt az 'őszinte óhajunkat fűzzük hozzá, hogy a szellem és a megértés ereje bár ónkéi előbb győzedelmeskednék és a-z általa felvetett nemes külturterv minél előbb valósággá vál­nék ... * KELEM BÉRI SÁNDOR. ■ IBS BRISTOL.... BRISTOL.... BRISTOL Szálloda Budapest Dunapart árban és szolgálta­tásban vezet! Szoba teljes ellátással személyenként napi 12 pengőért

Next

/
Thumbnails
Contents