Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-01 / 173. (3504.) szám

Seipel két öröksége HINDENBURG élet és halál között Aggódó hivatalos jelentést adtak ki a birodalmi elnök orvosai Beláthatatlan komplikációkat idézhet elő Hindenburg halála Prága, július 31. Kevés politikus foglalta el kritikusabb körülmények között a kancellári széket, mint Ausztria uj kancellárja. A Ball- hausplatzon, ahonnan nem is olyan régen még „nagy politikát" csináltak és amelynek barokk ablakaiból valamikor Metternich karcsú alakja vetett árnyékot Európa térképére, most polgár­háború szelek fújnak. Egyáltalában nem ké­nyelmes hely ma a Ballhausplatz barokkpalotá­ja. A Habsburgok világhatalminak jelvénye volt valamikor, címszó a történelem Baedecke- rében. A Baedeekerben azóta hátra került, egé­szen eldugott, szürke helyre ez a címszó, s csak imént volt azon a ponton, hogy a „Wilhelm- strasse" gyűjtőcíméhez csatolják egy erélyes mozdulattal. Aki ennek a palotának történetét, mondjuk húsz évvel ezelőtt meg akarta volna írni, bizony aligha gondolhatott volna arra, hogy a történet vége felé szabadságharcok izzó légköre fogja körülvenni a palotát, amely vala­mikor az elnyomás fellegvára volt nem egy nép szemében. Ki hitte volna, hogy a dal, ame­lyet Heine és Petőfi daloltak az osztrák sasról, egyszer ennek a sasnak is végzetes fájó és nyi­laié szabadságdala lesz? De vájjon nincs-e többről, vagy legalábbis másról is szó akkor, amikor Ausztria szabadságáról beszélünk? Egy bizonyos, hogy Ausztria problémája már Akkor m-egoüidhatatláu voilt, amikor 1919-foen először vetették fel konkrét formában, és pe­dig szociáldemokrata részről, a Németország­hoz való csatolás gondolatát. Mi történjék Ausztriával? — kérdezték a hatalmak, és a sie­tős teendők köziben nem marad idő ennék a kérdésnek alapos tanulmányozására. Mindössze annyi történt, hogy a régi osztrák birodalom egy megmaradt kis csonkját, az Alpesi német- lakta vidéket önálló köztársasággá kanyaráitot- ták, anélkül, hogy ennek a külön és nemzeti önállóságra látszólag alig hivatott földdaralb- nak élettörvényeit alaposabban elemezték vol­na. Csodák csodája, hogy tízegynéhány év múl­va kiderült, hogy ennek a kis önálló földrész­nek, amelynek nemzeti hagyományai nem igen voltak, szinte kimeríthetetlen függetlenségi vi­talitása v^p. Kiderült az is, hogy az osztrák függetlenségi e«zme erős alapja a német nacio­nalista ostrommal szemben az osztrák patriotiz­mus. Az osztrák patriotizmus mögött azonban van­nak más erők is. amelyeknek döntő szerep ju­tott abban, hogy a katolikus Ausztria vonako­dott szerelmi házasságot kötni a porosz irá­nyítás alatt álló germán birodalommal. Auszt­ria nem akarta eladni lelkét, amely talán ke­vésbé rémet, mint inkább katolikus. Igaz, hogy az osztrákok azt szokták mondani a poroszok­nak, hogy Ausztria már akkor is német volt, amikor az Elba tájékán a hódítók még tövestül csavarták ki a szláv gyökereket, hogy helyébe uj germán palántákat ültessenek. A történelem bányájába azonban nem szabad leszállni az ilyen súlyos időkben, — a nemzeti szocialisták azóta kitagadott történetírója, Werner Hege- mann alapos leckét adott a németeknek a tör­ténelemből, s félő, hogy erre a leckére az osztrákok is rászorulnak. Nem kell azonban le­ereszkedni a történelem bányáiba ahhoz, hogy meglássa a közelálló, hogy Ausztria most vá­laszúton van. Választania kell a „német császár" két utóda között, mind a kettő véres, szabadságharcban szakadt le róla: az egyik délen, a másik észa­kon. Az egyikből Cavour, a másikból Bismarck szelleme szól hozzá. S ha mélyen szivébe né­zünk, látni fogjuk, hogy talán egyik hang se túlságosan kedves néki. Berlin, julius 31. Hindenburg birodalmi el­nök tegnap neudecki birtokán súlyosan megbe­tegedett. A nagybeteg birodalmi elnök beteg­ágyához Németország valamennyi számottevő orvosát elhívták. A veszély igen nagy, tekin­tettel a birodalmi elnök magas korára. Hinden­burg nyolcvanhétéves. Hivatalos jelentést adtak ki ma délben Hin­denburg állapotáról. A hivatalos jelentés sze­rint délelőtt féltizkor a birodalmi elnök állapo­ta váratlanul súlyosra fordult. A birodalmi el­nök hónapok óta súlyos hólyagbántalmakban szenved. Legutóbb Neudeckben betegsége némi enyhülést mutatott. A birodalmi elnök magas kora dacára teljes szellemi frissességgel és fi­zikai muilKdbirássaí látta el még tegnap is su­lyok és felelősségteljjs hivatalát Végighallgat­ta 4 z egyes jelentéseket és minden kérdést a legnagyobb figyelemmel vizsgált meg. Néhány nap óta ugyan fájdalmakat érzett az elnök és testileg is legyöngült. Ma éjszaka azután a be­tegség igen komoly formában jelentkezett. Az orvosok véleménye szerint — tekintettel az el­nök magas korára — komoly aggodalomra ad okot a betegség. Ma reggel Németország néhány kiváló specia­listája érkezett meg Neudeckbe. Egy óra tíz perckor Neudeckből a követke­zőket jelentik: A birodalmi elnök ma délelőtt az ágyban vil­lásreggelit vett magához, az ágyat közvetlen Berlin, julius 31. A német közvélemény még ma is tulajdonképpen a junius 3ö-i események hatása alatt áll és ebből a szempontból kell megítélni azt is, hogyan reagált az ausztriai eseményekre a német sajtó? A hangulat az egész birodalomban rendkívül nyomott, mert mindenki érzi azt a súlyos külpolitikai hely­zetet, amelybe a birodalom került. Az olasz katonai megoldás is nyugtalanítja a hivata­los köröket és ma Németországban senki se gondol ebben a nehéz helyzetben arra, hogy az osztrák kérdés további elkomplikálása miatt esetleg még jobban elmérgesitsék a vi­szonyt a hatalmak és Németország között. Ugyanekkor súlyos belpolitikai gondjai is vannak a kormánynak és különösen a nem­zeti szocialista pártvezetőségnek. A nemzeti szocialista mozgalom már junius 30-án is su­Az uj Ausztria vezérei azonban tudják, hogy a régi történelmi útra nem lehet visszakanya­rodni. S igyekeztek ebből a régi történelmi fo­galomból átértékelni azt, a.mi még élő benne. Igyekeztek megmenteni belőle azt, ami még viharálló. Ausztria megszűnt Habsburg.-tarto- mány lenni, erről le kell mondani, ellenben nem szűnt meg keresztény hivatása melyet évszáza­dokon át becsülettel töltötte be s amelynek időszerűségét most épen Északnyugatról jövő hullámok teszik megfoghatóvá Európa nyug­talan közvéleménye előtt. hozzátartozói veszik körül. Étkezés után az el­nök elaludt. Láza nincs, a pulzusa rendkívül erős és számszerint rendkívül magas. Ezt az or­vosi jelentést Sauerbruch professzor, dr. Krauss, dr. Adam és Kaufmann professzorok együtt ad­ták ki. Sauerbruch professzor, a világ egyik legna­gyobb belgyógyászati tekintélye, akinek nevét szakkörökön kívül is mindenütt ismerik. Nem­régiben ő volt az a professzor, aki megmentet­te a súlyosan beteg angol király életét. Ekkor az angol kormánytól nem kevesebb, mint egy­millió font honoráriumot kapott. A hivatalos orvosi jelentésihez rövid kom­mentárt fűz a Dentsches Nacbrichtenbüro: Valamennyi szerkesztőségihez ’ utasításokat küldtek. Természetesen minden újság telje­sen szabadon nyilváníthat véleményt a biro­dalmi elnök személyi nagyságáról. Éppen úgy szellemi, mint jellembeli, mint a birodalmi elnök életének egyes epizódjaira vonatkozó kommentárok teljesen szabadon közölhetők a birodalmi német lapokban. Ellenben min­den olyan kérdésre, amely felmerülhet a bi­rodalmi elnök elhunyta után, vagy személyi, vagy hivatali kérdésekre, amelyek a birodal­mi elnök halálával válnának aktuálissá, csak olyan formában szabad kiterjeszkedni, ame­lyet a német birodalmi kormány a hivatalos Dentsches Nachriehtenbiiron keresztül köz­vetít. lyos csapást szenvedett el, az osztrák esemé­nyek pedig tovább mélyítették azt a szakadé­kot, ami a radikális párthivek és a pártveze­tőség között van. Ezekben a körökben általá­ban arról beszélnek, hogy megrendült a nem­zeti szocialista párt tekintélye. Már pedig ez sokat jelent, hiszen alig volt olyan német párt, amelynek megközelítőleg olyan befolyása lett volna a német tömegei ,ve, mint a nemzeti szo­cialista pártnak. Hiszen csak igy volt lehet­séges az is, hogy néhány olyan kérdésben, amelyhez a régi német kormányok nem is mertek közeledni, igen határozott és úgyszól­ván merész álláspontot foglalt el a Hitler- kormány. Ilyen volt például a lengyelekkel kötött tízéves megnemtámadási szerződés. A kormány presztízse az utóbbi hónapokban há­ti-’ "^an leromlott. A sajtóban frr ' "«te­Seipel volt az, aki a régi jelszót, hogy Ausztria a katolicizmus támasza és bástyája Európában, uj életerővel telitette. Dollfuss Seipel utján haladt tovább, hiszem a kancellár Seipel tanítványának vallotta magát mindig és utolsó kívánsága is az volt, hogy _ Seipel mellé temessék el. S most, amikor már lezárult e mártírhalált halt államférfin koporsójának fedele, elmondhatjuk, hogy ha meg is értette Seipel politikai intencióit, a távolabbnéző szé­lesebb seipel! koncepciót nem tudta egészen átfogni. Schuschnigg az uj kancellár, aki az sen nem lehet nyomát találni ennek a hangu­latváltozásnak, ellenben hivatalos körökben ír ’oak erről. Azonban nem annyira a széles tömegek idegessége nyugtalanító, mint inkább az a barátságtalan magatartás, amelyet vezető gazdasági körök foglaltak el njabban, külö­nösen a kritikus külpolitikai helyzet hatása alatt. A magasabb hivatalnokok is nyugta­lankodnak és a hadsereg körében is bizonyos türelmetlenség tapasztalható, — s nemzeti szocialista pártkörökben ezt a konzervatív irányzat előrenyomulásának számlájára Írják. Hindenburg után... Ebben a helyzetben nagyon kritikus, követ­kezményekkel járhat Hindenburg elnök vá­ratlan halála. Beláthatatlan komplikációkat idézhet fel az igy támadt helyzet. Igaz, hogy egyes körökben talán a mai állapot barátsá­gos likvidálásának egyik módját abban lát­ják, ha Hitler elfoglalná a birodalmi elnöki széket és igy szélsőségesen radikális híveinek befolyása alól felszabadulna. Vagy ha ezen az alapon olyan megoldást lehetne találni egy uj, konzervatív körök előtt posszjbilis kancellár kinevezésével, ami egyelőre meg­nyugtathatná a nyugtalankodó elemeket és hozzájárulhatna ahhoz is, hogy a külföldön uralkodó hangulat Németország irányában némileg megváltoznék. Természetesen nagy kérdés, hogy ma még lehet-e simán és min­den különösebb megrázkódtatás nélkül ilyen megoldást keresztül vinni. Ugyanekkor felmerül a kérdés, hogy Hin­denburg halálával elveszítené befolyását az a szűk kör, amelynek döntő szerep jutott Hindenburg oldalán Németország sorsának irányításában és uj emberek kerülnének erre a helyre, ami talán a mai irányzat kimélyi- tését és radikalizálását is jelentheti. Ennek természetesen beláthatatlan következményei lehetnek. A Meissner és Hindenburg ezredes körét az utóbbi időben úgy emlegették, mint egészen fiatal osztrák és katolikus nemzedék tagja, egyike volt Dollfuss környezetében azok­nak a nagykaliberii politikusoknak, akik Seipel koncepciójának legszélesebb határvonalait is látták. Ha Dollfuss folytatója volt és bizonyos mértékig valóra váltója annak a politikai mii­nek, amelyet Seipel Ausztriában kezdett meg, akkor Schuschnigg folytatója lesz annak a koncepciónak, amelyet Seipel történelmi vona­lakban vázolt fel. Dollfuss elsősorban Seipel osztrák örökségét, Schuschnigg Seipel kato­likus örökségét vette át. Berlin nyugtalan 173. (3504) szám » Szerda 1934 augusztus 1 j Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága 1U Panská évre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450^ SzloVeUSzkÓÍ ÓS rUSZÍUSzkÓi magUürság J1*6® “* *. K* * i ó ** V ® * ® V félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K6. • ® Prága II, Panská ulice 12, III. emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON; 303-11. • • Egyes siám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.-KE. SŰRGÖNYCIM HÍRLAP. PRAHfl.

Next

/
Thumbnails
Contents