Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-17 / 186. (3517.) szám
4 1934 augusztus 17, péméek. Törvényjavaslat a külföldiekről Prága, augusztus 16. A prágai lapok jelentése szerint a kormány ősszel alkarja beterjeszteni a képviselőházhan a külföldi állampolgárok jelentkezési kötelességéről s tartózkodásáról szóló törvényjavaslatot, amely a ma érvényes intézkedéseket nnifikálná 8 modern alapira helyezné. A javaslat az idegen állampolgárokat illetően lakót,e* lyet és tartózkodási ihelyet, különböztet meg: kötelezővé teszi a külföldi állampolgároknak külön, nyilvántartási jegyzékekbe való foglalását éspedig az illetők kora, foglalkozása, a tartózkodás időbeli tartama, és célja szerint. A javaslat szerint a külföldi állampolgár tartózkodási engedélyt köteles kérni, ba- két hónapnál hosszabb ideiig marad az állam területén. Aki kereseti foglalkozást akar űzni, az a tartózkodási idő tartamára való figyelem . nélkül engedélyt köteles kérni). A hivatal a tartózkodási engedélyt bizonyos föltételekkel adja s azt időben s a tartózkodási helyet illetően korlátozhatja. Külföldinek vélelmeznek mindenkit, aki nem tudja igazolni csehszlovák állampolgárságát, tehát az úgynevezett hontalanokat is. A törvényjavaslat nem vonatkozik az exterritoriali- tás jogát élvező személyekre s a konzulokra. Viszonosság esetén a kormány enyhébb föltételeket szállhat. Az egyik rendőrségi körzetből a másikba költöző idegen állampolgárok nyilvántartását külön rendelet szabályozza. Egyre élesebbé válik a ruszin-ukrán kultúrharc Kárpátalján Ungvár, augusztus 16. (Ruszinsakói szerkesztőségünktől.) A Ruszinszkóban évtizede harcoló ukrán-orosz (ruszin) irányzat hadakozásában ismét újabb hadmozdulat történt. rA kommunista párt és a szociáldemokrata párt után legújabban a cseh agrár-párt is programjába vette az ukrán problémát. A kommunista párt majd egy évtizede, hogy frontot változtatott és kimondotta, hogy az akkor még százezret kitevő ruszin párttagjai nem ruszinok többé, hanem ukránok. A kommunista párt tábora azóta alaposan elapadt, a ruszinokba oltott ukrán gondolat azonban tovább is élt. Ebihez járult aztán a szociáldemokrata párt körében a párt nemzetköziségét megtagadó ukrán irányzat térhódítása, mely ugyancsak meggyöngitette a ruszin nemzeti öntudatot a ruszin népben. Ennek ellensúlyozása igen nehéznek bizonyult, mivel az úgynevezett nagyorosz irányzat ugyancsak nem egyezik a ruszin nemzeti gondolattal, melyet „kárpátorosz” néven egyedül az Autonóm Földműves-Szövetség (Kur- tyák-párt) ápol s melynek hívei a ruszin nép értelmiségéből kerülnek ki. A cseh agrár-párt, amely időnkint mindig igyekszik alkalmazkodni — úgy külpolitikai szempontból, mint belpolitikailag — a közhangulathoz, most elérkezettnek látta az időt arra, hogy az ukrán irányzat istápolását ö is programjába vegye, hiszen a kommunista és szociáldemokrata párttól elhódított ruszin választók nagy része úgyis telítve van az ukrán eszmékkel. Ennék istápolása céljából megalapította ukrán nyelvű sajtóorgánumát, melynek első számáról már beszámolt a Prágai Magyar Hírlap. A ruszin közvélemény most érdeklődéssel várja, hogy milyen eszközökkel és módszerekkel fog a cseh agrárpárt a darázsfészeknek nevezett nyelvi és kultúrharcba belekapcsolódni. Ezzel szemben a nagyorosz, illetve kárpátorosz irányzat hívei sem maradnak tétlenék. Egyik gyűlést a másik után rendezik. így legutóbb Beregkisalmáson 5000 ember részvétele mellett orosz kulturnapot rendeztek, melyen Iváncsó István görög katolikus esperes tartott ünnepi beszédet és felszentelte az ottani Duchnovits-Kar zászlaját. Ezt követte az ünnepi ülés, melyen Dragula Miklós gimnáziumi igazgató, a járási közművelődési egyesület elnöke elnökölt és Bródy Endre nemzetgyűlési képviselő, majd Demkó Mihály tar- tománygyülési képviselő beszélt. Mindketten az orosz (ruszin) kultúra megmentéséért szálltak síkra. Panulics Mihály az ukranizáló tendenciákat ostorozta, mig Csókán Tamás a főiskolás ifjak kárpátorosz nemzeti magatartása mellett tört lándzsát. Az ukrán és otosz ellentétek kiélezésén tehát mindkét tábor buzgón dolgozik s ennek csak újabb tápot fog adni a cseh agrár-párt ukrán nyelvű lapja, m^y éppen a legizzóbb hangulat közepette kapcsolódott be ebbe az áldatlan kultúrharcba. a»^Ga-AÓA<&afe-TffKljgy EMBER ÉS VILÁG Irta: Kosztolányi Dezső EGREGY (BALATONI KÉPEK) Kis falucska ez. Mindössze kilencven nádfö- deles, palákéból rakott házacska van benne, mély lassan kapaszkodik a lankáé talaijra. Hatszáz lélek lakja. Valamennyi szegény zsellér- ember. A gépkocsi megáll egy ütött-kopott házikó előtt. Hepehupás udvarán a széna kazal mellett jércék szemelgetneik, gácsérok totyognak. De a kapufélfára szöggel oda van erősítve egy (papírlap: „A római sírhoz.** Ezért jöttem. Tiszteleti látogatást teszek' a római hadvezérnél, aki valaha a hadműveletek érdekében, magasabb parancsra Pannóniába vonult légiói élén, itt lelte halálát, a Balaton tőszomszédságában és itt is temették el. Kiváncsi fejek bukkannak ki a. kapukból, mert hallják a gépkocsi Ifihegését. Különösen gyermekek érdeklődnek. Ritka verdég ilyesmi errefelé, akár egy római hadvezér. Fejkendős, mezítlábas asszony átkiált latiunkra az udvar másik végébe: — Pista, ergye a kulcsér. Igv beszélnek itten. Kisfiú hoizza a kulcsot és mi ballagunk a római sírhoz. Elöl a fejkendős, mezítlábas asz- szony, a vezetőnk. Pitvart látunk, ezalimadlikóvaJI, sovány körtefákat. szilvafákat is ezer meg ezer kékülő, hamvas szilvával. Háromszáz-négyszáz lépés a római sírig. Megyünk és hallgatunk. Valamennyien arra gon dőlünk, hogy egy régészeti leletet vagy történelmi nevezetességet hajszolva hányszor jártunk már igy más országban, elől a vezető, el- ílenzps sipkában és rézgombos egyenruhában, mi pedig utána, de akkor köröttünk zománccal rakott, villanyfényes pincéik vo.tak. tömeg- fölvonólk, oszlopos márvány csarnok ok. künn balbérfák és magnóliák nyíltak és olasz szó zengett. ■ Itt a környezet más. Amikor a sírhoz érkezünk, egy jégveremsze-! rü épületihez, vezetőnk rozsdás kulccsal kinyit- j ja rozoga faajtaját s látjuk a római hadvezért a puszta földön heverni, a koponyát, a fogsort, a lapockákat, a bordákat, a (gerincet, a csigolyákat, a sipcsontot és szárkapcsot, az ujjpereceket, remekül össze állítva, úgyhogy egy szilánkjuk se hiányzik, több mint másfélezer év után. Az asszony pedig így szól értelmesen: — Bátyám, Barát László találta 1926 bán, tavaszi szántás közben. Akkor is így feküdt. Mellette volt a tőrkése, meg két serleg, meg három darab arnypénz, aztán az érdemrendjei is és esirkecsontok a balválilán. Jött a főjegyző, fölirta, hogy mit leltünk, egyetemi tanárok is jöttek Pestről és elvitték. A csontok itt maradtak. Nagy Konstantin császár idejéből valók, Krisztus után 345-iből. Úgy beszél 'erről ez a fejkendős, mezítlábas asszony, mintha egész életéiben tudomnyos búvárkodással foglalkozott volna. De nem áll neki rosszul, mert szerény és egyszerű, nem tudálékos. Bezárja a sir ajtaját. Borravalót nem vár. Amint visszafelé haladunk, isméit hallgatunk. A világhódító Rómára gondolunk e a kis Eg- regyre, melyek igy találkoztak titokzatosan^ a véletlen szeszélyéből, a római hadvezér küldetésére és elviharzott életére s Barát László ekéjére, mely csontváz 1500 év után egyszerre csaík fölvetette az elfelejtett múltat. Az istállóban állatok mocorognak. Kakas kukorékol. Egy bozontos parasztkutya ásít és ránk bámul. Pannónia koTa és csöndje lengedez az izzó, szőilőérlelő verőfényben, szürke por és szomorú csönd. Bizony, pajtás, ha nem hiszed, eredj Eg- regyre. Vagy, ahogy ők mondanák: — Ergye Egregyre. bon mindenféle különös elírások jelentek meg felöle. Megindultunk Ceüzíündő árnyékos sétányán. Hirtelen mégis kedve jött megmutatni különös képességeit s egy kevésbíbé járt kertbe lépett. Le- törtünk eigy orgonaágat, kettöe-águ vesszőt s odanyujfoittuk a hölgynek. Reszkető két kezébe fogta s megindult vele a ftivön. Feszülten figyeltük. A bot fáradtan lógott a kezében. Ott, ahol egy mérges csalánbokor verte fel éppen sátrát, megélénkül Tüköryné, megfordul, biztosan lép, mozdulatlan ujjhegyei között a vessző lassan forogni kezd. Kört alkotunk körülötte, feszülten figyeljük. Most megfordul s ahol a osalámbokoT | áll, a vessző hirtelen ellenkező irányban kezd fo- > ragui. i — Itt viz-ér van a föld alatt, — mondja halkan Tüköryné, — azzal útnak indul a láthatatlan ér mentén. A pálca csendesem forog ujjal között, holott ujjal mozdulatlanok. Néhány lépés után megtorpan, hátraesik s ha el nem fogjuk, nagyon megüti magát. — Két földalatti ér metszi egymást! — jelenti ki a varázsvesszős Tüköryné. A fürdő direktora lehajol, keresgél egyideig, majd egy földbevert vasdaialbra mutat. — Ugyanaz a hely, amelyet tavaly is megérzett a Nagyságos Asszony, — mondja — itt van az általa felfedezett negyedik csizi forrás helye. — Fogja meg a balkezemet, a másik kezével pedig a pálca végét, —. rendelkezik halkan Tükö- ryné. Engedelmeskedem. Fogjuk egymás kezét s a pálcát. S csodák csodája, a pálca hirtelen forogni kezd. Tüköryné öreg, ernyedt ujjai, — látom, közvetlen közelről. — alig érintik a pálca egyik végét, mig én, a szkeptikus, teljes erőmből fogom, hogy meg ne fordulhasson. — Szorítsa! — biztat Tüköryné. Hiába: a pálca kétszer elfordul, reccsenve hasad szét. Uj pálcát törünk. Mindenkit lázbaihoz ez a különös, nem mindennapi mulatság, ez a titokzatos, nagy érzés: a föld belső erőit közvetlenül, testi áramok utján felfogni egy pillanatra. Társaim is sorra következnek: a pálcák egymásután eltörnek kezeik között. — Elfáradtam, — mondja végül Tüköryné, — azt hiszem, jó volt levezetni a felgyűlt töltéseket. — A víz tett tönkre, a viz gyógyítson meg, — mutatott a fölfedezett forrásra s elbúcsúzott. Lassan indult lakása, felé, vitt magával egy titkot, a Földanya titkát, amelybe azonban ő sem pillanthatott -bele teljesen. Hosszú, kecses séta- pálcájára támaszkodva tűnt el törékeny alakja s azóta, ha a Föld különös erőiről van szó, meghatva gondolok erre az idős hölgyre, a varázsvesszejével. * A csizi viz meg is gyógyította, évekig ez tartotta erőiben, épségben, A finom kerekek azonban mégis elkopnak egyszer, túlságosan érzékeny, szervezete megtért pihenni oda, ahol sokkal jobban volt ismerős, mint a többi emberek: a földibe. Talán megnyugvást talál örökké remegő teste s a nagy áramlások is befejezték benne futásukat. Olyan csendesen halt meg, amilyen halk, finom öreg hölgy volt ott, a csizi réteken. Forrásokat s érceket kutatott, kincseket s energiákat talált: jótevő volt, nemcsoda ha alig emlékeztek meg ! róla. SZOMBATHY VIKTOR. Fölmentették a nagyszőlős! munkanélküli tüntetés huszonöt vádlottiát A napokban halt meg Tüköryné, aki egyike volt a világ leghíresebb forráskutatóinak Ő fedezte föl a negyedik csizi gyógyforrást ■ ■ A hitetlen újságíró kezei között elfordul a pálca A napihirek között szinte észrevétlenül, csendesen bujt meg a® elmúlt hetekben egy halálozási hir, amely egy idős uciaeszony halálát jelentette. Tüköry ezredes özvegye halt meg, a 'híres foTrás- kutató, „varáz6kezü“ hölgy, akinek csoda vesszejéről a háború előtti időkben is, már rengeteget írtak. Olyan csendesen, észrevétlenül távozott el, amilyen finom s halk volt az egész egyénisége, ez a különösen érzékeny lélek, egyike amaz élettani e lélektani különlegességeknek, amelyek földöntúli erők létét juttatják eszünkbe, ha közvetlenebb érintkezésiben vagyunk velük. Interjú Tühörynével Csízen Néhány évvel ezelőtt meghívást kaptunk többen a gömörmegyei Geizfürdőne: jöjjünk el egy délután, amíg a világhíre® Tükörynjé ott nyaral s nézzük meg a „varázsvessző” csodáját. Tüköryné ebben az időben már beteges volt, az a rengeteg próbatétel, amellyel szervezetét emésztette, kikezdte egészségét, szüksége volt pihenésre s a felüdülést csakis a csizi jódos-brómoe talaj tudta neki megadni. Állandó s különlegesen megbecsült vendége Csíznek, nagy szívessége volt tőle, hogy rendelkezésiünkre állott néhány órára s megdöbbentett egyszerű, ágas orgona vessző csodájával. — A viz tett tönkre engem, — panaszolta., miiközben botra támaszkodott, hogy meg tudjon állni, — viz által szeretnék meggyógyulni most Is, ha ugyan segit az Isten... Kezei, ezek a finom, hosszuujju kezek állandóan remegtek a hosszú évek különleges munkájától, e remegő kezek voltak a föld s az ember titkos áram vezetékének kapcsolói, szinte nem is az ő kezei voltak már aaok, hanem független, külön- Jényegült erők látható hordozói, amelyet az áfvi- harzott energiák kifárasztottak. — 1911-ben történt, — mesélte, — hogy a pős- tyéni villánk kertjében nem tudtunk vízre akadná. A beszélgetés kapcsán az angol királynak egy ott tartózkodó udvad embere említést tett valami varázspálcáról, amellyel vizet lehet találni. Magam is érdeklődtem egy ilyen pálca után, ám azt felelték, nem a pálca a fontos, hanem az ember, aki a pálcával jár. Kezembe vettem, játékból, egy fűzfa pálcát s képzelheti meglepetésemet, amikor a pálca hirtelen elfordult a kezemben s a hátamon éles fájdalmat éreztem. Kimerültem hagytam abba, a próbaásás azonban igazolt engem, forrás bugyo- gott fél azon a helyem Véletlenül jöttem rá erre a képességemre. Ez csoda, se nem boszorkányság, hanem különös, alkati adomány, a test fizikai állapotának megváltozása. Valószínűleg születésem ta bennem rejlett ez a képesség s igy aztán megmagyaráztuk azt is, miiért nem tudtam aludni lány- koromban vadászkastélyunkban, amely alatt egy 'betömött kút volt... — Hogy magyarázza ezt Nagyságos Asszonyom? — kérdeztük. — Minden emberben egyformán van eloszolva a pozitív és a negatív elektromosság. Nálam az egyik fajtából tultöltés van, a fájdalmak, amelyeket érctelepek, vizek fölött érzek, nem egyebek, mint ezeknek az elektromos töltésfeleslegeknek levezetései. A föld kisugárzásait érzem meg én. — Olyannak érzem magam, mint egy rádió, — (panaszolta ikésőibb, — s valóban, rádiókészülék mellett sem tudok ülni, mert érzem a készüléket. Joachiiinstalban, amikor rádium után kutattam, ott kellett thagynom a vidéket, mert a bőröm elégették a sugarak. A pőstyénii sikernek Ibire ment aztán, — folytatta a „csodaassz omy“, — egyre- másra hívtak' forrást, ércet, kőolajat keresni. Geológiai térképeken ellenőriztem magam s testi megérzéseimet a térképek igazolták. Minden anyag különböző fájást idéz elő. Egyszer a sok rézkutatástól úgy megdagaditak a térdeim, hogy csak Charcot professzor tudott meggyógyítani, Páris- ba.n, aranylemezekkel. A háború alatt Galíciában a tábori kórházak részére kutattam vizet s majdnem mindig Szerencs ével. A vessző megfordul A sok beszéd kifárasztotta a-z idős hölgyet. Nem igen adogatott interjúit, nem szerette, ha az újságBeregszász, augusztus 16. (Saját tudósítónktól.) Az 1932. év februárjában a csehszlovákiai kommunista párt országszerte tüntetéseket rendezett. A tüntetések hulláma Ruszinszkón is átcsapott s több helyütt véres események jelezték az agitáció kilengéseit. Nagyszö'llősön 1932 február 10-én tartották meg demonstrációs gyűlésüket a városi és a környékbeli munkanélküliek. Dr. Rojkovics közigazgatási biztos igyekezett a tüntetőket békés távozásra bírni, a tüntetők azonban egyre hangosabban kiáltoztak és előnyo- multak a járási hivatal bejárata felé, ahol erős csendőrségi készültség állta útjukat, A járási biztos, miután hiába ismételte meg felszólítását, parancsot adott a tömeg szét- oszlatására. A csendőrök pár perc alatt megtisztították a járási hiva- . tál épületének környékét és a tüntetők közül több embert letartóztattak. Hivatalos személy elleni erőszak óimén bűnvádi eljárás indult s a beregszászi állam- ügyészség 25 tüntető ellen emelt ivádat még 1933 januárban. Minthogy a vádlottak között fiatalkorú is volt, akinek ügyét a birőság elkülönítve kivánta tárgyalni, hosszabb időt vett igénybe a főtárgyalás előkészítése. Végül is több mint két és félév után e héten tárgyalta le a beregszászi kerületi bíróság a tüntetők bünperét. A kétnapos tárgyaláson a tanuk nagy serege vonult fel, mindamellett a vád nem nyert teljes biao«* nyitást s ezért a bíróság valamennyi vádlottat felmentette. Az ítélet ellen az államiigyész felebbezéssel élt és igy a munkanélküliek nagyszöllősi tüntetése a kassai felsőbíróságot is foglalkoztatni fogja.
