Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-12 / 183. (3514.) szám
4 1964 angneetne lg, vasárnap. ROSSZ É]]EL Irta: Szomory Dezső Óriási választéki Legolcsóbb áraki Pausz T., KoSice Üveg — porcellán — villany csillárok! iiiiiiiMiiiniiiiiiiiiniiiiiiuniiimiiiinii Modern képkeretezés, üvegezés Telefon 2423 / A lapítva 1833 Az éjijei elővettem] Clemenceau két könyvét. A Demosthénes-ről irt tanulmányt és a Gondolat estéjén című könyvét, ami nyolcszáz oldal. Ezt nyolcvamötéves korában irta ezt a nyolcszáz nyomtatott oldalt. Mennyi lehetett ez kéziratban! Gondoltam, fogok egy kicsit szórakozni. Arra is gondoltam, meg fogok ismerni egy emlbert, vagy legalább is közel fogok jutni egy olyan emberhez, aki a háborús évek zűrzavarában s vérviharos éjszakáiban leginkább tudta, mi történt és mi történik, honnan lobbannak ki a dolgok s hová mennek, hová folyik a vér s hol áll meg, ha megáll, mit lehet várni s mit remélni, mi lesz a győzelem s milyen lesz a győzelem s mi lesz a francia sors a vereség esetén... Mert nyilvánvalóan csak a francia sors érdekelte — a francia sors az emberiséig sorsa fölött... Szóval meg fogok ismerni egy embert, aki soha senkitől nem kérdezett semmit, sóiba nem hallgatott másra, fütyült minden tanácsra s kritikára, mert egymaga ismerte az összes titkokat s e titkok között azt a legnagyobbat, hogy tudniillik ha gyorsan akarok határozni és cselekedni, nem szabad, hogy valakit kérdezzek... Ami csak van s ami csak lehet ezer és ezer számra emberi dokumentum, élő, lihegő, keserű lelki kép s gyakorlati tapasztalat, — ezt mind összegyűjtötte, megjegyezte, elraktározta, a politikai természetüeket épp úgy, mint azokat, amelyek hosszú magánéletében torlódtak elébe. Ide kell számítani történelmi korszakokat, a 70- iki német-francia háborút, forradalmat, kom- miint. Jules Ferryt, Grévyt s a többieket, Angliát, a nagy utazásokat s tanulmányokat, a Panama-pört, összeomlást, bukást, Paul Deiouléde-t s az erkölcsi halált s még azt a távoli orvosi praxist is, amit Clemenceau sohasem felejtett... Ide kell számítaná azt a kérlelhetetlenül konok, azt az önmagába kalapált zsarnoki erőt és éleslátást, amely rögtön tudta, mi van a szavak mögött, a cselekedetek mögött, a lelkűk legsötétebb mélyén... Ez valami olyasféle ritka ember, olyan ter- mészetfölötti csoda, aki egész Balzaeot magában hordja, a lelkében kondenzálva. Tehát, gondoltam, fogok egy kicsit szórakozni, egy cigaretta füstje mellett. Hát én már olvastam nehéz dolgokat. Olvastam nagyon ködös dolgokat. Olvastam a janzenista teológusokat. Olvastam Sdhleier- macfaert. Olvastam olyan sötét dolgokat, hogy majdnem belevakultam. Olvastam olyan indiai régiségekről szóló Maihabbaratákat, olyan De Re bús Salamoniig regis s abessziniai Kébra- Négast cimü köny vet s olyan Oracula sibylliná- kat, hogy hetekig szédültem utána. De ilyet soha, mint ez a Demosthénes és ez a Gondolatok estéje. Nem bírálom, sőt, ez nyilvánvalóan felül áll az én kritikámon. Csak mint egyszerű olvasó beszélek, mint egy szegény egyszerű magyar ember, aki nem tud al/udni a sokféle gondoktól s bánatoktól s leemel a könyvtára polcáról e-gy-egy fair szerint értékes könyvet... Rögtön éreztem, hogy én itt ezekkel a könyvekkel nemcsak, hogy nem fogok szórakozni, de már a második oldalnál valami olyan mély s olyan sötét örvénybe esem bele az egész életemmel, jövőmmel és fiatal Ságommal, hogy nincs az a gőzdaru ezen a világon, amelyik engem kiemel innen. Rögtön éreztem, 'hogy ezek a könyvek s főképpen ez a Gondolatok estéje nem készültek az emberi életnek olyan közönséges mozzanatai számára, mint mikor az ember nem tud aludni. A magam ötvenegy néhány évével fáradtabb lettem két-bárom oldal elolvasásától, mint amilyen fáradt lehetett Clemenceau mind a nyolcszáz lap megírásától nyolcvanötéves korában. Milyen furcsa, hogy egy ember aki olyan tisztán, olyan világosan, olyan szabatosan beszélt, hogy egy szavát, egy hangját nem' lehetett félreérteni, milyen 'ködhomá- lyókba merül, ha ár! Egy ember, akinek mint háborús miniszterelnöknek bemutatkozása napiján a francia parlamentnek az volt az egész kormányprogramja, hogy azt mondta: „Ed csinálom a háborút!" — ilyen komfuzus, ilyen szövevényes, ilyen százféle árnyalatokkal terhelt gondolatmeneté s fogalmazása legyen, miikor ir! No igen, egészen más dolog az egy könyvet írni. vagy felrohanni a szószékre és kiáltani: „Én csinálom a háborút!" Nem tudom melyik a nehezebb? Mindenesetre, hogy a könyv sikerüljön, ez kizárólag az írótól függ. Másrészt, hogy a bábom jól végződjék, bármilyen teheoégesen csinálja is a szónok, az nem egészen az ő müve. Leteszem a könyvet, mind a kettőt, s elgondolom, hogy Clcmoneea/ut is csak a maga helyére jelölte a sors, miint mindenkit ezen a földön s ebben az életben. Mint szőnék nem dolgozott nagy gondolatokkal, árnyalatokkal és satirozással, de jakobinus szelleme élesen megismételte, korhoz és időhöz mérten azt a dantoni frazeológiát, amelynek a francia tömegek előtt, mind a mai napig, olyan biztos hatása van. És az a bizonyos kemény, elszánt, keserű beszéd, mely primitív szavakkal fejezi ki a történelmi pillanatok sorsdöntő jelentőségét s egyszer, hogy kifejezte, nem magyaráz s nem okoskodik s nem tér rá vissza többet. Igaz, ezek is csak szavak. De ezek olyasféle szavak, hogy az élet s a cselekvés illúzióját adják. Mert a tömeg, amelyik hallgatja ezt, nem gondolatokat keres. Az életet s a cselekvést keresi a szavakban. A gondolatot ő maga adja hozzá. Lehet ennél valamivel primíitivehb: „Én csinálom a háborút!" Ez még Dantonnál is primitívebb, holott ez se tanult se Montaignetől, se Montesquieutől! Visszateszem a könyveket a helyükre a polcon, ezt a borús Demostfaénest és ezt a még Nem tudok betelni; kétöles csalánok közt nézem a csupasz csalogány-családot szegényes fészkében. Szorgos anyja, apja jön, megy és az étket a szájába rakja, mint gyerek szájamba az anyám az édes Isten nevét rég, hogy lelkem most is éhes, mint a pap az ostyát első áldozóknak, mint a Nap a mézet rétnek és bozótnak, MAXI. Délelőtt tizenegy óra. a. nap már izzón tűz a Balatonira és a parti homokra, a homokban fóliáig meztelenül játszó gyermekek csak az intézetet vezető Pásztor tanár ur engedélyére várnak, hogy bevonuljanak a vízbe. Megjelennek a felügyelők, két fiatal tanár, két k isasz - szörny és csoportonként kezdődik a bevonulás a Balatonba. Utolsóiknak indulnak a „kicsinyek", a hat-tízéves gyermekek egy német kisasszony felügyelete mellett, azután nem következik több gyermek, hanem az alacsony vízben, amely a legkisebb gyermeknek is alig derékig ér, az elmaradtak után is elmaradva, úszva igyekszik befelé — Maxi. Maxi nem szeret úszni, de mit tegyen, ha egyedül hagyták a parton? Végre is miért van ő itt? Miért jelenik meg minden reggel kilenc órakor a gyermeküdülőben és miért marad ott minden nap este kilencig. Az ilyen öreg fin nem bukik arra a. kis kosztra, amit a gyerekek juttatnak neki az asztal alatt, azt megkapja éppen a, gazdájánál, a festőnél is. Ha a® ember már sánta az egyik hátsó lábára és félig vak az egyik szemére, akikor már nem olyan mohó az ételre, mint fiatal foxterrier koráiban, amikor nem tudta, hová szaladjon, hová ugorjon if jú vérének Üzéeére. amelybe egy kis egészséges kuvaszvér is keveredett. Maxi már igazán nem a maga kedvéért ugrál, ha egyedül van. lefekszik és alszik. De ha itt van a telepen, — pedig egész nap itt van. — akkor nem törődik vele. hogy a gyerekek homokot, szórniak a fájós szemébe és elfelejti azt is. hogy sánta. Rááll a fájós lábára iss és akkorákat uglöbbé nem fogok szórakozni ezen a világon. Azaz hogy mégis, ha csak egy percre is, egy emlékben. Eszembe jut az a Clemenceau, akit én akkor ismertem Páriában, mikor a Panama-pör után s Deroulóde hazaárulási vádjai után, valósággal ki volt vetve a politikából, a zsurnalisztikáiból s neim tudta mit csináljon a maga törhetetlen erejével, hogy mit csináljon? Akkor még nem volt háború, amit csinálhatott. Egyszerűen hazament s irt, — egy színdarabot. Egy egész kis színdarabot, egyetlenegy felvonásban. mint az Isten nékem a mézes kegyelmet, jókhoz, gonoszokhoz türelmet, szerelmet, — Felsír a fióka: fütty lesz az étekből, megszentülök; szárny, dal lesz a kegyelemből. Mi volna belőled öt pucér fióka, ha apád-anyádat megenné a róka? Mi volna belőled árvácska Nap nélkül? Mi volna belőled szivem Isten nélkül? dk a levegőibe-, hogy majd a nyaka ficamodik ki a visszaesésnél. A feldobott kavicsot neon tudja elkapni, a-z apró homok a szemébe hull, Maxi mégis folyton unszolja a gyerekeket játékra, Maxi minden alkalommal önzetlen munkatárs ée nem fárad ki soha, amíg gyermekekkel játszik. Csak az kellemetlen, ha fürdeni mennek a gyerekek. Maxi lába rövid és nem sokáig bírja az úszást. Inkább csak kikiséri a gyermekeket a nádasba vágott kijárat végéig, talán abban a- naiv kutyareményben, hogy valamelyik gyerek meggondolja a dolgot és visz- szatér vele a partra vagy legalább is a csónakhoz. Vesztett reménnyel fordul vissza Maxi, lihegve ueziik ki a partra, szomorúan körülnéz, talán köhög egyet-kettőt, arca megráncosodik, megöregszik, aztán az elhagyott homokvár és romfa adőlt iszapalagutak környékén elnyúlik és keserűen pislog a Balaton felé. Aztán elalszik. Maxi nem alszik komolyan, nem is sértődik meg az ellhagyabottságáfaan és mihelyt egy-két gyermek újra megjelenik a partom, Maxi már megint ajjpióképes. vidám vakkantás- sal ugrik a gyerekek közé, hogy folytassák, ahol elhagyták. Maxinak nincs széles regisztere, nem tanították kis korában, nem müveit állat, fantáziája nincs, az egyetlen szórakozás, amit nyújthat, a, gyermekeknek, az apportiro- zás. Hiányos neveléséből ez maradt meg emlékbe. de ebhen aztán fáradhatatlan. Mikor az ember azt hiszi, hogy már igazán nem bírja tovább, mikor már-már a nem kíméletes gyermekek is megkegyelmeznek az alig lihegő állatnak, akikor Maxi egy másik, pihent gyermek, elé áll, fejét óldalt fordítja,, merően nézi a- gyei- ■ mek kezét, vakkant egyet, jelezvén, hogy szivei sen áll rendelkezésére. Honnan veszi ezt a rengeteg fiatalságot? Ha Maxi ‘beszélni tudna, talán a következőképpen ‘beszélne: — Gazdám, a festő, rém fiatal ember. Mindenesetre teljesen kifejlett példány, nehéz járású. Derék emlber, én szeretem is, enni is ád, ha épper, kérek tőle. Sajnos, ráuntam. Veszi a nagy állványt, a vászon tekercset, a f estékes dobozt, nagyon lassú, egyforma, unalmas a járása, kimegy a tó partjára és mázol egész nap. Olyasmit mázol, ami ott van előtte valóságosan. Ostobaság. Mintha festékből meg tudná csinálni a Balatont, a hegyeket, a napot. Az ember, mihelyt felnő, megbutul, eltunyut, olyan mozdulat] an, mint a legöregebb kutya közvetlenül halála előtt. Sok kutya kitart a felnőtt ember mellett ée imádja, mert tőle kapja az ételt. Én nem. — Igazán csak addig élvezhető a,z ember, amíg nem rő fel. Csak a gyermek tudja igazán, hogy milyen az élet, hogy mennyi jő és ihasznos dolog vau az életben. A felnőtt emberek nagyon magasan járnak és fogalmuk sincs róla, hogy mi minden van a földön. A szagokat sem érzik, sejtelmük sincs a szagokról. A gyermek érzi a szagot, legalább is úgy viselkedik, mirtfaa érezné. Ha a gyerek a fűben hempereg, biztosan érez mindent, biztosan tudja, hogy minden jó szag a földiből származik. Éppen úgy, hempereg, mint a kutya, boldogan és meggon- doftatlanui, biztosan érzi mindazt a jót, ami a földből árad. A gyermek minidig keres, ugrál, vár valamire, kitalál valamit, a gyerek tudja, hogy a szél a bokrok között bujkál és minden porszem változtatja a helyét js a falevelek állandóan mozognak. Érti az életet és keresi az életet. — Mióta érzem, hogy öregedni kezdek, nem tudok meglenni gyermekek nélkül. Néha már olyan jól esik a fekvés, hogy azt hiszem, rögtön meghalok. De ha elkezdek a gyerekekkel játszani, megfeledkezem róla, hogy nem bírok a hátsó jobb lábamra állni és jobban iátok a fájós szememmel is. Sajnos, nem tudom már megtalálni az eldobott követ, különösen, ha a Balatonban dobják, — homokkal meg éppen reménytelen a dolog, — de azért úgy teszek, mintha megtaláltam volna, úgy teszek, mintha lenyelném. Nem szeretném, ha a gyerekek megtudnák, hogy már nem tudok" apportírozni. Nem szabad, hogy megtudják, hogy megöregedtem. Ha öreg akarok lenni, akkor maradhatok a gazdámnál is. — Furcsa, hogy a felnőtt emberek nem jöttek rá arra, amire én, egyszerű, bizonytalan származású kutya, rájöttem. Hogy az egyetlen megbízható gyógymód az öregedés ellen: a gyermekekkel való időtöltés. Alig néhány felnőtt van itt a gyerekek között, azok is- inkább a rendre vigyáznak, ahelyett, hogy csak játszanának a gyerekekkel. Nem tudják, hogy a gyerekből árad a fiatalság, mert a gyerek közel van a földhöz és minden fiatalság a földből árad. (Mi kutyák is azért vagyunk fiatalok majdnem egészen életünk végéig, mert közé- vagyunk a földhöz.) A felnőtt emberek annyit játszhatnak a gyerekekkel, amennyit akarnak, mert megértik a gyermekek szavát és szót fogadhatnak nekik. Ha én megérteném a. gyerekek szavát, megtennék mindent, amit <*ak akarnak. Egészen uj dolgokat tanulnék meg a, kedvükért, csakhogy fiatal maradhassak. — Nekem nincsen családom, gyermekeim régen elhagytak, reményem nincs többé. A gyermekeket szolgálom teljes kitartással és hűséggel, ha ember lennék, se tennék egyébét. ^íin- dig gyermekiek között lennék, a. gye eme kekkel játszanék, a gyermekeket szolgálnám, * gyermekektől tawjilnék. Mindig csak a fiatalságot tanulnám. tőlük. sölétebb Gondolatok éjszakáját. Már én soha Mécs László: NEM TUDOK BETELNI! Nézem a madár-párt. Nem tudok betelni, csak kalaplerére himnuszt énekelni minden etetésnek, minden anyaságnak, minden földi, égi szent, szent apaságnak. BESZÁMOLÓ írja: Sándor Imre
