Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-14 / 184. (3515.) szám
I mptyW1 XIII. évf. 184. (3515) szám • Kedd * 1934 augusztus 14 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ki*val több. Egyes szám ára 1.20 Itt, vasárnap 2.~ Ki. A szloveriszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON; 303-11. «• SÖROÖNYCIM HIRLRP, PRflHfl. Róma - Becs-Berlin Prága, augusztus 13. Vasárnap elterjedt a hír az európai sajtóban, hogy Mussolini rendkívüli megbízatásai Su- vichot küldi Becsbe — még pedig nagykövetnek. A hírt egy francia lap robbantotta ki, nyilván nem minden szándék osság nélkül — túl korán. Mert, hogy Róma nem szándékozott tétlenül nézni Papén bécsi bevonulását, ez egy percig sem lehetett kétséges. S ha Hitlernek megéri Ausztria, hogy a német alikainoellánt, rendkívüli meghatalmazottként ültesse a bécsi követség élére, — akkor Mussolininek is megér Ausztria annyit, hogy elismerje a kis alpesi köztársaság „nagyhatalmi44 jelentőségét és egyik legbizalmasabb, egyben legsúlyosabb emberét nagyikövetté nevezze ki Becsbe. A ihirt ugyan cáfolják, de azért a cáfolat nem egészen merev és bizonyos réseket vehet észre rajta, a gyakorlott szem. Bizonyos, hogy Róma fog!aI- ikozott a tervvel s ha Suvich nem is, de más valaki, ugyancsak fontos és súlyos egyéniség kerül a közeljövőben a bécsi olasz követség élére — s azt sem tartjuk kizártnak, hogy Olaszország igenis hajlandó elismerni az Ausztria mai helyzeti súlyának kijáró jelentőségét, legalább is egy diplomáciái gesztus erejéig. Ha ugyanis a hatalmak késznek mutatkoznak arra, hogy ebbe a szokatlan, de jelen pillanatban nagyon is1 indokolt diplomáciai fogalmazásba belemennek, — Ausztria viszonya :é- nyegesen megváltozik a birodalommal szemben. Amíg a nagy német népközösség kiszakadt részének számított csupán a nemzeti hagyományokkal valóban nem túlságosan „terhelt44 kis ország, — melyről tizenöt év alatt fokozatosan szelték le az Alpesek sziklái között száguldó történelmi viharok a népi, a német és a köztársasági jelzőket, — addig rém lehetett kellő erélilye! vitába szállni azokkal a német teoretikusokkal, akik Ausztriát a wilsoni elvek alapján a német birodalom természetes nyúlványának tekintették. Lényegesen megváltozik a helyzet abban a pillanatban, amikor Ausztria — ha csak formailag is — elfoglalja azt a politikai, illetőleg diplomáciai pozíciót, melyet Becs évszázadokon át betöltött. A kérdés ébben a pillanatban a következő: kié legyen a szupremácia Középeurópában, Olaszországé vagy Németországé? Történelmi mértékkel mérve a 'kérdést: most folyik az utolsó osztozkodás V. Károly birodalma felett; most osztják fel az örökségnek azt az immagi- nárius részét, ami annyi osztozkodás után még megmaradt: a presztízst. Erre a presztízsre, egészen természetes, hogy a két önálló hatalommá nőtt utód, Róma és Berlin tant igényt. A szabadságharc, mely északnyugaton a német államok, délen az olasz államok egyesülésére vezetett, alig egy évszázad múltán merész kanyarral tér vissza Becs alá, hogy az imperializmus álarcában megmérkőzzék — egymással. Történelmi szempontból nézve az olasz-német rivalitás 1848 távoli kisugárzása: idejutottak az olasz „szénégetők44, és a német titkos páholyok tagjai, — tanulságos ut, mely a barri- kádokról a hadak útjára vezet. Ausztria szövetségeseivel együtt — egyelőre — az ellen harcol, amiért évszázadokon át vé'rel és vassal mostani szövetségesei ellen küzdött. Tudniillik a német szupremácia ellen. Olaszország természetesen igényt tart arra a középeurópai befolyásra, amelyet a világháborúban vívott ki magának. S ha már Suviohnak, a trieszti fiatalembernek, a gráci egyetem volt növendékének neve ebben a kérdésben szóba került, emlékeztetünk arra a szerepre, amelyet az olasz irredentizmus a régi monarchiában beLetartóztatták az osztrák nemzeti szocialista párt müncheni vezérkarát Habicht újabb puccsot akart előkészíteni - Frauenfeldet szökés közben tartóztatták le Miklas távozik, utóda Starhemberg? Bécs, augusztus 13. A „Stunde“ jelentése szerint megbízható helyről az az értesítés érkezett Becsbe, hogy Frauenfeldet, aki tegnap menekülés szerűen elhagyta Berlint, Münchenben Hitler parancsára letartóztatták. Vasárnap ugyanis a világsajtóiban olyan hírek terjedtek el, hogy az osztrák nemzeti szocialista légió feloszlatásával kapcsolatban letartóztatták a müncheni központ két vezetőjét, Habichtot és Frauenfeldet. Később elterjedt az a hír is, hogy dr. Waéhtert és Hóiért is őrizetbe vették. Az „United Press44 jelentése szerint szombaton éjszaka Hitler parancsára SS-osztagok összefogdosták az osztrák nemzeti szocialista vezérkar tagjait. Az első híradások szerint a letartóztatottak között volt Fraueníeld és Habicht is. Politikai körökben a letartóztatásokkal kapcsolatban számos ellentmondó hir terjedt el. íg/ Hőbbek között elterjedi a kiró annak is, hogy Hofert és dr. Wáchtert, — akiről megállapította az osztrák rendőrség, hogy á jülius 25-i felkelés szellemi irányitója volt, — szintén letartóztatták. \ nemzeti szocialista vezérkar számos tagjának sikerült elmenekülni s minden valószínűség szerint a svájci határon jutottak ki a birodalomból. gyorsabban uralomra segítse Ausztriáiban, Bécsbe tette át székhelyét ahol szélesarányu mozgalmat indított. Habicht céljainak megnyerte Rimtelcnt, aki közvetített is 1933 májusában Dollfuss és Habicht között, ez az aík- ció azonban nem járt eredménnyel. Habicht terve az volt, hogy a Landbund és a ITeim- wehr kikapcsolásával keresztényszocialista é8 nemzeti szocialista kormányt alakítsanak, Dollfuss azonban ezt a tervet elutasította és ismerve azt a messzeágazó nemzeti szocialista földalatti munkát, amelyet Habicht irányítása mellett Ausztriában kifejtettek, házkutatást rendelt el Habicht ellen. A birodalmi kormány, hogy Habichtot a házkutatás előrelátható kellemetlen következményei alól megóvja, sürgősen kinevezte őt az osztrák követség sajtóattaséjává, amiáRal Habicht exter- ritorai! tás elvének védelme alá került volna. Az osztrák kormány azonban nem ismerte el ezt a kinevezést és Habichtot letartóztatta. Erre a gesztusra a birodalmi kormány azzal válaszolt, hogy letartóztatta a berlini osztrák követség sajtóattaséját, akit hajnali három órakor emeltek ki az ágyból és a titkos állam- rendőrségre szállítottak. Ennek az lett a vége, hogy az osztrák kormány végül is szabadlábra helyezte Habichtot, de áttették a határon. Ezzel Habicht életében uj fejezet kezdődött Münchenben ütötte föl székhelyét és úgyszólván naponta rendkívül éles-hangú támadásokat intézett a müncheni rádióban az osztrák kormány ellen. Ez a rádiókampány különösen a februári események óta vett rendkívül éles fordulatot, ugyannyira, hogy a nagyhatalmak töltött 6 aminek döntő szava volt abban is, hogy Cadorna. csapatai végül is felvonultak a monarchia ellen. Suvich mint fiatal diák részt vett abban a tüntető menetben, melyet, Mussolini vezetett s amely harsányan követelte a háború megindítását — Triesztért. Igen. Olaszország a világháborúban aratta le a szabadság- harc utolsó gyümölcsét, s egészen természetes, hogy Olaszország, amely ezzel a lépéssel megszűnt „dinamikus44 nemzet lenni, s belépett az úgynevezett „statikus44 nemzetek sorába — mindenféle forradalmi politikával szakítani akar. A mai’középeurópai egyensúlyi helyzethez ragaszkodik, — hiszen ha Bécsbe ismét bevonulna „a német császár44, akinek birodalma több mint he-tvenmillió német lélek fölé terjeszti ki ezúttal az egyfejii sas szárnyait, Olaszország ott — tartana, ahol 1914 előtt tartott- s ki tudja. holnapután nem merülne-e vissza ismét abba a homályba, ahol a nagy szabadságharc előtt, volt? Egy percig sem lehet kétséges, hogy azt a félhivatalos osztrák nyilatkozatot, — amelyet ma reggel adtak közre a bécsi lapok, egy nappal Papén bevonulása előtt, — Rómában fogalmazták. A nyilatkozat teljes határozottsággal mutat rá a mai helyzetre és annak biztosítékaira. Rámutat arra, hogy a kancellár és az aáikancellár magyarországi illetőleg olasz- országi útja tulajdonképpen válasz volt arra a gesztusra, amelyet ugyan nem háríthatott el magától az osztrák kormány, dp amely ellen kötelességének tartja a július 25-i események árnyékában védekezni. Ez a gesztus Hitler gesztusa volt, amivel Papent rendkívül megbízatással Becsbe küldte. Ausztria kitart régi külpolitikai iránya mellett, hangoztatja a nyilatkozat és ezen Papén rendkívüli megbízatása nem változtathat. A római paktum, .amely nemcsak gazdasági, hanem politikai alapjait is lefektette az olasz- 06ztrák-magyar szövetségnek, változatlanul megszabja. Bécs külpolitikájának irányát, amelyet kisantant részről is fokozott rokonszenv- vel kisérnek. Kiderül a nyilatkozatból az is, hogy Csehszlovákia felé lépések történtek és e tekintetben már a közeljövőben jelentős fordulat várható. Lehet, hogy Bécs tudatosan optimista ebben az irányban, vannak azonban jelek, amelyek amellett szólnak, hogy optimizmusa nem teljesen alaptalan. Minden esetre teljes nyomatékkai szögezi le az alapelvet, amelyből a további mozdulatok ki fognak nőni — és ez az alapelv: Németországnak le kel! tennve ..arról, hogy Középeurópa újjáépítésében domináló szerepet kapjon. Erről van szó, ezért folyik a harc és ezért kivári Róma ismét nagyhatalmi44 jelentőséget, — hogy úgy mondjuk — kölcsönözni Ausztriának, mert ennek az újjáépítésnek Ausztria lesz szükségszerű talpköve. Hoítv az újjáépítés, amelynél egyelőre még nagyon is ellentétes erők vonulnák fel. miivé* formákat fog kibontani? A jövő nagy kérdése. Habicht és Paoen Dárviadaia hozzá is látott az osztrák akció likvidálásához. Habicht, aki Ausztriából való visszatérése óta Hitler személyes megbízatása alapján folytatott akciót az osztrák kormányzat ellen, nem akart belenyugodni a külügyi kormányzat rendelkezésébe és igyekezett Hitlerrel érintkezést találni. Ez azonban nem sikerült neki. Bizalmas helyről megtudták, hogy Habicht újabb puccsot készít elő, mégpedig az osztrák légión keresztül. Habiohtnak ez a kísérlete könnyen végzetessé válhatna Papén számára és ezért a kormányzatnak nem volt más módja, mint Habichtot ártalmatlanná tenni. Theo Habicht hosszú éveken át nemzeti szocialista képviselő volt a Reiohstagban. Hitler hatalomrajutása után kinevezték az osztrák nemzeti szocialista mozgalom irányítójává. Habicht. hogy a nemzeti szocializmust minél Bécsbe ma reggel olyan hírek érkeztek, hogy Habichtot valóban sikerült letartóztatni, Fraueníeld azonban nyomtalanul eltűnt. Habicht letartóztatása a berlini külügyminisztérium kívánságára történt, mert Habicht frontot alakított az osztrák légió feloszlatásával szemben. Amint ismeretes, a müncheni központ és az osztrák légió feloszlatását a birodalmi kormány azért határozta el, mert meg akarta könnyíteni Papén helyzetét Becsben. Beavatott körökben úgy tudják, hogy Papén ezekhez a feltételekhez kötötte annak a kényes missizőnak a vállalását, amellyel még tulajdonképpen Hindenburg bízta meg. A külföld megmozdulása az osztrák eseményekkel kapcsolatban rábírta a birodalmi kormányt arra, hogy teljesítse Papén kívánságát és a Hitlernél megszokott radikális módon
