Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-29 / 171. (3502.) szám

12

Akác Ön UeUeme* rneytefietíst &zec&zHÍ UowzÁtadővóinak ?

Vegyen értékes örökbesü ajándékot Besztercebányán Brvenik Kálmán müórásnál, Dolná ulica 25.

— Magyar protestáns istentisztelet Prágában. Nagy János református lei kész vasárnap (julius 29-én) reggel negyed kilenc órabor magyar nyelvű istentiszteletet tart a prágai Szent Mártom templomban (Uheimy trh).

— Tájékoztató előadás Losoncon a gabona- monopóliumról. Losonci tudósítónk jelenti: A magyar nemzeti párt nógrádi körzetéinek pártelnökei juűiius 29-én, vasárnap délelőtt 11 órakor Losoncon a Kalmár-féle vendéglő éttermében pártelnöki értekezletet tartanak, amely a 1 kólámmal Szilassy Béla szenátor, Fodor Jenő, a mezőgazdasági szakosztály elnöke és Kristóf! Sándor párti igazgató tájékoztatni fogják a pártszervezetek vezetőit a gabona- monopólium életbeléptetése folytán előállott uj helyzetről és a terményértékesités módjairól.

xx Velence—Róma—Nápoly—Firenze körutazás Aug. 5—16 gyorsvonattal, ellátással, Wtontől Ke 1600.— Lloyd utazási iroda, Slmkó G. Kosice.

— Ismét elkobozták a Slovákot. Pozsonyból jelentik: A Slovák szombati számát az államügyészség ismét elkoboztatta. Az elkobzásra ez alakalommal „A hiénák felorditanak a halott Dollíuss fölött" elírni vezércikk és „A stu'bnyateplici konferencia után" cimü közlemény több része adott okot.

—A miiemlékeket védő hivatal betiltotta a mátrai Kálvárián a kőfejtést. Nyitrai munkatársunk jelenti: A műemlékeket védő országos hivatal kívánságára azonnali hatállyal betiltották a nyitrai Kálvária-hegy kőbányájában a további kőfejtést. Az intézkedést azzal indokolják, hogy a nevezetes kegyhely külső képét már eddig is kedvezőtlenül befolyásolta i az intenzív kőfejtés s emellett a bucsujái óhelyhez egyre közelebb eső szakadékok főleg az augusztus 15.-i búcsúk hatalmas hivőtömegeinek testi épségét is veszélyeztetik. Az illetékes hivatalos körök azt Í

6 tekintetbe vették intézkedésüknél, hogy a folytonos kőfejtés következtében a várost domináló hegy alakja megváltozna s kedvezőtlenül befolyásolná a város gyönyörű látképét.

— Hatéves fiúcskát gázolt el Füleken egy losonci autó. Fűtökről jelentik: Surányi József losonci autólaxisofőr autójával pénteken Fürieken elgázolta Buczkó Gusztáv 6 éves gyermeket. A gyermeket súlyos belső sérüléssel a losonci közkótrházba szállították.

Krisztina svéd királynő — filmen és valóságban. Manapság egész Európában nagy propagandát fejtenek ki a „Krisztina királynő" film érdekében Greta Garbóval a címszerepben. A film Gusztáv Adolf leányát (162C—1689) katando rímnek tünteti fel. Amerika. Anglia és Hollandia sajtója a beállítás ellen egy ér telin üteg állást foglalt a történelmi kritika alapján és tiltakozott az ellen, hogy a kiváló fejedelemasszonyból rossz íáknszeozációt csináljanak. Az Augsburger Postzeitung ebből kifolyólag Krisztina királynő hamis filmképével szembeállítja a királynő történeti alakját. Svéd Krisztinát atyja kívánságára fiú módjára nevelték; sőt Banér tábornok személyében katonai nevelője is volt. Vallásos nevelése kezdetben szigorúan evangélikus szellemben történt. Később Mat- thiá udvari prédikátor hatása alatt a klasszikus tanulmányokkal is foglalkozott. A harmincéves habom korának kulturális hanyatlása ideijén az ifjú hercegnő nagy tudásvágya egész Európát valósággal bámulatba ejtette. A görög és latin nyelveken kívül tökéletesen bírta a német, francia és holland nyelveket és naponkint 6 órát tanulmányainak szentelt. Mikor Axcl Oxenstjerna kancellár a háború színtérétől Svédországba visszatért, tőle nyert napi 3—4 órai oktatást a kormányzat és politikatudományában. 17 éves korában preventív háborút indított Dánia ellen s az osnabrücki és münsteri béketárgyalásokon személyesen résztvett. 18 éves korában lépett a trónra, melynek feladatát igen komolyan vette. Amellett bölcsészeti és hittudományi tanulmányait folytatta. 6 éven át számtalan vitaérteke-zletet tartott, Hugó Grotnus, Freinsheim és Vossius filológusok, Hednsius történész, Descartes és a királyné kívánságára hozzá- küldött Mali nes Ferenc és Gasati Pál jezsuiták vettek részt e vitákban, amelyeknek eredménye lett a királynőnek a katolikus hitre való áttérése. Azzal tisztában volt, hogy e lépése a svéd koronáról való lemondással jár. 1654-ben, miután nagybátyjának Károly Gusztávnak trónöröklését a nemességgel szemben biztosította, a trónról lemondott. VII. Sándor pápa meghívására Rómába ment; útközben 1655 november 3-án Innsbruckban nyilvánosan felvétetett a katolikus egyházba. A római Palazzo Fa mese-ben levő lakása hamarosan az örök város szellemi középpontjává lett. Mikor látta, hogy trón utódjának politikája Svédország kárára van, még egyszer megkísérelte, hogy a politikába beleavatkozzék. A francia udvarnál Maz- zarin bíborost iparkodott Svédország érdekeinek megnyerni és kísérletet tett arra is, hogy hazája, trónját visszaszerezze. Miután kísérletei sikertelenek maradtak, visszament Rómába, ahol a tudománynak és művészetnek szentelt életét 1689-ben

befejezte.

SzmHÁzKdEAyKobmRA

Jt birálygyülölő örieé,

az ingyen koncertező faderevszbif, a goromba

farosaié, a gőgös ífsaye és a szórakozott Debussy

Érdekes fejezetek San Martino márkinak, a római Santa Ceciíia elnökének visszaemlékezéseiből

Róma, julius.

Érdekes könyv jelent meg a napokban Rómában. Coute Enrioo di San Martino Val- penga, a római kozervatóriumnak, a Santa C eciliának elnöke adta ki huszonöt éves visz- szaemlékezéseit. Az Academia di Santa Cecília a világ legrégibb élő zeneakadémiája: 1566-ban alapította Palestrina, tizennyolc évvel később pedig XIII. Gergely pápa egyházi támogatás és egyházi felügyelet alá helyezte. Azóta húsz kardinális és négy laikus volt az elnöke az akadémiának; San Martino di Val- perga márki ötödik a világi elnökök sorában. Amilyen arisztokratikus az intézmény, olyan az elnöke is. A legjobb fajta arisztokraták közé tartozik. Nagyon gazdag ember, gondjai nincsenek, tehát olyan téren keres munkát, ahol kevéspénzü ember hatásosan nem működhet. San Martino di Valperga huszonöt esztendeje áll az Accademia élén és ez alatt szép pénzt költött rá; viszont a mai római zenekultúrát nem kis mértékben neki köszönheti az olasz főváros. Visszaemlékezései leli s leli vannak érdekes anekdotákkal, nagy művészek apró eseteivel és a Santa Cecília elnöke nagy szolgálatot tett a zenetörténetnek is, hogy ezeket a jellemző apróságokat Összefoglalta. Néhányat kiragadtunk és közöljük.

Verdi-premier és a nagynéni lába

A Santa Cecília, — Írja a gróf — éppen ] Verdi rekviemjének premierjére készült. Minden ment volna simán, de nem találtak megfelelő szopránt a szopránszóló eléneklé- sére. Hetekig kerestek, végül már ugylát- szott, hogy vagy valami kényszermegoldást találnak, vagy pedig elhalasztják a bemutatói. Ekkor, — két nappal a premier előtt — az elnök irodájában jelentkezett egy ismert zongoratanárnő és szab ad jegyet kért.

— Mit? Szabad jegyet? — kiáltotta. — Nem ! is lesz premier!... I

Aztán elmesélte nagy gondját. A zene- tanárnő, miután meghallgatta, elmondta, hogy a Basálica Ulpi cimü borpincében hallott egy énekesnőt, aki nagyszerűen megfelelne a követelményeknek. Nosza elkezdődött a vadászat az ismeretlen énekesnő felkutatására. Másnap végre sikerült megállapítani, hogy Uip'iában Blaswelt, a világhírű énekesnő adott elő néhány dalt társasága felkelésére. San Martino gróf rohant hozzá és megkérte: vállalja el a Verdi Rekviem szólóját. Blaswelt azonban két hajójegyet mutatott: a bemutató délutánján Nápolyiból Amerikába kellett utazni. A helyzet már reménytelennek látszott. amikor délután hírül hozták San Martinénak, hogy az énekesnő kíséretében lévő nagynénje elcsúszott és lábát törte, az amerikai utat pedig pár nappal el kell halasztani. Ennek a szerencsés, (nyilván csak a hangver- senyrendező szempontjából szerencsés) véletlennek köszönhette az Accademia, hogy a bemutatót, melyen a királyi pár is megjelent, meg lehetett tartani. A nagynéni kitört lába ! megmentett egy premiert!

A kiráiygyulölő Grieg

Grieg gyűlölt minden királyi családot. Egyizben, amikor Svédország és Norvégia trónörökösnéje, a későbbi svéd királyné egy hangverseny után meg akart ismerkedni Grieggel, a nagy művész kijelentette: „Ilyen népséghez nem akarok közeledni". San Martinónak ugyancsak nem volt könnyű dolga a ! csökönyös mesterrel, amikor az olasz királyné is meg akart ismerkedni vele! Még sem mondhatom a királynénak, hogy Grieg elutasította az ismerkedést!

Lassan mesélni kezdte hát, milyen áldozatokat hoz a királyné a zenéért, mennyire szeretik Olaszországban. Milyen demokratikus gomdolkozásu. Végül is Grieg beleegyezett abba, hogy megismerkedik a királynéval, sőt amit hazájától sohasem fogadott el: nem ellenkezett, amikor hírül hozták, hogy az olasz [ király magas rendjellel tüntette ki.

— Uram, — mondta, rettenetesen szőrit a cipőm, nem tágítaná ki?

Aztán amikor látta a gyáros megrökönyödött arcát, hozzátette:

— Nem baj, ha nincs szerszáma! Gondoskodtam már róla! ...

Azzal teljes suszterszerszámot húzott elő az asztal alól és a milliomos elé rakta a társasáig nagy derültségére.

A neveletlen Sarasaié

Sarasate hires volt neveletlenségéről. Egy iziben az akadémia elnöke nagy társasággal együtt meghívta ebédre. A világhírű hegedű- művész irtózatos étvággyal evett, a gyümölcs után pedig hirtelen mozdulattal lerántotta az abroszt úgy, hegy tányérok, poharak csörömpölve zuhantak a földre. San Martino azt hitte, Sarasate hirtelen megőrült. De a spanyol hegedűs a világ legtermészetesebb hangján mondta;

— Nálunk ez a szokás, ha valaki meg akarja mutatni, hogy még egyszer el akar jönni oda, ahová meghívták.

Az akadémia elnöke egy népi furcsaság ismeretével gazdagabban és néhány családi porcellánnal, meg üveggel szegényebben tért napirendre a dolog felett.

Mulatságos volt, — meséli a márki — amikor egy ízben az anyakirálynéhoz voltunk meghiva Sarasate-al. Az előcsarnokban találkoztunk a nápolyi herceggel, a mai Viktor Emánuel királlyal. A hercegnek feltűnt a borzas spanyol hegedűs,, megállította és beszélgetni kezdett velünk. Én folyton királyi fenségnek címeztem a herceget, hogy Sarasate megértse, kivel állunk szemben. De Sarasaié nem sokat törődött vele. Alig beszéltünk két percig a trónörökössel, megrántotta kabátom ujját és nógatni kezdett:

— Be‘ —mondta különös olaszságával — andiamo avanti! Gyerünk ^'r előre!...

A trónörökös búcsúzott, én pedig megmondtam Sarasaiénak, kivel beszélt. Csak vállat vont és kijelentette: a trónörökösnek ■biztosan jobban tetszett, hogy nem vágódott hasra előtte. A királyné szalonjában kevesen voltak: a királyné, a trónörökösné, a genovai hercegnő, Reuss herceg és hercegnő, meg a wermari nagyhercegnő. Sarasate-ot nem érdekelte a társaságbeliek rangja. A királynét éppúgy lemagáizta, mini az öreg genovai hercegnőt és nagyszerűen mulatott velük. De a társaság is Sarasate-íal.

Debussy meg a medve

Debussy egy ízben San Martino vendége volt. Az előcsarnokban Molinari, a legkitűnőbb olasz karmesterek egyike, egy kitömött medvét mutatott a francia mesternek és a következőket mondta:

— Questo é un orso, ebe ha ueciso la con- tessa!

Úgy is lehet érteni: ezt a medvét a grófnő lőtte, de úgyis, hogy a medve lőtte le a grófnőt. Debussy az utóbbi értelemben fogta fel a dolgot és hetekig töprengett rajta: miként lőhet te le a medve a gróf első feleségét és vájjon miért tömette ki a gróf a gyalázatos dögöt? Végre nem bírta tovább és magától San Martinétól kérdezte meg, aki felvilágosította, hogy a medvét csakugyan a grófnő lőtte és éppen félpillanattal azelőtt, hogy a jól megtermelt állat, — ha nem is lelőtte — de leütötte volna a contessát.

Ilyen és ehhez hasonló történetek százait közli San Martino gróf kitűnő könyvében.

/// (1> l )

___ _________________________ Ail 1"li" ra -irnaí!Pa

derevszkíj és

i lesz. Mindjárt be is mutatták a „tigrisnek".

| — Mondja csak — kérdezte Clemenceau -•

j létezik egy hires zongoraművész, aki valósággal megbabonázza az embereket játékával. Rokona önnek?

— Én magam vagyok! — felelte Paderev- szkij.

Clemenceau fejcsóválva mondta:

— Oh Istenem! Egy ilyen dicsőséges pályafutás után miniszterelnök lett! Mon Dieu, quelle déehéence!...

Később, amikor visszavonult a politikától, San Martino felkérte, hogy hangversenyezzen Rómában. Paderevszkíj kétségbeesetten válaszolt, hogy megpróbált -zongorázni, de nem megy a dolog! Később mégis hangversenyzett Rómában, még pedig óriási sikerrel. Ezután intim társaságban megismerkedett Mussolinival, akivel igen jó barátságot kötött. A megismerkedés következtében még öt hangversenyt adott Olaszországban: valamennyit

jótékony célra. A hangversenyek jövedelméből egy hadiárvaház épült.

Ysaye és a cipő

San Martino jelen volt New.yorkban Ysave hires cipő vacsoráján. A dolog úgy történt, hogy a világhírű hegedűst egy amerikai milliomos cipőgyáros meghívta vacsorára és vacsora után váltig kínozta, hogy játsszon valamit. Ysaye nem akart kötélnek állni és azt mondta: nem hozta el a hegedűjét.

— Már mindenre gondoltam! — felelte a cipőgyáros és inteti az inasának, aki egy tokban finom hegedűt hozott elő.

Ysaye kényszeredet len játszott valamit. Egy évvel később Ysaye San Martino társaságában ismét Amerikában volt és vacsorát adott, melyre meghívta a cipőgyárosl is. Vacsora köziben egyszerre csak koráiéi'dúlt:

Paderevszkíj évtizedeken át hangversenyzett Rómában teljesen ingyen. Nagyon kedves, előzékeny ember volt, nem volt más bogara, csak a saját talál mán yu zongoraszéke. Ezt a zongoraszéket önmaga állította be a zongora magasságához mérten és rajta kívül senkinek sem volt szabad hozzányúlni a különleges szerkezetű alkotmányhoz. Egy hangverseny előtt mégis valaki próbálgatta igazítani és amikor Paderevszkíj a pódiumra lépett, érezte, hogy baj van a szék körül. Visszarohant a művész-szobáiba, behozatta a széket és amikor látta, hogy csakugyan másképp van beállítva, mint ahogy ő megigazította, őrjöngeni kezdett és azzal fenyegetőd- zött, hogy lemondja a hangversenyt. Csak fél óra múlva nyugodott meg és kezdett játszani.

Hangversenyeinek jövedelmét vagy jótékony célra, vagy a Santa Cecíliának adta. Egyizben, — viszonzásul — a Santa Cecília egy negyvenezer líra értékű zongorát ajánlott fel neki. Paderevszkíj elfogadta az ajándékot és másnap negyvenezer lírás csekket küldött az akadémia pénztárosának.

Paderevszkíj honoráriumával ugyancsak megjárta Mónitz Rosenthal, a kitűnő zongoraművész. Rosenthalt meghívták Rómába és ő csak azzal a feltétellel jött el, ha ugyanannyit kap, mint Paderevszkíj. A hangverseny után magához hivatta a Santa Cecília pénztárosát, aki egy üres borítékot nyújtott át neki: ugyanannyit, amennyit Paderevszkíj szokott kapni. Rosenthal szitkozódni kezdett és csak akkor nyugodott meg, amikor megtudta, hogy tréfáról van szó és a tekintélyes honorárium egy másik borítékban vár rá.

A békekonferencián, — meséli San Martino közölték Clemenceauval, hogy az uj len- '• vc! köztársaság első iminisztordnöke, a lengyel függetlenség régi harcosa, Paderevszkíj