Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-12 / 183. (3514.) szám
auguazius 12, vasárnap. —————a——caBsrarz«H 7 Egy rendőrtiszt súlyosan terhelő vallomása a puccsista rendőrök ellen TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON. aieg a katonai előfeltételei. Mert arról álmodni, hogy most semmisítsék meg a hatalmak Németországot, raig nem késő. vagyis amig nem állott egészen talpra és nem ragadta kezébe a fegyvert, amelyet 1918 Ő6zén ütötték ki kezéből, — hiú ábrándkerge tóé azok részéről, akiknek lidércnyomásuk van Hitler miatt. A nagyhatalmaknak nem az az érdekük, hogy Németországot megsemmisítsék, hanem az, hogy fegy- vertársmak nyerjék meg. Ez európai ügy, — mert hiszen, ha van háborús veszély, akkor legfeljebb arról a háborús veszélyről lehet beszélni, mely északnyugatról vagy lávolkeletről fenyegeti egész Európát. Erre a háborús veszélyre készül fel Anglia és az angol vezérkar nem sokat törődik ebben a súlyos percben azzal, hogy vannak-e politikai kérdések, amelyek feszélyezik a francia vagy német, esetleg angol diplomatákat abban, hogy zöldasztalhoz üljenek. Az lehet, hogy még mindig harcias nyilatkozatok fognak elhangzani a politikai fórumokon, amikor a tábornokok már a rég közös operációs tervek fölé hajolnak. Európa sorsa ebben a pillanatban a katonák kezében van, a politikusok már csak statisztálnak. Ez a magyarázata anuak. hogy az európai helyzet egészen váratlanul megváltozott. 8 van valami sorsszerűség abban, hogy épen azon a ponton, ahol az emberiség elérkezett a világháború huszadik határkövéhez és Európa nagy tragédiája, az ismeretlen halott milliók emléke előtt néma döbbenettel emelte le kalapját. Emlékezz ember! — harsogták a hegyek és bömbölték a folyók és sikoltották a szelek. S az ember, csak ekkor vette észre, hogy féllábbal már megint benne volt a katasztrófában. Ebkor következett be a riadt visszakozz. A politikusok gyorsan fordítottak egyet a kormány koré ken. S most körülbelül a „béke" nevében történik mindaz Európában, ami tegnap még — nevezzük enyhén — a ..biztonság" nevében történt. Egy bizonyos, hogy az egész vonalon nagy békülés folyik. A belső és külső ellenségek között egyaránt. Hitler nemcsak kifelé. hanem befelé is több 'béke-gesztust csinált, az osztrákok is békülnek: még nem is zárultak le egészen az egyik felkelés aktái, maxis béke- jobbot nyújtanak a másik felkelés főszereplőinek a ..győzök". A februári felkelés szereplői a júliusi felkelés árnyékában visszavonulnak a küzdőtérre. Mindenkinek megbocsátani és mindenkivel jóba lenni! — ez az uj osztrák kormány jelszava. Már csak Startiemberg — aki ugylátezik igen céltudatosan tartja szem előtt ebben a nagy kibékülésben Róma érdekeit — marad meg a „Timeo danaos" merev álláspontján a németekkel szemben. Más oldalról viszont olyan hírek kelnek szárnyra, hogy a szélnek eresztett osztBées. augusztus 11. A kilenc nemzeti szocialista rendőr bíinperében ma tovább folytatták a tanúkihallgatásokat. A bíróság helyt- adott a védelem javaslatának és elrendelte számos uj mientöt&niu kihallgatását. Azt az indítványt azonban, amely a szövetségi kancellári palota helyiségeiben való helyszíni szemlére vonatkozott, elutasította. Dr. Kari Springer rendőrtanácsos, akit a kancellári palotában elfogtak, vallomásában előadta., hogy egy rendőr állt mögötte és előtte és formálisan fogvatartották, fegyvereit elvették és kényszeritették^ hogy mozdulatlanul nézze végig az eseményeket. A tárgyalást | vezető elnök fölszólította dr. Springert, hogy í állapitsa meg. kik voltak azok a rendőrök.' akik benyomultak a kancellári palotába. A rendőrtiszt végignézi a vádlottakat és azután i a leghatározottabban rámutat az egyik rendőrre. A rendőr beismeri, hogy valóban ő volt az, aki Springert őrizte a kancellári palota-, bán. Az újságírók körében nagy feltűnést keltett dr. Springer mai vallomása, amely homlokegyenest ellenkező beállítást adott az egész pernek, rák légiién itták kegyelmet kapnak és hazaengedik őket. Lehet, hogy ez is meglesz. — ámbár nem valószínű, hogy az osztrák kormány amelynek egyelőre legfőbb gondja, hogy megszabaduljon nemzeti szocialistáitól — megnyissa a kapukat néliánv ezer jól megszervezett és alaposan kioktatott nemzeti szocialista előtt, még ha. meg is ígérik, hogy jó fiuk lesznek. Nem lehet tudni azonban, hogy mit hoz a tarsolyában Papén. — esetleg olyan programmal közeledik az uj kancellár felé, hogy a nemzeői szociartista veszély két 'hónap múlva igen jó! kezelhető fegyver lesz az osztrák kormány kezében a hatalmak felé. Már láttunk ilyet. Aikkor ki fog derülni, hogy a béke útja tartán annyira kiszélesül a háborútól való félelem következtében. hogy egf zen jól elfér rajta egymás mellett osztrák függetlenség és nemzeti szocializmus. Az osztrák kérdésnek azonban csak egyik szárát tartja kezében Berlin, — a másik szárát Róma vasmarka szorítja. Mussolini termémint Fey miniszter tegnapi vallomása. Amint ismeretes, Fey a bíróság előtt nem Ismerte fel a rendőröket, sőt az ő vallomása alapján a puccsban résztvevő rendőrök szerepe Igen kedvező megvilágításba került Springer vallomása ellenkező beállítást ad a rendőrök szerepének. Megszűnt Béts egyik legnagyobb lapkiadó vállalata Becs, augusztus 11. A „Wiener Allgemeine Zeituiigverlag", amely ez év február 2-ig a i „Wiener Allgemeine Zeitungot", a „Mittags- I Zeitungot" és a „Neues Wiener Extrablattot" ' adta ki, a pénzügyminisztérium közlése szerint föloszlott. A feloszlást a részvénytársasá- i gokról szóló törvény alapján mondották ki. A törvény ugyanis úgy intézkedik, hogy minden részvénytársaság, amely alaptőkéjének több mint a felét elveszíti, automatikusan föloszlik. A társaságot most likvidálják. Becs, augusztus 11. A bécsi rendőrség elrendelte a „Vereinigung Wiener Mediziner" című orvosi egyesület vagyonának elkobzását, szelesen mindaddig, amig a középeurópai egyensuly biztosítására nem kap kielégítő biztosítékokat, nem mond le arról, hogy Ausztria sorsába beleszóljon. Ha azonban megfelelő középeurópai megoldást vonna maga után a nagy nyugati blokk létrehozása, megszűnne a német expanziós veszély az osztrák- bajor határon s Magyarország helyzeti nyo- matékának növekedése garantálná a dunai egyensuly fenntartását, — Olaszországnak -nem kellene folyton szem előtt tartania, hogy mi történik a Brenneren túl? Nem beszélve arról, hogy bizonyos engedékenység fejében, amit ebben a kérdésben Róma tanúsít, Olaszország gyarmati követelései kedvező fogadtatásra találhatnak a hatalmaknál. Különösen, ha Franciaországban bekövetkezik a régóta esedékes kurzusváltozás és a jobboldal kerül uralomra. Németország és Lengyelország között már régebben ki van építve az a plattform, amelyre a nagy európai szövetség pályáját le mert az egyesület állítólag a szociáldemokrata párt szellemében dolgozott tovább. Rintelen felgyógyul Bécö, augusztus 11. Dr. Rintelen, volt római követ, akinek a személye, — mint ismeretes, —* a július 25-iki puccsban szerepelt és aki a puccs leverése után öngyilkosságot kísérelt meg, — jobban van. Remélik, hogy a volt római követ állapota annyira javult, hogy a közeli napokban már alapos kihallgatásnak lehet alávetni. Tovább bonyolódik a Szelecky-jegyzőkönyvok ügye Bukarest, augui5.ztu6 11. A hadbíróság; most- fejezte be a Széleciky-tigy jegyzőkönyven ügyéiben a vizsgálatot 6 ennek eredményéről a hadügyminisztérium hivatalos jelentést adott ki. A minisztérium jelentésében megállapítja, hogy Albiis-or törzsőrmester, a Szeleckv-ügy jegyzőkönyvvezetője a parlamenti vizsgáló bizottságot és a hadbíróságot is félrevezette azzal az állítással,' hogy a jegyzőkönyvek hamisak s ezért a minisztérium Albisor ellen elrendelte a fegyelmi vizsgálatot. A hivatalos jelentés szerint nem féléi meg a valóságnak az, hogy a vallomásokat tartalmazó jegyzőkönyveket meghamisították volna. Az ellenzéki sajtó a hivatalos jelentést szkeptikusan fogadja. Általános az a nézet-, hogy a- hamis jegyzőkönyvek Manón birtokában vannak. iehet fektetni. E tekintetben minden azon fordul meg, hogy abban a háborúban, mely nem európai háború lesz, hanem tipikusan ázsiai háború, Oroszország merre billen?, Mert, ha Ázsia felé billen, — ami valószínű, mert hiszen a mai Oroszország egész szellemi nyomatéba Ázsia felé húzza a birodalmat, — akkor Németország legsajgóbb problémájára, a korridor-kérdésre gyorsan találnak megoldást. Ebben az esetben semmi akadálya nincs annak, hogy Németország a nagy európai szövetség érdekében engedményeket ne tegyen Franciaország javára. S örökre lezárjon egy olyan kérdést, mely évszázadok óta ütközőpont volt a két birodalom között. Tisztában vagyunk azzal, hogy a „béke érdekében" a politikusok még fognak olyan kísérleteket tenni, amelyek a kibontakozás egyedüli útját zavarják, — ezeknek a kísérleteknek azonban csak epizód-jelentőségük lehet. S Európa „a béke" utján — valóban a béke felé halad... SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA FÖLDES GYÖRGY (17) A vonat több, mint egy órát késett. Leültek hát a perron egyik padjára, ott ültek, kéz a kézben, ügyet sem vetve az előttük nyüzsgő embertömegre. Mikor betolatták a vonatot, elbúcsúztak egy hosszú csókkal. Aztán Judit karjára vette Palikát, úgy integetett, annak kis kezével, távozó férje után. még mindig mosolyogva. Az anyja melléje lépett s átölelte erősen, Sugár pedig a kis Palika alá csúsztatta a karját. Jó is volt. Mire a vonat eltűnt a fordulónál: Judit térdei összecsuklot.tak. Sugár elkapta Palikát, a fiatal asszony pedig ájultan rogyott össze. XIX. PORSZEMEK A VIHARBAN. Az ájulás nem tartott sokáig. Föl se tűnt, olyan gyakori eset volt az állomásokon. Rövid pihenő után az öregek kétoldalról karonfog- ták Juditét s megindultak vele gyalog hazafelé; A villamosok tele voltak a bevonulók- kal. kocsit semmi áron se lehetett tkapni. A bevonulók előzőn lőtték az uccákaí. csapat Nagyszombat-vidéki legény énekelve ment az uccán. Judit is felfigyelt a dalra, de szülei is. Hiszen ez a dal régi ismerősük! De sokat énekelte ezt — nyugodjék — Gaál Vince nagyapó, ott a beket fai Gaál-kuria kertjében, a nagy vadgesztenyefa alatt, ha a negyvennyolcas honvéd-koráról beszélt. Hiszen ez volt a pozeonyvár megyei önkén lesek nótája! Nem kötéllel fogtak engemef meg. önkéntesen állottam vitéznek ... Mire a vásárcsarnok elé értek, hirtelen feltámadt a szél. Az ucca porát felkavarta, apró forgószelek kapkodtak fel mindent, amit bírtak, majd kitört a vihar, teljes erejével. Ablakok csörömpöltek, a kofák ernyői felfordultak, a táviróvezetékek a házak tetején csapódtak, rángatództak. Jueiék egy kapu alá menekültek, mert az uccán csak a falhoz támaszkodva lehetett megállani, ez pedig a tetőkről hulló cserepek, csörömpölő ablaküvegek miatt veszélyes volt. A förgeteg végigrohant az egész országon, szerte-széjjel hordta a kepékbe rakott gabonát, fákat döntött ki és épületeket rongált meg. A sok-sok apró porszemet pedig hordta, vitte, szórta. Mikor elcsendesült; lerakta, elejtette. Alapos munkát végzett ezekkel — egy sem maradt a helyén. —- Látod apám, — mondotta Judit, mikor nagy üggyebbajjal mégis hazaértek. _ Ilyen porszemek vagyunk mi a forgószélben! XX. MEGY a VONAT. Ment a vonat, zakatolva. Nem látszott már se Juci. se Palika, de még az állomás se. de Jani még mindig integetett. Csak mikor a híd vasketrecébe értek, akkor hagyta abba. A vonaton más nem utazott, csak csupa katona. . öszbecsavarodott fejű hadnagyok, özön vizelőtti egyenruhákban és sapkákban, fiatal tartalékosok ahány, annyiféle fegyvernem, ezred vagy brancsbeli. Katonaszokás szerint bemutatkoztak egymásnak, de a társalgás nehezen indult meg. Oly rémületes gyorsasággal folytak le az események, hogy Jani alig tudta egymásutánjukat elgondolni. Szorongó érzés lepte meg, ha Juditra gondolt. Mi lesz vele? Talán csak lesz valahogy, hiszen ő meglehetősen rendben hagyott mindent. És olyan nyugodt volt, szinte látja most is azt a mosolygós arcot, amint kis Palikával a karján búcsút intett neki. De hát — más asszonyok is búcsúztak ugyanott a férjeiktől, de egy sem úgy. Janinak csak most jutottak eszébe azok a jelenetek, amelyekre ott ügyet sem vetett, annyira elfoglalta a maga baja. Az egyik, az a sápadt szőke nő, belekapaszkodott az urába, úgy sirt, egy óra hosszat egyfolytában, hangos, éneklő sírással. A másik, az a borzas, égő arcú, villogó szemekkel biztatta az emberét, mint egy vérszomjas tigris. Még mikor a vonat elindult, akkor is azt kiáltotta rikácsoló hangon: Vesz- szen Szerbia! A harmadik, az majd megőrült. Tipegett, topogott, jajveszékelt s a zsebkendőjével folyton az orrát fújta. Juci meg mosolygott. Csendesei^ kedvesen. Egész más volt, mint az előbbi három, akinek a sémáiba majd minden búcsúzó asszonyt bele lehetett illeszteni. Csak Jucit nem. Miért? Érthetetlen ivóit Jani előtt a dolog. Szerette ő a feleségét, az érzéki vonzalmon messze túlmenő szeretettel, de a leikébe hatolni nem tudott. Sopronba érve aztán nem jutott ideje a té- pelődésre. Az eligazító tisztek segítségével felkereste szállását az ismeretlen város egyik kültelki szállodájában. Onnét a Szélmalomkaszárnyába igazították, ahol a pótzászlóalj szedelődzködött össz-e. Mi lesz, mi nem? Senki sem tudta. Rebesgették, hogy az ezred, mihelyt az esztergomi zászlóaljak megjönnek, Bécsbe megy helyőrségi szolgálatra. Az esztergomi zászlóaljak megjöttek, de amig helyet ürítettek nekik a laktanyában, Sopron-Keresz- furon (Deutsch-Kreuz) táborozlak. Sopron városa tele volt a bevonuló tartalékosokkal és népfelkelőkkel, akik nagy batyukkal, feleségeik és gyerekeikkel jöttek. Éjszaka még az uccák gyalogjáróit is telefeküdték a beosztásukat még meg nem találtak. A pófezázádnál rengeteg dolga akadt Janinak, De nem maradt ott sokáig. Aznap, amikor megtudták, hogy Becsbe csak a pótzászlóalj megy, nem az ezred, aznap helyezték át az első zászlóalj -egyik tábori századához. Egyetlen egyszer vonult ki. ismeretlen parancsnoka alatt, ismeretlen tiszttársaival, ismeretlen legénységgel, harcszerü céllövésre. Mikor készen volt a gyakorlat, összegyűlt az ezred egy tölgyerdő szélén. A sapkákat tölgyfalombbal díszítették fel. Jani Jucira gondolt. — Vájjon lesz-e, aki nekem egy csokor ibolyát adjon, amikor indulunk? Boérin ezredes beszédet mondott. — A hazának nem katonákra, hanem hősökre van szüksége! — mondotta beszédében. Aztán elmondották az esküt, a zenekar el- fujta a Körner imáját s az ezred bevonult Sopronba. Mikor a városban meglátták a sokatmondó tölgyfalombokat, a nép kitódult az uccura. A nők könnyes szemekkel tüzködték tele szeretteiket virággal, nemzetiszin szallaggal Janinak nem jutott sem ismerős, se virág. Délután indult az első zászlóalj. Teljes rendben vonultak ki az uccára, ahol kettős katona- és rendőrsorfal tartott üresen az iszonyú nép- tömeg közt annyi helyet, amelyen egy négyessoros csapat elvonulhatott volna. De alig tettek néhány lépést, már összeszoritotta őket a velük párhuzamosan meginduló néptömeg. Percek múlva teljesen felbomlott a rend. A tolongásban elveszett a csapatkötelék — a sorfalnak nyoma sem volt már. A pályaudvar előtt, négysoros katonasorfal rostálta meg a népet s nem eresztett be mást, mint. az egy önkin t bukdácsoló tölgyfalombos katonákat. A raktáraknál gyülekeztek a szakaszok. De a búcsúzó szerelőket, feleségeket, anyákat még onnan sem lehetett kizárni. A raktár deszkafalát szedték-e ki, vagy a tetőn másztak be? Kiderítetlen dolog. Az szent igaz, hogy minden legény mellett legalább két nő sirdogált csendesen. Csak Jani állott, lehajtott fejjel, egyedül. Egyszerre csak egy ibolyaesokro* tesznek a kezébe. Ki volt? Nő volt, az bizonyos. Sohase látta. Most sem. Csak jött, leadta a virágját átment tovább. Jani a kardbojtjára nézett. Oda is volt tűzve egy égő, piros rózsa. Folyatjuk.
