Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-02 / 174. (3505.) szám

<pR^2ivVW&aR-fmtratí A fzodáhlefflokrata párt tzloventzkói szervezeteinek elégedetlensége fogadta Dérer minisztert Dunaszerdahelyen A felszólalók tiltakoztak a pártvezetőség nacionalista politikája ellen A dunaszerdahelyi szociáldemokraták is magyar tannyelvű középiskolát sürgetnek D1111 a s z e r d a h e 1 y? augusztus 1, (Sajá't tudósítóinktól.) Vasárnap sok párt tamil ihatott a csehszlovák szociáldemokrata párttól, hogy hogyan lehet párthivek nélkül „magy“ rué(p- gytüDiéet tartami. Ekkor Jött Dumiaszeirdahelyre Déiror Iván igazságügymiimiiszter, hogy megtekintse és hi­vatalosam átadja rendeltetésének az újjáépí­tett járásbíróságot, moly alkalmat a szociál­demokrata párt felhasználta arra, hogy „nagy" népgyülést rendezzem. A miniszter autóval érkezett Dunaszerd ahedyír e, ahol a párt által épített diadalkapuval fogadták őt hívei és egyes testületek. A község névéiben Sremkar Lajos községi kiíró, a járásbíróság részéről Csóka Béla járásibiiró, az ügyvédi kar megbizásából dr. Steirm Ernő üdvözölte a mi­nisztert. Délután egy órakor a Horváth-féle szim- háztereimben tartottak pártgyüíLést, amelyen azonban húsz ember sem jelent meg Dunaszerda- helyxől, hanem a Vág Völgyéből, Nyitna, Oalánta, Pozsony, Komárom^ Vágs&llye környékéről jöttek el a párt kiküldöttei, úgy, hogy ez a sok kiküldött mentette meg a pá/rtgyülést, melyet különben nem lehe­tett volna megtartani. < A dunaszerdahelyi eket ugyanis annyira nem érdekelte a párt ülése, hogy ott miég busz itteni ember sem jelent meg. Ezen a pártértekezleten aztán kipattant minden. Kitűnt, hogy a párthivek nincsenek megelégedve a párt vezetőivel, nincsenek megelégedve a párt eddigi politikájával, s a felszólalások csak mind csupa panaszok voltak. Különösen a komáromi, galántai és siomoir- jai felszólalók hibáztatták a párt vezetőségét, amely nem tesz semmit a párttagok érdeké­ben. Komáromban például meg akarták ala­kítani a kisiparosok és kiskereskedők szek­cióját, az ebhez szükséges alapszabályterve­zetet azonban többszöri sürgetés dacára hó­napok óta nem tudják megkapni a központ­tól. Hibájául rótták fel a felszólalók a pártve­zetőségnek, hogy nem folytat eléggé inter- nacionális pártpolitikát, hanem igen sok a nemzeti iz, a nacionalizmus a párt vezeté­sében. így a „Népszava" is, a párt hivatalos közlö­nye mindig több és több nacionalista izü cik­ket közöl- A fölszólalók általános panasza az volt, hogy a központ elhanyagolja a szerveze­teket, nem törődik híveivel. A sok panasz kellemetlen lehetett a párt­vezér-elvtársaknak, mert a felszólalókat több­ször is figyelmeztették, hogy csak röviden beszél jenek. Délután 3 órakor népgyülést tartott a párt a Tyukpiaoon. Megjelent a népgyüiésen vagy 'háromszáz ember, amelynek fele a messze vidékekről felvonultatott vöröskokárdás ki­küldöttek serege volt, a másik fele pedig nem szociáldemokrata érdeklődő, olyanok, akik mind minisztert akartak látni és hall­gatni. Beszédet mondottak a népgyüiésen dr. Dé­rer Iván miniszter, Farkas szenátor, Csiz­madia Komárom város polgáremstere és Fe­hér. A népgyüiésen résztvevő hallgatóság nagy,része undorral hallgatta végig, mint ócsárolja egyik-másik szónok a magyarság ellenzéki pártjainak köztiszteletben álló tagjait, mint sérti meg a katolikusok vallásos érzületét, amikor a pápát igyekszik nevetség tárgyá­vá tenni. A szónokokat a vezérkar megtapsolta, egyéb­ként igen ritkán hangzott el egy-egy „egy­hangú" éljen. A nap legnagyobb szenzációja az, hogy a párt (lunaszerfiahelyi szervezete a nép- gyűlés előtt memorandumot nyújtott át a miniszternek, melyben magyarnyelvű kö­zépiskola felállítását kérik Dunaszerdahe­lyen. Mindenesetre jellemzi ez a tény azt a körül­ményt, hogy Dunaszerdahely minden rétege sürgeti a magyar középiskola felállítását, s hogy mennyire általános itt a magyar közép­iskola iránt megnyilvánult óhaj. Kecskemét, július végén. De jó Kecskemét felé tartani a magyar al­föld mélyéből s szemünkkel feMmni ezt a várost, mint valami régen várt ajándékot. Már lenyirtáik a határt s az őszi szomorúság hangjai kezdenek lassanként csengeni rajta, de ez a város minden évszakban mindig olyan szép, mint egy álom. Szép, mikor napban für­dik s sízép éjszaka, mikor az alföld végtelen tenyerén felnyúlnak a szelíd fényben karcsú, mesebeli tornyai, mintha a győzhetetlen termőkedvnek intő, mutató ujjaá lennének. Itt emelkednek hegyek a gyümölcsből s a föld ajándékaiból, itt gyönyörködhetünk az igazi, szikrázó magyar paraszterőiben, láthat­juk a tervszerű telpiitési politika áldásait: gyer­mekek ezredeit és brigádjait, a mezőgazdasági kultúra csúcsát e érezhetjük Arany János é6 Katona József szellemét Egyre fokozódó idegenforgalom Nincs nap, hogy idegen csoportok ne jönné­nek: franciák, angolok, svájciak, osztrákok. Rákaptak ennek a tájnak az izére, hiszen nyugat felé hiába keressük az élet­nek ezta teljességét, ezt a s z i n pom­páját, mely lépésrőhlépésre vezet és ringat e városban.. A Hírős Hétre kinyílott az élete, mint a pünkösdi rózsa s olyan lett, mint egy keleti szőnyeg, melynek szövése közben az alkotó ujjak s a reája hannatozó lélek csak arra gondoltak, hogy az élet mindéin szine raj­ta legyen: ősi növények különös szirmaitól kezdve az oltó kéz mai művészi rendjéig. Az ezeréves magyar élet minden emléke, minden mozzanata fülelevenedett itten, mintha egy óriási filmet láttunk volna, vagy pedig A r a n y János meg nem irt f ö 1 d m ü v e iö épo- szának az elemei zsibongnának élőt tünk. Két felvonulás Két ünnepi menet gyakorolt felejthe­tetlen benyomást mindenkire. A megnyitó, mi­kor véghetetlen komolysággal é6 derűvel vo­nultak fel az anyaföld fiai s a föld gyümölcsei. Hatökrös szekerek jöttek kévékkel, teli gabo­nát? zsákokkal, szőlőtőkékkel, gyümölcsfákkal, aratókkal és marokszedő lányokkal. Majd az ősi iparoscéhek jöttek az emberi munka esz­közeivel, öntudatával. Mintha époszi sereg­szemle történt volna a szemeink előtt, mert ezek a magyar élet igazi hősei, csak nem jött még költő, aki bejárta volna s megénekdte volna életük nyomait a bölcsőtől a koporsóig. Csodálatos egységbe fonódott ezen az ünnepi héten minden mozdulat, minden esemény, mint­ha egyetlen alkotó és rendező elmének a testté vált gondolatai volnának. Mikor a hetet meg­nyitották. hatalmas gálám beér eget bocsátotta ik a z egek felé. mint az ag- rá;rlélek szelíd áldozatát s boldog üzenetét. El* képzelhetünk-e illőbb s kifejezőbb megnyitót? Az ünnep föcséménye pedig háromezer gyermek föl vonulása volt. A menet elején hófehér táblácskák hirdették, hogy mit A párt, amelynek Dun aszerdahélyen egyál­talában nincs talaja (két tagja ül a képviseílő- testüHetbeai), délután a város határáig kísérte ki a minisztert. kíván az ifjú nemzedék: tejet., világos lakást, napfényt, testvérkéket, egészségügyi gondo­zást, 'boldog anyákat, orvosokat. Virágos íaíyigák Magyar virágvasárnap volt ez, mintha a régi népnek csodája teljesedett volna, máikor az ár­va kisfiú leveszi a táltos ökör szarvát s a fe­hér nyájak tengere ömlik ki belőle. Itt pedig virágok és vidám gallyak között a magyar jövő apró népe jött egyre e egyre. Szamarak vonták a kocsikat, a virágvasár- rap állatai, volt síró kocsi és kacagó kocsi, bölcsődék, óvodák és iskolák vonultatták fel a népüket, fiatal anyák százai tolták a gyermek- kocsit és n a p é g e 11 e z s e Onlé r a s s z o- nyok virágos talyigákon hozták a kisdedeiket. Méltán hirdetik, hogy Kecskemét a gyümölcs és a gyermek városa! Ilyen igaz, mély gyer­mekkultuszt Magyarországon ugyan hol találunk ma? Minden középület kiállítássá alakult át. Szép rendben sorakoztak bennük a termő alföldi élet képei, múltakba nyúlva e a jelen minden alkotó rezdülését megmutatva. A kollégiumnak már az előcsarnokában megcsap a kertek mámora, itt a gyümölcskiállitás, Kecskemét méltó büszkesége, a homoki kultúra tárháza. S mindjárt fölötte a másik büszkeség a gyér- m e k ü g y i k i á 11 i t á s. A hírős gólya Ajtajában fénykép fogad: „Hármasával hoz­za a gólya a gyermekeket a kecskeméti Hírős hét örömére. 1934 julius 20-án délelőtt". Szen­ved őJboldog arcú anya fekszik a hófehér ágyon s mellett három csöppség. Ez is a kecskeméti éposz egyik képe s ezekből a képsorozatokból lehetne felépíteni a nagy magyar filmet, az epo­szok vérrokonát, az Európának s világ­nak szólót. Itt lehetne meríteni fölösen be­nyomást, ihletet s mindent hozzá. Milyen jól esik követni e kiállítás gra­fikonjait, tele van velük a fal minden te­remben. A szaporodás vonalai mennyire lehul­lottak a háború alatt 6 hogyan szöknek azóta, fölfelé, milyen elszántan, mintha ők is tornyok szeretnének lenni. A lakosság fele itten 14 éven aluli gyermek, a törvényható­sági joggal fölruházott magyarországi városok közül Kecskemét rezet a szaporodás terén. S ugyanilyen rohamosan esnek a gyermek­halandóság, a halva születések s a gyermekbe­tegségek grafikorjai. Ügyes képen a város cí­meréből vett kecskékkel szemléltetik a. növe­kedő szaporodást. Nos: ezek a kecskék, Isten­nek s embernek hála, egyre nagyobbak, teste­sebbek és számosabbak 6 egyre derek aeabban ágaskodnak. Jit hasadt meg a szive ... Talán a gyümölcstermelés, a növényi élettel való mély testvériség szépítette ilyen nemessé, derűssé itt az embert. Azért mosolyog olyan feledhetetlenül a teremtő lélek az arcok szélid jóságában, okosságában. A „Hírős Hét" nem „népünnepély", hanem mély emberi megnyilatkozás s igazi ma­Hitős i/átos, is Uitős tyétya A magyar alföld hőskölteménye Kecskeméten 1984 augusztus 2, csütörtök. gyár kulturesemény volt. Egyszerű, kettéhasadt terméskővel jelölték meg a helyet, ahol Katona József holtan rogyott össze: „Itt hasadt meg a szive Kecskemét legnagyobb fiának. A régi tanáceház kapujának helyét, hol a „Bánk bán" költője 1830 április 16-án összeesett, ezzel a kővel jelölte meg a Ka­tona József Társaság. 1934." De nemcsak halott nagy fiát ünnepelte Kecs­kemét, hanem az élőt, Kodály Zoltánt is. Nagyszerű vegyeskara az egyik gyönyörű nyári estén szabad téren mutatta be Kodály uj szerzeményeit: „Akik mindig lekés­nék" címen Ady Endre szövegére s „Jézus és a kufárok" címen, a Biblia szövegére irt hatal­mas zenei kompozícióját néhány ismert darab­ja mellett. Ereje teljében 6 szinte a „Psal­mus Hungaricus" határánál hallottuk zengeni Kodályt. íme, beteljesedett az álma, hogy a magyar vidéken éppen olyan megértő s emelkedett lélekkel fogadják, mint Páris­ban vagy Londonban. S még életében nagy lett a saját pátriájában. A vidék előretörése A magyar alföldiről valaha közhellyé vált, hogy álmos és tunya, pedig igazárban az életre 'készülődött. Most pedig minden tétovázás nél­kül, keresés és lengedezés nélkül nyílegyene­sen a magyar kultúra igazi forrásaihoz tér. Ka­tona, Kodály, a kisdedek felvonulása, kiállítá­sai s nagyszerű múzeuma: mind a kultur- 1 él ok vallomás a. Az ébredező magyar al­föld szelleme simogat itten s azt súgja, hogy hűséggel fogja őrizni és vallani a magyar Géniuszt, FÉJA GÉZA. Dobránszky képviseld beszámolói a nagykaposi járásban Nagykapos, augusztus 1. Az országos ke­resztényszocialista pártnak a közelmúltban létesített nagykaposi körzeti titkársága már rövid idő alatt is szép eredményeket ért el. A járás szlovák és magyar falvainak népe egyre nagyobb számban csatlakozik a keresz­tényszocialista párt zászlajához. Egymás után alakulnak meg a járás magyar és szlovák községeiben a párt életképes, erős helyi szer­vezetei. Most vasárnap két szlovák község­ben, Pályámban és Nagyszeretván tartott a párt nagy érdeklődés mellett nyilvános gyű­lést s egyidejűleg mindkét községben reorga­nizálta szervezeteit. A két községben rendezett gyűlések szó­noka Dobránszky János pápai kamarás, nem­zetgyűlési képviselő volt, akinek kíséretében megjelentek Csuha Sándor, Ganyó István, Horváth Géza és Haraszy Károly országos pártvezetés égi tagok és Székely Ferenc nagy­kaposi körzeti titkár is. Dobránszky képviselő nagy figyelemmel hallgatott beszédében a párt programjának ismertetése után általános politikai és gazda­sági beszámolót tartott. Részletesen foglalko­zott a gazdákat ma legjobban érdeklő kér­déssel, a gabonamonopóliummal. A vonat­kozó kormányrendelet tárgyilagos kritikája során kifejezést adott azon nézetének, hogy a gabonaárak különbözősége sérti a gazdák érdekeit. Bejelentette, hogy az országos ke­resztényszocialista párt az anyagilag amúgy is leromlott mezőgazdák érdekeinek védel­mében mindent el fog követni, hogy a ga­bonamonopóliumról szóló rendelet sérelmes intézkedései az általános érdekeknek meg­felelően helyesbbittessenek. A lelkes helyesléssel fogadott beszámoló és Székely Ferenc körzeti titkár felszólalása után mindkét községben kimondották a párt helyi szervezeteinek újjáalakítását s a jelölő*- bizottságod javaslata alapján a következő el­nökségeket választották meg: Pályinban helyi elnök lett Balogh Dániel, alelmök Balogh György, titkár Lehotay István, pénztáros B. Balogh Pál s ellenőrök Egri Sándor és Balogh László. — Nagyszeretván helyi elnök Ubrezsi Ferenc, alelnök Körösbényi János, pénztáros Kükemezey Ferenc, titkár Szentimrey Lajos s ellenőrök Ubrezsi Sándor és Pénzes Lajös. — A tengerbe fulladt egy vakmerő tengeri ha­jós. New Carliisleiből (Quebecik) jelentik: John Smitlh fiatal kanadai tengerész néhány héttel «*- előtt elhagyta szülővárosát, hogy öt.méter hosszú csónakban az óceánon keresztül az angol partokig evezzen. John Smith vállalkozása tragikus halállal végződött. A könnyű csónak felborult és a vakme­rő hajós a tengerbe fűlt. A szárazföldtől mintegy száz m<érföld-nyíre halászta ki holttestét- egy gőz­hajó legénysége. %

Next

/
Thumbnails
Contents