Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-27 / 169. (3500.) szám

1934 fuÜTis 27, péntek. tj«gmMac4arhiriíAp 8zélgetést folytatott az osztrák eseményekről dr. Benessel. A külügyminiszter a következő kijelentést tette: „A csehszlovák kormány és a csehszlovák közvélemény ellenfele minden terrorizmusnak. Azok az események, amelyek most Ausztriában lejátszódtak, nemcsak Ausztriában idéznek elő súlyos nehézségeket, de nyugtalanítják egész Középeurópát és megzavarják az osztrák és csehszlovák barát­ság egészséges fejlődését. Meggyőződésünk, hogy az ilyen események lehetetlenné teszik Középeurópa konszolidálását és mi tudjuk, hogy ezeknek az akcióknak az a céljjik, hogy nyugtalanságot idézzenek elő. Kijelentem, hogy abszolút szükségesnek tartom, hogy a terrorizmusnak most véget vessünk. Ausztria beliigycibe nem fogunk beavatkozni, de kí­vánjuk, hogy szomszédságunkban nyugalom uralkodjék és jó politikai és gazdasági együtt­működést teremthessünk szomszédainkkal s köztük Ausztriával. Éppen ezért sajnáljuk, hogy a mostanihoz hasonló események elő­fordulhatnak. A csehszlovák kormány várako­zással tekint az események további alakulása elé. A mi jó kapcsolatunkat Ausztriával sem­mi sem zavarhatja meg.“ Benes külügyminiszter egyébként részvét- táviratot intézett Dollfuss kancellár család­jához. iulius 25: megindul a lavina Leleplezek a puccsisták kaszárnyáját és fegyrerraktárát Bécs, jul'ius 26. A vérei-, bécsi nemzeti szo­cialista puccs részletei még csak ma kerültek nyilvánosságira. A Stílt kaszárnya ellőtt már kedden délután több teherautót láttak felvo­nulni, a teherautók fegyverekkel és uniformisok­kal voltak megrakva. Természetesen mindenki azt hitte, hogy e®ek az egyenruhák .és fegyverek a hadsereg fel­szereléséhez tartoztak és nem keltettek na­gyobb feltűnést. Valójában a fegyvereket és az egyenruhákat a Stift- kaszárnya közelében lévő tornacsarnokban helyezték el. Ebben a tornacsarnokban gyülekezett tegnap délelőtt háromszáz nemzeti szocialista, akik beöltöztek a ka­tonai egyenruhákba és teherautókon elro­bogtak a tornacsarnokból. A puccsisták egy részéit sikerült még a hely­színen ártalmatlanná tenni, a többiek azon­ban fetvonultak a bécsi rádió palotája elé, ni égőst romolták az épületet és benyomultak a stúdióba, ahol az egyik nemzeti szocialista a mikroifónhoz lépett és bemondta, hogy a Döllifuss-kormány lemondott és Rintelen ka­pott megbízást kormányalakításra. Közben a puccsisták megszállták az épület bejáratát és az ablakokból lövöldöztek az uccáira, hogy a felvonuló rendőröket távol tartsák. Köz'bem nagyobb rendőri és Heimwebr-készültség vo­nult fél a Ravag épülete elé és gépfegyveT- tüz alá vették az épületet. A harc közel két óra hosszat tartott, mig végül gáztámadást intéztek a rendőrök a puccsisták ellen és elfoglalták az épületet. Közben a nemzeti szocialistáik felrobbantot­tak egy papirbomibát, amitől lángot fogott a Ravag épületének egyik szárnya, a tüzet azonban rövid idő alatt sikerült lokalizálni. A robbanás után megállapították. hogy még az épület pinceijében is rejtőznek nemzeti szocialisták, akik a szomszédos házakon ke­resztül igyekeznek menekülni. A járókelő közönség erre kéz-kézbe láncot alaikitott a Ravag-épület körül, hogy meg­akadályozzák a puccsisták szökését. Fé -égykor a bécsi rádió folytatta a leadást. A harcban két nemzeti szocialista, egv Helm- wehir-katoma és egy rendőr esett el. Több sú­lyos sebesült van. Siklás nem tárna! a puccsistfkksl Amíg a Ravag körül ezek az izgalmas jele­netek játszódtak le, addig a puccsisták másik, nagyobb csoportja megszállta a kancellári hi­vatal épületét. , A puccsisták, akik katonáknak, tiszteknek és rendőröknek voltak öltözve, öt teherau­tón bevonultak a kancellári hivatal épüle­tébe. Az őrség abban a hiszemben, hogy megerő­sítés érkezett, ellenállás nélküli engedte be az autókat. Amikor benn voltak az épületben, azonnal bezárták a kapukat és az őrséget le­szerelték. Körülbelül 100—200 főből állhatott ez a csapat. A kancellári hivatal tisztviselői karát ösz- szeterelték az egyik tanácskozási terembe, az ajtót rájuk zárták és őrt állítottak az ajtó elé- Dél ellőtt a minisztertanács ülésezett. A tizenegy órakor megtartott minisztertanácsot azonban délután 3-ra elhalasztották és a miniszterek nagyrésZ6 eltávozott csak Fev és Karwin.sky maradtak az épületben Dollfuss kancellárral, aki különösen Fey-el akart még tanácskozni a minisztertanács folytatása előtt. A puccsistáknak sikerült a kormánynak ezt a bárom tagnál foglyul ejteni. A puccsisták benyomulásánál több lövés dördült el és közben Dollfuss súlyosan meg­sebesült. A kancellár, akit egv díványra fek­téitek, mée beszélt néhány szót Feyel és ki­jelentette. hogy beadja lemondását, mert el akarja kerülni a további vérontást F?v ? zni int érintkezésbe lépett Mi kiás el- nükkel aki azonban kijelentette, hogy n^m fogadja el a kancellár lemondását, mert olyan elemekkel, akik erőszakkal nyomul­nak be a kancellári émiletbe és ilyen esz­közökkel akarnak politikai eredményekéi elérni, nem tárgya]. A kancellár lemondá­sát, amelyet erőszakkal kényszeri tettek ki, nem veszi tudomásul. Ugyanekkor megbíz­ta a kancellár helyettesítésével Sjcbuscbniyg minisztert akire a kancellár egész hatás­körét ráruházta azzal az indokolással, hogy Dollfuss akadá­lyozva van hivatalát ellátni, Sfarhemberig pe­dig nőm tért még vissza szabadságáról. fi német követ közvetít Közben a Ballplatzot teljesen megszállta a rendőrség és a katonaság. Gépfegyverek és páncélautók vonultak fel a kancellári hivatal elé. A kancellári hivatal erkélyén ekkor megje­lent Fey államtitkár a felkelők vezérének kíséretében és tárgyalni kezdett a végre­hajtó hatalom parancsnokával és a kormány képviseletében jelenlévő Neustaedter-Stiir- mer államtitkárral. A felkelők azt követel­ték, hogy a kormány mondjon le és Rinte­len vegye át a kormány vezetését. Erre összeült a csonka minisztertanács és el­határozta, hogy elutasítja a felkelők követe­léseit, ellenben szabad elvonulást biztosit egészen a német határig a felkelőknek, amennyiben busz percen belül elhagyják a kancellári hivatal épületét. A kormány tag­jai ekkor még csak annyit tudtak, hogy Doll­fuss megsebesült. Ezután Fey és a felkelők vezére ismét megjelent a balkonon és tovább tárgyaltak, a felkelők követeléseit elutasították, ellen­ben további tizenöt perc elvonulási időt en­gedélyeztek. Amikor ez lejárt, megkezdték a kancellári palota ostromát. A legkritikusabb pillanatban megjelent a Ballplatzon Rieth német követ és tárgyal­ni kezdett a végrehajtó hatalom parancsno­kával. A tárgyalások végül is azzal az ered­ménnyel végződtek, hogy Fey és Karwin- gky elhagyhatta az épületet, a felkelőket pedig teherautókon elszállították. A hírek szerint, amelyekből még egyelőre nem lehet teljes képet alkotni az egész ak­cióról, nemcsak Becsben, de Ausztria több pori ján is puccsot kíséreltek meg a nemzeti szocialisták. Tegnapi számunkban jelentet­tük, hogy agyonlőtték az innsbrucki rendőr­főnököt, ugyancsak puccsot akartak végre­hajtani Stájerország két kerületében, a puccs azonban nem sikerült. Béri n szerint népfölkelés volt Ausztriában Berlin, julius 26. ausztriai események A német kormány az hatása alatt határzárt ARTÉRIÁK. IDEGEK, MIRIGYEK, CSON­TOK megbetegedéseinél CS1S JOD-BROM GYOGYFURS HENDKlVÜI JLCSÓ tjüssn h , , Összköltségek: illetékek, lürdök akás-ellátás, orvosi kezelés srtb 21 napra KS1200*, 28 napra I550. Prospektust Kuia a Pürdöigazgatosag Ciz kúpéit. .rendelt el. A határzárt állítólag az tette szükségessé, hogy a kormány megakadályozza a birodal­mi németeknek vagy Németországban tar­tózkodó osztrákoknak, hogy az események hatása alatt Ausztriába tóduljanak. A csehszlovák távirati iroda jelentése sze­rint Berlinben az osztrák események nagy izgalmat keltettek. A lapok úgyszólván kivé­tel nélkül külön kiadást adlak. Az események zavarossága miatt a lapok nagyrésze a külön kiadásokban tartózkodott mindenféle kom­mentártól, a címekben azonban igyekeztek az esemé­nyeket úgy feltüntetni, mintha Heiinwehr- puccsról lett volna szó. A berlini Börsenzeitung a marxisták akció­jának nevezi a puccsot. Ugyanekkor a hiva­talos „Deutsches Nachrichtenbureaü* többek között azt írja, hogy a népfelkelést az okoz­ta, hogy Ausztria lakossága körében leírha­tatlan izgalmat és eikeserdést szült a bánás­mód, amiben a letartóztatott nemzeti szocia­listákat a hatóságok részesítették. Állítólag súlyosan bántalmazták az elfogott nemzeti szocialistákat és ez okozta a felkelést. A nemzeti szocialisták felháborodásában — a berlini lap szerint — résztvesz a hadse­reg nagyrésze is, különösen az okozott el­keseredést, hogy hétfőn este egy Heimwehr- batona agyonlőtt egy tiszthelyettest Igen érdekes, hogy a német hivatalos sajtó­iroda állandóan „népről*1 beszél, amikor az akció végrehajtóit megemlíti, többek között úgy írja le a kancellári hivatalban történt eseményeket, hogy „a nép a kancellári pa­lota udvarán összeterelte a hivatal 150 hiva­talnokát és ott őrizetben tartotta őket.“ Meggyilkolják Dollfuss kar.celErt Bécs, julius 26. Dollfuss kancellár meg­gyilkolásáról megdöbbenő részleteket közölt még tegnap éjszaka a sajtó képviselőivel Adam ezredes, a Heiinwehr parancsnoka. Adam ezredes éjszaka fél egykor a rádióban is előadást tartott. Előadását azzal kezdte, hogy neki jutott a szomorú feladat Ausztria népével tudatni, hogy vezére, Dollfuss kan­cellár meghalt A déli órákban Dollfuss dol­gozó szobájában volt, ahol Fey és Karwinsky államtitkárokkal fontos tanácskozásokat foly­tatott. Egyszercsak teherautók robogtak be a kancellári palota udvarára s még mielőtt megakadályozhatták volna, egy felfegyverke­zett csapat a kancellár dolgozószobája felé vonult. A kancellár, aki a lépcsődről lármát hallott, a dolgozószobája előtt lévő kis előszobába lé­pett, a következő pillanatban már felszántot­ták a puccsisták a szoba ajtaját és benyomul tak a szobába. Dollfuss vissza akart sietni dolgozószobájába s hivatali szolgája a nyo­mában haladt. A kancellár keresztül akart haladni az úgynevezett tanácskozási termen, amely dolgozószobájába vezetett, ebben a pillanatban azonban a puccsisták a tanácste­rem ajtaját is bezúzták és a folyosóról a te­rembe hatoltak. Körülbelül tiz-tizenkét főből álió csapat nyomult a szobába, a puccsisták vezetője magasra tartott revolverrel odalé­pett a kancellárhoz és közvetlen közelről két­szer rálőtt. Az egyik golyó nyakán, a másik válla alatt fúródott a kancellár testébe. Doll­fuss mindkét kezét arca elé kapta, kicsit ol­dalt billent és aztán végigzuhant a padlón. Még egész halkan kétszer segítségért kiál­tott, aztán elnémult. A jelenlévő szolga, aki egyik kedvenc altisztje volt a kancellárnak, azt hitte, hogy ura halott. A puccsisták a szolgát falhoz állították. Tiz perc múlva aztán elvezették a szobából s akkor a kancellár egyedül maradt gyilkosaival. Rövid idő múl­tán Fey államtitkárt vezették a kancellárhoz, aki a díványon feküdt. Fejét egy kendő bo­rította. A kancellár nyakán egy kis szükség­kötés volt, amelyet azonban már teljesen át­itatott a vér. Gyenge, de határozott hangon arra kérte Feyt, hogy feleségét és gyerme­keit vegye magához, azután kérte, hogy miatta ne ontsanak több vért. Hosszabb be­szélgetést a kancellár és Fey államtitkár kö­zött nem engedélyeztek a puccsisták. Úgy, hogy egyelőre azt sem lehet tudni, hogy mi­kor lehelte ki lelkét a kancellár. Egy bizo­nyos, hogy sem orvost, sem papot nem en­gedtek a puccsisták a kancellárhoz. Az egyik puccsista elmondotta, hogy utolsó perceiben kérte a kancellár gyilkosait, hogy egy gyón­tató atyát engedjenek hozzá, kérését azonban nem teljesítették. Adam ezredes a következő szavakkal fe­jezte be éjszakai rádió-előadását: A politikai összefüggéseket könnyű megállapítani. Hi­szen kancellárunk gyilkosai a német követet kérték fel közvetítésre. Ebben a szomorú órá­ban most nem akarok politikáról beszélni, de tudom, eljön az idő, amikor mi az igazi tettesek ellen vádat emelünk. Ezt az éjsza­kát szenteljük a mi halott kancellárunknak, aki dolgozószobájában van felravatalozva, fehér lepel borítja holttestét. Feszület áll a fejénél és négy katona őrzi tetemét. f Dr. Engelbert Dollfuss Dollfuss kancellár, akinek lényétől semmi nem állott olyan távol, mint a politikai hazar- déria, valójában naponként feltette életét arra a kártyára, amelynek egyetlen és igaz voltában rendíthetetlenül hitt és ez a kártya — a megkisebbedett, de szabad és független Ausztria földkártyája volt. Dollfuss a jó ka­tona kitartásával és rendithetetlenségével állt posztján és itt érte utói a halál. Dr. Engelbert Dollfuss 1892-ben született Teringben. A kancellár szülei gazdálkodók 'voltak, igazi osztrák, hegyvidéki parasztok. Ez a réteg adta Ausztriának és Svájcnak a szabadsághősöket. Dollfuss Hollabrunnban végezte a gimnáziumot, jogi tanulmányait Bécsben, nemzetgazdasági tanulmányait pe­dig Berlinben végezte el. A háború után az alsóausztriai gazdaszövetség titkára, majd 1927-ben az alsóausztriai mezőgazdasági ka­mara elnöke lett. Mint a mezőgazdaság kép­viselőjét 1930 október 22-én beválasztották ai ! szövetségi vasutak igazgatóságába és négy | héttel később alelnöke, majd röviddel ezután i elnöke lett a szövetségi vasuiaknak 1931 már- ' ciusában a távozó földművelésügyi miniszter ; helyére került és tárcáját a Buresch-kor- mányban is megtartotta. Buresch távozása | után 1932 május 20-án elfoglalta Ausztria kancellári hivatalát. Dollfuss közvetlenül hivatalbalépése után megszerezte az úgynevezett lausannei köl­csönt Ausztriának és rövidesen tekintélyes külpolitikai sikereket is ért el, annyira, hogy egész Európa rokonszenvét megnyerte Ausz­tria számára. Belpolitikai iránya a régi Seipel-féle irány volt és igyekezett a polgári koalíciót megvalósítani. Amikor a polgári koncentráció megvalósítására irányuló kísér­letei csődöt mondtak, kikapcsolta a parla­mentet és autoritativ kormányzási eszközök­höz nyúlt. Az 1933-as riccionei találkozó, amelynek során Mussolini támogatásáról biz­tosította a kancellárt, megerősítette Dollfuss pozícióját és ekkor kezdte meg Dollfuss har­cát a marxisták és a nemzeti szocialisták el­len. A harc azóta elkeseredetten folyik és ebben a harcban esett el Dollfuss, Dollfuss kancellár felesége és két gyer­meke, amint ismeretes, jelenleg Riecioneben tartózkodik Mussolini miniszterelnök családja körében. Heg akarták Iír^s’bí a síimet S?öííc et A pesti lapok bécsi tudósítás ala.pján arról ir- naik, hogy Bécs közönsége Rietili becsi n énét kö­vetet, amikor a kancellária épülete elé érkezett, hogy a puccsisták megbízásából tárgyaljon, meg akarták lincselni a Herrengasse környékén. Amikor a német követ a kancellária épületéből eltávozott, a közönség hatalmas „Pfuj!“ kiál­tással fogadta, sőt néhányan ütést is mértek rá. A rendőrség csak nehezen tudta kimenteni a német követet a tömeg dühe elől-

Next

/
Thumbnails
Contents