Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-12 / 183. (3514.) szám

auguazius 12, vasárnap. —————a——caBsrarz«H 7 Egy rendőrtiszt súlyosan terhelő vallomása a puccsista rendőrök ellen TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON. aieg a katonai előfeltételei. Mert arról álmodni, hogy most semmisítsék meg a hatalmak Német­országot, raig nem késő. vagyis amig nem állott egészen talpra és nem ragadta kezébe a fegy­vert, amelyet 1918 Ő6zén ütötték ki kezéből, — hiú ábrándkerge tóé azok részéről, akiknek li­dércnyomásuk van Hitler miatt. A nagyhatal­maknak nem az az érdekük, hogy Németorszá­got megsemmisítsék, hanem az, hogy fegy- vertársmak nyerjék meg. Ez európai ügy, — mert hiszen, ha van háborús veszély, akkor leg­feljebb arról a háborús veszélyről lehet beszél­ni, mely északnyugatról vagy lávolkeletről fe­nyegeti egész Európát. Erre a háborús ve­szélyre készül fel Anglia és az angol vezérkar nem sokat törődik ebben a súlyos percben az­zal, hogy vannak-e politikai kérdések, amelyek feszélyezik a francia vagy német, esetleg an­gol diplomatákat abban, hogy zöldasztalhoz ül­jenek. Az lehet, hogy még mindig harcias nyi­latkozatok fognak elhangzani a politikai fóru­mokon, amikor a tábornokok már a rég közös operációs tervek fölé hajolnak. Európa sorsa ebben a pillanatban a katonák kezében van, a politikusok már csak statisztál­nak. Ez a magyarázata anuak. hogy az euró­pai helyzet egészen váratlanul megváltozott. 8 van valami sorsszerűség abban, hogy épen azon a ponton, ahol az emberiség elérkezett a világháború huszadik határkövéhez és Európa nagy tragédiája, az ismeretlen halott milliók emléke előtt néma döbbenettel emelte le kalap­ját. Emlékezz ember! — harsogták a hegyek és bömbölték a folyók és sikoltották a szelek. S az ember, csak ekkor vette észre, hogy fél­lábbal már megint benne volt a katasztrófában. Ebkor következett be a riadt visszakozz. A politikusok gyorsan fordítottak egyet a kor­mány koré ken. S most körülbelül a „béke" ne­vében történik mindaz Európában, ami tegnap még — nevezzük enyhén — a ..biztonság" ne­vében történt. Egy bizonyos, hogy az egész vo­nalon nagy békülés folyik. A belső és külső el­lenségek között egyaránt. Hitler nemcsak kife­lé. hanem befelé is több 'béke-gesztust csinált, az osztrákok is békülnek: még nem is zárultak le egészen az egyik felkelés aktái, maxis béke- jobbot nyújtanak a másik felkelés főszereplői­nek a ..győzök". A februári felkelés szereplői a júliusi felkelés árnyékában visszavonulnak a küzdőtérre. Min­denkinek megbocsátani és mindenkivel jóba lenni! — ez az uj osztrák kormány jelszava. Már csak Startiemberg — aki ugylátezik igen céltudatosan tartja szem előtt ebben a nagy ki­békülésben Róma érdekeit — marad meg a „Timeo danaos" merev álláspontján a németek­kel szemben. Más oldalról viszont olyan hírek kelnek szárnyra, hogy a szélnek eresztett oszt­Bées. augusztus 11. A kilenc nemzeti szo­cialista rendőr bíinperében ma tovább foly­tatták a tanúkihallgatásokat. A bíróság helyt- adott a védelem javaslatának és elrendelte számos uj mientöt&niu kihallgatását. Azt az indítványt azonban, amely a szövetségi kan­cellári palota helyiségeiben való helyszíni szemlére vonatkozott, elutasította. Dr. Kari Springer rendőrtanácsos, akit a kancellári palotában elfogtak, vallomásában előadta., hogy egy rendőr állt mögötte és előtte és formálisan fogvatartották, fegyvereit elvették és kényszeritették^ hogy mozdulatla­nul nézze végig az eseményeket. A tárgyalást | vezető elnök fölszólította dr. Springert, hogy í állapitsa meg. kik voltak azok a rendőrök.' akik benyomultak a kancellári palotába. A rendőrtiszt végignézi a vádlottakat és azután i a leghatározottabban rámutat az egyik rend­őrre. A rendőr beismeri, hogy valóban ő volt az, aki Springert őrizte a kancellári palota-, bán. Az újságírók körében nagy feltűnést keltett dr. Springer mai vallomása, amely homlokegye­nest ellenkező beállítást adott az egész pernek, rák légiién itták kegyelmet kapnak és hazaen­gedik őket. Lehet, hogy ez is meglesz. — ám­bár nem valószínű, hogy az osztrák kormány amelynek egyelőre legfőbb gondja, hogy meg­szabaduljon nemzeti szocialistáitól — megnyis­sa a kapukat néliánv ezer jól megszervezett és alaposan kioktatott nemzeti szocialista előtt, még ha. meg is ígérik, hogy jó fiuk lesznek. Nem lehet tudni azonban, hogy mit hoz a tar­solyában Papén. — esetleg olyan programmal közeledik az uj kancellár felé, hogy a nemzeői szociartista veszély két 'hónap múlva igen jó! ke­zelhető fegyver lesz az osztrák kormány kezé­ben a hatalmak felé. Már láttunk ilyet. Aikkor ki fog derülni, hogy a béke útja tartán annyira kiszélesül a háborútól való félelem következté­ben. hogy egf zen jól elfér rajta egymás mel­lett osztrák függetlenség és nemzeti szocializ­mus. Az osztrák kérdésnek azonban csak egyik szárát tartja kezében Berlin, — a másik szá­rát Róma vasmarka szorítja. Mussolini termé­mint Fey miniszter tegnapi vallomása. Amint ismeretes, Fey a bíróság előtt nem Ismerte fel a rendőröket, sőt az ő vallomása alapján a puccsban résztvevő rendőrök szerepe Igen ked­vező megvilágításba került Springer vallomása ellenkező beállítást ad a rendőrök szerepének. Megszűnt Béts egyik legnagyobb lapkiadó vállalata Becs, augusztus 11. A „Wiener Allgemeine Zeituiigverlag", amely ez év február 2-ig a i „Wiener Allgemeine Zeitungot", a „Mittags- I Zeitungot" és a „Neues Wiener Extrablattot" ' adta ki, a pénzügyminisztérium közlése sze­rint föloszlott. A feloszlást a részvénytársasá- i gokról szóló törvény alapján mondották ki. A törvény ugyanis úgy intézkedik, hogy minden részvénytársaság, amely alaptőkéjének több mint a felét elveszíti, automatikusan föloszlik. A társaságot most likvidálják. Becs, augusztus 11. A bécsi rendőrség el­rendelte a „Vereinigung Wiener Mediziner" cí­mű orvosi egyesület vagyonának elkobzását, szelesen mindaddig, amig a középeurópai egyensuly biztosítására nem kap kielégítő biztosítékokat, nem mond le arról, hogy Ausz­tria sorsába beleszóljon. Ha azonban meg­felelő középeurópai megoldást vonna maga után a nagy nyugati blokk létrehozása, meg­szűnne a német expanziós veszély az osztrák- bajor határon s Magyarország helyzeti nyo- matékának növekedése garantálná a dunai egyensuly fenntartását, — Olaszországnak -nem kellene folyton szem előtt tartania, hogy mi történik a Brenneren túl? Nem beszélve arról, hogy bizonyos engedékenység fejében, amit ebben a kérdésben Róma tanúsít, Olasz­ország gyarmati követelései kedvező fogad­tatásra találhatnak a hatalmaknál. Különö­sen, ha Franciaországban bekövetkezik a régóta esedékes kurzusváltozás és a jobboldal kerül uralomra. Németország és Lengyelország között már régebben ki van építve az a plattform, amelyre a nagy európai szövetség pályáját le mert az egyesület állítólag a szociáldemokrata párt szellemében dolgozott tovább. Rintelen felgyógyul Bécö, augusztus 11. Dr. Rintelen, volt római követ, akinek a személye, — mint ismeretes, —* a július 25-iki puccsban szerepelt és aki a puccs leverése után öngyilkosságot kísérelt meg, — jobban van. Remélik, hogy a volt római követ állapota annyira javult, hogy a közeli napokban már alapos kihallgatásnak lehet alávetni. Tovább bonyolódik a Szelecky-jegyzőkönyvok ügye Bukarest, augui5.ztu6 11. A hadbíróság; most- fe­jezte be a Széleciky-tigy jegyzőkönyven ügyéiben a vizsgálatot 6 ennek eredményéről a hadügyminisz­térium hivatalos jelentést adott ki. A minisztérium jelentésében megállapítja, hogy Albiis-or törzsőr­mester, a Szeleckv-ügy jegyzőkönyvvezetője a parlamenti vizsgáló bizottságot és a hadbírósá­got is félrevezette azzal az állítással,' hogy a jegy­zőkönyvek hamisak s ezért a minisztérium Albisor ellen elrendelte a fegyelmi vizsgálatot. A hivata­los jelentés szerint nem féléi meg a valóságnak az, hogy a vallomásokat tartalmazó jegyzőkönyveket meghamisították volna. Az ellenzéki sajtó a hivatalos jelentést szkepti­kusan fogadja. Általános az a nézet-, hogy a- ha­mis jegyzőkönyvek Manón birtokában vannak. iehet fektetni. E tekintetben minden azon fordul meg, hogy abban a háborúban, mely nem európai háború lesz, hanem tipikusan ázsiai háború, Oroszország merre billen?, Mert, ha Ázsia felé billen, — ami valószínű, mert hiszen a mai Oroszország egész szellemi nyomatéba Ázsia felé húzza a birodalmat, — akkor Németország legsajgóbb problémájára, a korridor-kérdésre gyorsan találnak meg­oldást. Ebben az esetben semmi akadálya nincs annak, hogy Németország a nagy euró­pai szövetség érdekében engedményeket ne tegyen Franciaország javára. S örökre lezár­jon egy olyan kérdést, mely évszázadok óta ütközőpont volt a két birodalom között. Tisz­tában vagyunk azzal, hogy a „béke érdeké­ben" a politikusok még fognak olyan kísér­leteket tenni, amelyek a kibontakozás egye­düli útját zavarják, — ezeknek a kísérletek­nek azonban csak epizód-jelentőségük lehet. S Európa „a béke" utján — valóban a béke felé halad... SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA FÖLDES GYÖRGY (17) A vonat több, mint egy órát késett. Leültek hát a perron egyik padjára, ott ültek, kéz a kézben, ügyet sem vetve az előttük nyüzsgő embertömegre. Mikor betolatták a vonatot, elbúcsúztak egy hosszú csókkal. Aztán Judit karjára vette Pa­likát, úgy integetett, annak kis kezével, tá­vozó férje után. még mindig mosolyogva. Az anyja melléje lépett s átölelte erősen, Sugár pedig a kis Palika alá csúsztatta a karját. Jó is volt. Mire a vonat eltűnt a fordulónál: Judit térdei összecsuklot.tak. Sugár elkapta Palikát, a fiatal asszony pedig ájultan rogyott össze. XIX. PORSZEMEK A VIHARBAN. Az ájulás nem tartott sokáig. Föl se tűnt, olyan gyakori eset volt az állomásokon. Rövid pihenő után az öregek kétoldalról karonfog- ták Juditét s megindultak vele gyalog haza­felé; A villamosok tele voltak a bevonulók- kal. kocsit semmi áron se lehetett tkapni. A bevonulók előzőn lőtték az uccákaí. csapat Nagyszombat-vidéki legény énekelve ment az uccán. Judit is felfigyelt a dalra, de szülei is. Hiszen ez a dal régi ismerősük! De sokat énekelte ezt — nyugodjék — Gaál Vince nagyapó, ott a beket fai Gaál-kuria kertjében, a nagy vadgesztenyefa alatt, ha a negyvennyolcas honvéd-koráról beszélt. Hi­szen ez volt a pozeonyvár megyei ön­kén lesek nótája! Nem kötéllel fogtak engemef meg. önkéntesen állottam vitéznek ... Mire a vásárcsarnok elé értek, hirtelen fel­támadt a szél. Az ucca porát felkavarta, apró forgószelek kapkodtak fel mindent, amit bír­tak, majd kitört a vihar, teljes erejével. Abla­kok csörömpöltek, a kofák ernyői felfordul­tak, a táviróvezetékek a házak tetején csa­pódtak, rángatództak. Jueiék egy kapu alá menekültek, mert az uccán csak a falhoz tá­maszkodva lehetett megállani, ez pedig a te­tőkről hulló cserepek, csörömpölő ablaküve­gek miatt veszélyes volt. A förgeteg végig­rohant az egész országon, szerte-széjjel hordta a kepékbe rakott gabonát, fákat dön­tött ki és épületeket rongált meg. A sok-sok apró porszemet pedig hordta, vitte, szórta. Mikor elcsendesült; lerakta, elejtette. Alapos munkát végzett ezekkel — egy sem maradt a helyén. —- Látod apám, — mondotta Judit, mikor nagy üggyebbajjal mégis hazaértek. _ Ilyen porszemek vagyunk mi a forgószélben! XX. MEGY a VONAT. Ment a vonat, zakatolva. Nem látszott már se Juci. se Palika, de még az állomás se. de Jani még mindig integetett. Csak mikor a híd vasketrecébe értek, akkor hagyta abba. A vonaton más nem utazott, csak csupa ka­tona. . öszbecsavarodott fejű hadnagyok, özön vizelőtti egyenruhákban és sapkákban, fiatal tartalékosok ahány, annyiféle fegyvernem, ezred vagy brancsbeli. Katonaszokás szerint bemutatkoztak egymásnak, de a társalgás ne­hezen indult meg. Oly rémületes gyorsasággal folytak le az események, hogy Jani alig tudta egymásután­jukat elgondolni. Szorongó érzés lepte meg, ha Juditra gondolt. Mi lesz vele? Talán csak lesz valahogy, hiszen ő meglehetősen rendben hagyott mindent. És olyan nyugodt volt, szinte látja most is azt a mosolygós arcot, amint kis Palikával a karján búcsút intett neki. De hát — más asszonyok is búcsúztak ugyanott a férjeiktől, de egy sem úgy. Janinak csak most jutottak eszébe azok a jelenetek, ame­lyekre ott ügyet sem vetett, annyira elfoglalta a maga baja. Az egyik, az a sápadt szőke nő, belekapaszkodott az urába, úgy sirt, egy óra hosszat egyfolytában, hangos, éneklő sírással. A másik, az a borzas, égő arcú, villogó sze­mekkel biztatta az emberét, mint egy vér­szomjas tigris. Még mikor a vonat elindult, akkor is azt kiáltotta rikácsoló hangon: Vesz- szen Szerbia! A harmadik, az majd megőrült. Tipegett, topogott, jajveszékelt s a zsebkendő­jével folyton az orrát fújta. Juci meg mosoly­gott. Csendesei^ kedvesen. Egész más volt, mint az előbbi három, akinek a sémáiba majd minden búcsúzó asszonyt bele lehetett illesz­teni. Csak Jucit nem. Miért? Érthetetlen ivóit Jani előtt a dolog. Szerette ő a feleségét, az érzéki vonzalmon messze túlmenő szeretettel, de a leikébe hatolni nem tudott. Sopronba érve aztán nem jutott ideje a té- pelődésre. Az eligazító tisztek segítségével felkereste szállását az ismeretlen város egyik kültelki szállodájában. Onnét a Szélmalom­kaszárnyába igazították, ahol a pótzászlóalj szedelődzködött össz-e. Mi lesz, mi nem? Senki sem tudta. Rebesgették, hogy az ezred, mi­helyt az esztergomi zászlóaljak megjönnek, Bécsbe megy helyőrségi szolgálatra. Az esz­tergomi zászlóaljak megjöttek, de amig helyet ürítettek nekik a laktanyában, Sopron-Keresz- furon (Deutsch-Kreuz) táborozlak. Sopron városa tele volt a bevonuló tartalé­kosokkal és népfelkelőkkel, akik nagy batyuk­kal, feleségeik és gyerekeikkel jöttek. Éjszaka még az uccák gyalogjáróit is telefeküdték a beosztásukat még meg nem találtak. A pófezázádnál rengeteg dolga akadt Jani­nak, De nem maradt ott sokáig. Aznap, amikor megtudták, hogy Becsbe csak a pótzászlóalj megy, nem az ezred, aznap he­lyezték át az első zászlóalj -egyik tábori szá­zadához. Egyetlen egyszer vonult ki. ismeretlen pa­rancsnoka alatt, ismeretlen tiszttársaival, is­meretlen legénységgel, harcszerü céllövésre. Mikor készen volt a gyakorlat, összegyűlt az ezred egy tölgyerdő szélén. A sapkákat tölgy­falombbal díszítették fel. Jani Jucira gon­dolt. — Vájjon lesz-e, aki nekem egy csokor ibo­lyát adjon, amikor indulunk? Boérin ezredes beszédet mondott. — A hazának nem katonákra, hanem hő­sökre van szüksége! — mondotta beszédében. Aztán elmondották az esküt, a zenekar el- fujta a Körner imáját s az ezred bevonult Sopronba. Mikor a városban meglátták a sokatmondó tölgyfalombokat, a nép kitódult az uccura. A nők könnyes szemekkel tüzködték tele sze­retteiket virággal, nemzetiszin szallaggal Ja­ninak nem jutott sem ismerős, se virág. Délután indult az első zászlóalj. Teljes rend­ben vonultak ki az uccára, ahol kettős katona- és rendőrsorfal tartott üresen az iszonyú nép- tömeg közt annyi helyet, amelyen egy négyes­soros csapat elvonulhatott volna. De alig tet­tek néhány lépést, már összeszoritotta őket a velük párhuzamosan meginduló néptömeg. Percek múlva teljesen felbomlott a rend. A tolongásban elveszett a csapatkötelék — a sorfalnak nyoma sem volt már. A pályaudvar előtt, négysoros katonasorfal rostálta meg a népet s nem eresztett be mást, mint. az egy ön­kin t bukdácsoló tölgyfalombos katonákat. A raktáraknál gyülekeztek a szakaszok. De a búcsúzó szerelőket, feleségeket, anyákat még onnan sem lehetett kizárni. A raktár deszka­falát szedték-e ki, vagy a tetőn másztak be? Kiderítetlen dolog. Az szent igaz, hogy min­den legény mellett legalább két nő sirdogált csendesen. Csak Jani állott, lehajtott fejjel, egyedül. Egyszerre csak egy ibolyaesokro* tesznek a kezébe. Ki volt? Nő volt, az bizo­nyos. Sohase látta. Most sem. Csak jött, leadta a virágját átment tovább. Jani a kardbojtjára nézett. Oda is volt tűzve egy égő, piros rózsa. Folyatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents